Emlékszem gyerekként imádtam napirendet készíteni és azt betartani. Amikor pedagógiát tanultam, a tanáraim nyomatékosították, hogy  a rendszeresség biztonság érzetet ad, nyugtatólag hat. A gyerekcsoport vezetésénél is fontos, hogy a dolgok ne esetlegesen történjenek spontán, össze vissza, hanem legyen rendszere a napnak. Életünk folyamán igyekszünk rátalálni arra a tevékenységre, ami testhez álló, a végzése örömet ad és kialakítani törekszünk egy hosszabb távon tartható rendszeres működést azzal. Tartjuk hozzá magunkat. Némi változtatásokkal, nehezítésekkel, de alapjában véve ugyanazt tesszük naponta. Hosszabb ideig. Mert bevált. Aztán elkezd monotonná válni. Amikor rászánjuk magunkat a változtatásra, nehezítésre előfordul, hogy nagy izgalom kíséri. Néha túlságosan is nagy. Lehet, hogy szorongás, még félelem is keletkezhet. Mielőtt pánikká alakulna, gondoljunk arra, hogy az újban LEHETŐSÉG  van. Adunk esélyt magunknak új történések megtapasztalására.  A komfortzónánkon kívüli működéstől az önbecsülésünk egyértelműen nő. Ez a tapasztalat. Korosodva a változtatás már kevésbé megy könnyen. Látunk őszülni kezdőket, akik már nem cserélnek munkahelyet, sem párt, pedig a monoton ismétlődés egyre inkább terhükre van. Kellene beiktatni új, színesítő részleteket a napjaikba. A még korosabbak közelében megtapasztalhatjuk, olyan szinten terhükre van a változatlan, hogy már egy betegséggel való foglalatoskodás is frissítően hat. Láthattam gyógyfürdőben délelőtt üldögélő nyugdíjasokat, akik  átélik ezt naponta. Még a piacra menetel is kevéssé tudja csak színesíteni a napjukat. Érthető a félénkebbé válás, a korosodással, hiszen az idegeink sem fiatalodnak. Az is tény, hogy a technika fejlődésével igen stresszes világunk van. Ez a fiatalabbak idegrendszerét is korosítja. Legyünk tehát megértőek önmagunkkal.Ezzel együtt a minket érő változásokban a LEHETŐSÉGRE összpontosítsunk. Arra, hogy ezek milyen frissítéseket hoznak számunkra. :) Kata