Szimpatikus vagyok magamnak. Olyan lettem, mint amit elképzeltem? Már kamaszként erősen érdekelt a pszichológia. Az egyetemre is bejártam előadásokat hallgatni. A egyik előadó kérte képzeljük el, milyennek gondoljuk több évtized múlva önmagunkat. Akkoriban karatézni is jártam. Elgondoltam, lehet, hogy oktatni is fogok ilyesmit. Testnevelést tanítottam is. Az egészséges életmód és test gondozás ugyanúgy az életem része maradt, mint több évtizeddel ezelőtt. A napokban eszembe jutott, hogy körülbelül milyen külsőt képzeltem el akkoriban önmagamnak. eléggé hasonlóvá váltam, az akkoriban elképzelthez. Amikor olyanok közelében éltem, akik mellett nehéz volt nekem, akkor elképzeltem, talán egyedül jobb lenne. Ez is elkövetkezett. Bizony sokszor egyedül is jobb, mint olyanok mellett, akik sokban nehezítenek. Gondoljuk el, milyennek képzeljük később önmagunkat. Aztán, ha félre is tesszük az elképzelést, akkor is az apró döntések sorozataként, mégis arra fele haladunk és egyszer csak el kell ismernünk, hogy az alakult ki. Ergó, a képzeletnek teremtő ereje van. :) Kata