Címke: vélemény

Ambivalens

ambivalensVegyesen dob az élet. Az érzések is vegyesen érkeznek. A jóval együtt rossz is jön, akarjuk vagy sem. Tisztán nem jó és nem rossz senki sem. Az élményeinkbe is vegyül jó és kellemetlen. Jó lenne a napot úgy zárni, hogy a pozitívumok legyen többségben és ne érzelmii deficittel pihenjünk le. Amikor történik valami akkor abba mindig lesz némi rossz is, még akkor is ha inkább a jó érzés járja át a lelkünket. Egy kapcsolattal ugyanez a helyzet. Kérdés, hogy milyen érzések dominálnak főleg? Épüljünk a kontaktustól, ne pedig romboljon minket! Amikor önmagunkról formálunk véleményt, kívánatos lenne, hogy a magunkkal kapcsolatos jó érzések lehessenek fölényben. Törekedjünk erre ! Másként lassan csökken az ember életkedve,ereje. Nagyon nem mindegy! :) Katikotodesi-mintazatok-kek-neveles

Politikai kitekintő

orbanFidesz:

Rendőrségi nyugdíjazás: Lázár János 2006-ban, a Gyurcsány kormány idején azt nyilatkozta, hogy nem helyes, hogy az akkori kormány meg akarja vonni a rendőröktől a 25 év szolgálati idő utáni kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségét. (Forrás itt.)

Tavaly teljesen más volt a Fidesz álláspontja, sőt mást hajtott végre. (Erről itt olvasható cikk.)

Értem én, hogy változhat egy párt nézőpontja, (bár itt éppen 180°-ot, ami azért meglepő, finoman szólva is), de nem kellene valami elfogadható magyarázattal szolgálni a népnek, amelyet szolgál? Így bizony, olyan érzésem van, mintha – már bocsánat, de – hülyének néznének. Azért ez nem olyan kellemes. (Mondjuk én ettől még Fidesz szavazó maradok.)

Másrészt ismerősöm, akitől már meglévő nyugdíját vonták meg, állítja, hogy nincsen elegendő hely az állományban. Most ő is otthon van, jövedelem nélkül (legalábbis legális jövedelme nincsen) és várja, hogy sora jobbra forduljon. Segédmunkásnak nem akar elmenni, ő nem azért tanult. (Mondjuk ez az álláspontja talán vitatható, de az vesse rá az első követ, aki maga nem így gondolkozna hasonló helyzetben.)

Jobbik:

A Jobbik magát kereszténynek valló párt. És részben az is. Jótékonykodnak (lakóhelyemen gyűjtöttek pl. a gyermekeknek játékot), kiállnak a keresztény igazságért, vallják a Tízparancsolatot, szembeszállnak a mai kultúra számos viszáságával. Hallottam olyat, hogy X faluban idős bácsit védtek meg a helyi roma lakosság zaklatásaitól. Szerintem ez jó és szép. De hol az irgalom, a megértés, az empátia a tetteikből, szavaikból? Most olvasom Pongrátz Péter: Szeretetben testvérem c. könyvét. Vállalja Jobbik – os meggyőződését. Igyekszem megérteni őt. Rengeteg fájdalom és keserűség árad soraiból. Azt hiszem, nagyon kellene, hogy szeressék, megvigasztalják. Mert most el van tévedve. Igaza van sok mindenben, amit leír – nem is kicsit. És fáj neki, hogy a világ nem változik úgy, ahogyan ő szeretné, nem hallgat rá, sőt megveti, lenézi, és üldözi. És ebben a szenvedésben kezd (úgy sejtem) meggyengülni a hite, kihűlni a szívében a szeretet, és eltűnni (soraiból mindenképpen) az öröm, az, amit Gyökössy Endre református lelkész-pszichológus mégis örömnek nevezett. Akármilyen sz×r a helyzet, mégis tudunk mosolyogni (szívből), és tenni magunkért, családunkért, hazánkért. Melynek része az RTL tv-csatorna, és a TV2 is. Az ott dolgozók is magyarok, és a nézőik is azok. És lássuk be: ha a tömegek vallási műsorokat akarnának látni, ezek az adók azt adnának. Mert azt adnak, amiből pénz van. Alapvetően nagyon egyszerű a logikájuk: azt adom, amiből sok pénzt tudok szerezni. Könnyű őket bűnbaknak megtenni (bár van közük, ó nagyon is, a szennyáradathoz, ami a médiában jelen van, és felelősek is érte), de az az igazság, hogy aki a mocskot választja a kultúra helyett, annak szintúgy vaj van a fején. Tessék levelekkel bombázni a fenti adókat, hogy népművészetet akarunk, hogy a meglévő tehetségkutató show-k mellé, magyar zenészeket akarunk, hogy igényes, szellemileg tápláló műsorokat akarunk, hogy a szabadosság hirdetése helyett a VALÓDI szabadságot akarjuk!

Ha ezt tennénk, és ők látnák rajtunk, hogy tényleg ezt akarjuk, megváltoztatnák a műsorpalettát. (Vagy kivándorolnának. Persze miután kétségbeesett erőfeszítéseik kudarcba fulladnának, hogy mégis rábírjanak minket: térjünk vissza a mocsokhoz. <mert azt már megszoktuk, mert ez az őszinte, valójában ilyenek vagyunk, mert ezt választani nem kerül áldozatba – fenét nem, sokkal többe, csak ez nem derül ki az elején.> Bocs, ha cinikus vagyok.)

Nna, szóval szánom (és tisztelem – van miért) szegény Pongrátz Pétert, mert úgy látom, hogy nem nézett szembe vele: aki az igazságot hirdeti, azt üldözik, félreértik, pont, mint az ő Urával tették. Ezt a világot az Isten sem tudta három év alatt megváltoztatni. Ő is sokszor fakadt ki: „eget rengető csodákat teszek (rajtam keresztül az Atya), és mégsem hisznek!” Azóta kétezer év telt el, és Mennyországgá változott a Föld? Szerintem nem Istenen  múlott.

Szóval nem megy, nem megy, és mégsem szabad feladni. Beszélgetni kell az emberekkel, meghallgatni őket, és ha nyitottak, elmondani az igazságot. A hitünket. Vagy csak felemelni, vigasztalni, buzdítani. Személytől – személyig, szívtől szívig. Lassú? Az. Van más jó módszer? A történelem, a szentek példái mutatják, hogy aligha. Persze, kellenek a „nagy” tettek is: újságcikkek, parlamenti felszólalások, felvonulások, tüntetések. De az alap ez: amit a szomszédomnak adok, amit tőle fogadok el. (Mert azt is kell: elfogadni, átvenni.)

Pétert bántja, hogy pártját lefasisztázzák, szélsőségesnek állítják be. Szerintem a Jobbik is tehet róla. Rengetegszer demonstrál erőt, s olyat, amellyel már számtalanszor visszaéltek. Egyenruhás felvonulások, agresszív, vagy annak ható nyilatkozatok Vona Gábortól. Miért gondolják, hogy ezek után bízni kellene bennük? Őszinték – ez jó. De nem elég. Elfogadhatónak is kell lenni. És megtartani az őszinteséget. Igazodni a keresztény erőalkalmazás elveihez. (Erről a Katolikus Egyház Katekézise több jó gondolatot tartalmaz, a jogos önvédelemről, és háborús konfliktus fegyveres rendezéséről.)

 

A baloldalról nem írok. Őhozzájuk végképp nem értek. A jószándékukban nem kételkedem. (Kétlem, hogy gonoszabbak lennének, mint az „én oldalam”, a jobbosok. De Isten létét el sem fogadják, így az első gombot félregombolták. Vajon mennyire lehet jó, ami erre épül? Egyébként részdolgokban akár egyet is érthetünk. De alapvetően – úgy érzem – soha.)

Na, ez lesz, ha politikai elemző cikket írok. Tele van lelkizéssel és vallással. Hiába, a száraz tények és nyilatkozatok nekem bizony dögunalmasak. A politikáról általában gondolom, hogy fontos és szükséges – de az én elődeim, pl. a Római birodalom idején többször is megéltek véres keresztényüldözést. És többen eljutottak a hit azon fokára, hogy békés és derűs szívvel fogadták a kínhalált. Végső soron ennyire fontos a politika. Iszonyú körülmények között is lehet boldogan élni – számomra erről szól Kertész Imre: Sorstalanság c. könyve is. A politika a körülményeket akarja megváltoztatni elsősorban. A vallás az embereket.

A vallás fontosabb.

 

Zoli

Feminizmus tabuk nélkül

"A" feminista idol: nő, de valójában férfi.

„A” feminista idol: nő, de valójában férfi.

Ahhoz, hogy a témát érdemben kibontsuk, muszáj megismernünk azt! „A feminizmus politikai eszme és mozgalom, amely a nők egyenjogúságáért küzd.A nők jogait követelő hangok már a 17. században megjelentek, de a feminizmus első hulláma csak a 19. század második felére teljesedett ki. Ahogyan a társadalmak fokozatosan demokratizálódtak és az egyes társadalmi osztályok között a különbségek – legalábbis jogi értelemben – megszűntek, úgy vált egyre fenntarthatatlanabbá, hogy a nők nem rendelkeztek választójoggal.”

-Úgy gondolom, a mozgalom alapítóinak szándéka, tökéletesen kirajzolódik! Aki egy kicsit is jártas a történelemben, az tudja, hogy volt olyan kor, amikor a női nem életét, teljesen más feladatok jellemezték, mint a férfiakét. Valamikor elég volt, hogy a férfi harcolt, és zsákmányt ejtett. A nő feldolgozta azt, és nevelte a gyerekeket, háztartást tartott fent. Ám változtak korok, fejlődött a világ. Ahogy a két nem együtt élésének szokásai is. A hangsúlyt, az együttélésre helyezem, szándékosan! A Természet bizonyos tulajdonságokkal ruházta fel a nőt, és más, bizonyos tulajdonságokkal a férfit. E tulajdonságok (képességek)nem cserélhetőek fel! Az ember folyamatosan feszegeti a Természet alkotta határokat, feleslegesen…Úgy alakította Természetanyánk, hogy a férfi nem, alapjaiban fizikálisan erősebbé vált, a női nem (lélek) pedig érzelmileg gazdagabbá! Ez a két tulajdonságkülönbség, ki kell, hogy egyenlítse egymást hosszabb távon! Tehát a két nem egymás mellett élése így válik teljessé, kiegyensúlyozottá! A jól működő Családban ki kell(ene) alakulni a női feladatoknak, és a férfiénak is! Mivel a nő képes teherbe esni, gyermeket szülni, valahol értelemszerű, hogy egy másabb-mélyebb kapcsolat alakul ki közte, és gyermeke között. Ebben a kapcsolatban kell megtalálni az apa szerepét, amely fenntartja, működteti a Családot! Pótolva azon feladatokat, melyeket a gyermeknevelés miatt (mellett) az anya nem tud ellátni…

Szándékosan bontottam ki, és részleteztem egész az egyedi Családig a témát, mert szerintem ez a lényeg, innen kell kiindulni! Az, hogy a nőknek is jár választójog, és minden más jog ugyanúgy, mint egy férfinak, szerintem természetes…és a nők ki is vívták ezen jogokat, ám mégis divat a feminizmus bizonyos körökben, vajon miért?!

…” Szerinte a háború legfőbb oka, hogy nincsen valódi szabadság és egyenlőség az emberek között. A feminista mozgalomnak ezen programját egyrészt a pacifizmus legfőbb eszközeként jelöli meg, másrészt kiterjeszti minden emberre, legyen az férfi, nő vagy gyermek. Woolf magát a feminizmus szót is elavultnak tartotta, mert kirekesztőnek érezte. Később a Woolfot követő feministák nem találtak új szót az új mozgalomra, helyette csupán új jelentéssel ruházták fel a régit. A feminizmus egy széles körű társadalmi programot hirdet, amelyet minden embernek magán kell elkezdeni. Nagyfokú tudatosságot követel meg mindenkitől, hogy az elnyomás összes megnyilvánulási formáját, még „peteként” kiiktassuk a saját életünkből.”

-Valódi szabadság és egyenlőség soha nem lesz, amíg él ember a Földön. Mert az ember tulajdonságai között ott van a pénz szeretete, és ez mozgatja valójában a világot! Minden más a haszonnak, érdeknek van alárendelve. Ez vonatkozik nőre férfire, egyaránt. S’ bizony hiába követel tudatosságot a Woolf nevű gondolkodó, a tudatosság, a célok elérését, azaz a megélhetést jelenti az emberek életében elsősorban! Aztán jöhet bármi más mozgalom, vallás, sport!

Elérkeztünk napjainkig:

„A II. világháború után a feminizmus új irányzatai jelentek meg, például a szocialista feminizmus, a liberális feminizmus, a kulturális feminizmus, a radikális feminizmus stb.”

-Tehát ahogy mindent, úgy az eredeti feminizmust is igyekszik kihasználni a mindenkori aktuálpolitika, és divatirányzat! Épp mely párt(ok) van(nak) hatalmon, ahhoz igazítja mozgalmát! Tisztán kirajzolódik, már az elnevezésből! Ami egyforma, a jelen világában szinte mindenütt, az a régi bevált szabályok feszegetése, a megszokott sémák, viselkedési formák megtagadása…Miért..?!Valaha érthető volt, hogy választójogért, fedetlen arcért, jogokért harcoltak a nők. Mára a világ legtöbb táján elérték céljukat. Mozgalmuk kifulladni látszott, kellett valami új idea, amivel fenn tudnak maradni az ideológiai vezetők. Jött a liberális eszme jegyében, a szingli női modell, a gyermek egyedül nevelésének divattá akarása. Aztán a még torzabb nézet, nem kell család gyermek, valósítsd meg önmagad…Élj egyedül, legyél gazdag és élvezd az életet…Indulj –ének-tánc-celeb, meg a világ mindenféle versenyén…Hamis sugallat, ahogy a Gender-ideológia, túlzottan szabados nézetei is. Ahol már a nemünket is magunk akarjuk megválasztani.

A szabadságban épp addig és azt szabad, ameddig a veled élő társad nem korlátozod! Akkor kapod meg visszafelé, az ugyanakkora „jogot” így tudsz csak működni olyan formában, ahogy a nők s férfiak túlnyomó többsége, mióta világ a világ.

-Összegezve, valaki ellen szövetkezni, nem jó dolog ilyen értelemben. Inkább valakiért kössünk dacszövetséget… Pont ugyanakkora szükség van a férfi nemre, mint a nőire! Ahogy azt a Természet elrendelte annak idején, és ahogy kialakította benne feladatainkat! Csak nekünk embereknek kellene tisztában lenni velük,  végre-valahára…

tyim