Egyéb kategória bejegyzései

Ha az ellenség közel…

Mondja a kínai bölcselet, hogy, ha az ellenség közel, akkor tudhatod mire számíthatsz. Hol kell erősödj. Ergó, ne pánikolj, ha kollegád vagy a családodba tolakodó rossz természetű vő, meny, partner, bárki közel. Összeszedettségre sarkall. Irigyeink mindig lesznek. Jelzés, hogy van mit elkívánni tőlünk. Szellemileg fizikailag készülten kell reagálnunk, a ránk könyökölni törekvőkkel szemben. Némely elméletek szerint kifejezetten vadásznak a jószándékú, jóakaratúakra az élősködő parazita, lehúzósak. Ma nárcisztikusoknak nevezik a játszmás, manipulátorokat. A közelbe férkőző képmutató idővel mutatja meg valódi önérdekét mindenáron érvényesítő önzőségét. Fel kell vértezni információval önmagunkat, ha sokadik közelít. Felismerni és a megfelelő helyen kezelni. A tudás hatalom. Szociális téren is tisztán látás szükségeltetik. Átlátni , előrelátóan közlekedni. Kiváltképp, ha úgy alakul, hogy egyedülálló vagy. Nézzük csak meg hányszor az alattomos rosszakaratú aljasok összefogva támadnak. Gondoljuk át! Próbáljunk nem paranoiássá válva félni, de amennyire csak lehet átgondoltan, összeszedetten a létünket szervezni. :) Kati

Mennyi reménykedő!

Azt írják önmagukról: ” Remélem , megtalálom.” Bizakodnak. Különböző stádiumában vannak a magányban. Aki feladta és például vidéken él, a volt kolleganőm, őszintén bevallja, már nem is hisz benne, hogy neki társa akad. A nem túl régen özvegyülők vagy elváltak még próbálkoznak. Az emberismeretünk a többiek figyelésekor egyre pontosabb. Pár szó után már látjuk, egyre élesebben, tisztábban, azt, hogy ki hol tart. Üzenetek érkeznek felénk, még olyanoktól is, akik csak szemlélik az életünket távolról. Közvetett módon is üzen az univerzum. Az álmainkkal esetleg a tudatalattink jelzi nekünk, hogy mi a helyzet. „Az álmok nem hazudnak.” Sok fiatalabb is jelzi, hogy komplikált találnia valakit. Pedig azt hittem, nekik könnyebb. Vagy, mert hiszékenyebbek vagy mert még nem csapták őket annyiszor be. Talán, akik párral vannak kiegyeznek több ponton is nekik nem tetsző dolgokkal. Annyira nem akarnak egyedül maradni. Gondolják, mindennek ára van. Ennek ez az ára. Figyeljük csak meg! Mennyit ér meg nekünk ? Mely pontokon bírunk beáldozni? :) Kati

Apósviccek

Furán hangzik, mert „Jé!” egy sincsen. És nem azért, mert nekik, vagy a háttérben sokszor konspiráló vejeknek gyarló dolgaik nem lennének. Hiszen igenis vannak. Lám még egy réteg, akikről szintén nincsenek viccek. Maximum olyan szereplőként, akik az anyóstól kénytelenek elszenvedni nehézségeket. Pedig hát a fiatalabb inkább van ereje teljében és provokál. Valahogy a női nemet szívesebben áldozzák be a nevetség tárgyaként. Lássuk be! Szőke férfi viccek sincsenek. A kivétel erősíti a szabályt. A napokban hallottam egy olyan történetet, ahol is arról mesélt szenzációsan az egyik legkedveltebb humoristánk, hogy a férfiak már a bor készítéskor a még csak némi alkohol tartalmú lét is elkezdik inni. Az viszont kivonja a szervezetből a csontok egyik építő anyagát. Ha pedig a papának ok nélkül combnyaktörése lesz, firtatni kezdi a doki, hogy iszik e az öreg. Ennek tagadását igen nevetségesen mutatja be az előadó. Legyen mindenesetre naponta humor az életünkben! Ahogy legutóbb hallottam: „Szeretem e a humort?” Olyan az életem, hogy az már vicc. :) Kati

Joga a normálisnak

A kép egy torta, amiből egy szelet normálisan kivágva, a másik szelet középről. Így másik 4 ember jogát sértette a középről kimetsző. A munkahelyre, és egyéb közösségekbe bekerülő nagyon problémással is ez a helyzet. Figyeljük meg az iszákos, drogos, agresszív, indulatkezelési zavaros kollegával mennyire lehet együttműködni. Hogyan alakul a munkahelyi légkör? Minden áron integrálandó? Ameddig csak lehet próbál benn maradni a normálisak között. Mutat ugyan némely területeken értékeket, ám a kár, amiket okoz erősen elgondolkodtató. Ez a probléma a fiatalabb korú közösségekben is kardinális kérdés. Hiszen egyre több a pszichés problémás. A jóakaratú normálisat terhelik, ameddig csak tűri. Ám joga van a munkavégzéséhez megfelelő körülményekre. Fejlődhessen. Tény, hogy megtanulható a tolerancia, a nehéz természetűek közelében. Hiszen kénytelen napi szinten tudomásul venni az ember, a komplikált viselkedéseket. :) Kati

Vegyük át a deriválást például

tangenstgx{\displaystyle \operatorname {tg} \,x}1cos2⁡x=1+tg2⁡x{\displaystyle {\frac {1}{\cos ^{2}x}}=1+\operatorname {tg} ^{2}x}
kotangensctgx{\displaystyle \operatorname {ctg} \,x}−1sin2⁡x=−1−ctg2⁡x{\displaystyle -{\frac {1}{\sin ^{2}x}}=-1-\operatorname {ctg} ^{2}x}

Ha felelevenítjük, megy az. Bár a tangens, kotangens fogalmakat is elég kevésszer használjuk a hétköznapokban, ám az iskolában felfogtuk, alkalmaztuk. Átéltük, hogy képesek vagyunk dolgozni bonyolult dolgokkal, függvényekkel, fogalmakkal. Az agyunk a tanulásuk által lett barázdáltabb. A női agy a szociális dolgokra fogékonyabb, azzal többet foglalkozik naponta. Árnyaltabban fejezi ki a lelki történéseket, pszichés és kapcsolati állapotokat. Kész csoda, hogy a férfiakkal szót értenek a nők. Többnyire verbálisan a hölgyek csiszoltabbak. A beszédért felelős agyfélteke működése náluk aktívabb. Kivételek azért vannak. De a férfiak többsége inkább a műszaki területen mozog otthonosabban. Leginkább csak hallgatja, hogy tud ennyit beszélni a nő. Honnan van ennyi mondanivalója. Azért választottam a címbeli viszonylag ritkán használatos matamatikai fogalmat, mert jól érzékelhető vele a távolság. Amikor tanultuk ment. Aztán idővel, homályos, törlődött szinte. A két nem között is nagy táv lehet a megértésben és mégis ha van szándék, milyen mértékben képesek közelíteni. Hosszú távon is együttműködni. Aki olvassa az írásom, azok közt biztos kevés van, aki épp most tanulja a függvényeket. Eltávolodunk a használatuktól. A két nem is igen más a működésében. Olyan távoli tud lenni, alig felfogható, a másik egy egy helyzetet hogyan lát és próbál megoldani. Hányszor mondják. mennyire nem egy malomban őrölnek. Viszont, ahol akarják, ott kifogások helyett megoldások születnek. :) Kati

Porcukorba panírozva

A szórakozott professzorok tesznek fura dolgokat. Ezzel a kifejezéssel terjedt el a köztudatban a jelenség. Amikor is annyira elmélyed az illető a gondolataiban, hogy autómatikusan teszi a dolgokat és fura következményei vannak. Apám 2 év múlva lenne 100 éves. Ezen töprengek a szülinapján és eszem a rántott halat, mert szegénykém kedvence volt. A mama mindig ezt készítette neki ilyenkor. Így kicsit olyan, mintha még velem volna. A sok élmény amit adott nem múlt el bennem nyomtalan. Egyszer csak érzem, kicsit mellék íz is van a hal mellett. Na desszertre nem is lesz szükség, gondolom 2 az egyben, az ebédem. Már egyszer volt velem hasonló. A szekrény polcán a morzsa dobozába keveredett, a korábbi megmaradt kis lisztes mellé került a porcukros zacskó. Raktam is rendet. Addig addig szuszakoltam a kis adagokat, a dobozba, míg ismét összekeveredett. Most nem teljesen porcukros volt. Liszt is volt mellette. Minden esetre az édes élet kifejezést is eszembe juttatta. Volt e a papának vagy nekem édes életem? Korosodva összegez az ember. Mennyi öröme volt az itt létben? Tisztán senkinek sem porcukros. Vegyesen dob, ahogy szoktam mondani. Ne vesszen el a képességem észre venni. Jutott pontyszelet az asztalomra. Majd legfeljebb feljavítom az oda nem illő ízt több sóval, savanyúsággal. Van a konyhatudománynak olyan fejezete, ahol az elrontott elsózott stb. ételeket javítják fel. A varrógépem kiskönyvében is volt a korrigálásokra fejezet. Legyen képességünk rá feljavítani a helyzetet, amikor befigyelnek oda nem illők az életünkbe! :) Katika

Megint jó napom lesz, mert beszélhettem veled

Van, aki így érez irántad? Szerencsés lehetsz. Melyik a szerencsésebb a kettő közül? Aki ilyen mondatot kimond vagy akinek ezt kimondják? Elgondolkodhatunk rajta. Ha van mondanivalónk és vevő is akad rá, mindenképp fejlődünk általa. Ihletet kapunk. Érezhetjük, hogy szükség van ránk. Van aki sokat panaszkodik és a másik azt mondja neki:” Boldog ember vagy, mert ennyi minden megtalál. Ennyi megoldandót kaptál.” Megannyi kihívás. Akinek az élete sivár, a szervezete gyakran ugyanolyan reakciókat produkál, mint a túlhajtott életmódot folytató, a bourn out kiégéssel. Már írtam az optimális ingerületi szintről az aorusuel-ről. Mintegy belőni, beállítani azt a mennyiséget, önmagunknak, ami megfelel. Nem is borulunk ki és nem is unatkozunk. Ehhez is önismeret kell. Megtanulni kikapcsolni a felénk áramló infótömeget, kütyüket. Átlátni a nekünk ártókon. Akik csak az érdeküket érvényesítenék, nem a személyünk szeretnék. Mikor a több évtizedes párkapcsolatomból kikerültem meg kellett tanulnom, tapasztalnom a „felhasználók” hogyan közelítenek. Mijeimre van szükségük. Amim van. Amiket birtokolok. Gondolataim, tudásom, készségeim, külsőm, testem, tárgyaim, vagyonom .A kölcsönösség mennyire működik? Nem lehet naívan elhinni, ha valami mögé rejtve hátsó szándékát a másik rejti. Mi is legyünk őszinték önmagunkhoz. Vállaljuk fel, mire van igényünk, szükségünk. Akkor tudjuk megérteni elfogadni a másik szükségleteit, törekvését is. :) Kati

Dzsigoló

Emlékszem egy filmre, ahol találkozik egy jó küllemű nő és férfi. Módos, koros emberek közelébe férkőztek, hogy fosztogassák őket. Kihasználták, lehúzták a még szexualitásra vágyó korosodókat. Szomorú volt látni. Elgondolkodtatott. Érzékletesen mutatta be a rendező mindkét fél szánalmasságát. A nyerészkedőét is és a még együttlétekre vágyókét is. Hiába voltak anyagilag bőségben. Láthattuk női és férfi oldalról is, mind a két helyzetet. Hányan teszik ezt? Felhasználják a külső adottságaikat, amíg még kinéznek valahogyan. Férfiak, nők egyaránt kamatoztatni szándékoznak a kvalitásaikat. Tollasodni, pénzt halmozni, még nagyobb vagyonra szert tenni, felkapaszkodni. Hozományra vadászni. Birtokon belülre kerülve a valódi énjét kimutatja a delikvens. Megmutatkozik a valódi arca. Lustasága. Fosztogatása. Ha sikerül időben észrevenni, még elköteleződés előtt. akkor végig nézhetjük, milyen gyorsan, szív nélkül célba vesz, egy kifoszhatóbb vagyonosat. Új áldozatra vadászat indul. Nyergel át másikra. Szerelemmel bombázza a kezdeti „beetető” időszakban. Ha megvan, vált fölényre. Taktika, játszma, manipuláció. Profi munka. Színház. A legprofibb indirekt módszerrel dolgozik. Kelleti magát. Férfi létére. Azért, hogy később visszaterhelje a felelősséget. Mondhassa: „Te akartál!” A magányos emberek kiszolgáltatottak. Szeretnék, ha valaki szeretné őket. A szív nélküli gazdagodni vágyó színlelők pedig könyökölve, letaposva törtetnek felfele. Az áhított „fenn” a több vagyon vagy pozíció esetleg férjjé válni. Ott aztán pöffeszkedni. Éles látásban segíthetnek a helyzetünket objektívebben látó barátaink. :) Kati

Étvágy

Olvastam Czeizel Endre egyik könyvében, hogy olyannyira nagy az eltérés az emberek szexuális étvágyában, alig tudjuk elképzelni. Például a fiatal pár felkereste őt, amiért nem jön a gyerek. Kérdezte, milyen gyakran élnek házaséletet. Mire ők azt mondták, egyszer már voltak együtt. Vagyis van, aki simán el van nélküle. Lehet, hogy negyven éves testben jár és 90 éves szinten a szexuális késztetése. Akad viszont 76 éves, aki pedig még ha nős is, szeretné, ha házon kívül is babája lehetne. Udvarolna, ráront a gyanútlan közelében állóra. Mikor évtizedekig házasságban éltem, csak pislogtam, ha valaki elmondta, hogy sokszor a kisgyerekével alszik. Jobb a kicsivel szundikálni. A férje az együttléteket amúgy is csak maximum havonta akarja. A nagyon eltérő „étvággyal” élőknél gyakran nem a kapcsolat elején derül ki az igény. Ha lekötik magukat házassággal és csak idővel mutatkozik meg a valódi késztetés, az intim együttlétek gyakorisága, akkor már komplikált megnyugtató megoldást találni. Az oxitocin a kapcsolatok elején más mértékben befolyásol. Érdekes az új, érthetően. Mennyire lesz 2-3 év után is a másik fontos a számunkra ilyen téren, ha az újdonság varázsa helyett más köt hozzá? Érdemes elgondolkodni úgy, hogy önmagunkat őszintén megfigyeljük. :) Kati

Próbálj tetszeni önmagadnak!

Természetesen nem azok felé buzdítás ez a mondat, akik önimádóak, hanem akik ennek igencsak híján vannak. Amikor a külvilág a mércét túl magasra tolja. Legyen az apánk, az iskola, a munka. Megugorhatatlan magassággal az önszeretetünket szinte kicsinálja. Ha elhisszük, hogy azt nekünk bírni kéne és mivel nem megy, elkezdünk azonosulni az elvárások, miatt a kudarccal, elindul az önutálat. Figyeljük csak kicsit kívülről a jó és a szinte irigylésre méltó tulajdonságainkat! Azt szoktam olvasni: ” A korábbi önmagad sokszor irigyelné, ahol most vagy.” Gondolj arra! Miket értél el? Például, ha házad, otthonod van, a hivatásod, amiért tanultál sokat. Önmagadhoz képest fejlődtél is a munkádban. Ergó: Sikereid vannak. A korodhoz képest egész jól tartod magad. Veregesd meg a vállad! Tehát ne csak abba véssz el, hogy trenkölöd, korholod, hajszolod magad, hanem állj meg, konstatáld: „Nem is olyan vacak! Sőt! lehetne rosszabb. A körülményekhez képest elég messzire jutottam. „Pedig mennyi felől tesznek keresztbe és mégis megugrottam. Ahogyan írják sokan.” Büszke vagyok a szívemre, amiért ennyi felől bántották és mégis bírta.” Lassan már leírni is félek, mert azok akik az életünk nehezítésére hivatottak, ötleteket merítenek, újabb megszorítássokra. Az ember szinte paranoiássá lesz, ha tapasztalja, mennyi felől közelítenek a lehúzósak. Még ha a kihívások fejlődést, erősödést is generálnak. :) Kata