Annyit jelent tótul, hogy már sír. Mondták ezt kiskoromban arra, aki érzékeny volt és ha a hangját felemelte valaki, máris a szemében könnyek csillogtak. A környékünkön beszéltek tótul sokan. Ezt a kifejezést magam is sokszor hallottam, mivel igen érzékeny kislány voltam. Megannyi ember, az érzékenységét titkolja. Pedig ugyanolyan értékes dolog érzékeny, kifinomultnak lenni, mint erősen állni a sarat, mikor az élet üt rajtunk nagyokat és kapjuk a csapásokat. Manapság már  a férfiak is jobban meg merik mutatni az érzéseiket. Ami jó, hiszen az elfojtás nem egészséges. Mernek lelkizni. Kibeszélni magukból a sérelmeiket. Meg merik mutatni  a sérülékeny pontjaikat.  Ma már mindez nem számít férfiatlannak. Sőt, pont azt tartják nagyra, aki felvállalja, hogy egy adott területen ő, úgymond nem akkora „ász”. De igyekszik kihozni magából amennyi tőle telik. Hiszen minden téren szuper senki sem lehet.  :) Kati