Nagyon elgondolkodtam, mert a címbeli mondatot 2 napja az előadó mondta az előadásában. Már akkor is nagyon megtetszett és el is töprengtem, hogy melyik ismerősömre illik a fenti állítás és, hogy bárcsak rám is igaz lehetne. Erre ma reggel ilyen mondattal kaptam egy levelet. Hát lám! Élni mégis érdemes! Ha él a földtekén olyan valaki, akinek rólam ez jut eszébe. Istenem. Teljesen meghatódtam. Hát akkor félre bánat, félre bú! Sugározni mégis érdemes. Visszaidézem az előadónő milyen kontextusban is említette ezt a csodálatos kijelentést. A kapcsolatokról, a kapcsolódások fontosságáról fejtegetett. A mosoly jelentőségéről. Fertőzni bíró képességéről. A dicséretről. A jó szóról. Micsoda fösvények vagyunk, amiért irigyen magunkba tartjuk az elismerő megjegyzéseket másokra, magunkra! Nemúgy a kritikát, korholást, lehúzást. Problémákra centrál a világ. Aztán jé mennyi letargikus van! Tehát vissza forgatni a fogaskerekeket, ha recseg ropog is! Gyerünk észre venni ami elismerhető! :) Kati