Címke: szeretet

Némán üvöltő magány

Csala Zsuzsa

Meghalt Csala Zsuzsa. A bulvársajtó feldobta a hírt a százmilliós vagyonáról (Atyaisten, milyen felelőtlenek! Mint a dedós kiscsoportosok. És igen, tisztelt hölgyeim és uraim mi tesszük őket ilyenné. Mi vesszük meg a lapjukat, hiszünk el kritikátlanul minket, és viselkedünk birkamód, holott nyilvános esetek bizonyítják, hogy lelkiismeretlenek, hazugok és cinikusak. Mégis mindennapi lelki kenyerünket tőlük vesszük, aztán nem értjük, miért szenved a lelkünk annyit. Mindegy, mindenki maga dönti el, mibe döglik bele. Engem a kereszt vonz, mást a mocsokba fulladás… szabad akarat, ugye.)

És vazze számomra ez most mégis jól sült el! Mert pár színész kollégája (Straub Dezső, akire emlékszem még kabaré konferanszié korából, vagy Nyertes Zsuzsa, akibe fülig bele, kiskamasz koromban, de erről már egyszer írtam) úgy döntött, nem hagyja annyiban. Emberi, szép, szelíd, kissé szomorú szavakkal elmondták, hogy a hír nem igaz, személyes tapasztalatuk van róla, és egy rendkívül értékes emberről van szó. Hangsúlyozom, az EMBER és nem a SZÍNÉSZ szót használták. Én személyesen ehhez annyit tudok hozzáfűzni, hogy egyszer próbára tették a művésznőt az egyik kereskedelmi csatorna munkatársai, felbéreltek egy közönséget, kiránduló csoportot, hogy a csak nekik tartott előadáson tilos nevetni. Mit kezd a művésznő, amikor azt éli meg, hogy mindent belead, és semmi látszatja? Végigcsinálta, (volt partnere is, elnézést az ő neve most nem jut az eszembe, azt hiszem, egy aranyszívű, és szigorú küllemű idősebb színésznő volt) aztán kiderült minden, és nyilatkozott.

Először is, nem csinált ügyet belőle. Beugrattatok, beugrattatok. Nem vagyok zöldalma, több, kell, hogy kiakadjak.

Másodszor előadta, hogy milyen élmény volt, amikor hastáncolt „beindítottam a betonkeverőt” – mondta – „és erre sem reagált senki”. Beindítottam a betonkeverőt… Ez a nő tud magán nevetni. Ez a nő alázatos. Ez a nő szép, mert EMBER. Nem tökéletes, senki sem az, de lám, van egy erénye. Biztos több is, de itt , most egyet láthatunk, és miközben tanúságot tesz róla, egyszerű és szerény. Még két erény, melyeknek ebben a pillanatban tudatában sincs. Nagyot nőtt a szememben, bár mindig is bírtam. És az egész életvidáman, természetes modorban. Tehát még hiteles is.

Hát ő halt meg, illetve szerintem költözött át egy jobb helyre.

Nyertes Zsuzsa szerint nagyon magányos volt. Tartsatok nyugodtan bolondnak, de úgy érzem, Csala Zsuzsa (és rajta keresztül az Isten) szelíden üzenni akar nekem: „Zoli, foglalkozz kicsit a magánnyal! Ezzel a nyugati népbetegséggel. Hátha terve van az Istennek ezzel.” Talán nem tőle van a szelíd intés. Talán igen. Nem számít igazán, a téma jó.

Úgyhogy innentől a címben foglaltakkal fogunk foglalkozni.

Van egy ismerősöm. Nő. Nem tiszta a gondolkozása, pszichiátriai beteg, és időnként nagyon le kell gyógyszerelni. Régebbóta ismerem, és tudom, hogy magányos, de nem szívesen néz szembe a ténnyel. Alkalom is alig van ismerkedni, és amikor van, az emberek tele vannak bizonytalansággal: elfogadható vagyok, lehet engem önmagamért szeretni? Sokszor nehezen indul a beszéd, a kommunikáció, pedig embernek ember igazán a barátja, ha belendül a társaság, nagyon fel tudja pörgetni önmagát. Hatalmas mennyiségű érzelmi és gondolati energiánk van.

Szóval gyógyszerelés. Mikor megkapja, és a hatás múlóban van, a tudat alá nyomott igények előjönnek. A tudat még nem erős, a gyógyszer már nem hat igazán. És ilyenkor furcsán viselkedik. Hiányos öltözetben mászkál a kórház folyosóján. Csinos nő, el lehet képzelni, minek teszi ki így a kezelő személyzet férfitagjait. És férfibetegek is vannak a szomszédos osztályon. Egyik éjjel valamelyikük ágyából került elő. Hozzáteszem, ilyenkor nincs igazán tisztában vele, mit tesz. Ösztönös nőként viselkedik: csábít, és odaadja magát, gátlástalanul. Józan eszének birtokában nem tenné, de ezek pont azok a pillanatok, amikor ez a kontroll nagyon gyenge. Mert ő nem szexet akar, hanem társat. (Amihez persze idővel a szex is hozzátartozik.) Szerencséje van, megértéssel veszik körül, és egyetlen férfibeteg sem mert hozzáérni (olyan volt, aki halálra rémült, arra ébredt, hogy egy félmeztelen nő fekszik mellette. Semmit nem csinál konkrétan, de ott van. És vele a testmelege, az illata, a légzésének hangja – egy élő ember. Nagyon erős és váratlan inger. )

Férfiismerős. Ő egy folyópartra szokott menni. Ül és nézi a vizet. És marja belül a magány. Olyan, amit csak egy (egyetlenegy) nő tudna betölteni. A férfi hívő. Többször megkérdezte Istent, mivégre ez? Miért nem segít? Mindig azt a választ kapta: „Tervem van ezzel. Addig is bízz, mert hárman ülünk a folyó parton. Te, a keserűséged és Én. De nem veszem el őt. Akarom, hogy tudd, és emlékezz rá, milyen volt vele. Pedig szeretlek. De mégis.”

Hát ennyi. Ha túléled a magányt, nagyon megerősít. De van, amikor nincs tovább, az erő már mit sem ér. Le kell jönni a sziklás csúcsról, és párt keresni az alanti termékeny völgyben. Kerül amibe kerül. Majd tanulsz belőle, és ha kell, meggyónod.

;-)

Zoli

Ilyen volt – ilyen lett.

Minden vélemény számít!

Vajon az első klipp fájdalmas-haragos-csalódott hangulatából el lehet jutni a második örömteli, az Életet dicsérő, játékos és mégis komoly hangulatáig? Szerintem igen. A recept: nagy adag megértés – mi is mozgatja, miért csinálja, mi is lehet az igazi célja? (Nem amit mond! Sokszor magához se őszinte az ember: férfiak és nők. Apropó – gondolkoztatok rajta, hogy ember nem is létezik? Férfiak vannak és nők. Egy férfi és egy nő – vajon ez lenne az Ember?)

A következő hozzávaló: megbocsátás. Ha már értem, túl tudok lépni rajta.

Végül elengedés: menj, éld világodat! Azért egy fohász nem árt az első klipp önimádó vámpírférfija után: „Uram, vigyázz rá, mert éppen a saját sírját ássa.”

(Egyébként én még kb. tíz mp-t hozzáforgattam volna. A srác felkel, és kótyagos fejjel próbálja folytatni a lányok szívének összetörését. És már nincs hatalma. Kénytelen leülni elgondolkozni.)

Egyébként gyönyörűszép szenvedélyes zene az első. Mint amikor összetörnek az első álmaink. Boldog, aki mer újakat keresni helyettük.

;-)

Zoli

Isten Örömének megtapasztalása

Minden vélemény számít!

Nem elmélet jön, gyakorlat. Az alap, ami nélkül nem fog menni, az az, hogy néha ki kell nyitni a Szentírást, és legalább egy picike szakaszt el kell olvasni valamelyik Evangéliumból. Az olvasottakon el kell pár percben gondolkodni, és arra keresni a választ: ez a rész éppen most, mit mond nekem? Mit válthatnék ebből valóra? Nem kell nagyot, elég a pici, de az legyen meg!

Ha ez az alap biztosítva van, már rá lehet építeni a következőt. Három klipp linkjét teszem ide, szerintem vidám zene mindhárom, de még értelmes dolgokról is énekelnek, aki angolul tud, az biztos érti is. Én csak sejtem. Remekül lehet őket hallgatva magunkban, vagy csendesen énekelni: „Jézus, Jézus!” Vagy nyelveken szólni: értelmetlen szótaghalmazt énekelni, miközben Isten Szerelmére gondolunk.

Az első klippben egy dramatizált karizmatikus keresztény összejövetelt láthatunk az emeleten. Az én csoportomban is ilyen jó a hangulat, de azért nem csinálunk ilyen vad dolgokat. Szerintem a rendező az élmény kedvéért rétett egy picit a valóságra. A karizmatikus csoportok Isten teljességére nyitottak, a többiek általában bizonyos kijelentésekkel nem akarnak, vagy tudnak, vagy mernek mit kjezdeni. Pl. Jézus ígéreteivel a csodákat és jeleket illetően. Pedig csak kitartás kérdése, és Isten belenöveszt teljhatalmába. Az igaz, hogy az ilyen ember gyakrabban átérzi a bűnösségét, és lelkiismerete egyre inkább a patikamérlegéhez kezd hasonlítani – sajátmagával szemben. De Isten Szerelme is jobban betölti – mert alkalmas rá.

Sam Keen: Belső tűz – a férfilétről (beszámoló)

Minden vélemény számít!

Csak illusztráció

Fejből idézem, nincs türelmem visszakeresni. „Végül együtt voltunk, és szerettem őt, minden módon, ahogy csak tudtam. Aztán azt mondta: – Készen állsz, Sam? Jöhetsz. De én nem álltam készen, férfiasságom ernyedten csüngött combjaim között. Annyira rá figyeltem, hogy becézgessem, kényeztessem: mindeközben a tűz visszahúzódott valahova a mélybe belőlem. – Várnod kell. – mondtam szégyenkezve. Átölelt, megcsókolt és azt válaszolta: – Semmi baj, Sam, szeretlek így is. Elaludtunk egymás karjaiban.

Hajnal felé felébredtem. Úgy meredt a férfiasságom, hogy szinte fájt. Felébresztettem Ann – t, és megkérdeztem tőle: – Készen állsz még? Most tudnék jönni. Ann megsimította az arcom, és széttárta a combjait. És tényleg készen állt, megvárt az éjszaka csendjében valamilyen rejtélyes módon. Közös gyönyörünk nem sikoltott nagyot kifelé, csendes sóhajjal ernyedtünk el utána. De hatalmasat robbant befelé.”

Hát eléggé átírtam, (Sam nem ennyire költői (vagy melodramatikus)) de a lényeg az mégis ez.

Sam Keen könyvét, a Belső tűz –et olvasni nagyon kemény volt nekem. Sam borzasztó lelki fölényben van, nem pusztán intelligensebb, hanem jobb ember és tapasztaltabb, mint én. Először egy jóbarátomtól hallottam a könyvről, aki Szlovákiában élt (most már a Mennyben van). Attila javaslatára elolvastam az Ursuslibris könyvajánlóját, és viszolyogva visszatettem a képzeletbeli polcra. Sam arról írt, mikor a válása után a szerelme elhagyta, és ő zokogva járja, azt hiszem Chicago utcáit. Vagy egy másik amerikai nagyvárosét. Jó, persze, sírjon egy férfi, na de mégse női módon – gondoltam, és búcsút vettem Sam – től.

Aztán valahogy a kezembe került ismét a könyv, és hát: gyémántnak bizonyult. Csodálatos dolgok történtek az olvasása közben, pl. egyszer nagyon elakadtam vele. Egyszerűen megszűnt bennem az éltető erő, ami lassan-lassan de hajtott előre (háromszor kezdtem el tök elölről, mert akkora szüneteket tartottam, hogy elfeledtem, mit is olvastam.) A lassú tempó oka a saját rejtett büszkeségemmel való viaskodáson túl az is, hogy Sam amilyen szószátyár, annyira tömény. Ez nem egy regény. Kőkemény hétköznapi filozófia. Magyar megfelelője Sam – nek Deansdale, aki a Férfihangon publikál a kezdetektől. Él, és értelmezi az életét. Külsőt, belsőt egyaránt. Sajátmagával is kommunikál, nem csak a világgal. Tanul (pl. olvas), tapasztal, gondolkozik, megvitat. És erre mindenki képes.

Ja, igen a csodálatos dolog: miután kiadtam a saját könyvünk Dean-nel, Reinával, és sensei Pál Tiborral, (nagyon köszönöm az ők és a borítótervező munkáját, aki egy zseni! Abszolút ráérzett, hogyan kell bevezetni a mondandónkat<cím: Egészséges Férfiszellem>) az életerő visszatért, és vígan folytattam az olvasást. Mi is tudunk valamit, nem csak te, Sam, gondoltam, és rögtön jobb kedvem lett ettől.

A könyv (Sam – é) elég összetett. Foglalkozik a harcos pszichével, feminizmussal, férfibarátsággal, a természettel, misztikummal (egy keveset), valamint a férfiak és nők új módon való kapcsolatával. Nehéz lesz ezt a sűrítményt tovább sűríteni.

Időrendben (ahogy találkozunk velük Sam térképe alapján bebarangolva a tájat):

Sam is megállapítja, hogy alapvetően a nők világában élünk, főleg bensőnkben, mi, férfiak. Én így fejezném ki: legtöbbünk nem született meg lelkileg. Belül nem váltunk le a bennünk élő Nő-ről, és általában ember anyánkról sem. Vagyis az út nem a másik nőhöz vezet azonnal lelkileg, mert benne is anyucit keresnénk – hanem a férfiak világába. Pont, mint a természeti népeknél, ahol a megfelelő időben a fiúkat a nők átadták a férfiaknak: tessék felneveltük őket, most faragjatok belőlük férfiakat!

És az első, amivel szembe kell néznie a fiúnak – hogy a harcosok klubjába került. Sam itt számomra nagyon fejet hajt a femi értelmezés előtt, amely eleve rossznak titulálja ezt. Persze rettegnek tőle, látják, mire képes egy nővel egy nekivadult férfi. És elmennek a tény mellett, hogy a legtöbb férfi nem vadul neki. Igen, kedves femik, együtt kell élni a félelmeinkkel, és meg kell azokat ismerni mélyebben. Pont, mint a mesében, ahol az üvöltő oroszlánhoz odasettenkedő kisegér képes kihúzni a tüskét annak talpából. És a zenebona abbamarad. De azért az a kisegér nem volt buta, nem sétált egyenesen oda az oroszlánhoz: „Jöttem szálkát húzni.” Mert 1. az oroszlán elsőre simán prédának nézi, és felfalja. Mindketten rosszul járnak. Az egérnek annyi, az oroszlán tovább szenved. 2. Vannak rossz oroszlánok is. Semmi bajuk, csak egeret akarnak enni. 3. Vannak hülye oroszlánok is. Ott a tüske a talpukban ÉS egeret akarnak enni. De talán csak megfáradt cinikusok ők: ha már a lelke elérhetetlen, legalább a húsa…

Egy passzív, várakozó, de támadásra kész Shotokan harci állás

Szóval a férfiak harcossá avatják (nevelik a fiúkat) A Vasököl című Spielberg film mesél erről szépen, modernül, izgalmasan. Eljött a Shotokan harcosok ideje, a passzív harcosoké. Akik akkor ütnek, amikor kell. Nagyon nehéz lecke, és egy életen át kell gyakorolni. Összetett dolog ám modern harcosnak lenni: lovagnak és barbárnak. És az ütés lehet konkrét, vagy átvitt értelmű. És utána (nem feltétlen azonnal) békülni próbálni. Ha puhapöcsnek néznek érte, akkor is! Viszont nem minden áron. Mert van jogos önérzet is. Ha fáj, is hogy elutasítasz, akkor sem futok utánad. Nem érdemled te azt meg!

Aztán a férfi gyakorlati teremtőerejéről beszél Sam, a munkáról. És az elterjedt munka-vallásról. Ahol a produktum, a nyereség, az extra profit, és munkavállalói szinten a modern hűtő, top számítógép, csillogó autó, vagy pl. márkás holmi a gyereknek a cél. Az egymással, pláne a szélesebb közösséggel töltött idő lecsökken. (Dr James Dobson is ír erről a Fiúk Könyvében, hogy az ő gyerekkorában még meglátogatták egymást az emberek, „kávézni”, és félnapos együttlétek alakultak ki spontán. Igaz, ők még tudtak együtt hallgatni is. Nem nyafizós nosztalgiára hívok bárkit is. Célt tűztem ki. Tessék tekerni érte! Beosztva az erőt, szívósan! Többet a „Legyünk Hősök! De igazán!” c. cikkből. Tartalomjegyzékből kikereshető.)

A sok egyedül töltött időtől szorongani kezdünk, nem érezzük, és nem éreztetjük, hogy értékesek és hasznosak, fontosak és EGYEDIEK vagyunk. Ez utóbbit szeretjük legkevésbé elismerni, mert szerintünk akkor rögtön a másik többnek érzi magát nálunk. De hát had érezze! Majd rájön, hogy az nem úgy van teljesen. Ha meg nem, akkor rávezetjük.

Vissza a könyvhöz!

Keksz, ahogy a Forró szélben Surda Surdilovics fiát a nagybácsi okosan felvilágosította. A szex, az a keksz. Nem volt égő, mikor a nagybácsi barátnőjénél szexet kért a gyerek. :-D Pedig csak enni akart.

Hopsz, megtaláltam, az elején idézett rész itt van, 98. oldal. Hát itt hosszabb egy picit, tényszerűbb és nagyon szép. Vazze szebb, mint az enyém. Ez van.

Menekülés (vagy kitörés) Megbízható segítséget nem szoktunk kérni.

Itt azért Sam leír valamit, amit nem akarunk tudomásul venni. A férfiak is szenvednek a kapcsolatokban. A valós nők az mi álmainknak sem tudnak megfelelni, de ezzel együtt él egy idő után az ember. És rengeteg férfi tényleg kínlódik és küzd és emészti magát, mert valóban boldog szeretne lenni a választottjával. Sokszor még a büszkeségüket is félreteszik (mert a még oly szende is simán átvált parancsolgatósba, ha észreveszi, hogy párja elgyengült) csak ne legyenek egyedül, csak kapjanak egy kis szexet, stb. Soha nem tesszük hozzá, hogy ami ilyenkor betölti a férfi szívét az a KÍN szóval fejezhető ki legjobban. Komolyan mondom, aki szerelemféltésből megöli egykori kedvesét, ritkán jár örömtáncot a holttest felett. Nem adok neki igazat, de általában sok szenvedésen keresztül vezet az út a gyilkosságig. Persze nem biztos, hogy mindig a nőtől szenvedett! Van, hogy saját természete gyötörte. Bizony, itt él bennünk a Sátán, nem odakinn. (Na jó, én vallásos vagyok, jól megvan ő odakinn is.) A nőkben meg a Kegyetlen Démon. De általában nem ezek uralkodnak, szerencsére.

A férfiasság rövid történelmével én nem tudok mit kezdeni. Nem Sam munkájával van a baj. Én nem tudok olyan társadalomképet elfogadni, ahol nem a férfiak kezében van a hatalom. Nem tudom, miért nem tudom elfogadni. Nem látom, hol a megoldás. Szerintem a feminizmus kitartó munkája, és a férfiak uralta társadalmak rémtettei miatti elborzadás nagyon hatott ezekre az elméletekre. Mert hiába tudósok dolgoznak rajta, azért ők is emberek. De ha igazuk van is – én örülök, hogy azok idők már elmúltak. Nem kívánok olyan férfi lenni, mint amilyenek azok lehettek. De mai önmagam sem a csúcs, ahonnan nincs hova lépni. A könyv végén Sam is megjegyzi: új út előtt állunk, amilyenen még sosem jártunk. Férfiak és nők, gyerekek és öregek új útján. A természet új útján, melynek újra részeivé kell váljunk, miképpen az Avatár film törzsei részei voltak annak. És azok a törzsek vallásosak voltak. De mi most csak az első lépéseket sejtjük. Menet közben fogunk térképet készíteni. (De jó, akinek súg az Úr Lelke! :-P Lehet növekedni a szeretetben és kérni a karizmákat!)

Itt a fegyvereink: őszinteség, szemlélni, megérteni tudás, kérdés feltevés, gondolkodás és magatartás változás.

Ezután hősi utazásra hív Sam, mégpedig belső utazásra. Kérdéseket kell feltennünk magunknak, nem elégedhetünk meg őseink eddigi tudásával, de sutba dobni sem jó azt teljesen. Őszintének kell lennünk, elsősorban magunkhoz, ha fáj, akkor is. De nem mindig fáj. Tévhit, hogy az igazság fájdalmas. Az igazság simogathat is. „Szívemből szeretlek.” – mondja a feleség a férjének, és ha ő viszontszereti, talán fájdalom járja át a lelkét? Pedig a nő igazat mondott. Az Igazságot mondta ki. Annak egy épp oda vonatkozó részletét.

És itt valami nagyon fontosra tanít Sam. Kősivatagokon is át kell majd kelnünk. Nincs más út hazafelé, az Igaz Férfiasság és Emberség felé. Lesznek oázisok, végig lehet csinálni. De végig is kell. Mert akkor végre Haza érünk, és Otthon leszünk – önmagunkban, a világban, kapcsolatainkban. Sam életét hihetetlenül átjárja a Szentlélek, ha kérné, talán csodák is történnének imái hatására. Kár, hogy nem vesz tudomást a vallásról.

Ezután Sam felsorolja mennyi és milyen csodás értéket lát ő bennünk, férfiakban, melyek kibomlásra várnak. De igazából már bomlanak is. Párat ideírok: rácsodálkozás, együttérzés, érzelmekre figyelő és ha kell – hallgató józan ész, az erkölcsi szembehelyezkedés erénye (nem a fölösleges lázongásé! Az könnyű.) Öröm, barátság – van még. El lehet olvasni.

Az utolsó fejezet a férfiakról és nőkről szól. Itt bírálja a feminizmust. Én így foglalnám össze: ismerjétek meg magatokat, és a valódi igényeitekért küzdjetek! De azért bátran. Esetleg kevesebb erőszakkal. És – ki kéne békülni egymással. Szeretetre és Igazságra kellene építeni az életünk, a magunkét, aztán másoknak segíteni az övükét. Az ilyen romantikus ökörségek, hogy gyűlölj és haragudj, akkor leszel erős, és éred el, amit akarsz – felejtsük már el végre! Szétrágja a lelkünk, végül a világot is mindkettő. Csak egy kis gerinc és tök kell a két fenti fogalomhoz, tanulékonyság és türelem, és mindezek megosztása. Aztán majd terel az Élet. Vezet az Isten. (Persze aki szóba áll vele, azt könnyebben. :-P)

Nyugi, ez még nem a vég. Ahol van keserűség és harag, csalódottság és fájdalom, ott még van hova visszamenni, és újra felépíteni. Papok, lelkészek, barátok, terapeuták! Nem szigetek vagyunk!

Beszél az összeolvadás és szétválás szükségességéről, hogy a kapcsolatnak dinamikája van, hogy szeretett feleségét néha szívesen le is hülyepicsázza (ő is kaphat hasonlókat néha <hülye után vsz más szó jön> – ez van, csak ne feledjük el mindeközben, hogy mennyire kell ő, és mennyire kellünk mi neki.) Aztán szóba kerül a család és a gyerekek. Mert nem pusztán önmagáért kapja meg a nő férfit és a férfi a nőt. Feladatuk van a közösség, a társadalom felé. És a gyermek elsősorban öröm. Szeretett teher. És jönnek majd napok, mikor ők védenek meg minket – ha addig úgy szerettük őket.

Végül a szellemi úton (melynek gyakorlati következményei is kell, legyenek) elinduló férfiaknak ad Sam tanácsot. Őszinte férfiközösség, mint hazánkban a Férfisátor, illetve szerveződik már a Férfiak Klubja, módszerek és rituálék (ismerek pár Férfisátras rituálét, mindnek oka van.) Sorol ő még többet is. Ide ennyi elég.

A Függelék az eszményi férfivel foglalkozik, olyan én nem leszek, nem írok róla egy sort se. Olvassa el mindenki maga! (www.ursuslibris.hu) Bocs a reklámért, de akit érdekel a téma, meglehet, érdemes megvenni a könyvet, nem horribilis összeg, bár több mint 300 oldal. Be kell osztani.

Köszönet Danka Miklósnak a biztosított ingyen példányért, és kitartó türelméért a cikk elkészültéhez.

;-)

Zoli

A találkozás – egy élő keresztény film

Minden vélemény számít!

Gregory Powel gyönyörűen játsza Krisztust Zefirelli filmjében. Ebből a színészből (azért se nézem meg a nevét! Maradjon a gyöngyöm névtelen.) Krisztus sugárzik elő. A kultúra csúcsa – és a kegyelem alja. De nem akarom leszólni Zefirelli filmjét, tényleg jó volt nézni. „A találkozást” nézve, viszont mindig az jut az eszembe, hogy az Élő Jézus szerető figyelme van rajtunk, és mindig pont úgy húzkodja sorsunk szálait, és ott nyúl bele, és annyira, amennyire pont kell. Hatmilliárd élet, hatmilliárd sors! Egyéni élményekkel, emlékekkel, fantáziával, álmokkal, tervekkel, sebekkel és fájdalmakkal! És áttekinti! És mozgatja. Aki együttműködik vele (mindenki, aki a jót keresi) azét emeli. Talán milliméteres lassúsággal, de nem a tempó számít, hanem az irány. Ahogy Weöres Sándor is írta: a Mennyországba jutni csak dátumkérdés. (Persze aki ezerrel ellene húz…. és mivel ő is szeretve van, mennyei testvéreinek se mindegy. Magának árt – nekik is árt. El lehet viselni, de felteszem, nem nagy öröm a Pokolban ülők szenvedését néha meglátni. Vagy megsejteni.) No, mindegy, nyűgözzön le Jézus szerelme titeket is annyira, mint engem, amikor először láttam a filmet.

;-)

Zoli

Amikor sikolt és üvölt a hús (a kéjről)

Minden vélemény számít!

A szokásos védőoltás,mielőtt szakadéktúrára megyünk.

Kedves fiatalkorúak 18 – on innen és túl! Ha úgy gondoljátok, ezekről nem helyes semmilyen formában beszélni, de mégis elolvassátok a cikket, picit figyeljetek a stílusra, köztes beszúrt tartalomra, a botrányos (nak tűnő) részeken túl! Ha ez sem győz meg, ezek a cikkek nem nektek valók. Tessék nem olvasni. Ha károsnak tartjátok, küzdeni ellene! (Sóhaj De jó lesz nekem…)

Ha túl erősen hat rátok, nem értetek dolgokat, akkor beszéljétek meg egymás közt, partnerrel, baráttal, szülőkkel! Ha még mindig gond adódna (ez csak hosszabb távon derül ki) még mindig nem vagytok segítség nélkül! Orvos, pszichológus, pszichiáter, pap és lelkész/nő áll rendelkezésetekre.

Beszélgessetek, de olyanokkal, akivel őszintén mertek! Nem buszon, kocsmaajtóban, vasúti megállóban, ahol előzetes információ nélküli, sokszor jó szándékú emberek értik félre a témát, mert lehetetlen, hogy ne értsék félre. Nincs megfelelő előzetes információjuk. Olyanokkal beszéljetek, akiket ismertek. Akikben bíztok. (Így is lesz néha meglepi, de hát aki él, az kockáztat, fejünkre eshet a tégla, mint tudjuk…) Mert az élményeiteket kell elmondanotok, és lehetnek olyan mély élmények, vagy nehezen érthetők, amelyeket tapasztalt lelkivezető (nem feltétlen pap), pszichoterapeuta, stb. tud helyrerakni segíteni! Mert Te dolgozol magadon! A másik csak segít. Ez ma már alapszabály, amelyik segítő nem így segít, azt a szakma ill. a lelkészi, lelkésznői (hú, vazze, de polkorrekt vagyok) papi testület kiközösíti. Már ha nem hallgatnak az okos szóra.

Természetesen hsz-ben is kérdezhettek, de én csak mentálhigiénés asszisztens vagyok, a szakmai kompetenciám behatároltabb, mint egy orvosé vagy papé. De ha tudok, segítek. Mást nem, tovább terelni, kinél van valódi segítség, melyik irányba ajánlott tovább kutatni.

;-)

Zoli

Amikor sikolt és üvölt a hús

Ráhangoló:

Jah, van ez így. Ennyire spontánul ritkán jön össze, de ki ne vágyna egy hatalmasat teperni a lepedőn? Akár őrültek módjára, a kéjt és extázist a végletekig fokozva. Persze ami ennyire jó, az csak erkölcstelen lehet – ha testi – sztem innen a képzettársítás, hogy ha már gyakunk, akkor feltétlen házasságtörő módon. Mert ugye, a dalban is ez van.

Kezdjük!

A szókimondó stílus miatt nincs képmelléklet ehhez a cikkhez. Majd megnézed, milyen a szerelmedé. Vagy a hímsovén dögé. Vagy a házisárkányé.

A végén adok pár tippet, mit érdemes kipróbálni. Inkább tőlem tudjátok meg, mint ezért nézzetek pornót. (Gyerekek, kénytelen vagyok eljátszani a naiv apukát, hogy nem néztek <és hál’ Istennek, néhányatok tényleg nem – minden lényeges megtapasztalható nélküle is. Gyerünk, tovább ezen az úton!> pornót. Ja, mindenki apjának érzem magam, szóval ez a cikk nem csak (na vazze, ezt az őszintét! De hát 18+ nélkül mégse tehetek ki ilyet!) a szexuális életet élő kamaszoknak szól. Mert viszik bele őket ezerrel, és úgy néz ki, nem tudjuk megállítani. Sem a felelősöket, sem a fiataljainkat. Akkor legalább próbálják jól csinálni. És igazából nincs sok szabály.

Ok, ha már szóba került, két szó a pornóról: a) azzal szinte egyáltalán nem foglalkoznak, mi és hogyan jó a nőnek. Ejnye! b) Nem nevel intimitásra. Nem mindig ugyanaz a pár van, más módokon, hanem ezernyi partner ezernyi váltással. Az csak elköteleződés esetén van, és fontos eleme az egymásra szánt, és valóban együtt töltött idő. Oké, harmadik szó: fantáziátlan. Ugyanis ötletelés, és egymás reakcióinak szemlélése, be és elfogadása, akár megértése közben jobban megértjük a társunk, önmagunk, intimebb viszonyba kerülünk egymással. Ja, jól értitek, mélyül a szeretet. Egészen különleges módon ismerhetitek meg egymást. És kötődni is érettebben fogtok. Kell ám bátorság ehhez is! Mert ugye kiszolgáltatod magad a másiknak. Mi következik tehát ebből?

Hogy ha legalább törekszel a jóra, akkor bármi felvállalható mások előtt! Ha esetleg később a szexvideót a tudtod nélkül kitenné a Youtube – ra. Ha már film, kép, hanganyag: felvenni, megnézni, letörölni. Kész. Illetéktelen kezekbe így nem kerül. Mert akkor vállald fel mások előtt, ha fel kell. És ha kell, nos, egy kis védőoltás: Aki (csak úgy, normálisan, mint eddig is) embermód él – az azért az Úré. De akkor azt védi is! Hát jó, bele kell nőni, (a kegyelmi állapotba) de gyakorlással menni fog. Aki komolyan gondolja: „Keresztény metódus” cikksorozat, ezen az újságon. Ha fokozódik a kegyelem – fokozódik a védelem. Tökre eltértem az eredeti témától, szóval: gyakás a lepedőn.

Őszinteség. Néha veszélyes, fájdalmas, mocskos dolgot kell csinálni, hogy a láng igazán belobbanjon, és égessen. De mindent csak szabadon! Tehát önként! Lehet nyomást gyakorolni a másikra, de mértékkel! A „fontos lenne” és a „megteszed, vagy… (testi, lelki terrort kifejező szó helye)” között különbség van. Utána megbeszélni. Jó technika egy kódszó beépítése (sose feledem a Született Feleségek egyik házaspárjának kódszavát: „Jerikó”, mondta a vallásos nő, mire a férje rögtön a „Ne dugj!” parancsolatra gondolt (van ilyen? Én házastársi kötelezettségről tudok. Kötelező meggyakni az asszonyt, ill. kötelező meggyakatni magad az uraddal! A Ne dugj! parancs, ez nekem valami új.) Na mindegy, helyette lett a röhejes „Bojzi”. Ha már én találnám ki, akkor a „Megölsz, Gizi!” vagy a „Végem van, Zoli!” jobban bejönne. Na jó, nem lehet mindig ilyen vadul csinálni, az is tény. De technikák később. Fokozatosan gyakoroljátok be, és tisztaságra törekedni! Ha igazán szeretitek egymást, (sokszor csak hiszitek) az már valamennyire megvan, (emberileg – teljesen a házasság szó szerint szent kötelékében lenne meg, de ici-picit eltávolodtunk már ezektől, <szívjuk is rendesen miatta a hosszút, persze be nem látnánk> – szóval azt mentsük egyelőre, ami még menthető) de a testi tisztaság is számít. Akár ott és úgy, ahol és ahogy eddig nem szoktad. Már itt némi óvatosságra intenék, érzékeny, intim testrészekről van szó, de ez akár szexuális előjátéknak sem rossz. Ugye, ha a másik csinálja.

Ja! Törés, tartós rándulás, erős vagy tartós vérzés már nagyon nem jó, ha létrejönnek!

Na, technikák:

Nőies módon haladunk: picitől a nagyig.

Puszi. Szemhéjra, fül mögé, állszöglet mögött (a nyak, meg száj, ilyeneket le se írok.) Különben, ha jól meggondolom, a test minden (igen, minden, szó szerint, mármint ahol ép a bőr) icike-picike porcikája alkalmas erre, a hajas részeket kivéve. Egyszerűen a haj megakadályozza az ajkak és a bőr találkozását. Túl sűrű.

Csók: nyelv szívogatása, szájban körözés vele, ajkak beszívása (a másikéi természetesen, hátha nem egyértelmű, mire gondolok), nyelvek összedörzsölése, ééés ha valaki szereti: a másik fogainak nyalogatása. (Jajj, nagyon röhögtem, mikor ezt leírtam. De hát… ha valaki szereti? Vagy csak kipróbálni? Mé’ ne?) Én itt térek ki az orális technikákra, mert a puncival tulajdonképpen lehet „csókolózni”. Hát jóval passzívabb testrész a szájnál, behatolás végett lett teremtve, sokkal inkább a férfira van bízva, mit és hogyan, garantáltan nem támad ellen. Szájjal simán lehet ellen támadni, finoman harapni (igen, tudjuk, a punci nem harap, de jó, hogy így lett kitalálva!), és sokszor ez a tökre jó. Lehet ábécét írni nyelvvel a belső ajkak tájára (ott érzékenyebb), a külső ajkakat beszívni (mint a szájnál) nyelv hegyével behatolni, váltott ütemben, irányban ingerelni. Túl is lehet húzni a nőket. Túl sok az inger, és egyszerűen vissza kell csillapodniuk. Elvben utána megint lehet.

Orális technika – fütykös. Hát a nagyobb berendezésűeknek nem annyira jó hír, hogy az ajkaknak a fütykös tövére fonódása (upsz, egy kifejező képzavar) nagyon jó érzés. Mert a pornóban egy csomót fizetnek a csajoknak, hogy megtegyék. Úgyhogy fiam, te tekerhetsz, hogy annyira szeressen, hogy úgy és annyiszor, ahogy te akarod. Hú, a végén erről is kéne pár szót írni. Fizess te is érte! Egyszer így, egyszer úgy. Pénzzel, ajándékkal, élménnyel – amilyet ő szeretne, mert most az ő kívánsága számít, korábban te voltál a középpontban, most akkor ő lesz. Meg hát van szexuális fantáziája a nőknek is. Csak esetleg olyan nőies. Hogy néha szinte az orgazmus a plusz ajándék, az alapvető igény a szelíd, gyengéd, intim együttlét. Aztán egy sikoly a végére.

Érintés, simogatás: sokféle formája van. Mer’ ugye, hogy hol? Cirógatni, karmolászni (puncit szerintem ne, nem is jó tudtommal, meg veszélyes is, nem buzdítok rá.) Fütyköst simán, amúgy is bátrabban meg lehet markolni, keményebb és durvább technikákat elbír, mint a punci. Bőr védi, magát a puncit, a nyílást és környékét szinte alig. De meg lehet sebezni, (fütyköst) szóvalll – mérték!

Na, magasabb fokozat.

Eszközök nélkül. A függés kifejezése, hogy hátulról, és közben mindkét karjánál fogva tartod a nőt. Kegyetlenebb, ha kicsit csavarod is a karját. Ésszel! A „szeretjük a nőket”, és a „szeretjük kínozni a nőket” között van némi különbség.

Popsira csapni. Arcul ütni szerintem tök felesleges, de minden pár maga dönt.

Fütyköst jól megrángatni, zacskót (hogy is mondta az exem – úgyse hiszed el, de másra) „nyunyorgatni”. Majd a szó hangulata alapján rájössz, illetve kikísérletezitek, nektek mit jelent ez a szó. A punci csapkodása – eee, próbálja ki mindenki maga. Engem nem vonz. Kis egészen privát véleményt is belevigyek.

Tankcsapda (nem jut eszembe az énekes neve, bocs, megbírod) hogy énekli? „Húsom rágja?” Ja, lehet harapni is, meg harapdálni. Ugye nem írom, hogy hol, mert szinte mindenhol. Segglukat annyira nem – nem férsz hozzá. Meg az is érzékenyebb terület, amúgy is óvatosabbnak kellene lenni. Attól még lehet. Fütyköst is. Ja, Férfirémálom. Van, aki pont ezért szereti. Mondjuk, biztos nem úgy, hogy a csajszi szájában maradjon – igen, a mértékkel szót kerestem.

A téma akkora (kötözés, keményebb verés, taposás – férfiaknak, fütyköst, ha szeretik, én ilyeneket csak említek. Kisfiú vagyok ezekhez.)

Na, a testiek végére két keményebb szerepjáték. Szubjektíve nekem. Férfi totál felöltözve, nő térdel, karjai hátrakötve. Férfiből csak a fütykös meztelen, nő abszolút az. Orális szex. Szinte minden irányítás a férfinél, a nő fejét is ő mozgatja, a „veszedelmes” nőstény hatástalanítva, csak az a relatíve picike darab bújik elő a férfi egójából, mert anélkül a nő nem tudna örömet okozni. Hm, vajon mennyit fizethetett neki a, hm, férfi? Egyszerre sajnálom és irigylem a srácot. Azért rendszeresen dög uncsi lenne, mennyi mindent nem tehet meg neki a nő, meg – hát a férfi se igazán a nőnek. Mert a férfi munkájának eredménye a nő orgazmusa. Akkor dolgozott jól. Ugye, az nincs ingyen. Nekünk, fiúknak, könnyen megvan.

Második: asszonyka műfütykös felcsatol, aztán: „gyere apuci, szerepcsere! Megdógozlak háttulról.” Hát ezért nagyon kéne imádkoznom (fenét! Csak bizalommal meg kell kérni. Vagyis rögtön hálát is lehet adni érte. Tisztára, ahogy a Biblia írja. Újszövetség, Szent Jakab levél. Azt meg maga Jézus mondja, hogy azt a pogányok hiszik, hogy hosszas imáikért kapnak meghallgatást. Vagyis kiérdemlik a kegyelmet. Meg bebiztosítják. Tekerni kell érte – és mégis ajándék.) hogy felvállaljam, ha kitudódna asszonypajtással (ki per pillanat a légben létezik számomra) megcsináltuk. De azért egyszer – kétszer megcsinálnám. Vajon tudnék utána rendesen járni? Előbb – utóbb biztos. Nem, férfival nem! Végig is rókáznám magam utána. Mert mindenre képes az ember – így én is. De kérdés: mit kezd utána magával? És tíz év múlva? És a halála pillanatában?

Lelki rész: sokszor akkor érezzük szeretve magunk, ha pont azt kapjuk, amit akarunk, amire vágyunk. Annyira mélyen belénk égett a vágy, a kívánság. De néha akkor szeretünk igazán, ha arról mondunk le (akár átmenetileg, akár végleg) amit legjobban akartunk.

És ez nem csak a szexre igaz.

;-)

Zoli

Egy film az Élet igazi értékeiről. Hogy milyen gazdag és szép is az – ha úgy állsz hozzá.

Minden vélemény számít!

A film: Időről időre. Nem tudok sokat írni. Két fontos szabályt csak.

I. Te szeress elsőként! Ne arra várj, hogy téged szeressenek! (Az igazi szeretet tettekben ÉS szavakban fejeződik ki.) Vagyis légy bátor, kockáztass, és kezdeményezz! Lepd meg a másikat jóságoddal! Egészen pontosan azt fog szólni hozzá – amit akar.

II. Egy idő után félreérthetetlenül közöld, hogy neked is szükséged van a többiek szeretetére. Ugyanis ember vagy, és nem tudsz meglenni nélküle. De most jön a neheze – mert ehhez is pontosan azt szólhatnak, amit akarnak. Ezért van a II/a szabály.

II/a Hallgass Presserre, és ha kell, hát: „Ringasd el magad!” Tudd magad szeretni és vigasztalni mások helyett. Én őszintén és mélyen hiszek Istenben. Mégis, még ő is sokszor sugallja, hogy „Nem, Zoli, nem kapsz különleges kegyelmet, bármilyen egyedül is érzed magad, nyomaszt az Élet terhe, csalódtál másokban, vagy földre nyom a küldetésed. Vannak egyszerű, szép, természetes eszközök, hogy felrázd magad. Legyél okos, és éljél velük! De te őszintén és mélyen hiheted, hogy én ott is veled leszek. Remélem, megelégszel velem. Mert vannak ideát, akik szívesen adnak bódító élményeket, kápráztatnak el, és veszik ki életed kormánykerekét a te, és az én kezemből. Szóval: csak józanul, kisfiam! (Szerető Apád és Testvéred).”

Ez a fajta bennsőséges kapcsolat a Szeretet Istenével, ennél ezerszer fejlettebb formában akár BÁRKI számára elérhető. Az egyetlen személy, akin múlik: Te magad vagy!

;-)

Zoli

Családi üzelmek – a mai kor filmje: nekünk szól

Minden vélemény számít!

Itt pl. megnézheted.

Mi vagyunk Millerék! Csííz!

Kezdjük ott, hogy Millerék (a család) valójában nem is léteznek. Van egy felnőtt korú srác, aki még mindig hippi korszakát éli, gyenge füvekkel kereskedik, és a szexuális élete Reisz Matyi rendszeres látogatásából áll. Nem nőtt fel. Nem csodálom. Olyan szélsőségesen liberális társadalomban él, amely nem várja el, és főleg nem segíti férfitagjait a felnőtté válásban.

Aztán egy angyali kölyök, tinédzser, aki szegény olyan nyominger, hogy felnőtt korú, és még szűz. (Ebből adódnak is furcsa helyzetek, amikor az „anyja” és a „nővére” csókolózni tanítja, és a szomszéd lakókocsiból a lány rájuk nyit.) Én ugyan kétlem , hogy feltétlen nyominger valaki, ha a házassága előtt szűz, de most nem vitázom ennél jobban a film készítőivel. Max. bátortalan szegény. De a szívébe a föld teljes átmérőjével belefér, és marad bőven hely. Annyira jószívű.

Aztán a kőkemény, bevállalós csaj a szomszédból, aki rúdon pörög, de kezd kiöregedni, és a piac keményedik, már prostinak is kell lenni, ha munkát akar. Bátor döntést hoz: inkább munkanélküli lesz. (Ezúttal nevezzük a rúdon pörgést munkának.)

Végül egy másik kemény csajszi, fiatal, aki az utcán él, és még nem drogos. Viszont csípős a nyelve.

Igen, „anyuci” és „nővérke” itt tanítják csókolozni „öcsikét”, és mindjárt jön a szomszéd lány, aki már kezdett belezúgni. És pont ezért teszik, hogy majd meg merje csókolni őt a fiú! Voá, keverik a forgatókönyvírók rendesen!

És ekkor jön a nagy lehetőség, ami összehozza őket. A díler srác lehetőséget kap, hogy nagyot kaszálhat, ha átcsempész a határon drogot Mexikóból. Álcsalád kell neki, akikkel kirándulni megy Mexikóba, és közben átcsempészi a drogot. Összeáll a csapat, és sok mulatságos és veszélyes kalandot élnek meg (pl. a rúdtáncos ellejt egy vadító táncot is, a jófiú heréje háromszorosára dagad, és ezt meg is csodálhatjuk mielőtt elájul), aztán (ettől ki voltam, mint sezlonyrugó) beáll családfőnek a „anya”, és ő veri képen a „lányuk” kétes udvarlóját, sőt ő ellenőrzi le a fiatalembert. Áááá, ez nem a férfi dolga! Mert persze itt csupa önző, vagy töketlen férfi van jelen, imádom az előítéletes amerikai filmeket! Avagy hogy csinál a túlzásba vitt és végig nem gondolt emancipáció puncikat a férfiakból. Mert a valóság szerintem nem az, amit a film sugall, hogy anyuka kénytelen beállni apuka helyére, mert az önző üzelmeit hajtja. Kénytelen, mert apuci a harmadik műszakot húzza, mert fél konfrontálódni, puhapöcs lett, mert belenevelték, hogy szégyeljen Férfinak lenni, és a keménység és határozottság: a) nem megengedett, ha a neme férfi, vagy b) megengedett, ha a nők azt mondják. (Most jön föl bennem a vacsora.)

Végül mindenki belátja a hibáját, kibékülnek, felvállalják egymást, sőt még nagyot kaszálnak is, és otthont teremtenek és igazi családdá válnak.

Itt Anyu táncol a család életéért éppen. És megmenti!

Nekünk szól. 100%-ig. Nem mi vagyunk a tökéletlenek, gyarlók és bűnösök csapata? Akik mégis emberek vagyunk? Akik mégis igyekszünk nap mint nap? Nem minket hívnak EMBEREKNEK? Az ember nem Isten képmása? Szeretett gyermeke, ha a saját feje után megy is? Nem végtelen szeretereméltó még bukottságában is? És: nincs szükségünk erre az elfogadó, megbocsátó, szelíden megintő, és kommunikáló szeretetre? Ami valójában a: CSALÁD?

Találkoznunk kéne, csoportokban, közösségekben, magánházaknál, és megtanulni őszintén beszélgetni; elhordozni dolgokat, titokban tartani dolgokat, tiszteletben tartani dolgokat, inteni egymást dolgok miatt, határokat szabni egymásnak, és összességében Családdá válni. Vigasztalni, tenni egymásért, meghallgatni, elmondani. Fokozatosan, kitartóan, gyógyítóan. Akár külső segítséget igénybe venni: szakembert, papot, lelkészt, tanárt, segítő munkást. Lehajolni egymásért. Nem sokat vállalni, mindig egy kicsit, de azt rendszeresen. Megtanulni beszélgetni Istennel. (Jó mércéja a Biblia. Nagyon sokat bizonyított már az a könyv.)

Hogy tíz év múlva még több erővel, tapasztalattal és örömmel tegyük ugyanezt.

Ámen

;-)

Zoli

Amit minden férfi elvár a nőtől (vendégcikk)

Minden vélemény számít!

Itt csak a cikk részlete olvasható, a femina.hu szabályai szerint teljes cikk nem vehető át. Az eredeti írás itt olvasható. Az első két kép melléklet a Férfiak Lapja kiegészítése a cikkhez. Eredetileg másik kép található a magazinban.

Amit minden férfi elvár a nőtől

A 6 legfontosabb dolog

Szerző: Bogdán Tibor Forrás: Duna Könyvkiadó 2011.11.02.

A meghátrált feleség kb. a könyv címe.

És ő írta: Laura Doyle

Bár a férfiak ritkábban beszélnek az érzéseikről, nem árt, ha tudod, milyen igényeik vannak a kapcsolatban.

Tisztában vagy azzal, mit szeretne tőled a párod? Vagy nem is gondoltad, hogy neki is fontos a megerősítés? Bár a férfinak is konkrét és határozott elvárásai, érzelmi igényei vannak a kapcsolatban, gyakran ezek nem nyilvánvalóak. A másik nem képviselői általában nem beszélnek az érzéseikről, mert gyengeségnek tekintik bevallani, hogy esetenként ők is támogatásra szorulnak – szeretnék fenntartani magukról az erős és vezető szerepben lévő férfi képét.

Emellett az is fontos, hogy megtaláld az egyensúlyt az együttlét és a külön töltött idő között. Amellett, hogy kifejezed a szereteted, szabadságot is hagyj neki, és tiszteld az igényét az egyedüllétre.

Ha elsiklasz ezek fölött az igények fölött, az később veszekedésekhez és a kapcsolat megromlásához vezethet. Nézd meg, mik a legfontosabb dolgok, melyeket érdemes biztosítanod a párodnak, mert ezzel mindkettőtök kiegyensúlyozottságához hozzájárulsz.

Bizalom

A férfi igényli azt, hogy megbízz benne: ne kételkedj a hűségében, és ne ellenőrizd folyton, éppen hol jár és mit csinál. De bízz abban is, hogy képes bármilyen ügyet elintézni. Képes eltartani a családot, és szükség esetén megvédelmezi bármilyen külső vagy belső bajtól.

Elismerés

Sok szakítást és válást okoz az, ha a nő lekicsinyli a férfi képességeit, vagy megpróbálja átvenni az ő szerepkörét a családban. A férfi ilyenkor rendszerint elkedvetlenedik, nemegyszer el is bizonytalanodik, bátortalanná válik. Ugyanakkor az elismerés, a dicséret megsokszorozza az erejét.

Őszinte elismerés és szeretet. És egy okos nő jelzi: ez neki is kell. Emberből van, ugyanis.

A cikk további része a megadott linken olvasható.

;-)

Zoli

Janikovszky Éva: Új család

Minden vélemény számít!

Janikovszky Éva

Az írás megjelent a művésznő „Felnőtteknek írtam” c. könyvében. (Móra könyvkiadó)

Kongresszusra indul az írónő. Olvasom az első néhány mondatot. Estélyi ruhát kell venni, bemutatkozó beszéd, csak röviden, majd gyakorolni fejből. Ajándékokat keríteni, de, kinek és mit? Aztán az utazás. És hirtelen ott vagyok, Janikovszky Éva élete az enyém is, elismertsége, fontos küldetése, hírneve – átcseppen belőle belém. És ő ott áll mellettem a konyhában, bal kezét megnyugtatóan a bal vállamra teszi, és mosolyog hozzá. Érintését béke kíséri. Az én szívem is vágyik mindezek után, melyeket ő birtokolt, és leírta, és így az enyém is lett. Könnyek szöknek a szemembe, és csendben megköszönöm neki. Szelíden bólint, és is idő múlva továbblép. A szívem szabadabban dobban és a mellkasom könnyebben emelkedik. KÖSZÖNÖM SZÉPEN!

Mennyország

Hát a történet végére egészen mástól volt könnyes a szemem. Megpróbálom összefoglalni. Emberek találkoztak egymással. Azért mert mindegyiküket érdekelte valami, ami emberi: a gyerekkönyvek. Ismerkednek, megvendégelik egymást, beszélgetnek, mókás dolgok esnek meg velük, nevetve megoldják a helyzetet, máshol, más országban találkoznak, felemlegetik az elmúlt kalandokat, örömmel fogadják az új tagokat, és közben az ismerőseik ismerősei is családtaggá válnak. Barátokat küldenek egymáshoz nyaralni, képeslapok szelik át a Földet, háromnapos programokat szerveznek egymásnak, mert éppen arra jártak…

Istenem, ilyen lehet a Mennyország?

Zoli