A Krisna-tudat (védikus filozófia) alapvetően két részre osztja a világmindenséget: a lelki és az anyagi világra. A lelki birodalomban számtalan, saját fényében ragyogó lelki bolygó található. A lelki világ jellemzője, hogy minden alkotóeleme sat (örökkévaló), cit (tudatos) és ánanda (boldogsággal teli).

Az anyagi világ a lelki égbolton lévő felhőhöz hasonlítható. Ezt a világot megszámlálhatatlanul sok univerzum alkotja. A miénk csak egy ezek közül a gömb alakú, vastag burokkal körülvett univerzumok közül, de mérete a mi léptékeink szerint így is óriási. E világ jellemzői: aszat (átmenetiség), acsit (tudatlanság) és niránanda (boldogtalanság).

A lelki világban örök, lelki testtel rendelkező élőlények élnek, akik mindannyian önzetlenül szeretik Istent. Számukra nem létezik születés, betegség, öregség és halál. A lelki világban lelki bolygók találhatók, melyeken Krisna (Isten) személyes kiterjedései uralkodnak.

„A lelki világ legfelsőbb bolygóján, Gólóka Vrindávanában lakik Krisna örök társaival együtt, s mindannyian állandóan örömteli, játékos eseményekben vesznek részt. Abban a világban minden lépés tánc, minden szó egy ének, a tehenek korlátlan mennyiségű tejet adnak, az erdőket pedig kívánságteljesítő fák alkotják. Krisna szolgái, szülei, barátai és szeretői társaságában véget nem érő, örökké megújuló kedvteléseinek hódol.”

Az anyagi világban az Istentől elfordult lelkek laknak. Az itt élő lények egymás után veszik fel az anyagi testeket, mindaddig, amíg úgy nem döntenek, hogy újra Isten felé fordulnak, és visszatérnek Hozzá. Az anyagi testek átmenetiek: megszületnek, megbetegszenek, megöregszenek, majd elpusztulnak.

A szentírások szerint az anyagi világ a lelki világ torz tükörképe. Ahogyan az anyagi világban vannak formák és élőlények, úgy a lelki világban is vannak. Ott azonban minden transzcendentális, vagyis nem anyagi, hanem ideális, örök lelki természetű. (Az anyagi világban megnyilvánuló kéjvágy például az élőlények Isten iránti szeretetének eltorzult formája, amelyben az önérdek és az élvezetre való önző vágy dominál.) A lelki világ „nem anyagi” jellege azonban nem azt jelenti, hogy ott ne lennének változatos formák, színek, és önálló személyiséggel rendelkező élőlények. Sőt, ez a legváltozatosabb és legcsodálatosabb birodalom, amelyben minden lehetséges, amit Krisna szolgálata szükségessé tesz.

A lelki világ kezdet nélkül, öröktől fogva létezik. Az anyagi világ megteremtésére pedig azok miatt a parányi élőlények miatt van szükség, akik Isten nélküli életre vágynak. Az anyagi világot Isten úgy alakította ki, mint egy börtönt, amely megbünteti az eltévelyedett élőlényeket, ugyanakkor azonban lehetőséget teremt nekik arra is, hogy megjavuljanak. Megértve a világ átmeneti és szenvedésekkel teli természetét, a felvilágosult lelkek a lelki élet gyakorlásába fognak, és visszatérnek eredeti helyzetükbe.

Az anyagi világ tehát teremtés útján jön létre. Visnu (Krisna egyik személyes kiterjedése) hozza létre az univerzumok anyagi elemeit, és alkotja meg az univerzumokat. Az univerzumok belsejében Brahmá, az első teremtett lény folytatja a teremtést. Létrehozza a bolygókat, a különféle élőlények testét, és első teremtményei segítségével fokozatosan benépesül a világegyetem. Az anyagi univerzum teremtése és pusztulása ciklikus, örökké ismétlődő folyamat.

Az anyagi világot azért teremti Isten, hogy teret adjon az Istentől elfordult lelkeknek a látszólag független életre. Ugyanakkor ez a világ eszközként szolgálhat e lelkek felszabadulásához is, mert az anyagi világban élve megtanulhatják, hogy Istentől függetlenül sohasem lehetnek boldogok. Ha megfelelő módon élnek ebben a világban, akkor anyagi környezetük helyes használatával kiszabadulhatnak korlátokhoz kötött helyzetükből.

A szentírások szerint az anyagi világban semmi sem örök: idővel minden anyagi dolog tönkremegy, végül pedig (legkésőbb az univerzum megsemmisülésekor) elpusztul. Ilyenkor az anyagi világ megnyilvánulatlanná válik, majd az újabb teremtéskor újra megnyilvánul.

Hogyan jöttek létre a fajok?

A Védák leírása szerint nyolcmillió-négyszázezer létforma létezik az univerzumban, amelyek közül négyszázezer az emberi típusú létforma. Brahmá, az első teremtett élőlény létrehoz néhány különleges lényt, akik azzal a képességgel rendelkeznek, hogy el tudnak jutni más helyekre az univerzumban, és bármilyen – állati, növényi, stb. – utódot képesek nemzeni. Általuk népesült be az egész univerzum. A lelki élőlények a lélekvándorlás törvényei szerint öltenek magukra különböző testeket.

A védikus írások kijelentik, hogy gyakorlatilag minden bolygó lakott. A más égitesteken élők olyan testtel rendelkeznek, amely megfelel az adott bolygó környezeti viszonyainak. Azok a testek azonban eltérő anyagi összetételük miatt többnyire nem érzékelhetőek a más helyeken élők számára, így számunkra sem.

Világkorszakok a Krisna-tudat (védikus filozófia) szerint:

Alapvetően négy nagy korszak váltja egymást körforgásszerűen – a Satya-yuga (aranykor), a Tretá-yuga (ezüstkor), a Dvápara-yuga (rézkor) és a Kali-yuga (vaskor) –, amelyek egymáshoz képest egyre rövidebbek. A négy korszak együttesen négymillió-háromszázhúszezer évig tart. A jelenlegi korszak a Kali-yuga, amely négyszázharminckétezer év hosszúságú. Ebből eddig mindössze bő ötezer év telt el.

A védikus megközelítés szerint az univerzum különböző régióiban másféleképpen telik az idő. Például a négy földi korszak együttes hosszának ezerszerese mindössze tizenkét órát tesz ki Brahmá, az univerzum „kivitelezőjének” életéből. Brahmá (a saját időszámítása szerint) száz évig él, halálakor az univerzum is megsemmisül. Ebből kiszámítható, hogy a földi időszámítás szerint az egész univerzum háromszáztizenegybillió-negyvenmilliárd éven keresztül létezik.

A jelenlegi vaskor – a Kali-yuga – legfőbb jellemzője az, hogy az emberek emlékezete, élethossza, vitalitása és fizikai ereje generációról generációra csökken. Egyre jobban elfordulnak a vallásos élettől, és a szentírásokat figyelmen kívül hagyva, önfejűen cselekszenek. A kor előrehaladtával az emberek között egyre inkább erősödik a veszekedés és a képmutatás.

Hogy néz ki az univerzum?

Az univerzumunk közel gömb alakú, és az anyagi elemekből álló, vastag burkok veszik körül. Végtelenül sok ehhez hasonló univerzum létezik, és nem lehet átlátni vagy átjutni az egyikből a másikba.

A gömbszerű univerzum alsó felét kozmikus víz tölti ki, a bolygók a felső felében lebegnek. Az égitestek bolygórendszereket alkotnak, amelyek egymás felett helyezkednek el. Földünk egy középső szintű bolygórendszerhez tartozik.

Kyky