Vagy független. Sokszor írtam már a szinglik függetlenségéről. A szabadságukról. Mivel csak önmukkal kell egyeztetniük arról, hogy mi legyen. A felelősségről, amit mindenért vállalniuk kell. A függetlenséget a napokban új szóösszetételben hallhattam. Pártfüggetlen, aki egyik párthoz sem köteleződik el. Még szavazni sem akart elmenni. Minden pártnál látott előnytelen dolgokat. Nem politizál. Nincs meg hozzá a kellő ismeretanyaga. Még ha manapság nagy divat is tenni ezt csekély infóval. Ám nem veszélytelen állást foglalni. Sokszor említik azt a filmet, ahol az állást foglalni nem akarót kényszerítik olyan helyzetbe, ahol kénytelen dönteni. Kérdés, hogy mennyi ismeretanyag elegendő ahhoz, hogy egy vélemény megfelelő képet adhasson. Az egyén önmaga dönti el, hogy inkább hallgat vagy szót emel. Valamint, hogy kivel teszi ezt. Hány család van, ahol nem beszélnek a felnőtt gyerekükkel ilyen témáról, mert nem akarnak vitát. Nem akarnak még távolabb kerülni a gyereküktől. A munkahelyeken még inkább hallgatni törekednek az ilyen irányú állásfoglalásukról a kollégák. Visszatérve a családokra, a párkapcsolatokban is többen kerülik az ilyen témát, ha békét akarnak.

Érezni lehetett reggel a szomszéd néni korán főzött. A finom bableves illata elgondolkodtatott amíg ház körülieket gondoztam. Emlékszem elmondta a néni, hogy a közel lakó 2 lányáva, amikor a saját otthonaikban mindhárman főznek, egy kis kóstolót adnak egymásnak. Így aztán változatosan esznek minden nap. A másik családdal ezt a szokást összehasonlítottam. Oda bekerült egy legtöbbször csak kapni akaró, mindenkit lehúzni törekvő, mindenhol a javakra hajtó családtag. Kezdte ott is az anyuka a másik kínálását. Adott eleinte ő is abból amit főzött. Ám ez egyoldalú gesztus maradt. Így hát belefáradt. A családba kerülő illető mindent leszólt. Ez a viselkedés megmételyezte, betegítette a légkört. A leszólogatásra, a saját felmenői emelésére azért volt szüksége, mert nem érezte magukat egyenrangúnak. Folyton kompenzálni volt késztetése. A napokban halgattam egy elemzést a nárcisztikusság kialakulásáról. Oda eredeztethető a folytonos feljebb törekvése, könyöklése, hogy késztetése van kiegyenlítésre. Korábban súlyos deficitet szenvedett el. Ezt egész életében erőteljesen korrigálni akatja. Bármerre nézünk, látunk így működő emberre példákat. Sajnos torzítja, betegíti a körülötte levő közösséget. Visszatérve arra az anyukára, aki próbálkozott eleinte, aztán belefáradt, ő is megérdemelne koros időszakára viszonzást. Az erőteljes, harsány, vehemens hiába harsogja a folytonos kapni akaró szándékát. Hány helyen hallgatnak inkább, csak mert óbégat egy olyan akinek szétterül az egója? Mennyi család és egyéb közösség szenved ilyen felállással? Ugyanannyira terhelő családoknak, mint például egy alkoholista.

Kiegyezni az ördöggel. Amikor nincs rá mód, hogy elkerülje az ember, azt, aki, ami jött a közelébe vagy fölé rendelődve, akkor elgondolkodik. Miért kapta? Hogyan lehet működnie. Nagyon szeretett volna módos családből való partit a fiának az egyik rokonom. Akkor úgy éreztem valamiféle kiegyenlítődést szorványoz a sors. Együtt van azóta is egy szegény leányzóval a fiú. Más részről azért is szokott közel kerülni egy nem jó, mert dolgunk van azzal a helyzettel. Sokan kénytelenek elviselni például italfüggő kollegát vagy párt. Valamit tanít a helyzet. Provokál valamilyen fejlődést. Vagy azt, hogy képes-e elhagyni vagy egyeb módon megkűzdeni egy helyzettel. Vagy egyszerűen tudomásul venni, hogy vannak menthetetlenek. Amíg eljut az ember egy végső döntéshez, addig sokféle dolgok történnek. Pozitív és negatív is. Tapasztalások, élmények. Próbálom saját szavaimmal idézni a klasszikust: Az élet, ami a közben történik, amíg haladunk a céljaink fele. :) Kati

Tudnak kellemetlenkedni. Aki kertes területen él, tapasztalja, amikor ellepi a hangya a kutya edényét. A veréb is szemtelenkedik és mindent lepiszkít. A darázs az édes gyömülcsök körül hemzseg. Egy nyáron, akár többször is megcsíp. A kellemetlenkedőket figyelve, beleértve bizonyos embereket is, arra szoktam gondolni, hogy vajon milyen pozitív hozadéka van a jelenlétüknek. Hiszen vegyesen dob az élet. Sosem vegytiszta negítí vagy pozitív amivel érkeznek. Valami bizonyosan a javunkra is válik általuk. Tény, hogy a mérleg elbillenhet. Az ordasak gyakran olyat mutatnak meg, amikhez a szelidebbek óvatoskodva közelítenek. Ergó általuk lépünk meg veszélyes elintézendőket. Mivel ők gyakran merészkednek veszélyes területekre ezért általuk tudunk meg tapasztalásokat, Több mint egy évtizede özvegyen meghallgattam a bevállalósabbak élményeit különbféle területekről és önmagam húztam ki csávából mindezek segítségével. Megedződve, körültekintő előrelátó így lesz az ember.

Szól az imában a mi atayánk egyik mondata. Okkal van ez a mondat az imában. Hiszen akinek van a közelében olyan, aki a mindennapjait megkeseríti, az tudja, mennyire terhelő. Amikor pedig nagyobb látószögból tekintünk az életünkre és béke helyett terelnének ellenkező irányba minket, akkor szintén mély átéléssel mondjuk az ima címben szerplő sorát. Csak egy életünk van. Szeretnénk azt békében leélni. Joggal szeretnénk az utódainkat is békében tudni, Hiszen igen sok erőfeszítés volt őket világra hozni és felnevelni. A békétlenek, a folyton összetűzésre törekvők, érdekeiket eröltetők intenzíven nyomulnak. Nyughatatlanul ostromolnak, a mikro és a makro környezetben egyaránt. A békére törekvő elkerülni próbál. Jól látható a rokonoknál, kollegáknál, országoknál. Hallom, hogy egyáltalán nem akar a szomszédunkban élő ország népe harcokat. A történelemben láthattuk már a népe békés akarata ellen tevő vezetők sorsát. Mint tudjuk a történelem ismétli önmagát.

Volt egy ilyen tv műsor. A hasonló kvalitású fiatalabb, az idősebb előtt előadta azt amihez ért. A családokban, munkahelyeken, országok között is mint már írtam róla megtalálja a bánthatót az, akinek érdeke. Mivel mindhárom területen megtapasztaltam ezt, ezért képes vagyok hitelesen elemezni a helyzetet. Éreztem amint szinte leveszi rólam a terhet, amit hosszú ideig el kellett viselnem, amikor megláttam, hogy az engem vegzáló emberére lelt. Egy tőle fiatalabb elementális erővel ostromolni kezdte a köreit, az érdekeit. Ahogyan az előző írásomban írtam, végig nézhettem, hogyan szembesül azzal, amikor elszenvedője a támadásnak, az, aki számtalanszor tett azért, hogy elkeserítsen. Az aktív, vehemens, destruktív is megtalálja azt, aki még tőle is intenzívebb. Tolta az önös érdekét a munkahelyi a családi és a másik ország, mint domináns. Aztán alaposabb tájékozódás során megáthattam, amikor szembesül a kudarcával. Késztetésem volt tovább lépni, ám valamiért maradtam. Ott még megtapasztalandóm volt. Nem éreztem elégtételt. Csak elgondolkodtatott, Mindig is alaptézisnek véltem, hogy az ember gyarló. Önös érdekét érvényesíteni törekvése különböző mértékben. Az írigység témaköréről részletes tanulmányok elemeznek. Az értéket hordozót megtalálja az ellenlábasa és szekírozza őt ameddig csak lehet. Védelmül érkezik a fent leírtakban egy fiatalabb, intenzívebb. Így a korábban elszenvedő végre felszabadulhat. Íme a teremtő és az univerzum gondoskodása. Ahogy írtam, meghallgatásra került az ima, mely a ” Szabadíts meg a gonosztól!” sort írja és szépen kérleli alázattal. A felszabadításért hála. :) Kata

Amikor igazságtalan bántás ér és nincs megoldás, sem vigasz, akkor hallom: „Végig fogod nézni, amint az elkövető bűnhődik.” Gyakran még a helyzet is hasonló. Mondhatnám előbb utóbb emberére lel. Nem mintha elégtételt éreznék. Nincs kárörvendés. Inkább csak elgondolkodva figyelem. Lám, mekkora színház az élet. Van a teremtőnek, az univerzummal hozzá érzéke, hogy úgy megrendezze. Talán nincs is min csodálkozni. Hiszen hasonlóan viselkedik az elkövető mással is. Addig addig, míg egyszer csak olyanhoz ér, aki megadja neki, amit valóban érdemel. A kárörvendés, bosszúvágy elmaradásával kapcsolatban, tapasztalom: Mint hasonló negatív érzelem, az irigység is közömbös szinten van jelen. Hiszen odaátra senki sem mentheti magával a megszerzetteket. A szellemi gazdagságokat figyelve szoktam érezni, hogy bárcsak még többre tehetnék szert. Sodor is az élet olyan tapasztalások fele, ahol van rá mód, hogy fejlődhessek. Ahogy szoktam volt mondani:” Az utolsó pillanatokig fejlődhet az ember. Némely elméletek szerint, még utána is.” :) Kati

A háborgó kötekedővel sosem fog jól kijönni a békére törekvő. Legvégső esetben kerülni fogja amennyire csak lehet, a higgadt bölcsebb azt aki viszályt szít rendszeresen. Persze betolakodni törekszik és bepróbálkozik osztani az észt. Fölényt próbál szerezni. Megfigyelhető a kis és a nagyobb közösségekben. Akár rokonságnál, munkahelyeken vagy országok közt. A rokonságba befurakodó egyszer csak késztetést érez, hogy diktáljon. Akkor is, ha visszaparancsolják a helyére. Bepróbálkozik. Láthattuk a történelemben a gyarmatszerzők mit művelnek. A mai időkben is teszik ezt a kisebb országokkal. Hazánkkal is. A munkahelyeken kimondatlan fölényeket érvényesítenek. Például intézményekben, mondjuk egy osztályfőnök egy napközissel szemben. Egy hangoskodóbb szomszéd a csendesebbel. A békére törekvőnek is jeleznie kell az erejét. Akár szellemi, akár kapcsolati szinten. Másként a korunkra annyira jellemző letarolási törekvés jut érvényre. A kommunikációkat megfigyelve láthatjuk néhány mondat után a harciasabb és a nyugodtabb hogyan helyezkedik az eszmecserében. Teret követelőzik az egyik, a másik határokat jelez. Folytonos egyeztetés figyelhető meg.

Merem? Képes vagyok rá? Az apai tekintély is számít. A példa hat, amit láttunk. Beivódik, Kamaszként ellentmondunk. Ám amikor sok nehézség terhel, akkor az ismerthez visszahúzódva, mintegy támaszt remél az ember. Figyeltem évtizedekig a családban, hogy akinek az apja életének naponta része volt az ital, az szinte lemásolta azt a sorsot. Amikor a baromfit és a kertet gondozom, szinte mint az apám, úgy mozgok. Anyám étkeztetését viszont volt merszem felül írni. Az életmódomban a testedzés fontos. Neki az evés volt a központi kérdés. .Elgondolkodtató, hogy melyik szülő mintáival azononosulunk és milyen pontokon. Van e erőnk tanulni a hibázásaikból? Minket miben fognak másolni? Miben fognak másképp viselkedni? Követik e a jó és előre vivő dolgainkat? Szorgalmunkat? Amikor ezeken elgondolkodunk, önmagunk elé is tükröt tartunk, Hiszen az önismeretet gakoroljuk. lyen vagyok. Ezek bennem a jó dolgok, Ezek pedig a nem jók. Csak másképp csinálni nem bírom. Ezt is megfigyelik az utánunk jövők. Mit kezdünk a gyengeségeinkkel? Tagadjuk? Beismerjük? Felvállaljuk? Próbálgatjuk javítgatni? :) Kati

Mondta a fenti állítást egy illető, amikor kértem szorítson nekem, mert egy elég nehéz teendőt kell lebonyolítanom. Arra figyeltem fel, hogy nem szabadkozom, hanem bólogatok és egyet értek. Tanán, mert az egyet értéstől is a sikeres megoldást remélem. Annyiszor volt már, hogy szorítottam egy egy megoldandót tervezve. Aztán sikerült. A vállam megveregettem. Azért szoktam izgulni és aggódni a teljesítendők előtt, mert az elbizakodottság távol áll tőlem. Pedig akár úgy is várhatnánk egy nehezebb teendő lebonyolítását, hogy önmagunk elé vetítjük: Akár sikerülhet is. Mi van, ha jó lesz? Benne van a pakliban az is. E helyett hányan „parázunk”. Mindent végig elképzelünk. Túlbiztosítunk, felkészülve minden esetőségre. Ami tőlem telhető, megtettem.Próbálok bízni a szerencsében is. A szerencsés kimenetelben. Reménykedek.Próbálom elhinni, hogy hátha sikerülhet. Szépen kérem a teremtőt segítsen. Amikor a főnökömnek azt mondtam: „Igyekszem, ami tőlem telhető, megteszem.” Egyet értett. Ergó, a munkámat figyelve, hasonló a vélemlnye.