Címke: Tóthárpád Ferenc

Tóthárpád Ferenc Anya-fia versei

tóth

A SÍRNÁL

 

Édesanyám! Megint láttalak az éjjel.

Ágyam szélén ültél egy falat kenyérrel.

Törtél egy darabot, hozzá szőlőt adtál,

s amikor búcsúztál, csendben megáldottál.

És most itt, előtted, immár reményt vesztve

találgatom csak, hogy mit rejt még az este,

s ha majd éjbe fordul, megnyugvásom lesz-e,

görcseim béklyója kissé elereszt-e?

De jó volna újra hozzád odabújni,

ringató öledben újra elaludni,

újra hallani azt, ahogyan marasztalsz,

féltő szeretettel életre vigasztalsz!

Mécsest gyújtok, lángja néha meg-megriad.

Édesanyám! Ugye tudod, hogy rád gondol

fiad?!

 

 

t

A költő „lelki atyja”, a nagyon tisztelt és szeretett Tóth Árpád.

 

APÁM MEG ÉN

Mi csak várunk, apám meg én.

Fehér falak, gondolatok

állnak közé s közém.

Fehér falak, gondolatok:

Anyám! Várnak már valahol?

Félárva maradok.

Anyám! Várnak már valahol,

ahol talán a létezés

is lágyabban karol.

Ahol talán a létezés

nem ily alakba zár, s talán

a végtelenbe vész.

Nem ily alakba zár, s talán

a jóság van a szív helyén,

s nincs az a szó: magány.

A jóság van a szív helyén,

s mi csak várunk, apám meg én…

Tóthárpád Ferenc