Idézet, Szent Mihály arkangyal imájából. Mikor először hallottam, az volt a benyomásom, hogy van némi üldözési mániás hajlam e mögött. Ám amikor sok nehézség ér utol, akkor nem egyszerű mindet kihívásnak tekinteni. Tény, hogy amikor megoldjuk, megerősödve megyünk tovább. Hiszen, ami nem öl meg, az megerősít. Valamint teher alatt nő a pálma. Ezzel együtt azért láthatunk olyanokat, akik mint mondják, mintha burokban születtek volna. Védettebben léteznek. Nincs annyi rossz körülöttük. Vagy csak nem látjuk? Nem foglalkoznak vele. Nem annyira a problémákra a megoldandókra centrálnak. Van olyan ismerősöm, akit meg szoktam kérni 1-1 felmerülő megoldandómhoz. A közelében a dolgok valahogy sínre kerülnek, megoldódnak. A bajok elhárítódnak. Képes együttműködni. Nem akadékoskodik. Mosoly és derü látszik rajta, amikor panaszaim hallja. Ez nem gond, mondja. A nőnek a műszaki problémák elhárítása komplikáltabb. Mi szociálisan vagyunk más szinten. :) Kata

A társkeresést illetően. Tapasztalat, hogy a férfiak jelentős része csicska cselédet, ápolónőt keres. Másik nagy rész ingyen ringyót. Van még olyan, aki csak szeretné, ha mellette valaki lenne. Írják igen őszintén a bemutatkozó szövegeikben, hogy nem jó egyedül. A megerősödött nők válasza:” DE! Egyedül is jobb, mint bántva lenni. Inkább egyedül, mint hogy megjegyzésekkel, kritikákkal, esetleg tettleg is bántsanak. 3 év míg az oxitocin hat. Amikor pedig megszokott egy valaki, elkezd kritizálni. Hiszen úgyis tudja, megvagyunk neki. Kevés, aki nem él vissza azzal, hogy kötődünk hozzá. Mennyi kellemetlen tapasztalás után alakul ki ilyen női álláspont? Amikor már kevéssé tud hinni az ember a csodákban. Persze a remény hal meg utoljára. Bárhonnan érkezhet cáfolat. Aki rendületlenül minket, a társaságunkat, a beszédünket, a mosolyunkat akarja. A nőcis hangulatváltásainkat. A ruhákhoz, cipőkhöz való viszonyunkat. A gondoskodó hajlamunkat. Ahogy énekelünk, táncolunk. Finom falatokat illatokat varázsolunk. Talán csak hinni kell abban, hogy van, a világban, aki a közelünkben szeretne lenni, hogy ezt megtapasztalhassa. :) Kata

A keresztanyám idén ment el. Annyi keserűség volt az életében, hogy azt kérte, csak a két lánya legyen jelen, amikor szórják a hamvait. S az eltűnik a lefolyók vizében. A külső megjelenéséből sok vonást örököltem. Anyukám huga volt. Sokszor figyeltem, honnan van ereje egyedül is szilaj férfiasan állni a világban. Mivel nem volt módom elbúcsúzni tőle, hát a háza előtt megálltam, hogy ahol annyi évig élt, rá emlékezzek. Hány nyári szünetben aludtam itt a lányaival. Játszottunk a kertjében. Képek. Filmek. Leírom magamnak egy lapra. Tőle így köszönök el. Ahogyan attól a kollégátől is, akivel tudtam volna együtt dolgozni, ám egyéb okokból nálunk rövid időt töltött el. . Nem véletlen vannak találkozások és búcsúk sem.Úgy szokták írni, hogy kivon embereket a mindenség az életünkből. Sokszor nem könnyen törődünk bele. Idővel válaszok jönnek. A búcsúzásaink módja, a feldolgozás ideje is jelzi, milyen dolgunk volt az illetővel. Kati

A kamaszok tizenéves korukra kiismerik a szüleik gyengéit. A lányok az udvarlóiknak, majd a társuknak, férjüknek panaszkodnak az anyjukkal, apjukkal kapcsolatban. Gyűlik a sok infó. Aztán a vő hozzáállása kialakul az anyósához, apósához. Az anyós viccek csúfolják a helyzetet. Pedig hát akar a csuda anyóssá válni!!! Egy nő csak szeretne utódot. Érdekli, mIlyen lenne kicsiben. Aztán ahogy nevelgeti, fegyelmezi, a kicsiben kamaszkorra a sérelmek, frusztrációk gyűlnek. Visszatérve, após vicceket a pátriarchális társadalom nem alkot. Pedig az apák is fegyelmeznek. Követnek el hibákat, Igazságtalanságokat. Ez egy igen nagy igazságtalanság a nőkkel szemben. Hallottam egyszer valakitől: ” A nők a társadalmak négerei.” Hát ez a pont is egy olyan rész, ahol nem így kellene. Mennyi szomorú napja, éve teremtődik egy koros nőnek. Kit érdekel? Nagyjából senkit. Sőt! Egy vicc: Lógatnak ki az ablakon egy nőt. Lentről pedig felszólnak az utcáról: Miért teszi? Az anyósom feleli fenntről aki lógatja a nőt. A lentiek pedig szurkolni kezdek…. és nem a nőnek. Hát ennyi. De azért az anyós pajtástól elvárás, hogy míg csak él mindenével segítsen. Mennyire igazságos ez??? :( Kati

FIgyeljük, mi felé van affinitása a kicsinknek. Terepet teremtünk, ahol ezen a téren kiteljesedhet. Na ez! Itt a helyem. Itt van dolgom. Itt magam otthonosan érzem. Közel vannak az enyimek. Ezek itt mind ilyesmi iránt érdeklődnek. Az itteni vezetők is szakszerűen megerősítenek. Többlet IDŐ!!!!!! Jut arra, amiből kiemelkedhetek. Például ha zenei tagozatos helyen csak naponta a beírásokat kapja a folyton mozogni, bokszolni vágyó. Még a családban is erősen motivált a kűzdésre, akkor egy testnevelés tagozatos helyen emelt óraszámban fejlődhetne. Kibontakozhat. Szárnyalhat. A mellettem lépegető 4 éves naponta kéri mehessen be az ismerőseim, barátaim, rokonaim otthonába. Súgja a fülembe. Lehet e? Érdekli, hol alszanak? Hogyan vannak a dolgaik . Milyen miliőt teremtenek. Mik a fontos dolgok, amiket magukhoz közel tesznek? Számára ezek beszédesek. Még csak érzi. Én viszont értő szemmel a sok évemmel értelmezem. Azon a téren lesz olyan helye, ahol a munkát nem is érzi kötelezőnek, hanem kedvtelésnek. Az IDŐ !!!!! Szívesen múlatja vele. :) Kati

Mindig is voltak átok viselkedésűek. Ahogyan Vekerdi tanár úr mondaná:Segélykiáltás a mindenkivel összeverekedő gyerek. Gondoljuk tovább! Az ördögi kör hogyan törhető meg? Teremtsünk helyzetet, ahol megdicsérhető! Segíteni, mozgatni, ha elvégezte, dicsérni. Ha van egy kistesó, aki bűbájos és lenyűgöz mindenkit, akkor a nagy valamivel próbál figyelmet magára vonni a rosszalkodásával. Találnunk kell számára olyan szerepkört, amiben ő a dicsérhető. Alaposan megfigyelni, mi passzol neki. Elismerni. a közösségben a balhés szerepköréből kimozdítani. Kihívás. Sokat beszéltessük, hogy felszínre kerüljenek az átlagtól jobb adottságai. Az érdeklődési köre. A problémái. Kimondhassa, kirajzolhassa, ami foglalkoztatja, nyomasztja. Szakemberek híjján, magunk kell orvosoljuk. Komplikált lehet, ha több kezelhetelen kerül egymáshoz közel. Felerősítik egymás problémás mivoltját. Időigényes megfigyelni, rátalálni arra a bizonyos kulcsra, ami passzol a jelleméhez és viszi pozitív irányba. :) Kata

A kemóra váró, mit nem adna érte, ha csak leteremtené őt a felettese. A nyugdíjas is, aki kapkodva intézte a nyugdíjazását, most pedig csak ténfereg a piacon, poroszkálva tologatja a kocsit a bevásárló központokban. Szintén gondol rá, hogy aktívan fiatalosabban érezné magát. Ha még a munkahelyi határidők miatt dorgálnák. Szoktam olvasni, hogy gondoljunk arra, amikor még tervünk volt az, amiben most vagyunk. Hányan, mit nem adnának a helyzetünkért, gondjainkért. Szélesebb látókörre, objektívebb rálátásra bíztat mindez. Amikor beszűkült szemlélettel csak a konfliktusainkra centrálunk. A fókuszt eltolhatjuk. Minden élethelyzetből születhet ihlet. Megvilágít olyasmit, amit ezeddig homály fedett. A traumákon átesett tudja, bajok megoldásakor értékelni például: „Hol van ez ahhoz képest, amiken átmentem.” Magam is tapasztalom. ” Nem könnyű megoldanom, ami van. De volt már ettől durvább. Azt is elrendeztem.” Ad egy belső erőt, tartást a sokat megélteknek. „Irigylem a gondjaidat.”-mondanám olyanoknak, akik a sajátomhoz képest bagatel dolgokon rágódnak kétségbeesetten. Képletesen elmondva: Tedd ki a házad elé a gondod egy csomagban. Hidd el lesz aki szívesen cserélne és inkább elvinné a tiédet. :) Kati

Amikor egy középvezető arrogáns hangnemben közöl a beosztottal valamit, csak mert hallja a főnök, imponálni akar a szigorával a felettesének. Ha négyszemközt pedig emberi hangnemet üt meg, akkor bizonyos a helyzet. Az a vezetés így van felépítve. Szinte fejsimogatással jutalmazza ezt. Mit is tenne, ha a beosztott higgadtan közölné: „Ilyen stílusban beszélj a feletteseddel! Velem pedig tisztelettel.” Ez bizony emberségből lecke. Gyakran teremt az élet olyan helyzeteket, ahol terjeszkednek a nyomással, a gyengébb ellenállás fele. Attól még, hogy nem szól valaki látja a jellemtelenséget.Hallgat, mert kifizetődőbb. Valamiért tűrnie kell. Az emberek bizonyos okokból tűrnek. Például, mert olyat találna mondani, amit maga is megbán.Inkább legyint és tovább megy. „Lesz ennek még böjtje.” Szokták mondani: ” Jön még kutyára dér.” Amikor pedig beteljesedik. „Isten keze nem ver bottal.” Elődeink is de sokat hallgattak a méltatlan hangnemek miatt. Ma úgy írják a neten: „Alkalom adtán még végig is nézheted, amikor a sors törleszt.” Többen karmát emlegetnek ilyen helyzetekre. :) Kati

Van olyan népcsoport, ahol nincs rák. A barack minden részét hasznosítják. Magját is feltörik, megeszik. Az ehetetlen részét eltüzelik. Magam is gyűjtöm a magokat. Már stratégiai mennyiség halmozódott fel, amikor a párom leült és megtörte. Régebben sietősen végezte a teendőit, ám amikor nagyon lebetegedett, szét nézett, hol találhat még, a gyengébb erőnlétének is megfelelő teendőket. Ezen is eltöprengtem. Azt mondta egy hipnoterapeuta, hogy amíg hasznát veszik valakinek, nem engedik el. Önmagunk is érezzük, hogy hasznára vagyunk-e még a többieknek. Szinte döntünk önmagunk felett. Kellünk- e még ide. Vagy csak hátráltatjuk a többieket. Igen fontos kérdések ezek. Persze vannak, akik lelkiismeretlenebbek. akik csak arra mennek, hogy kit hogyan húzzanak le, használjanak fel saját érdekeik érvényesítésére. Idővel ezek is a nekik méltó helyzetbe kerülnek. Visszatérve a lelkiismeretesebbekhez, mindezek tudatában törekedünk tőlünk telhetően találni olyan teendőket, amivel segíthetjük akit csak lehet. Ez a hozzáállás is idővel eljuttat olyan helyzetekbe, ahol átélhetjük, ami megillet. :) Kati

Tartom a kezemben az üveget, amibe a gyerekem a főztjéből tett. Melengeti a szívem. Nem is akarom lehűteni a hűtőben. De sokféle meleget kaptam a mamámtól. Sajnos az a pillanat is az elmémbe égett, amikor az utolsó óráiban hiába takartam a lábait be, már kihűltek. Tudomásul kellett vennem, hogy mennie kell. Pedig mindig olyan meleg volt. Szinte izzott. Szenvedélyesen tevékenykedett.Ahogyan én is , amennyire csak lehet kivetkezem. Felhevülök a sok teendőmmel. Most az utánam következőtől is hallom mennyire sokszor forróság tölti el. Tartom az üvegben a finom ételt. Összekapcsolódnak a történések, jellemek. Utazgatok cikázva képzeletben a múltból a jövőbe. A trauma, amikor felfoghatatlan volt, hogy hűtésért kell fizessek, mert a temetés napjáig a szülőmnek ott kell lennie. A legkorábban érkezve a szertartásra, idegen érzés volt a jeges keze, annak, aki mindig melegen érintett. Látszik a tekintetében, annak, aki mindezeken átmegy.Meghatódom a kicsiket nézve.Még jobban értékeli az élet minden jelét, az aki az elmúlást közelről tapasztalta meg. Az első lépéseket figyelem könnyes szemekkel. Korosodva egyre szentimentálisabb lesz az ember. :) Kati