Sokan nem is értik, megint mások nagyon is, a következő mondatomat.: „De szívesen tenném a papát még mindig tisztába.” Mert akkor még itt volna. Elmondhatnám neki, ami a szívemet nyomja. Meghallgatna. Ma reggel égett a villany a konyhájában. Pedig a korábbi napokban hiába kapcsolgattam, mintha kiégett volna. Gondolom úgy is maradt. Éghetett ott napok óta. Világított. A mamával talán rávilágítanak, arra, amit a szemem látni, alig akar. Lám segítőim onnan is vannak. Higgyek az erőmben. Ne bizonytalankodjak. A dolgok jóra fordulnak. Nem kell aggodalmaskodjak. Mint minden nagyobb dolgok előtt az emberek szoktak. Aztán a helyzetek apránként kirajzolódnak. Valahogy túl esünk rajta. Ami tőlem telhető volt megtettem. Innentől a sorsára bízzam nyugodtan a történéseket. Végül az eredmények általában jobbak, mint amiktől tartottam. Az autóvezetésnél sem kell az összes veszélyt számba venni, mint ahogyan több nő ismerősöm is szokta . Nem is ül volán mögé. Még olyanok is, akiknek pedig jogosítványuk is van. Az aggódás szerve a gyomor, a haragvásé a máj, mint hallottuk. Tehát erősítsük magunkat. Tény, hogy a média pánikkeltő. A félősek többet vásárolnak. Tegyük hát fejben is tisztába az aggályoskodásainkat. Önmagunk támaszaiként, mint tenné ezt, a papa. :) Kata
Egyéb kategória bejegyzései
Amennyi szükséges
Olvastam Ransburg Jenő hogyan írt a gyerekek egészségesen működődéséről. Hitelesen meggyőzött például arról, hogy jelzi a gyerek az éhségét és azt is mekkora mennyiségre van szüksége. NEM KÉNE EZT ELRONTANI! A szülők rossz példájával, amikor svédasztalos étteremben, csak mert ki van fizetve a fix összeg, rosszullétig degeszre tömve látja az apját a gyerek. Akire felnéz ereje miatt a kicsi és példának érzi sok mindenben, szánalmas mintát mutat. Valamivel mindenki többet fogyaszt ilyen helyeken . Hiszen nem naponta van ilyen lakoma. Sokféle, színes, az otthonitól is színvonalasabban elkészítve. Aztán kamaszként ezt az élményt a megfelelő helyre elteszi. A következtetést levonja. A szülő is ember. Nyugtázza. Látja más területeken is a gyengeségeket, hiányosságokat. Sőt a sajátjait is megtapasztalja. Tudomásul veszi, elfogadja. Eldönti magában miből kér annyit amennyi szükséges. Ételből, élményből. A telhetetlenséget is megtapasztalja. Netezésből, alvásból. Dönt arról milyen szeretne lenni. Kinek tetszik és kinek nem tetszik a viselkedése. A számára, ki, milyen téren hiteles. Ki lesz a példaképe. Kiből, miből mennyire van szüksége. Ő rá kinek mennyire van szüksége. S, ha kevésbé kell, hogyan tudja önmagát olyanná formálni, hogy akarjanak lenni vele, a közelében. :) Kati
„Bebujtattál engemet talpig nehéz hűségbe…”
A traumakötésről is szólhat ez . Ami nem társfüggés. Az utóbbinál az illető szinte el sem tudja képzelni, hogy képes a társ nélkül önálló életvitelre. A traumakötött átélte mondjuk, hogy az ismerkedés kezdeti időszakában nagyon jó volt. Majd bizonyos idő elteltével a társa becsmérelni, kritizálni kezdi, leszólja. Taktikázva, játszmákkal kötést manipulál. Trauma a kötődni kezdőnek, hogy hanyagolva van. Az érzéseivel játszottak. Mint egy gyerek kötődik, pedig nem kéne. Az ész tudja, de a szív másképp érez. Ajánlanak a neten módokat a kötés oldására. Naplóírás, beszélgetés róla. A szinte hipnózisban lét oldása, tudatosítással. Sorra venni az elszenvedett sérelmeket. Összegezni. A néhány legerőteljesebbet sorra venni. Majd a nehézségek átélésekor a velük érkező pozitív új dolgokat is tudatosítani. Például. Fájó, hogy magamra hagyott, ám megtapasztaltam ekkor, hogy milyen szabadnak, függetlennek lenni. A becsmérlései nélkül az önértékelésem javul. A sok sírást meguntam és vidám élmények felé mentem. Kitaláltam teendőket. „Van élet a halál után” A magunkra maradás után. „A halál és élet harcra száll.. „Meghalván az élet, a halálon úrrá lesz..”- -ahogyan például a hívők is megéneklik feltámadáskor. Más művekben pedig a főnix madár erősödik fel poraiból. Megint másutt olvashatunk az Ének a csontok felett címmel mélységekből való felállásról. Hányszor produkálnak sorsok nagyon lentről történő gyógyulásokat. Aki szinte a poklot is megtapasztalta. :) Kata
Az éhség
Mint nyűg. Procedúra. Teendők. Beszerezni, elkészíteni, megfelelő hőfokon elfogyasztani, a megmaradtat tárolni, eltakarítani. Csak a legkevesebb teendő legyen vele. A legkönnyebben elkészíthető legyen. Minél kevesebbet kelljen bíbelődni vele. Optimális lenne egy multivitaminnal néhány korpatabletta, ami eltelítene. Ne is jusson eszünkbe, az étellel való teendők tömege. Ha nem megfelelő az élelem összetétele, akkor májat terhel, tápcsatorna jelez puffadásokkal, súlygyarapodással egyebekkel. Kihat a kedélyre, közérzetre. Ha zajos, zsivalyos, idegsítő a munkahely, a kortizol emelkedés, falásrohamokkal terhel. Törekednénk egyszerűsíteni, de kihat mindenre. A ruha szorít, más méret kell. A beszerzés idővel és anyagilag terhel. Ha a pajzsmirigy működése változik, szintén összefügg az étkezéssel és a külsőnkkel. A fogyásoknál szintén más ruhaméret kell. Lóg rajtunk minden. Tekinthetjük mindezeket gondnak vagy lehetőségeknek. Szabályok egy társas játékban. Hiszen a külvilág véleményez. Szóban, tekintetekkel. Minősít, értékel. Ha nem tennék mindegy volna mi van velünk. Lehangoltan legyintenénk mindenre. Így legalább nem hagyják, hogy önmagad elengedd. :) Kati
Perspektíva
„Mutass nekünk!” -kérték a kicsik. Noha még korainak éreztem az ő korukban ilyesmit rajzolni, hiszen ez felsőbb évfolyamokon anyag, azért megmutattam. Ilyenkor a csillogó szemeket látni megfizethetetlen élmény. Az én koromban látom magam előtt azt is, ki milyen téren fog felnőttként élni. Fel is villantom nekik: „Még az is lehet, hogy író leszel vagy divattervező, építész stb. Tágra nyílt szemekkel képzelik el önmagukat felnőttnek. Az érdeklődés, a kiállás, a szorgalom, mind megannyi jelzés. Bátorítani őket, a szüleiket is. Kínálják meg utakkal a kicsiket! Mutassanak területeket, ahol felfedezni valókra lelhetnek. Figyeljék mivel cseng össze az érdeklődés, az adottságokkal. Ott fog erőt nem sajnálva kutakodni egész életében szívesen. Nem felejtem el, hogy a nagyszüleim padlásán leltem az első könyvre, aminek az volt a címe: Bevezetés a pszichológiába. A hangvétele jelezte ilyen téren van felfedezni való. Apám 13 éves koromban felháborodott, amiért a közgazdászat helyett inkább más irányba terveztem a jelentkezésemet. Úgy vélte ott magamnak könnyebben teremtettem volna anyagilag bőséget. Nemcsak anyagi bőség bír adni örömet az embernek. Vitáztam vele a magam módján. „Papa a pénz nem minden.” Szinte hallom, mintha felvétel rögzítette volna a beszélgetésünket. Igazunk volt mindkettőnknek. Emlékszem az egyetemi nyilt napokra, amikor az előadókat hallgattam a lányaim továbbtanulásait fontolgatva. Hogyan beszéltek a Közgazdaságtudományi egyetemen és az Elte pszichológia szakán. Igen érdekes most visszaidézve ezt olvasni ahogyan a magam és a gyerekeim életútját figyelem. Az élet ismétli önmagát. Perspektívák az életekben. Állítólag érettségik táján érti, érzi át leginkább az ember a tudományokban micsoda átfedések léteznek. Mennyire összefügg minden mindennel. Nézhetem felülről is, előlről is, értelmezhetem. :) Kati
Hivatkozás, kibúvó
Megfigyeltem olyan apák viselkedését, akiknek a fiaival probléma volt és van. Legyen a fia férj valaki mellett. Majd onnantól kezdve, már a neje gondja, hogy mi lesz. Tereli egy lelkismeretes nőhöz. Tudja, hogy nem lesz egyszerű, hiszen, amíg felnőtté vált a srác, tapasztalta a szülő, hogy komplikált. Nem csak ilyen helyzetekben fordul elő, hogy a gyerek érdekére hivatkozva tesznek emberek dolgokat, ami valójában a saját érdeküket szolgálja. Felmentést fogalmaznak, hangoztatnak. Megannyi nem fer dolog. Mögötte a magyarázat: „A gyerek miatt tettem.” El lehet bújni mögé. Takarózni lehet vele. Kibúvó. Megannyi önző dolgot elrejthet. Hány elrotott helyzet mögött ilyen magyarázat lapul. Motiváció, indíték, felhasználás, másnak ártás, kihasználás, lehúzás. Mennyi keserű tapasztalás. Az elszenvedők mesélhetnének regényeket. Akiket tönkre tettek. Itt megtorpan az okfejtés, mert a kezek feltéve.: „Csak a gyerek miatt tettem.” Attól még marad a sok használhatatlan helyzet. Alig van család, ahol nem fordul elő ilyen. Felül emelkedni rajta, nagy bölcsesség kell. :) Kati
Kommunikációsmódok
Egyre direktebbé, célratörőbbé, célratartóbbá válik a kommunikáció. A gépekkel a lényegre kell kattintani és az gyorsan adja a megoldásokat. Ezt megszokva az emberrel is lényegretörően, sürgetve, gyorsítva szándékozik kommunikálni az egyén. Az eszmecsere már alig tűri a körülírásokat. Idegesítő, ha valaki kicsit hosszabban taglal. Kíméletlenül fogalmazva: „Add amid van és takarodj!” Ezt a kemény mondatot már írtam arra a helyzetre, ahol a középkorú az elődjével így bánik. Sajnos, ha fájdalmas is, ez érezhető más téren is. Nem ér rá senki. Rohan, kapkod. Felveszi a gépies tempót. Pörög. Ahogy tegnap az egyik bölcselkedő említette:” 60 másodpercig sem marad veszteg már az ember, csak úgy magában. ” Figyelhetjük önmagunkat, másokat. Sajnos mennyire igaz. Amikor tapasztalom, útjára bocsájtom: „Jól van, akkor rohanjál!” Tény, hogy annyi féle dolgot várnak el. Iktassuk az életünkbe, a napirendünkbe, hogy felvesszük ezt a ritmust. Sürgetve vannak a gyerekek, felnőttek egyaránt. Annyi a program. Hazánk egyik nagyját idézem: ” Játszani is engedd!” Sőt unatkozni is! Akkor fog „kínjában” ötletelni, játékokat kitalálni. Alkotni. A saját napirendünk megtervezéskor, önmagunkra is így gondoljunk. Legyen tartalékidőnk! Ha belegondolunk, ugye, hogy nem is olyan egyszerű? Fel van adva a lecke. Azért se pörögjünk folyton fel! Aki sürget, azt figyelmeztessük: „Türelem!’ :) Kati
Ezt dobta a gép
Szoktam mondani. Természetesen sosem akartam megözvegyülni. Senki sem úgy tervezi, hogy majd így fog élni. Vergődve kerültem ebbe a helyzetbe. De ha a sors ezt hozta, élhetőre rendeztem be így az életem. Visszatekintve erre az elmúlt 10 évre, valahogy túléltem az adódó helyzeteket. Eleinte valamiért azt hittem, csak átmeneti időszak lesz. Mostanra tapasztaltam meg, hogy nem. Figyelem az egyedül létezőket, erőt mindehhez honnan nyernek, merítenek. Érkezik a válasz, a példaképeket figyelve. A profin önálló, függetlenek szinte üzennek. azzal amiket, ahogyan írnak, tesznek. Nem ijednek meg a szabadságtól. Visszagondolok. 9-10 évesen fontolgattam, az igen szigorú szüleim közelében, hogy szükségem lesz házra. Most már tudom, kell, saját otthon, ahol feltöltődni lehet. Szerettem volna társat és gyerekeket. Lehetett. Mindezekért hálát érzek. Ha nem is volt egyszerű. Megélhettem. Teendőim is lettek, ami élteti az embert. Érezheti általuk önmagáról, hogy szükséges. A felsoroltak lehetnek az életünk részei, akkor is, ha egyedül él az ember.:) Kati
Rendületlenül
Naponta önmagunkat nem csak a kihívások elé kell vigyük. A külvilág abban úgy sem kímél. Hanem amiben a külvilág erősen fösvény, arról is kell gondoskodjunk. Mivel fukarkodnak irányunkba a meleg megsegítésekkel lelkileg, ezért pótolnunk kell. Versenyezve könyöklés van a legtöbb helyen. Lenyomás, letaposás. Magánéletekben, családokban, szomszédokkal, munkákban. Sokszor párkapcsolatokban is. Olvasom, hogy szomját oltani kell szinte a lelkünknek. Érzékletes a kép. Igaza van a bölcselkedő üzenetének: Benn a forrás, nem kinn. Az elvárásokat kezeljük ennek megfelelően! Helyezzük a megfelelő helyre! Oda ahová valók. Például, a velünk szemben hozzánk nem méltó hangnemet megütőket is. Valamint, azokat akik céljaikhoz minket csak felhasználni próbálnának. Megfigyeljük és bízzuk a sorsukra. Hallottam: Idővel mutatkozni fog, amint lerendezi őket egy hozzájuk méltó történés. Visszatérve a címre, rendületlenül önmagunk lelki támaszaként legyünk! Idézek:”Ne legyek hajlandó bántalmazni önmagam!” Azért a felszólítás, mert figyeljük csak meg, hányszor azon kapjuk magunkat, hogy a „külsősökkel” azonosulva önsanyargatás, önpusztítás, önutálat van. Márpedig adni csak úgy fogok bírni, ha van miből. Milyen szívet melengető érzés adni! Anyámtól nagyanyámtól láthattam szerencsére. Csak szánni tudom, aki nem képes rá. Apáim azt is mutatták, hogy mikor és mit. :) Kati
Aki a jég hátán is megél
Másik kollegával leszek párban várhatóan. Mesélem annak, aki megismert évek óta. Mivel még nem dolgozik nálunk a várható új kollega, ezért tartok attól, hogy jól lehet-e majd együttműködni vele. A reakció meglepett, amit a hangos töprengésemre kaptam. Nem kell téged félteni. Inkább az újnak lesz tőled tartani valója. A nővérkém is mondta egyszer: „De hát te a jég hátán is megélsz.” Ha kívül állók így vélekednek, akkor a belül álló énem, miért kételkedik folyton? Miért szorong? Miért vannak fenntartásai. S aztán megoldja flottul az élet adta dolgait. Az is lehet, hogy mások is legbelül hasonlóan vívódva teszik a nagy dolgokat. Csak kifelé kevesen vállalják fel a tépelődéseiket, szorongásaikat. Emberi dolog felvállalni szerintem, hogy nem csak úgy félkézzel oldjuk meg a nehézségeinket. Van ott mögöttes munka bőven. Kell a bátorítás a kihívások előtt. Mivel magam is törekszem lelkileg megerősíteni azt akit elakadni látok, lám új helyzetekben nekem is akad bíztatóm. Igaz elhinni alig merem. Sokszor úgy vélem, biztos csak udvariasságból teszik. Most viszont olyan fejezte ki véleményét, aki nem szokott udvariaskodni. Hát akár el is hihetem neki, amit mondott. :) Kató