Mint profi szorongó, visszatekintve több évtizedre, állíthatom, valóban erről van szó. Egy egy helyzet előtt mennyi elképzelés, fontolgatás van. Nagyobb a füstje, mint a lángja. A dolgok megoldódnak. A pánikolás vívódás fáraszt. A kívül állókra nem könnyű hagyatkozni. Egy egy témában az adott területen nagyobb szakértelműek amikor képesnek vélnek valaminek az elvégzésére, higgyem el, hogy megvan hozzá a szellemi, testi erőnlétem.. Szoktam idézni a nővérem párjának reggeli mondását: „Na ma mitől parázunk?” Így él ez a típus. Pontosíthatunk. Az emberiség nagyobb hányada. Szorong. A bizonytalan kevesek számára élvezetes. Talán az adrenalin függőknek. Van késztetés az emberekben biztonság teremtésre. Bebiztosítani magukat. Helyzetüket, anyagi javaikat. hozzátartozóikat. Svájc minden lakosának az ország alatt óvóhelye van. Olvastam a napokban. Beszédes hír. Sok mindent megmagyaráz. Lám. Legalább már azért ne korholjam önmagam, ha óvatos vagyok. Bár az is tény, hogy akkor válik jobb sofőrré az ember, amikor elengedi, hogy minden részletet agyon kontrolláljon. :) Kató

Hallgatom amint egy nő azt mondja, hogy szeretne visszafogott, titokzatos lenni. Ahogyan mindezt elmondja, tapasztalható, hogy ő pont ennek az ellentéte. Elgondolkodtam. Filmek jutottak eszembe. Mí fair lady, Micsoda nő, Született hercegnő. Valamint a korábbi korokban a tánciskolák. Ahol oktatták a viselkedést is. Illemtanórák voltak. Figyelem a finomkodni, affektálni próbáló roma lányokat. Szeretnének más módon viselkedni. Talán a gyúró termek módjára lehetne működtetni etikettet oktató studiókat. Illemtanárok formálnák a csiszolatlan, bárdolatlanabb viselkedésűeket. A testformáláshoz hasonlóan a viselkedés is alakítható. Akár jobb parti, házasság, párkapcsolat alakulhat ki olyannak aki tud kulturáltan viselkedni. Sok családban trágár szavakkal kommunikálnak. Az iskolában nem lehet. A nyelvtanilag helyes írást és beszédet az órákon tanuljuk. Ez már egy alap. A nevelők a diszkrét magatartást is közvetítik a gyerekeknek. Ne bántsuk meg a másikat. A magánügyeit (vonzalmait, szerelmét szuverén szféráját tartsuk tiszteletben. Ne üssük az orrunkat bele.) Ilyen és hasonló tartalmakkal otthon a családokban is sokat kellene foglalkozni. :) Kati

Sorakoznak az ifjak. Mintha csak tegnap lett volna, mikor totyogott mellettem. Sosem felejtem, Álltak a kertben, figyeltem az 1 évest, az apámmal, aki akkor volt 81 éves. Ott volt a harmadik is, az emberem. Most végig csorog a könnyem, ahogyan megforgat az akkorI 1 éves. A másik 2 férfi talán odaátról figyel. Érzem. Nagy dolgok ezek. Hálás vagyok, hogy megtapasztalhatom mindezt. Akkoriban figyeltem, ha megbillen az 1 éves és a 81 éves, mindkettőt, hogyan kapom el. Mostanság jelez a fülemben az egyensúly érzékem. Engem ki kap el? Ki emel? Egyenlőre önmagam. Hiszen az ilyen felemelő élmények megtapasztalása, nem mindenkinek adatik meg. Kezemben a kis táska, amit még egyszer az emberem vett nekem. Rajtam a kék nadrágkosztüm, amiben még mindkét gyerekem ilyen rendezvényén is viseltem. A szép fehér gallér kiemeli a ruhát. Az eseményhez illő. Tiszteletet jelez. Az ifjak mennyi munkával készültek, míg idáig eljutottak. Pont ilyen színű, mintájú volt a párom öltönye is, amikor a lányainkat forgatta meg keringőzve. Abban pihen a nyughelyén békében. Évtizedeket ugrom ide oda az időben. A műsor alatti szünetekben a képzeletemben az emlékeimben filmezek. Dehogy veszek elő készészüléket. Értékesebb amiket látok. A hétköznapokban a már elengedettek nélkül magam viszem a teendőimet. Csak nagyobb elakadásoknál kérem, ha esetleg van rá mód segítsenek. Igazolás arra, hogy lehet e, azoknál van, akik hasonló helyzetekbe kerültek. A jövőt is elképzelem, a frakkban levőket figyelve. A lehetőségeiket. Ami tőlünk telhető volt eddig igyekeztünk megtenni Amikor már engedni kell őket nélkülünk is menni, csak azt mondhatom:: Egyedül is EMBER légy fiam! :) Kati

Kívül álló, objektívebben megfigyelheti, hogy valakinek mire van affinitása. A jó önismeret is segíthet. Kihívás milyen mértékben terhelheti az erőit. A munkát, akkor hobbinak érzi, ha passzol azokhoz a pontokhoz. Például az akadékoskodó, szőrszálhasogató, aki aprolékosan utánakeres lehetőségeknek, lehet, hogy a körülötte élőknek, már idegesítő,. Ám volna olyan terület számár, ahol pont ezek szükségesek és jól kereshetne. ( PL. jogi hézagoknak ) Még élvezné is a teendőit. A mindent többször kontrolláló, önmagát többszörösen is ellenőrző lehet, hogy önmagát kényszeresnek véli. Volna viszont olyan munka, ahol kifejezetten olyan ember kell, aki ezeket szereti csinálni. Kifejezetten késztetése van erre. Ha valaki óvónői, tanítói végzettségű és kisfelmenő, első, másodikosokkal ért jól szót, rajzszakos. Ehhez képest harsány kamaszokkal kell tesit tanítva szót értenie, akkor lehet, hogy fejlődik kényszerhelyzetében, talán még meg is haladja önmagát, a kihívások közt. De érezheti kimerítőnek a helyzetet. Hallottam olyantól, akinek módjában állt, anyagi bőségben nem dolgozni, hogy a kihívások teljesítése inkább hoz elégedettséget, mint a tespedés. Gondolatébresztő, elgondolkodtató élethelyzeteket vázoltam az ismerőseimet megfigyelve. Nézzünk szét magunk körül, és önmagunkban is ilyen szempontból. :) Kató

Volt amikor menzára a küllemét tekintve olyan étel érkezett, mint amit már egyszer megettek. A vállalkozót, akihez ez tartozik tragédia érte. Az ételt látva a világhírű testépítő mondása jutott eszembe: A legundorítóbbat is hajlandó lett volna megenni, csak, hogy a célját elérje és a kigyúrtságáról híres legyen. Az lett. Az ételt nézve az élethelyzetek is eszembe jutnak. Mi mindent kell lenyelni, ami nagyon nincs az ínyünkre. Olyan munkakörülmények teremtődnek, ami erős kihívás. Stresszel tele. A cél egy élhető jövedelem teremtése. Meddig éri meg? Ha egy helyzetre nem elég a ráhatásunk, a szemléletünket, rálátásunkat próbáljuk módosítani. Van amikor már csak a misztikus, spirituális területekről remélhetünk segítséget. Még, ha 99%-ban a tudományban hiszünk is. Van 1% a megmagyarázhatatlan erőkben is. Sokak szerint több is az, mint 1 %. A boszorkányok mesélhetnének. A túlvilágról segítséget kapók. A hívők. A csodával határos módon megmenekülők. :) Kati

Idézet, Szent Mihály arkangyal imájából. Mikor először hallottam, az volt a benyomásom, hogy van némi üldözési mániás hajlam e mögött. Ám amikor sok nehézség ér utol, akkor nem egyszerű mindet kihívásnak tekinteni. Tény, hogy amikor megoldjuk, megerősödve megyünk tovább. Hiszen, ami nem öl meg, az megerősít. Valamint teher alatt nő a pálma. Ezzel együtt azért láthatunk olyanokat, akik mint mondják, mintha burokban születtek volna. Védettebben léteznek. Nincs annyi rossz körülöttük. Vagy csak nem látjuk? Nem foglalkoznak vele. Nem annyira a problémákra a megoldandókra centrálnak. Van olyan ismerősöm, akit meg szoktam kérni 1-1 felmerülő megoldandómhoz. A közelében a dolgok valahogy sínre kerülnek, megoldódnak. A bajok elhárítódnak. Képes együttműködni. Nem akadékoskodik. Mosoly és derü látszik rajta, amikor panaszaim hallja. Ez nem gond, mondja. A nőnek a műszaki problémák elhárítása komplikáltabb. Mi szociálisan vagyunk más szinten. :) Kata

A társkeresést illetően. Tapasztalat, hogy a férfiak jelentős része csicska cselédet, ápolónőt keres. Másik nagy rész ingyen ringyót. Van még olyan, aki csak szeretné, ha mellette valaki lenne. Írják igen őszintén a bemutatkozó szövegeikben, hogy nem jó egyedül. A megerősödött nők válasza:” DE! Egyedül is jobb, mint bántva lenni. Inkább egyedül, mint hogy megjegyzésekkel, kritikákkal, esetleg tettleg is bántsanak. 3 év míg az oxitocin hat. Amikor pedig megszokott egy valaki, elkezd kritizálni. Hiszen úgyis tudja, megvagyunk neki. Kevés, aki nem él vissza azzal, hogy kötődünk hozzá. Mennyi kellemetlen tapasztalás után alakul ki ilyen női álláspont? Amikor már kevéssé tud hinni az ember a csodákban. Persze a remény hal meg utoljára. Bárhonnan érkezhet cáfolat. Aki rendületlenül minket, a társaságunkat, a beszédünket, a mosolyunkat akarja. A nőcis hangulatváltásainkat. A ruhákhoz, cipőkhöz való viszonyunkat. A gondoskodó hajlamunkat. Ahogy énekelünk, táncolunk. Finom falatokat illatokat varázsolunk. Talán csak hinni kell abban, hogy van, a világban, aki a közelünkben szeretne lenni, hogy ezt megtapasztalhassa. :) Kata

A keresztanyám idén ment el. Annyi keserűség volt az életében, hogy azt kérte, csak a két lánya legyen jelen, amikor szórják a hamvait. S az eltűnik a lefolyók vizében. A külső megjelenéséből sok vonást örököltem. Anyukám huga volt. Sokszor figyeltem, honnan van ereje egyedül is szilaj férfiasan állni a világban. Mivel nem volt módom elbúcsúzni tőle, hát a háza előtt megálltam, hogy ahol annyi évig élt, rá emlékezzek. Hány nyári szünetben aludtam itt a lányaival. Játszottunk a kertjében. Képek. Filmek. Leírom magamnak egy lapra. Tőle így köszönök el. Ahogyan attól a kollégátől is, akivel tudtam volna együtt dolgozni, ám egyéb okokból nálunk rövid időt töltött el. . Nem véletlen vannak találkozások és búcsúk sem.Úgy szokták írni, hogy kivon embereket a mindenség az életünkből. Sokszor nem könnyen törődünk bele. Idővel válaszok jönnek. A búcsúzásaink módja, a feldolgozás ideje is jelzi, milyen dolgunk volt az illetővel. Kati

A kamaszok tizenéves korukra kiismerik a szüleik gyengéit. A lányok az udvarlóiknak, majd a társuknak, férjüknek panaszkodnak az anyjukkal, apjukkal kapcsolatban. Gyűlik a sok infó. Aztán a vő hozzáállása kialakul az anyósához, apósához. Az anyós viccek csúfolják a helyzetet. Pedig hát akar a csuda anyóssá válni!!! Egy nő csak szeretne utódot. Érdekli, mIlyen lenne kicsiben. Aztán ahogy nevelgeti, fegyelmezi, a kicsiben kamaszkorra a sérelmek, frusztrációk gyűlnek. Visszatérve, após vicceket a pátriarchális társadalom nem alkot. Pedig az apák is fegyelmeznek. Követnek el hibákat, Igazságtalanságokat. Ez egy igen nagy igazságtalanság a nőkkel szemben. Hallottam egyszer valakitől: ” A nők a társadalmak négerei.” Hát ez a pont is egy olyan rész, ahol nem így kellene. Mennyi szomorú napja, éve teremtődik egy koros nőnek. Kit érdekel? Nagyjából senkit. Sőt! Egy vicc: Lógatnak ki az ablakon egy nőt. Lentről pedig felszólnak az utcáról: Miért teszi? Az anyósom feleli fenntről aki lógatja a nőt. A lentiek pedig szurkolni kezdek…. és nem a nőnek. Hát ennyi. De azért az anyós pajtástól elvárás, hogy míg csak él mindenével segítsen. Mennyire igazságos ez??? :( Kati

FIgyeljük, mi felé van affinitása a kicsinknek. Terepet teremtünk, ahol ezen a téren kiteljesedhet. Na ez! Itt a helyem. Itt van dolgom. Itt magam otthonosan érzem. Közel vannak az enyimek. Ezek itt mind ilyesmi iránt érdeklődnek. Az itteni vezetők is szakszerűen megerősítenek. Többlet IDŐ!!!!!! Jut arra, amiből kiemelkedhetek. Például ha zenei tagozatos helyen csak naponta a beírásokat kapja a folyton mozogni, bokszolni vágyó. Még a családban is erősen motivált a kűzdésre, akkor egy testnevelés tagozatos helyen emelt óraszámban fejlődhetne. Kibontakozhat. Szárnyalhat. A mellettem lépegető 4 éves naponta kéri mehessen be az ismerőseim, barátaim, rokonaim otthonába. Súgja a fülembe. Lehet e? Érdekli, hol alszanak? Hogyan vannak a dolgaik . Milyen miliőt teremtenek. Mik a fontos dolgok, amiket magukhoz közel tesznek? Számára ezek beszédesek. Még csak érzi. Én viszont értő szemmel a sok évemmel értelmezem. Azon a téren lesz olyan helye, ahol a munkát nem is érzi kötelezőnek, hanem kedvtelésnek. Az IDŐ !!!!! Szívesen múlatja vele. :) Kati