Be kell lássuk. Aki igazán erős belátja, ha tévedett. Dr. Hevesi Kriszta előadását hallgatva arra lettem figyelmes, hogy Japánban babaházakat működtetnek. Tehát, noha szinte tökélyre fejlesztette az ember a gépeket, robotokat, mégis kell az emberi ölelős szeretet. Ki vagyunk a dédelgetésre éhezve. Amikor tamagochikat dédelgettek emberek szintén Japánban, akkor még inkább nyilvánvalóvá vált ez az igény. Kutyákra macskákra jelentős összegeket költ az emberiség. Ezek az állatok simogathatóak, szerethetőek. Vagyis igénye van az embernek nagyon is erre. A másik emberrel is átélhetné mindezt, de ott nagyobb fokú alkalmazkodás lenne szükséges. Ehhez már kényelmes az emberek nagy része. A szingli létforma terjed. Szabadságot igényel.  Az alkalmazkodást, mint árat nem fizeti meg. Láttam a napokban egy képet. A párkeresésben jelezte az illető a kikötéseket. Legyen az illető magas, pénzes stb…Majd évek múlva a képen ő van az ágyon netezik és mellette 4 macska. Tehát még csak nem is ember, akivel kiegyezik. Kiegyezik azzal, hogy van net és van állat. Az individualizmus  miatt magányosan. Jó ez így? Vagy eggyezzünk ki egy megközeltően jóval?        :) Kata