admin bejegyzései

Radikálfeminista (gondolatgombolyag férfiról és nőről, és arról, ami összefűzi őket)

Közszeméremsértés, még viszonylag nyugodt, vonzó módon. Helytelen, de megragad. Részemről a jóindulat jele, hogy ezt tettem ide.

Közszeméremsértés, még viszonylag nyugodt, vonzó módon. Helytelen, de megragad. Részemről a jóindulat jele, hogy ezt tettem ide.

„Férficinkosság”, „Nőerőszakolók”, „A férfi minden nőt szőke nőnek néz”, „A rejtett patriarchátus titkos szabályai” és egyéb vádakat hallunk, tetteikkel pedig odáig mennek, hogy egy femen az egyik tüntetésükön piros bokszkesztyűvel nekiment egy prominens férfinek. Bízhatott benne, hogy nem kap vissza, hiszen nő, ráadásul nyilvánosság előtt, ugye… Melyik férfi merné magára vállalni a nőverő negatív előítéletét, holott ez csak jogos önvédelem lett volna a számára. Hazánkban pl. mind a Katolikus Egyház (pedig ott pl. figyelnek az erkölcsökre) és a Magyar Állam is megengedi. Nőkkel szemben is. Agresszióra nem mentség, hogy az elkövető gyengébb volt.

De engem mégis más érdekel. Mint mentálhigiénés asszisztenst: mi van e mögött? Mi mozgatja pl. egy femen kezét? Mi adj azt a hitet, és erőt, ami odáig vezetett, hogy pl. Kanadában állítólag, ha egy férfi 7 másodpercnél tovább néz egy nőt, szexuális zaklatásért feljelentheti. És persze nem értik, miért vásárolnak az oroszoktól és Kínából feleséget maguknak ezek a férfiak. Mert otthon olyan nőuralom van, hogy megmukkanni nem mernek egy nő jelenlétében.  Az utcán! Nem a négy fal között, mint régen, amikor persze tudta mindenki, hogy Kovácséknál anyuka a főnök, és szegény Kovács ahhoz is engedélyt kell, kérjen, hogy pisilni megy este (és jót mosolyogtak rajta, pedig szegény Kovács a saját önérzetén kellett taposson az együttélés érdekében nap mint nap.)

Ezek a nők megvetik saját korlátlan hatalmuk alapjait, és bizony készülhetnek a magányra. Akár a társas magányra: fájdalmas, jéghideg, maró ürességre. Mert gerinctelen, beidomított férfiakkal, bólogató Jánosokkal aligha lesznek hosszú ideig boldogok. Más férfit meg nem tűrnek meg maguk körül. Egy férfi mindig konfliktusokkal is jár. Igaz, nekünk is egy nő. Ez még soha nem volt másként – és jó darabig nem is lesz.

De mi lehet a mélység egy femen tettei mögött?

Hogy nem szeretjük őket, mi férfiak. Nem úgy, ahogy nekik is jó. Nem csak nekik, nekünk is. De mégis, a női igények. Rengetegszer az a sejtésem, hogy egyszerűen ez hiányzik ezeknek a nőknek, néha kislányoknak. A férfias szeretet. Hogy fontosak nekünk, hogy figyelünk rájuk, hogy udvariasak vagyunk velük, hogy nem félünk néha tapintatosan helyrerakni őket, és ami vonzza: van férfias erőnk helyt állni a világban. Ez viszont nem megy, ha nem hierarchikusan gondolkozunk a nőkről. Vagyis kicsit magunk alatt valóknak látjuk őket. És ez nem lenézés, pusztán a tények. Mert kell az ő erőtlenségük a mi erőnkhöz. Amit fizikai erejük, testmagasságuk ki is fejez: ők a gyengébbek, kiszolgáltatottabbak. Szükségük van a védelmünkre. Nem a lelki fojtogatásra, túlzott kötődésre, de az erős támaszra, a vállra, ahol szabad sírni és nem szégyen bevallani, ha valami fáj, a tekintetre, amely szembenéz a kihívásokkal és a dolgos kézre, amely megteszi, amit kell. (Sztereotíp vagyok? Nem érdekel. A legtöbb férfi alapból ezt keresi egy nőben. Később már mást is. De először ezt. A vonzó másik oldal, aki megerősít engem. Erőmben, hasznosságomban, örömömben, fájdalmamban.)

nő ölébenA férfiak kívánságai egyébként sokszor megdöbbentően hasonlóak. Csak mi a nő ölébe szeretjük hajtani a fejünket, ha éppen fáj valami. És mi is örülünk, ha egy nő teszi a dolgát, és otthonunk van és nem lakásunk. Ha a gyerekek és a család egésze elsősorban az ő gondja és csak másodsorban a miénk. Hogy a konfliktusokkal majd szembenézünk mi, de ha nem megy: segítsen! Bátorítson, informáljon, terelgessen. És együttműködve, nem hirtelen a nyakunkba pattanva: „Na, ezt a szamarat most jól meglovagolom” csatakiáltással. Bár ezek általánosságok, az igazi, konkrét megoldások mindig személyes szinten dőlnek el.

Pl. Ismerek katolikus házaspárt, ahol a nadrágot a nő hordja, de szeretettel és megértéssel teszi, és a férfinek semmi kifogása ellenne. Igaz egy alacsony, vékony, bizonytalankodó emberke, de szintén nagyon jószívű férfi. A felesége is alacsony, de teli van spiritusszal és okosan bízik a sebezhetőségében.

Ellen lehet vetni: de Zoli, a feministák a brutális férfierőszak ellen emelnek szót, a nők érzelmi és testi kizsigerelése ellen. Te másról beszélsz. Szerintem nem teljesen. Egyszerűen ahol a társadalom toleráns a szélsőséges magatartásformák iránt, hallgatólagosan abban a meggyőződésben él „hogy az erősebb kutya baszik” és az erősebb kutya általában a férfi, ott persze, hogy az egyén a visszatartó erő hiányában elképesztő dolgokra képes. Csak hogy újra és újra győzzön, érezze, hogy ő az erősebb, hogy Férfi. (Bár a nyugati és a mi nyugatiasuló társadalmunkban éppen a szélsőséges viselkedésű nők kerülnek ilyen helyzetbe, és mivel ribancosodnak is, (vagy erőszaktól függetlenül „csak” simán ribancosodnak: sok pornót láttam, és eddig mindegyikbe találtak női szereplőket is) sok férfi áll mögéjük, hogy legalább ribanckodásuk „illatát” érezze. És élvezze. Bizony egy férfihez nem csak a gyomrán keresztül vezet az út.)

Ebben a korban már nagyjából feleség is lehet egy lány Indiában.

Ebben a korban már nagyjából feleség is lehet egy lány Indiában.

De vissza a terrorista férfire: mindeközben az asszonykája már ezer igényét kielégíti, lassan minden az ő vállát nyomja, de a győzelem íze hiányzik a férfinek – hát még mélyebb szintre megy, még jobban eldurvul, még egy kis plusz lelki erőt csikar ki. És a környezete támogatja, mert talán felszisszen, de alapvetően cinikus és gyáva, sőt talán rosszindulatú is (még nők is – nekem nehéz volt, neki miért ne legyen az (szomszédasszony, vagy az anyós, vagy éppen a vérszerinti anya időnként) és a személy, a gyengébb tényleg ott áll kiszolgáltatottan. Az Istenen kívül nincs támasza. Akiben meg általában nem tud hinni. És az Isten is ezer csalafinta módszert kénytelen kitalálni, hogy valahogy erőhöz juttassa, és a reményt segítsen megőrizni a szívében. Végig India járt az eszemben, miközben ezt a bekezdést írtam. Nem keresztény ország pl. És néha megdöbbentő hírek pattannak ki.

A mai keresztény nyugat viszont: szerintem femenjeink gyávák. A tűzvonalba nem mernek menni, inkább az agyonjuhászított nyugati férfiakat gyötrik tovább, és teszik azt itt, amit ott keleten kéne. De hát ott nem úgy van. Simán eltűnhetnek egy éjjel, hogy átvágott torokkal kerüljenek elő egy sikátorból. Vértanúság nélkül nem megy. A szüfrazsettek képesek voltak rá. Mai utódaik már egyre inkább csak a gátját vesztett bestia képét veszik fel. És normálisabb társaik hallgatásukkal cinkosok. Bizony erősítik őket ostobaságaikban. Igaz mi, férfiak is, ha tovább hallgatunk. Mert azért ez a mi ügyünk is.

S eközben az átlag magyar nő, úgy látom, nem nagyon érti. Ő ugyanis még mindig nem tekint ellenségnek minket: férfiakat. Persze vannak ostoba férfiak, de ők tudják, hogy ostoba nők is. Gyanítják, hogy sokszor (bár nem mindig) ha a nő „kap”, abban picit azért ő is benne van. És nem rivalizálnak (legalábbis vidéken) a férfiakkal. Itt egy férfi lehet férfi. Nem kell udvariasan hajlongania felesége férfias területen megszerzett sikerei előtt, vagyis saját töketlenségének bizonyítékát újra és újra elismerni. Miközben az ő férfias sikereit ki ismeri el? Az olyan természetes, igaz, azért nem kell megküzdenie? Ja. Mint tudjuk, az Élet mindent az ölünkbe pottyant; Isten meg tiszta Irgalom, benne a teljesítményre ösztönzésnek és a kihívásoknak nyoma sincs. És az értékelésnek sem. No komment.

Csupán hangulatkeltő illusztráció

Csupán hangulatkeltő illusztráció

Gichin Funakoshi (Shotokan karate alapítója) nagyon szerette a feleségét és őszintén tisztelte. Pedig az asszony ügyesen karatézott, maga a férj dicséri őt az „Életem és a karate do” című könyvében. De azt nem írja oda, hogy az asszony mindig a követője volt, és ő mindig az instruktora. Soha a közelébe nem ért mesterének tudás terén, és férje dominanciáját soha nem kérdőjelezte meg annak szenvedélyes szív ügyében. Igaz nem is lett volna képes. Ha tehetsége volt is, a nyilvánosságot feláldozta a család és egyéb kötelességek oltárán, a férjét pedig megajándékozta azzal, hogy partnere és segítőtársa volt abban, amiben ő őszintén hitt, és életének tengelyévé tett. Igaz, amikor Funakoshi mester Tokióba költözött, nem vitázott azon, hogy a felesége otthon marad ősei lakhelyén. Hogy most nem követi őt az asszony. Mert ismerte és szerette a feleségét, és tudta, mennyit jelent neki az ősi föld szeretete. Évekig éltek levelezve egymással.

Végül az egész már nem is arról szól, hogy ki a férfi és ki a nő, és ki a domináns. Hanem hogy ismerlek, szeretlek, te is engem, és mi a jó neked, nekem, nekünk.

;-)

Zoli

Keresők dala

Hát fiúk, lányok, és főleg: Tankcsapda! Legalább benéztetek hozzánk. Az igazi kereső megnézi a mi portékánk, és legfeljebb továbbmegy, nem köszönöm, ezzel nem tudok mit kezdeni. Elhiszem, hogy másnál működik, de nekem ez nem megy.

Ebben van mit tisztelni. Nem a nemrégiben elhangzott egyik nőtalálkozón: “Idejétmúlt felfogásokkal nem vagyok hajlandó foglalkozni!” Upsz, a kis előítéletes! A másiknak az általad leszólt felfogás az élete, a mindene! Hogy akarsz te így párbeszédet? Lelki kényelmes!

Meg se nézed, mit utasítasz vissza. A Tankcsapda az más. Még tiszteletet is tanúsít. Csak nem tud mit kezdeni vele. Hát menjetek fiúk, a saját fejetek után! És nyugi, néha mi is összezúzzuk magunkat. A hit nem tesz emberfelettivé. Inkább pont nagyon is Emberré tesz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

;-)

 

Zoli

Illyés Sándor: Első szerelmes

Olvad a hó is,
pakolgat a jég is,
üdezöld csipkében
sejlik a határ.

Bomlik a felhő,
simogat a szellő,
a fagy csizmája 
távoli tájakon jár.

Nyílik a lomb is,
nyílik a szív is,
a ködpaplan reggel
gyöngyöket dobál.

Tavaknak tükrében, 
szemeid fényében,
tavasz pezsgés
otthonra talál.

szívtó

(A szerző versét Kiss Evelinnek ajánlotta, és ragaszkodott hozzá, hogy a mű csak a hölgy engedélyével jelenhet meg. Megkaptuk. :-) )

Otthon szült a feleségem! – cikk a Talita.hu – ról

2014. július 14. hétfő, 05:05 | Írta: Tóth Szabolcs

apas szulesJúnius 10-én reggel 6 óra 20 perckor megszületett második kislányunk, Julianna. Maga a szülés nagyon izgalmasra sikeredett.

Hajnal 4-kor Évi már érezte a hasát, de akkor még csak a tegnapi vacsorát tette felelőssé. Engem 5-kor ébresztett, hogy „szerinte ma szülni fog”. Ezt a férfi agyammal nem vettem szigorú parancsnak. Negyed 6-kor azért felhívtam anyukámat, hogy „úgy tűnik, Évi szülni fog”, jöjjenek át vigyázni Mártira, nagyobbik lányunkra. Én addig lezuhanyoztam megborotválkoztam. Mire elkészültem, Évi már az ágyon feküdt, és erős, 5 perces fájásai voltak. Felvetette, hogy jó volna hívni a mentőket. Én bíztam abban, hogy autóval is beérhetünk. A következő percben Évi kiment a WC-re, mert elkezdett erősen vérezni. Most már én is elhittem a mai szülést, és elkezdtem hívni a 104-et. Ez a vonal azonban már csak gyerekorom tananyagában létezik. A helyes megfejtést orvos sógorom adta: 112 az egységes segélyhívó. Míg én a diszpécser kisasszonnyal vitatkoztam, aki érdeklődött, hogy félórás vagy tízperces fájásai vannak-e az anyukának, Évi kétségbeesetten közölte, hogy érzi a baba fejét. Ennek hatására a telefonos hölgy beleegyezett, hogy küld egy mentőautót. Amikor letettem a telefont, nyílt a kisszoba ajtaja, és megjelent Márti. Nem értette, mi ez a reggeli zajongás.

Innentől az események felgyorsultak: egyik kezemben Márti, másikkal támogattam Évit a hálószobába. Miután Évi lefeküdt az ágyra, láttam, hogy a kisbabának tényleg látszik a feje, és rohamosan jön előre. Mártit leraktam az ágy mellé, én meg próbáltam segíteni a kisbabának, hogy kijöjjön. Amikor előbukkant a feje, a köldökzsinórt letekertem a nyakáról. Ezután teljesen előbújt a baba. Gyorsan Évi hasára fektettem, ahol aranyosan felsírt, majd betakartuk egy törülközővel.

Márti az ágy szélén csak annyit mondott a kisbabára mutatva: „baba, baba”. (Még aznap anyukáméknál a bilin pisilt, és közben lefelé mutatva ismételte: „baba”.) A gyors szülés után eszembe jutott, hogy még a baba nemét sem tudom. (Évinek már az ultrahangon elmondta az orvos, de én nem akartam előre tudni.) Megkérdeztem Évit, hasán a kisbabával: „fiú-lány”? Évi azt mondta, ő úgy tudja, kislány.

Még konzultáltam telefonon a sógorommal, aki megnyugtatott, nem baj, ha majd az orvos vágja el a köldökzsinórt. A szülés után öt perccel érkeztek meg szüleim. Anyukám átvette Mártit, apukám (aki irtózik a vértől), jobbnak látta, ha a mentőket fogadja. Az első rohammentő tíz perc múlva érkezett. Látva a helyzetet, értesítettek egy olyan mentőautót, amelyben orvos is volt. És kijött még egy csecsemőszállító mentőautó is. Reggel 7-kor a fél lakótelep kint volt az erkélyen, nézve, miért érkezik három mentőautó.

Félóra után vitték be Évit a Margit Kórházba, itt szülte meg a méhlepényt, amely már nagyon nyomta belülről. Mivel a szülés túl gyors volt, és elmaradt a „gátvédelem”, súlyosan megrepedt a gátja, ezért altatás után összevarrták. A kisbabánk egy picit kihűlt, ezért néhány órára inkubátorba tették. Délután már szopizott is, és Évi is sokkal jobban érezte magát.

Nekem meg a kórház orvosai gratuláltak: „Jó reggelt, kolléga”! Pedig az igazi érdem Évié, meg Mártié, aki teljes természetességgel vette tudomásul a korai ébresztőt.

Férfiak Klubja írás a Férfi-létről, Életérzésről.

Bedő Imre, a szerző és Klub alapító

Bedő Imre, a szerző és Klub alapító

Nehéz világot élünk. A gyermek nem akar felnőni, és a szülő is úgy vezekel saját mulasztásai miatt, hogy nem engedi csemetéit önállósodni. Önámítás a túlzó segítség…Ha saját családot akarsz alapítani, akkor előbb felnőtté kell válnod! Előbb és nem közben!

Nehéz világot élünk. Ha ma felnőtté, Férfivá akarsz válni, erősebben kell akarnod, mint a szüleid, jobban kell akarnod, mint a barátaid. Még gyermekként kell ezt erősebben akarnod. Innen szép nyerni…
Tudnod kell, hogy nem elég egyszer megszületni. Legalább kétszer kell. A felnőtté válás olyan, mintha még egyszer, ámde ezúttal valóban megszületnél. Te magad. Az első születésben bábák, orvosok, nagyszülők, apák és anyák segítenek. Gyermekkorodat jól, rosszul végigkísérik… Te is, Ők is azt várják, hogy mikor jön el a Te időd. Tudni fogod, hogy eljött, mert bele kell születned. Egyedül. Félni fogsz, mint az első megszületésedkor… Meg mered ragadni a lehetőséged, amikor eljön a Te időd? A második születésben nem segít senki. Ebben nem lehet segíteni, illetve úgy lehet segíteni, ha békén hagynak! Nincs oxitocin, nincs császármetszés, nincsenek idegen kezek. Nem segít a tanfolyamok, a képzések, könyvek “mesterséges környezete” sem, csakis az Éles Élet! És Te magad!

A második születésben inkább akadályoznak. Elvonják a figyelmedet az Édes Élet suttogói… Keresztbe feküsznek a jó szándékú szülők, a trendek és látszatra az egész világ folyása is ellened dolgozik… Minek? Hagyd! Addig jó neked – hallod majd… Pedig tudnod kell: ha boldog akarsz lenni, akkor haladnod kell a korral! A koroddal. Akarnod kell felnőni, akkor is ha anyád nem akarja! Tudnod kell, hogy hiába születtél meg először, ha önálló felnőttként nem születsz meg másodszor. Ha öregedve is követelőző, önző, felelősségkerülő, élvhajhász gyermek maradsz, kín és gyötrelem lesz a legbelső életed: mások szemének tükrében megvetést, saját életed kudarcát fogod látni, függetlenül attól, hogy Ők jobbak-e nálad. Ott fogsz majd sírni, ahol senki sem lát…. Álboldogság negyvenéves gyermeknek lenni. Aki kifele az élet császárát játssza, az legtöbbször befele pici és nyomorult… És a belső érzet számít, az igazi, amit végképp elnyomni nem tudsz…

Tudnod kell, hogy felnőttnek lenni jó! A teremtés szabadságát csakis az önálló, tetteiért felelősséget vállaló felnőtt tudja megtapasztalni. Nincs szebb annál, mint amikor a semmiből megszületik egy gondolatod, majd azt saját akaratodból, ügyességgel, alázattal, ésszel, lélekkel valósággá formálod. Nincs felemelőbb annál, mint felépíteni a saját és gyermekeid valóságát és így tanítani meg őket arra, hogy ugyanígy teremtsenek majd, ha rájuk kerül a sor. Ételt, ágyat, kirándulást, udvariasságot, vendégfogadást, igazmondást teremtesz… Nincs jobb, mint örökíteni a felnőttkor törvényeit: hogy ne várjunk másokra, ne okoljunk senkit, mert saját világuk egyedüli teremtői mi magunk vagyunk, és az éppen elégséges! Nincs nemesítőbb, mint úrrá lenni gondokon, megoldani feladatokat, felállni a bukásból, elől járni, megfogni a másik kezét, fejet hajtani, elégedetten mosolyogni, megtapasztalni saját magunk igaz valóságát. Nincs értelmesebb, mint megmutatni: a felnőtt teremtés minden apró gyümölcse örömet okoz, a teremtő élet meg boldoggá tesz és felemel. Kell ennél több?

Gyermekkorban gyermeknek lenni, felnőttkorban felnőttnek lenni jobb! Akarjatok felnőni, akarjatok Férfiak lenni. Akarni fognak benneteket a Nők, és együtt végigküzdhetitek magatokat a boldogság felé vezető úton. Mert a boldogságot nem adják ingyen, az egy értelmesen teremtő élet magától értetődő jutalma. Megéri!

Férfiak Klubja1

Férfiképzés – három részben

Az alábbi anyagok forrása a Férfiműhely blog, mely a baptista felekezet egyik gyülekezetének munkája. Nekem nagyon tetszett, érettnek tartom és használhatónak, sok szempontból rokon Richard Rohr: A férfi útja c. könyvében taglalt “Két ösvény” teóriával. A János apostol és Keresztelő Szent János ösvényével. Itt kiegészítik egy harmadik szakasszal, az “Önfeláldozás útjá” – val.

Az alázat útja

Az alázat útja

Az alázat útja hanganyaga.

Az alázat útja képanyaga.

 

 

Az erő útja

Az erő útja

Az erő útja hanganyaga.

Az erő útja képanyaga.

 

 

Az önfeláldozás útja

Az önfeláldozás útja

Az önfeláldozás útja hanganyaga.

Az önfeláldozás útja képanyaga.

 

 

A cél: a bátor, önfeláldozó Férfi

A bátrak

A bátrak

És vezetőjük.

És vezetőjük.

A nőiség tizenkét pontja – link a Talita.hu – ra

Bár egy erős túlzással kezdődik (Isten a nőkre bízta az emberi nemet – hát max a megszülést és dajkálást – jó az se kis dolog) de elgondolkodtató 12 pontot közölt a Talita keresztény feminista újság. Van egy-két hozzászólás alatta, azok se rosszak.

talita

az alapítók

Az alapítók: Kóczián Márta, Gedainé Kölnei Lívia és Konkoly Edit. Most őszintén – egyik jobb nő, mint a másik. Ja, sajnos, mind elkelt. Evvan.

talita virág

Ez pedig a Talita virág. Igen szívós, sziklás talajon nő, és kevés vízzel is sokáig bírja. Fokozatosan terjeszkedik, míg meg nem hódítja maga körül a sziklás világot, beborítva selymes szirmaival a környező rideg köveket. Ámen, úgy legyen. Hajrá, csajok!

;-)

Zoli