A társat keresőktől hallani gyakran ezt. Hiszen van egy vagy több, nagyon vonzó tulajdonság abban akivel találkoznak, de akiben olyan sok, hogy ő az igazi, az az illető valahogy nem jött még el. Még akkor is így van, ha nem konkrét az elképzelés, hanem nagy vonalakban tudja az illető elmondani, hogy kivel lenne jó együtt. „Szikra kell!”-mondják. Az első 20 másodpercben érezhető a találkozás alkalmával, hogy úgymond működik a kémia. A vonzalom, a” közös hullámhossz” megvan. Persze tud olyan dolgot tenni az illető amivel a nagyon jó benyomást lerontja. A véleményünket mintegy felülírja. Amikor egészen fiatalon ismerkedünk, akkor van valaki, aki végre minket akar. Aztán összecsiszolódunk lassan. Formálódunk, igazodunk a másikhoz. Felnőttként a tempó gyorsabb. A türelem hiányzik az „összeformálódásra”. A naponta használt technikai eszközeink/telefon,net.kocsi /hatnak ránk és már mi is gyorsabban haladunk, döntünk, lépünk, szelektálunk. Közben egyedül van a sok ember és jelzi: nem jó így,mert valakivel együtt lenni jobb volna. :)Kata