Összehasonlításokból hallható, hogy a korosabb a munkahelyeken legtöbbször úgy működik, hogy igyekszik megfelelni. A fiatalabbak legtöbbje már nem annyira. A családokon belül is jellemzően a szülők is iparkodnak az ifjak kedvében járni. Az előző írásomban említettem erős, szilaj férfiakat, akik nem hatódtak meg attól, ha a családtagoknak nem tetszett az ő viselkedésük. Annyi baj legyen. Nem általuk határozták meg önmagukat. Nem vagy hálás? Ennyi. Attól még az vagyok önmagam szemében, aki. Másokért vagy oda? Ez van. Írtam már régebben, az „Add amid van és takarodj!” – féle keserű, kíméletlen felállásról. Eleinte meghatódnak sokan, amikor megtapasztalják. Aztán valahogyan az ilyen sebet begyógyítják. Manapság sokat hallani bántalmazós karakterekről párkapcsolatokban. Gyakran nem is tettleg, hanem szóban. A kollegáink és a családunkba kerülők között is felismerjük. Megtapasztalva, feldolgozva tovább lépünk. Nem mások által határozom meg önmagam. :) Kata

Emlékszem az anyai nagyapám nem kedveltségére. A 3 lánya és a neje fogtak össze gyakran és minden rokont, ismerőst hangoltak ellene. Kamasz koromtól sokat hallgattam a nagyfatert. Mivel szüleim eltérő vérmérsékletük miatt gyakran összezörrentek és velem osztották meg egymás iránti sérelmeiket, megszoktam, hogy valamennyire igaza van mindenkinek. Így hát a nagyapának is valószínűleg. Még apám is, akinek sok sérelme volt az apósától, elismerte, hogy nem lehetett könnyű helytállni egy férjnek a 3 lánnyal és a nejével szemben. Azért is érdekelt a papa, mert zseninek tartottam, az asztalos és a lakatos alkotásait. Idősen a csontritkulásos fájós lába miatt liftet készített, hogy a szuterinben levő szerszámaihoz, gépeihez mehessen. Abriktert és egyéb gépeket alkotott. A másik illető az utcánkban az egyik szomszéd volt, aki szintén igen sokoldalúan szinte mindenhez értett. Az utódai körében volt népszerűtlen. Ám ettől még erős volt. Sőt talán pont ennek dacára. Félre tették ezek a férfiak a megfelelési kényszereiket. Az ellenük acsarkodó vőket. Az emlékkép, amit maguk után hagytak a fent említett emberek, üzen. A működésmódjukkal, a helyzetekkel. Ahogyan a volt tanárnőim is mintha csak meglátogatnának a múltból emlékképeket hozva, úgy ezek az emberek is jeleznek. Érthetővé tesznek működéseket. :) Kati

Azt fogja értékelni, megbecsülni a gyereked, amiért erőfeszítést tesz. Amit ő hoz létre. A készen kapott bőséget nem méltányolja. Számtalan szülő ért ezzel egyet. Akik meglépték, hogy próbáltak a gyerekeiknek is juttatni. inkább elmarasztalás, amit kapnak érte. Igaz tehát a következtetés:”Az élet értelme a küzdés maga.” Amiért tennie kellet, azt méltányolja. Becsmérli a készen kapottakat. Az unalmas. Az alá tolt, nem érdekes. Abban nincs kihívás. Hány szülőtől hallom: Jó ötletnek tűnt juttatni a gyerekeiknek is. Ám azok nem értékelik. Amit ő maga hoz létre azzal büszkélkedik. A legkisebb is hangosan kacag, amikor sok próbálkozás után egyensúlyozva felemelt kezekkel elindul. Mennyi gyerek tologatja a sok játékát unottan félre. Ünnepekkor a rokonok láthatják, annyira nincs is oda a kapottakért. Azt jobban szereti, ha tollasozok vagy frizbizek vele. Ott ő fejt ki erőt. A legfrissebb mérés szerint a szellemi tevékenységben is az eredményezett 120 %-ot, amit úgy sajátítottak el, hogy erőfeszítés volt rájönni az összes rávezető feladattal az új ismeretre. Míg a másik módszernél kész válaszokat kapott bármely kérdésére egy géptől. A 3. mód a hagyományos régebbi tanítási módszerekkel való új ismeret átadás, felvétel. Ez utóbbi 2 módszer egyforma eredményességet mutatott. :) Kató

Amikor körbeülik a gyerekek a tanítót és elhangzik a fenti kérdés. A tanító elgondolkodik. Ezek szerint ez otthon is téma. Aztán válaszol. ” Nem véletlen tanítottam neked a testNEVELÉST.” ( Nem véletlen adta ezt a munkát a vezetés). Példát mutat a test, a működés) A fegyelmezetten, sokat mozogva élő teste is jelzi az életmódját. Törekszik a lehetőségeihez mérten, tőle telhetően úgy élni, hogy amennyire csak lehet megfelelően működhessen. Hát még ha akarja is látni, amennyit csak lehet a neveltjeit. Mert érdekli a FEJLŐDÉSük. A változások, amik a munkája által bekövetkeztek. Nem akar kimaradni ennek a megtapasztalásából. Amennyit csak engedik, ameddig még lehet. Mindezeket a gondolatokat elmondani a kérdezőknek, az ő szintjükön. Az a művészet. Adni útravalót. Amire még esetleg korosan is ezek a mostani kicsik emlékeznek. Hiszen nekünk is bevillan, miket mondott annak idején nekünk az aki nevelt. Sokszor jut eszembe, hogyan értékelt. Miben tartott erősnek. Tartást ad egy életre.

A képzeletnek úgy van teremtő ereje, hogy amit vizualizálunk oda sorakoztatunk a megoldásokhoz módszereket, eszközöket, amikor kigondoljuk, hogy akár úgy is lehetne. Először csak eljátszunk a gondolattal, fontolgatjuk a lehetőségeket. Agyunk bizonyos része alig tesz különbséget, a képzeleti és az emlékképek között. A sikerre tanítók javaslata, hogy viselkedj úgy, mintha az elképzelt pozítív már meg is valósult volna. Hidd el, hogy gazdag vagy. Tölts el minél több időt ebben a képzeleti állapotban. A szorongós, pánikolva a negatív forgatókönyvet vetíti le önmagának többet. Ennek ellentéte, amikor egy kihívás előtt, azt mondja az engem támogató ismerősöm: ” Te azt is megoldod. Ahogy ismerlek.” Elgondolkodtam. Mi van, ha igaza van és tényleg képes vagyok rá? Amikor sokat nyafogtam, azt mondogatta a velem élő: ” Ne f..sál már annyit! Elege volt az aggódásaimból. Mi van, ha ez, meg az, meg amaz lesz? Felkészül sokunk minden eshetőségre. Aminek a java nem is következik be. Riogatjuk önmagunkat. A nők nagy része profi ebben. A média is rásegít. Jobban befolyásolható a szorongó. Többet is vásárol. Szoktam idézni a nővérem férjét, aki gyakran mondta reggelente: „Na ma mitől f. sunk?” Van az irónia mögött mély mondanivaló. Hiszen, már úgy ébredt a mellette élő nő minden reggel, hogy a saját és a másik napját is negatívra borusra színezte. Még engem is meglepett, amikor a napokban azt halottam, hogy nem sok különbség volt az olyan két hangszeren játszó művész előadása között ahol az egyik sokat gyakorolt, a másik pedig folyton azon gondolkodott, ahogyan játszik. Ha a képzeleti működés ennyire fontos, akkor nagyon meggondolandó, hogy törlendő az aggodalmaskodás. Erősen elképzelendő a pozitív kimenetele a ránk váró teendőknek. Mint egy filmet, vetítgessük önmagunknak le. Többféle verzióban. Hiszen a pozitív is megtörténhet többféleképpen. A negatív kimenetelre kisebb hangsúlyt helyezzünk. Teljesen nem törlendő. Hiszen azért óvatosság is kell. Körültekintés.

Az életigenlés elfogadó, megértő, békés. Abban bír foganni új élet sarjadni, fejlődni. A fejlődés, a mozgás, élet. Az arogancia, elutasítás, harciasság, pedig pusztítás. A légkör, az attitűd jelzi, hogy mer e szülni, utódokat vállalni az ember. Amikor készenlétben kell lenni, mert bárhonnan érhet támadás, akkor fél. Az erői védekezésre kellenek. Megfigyelnek hibakereső célzattal. Akkor visszahúzóik az élet. Megengedőbb légkörben, hibázhat is. Hiszen emberből van. Nem gépezet. Sőt a gép is hibázik, elkopik, ront. Emberibb légkör szükségeltetik az ellenségesség helyett. Tapasztalható a kenyérharc a valamivel több jövedelmekért. Aztán azt a valamivel többet kapkodva utazásra fordítani. Ott gyorsan el kell lazulni. Kioldódni és sietni vissza pénzt gyűjtögetni. Ráismerünk a légkörre körülöttünk. Fontoljuk meg, ilyen szempontból is, hogy mennyit tehetünk a döntéseinkkel! Van helye természetesen esetenként erősebb reakcióknak. Ám, ha rendszeres, akkor hitelét veszti. Mennyire éri meg a folyamatos küzdelem? Gondoljunk bele! Kati

Olyan állapotban való léte törekedjünk, amiből árad a stabilitás. Ehhez, amennyire csak lehet fel kell töltődni. Pozitív hatásokat teremteni. Elég pihenés, amennyire csak lehet jó és elegendő étkezés. Nyugalom teremtés. Edzés. Optimális szellemi, fizikai terhelés. A nekünk ártók kirekesztése, leépítése a lehetőséghez mérten. Tovább lépés. Önmagunkról elhinni, hogy jó és elég, megfelelő vagyok. Még, ha próbálnának is meggyőzni az ellenkezőjéről. Amennyiben tőlünk telhetően tettünk. El kell hinnünk önmagunkról, hogy jók vagyunk. Aki cáfolja, az foglalkozzon önmagával. A saját hiányosságaival. A stabil egyén bír utat mutatni. Vezetni. Viselkedésével, megjelenésével példát adni. A többiekkel jó felé haladni. Az övéit tanítani. Családon belül és tágabb környezetben is. Hiszen minden velünk találkozó figyeli a működésünket. Aki sugárzik arra felfigyelnek. Közvetít értéket. Másolandót. Ad példát. Nézzük csak meg, aki már koros és mégis fut, kerékpározik, kertészkedik, fákat nevel. Naponta alázattal foldet művel. Sokat beszélget a következő generáció beliekkel. Rájuk, a mondanivalójukra valóban odafigyel. Ad. Mintát. Mindenképpen. Rendületlen. :) Kati

A tekintet a mimika, az állás, a járás sugározza, hogy mire számíthat a hozzánk közeledő. A kedves, békés, szelíd mimika és gesztus annak jár, aki hasonlóan közelít. Más habitust kell formálnunk, ha csak önmagunkra számíthatunk. Határt jelölnünk a bepróbálkozást fontolónak. Olyannak aki a helyünket akarja. az otthonunkat, a munkánkat, javainkat. Állítólag a betörni szándékozók a tevékenységük előtt kifigyelik az ott élő szokásait. Vagyis, nem paranoia az óvatosság. Egy történelmi filmben hallottam, hogy terveztek merényletet egy uralkodó ellen, de nem sikerült kivitelezni sosem, mert kiszámíthatatlan volt. Elgondolkodtató. Megfontolandó. Már olyan kort élünk, amikor a hűség még a szolgáltató választásakor is inkább hátrány. A kiszámítható, unalmas. Így egyre kevesebb lesz a megbízható. Riogatnak azzal, hogy anarchiára törekszik a világ legfelsőbb vezetése, akiknél a hatalom. Egymásnak ugrasztani az eltérő politikai szemléletűeket még egy családon belül is. Nettel butítani a népet, mert a buták könnyebben terelhetőek. Korábban erre azt mondták, hogy ez csak összeesküvés elmélet. Eldönthetjük a saját világnézetünknek megfelelően, hogy mennyire igaz ez. Minden esetre jóérzésűként törekednénk nyugalomra, békére, fejlődésre. :) Kati

A téli délutáni sötétedéskor hazaérkezve, a környéken lakó a kutyáimmal nekem nem tetsző dolgot tett. Elzavartam az illetőt. Mire ő, azt az egy látó szemem megütötte. Nem ép elméje, így reagált. Ha bármikor támadás ér, ne hatódj meg, hanem készülj fel mindenre! Egy más fajta felállás, átállás ez a békés, segítő hozzáálláshoz szokottaknak. Önmagukat átnevelni. A munkahelyek kenyérharcában, az időseket cserélik fiatalabbakra és a fiatalabbat is a gépekre. Hiszen ha járőrözni képes már más ország utcáin a gép, akkor rábízható felelősségteljes működés. Emberi vezető nélkül is megy a metró. A pszichológus és a tanár munkáját is képes elvégezni. A családokban hallhatók panaszok, az idősektől, arról, hogy a gyerekeiken a menyecske vagy vő agymosást végez. Ez egy fajta lelki keményítő edzés az időseknek. Megtapasztalni, hogy ha kitúrni, megsemmisíteni törekednek, hogyan vedd tudomásul és állj fel. A desszantosokat rá kell készíteni, hogy ne hezitáljanak, ha támadás éri őket. Az önvédelmi fegyvert használót felkészítik, hogy a támadója nem fog töprengeni azon, hogy bántsa e. A nagyanyáink ólakba bújtak háborúk idején, hogy ne erőszakolják meg őket. Elcsúfították önmagukat a szépek. Az egyedül élők törekedni kezdenek élő társat, valódi szövetségest találni. Luxussá válik a szingli lét, amikor a biztonságos élés fenyegetett. Kati

Kénytelen felvértezni önmagát az és azok, akik úgy érzik nem megfelelő a védelem, amit baj esetén remélhetnek. A Maslow piramis az alapvető szükségletek második helyén jelöli az evés ivás után a biztonság fontosságát. Az elfogadható hőfokban lét is beletartozik. Valamint a testi épség megtarthatósága. Bántás mentesség. Pszichésen ugyan a pánikkeltéssel sérül ez a bántás mentesség. Minden felől konkrétan törekvés van riogatásra. Hiszen akkor az egyén többet fogyaszt. Lendíti a kereskedelmet. A fogyasztói szemlélet szerint nem érdek a babérjain ülő visszahúzódó létezésmód. Még ha az is az emberi reakció, a riasztó hírekre. Begubózás. Elbújás. Túlélésre összpontosítás. Átvészelni. Hátha lesz jobb. Reménykedés. Sokkal inkább a tartalékoló, felhalmozás. Bajra készülődés az érdeke a termelőknek, forgalmazóknak. Az elöregedett társadalmak idősei kevésbé belemenősek. Törekednének átadni a stafétát. Magukra maradva mégis kénytelenek beleállni helyzetekbe. Minden lehetőséget megfontolni, ha várható több felől baj. Ha nem remélheti, hogy az utánuk következő megvédi, segíti. Ahogyan annó tettük velük. Lehet ezen meghatódni, elkeseredni, konstatálni, túllépni. Sorra venni, hogy milyen használható eszközök vannak a túlélésre, átvészelésre. Legyen az anyagi, emberi, sőt akár még spirituális is. Az ismeretségek. A tudásunk, az információk stb