Mik is számítanak annak? Helyzet és hozzáállásunk függvénye. Például édes gondok közé sorolják, ha valaki már nagyon szeretné, hogy legyen kicsije és végre sikerül. Nevet választani lehet. Mondhatnám, hogy kell, de lám itt is tetten érhető a hozzáállás. Akinek sosem érkezik gyereke, annak nem adatik meg, hogy lehet nevet választani. Ha valaki egyedül van és szeretne maga mellett társat, akkor akár még az sem kellemetlen gond, hogy mondjuk annak a férfinak a zokniját akár kézzel is kimossa. Hiszen olyan szemszögből nézi: Van férfi az otthonában. Sorolhatnánk a gondokat, lehetőségeket. Gond, hogy majdnem elkések? De hiszen nekem van munkám. Emlékezzünk a filmben akit el akartak vinni és mondogatta: „Kérem nekem munkám van!” Hány lerobbant nyugdíjas inkább dolgozna szívesebben, mint hogy a betegágyat nyomja. Az albérletben élő csak affektálásnak érzi a saját házzal rendelkező gondjait az épületével kapcsoslatban. Örüljön neki, hogy van sajátja. Ne nyafogjon. Az autóval rendelkező panaszát hasonlóan hallgatja, aki még csak spórol autóra. Az egyetemre járó lányaimnak gyakran mondtam :”Mit nem adnék, ha járhatnék arra a szakra, ahol te most benn vagy.” A kilenc éves kori énem gyakran jut eszembe. Akkoriban terveztem, hogyan leszek majd. Hát most van az a majdan. Ergó : Félre a panaszokkal! :) Kata

Kiálltott ki egy soföfőr a volán mögül a kocsjjából, amikor szemben elhaladt. Ösztönösen mondtam, :’Ugye!” Hiszen a 40 fokban, tényleg nem mindegy, hogy kinn bírunk maradni. Majd osszeállt, hogy akár a külsőmet nyugtázta. Éppenséggel igyekeztem összehangolni reggel a holmijaimat. A színes szalmakalapot, a ruhát, szandált. Minden esetre jobb kedvvel hajtottam tovább a biciklivel. Vidámabban telt a nap. Lám mennyit jelent, ha elismerik a külsőnket, vagy amit teszünk. Ne féljünk dicsérni egymást és önmagunkat! :) Kata

Olyan fürt szülőt vettem észre, amilyen nem termett, mióta apám elment. 9 éve. A 40 fok és aszály a szőlőnek még kedvez is talán. Ez a szőlő az egyik kedvencem volt lánykoromban. Ha esetleg van odaát és a papa látja a próbálkozásaimat, megnyugodhat. Megteszem ami tőlem telhető és az nem kevés. Gondozom, amit rám hagyott. Mint egy láncszemet alkotok az elődeim és az utódaim között. Életemmel mutatni próbálom, ami érték. Esetenként elgondolkodtatnak véletlenszerű dolgok. 2 fiű született a családomba és mindkettő érkezése előtt cumit találtam. Világos és sötétkéket. A nyári szabadságom idején a kerítéseket, korlátokat végig festettem. Anyukámat sokszor láttam, hogy ezt tette. Azon a napon lettem kész, abban az órában, amikor az ő elmenetelének volt az évfordulója. Az unokanővérkém telefonált , hogy főzött nekem pörköltet nokedlivel. A mamám kedvencét. Pedig nem is tudta, hogy ezekben a percekben egy ilyen évfordulóra emlékezem. Mennyire nem szerettem gyerekként ezt az ételt. Most meg milyen örömmel ettem. Mintha csak a mama küldte volna. MEGDICSÉRT, AMIÉRT ÜGYES VOLTAM. :) Kata

A szlengben a ciki, a nem trendi amire tömören a gáz, mint jelző használatos. „Az öreglányban annyi dolog gáz, kivéve a hagyatéka.” Ergó a korosodó leszólható, de amit maga után hagy az ott van. Lehet, hogy a korosodónak a mai trendi dolgok gázosak. Mondjuk a borostás fejet tartja ápolatlan, elhanyagoltnak. A tetoválásokat közönségesnek. A haszonlesést érdekből működésnek. A korosodók is látnak gáznak dolgokat a következő generációkban. Még ha nem is teszik szóvá, hanem hallgatnak. Átgondolták. Az erejük teljében levők könnyen árthatnak. A korosodó, már kiszolgáltatottabb. Kegyetlen farkastörvények vannak. De az idő viszont hihetetlen gyorsan halad és nagyon gyorsan a rákövetkező generáció kopogtat. Figyeltek, milyen mintát láttak. A tanulságos történetben az unoka figyelmeztette az apát, hogy vigyék csak vissza a kosarat, amiben kihozták a hegytetőre az öregapát meghalni, amikor a terhükre volt. Fog kelleni az a kosár nemsokára, kihozni az apát is, ha korosodik. -mondta. :) Kata

Mit sem sejtve fizetem a csarnokban a retket, amikor azt veszem észre, hogy amíg az aprót a tárcámban kerestem az árus a telefonját elővette és rólam egy képet készített. Nézek rá csodálkozva és nem tudtam, hogyan reagáljak. Majd elmentem kérdőjelekkel a fejem körül. Azóta is eszembe jut. Illene tán megkérdezni az embert: „Kérem megengedi, hogy egy képet készítsek.” Az otthonomban járt valaki és a lakásom egy részletét megörökítette. Nem kérdezte, akarom-e. Úgy gondolom Meg kell kérdezni a másikat, hogy megengedi-e, akarja-e, hogy ha akár őt, akár, az otthonát szeretnénk fotózni. Tisztelnünk kell a másikat annyira, hogy őt és az otthonát csak a beleeggyezésével fotózzuk le. Azt hittem, ez evidens. Feltételeztem, jóhiszeműen. De sajnos nem az. A másik érzelmi intelligáciájának hiányosságairól is egy KÉP-et ad. .:) Kata

Ecseteltem egy ismerősömnek, mit miért törekszem biztosítani. Hallgatta egy ideig, majd azt mondta:” Senki sem tudja eléggé bebiztosítani magát. Hiába törekszik. Egy másodperc alatt gallyre mehet minden. Minden korábbi erőfeszítés ellenére. Bárkinek. Igaza volt. Sokunk energiája megy erre. Ahelyett, hogy oldottabban, kicsit sodródnánk. Lesz ami lesz. Spontán is kell, hogy dolgok megtörténjenek. Nem csak szisztematikusan következetesen. Hányan élnek görcsösen a felhalmozott pénzeiket, vagyonaikat óvva. Sehova nem mennek szinte nehogy meglopják őket. Szinte paranoiás korlátokkal önmagukat körbe zárva. A mozgásterüket minimálisra zsugorítva. Tény, hogy sok erőfeszítés munka volt megteremteni, de úgy sem viszi senki odaátra. Tehát egyszer úgyis el kell engedni. Fejben dől el minden. Ha sikerül, megérteni, belátni, hogy nem lehet, mindent túlbiztosítva őrizni, akkor talán sikerül valamennyire oldódni.:) Kati

Milyen mértékben veszteség és mennyire nyereség egy egy hatás alól való kikerülés? Minden hat ránk. Mindenki. Megváltozott körülmények közt érzékelhetjük, mennyit segített, erősített és mennyire terhelt minket egy-egy helyzet, egy egy ember. Melyik hatása volt dominánsabb valamivel. Amikor nem tehetünk róla és bekövetkezik valami, csak elszenvedjük, akkor nincs más választásunk, mint túlélni. Eltűnt, meghalt, elhagyott. Némileg mindenképp van részünk benne, még akkor is, ha nem fele fele arányban. Ha nincs más választásunk mint elszenvedni a bekövetkezett helyzetet, és fájdalmas, akkor kell kapcsoljunk túlélő üzemmódba. Van aki már ebben profi. Talán, mert a passzívabb szerepkört megszokta. Nem egyszerű ilyenkor felfedezni a helyzet pozitívumait. Mert igenis van. Hiszen, mint szoktam volt mondani, vegyesen dob az élet. Lesz jó is minden rosszban. Ha nem látod, nézz körül jobban! :) Kata

Szálka a férfiak szemében a betöretlen kanca. DirIgálni próbálnák őt. Vörös posztó az is sok férfinak, ha kalandot a nő nem akar. Ergó a szabad, független nő ha még kalandot sem akar, akkor az kihívás egy férfinak. Próbál a férfi felül kerekedni. Minden módon a fölényét hangsúlyozni. Szellemileg, fizikailag, anyagilag. Hatalomra törekszik. Dominanciára. Pedig van a domináns erős kisugárzású nőknek is pouzle- őket jól kiegészítő párja. Akivel jó lehet az összhang. A lenyomni törekvőket a nő megérzi és lerázza. Mint az esővizet a kutya. Az ellendrukkerekkel a padlás tele van. Kinevezik emancinak. Ha nem hagyja magát. Pedig hányan csak próbálnak egyedül fenn maradni, életben maradni. Túlélő üzemmódban valahogy létezni. Az önálló, független autonóm módon élő nő, aki egyedül is megoldja a problémákat gyakran téma a férfiaknak. Mi az hogy nincs rájuk utalva? Változó, melyik nő, miért lesz egyedül. Elvált, megözvegyül vagy egyszerűen csak nem találja azt a valakit akivel naponta együtt akar lenni. Van aki élvezi az egyedüllétet. Van aki szeretne társat és keres. Hagyni kell őket. Higgyék el nem egyszerű egyedül.. :) Kati

Önmagunk legjobb álomértelmezőiként hozzáférhetünk a tudatalattink üzeneteihez. Egy út! pL. Egy valaki párnájára szirmokat, majd rózsákat raktam, míg ő nem volt ott. Tudom, késztetésem mások gondozása. Ismerve a gyakran szomorúakat és konkrétan egyet, aki gyakran és nagyon az, szoktam színt vinni a szavaimmal a napjaiba. Akár énekelni. Ha nincs senki, akitől kifejezetten vagy legalább szavakban simogatást kapna. Ez is lehet ugyanolyan fontos, mint a kertünk gondozása. Nemrégiben azt hallottam az átlag feletti gondozói hajlam azért van, mert mi vagyunk akik kifejezetten szeretnénk, ha valaki ilyen szeretettel gondozna. Azért tesszük ezt másokkal annyira. Az álmaink értelmezéséhez tegyünk füzetet és tollat a párnánk alá. Még félálomban írjuk le amire emlékszünk az álomból és nappal rágondolva be fog villanni az értelmezés is. Elvégre az álmok nem hazudnak. Sőt üzennek. :) Kati

Korunk egyik divatos kifejezése: „Tovább lépett.” Azért ÁLLJUNK már meg egy kicsit és gondolkodjunk el! Szeretnénk, ha valaki a legnagyobb kincset adná nekünk. A törődést, időt, figyelmet, szeretetet. Ha hibázunk, (márpedig fogunk, hiszen emberből vagyunk) tévedünk, bocsásson meg! Adjon új esélyeket! Legyen megértő! Ember! Közben a gyors továbbgörgetést megszokva szelektálunk, kidobálunk, gázlángozunk, továbblépkedünk. Hogy is van ez? Osszuk a lelki pofonokat, gyomrosokat. Várjuk a simogatásokat. Elvadul. Keményedik a kíméletlenségtől a légkör. A kíméletlen hozzáállás miatt egyre többen visszahúzódnak a valamennyire biztonságosnak vélt kuckójukba. Kevésbé kockáztatnak. Óvják az egójukat. Az úton útfélen kapott pofonok miatt bezárkózva zárkózottá válnak. Hogyan is oldódhatunk? Hogyan is ne lépkedjünk tovább? Hogyan is javítgassuk a kapcsolat-beli hibákat? Nézzük az elődeink, hogy próbálgatták mindenáron, rendületlenül, kitartóan! Megállj, megélj jobb napokat! :) Kata