Szóval az ezotéria, és számos – bocs, de – valláspótlék irány, sokszor azzal hódít (Müller Péter például azzal ajánlja egyik könyvét, <Ji csing? Pálcikával való jóslásról szól> hogy itt a módszer a természetfeletti konkrét, és segítő beavatkozásának elnyerésére. Hát egy vallásos érzékkel megáldott ember, ha erre nem harap, akkor mire?), hogy könnyen elérhető misztikát és isteni segítséget kínál.

Ettől tud eldurranni az agyam: erőket és csodákat emlegetnek, és azt hiszik, uralják, holott nagyon, de nagyon sokszor nem. Mire alapozom ezt a sommás véleményt? Hogy ismerem és gyakorlom a keresztény metódust. Össze tudom hasonlítani ezt a mai, alig pár évtizedes divatirányzatot (mert nekem az), egy több évezredes kimunkált (és működő!) úttal.

Persze pl. abban, hogy közösséget vagy közösségeket hogyan vezet az Úr, kevés tapasztalatom van. Remélem, barátaim a Keresztény Férfiak Társaságánál segítségemre lesznek, hogy ebben is kimerítő tapasztalatokat szerezzünk.

Eberhard Mühlan: Hogyan vezet minket a Szentlélek? c. könyve alapján írom mindezt. A könyv harmincöt alapelvet fogalmaz meg a vezetéssel kapcsolatban, és ezeket egységként kezeli. Én sem hagyok ki belőle egyet sem. (Megrendelhető a Marana tha kiadónál, a szerző sokkal profibb az elvek ismertetésében, és gyakorlásában, a könyv példákkal magyarázza ezeket a tömören megfogalmazott elveket. A mű vékony, olvasmányos, olcsó. És a bevételből nem részesedem. J Ajánlom mindenkinek.)

Kezdjük hát!

 

1. A Szentlélek vezetése csak akkor lehetséges, ha Jézust mint Urunkat és Megváltónak elfogadjuk, és így újjászületésünk révén Isten gyermekeivé leszünk.

Nincsen mese. Meg kell térni, vagyis el kell fogadni Jézust. Ez azt jelenti, hogy el kell kezdeni foglalkozni az ő tanításával, a Bibliával (célszerű az evangéliumokkal kezdeni), és életünk középpontjába helyezni az ő akarata szerinti életet. Ha még nem tapasztaltuk meg Istent és az ő szeretetét, célszerű kérni tőle az ő bizonyságát, hogy tényleg él, és szeret, boldogító módon szeret bennünket. Ezután viszont elő a négy evangéliumot, és azt a néhány sor napi adagot, amit feldolgozunk, amin elgondolkodunk, azt próbálni gyakorlattá tenni! (Tehát szeretnünk kell magunkat, a körülöttünk élőket, és Istent. Mindennek pedig tettekben kell kifejeződnie. Nem feltétlen nagy tettekben, sőt! De mindennapi feladat a szeretet kis tetteinek gyakorlása.) Aki így tesz, az előbb-utóbb megtapasztalja Isten jelenlétét és békéjét, örömét és szeretetét, hiszen Isten ott fog élni már a szívében.

1.a) Istennek minden egyes gyermeke számára van életterve, és erre szeretné egészen személyesen rávezetni. Az Isten terve szerinti élet a legboldogabb, legteljesebb és legkalandosabb élet lesz, amit itt, a Földön meg lehet valósítani.

Tehát érdemes figyelni Isten jelzéseire. Ehhez több szó nem is kell.

 

2. Mérlegelj, és add át az életed feltétel nélkül Jézusnak az Újszövetség alapelvei szerint!

Ez ugyanaz, mint amiről már volt szó az első részben. Itt van feketén-fehéren: az Újszövetség alapelvei szerint. Tehát olvasni kell a Szentírást, elmélkedni fölötte. Most, ma mit mond nekem? Mit akarhatott mondani Jézus? (Pál, Péter, János, stb.) Aztán, amit így nyerünk gondolatot, elhatározást, azt igyekezni kell gyakorlattá tenni. Apró lépésekben, minden nap.

2.b) Tégy minden napot újra Isten kezébe, és járj utána éberen és teljes felebaráti szeretettel a felbukkanó feladatoknak!

Teljesítsem állapotbéli kötelességeimet (mint tanuló, dolgozó, főnök, beosztott, anya, apa, gyerek, férj, feleség stb.), és legyek nyitott, még kit/mit hoz elém az Úr, hogy segítsem, meghallgassam, elvégezzem, stb. Célszerű reggel Istennel közösen átgondolni a napot,és egy kis tervet készíteni a feladatokról. Este aztán el lehet számolni, hogy mit sikerült elvégezni, és hogyan, milyen lélekkel?

 

2.c) Így veted meg a legjobb alapját annak, hogy Isten gondoskodjon rólad és belenyúljon a helyzetedbe.

Tehát ez az alap, amihez mindig kell ragaszkodni. Akkor is, ha átmenetileg nehéz, hiszen majd lesz könnyebb, amikor ismét közel érezzük magunkat Istenhez. Erre építve működhet minden más kegyelem jól, az Istentől elrendelt módon és időben.

 

3. Isten az életed célját kitűzte számodra. Minden nap közelebb vihet ehhez a célhoz. Lelki restséged vagy buzgóságod és következetességed a krisztuskövetésben akadályozhatják vagy gyorsíthatják előrehaladásodat ezen az úton.

Tehát van célunk, ez maga Isten, illetve mindenkinek személyesen is van életterve, célja. Ezt általában nem ismerjük, csak vágyakat, késztetéseket élünk meg, melyek jó esetbe terelnek efelé. (Nem mindig! Eltérítő vágyaink is lehetnek.) Illetve körülményeink is az úton tartanak, ha jól viszonyulunk hozzájuk. Erről később. Tehát az előrejutás és beteljesedés feltétele a buzgóság és állhatatosság a krisztuskövetésben. Ima és ebből fakadó szolgálat. Család, munkatársak, barátok, ismerősök és végül az idegenek felé. (Akik végül pont a szolgálat révén válnak ismerősökké, akár barátokká. :-))

3.b) Nem csak egyetlen út vezet el a célhoz. Ha eltévesztetted az utat, vétkezel, de ha megbánod vétkedet, Isten új utat fog mutatni neked.

Tehát a bűnök, vétkek elválasztanak Istentől és életünk beteljesedésétől, céljától. Ha azonban belátjuk, hogy helytelenül cselekedtünk, és próbálunk javulni, akkor új lehetőséget kapunk. Az esti önvizsgálatok erre is jók, hogy hibás lépéseinket belássuk, és javulni próbáljunk.

 

4. Isten szava sokszínű és nem lehet egyetlen sémába belepréselni. De van egy vezetésünk, amely a mi korunkra érvényes: a Szentlélek szava. Az Apostolok Cselekedetei a Szentlélek vezetéséről szóló tankönyvünk. A Szentlélek hangjának meghallása feltétlenül szükséges a hatékony és teljhatalmú szolgálathoz.

Vagyis feltétlenül fontos, hogy megtanuljunk élni Isten személyes, szubjektívan nekünk adott impulzusaival. Ezt sajnos sok keresztény sem teszi. Isten építeni akarja egyházát általunk, és ehhez együtt kell működni vele!

4. b) Isten ránk bízza ezt a fajta vezetést, és a Bibliában kritériumokat ad a vele való bánásra.

Újra: Biblia olvasás és tanulmányozás! Ez még elő fog jönni többször is.

 

5. Minden szubjektív módon felfogott dolgot objektív ismérvekkel kell megvizsgálni. A természetfeletti impulzusokat, indításokat csak akkor vegyük Istentől jövőnek, ha egybe csengenek a Biblia kijelentésével, a megújult értelem tanúskodásával, a testvérek tanácsával és a megerősítő körülményekkel.

Utalnék az „Amikor fényes és sugárzó minden” esetére. Egy mégoly csodálatos szubjektív kijelentést is össze kell vetni a Bibliával, a Bibliai tanításon (nekünk, katolikusoknak még a hagyományon és az Egyházi Tanítóhivatal tanításán is) edzett józan eszünkkel, és a természetfeletti impulzusok megítélésében jártas, hívő tesók véleményével. Mindenkit el fogok szomorítani. Nagyon kevés ilyen van. Vagy van, de azt hiszi, hogy ilyen csak a Szűz Anyától jöhet. Nagyon feminin vallás a Római Katolikus. Aztán nem értjük, miért olyan kevés a férfi a templomokban. Végül megerősítő körülmények is kellenek. Erről még lesz szó, itt annyit, hogy pl. ha azt jelenti ki az Úr, hogy tanítóvá tesz minket, akkor elkezdhetünk tapogatózni, hogyan szerezhetnénk biztos ismereteket a hit dolgaiban. És ilyenkor biztosan találunk is erre lehetőséget. Esetleg egyik ismerősünk szól, milyen nagy szükség lenne itt meg itt egy jó tanítóra. Fel tudjuk magunkat nyugodt szívvel szabadítani minden olyan elfoglaltság alól, amely akadályozná a tanítói szolgálatot, stb. Tehát körülményeink is egybecsengenek a kapott kijelentéssel.

5.b) Soha ne cselekedj csak egy impulzusra! Várj, amíg további helyzetjelző fények megadják a megerősítést!

Tehát: szubjektív impulzus (sugallat, álom, megérzés, stb.), Biblia, az egyház teljes tanításán edzett józan ész, testvérek tanácsa és megerősítő körülmények.

 

 

Folyt. köv.

Még csak az ötödik alapelvnél tartunk!

;-)

 

Zoli