Egyéb kategória bejegyzései

Az öntudatára ébredt nő

Mint a palackból kiengedett szellem. Nem tudnak mit kezdeni vele. Már több nő tanul felsőoktatási intézményben nálunk, mint férfi. Gyakren szorgosabbak, fegyelmezettebbek. Már kevésbé alárendelődő, szolgalelkű, nem hódol be, mint anyái, nagyanyái. Nem akarja mindenáron, feltétlen, hogy feleségül vegyék. Nem hatódik meg attól, ha valaki feleségül akarja venni. Tudja, hogy feleségként idővel cseléd feladatkör testálódik rá. A házasságok elején még szokták a házimunkát megosztani, de idővel a nőre marad legtöbb esetben. Kevés férfi tud mit kezdeni az erős nővel. Sok férfit irritál a szellemileg erős nő. Többen próbálják lenyomni verbálisan a társukat. A párok lemeccselik a hatalmi harcot. Hány férfi képes örülni, ha a nője erős szellemileg? Bölcs férfi kell, hogy ne akarja lenyomni. Adja hozzá, amit férfiként tud és fejlődjenek, jussanak előbbre ketten békésen, anélkül, hogy egymást bántanának! Egymást nem riválisnak tekintve, irigység nélkül. Leírni persze könnyebb, mint gyakorlatban megvalósítani mindezt. :) Kati

Emberpótlékok

A netezés (telefon, laptop) sokszor pótlék a valódi társaskapcsolatok helyett. A különféle erotikus eszközök sokszor pótlékok a valódi szexuális élet helyett. Vagyis darabokból összerakódik egy robot. Most pedig hallhatjuk, hogy már egészében is jelen vannak a robotok. Mint munkaerő is és lesznek a párkapcsolatokban is. Mindez azért, hogy az embernek ne kelljen alkalmazkodnia. A saját akarata érvényesülhessen. Egyre önzőbb lesz. Úgy érzi, megérdemli, hogy legtöbbször az legyen amit ő akar. Macerás egy másikhoz igazodnia. Hallgatom a barátnőimet: „Nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak! Nekem ne dirigáljanak!” Elég, ha a munkahelyemen azt, kell csináljam, amit a főnök kitalál. Nem akarok függeni más szeszélyétől. Eleget egrecíroztattak a szüleim. Aztán egyre több az egyedül álló. Független. Szabad. Boldog? Elégedett? Az van amit ő akar. Jó így? Nézzük meg önmagunkat, ismerőseinket! Mi a helyzet? Rendben van? Kiegyensúlyozott? Irigylésre méltó? Tehát jól van ez így? :) Kati

„Egyedül maradtam…”

Mondta egy idős bácsi a piacon mellém állva. Szedett néhány paprikát és kérdezte, ennyi paprikához mennyi paradicsomot vegyen, ha egy kis lecsót szeretne. Majd magyarázkodva hozzá fűzte: „Egyedül maradtam.” Gyorsan megnyugtattam: „Én is egyedül vagyok.” Reméltem, hogy ezzel kicsit megnyugtatom. Érezheti más is van itt a közelében ilyen helyzetben. Aztán délután eszembe jutott, amikor én is a lecsót készítettem. Szegény, biztos évtizedekig megszokta, hogy a neje készíti az ételt. Most meg magának kell. Azon töprengtem, ha a házasságomból nekem kellett volna előbb mennem, akkor lehet, hogy a párom is hasonlóan próbálkozna egyedül a piacon boldogulni. Igen ritka, hogy egyszerre megy el egy házaspár. Az egyik marad. Azt szokták mondani, az itt maradónak a nehezebb. Miközben ezt írom, mintha csak itt lenne velem. Ha igen, megdicsér, ahogyan egyedül az életem vezetem. Mikor elment, azt hittem nekem is végem. Lassan egy évtizede valahogy túlélek. Olykor magam is meglepödöm. Az ember nem is gondolja önmagáról, mennyi tartalék ereje rejtőzik még. Talán aki olvassa mindezt, kap egy kis erősítést. Hiszen hányan szoronganak attól, hogyan lesz. Apám szavai jutnak az eszembe: „Az ember sokat kibír.” :) Kati

Empátia (együttérzés)

Az idős unokatestvérkém, amikor csak tehetem meglátogatom. Mindig egyensúlyban van. Ezért példaképemnek tartom. Hát most, amikor tapasztaltam, hogy sérülése volt, szinte fájt látnom. A haza ballagó szomszédaim meg-megpihentek a kerítéseknél, leültek a szélére, ahol csak lehetett. Átéreztem a gyengeségüket. A kicsi két éves a napokban megsérült. Amikor a saját kis szókészletével elmondta a bajt és a tekintetében minden benne volt, szintén mintha csak fizikai fájdalmat gerjesztene az együttérzés, átéltem. Ilyenkor a saját sérülékenységünk, elesesettségünk éljük talán át. Azt, hogy mivelünk is megeshet bármikor mindez. A temetéseken is egy kicsi belőlünk is odalesz amikor szembesülünk a másik elmúlásával. Áldás és átok is egyben az empátia. Hiszen az is megrendít, ami nem is velünk történik. A pozitív történésnek is tudok örülni, ami mással történik. A túlérzékeny, hiperszenzibilis egyént, az átlagtól jobban megtalálják a dolgok. Mélyebben érez. Fogékonyabb a többiek érzéseire is. Az empata nevet kapta a túlságosan együttérző. Mitől is lesz azzá valaki? Hogyan él, aki ezzel van megáldva? Viharosan. Szorongósan. Minden történés megtalálja, megérinti. Nem lazán dolgozza fel. Örlődik gyakran. Szerencsére lehetnek az örömök átélésében is erőteljes együttérzések. :) Kati

Szőlőtördelés

A szőlővel a teendőm a tavasz elején a metszés. Azt szoktam gondolni, hogy talán nem elég jól végzem. Aztán mégiscsak van elég termés. Tavasz végén a tördelés a teendőm. Ilyenkor nehezemre esik kivárni, hogy a szemek már elég nagyok legyenek. Mert, ha még nem elég nagyok, akkor a tördeléssel leverem. Vannak olyan helyek ahol a szőlő levelét meg is eszik. Ebbe töltik a tölteléket. Ahogyan a töltött káposzta készítésnél a káposzta leveleket, úgy használják fel. Miközben tördelem reggelente a szárakat, figyelem milyen gyorsan növekedik, hajt, egyik napról a másikra. Erősödik. Kifejezetten erős kacsokkal kapaszkodik. Az illata is jellegzetes. Pont így foglalkozott vele apám is. Gondozta. Emlékezem. Régebben gyakran meghatódtam. Tovább megyek. Rám is emlékeznek majd? Én figyeltem apámat gyakran. Hogyan mozog. Lépeget mellettem a 2 éves. Játszik. A másik szerepkörbe sorolódtam. Most engem figyel a fiatalabb. Most én hagyok magam után emléknyomokat. A sors különös játéka, hogy a szomszéd szerint mennyire hasonlít ennek a kicsinek az arca, apáméra. Elgondolkodtam. Nem is csak az arca. A temperamentuma, a ritmusa is. Hálás vagyok amiért ilyen szép dolgokat láthattam, tapasztalhattam. Üzenetek. Amiket az ért, aki érzékenyen hallgatja. :) Kata

Mágnesként vonzom a lehúzókat…

Panaszoltam. Majd egyszer csak felfigyeltem, arra, hogy oda sorakoznak az emberek ahol erőt szimatolnak. Hát akkor ne panaszkodjak. Hanem hálásan nyugtázzam. Ezek szerint erőm van. Még ha gyakran keveslem is. Egy rendezvényen figyeltem, oda gyűltek, ahol megérte valami. Ahol jól jártak. Hát ezért fedezem fel, hogy közelítenek hozzám a jól járni vágyók. Vagyis van olyasmim, amiért közelítenek, mellém csapódnak. Hát igen a segíteni akaró kevesebb. Pedig van amiben jól esne nekem is ha segítenének. A kérés is külön témakör. Többen halogatják. Inkább valahogy egyedül megoldják. Különösen akkor, ha egy egy kérést követően teljesíteni kell nehezen megoldható teendőt. Tehát lám megmutatkozik, miért is van egyre több ember inkább magányosan. Ahogy ma hívjuk szingliként. Van ellenpéldám is. Az egyik hölgy gyerek nélkül korosodott. Gyakran kér szívességet több felől. Kifejezetten élvezi, ahogyan kontaktusba kerül ennek kapcsán többekkel. Tény, hogy sokan már inkább kerülik e miatt. Elég az emberek többségének a saját dolga. De azért akadnak segítőkészek is. A feltételezések kapcsán jutott eszembe: „Ahogy benn, úgy künn.” Ahogyan gondolkodunk, azt teremtjük magunk köré. A gyakorta segítséget kérő épít más segítőkészségére. Ha nem segít neki valaki, akkor tovább megy. Még ide illesztem a kedves történetet, amiben ballag a Micimackóhoz a nyuszi, mert kalapácsra van szüksége. Közben töpreng, hogy talán nem szívesen adja neki kölcsön a barátja a szerszámot. Mire odaér a kérés helyett, csak rámordul: „Tudod mit, edd meg a kalapácsod!” Hát elgondolkodhatunk melyik típushoz tartozunk. :) Kati

„A távolságot mint üveggolyót megkapod…”

Jutott eszembe az idézet. Mintha csak odaátról a nagyjaink üzennének. Számtalanszor érzékelem. A pszichológia hírességei szerint pedig az emberiség eddigi tudásanyaga olyan, mint egy lehívható információ, megfelelő módosult tudatállapotban a kollektív tudatalattiból. Hozhat relaxált helyzet vagy mozgás is módosult tudatállapotba. Nos visszatérve az idézetre. A kapcsolatokat figyelve feltünt, hányan csökkentik a parnereik megtehető távolságát. Megjegyzésekkel, utalásokkal, bevezetett szokásokkal, kontrollal. Hányan már csak a munkájukig mennek el és vissza. Már csak a ház körül tesznek ezt azt. A legszükségesebbet megveszik és ennyi. Az árak emelkedését is nevezhetjük oknak és akkor elmehetünk a magyarázatokkal a fenntebbről való manipulálás felé. Tény. Ha kevesebb a pénz, csökken a mozgási lehetőség. Lehet a spórolást is felhozni. Lehet elgondolkodni azon is mennyiben húzódik vissza az egyén, bátortalanodik el. Kevésbé tervez. Korosodás is lehet ok vagy fájdalmas események. Az is lehet ok, hogy a mellettünk élő nem nézi jó szemmel ha nélküle van bármilyen programunk. Hány feleség van, aki csak a konyhában tesz vesz, házi munkát végez. Mennyi férj csak kerti munkát végez, javít a házon ezt azt és ennyi. A távolságot mint üveggolyót aztán már csak képzeletben kapod? Vagy megoldod? Elérkeztünk a szabadság fogalmához. Kinek mennyire fontos? Mennyire magyarázkodik? :)Kati

Aki örül a női értékeknek..

..Aki méltányolja, értékeli azt. olyan férfi mellett van a helye a nőnek. Ehhez bölcsesség kell. Nem elnyomni a nőt, hanem örülni annak, amit a nő tud. Ugyanígy, nem letörni kell a férfi erejét, hanem méltányolni. Milyen jó, hogy például a műszaki dolgokhoz jó az érzéke. A párkapcsolat hatalmi harc is. Ma úgy mondják a párok: „Lemeccselik”, milyen téren ki irányít. A szingli kénytelen ellátni a másik nem teendőit is. Elvégzem, de ha nem tudom , akkor hívnom kell szakembert és meg kell fizessem. Műszaki affinitásomat tekintve: Éppenséggel nem locsolom az olajat a motorházra, ha az olajszint alacsony és töltök. De több műszaki területen elég antitalentum vagyok. Elismerem, hogy a férfiaknak ez bizony inkább csípőből jön. A férfi is ismerje el az én értékeimet. A kisugárzásomat. Azt, hogy gondoskodó vagyok. Jó velem beszélgetni. Tudok finomakat készíteni. Jó a közelemben lenni. Ez egy kardinális kérdés. Akarunk sokat lenni a másik közelében? Amelyik férfi lenyomni törekszik, gyötör, a mellett kevés a helyem. Igenis van olyan férfi, aki szeretne minél többet a közelemben lenni. :) Kati

Köszönöm

Pedagógusnapra kaptam virágokat. Igen jól esett. Majd pár nappal később a gyerekek beszélgetését hallgattam. Sorba rendezték a barátaikat. Egymásnak sorolták. Egyszer csak hallom, hogy engem is említenek. Teljesen meghatódtam. Nem is csak egy gyerek, hanem többen is. Sőt még az osztályfőnökük előtt említettek. Ez számomra azért még többet jelent, hiszen tudom mennyire fontosak a gyerekeknek a jegyek. A nevelő tanár gyakorta másodrendű helyre van sorolódva. Pedig hát sokszor a nevelők, még az oktatott anyagtól is emlékezetesebb utravalót adnak. Gondoljunk csak vissza iskolás élményeink hányszor nem a tananyaggal kapcsolatosak, hanem egy egy megoldott nevelési helyzethez kapcsolódnak. Tehát amikor már olyantól kapok mosolyt és ölelést, akit már nem tanítok az nem kis dolog. Aki sulisok közt mozog tudja, hogy a kamaszok, még szégyenlősek is az esetleges sutaságuk miatt. Szóval még a virágoktól is emlékezetesebb lett a számomra, amit hallottam. Tény, hogy vásárolni nem tudunk ilyesmivel. A megfelelő béremelés is várat magára. De átélünk ilyen pillanatokat. Ezek mögött olyan van, ami tőlünk indult. Kölcsönhatás keletkezett. Mindketten többek lettünk. A gyerek is, mi is. Sőt, a gyerek tovább is viszi, amit tőlünk kapott! A kiránduláson a templomban a gyerekeink térdet hajtottak anélkül, hogy mondtuk volna nekik, hogy ezt tegyék. Megható volt látni őket így sorban. Legtöbbször igen elevenek. Gyakran kell csitítani őket. Itt pedig másik oldalukat is láthattam. :) Kata

Hála

A kismadár, amit egy nappal korábban a fűben megláttam, miközben a tyúkoknak füvet kaszáltam megriadt. Gondolom felkészült a legrosszabbra. Csak néztem amikor másnap jött felém. Mintha mutatná, hogy jobban van, javulgat. Vizet és magokat raktam neki tálkába. Pont mint annak idején gyerekkoromban, amikor a kertben madarat találtam. Talán hálás lenne, amiért gyógyulni hagytam? Mennyi minden juthat eszünkbe a hálával kapcsolatban. Ezen a reggelen, ez a kismadár, a maga kis sorsával, de sok képet felvillant! Sokféle dolgot tapasztaltam már a hálával kapcsolatban. Ki-ki hogyan éli át a hála érzést? Hogyan fejezi ki? Esetleg érzi, de szégyenli kifejezni. Mikortól nem szégyenlünk hangot adni? Mennyi idős korunkra lesz meg hozzá a hiteles szókészletünk? Amikor nem zavar, ha sután is sül el, de ki merjük mondani. Az alapokat persze megtanuljuk, attól, aki nevel minket. : ” Köszönöm szépen!” Az adott helyzet hozza, hogy mit fűzünk még hozzá. A hitelességet említettem. Igényünk van rá, hogy hiteles legyen. El is bizonytalanodhatunk, ha nem sikerül. De akarni kell kifejezni a köszönetet, mert jobb lesz utána mindkét félnek. Annak is, aki ad és annak is aki kap. Adnak persze sokan köszönet nélkül is. De, aki tud hálás lenni érti miről beszélek. :) Kati