„Tiszta lelkiismeret
„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet…” (1Timóteus 1:19)
A lelkiismeretről szólva Pál ezt mondja: „…magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt” (ApCsel 24:16). Timóteusnak is megírja: „Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek” (1Timóteus 1:19). Egyetlen kapitány sem azért indul el, hogy hajóját hajótörésbe vezesse. Ha azonban elalszik a kormánynál vagy leveszi tekintetét az iránytűről, végül mégis zátonyok között fogja végezni. A kérdés nem az: „Megúszhatom-e?” Nem, a kérdés az: „Hogy tudok ezzel együtt élni ezután? Nem fogom-e miatta elveszíteni biztonságérzetemet Isten előtt? Mit fog erről gondolni Isten? Ez a dolog akadályozni vagy előmozdítani fogja Isten áldásait az életemben?” Valaki azt írta: „Együtt kell élnem önmagammal, ezért olyan akarok lenni, akit szívesen ismerek; azt akarom, hogy minden nap képes legyek szembenézni önmagammal. Nem akarok úgy megállni a lenyugvó napban, hogy gyűlölöm magam azokért a dolgokért, amiket tettem. Emelt fővel akarok járni, azt akarom, hogy megérdemeljem az emberek tiszteletét. Itt, ahol minden a hírnévért és a gazdagságért való küzdelemről szól, szeretném, ha képes lennék szeretni magamat. Nem akarom, hogy ha magamra nézek, tudjam, hogy csupán hencegés, blöff és üres ámítás vagyok. Önmagam elől sohasem tudom elrejteni magam, látom, amit mások talán sohasem fognak látni; tudom, amit mások talán sohasem fognak tudni; magamat nem tudom átejteni, ezért, bármi is történjék, szeretném megőrizni önbecsülésemet és tiszta lelkiismeretemet.”