Színes nagyvilág kategória bejegyzései

Férfinapi ünnepség a társadalom peremén élőkkel

fenykep0600A Kőszegi Hajléktalanszálló adott otthont november 13 – án a közeledő Nemzetközi Férfinap megünneplésének. A Nemzetközi Férfinap ideje: November 19, Szent Erzsébet napja. Az alakuló Férfihang Civilszervezet kényszerűségből előbbre hozta az alkalom megtartását, mivel önkéntesei civil munkarendjéhez alkalmazkodni kénytelen.
Az ünnepet 1996 – ban tartották meg először Trinidad és Tobagóban, és azóta az ENSZ támogatásával egyre jobban terjed a világon. A célja felhívni a figyelmet egyrészt a férfiak által a társadalomban és a családban hozzáadott plusz értékekre illetve munkára, másrészt az egyes területeken (pl. gyermekelhelyezés és láthatás) elszenvedett hátrányokra és diszkriminációra.
A szálló lakói örömmel és nyitottan fogadták a Férfihang Civilszervezet kezdeményezését, hogy idén először megünnepeljék közösen ezt az alkalmat.
Megfeszítve gondolkodtak a vetélkedő kérdésein, melyen találós kérdések, földrajzi kérdések  és történelmi kérdések  szerepeltek. Pontokat lehetett gyűjteni, hogy a nyertes a Old Spice Kilimanjaro dezodorral gazdagodjék. Meglepetésre megoszlott az első hely, és a mindent eldöntő plusz egy kérdés helyett a nyertesek inkább azt választották, hogy megosztoznak az ajándékon.
Végül közösen elfogyasztották a Férfihang Civilszervezet által biztosított két tortát (ennyi adott ki elég szeletet, hogy mindenkinek jusson).
Köszönjük minden résztvevőnek és az intézménynek a közös ünneplést!
Fényképek sajnos csak az ünneplés vége felé készültek.

fenykep0603

A férfiak is hátrányos helyzetben vannak?

„Bántalmazott férfiak”, „Az agresszió nem függ a tesztoszterontól”, „Feministák fúrják a férfiak jogegyenlőségét” – ilyen és hasonló című írások olvashatók a „Valódi Egyenlőséget” weboldalon. Egyik író-szerkesztője Szujó Flórián. Arról kérdezte őt, Kölnei Lívia a Talita online keresztény női magazin szerkesztője, hogy tényleg hátrányban érzik-e magukat a férfiak, és miért lett ő a „férfiügyek” képviselője.


– Milyen tapasztalataid késztettek arra, hogy felvállald a férfiak társadalmi érdekérvényesítésének ügyét?

– Gyerekkoromban – különösen az általános iskola első pár évében – sokszor elég nehezen éltem meg azokat az elvárásokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy miként kellene fiúként viselkedni, gondolkodni vagy érezni bizonyos szituációkban. Nagyon introvertált, passzív, érzékeny, félénk voltam. Azokhoz az elvárásokhoz, amelyek ezzel élesen szemben álltak, nem igazán tudtam alkalmazkodni. Feltehetően ez a tapasztalat adott egy olyan alapgondolatot, hogy nem jó, nem igazságos, nem helyes a nemi egyenlőtlenség sem. Elvileg a modern társadalmak alapgondolata is ez, a gyakorlatban – tehát a politikában – mégis azt láthatjuk, hogy nincs kritikus szemléletmód a férfiakkal kapcsolatos elvárásokkal, sztereotípiákkal, diszkriminációval kapcsolatban. Ennek a hiánya önmagában is nagy probléma, de ezt fokozza még, hogy az egyenlőség kapcsán gyakran kifejezetten negatív attitűd jelenik meg férfiakkal szemben. Azt gondolom, hogy fontos változtatni ezen.

– A „gender” (társadalmi nem) fogalmának bevezetése éppen azért történt, mert a férfiakkal és a nőkkel szembeni elvárások korszakonként és embercsoportonként eltérők, változók. A gender alapon egyenlőségért küzdők – saját érvelésük szerint – éppen azt szeretnék elérni, hogy ne csak kétpólusúan, ne csak férfiben (férfiasban) és nőben (nőiesben) gondolkodjunk, hanem tekintsük természetesnek az átmeneti identitásokat. Nem ez lenne a megoldás például az érzékeny, befelé forduló fiúk vagy a harcias, erős akaratú lányok számára?

– Érzésem szerint ez már túlmegy a nők és a férfiak esélyegyenlőségén, hiszen ez a nemi identitáskategóriák átalakítása vagy felszámolása lenne. Azt gondolom, hogy korszaktól, helytől függetlenül egy funkciója mindig van a nemi identitásnak: a társadalmi reprodukciót segíti elő. Társadalmi reprodukció nélkül nincs fenntartható társadalom sem. A társadalmi nemi identitáskategóriáknak nem lenne értelme, ha elszakadnának a biológiai nemtől. A férfiakkal, nőkkel szembeni elvárások mindig változtak – és most is változnak. Egy érzékeny fiú is lehet éppannyira fiú, mint bármelyik másik fiú, és egy harcias lány is lehet éppannyira lány, mint bármelyik másik lány – társadalmilag is. Tőlünk függ, hogy annak tartjuk-e.

A teljes interjú a talita.hu-n olvasható el.

Human

human1A „Human” (2015) Yann Arthus-Bertrand, francia rendező filmje. A világ hatvan országából való férfiak és nők válaszolnak őszintén, sokszor a végletekig nyíltan a nekik feltett kérdésekre. Mindvégig a szemünkbe (a kamerába) mondva az igazat. Boldogságról, szerelemről, nyomorról, a félelmeikről, halálról: arról, hogy milyen is EMBERNEK lenni.

A film a Bettencourt Schueller Alapítvány támogatásával készült, húsz fős csapat dolgozott rajta, és kétezer embert interjúvoltak meg. Negyven különböző kérdést tettek fel nekik, és aztán a szereplésükből vágták össze azokat, melyekből legsarkosabban derül ki, mit is jelent emberként élni ma, itt, a Földön.

Arthus-Bertrand erős felütéssel indít. Egy néger bűnöző válaszait hallhatjuk arról, hogyan tanulta meg, mi az a szeretet. Mostohaapja sokat verte, és közben hangoztatta, ezt érte teszi, mert szereti. Így abban mérte mások szeretetét, mennyit viselnek el tőle, a „szeretetnek fájnia kell”. Aztán gyilkossá vált, egy nőnek és a lányának oltotta ki az életét. A nagymama volt az, akinek bár minden oka meg lett volna a gyűlöletre, mégis megbocsátott, és látogatta őt a börtönben, ahol élete végéig raboskodnia kell. A nagymama törődése mutatta meg, mit is jelent szeretni valakit. Ennek a férfinek a szeméből látjuk kicsordulni a filmben az első könnycseppet, és messze nem ő az utolsó akivel ez megtörténik.

Minden témát átvezető képek fognak közre, a természetről, emberekről: állataikkal vonuló pásztorok, vándorló madarak, a hullámokat élvező strandolók, és sok egyéb téma gyönyörű zenékkel aláfestve. A zenét Armand Amar szerezte. A hatás kedvéért sok szereplőnek csak az arca, elgondolkodó pillantása, mosolya látszik. Megmutatják a képek, milyen sokfélék is vagyunk, és főleg, ami árad ezekből a tekintetekből: a komoly méltóság. Még gyerekekéből is.

Kiemelkedő annak a középkorú férfinak a története, aki tizenharmadik éve él lábak nélkül, de ha választhatna a tizenhárom év barátságai, élményei, tapasztalatai és aközött, hogy visszakapja a lábait, nem a lábait választaná.

Nagyon őszinte egy amerikai veterán, aki bevallja, hogy gyilkolni semmihez nem fogható érzés, és azért tart otthon fegyvert, mert hátha betörnek hozzá, és oka lesz használni. Miközben mondja ezeket, látszik rajta, hogy átjárja szinte egy fanatikus-kéjes érzés, és ugyanakkor józanul szemléli önmagát kívülről, és ítéli el, ami benne lejátszódik.

A film érinti a nők helyzetének témáját is. Érdekességek hangzanak el, mint pl. a férfi, akinek a felesége egyszerűen nem mondhat nemet neki, de mivel az asszonya készséggel kiszolgálja őt, ezért őszintén csodálja és szereti, vagy a másik férfi, aki vélhetően Indiában a felesége helyett főzött, mivel az asszony fáradt volt, s erre a barátai nem akarják hozzájuk engedni a feleségeiket, nehogy a rossz példa ragadós legyen. Viszont a férfiúi önérzetet borzoló válaszokat is hallhatunk, mint az első interjúalany véleménye, miszerint a férfiak élete könnyebb, mint a nőké, de a könnyű élet unalmas – tehát a férfiak élete könnyű és unalmas. Viszont kiemelendő egy bántalmazott nő esete, aki nem elhagyta a férjét, hanem határozott lépésekkel inkább megjavította a férjével közösen a házasságát. Ma már tiszteletet kap bántalmazás helyett, és családja egyben maradt.

Tény, nyolc percen át a nőkről és problémáikról van szó. A férfiakról 0, azaz nulla másodperc szól. A társadalom még mindig alszik, amikor a férfiak kerülnének szóba.

Én személyesen azt hiányoltam még, amikor a homoszexuálisokról volt szó, akkor azok, akiket zavar ez az identitás, és változtatnának rajta, nem kerültek szóba. Bár azt, hogy egy homoszexuális milyen természetesnek éli meg általában a nemi irányultságát, azt jól ábrázolták. Különösen szép, ahogyan egy apa vall arról, hogyan mondta ki ő a fia helyett, hogy az meleg, mert a fiú csaknem rosszul lett, mikor erről próbált vele beszélgetni.

human2Nyomor, szegénység, mélyszegénység. Sokszor visszatérő témái a filmnek. Mivel a köztudatban ezek eléggé el vannak hintve, itt mégis inkább arról a férfiról írok, akit huszonhét év munkaviszony után bocsátottak el, és nem talált új munkahelyet. Vissza kellett költöznie az édesanyjához, és egész élete értelmét meg kellett kérdőjeleznie – oly sok munkával és küszködéssel jutott valamire? Szégyenében az utcára sem mer kimenni, mintha mindenki tudná, látná rajta élete kudarcát. Tehetetlennek érzi magát, csalódott, dühös és frusztrált. Talál vajon kiutat helyzetéből? Tipikus férfidilemma az övé: attól vagyok értékes, amit megalkotok, a világba fektetett munkámtól? Ha ezt elveszik tőlem, marad – e még valamim?

Emigránsok is szóhoz jutnak, persze a terrorveszélyről nem esik szó, csak csupa jó szándékú, kétségbeesett embert láthatunk, akik végső megoldásként jöttek el a hazájukból. Sokan vannak ilyenek, de ez így kicsit megint egyoldalú.

A halál és az élet értelme kerül szóba; a megsemmisítő félelem, hogy senki vagyok, semmi, egy a sokból és az élet eleven dinamikájának nem vagyok részese, vallja egy francia fiatalember, míg egy kisfiú szerint az élete értelme megtudni mire szánta őt Isten, és ezt a küldetést teljesíteni.

A film végén, a stáblista alatt üzenetek hangzanak el, különösen szívbe markoló, ahogy egy férfi beszél arról, hogy meghalt öccse lányát neveli és a lány jó kezekben van, öccse békén nyugodhat. Vagy az angol nyelvterületről mondja el egy asszony, hogy a filmben való részvétellel úgy érezhette, előre mozdíthat valami jót az életben, hogy fontos és értékes, és ezt nagyon köszöni.

Értékes film a Human, bensőséges találkozásokat tesz lehetővé olyan emberek közt (szereplők és nézők), akik amúgy szinte biztosan nem találkoztak volna, és rendkívüli lehetőséget ad, hogy tágítsuk szemléletünk határait.

human3

;-)

Zoli

Ami a csövön kifér – magyar menyecske a gázpedál fölött

Gabi

Gabi

Forgó Gabriella (Gabi) régóta ismerősöm. Egy szép és csinos, de amúgy átlagos lánynak, később nőnek tartottam. Míg meg nem tudtam, hogy a magyar motívumokkal díszített versenyautókon ő versenyzik, és nem a párja. Gyorsan megkerestem az állam a porban, és amint lehetett interjúidőpontot kértem tőle. Szabódás nélkül időt szakított rám, és azóta már a Férfiak Lapja megújult logója is őt dicséri.

Gabival és párjával, Mihály Balázzsal egy étterem teraszán ültünk le beszélgetni. Már az első percekben kiderül, hogy a díszítő motívumok, ruhák és kiegészítők szinte mind saját kezű alkotások. 

Balázs egyszerre csak megemlíti:

– Amúgy Gabi jobban szeret kovácsolni, mint hegeszteni. Komolyan, fiús hobbijai vannak. Tűzzel, vassal, kalapáccsal. Esztergálás, marás, minden, ami fémmunka.

Megállapítom magamban, hogy a meglepetések asszonya ül velem szemben.

– Egy évvel ezelőttig semmiféle közöm sem volt az autóversenyzéshez. A párom „vitt bele” egy Fertőszentmiklósi versenyen – kezdi Gabi. – Ott „csapott meg a benzingőz”. Lenyűgöz a mai napig, ami ott történik, amit az autókkal csinálnak.

– Amikor nyolcasokat kellett leírni, akkor kattant rá. Nyomhatta a gázt, ahogyan csak akarta. De utána hétvégén neveztünk be egy igazi versenyre.

– Ez Taszáron történt, május elsején. Balázs hitt bennem, engem érdekelt, féltem, mert persze féltem kicsit, ez a drukk a mai napig megvan, de nem volt kérdés, belevágok – e. Teljesen zöldfülűként vágtam neki, még csak nem is gyakoroltunk a verseny előtt. Negyed mérföld távon kell minél jobban gyorsulni. Amerikai a verseny, és ott ennyi egy negyed mérföld: 402 méter. Mindig párbaj zajlik két – két autó között, amúgy egy „egyszerű” gyorsulási verseny.

Szóba kerül a „Drift” és a „Gymkhana” (ejtve kábé: dzsimkana).

– A Driftben a lényeg, hogy farolva, „kilinccsel előre” minél nagyobb beesési szögben kell a pályán követni az elöl haladó autót. Gyorsaság és esztétikum együtt számít. A Gymkhana pedig szlalompálya szerű, de szintén driftelve, kilinccsel előre kell teljesíteni. Feladat pl. hogy egy hordót úgy kell körbeautózni, hogy az autó orra a hordó felé nézzen végig – tájékoztat Balázs. Gabi veszi át a szót.

– Lehet gyakorolni, de limitálva van, hányszor, majd út- és időmérők jönnek, Időmérőknél az első nyolc kerül pl. a döntőbe. Rengeteg apró taktikai lépése van, gumik felmelegítése ami alap, ez a „Burn Out” zónában történik, aztán gumik felfújása, leengedése, aszfalt minőségének figyelembevétele, a pálya emelkedésének, lejtésének, szél irányának, erejének, a kocsi könnyítése, nehezítése (ki- vagy bepakolni dolgokat), stb.

Fénykép0401– Végre mi is fel tudjuk venni, mi történik Gabival a versenyautóban, mert ugye csak ő lehet a vezetőfülkében verseny alatt. A többiek az ilyen felvételeket régóta felteszik a netre, hát mostantól mi is! Megvannak a kamerák hozzá – mosolyog a Ludas Matyinak öltözött Balázs.

Érdekes, számomra új tényezőről kezd mesélni Balázs. Reakcióidő a neve.

– Amikor a Startnál a lámpák kigyulladnak, akkor lehet mérni, hogy mennyi idő kell, míg elindul az autó. Itt csak a tiszta idő számít, indulástól érkezésig. Mindegy, hogy például valaki még másfél másodpercet vár, hogy a legjobb fordulatszámmal induljon, megteheti, mert így előbb ér a célba esetleg. Minden pálya más, például van, ahol kézifékkel kell indulni, mert lejt vagy emelkedik a pálya, és az autó magától „beugorna”, begurulna a pályára, vagy fordítva: visszagurulna a Startmezőből. Mert ki van jelölve, hol kell állnia az autónak induláskor. Tehát: NEM egyszerű ez a sport. Sokkal összetettebb, mint az átlagnéző gondolná.

– Közben belekerültünk egy olyan miliőbe, akik sok pénzt és időt beletettek abba, hogy az adott kategóriában a legjobbak legyenek. És nagyon jó ismeretségek és barátságok alakultak ki. Ráadásul az egyediségünk értékelik is. Olyan, egyedi küllemet álmodtam meg, amiből lehet tudni, hogy magyarok vagyunk. És úgy néz ki, sikerült is. Mi magunk mentünk oda mindenkihez, nyitottan, bízva, vendégszeretően, és ez visszakamatozott idővel. Mi mindig viszünk pogácsát, pálinkát magunkkal, a kőszegi Hotel Strucc Kőszegi Szeletet ajánl fel ilyenkor. Nagyon sokszor megkérdezik, honnan jöttünk, és bizony visszük a városunk hírét, mert nem tagadjuk – mi kőszegiek vagyunk. – vette át Gabi a szót.

– Amit nem is hinnél, nagyon becsülik a párom, hogy ott van, nőként nyomja a pedált, és gyakorlatilag minden versenyen javította a korábbi eredményeit – fogja meg barátnője kezét Balázs. – Nemrégiben történt, hogy abból a bizonyos miliőből az egyik igencsak a „szeren lévő” versenyző az ő Opel Astra autóját odaadta a Gabinak kipróbálásra, és Gabi az első vezetésen csak három tizeddel vezetett rosszabbul nála. Mivel minden új volt neki az autón, ez gyakorlatilag elenyésző. És a srác nyugodtan nevezhető profinak.

– Mariazellben voltunk már külföldön. A költségek magasak, de volt segítőnk. És második lettem. Keményen, esőben szétázva osztogattuk a pálinkát és a pogácsát. Felejthetetlen, mikor kérdezik, mit kell ezért fizetni, én meg válaszolom: egy mosolyt! Lehengerlő ez az egyszerű tény: nagylelkűen viselkedünk – mert ez jó nekünk.

gabi érmek– Jól érezzük magunkat a társaságban, és szeretjük a verseny légkörét, a versenyzést, hosszú távú terveink nincsenek. Ahogy megy, amit ki tudunk hozni magunkból. Most az autót igyekszünk minél inkább feljavítani, a szerelőtől nem régen jött meg az új (feljavított) autó. Minden kiderül majd. Most már viszont többet várunk magunktól. Gyűlnek a helyezések, serlegek. Kinőttük a „futottak még” kategóriát. Két cég támogat minket kedvezménnyel, egyik sem közeli cég, és mikor megkerestük őket, már tudtak rólunk. Ennyit tesz a népviselet, meg pálinka és a pogácsa – mosolyog Balázs.

– Legutóbb pl. a Kiskunlacházi futamhoz képest is sikerült javítani. Ott 50 – 60 km/órás hátszél volt, most meg még utcai gumikkal, 95 – ös benzinnel futottam. És három tizeddel jobb voltam – magyarázza Gabi csillogó szemmel; mutatóujjával, kézfejével gesztikulál hozzá.

– Igazából támogatnak minket sokan, főleg magánszemélyek. De ötszáz-ezer forintokra gondolj ám! Így ott tudtunk lenni a versenyeken. Aki támogat, annak a nevét feltüntetjük egy táblán a futamok alatt. Kivéve, aki nem akarja. De még jó lenne támogatás. Akár cégekkel – gumikkal támogatni. Versenygumik, százezerben vannak, és néhány verseny és végük. A Facebook-on fenn vagyunk, Hugirace névvel, csak egy like-ot nyomnak nekünk, már támogatva vagyunk. Weblapunk is van: hugirace.hu, minden információ a támogatásra fenn van. Magyar támogatókra számítunk, pártokra viszont nem. Ötleteket várunk, pl. miképpen lehetnénk még jobban magyarabbak, pontosabban a hagyományoknak megfelelőek.

– Cél a jó hangulat megteremtése. Mosolyogva adjuk, amink van: jókedv, bizalom, pogácsa… Vannak, akik amúgy nem is szólnának egymáshoz, de a pogácsával olyan helyzet alakul ki, hogy megered a nyelvük, és barátibb lesz a légkör. Van, aki már várja, van, akinek csak utána, másnak csak a futam előtt lehet adni. Szóval már rákészülünk mi is. Viccelődünk, ezt a mama sütötte, ezt a papa főzte… – nevet a pár, s én is velük.

– Volt egy sztorink is, egyik alkalommal osztottuk a pálinkát, és megkérdezték, milyen pálinka ez? Hát az üvegen nem volt címke, biztos leázott, mondtuk, nem tudjuk. Elkezdtek találgatni, ki körtét mondott, ki más gyümölcsöt, míg jó öt méterről egy ember megszólal: „Szilva”. Olyan határozottan mondta, hogy aztán elmagyarázta: a szél arra vitte az illatot, ő rendszeresen főz pálinkát, nem, most nem ihat, de az illata alapján felismeri. Jót nevettünk, és elhittük neki.

– Elképesztő, hogy hova fejlődtetek, ahhoz képest, hogy teljesen laikusokként kezdtétek. Minden elismerésem és csodálatom a tiétek. Szorítok nektek nagyon – zárjuk a jó egy órás beszélgetést.

 

 

 

 

 

 

 

 

A kék Opelben ül Gabi.

 

 

;-)

Zoli

 

 

 

 

 

 

Életben maradni

3617_2_960PARADICSOMAz új stratégiai játék neve: Életben maradni. Megpróbálkozni vele. A sok nehézséggel, betegséggel. A megszorítások  ellenére, melyek egy része kívülről jön, másik részét belülről teremti önmagának az elme. Persze a túlterhelt ember pszichéje sérülékeny is. Teremthet önmagának betegségeket. De ha kimerül testileg lelkileg, akkor még inkább félhet. Pszichoszomatikus a betegségek nagy része. Gyakran halljuk: „Fejben dől el minden”. A placebótól is gyógyulnak emberek és önmagukat betegíthetik is elkeseredésükben. Mindezek tudatában, ilyen szabályok közt evezve próbálunk fenn maradni az élet tengerén a tömegben. Hiszen velük is számolni kell. A többiekkel, akiket sokszor az érdek vezérel. Hányszor tipornak el, löknek félre a testileg – szellemileg erősebbek. Ezek bizony farkas törvények.

Ha láttunk már falkát  élni, megfigyelhettük, hogyan rendeződnek. Könyörtelenül érvényesülnek a szabályok. Kialakulnak a szerepek: pl. az erősebb ehet. Nincs ez másként köztünk sem. A gyengének, vagy gyengülőnek vesznie kell. Át kell adja a helyét az erősebbnek. Így van a párkapcsolatban, a családban, a munkahelyen. A fiatalabb, erősebb helyet követel. Nyomul előtérbe. Érvényesülnie, kiteljesednie kell – szükségszerűen. Dolga van az életben, küldetése. Mintha valamilyen programnak teljesülnie, futnia kellene. Nevezhetjük sorsnak, karmának, elrendeltetésnek. Változó, ki hogyan teszi helyre önmagában mindezt. Az ereje teljében levő kihívásnak érezheti, alkalomnak, amikor megmutatkozhat végre, kihozhatja magából azt, amit ő adhat ehhez a nagy játékhoz, amit úgy hívunk: ÉLET. Nevezhetjük ezt kiteljesedésre való késztetésnek. A kudarc-kerülő pedig állandó szorongással élheti meg. Hisz az Élet kihívás, és ő pont ettől tart. Hallottam egy mondást: „Ne siettessük mindig a görcsös megoldást, élvezzük kicsit a problémát magát!”  Hiszen tudjuk, ha megoldjuk és elérünk a fennsíkra, a siker feletti elégedettség csak rövid ideig tart. Az elme új célt tervez, és  az egész értelme végül a folyamat, a küzdés maga. Ehhez kívánok erőt és örömöt mindannyiunknak.

:-) Kati

Kűzdés

Magas kultúra ismét a lapon. Orgonakoncert részlet.

Gedai Ágoston, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem végzős hallgatója vizsgakoncertjének egy részlete. A budapesti Művészetek Palotája orgonáján játszik, amely Európa egyik legjobb és legnagyobb orgonája.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

;-)

 

Zoli

Tiszta lelkiismeret

„Tiszta lelkiismeret

„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet…” (1Timóteus 1:19)

tiszta-lelkiismeretA lelkiismeretről szólva Pál ezt mondja: „…magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt” (ApCsel 24:16). Timóteusnak is megírja: „Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek” (1Timóteus 1:19). Egyetlen kapitány sem azért indul el, hogy hajóját hajótörésbe vezesse. Ha azonban elalszik a kormánynál vagy leveszi tekintetét az iránytűről, végül mégis zátonyok között fogja végezni. A kérdés nem az: „Megúszhatom-e?” Nem, a kérdés az: „Hogy tudok ezzel együtt élni ezután? Nem fogom-e miatta elveszíteni biztonságérzetemet Isten előtt? Mit fog erről gondolni Isten? Ez a dolog akadályozni vagy előmozdítani fogja Isten áldásait az életemben?” Valaki azt írta: „Együtt kell élnem önmagammal, ezért olyan akarok lenni, akit szívesen ismerek; azt akarom, hogy minden nap képes legyek szembenézni önmagammal. Nem akarok úgy megállni a lenyugvó napban, hogy gyűlölöm magam azokért a dolgokért, amiket tettem. Emelt fővel akarok járni, azt akarom, hogy megérdemeljem az emberek tiszteletét. Itt, ahol minden a hírnévért és a gazdagságért való küzdelemről szól, szeretném, ha képes lennék szeretni magamat. Nem akarom, hogy ha magamra nézek, tudjam, hogy csupán hencegés, blöff és üres ámítás vagyok. Önmagam elől sohasem tudom elrejteni magam, látom, amit mások talán sohasem fognak látni; tudom, amit mások talán sohasem fognak tudni; magamat nem tudom átejteni, ezért, bármi is történjék, szeretném megőrizni önbecsülésemet és tiszta lelkiismeretemet.”

Lenyűgöző? Vidám? Szenvedélyes? – Emberi összefogás van mögötte.

Kis emberi összefogás, egy ötlet melyből közös cél lesz, persze némi áldozat : és lám, minek lehetünk a részesei!

Megtörténik a csoda? Mindenki eldönti. ;-) (origo.hu-ról átvéve)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Yucaipa, Kalifornia. Jeff Maxey (az egyik lakó) által megosztva.

 

,-)

 

Zoli

Tiszta lelkiismeret

indexAz alábbi elmélkedés Bob Gas-tól való, akinek írásai nyomán készül a Mai Ige c. kiadvány. www.maiige.hu

„Tiszta lelkiismeret

„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet…” (1Timóteus 1:19)

A lelkiismeretről szólva Pál ezt mondja: „…magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt” (ApCsel 24:16). Timóteusnak is megírja: „Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek” (1Timóteus 1:19). Egyetlen kapitány sem azért indul el, hogy hajóját hajótörésbe vezesse. Ha azonban elalszik a kormánynál vagy leveszi tekintetét az iránytűről, végül mégis zátonyok között fogja végezni. A kérdés nem az: „Megúszhatom-e?” Nem, a kérdés az: „Hogy tudok ezzel együtt élni ezután? Nem fogom-e miatta elveszíteni biztonságérzetemet Isten előtt? Mit fog erről gondolni Isten? Ez a dolog akadályozni vagy előmozdítani fogja Isten áldásait az életemben?” Valaki azt írta: „Együtt kell élnem önmagammal, ezért olyan akarok lenni, akit szívesen ismerek; azt akarom, hogy minden nap képes legyek szembenézni önmagammal. Nem akarok úgy megállni a lenyugvó napban, hogy gyűlölöm magam azokért a dolgokért, amiket tettem. Emelt fővel akarok járni, azt akarom, hogy megérdemeljem az emberek tiszteletét. Itt, ahol minden a hírnévért és a gazdagságért való küzdelemről szól, szeretném, ha képes lennék szeretni magamat. Nem akarom, hogy ha magamra nézek, tudjam, hogy csupán hencegés, blöff és üres ámítás vagyok. Önmagam elől sohasem tudom elrejteni magam, látom, amit mások talán sohasem fognak látni; tudom, amit mások talán sohasem fognak tudni; magamat nem tudom átejteni, ezért, bármi is történjék, szeretném megőrizni önbecsülésemet és tiszta lelkiismeretemet.”

Személyes gondolatok, és két jó zene.

Hallgatva Vastag Tamás és Vastag Csaba zenéjét, és nézve a klippet, úgy feltenném a vérfeministáknak a kérdést: most akkor hogy van, hogy a férfi, mivel férfi, egy gonosz, önző, agresszív állat? Vagy ez a két fiú valójában nő? Merthogy emberhez méltó, amiről énekelnek és amit megmutatnak, az nem kérdés számomra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A személyes álom és szerelem:

A személy: (és hirdetése, mert ez összefonódik)

 

Isten fia

 

És az ügy:

 

Férfiemancipáció

Férfiemancipáció

 

 

A másik zene. Nekem szirén ének. No persze, én is csak hiú férfi vagyok, de akkor is tetszik. Ének, előadó együtt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Varga Péterrel, a Spielhózni párkapcsolati, ismerkedési kézikönyv írójával együtt vallom, Nagy Ő kb. 8 – 10 akad az életünkben, nem egy. Meg kell érte küzdeni, fejlett személyiséggel kell bírnunk, vagy hiába találkozunk vele, nem tudjuk megtartani.

Mi simogatott legjobban a számban? Hogy „úgy lenne színtiszta Nő” (az előadó, az író? Mindkettő?) Jó, ilyen nem létezik, de nőies nőkből óriási a hiány. Nagyon nagy. Így látom.

Aztán megragad, hogy párkapcsolatban képzeli el magát (nem mint a rövid ideje indult férfi izé…, szerintem sértődöttségi mozgalom: az MGTOW amely amolyan agglegényképző szerintem. Ők tudják, de én nem lépek be közéjük, az is biztos.)

És önkritikus a klipp. Bizony egy nő is lehet oka a saját csalódásának. Nem mindig a férfi a hunyó. Ha úgy veszem, itt szembe megy a korszellemmel: „Ha boldogtalan egy pár, annak az oka tutira a férfi!” Na ja, olykor. Olykor meg nem. Nézzünk már rá a Valóságra!

Jó reggelt, feminizmus!

 

;-)

 

Zoli