Mondtuk sokszor ezt a címbeli mondatot, amikor arról volt szó, hogy tévedni emberi dolog. Amikor valamilyen gép hibát ejtett. Napjainkban új értelmet nyer a fenti mondat, amikor egyre több hír érkezik a robotikáról, a humanoidokról. Korábban évente megnéztem a kiállításokon, épp hol tartanak a gépek tökéletesítésében, Most felgyorsult a fejlődés ezen a téren. Vannak akik félve szemlélik a fejleményeket. Aggasztónak vélik a majdani következményeket. Olvasom a társkereső oldalon, némelyik férfi azt írja, hogy ha sok időt töltesz gépezéssel, akkor nem egymást keressük. Ergó felértékelődik az ember. Az emberi. Igen az ember tökéletlen. Pont ettől érdekes. Talán a fantázia elkalandozott pár éve, amikor a gumi nőktől a szexuálpszichológus azt mondta a pszichológia konferencián, hogy aki meg bírja fizetni, megrendelhet olyan bőrű, hajú bábot, amilyet csak elképzel. A fejébe telepített programok segítségével, beszélni lehet vele, nyelvet tanulni stb. Kicsit talán fura elképzelés az is, ha valaki elvesztette a társát és annak mintájára legyártatja a bábot, gépet, akkor mintha ismét a közelében lenne az akit elveszített. Persze, az akkor is csak egy gép. Akik érzik sokszor az elvesztettjük jelen létét eltöprenghetnek mindezen. Ahhoz szoktunk, azt tartjuk normálisnak, egészségesnek, hogy elgyászoljuk, akit elvesztettünk és tovább lépünk. Képes a gyász gyógyulni. Felgyógyulunk. Keresünk újat társat vagy ha nem sikerül, maradunk magunk. :) Kati