Szólt a nevelő, amikor a lármások szóban, majd tettleg is egyre agresszívabban játszottak. Mire a kicsik visszaszóltak: „De az unalmas.” A felnőttek pedig elgondolkodtak. A sok infó, amit a kicsikre pörgősen rázúdítottak ezt hozta. A játékaik is a neten kűzdősek. Amikor pörögve rákattintanak dolgokra annyira megszokják a tempót, hogy emberekkel is hasonlóan akarnak működni. Mesélnünk kell olyan dolgokról nekik, amikről nekünk a rokonaink meséltek kiskorunkban. Apám bátyját besorozták 17 évesen. Nem ment. A család hiába bujtatta. Amikor megtalálták elvitték fogságba, ahol télen betonon aludtak. Megszökött. Éhezett. Amikor a földeken hagymát találtak olyan volt számukra, mint a cukor. Annyira örültek neki. Már mi korosak is csak elmondásokból tudjuk mindezt. A szomszéd országból hallani, hogy pár éve 2 órát kaptak, hogy elhagyhassák az otthonaikat. Egyszer csak ez lett. 2 zsáknyi holmival kellett útra kelni valamerre. A férfiak már nem is mehettek. Alaposan el kell gondolkodnunk ezeken. Nem evidens dolog a béke. Minden percét értékelni kell!

Írja az ismerkedni vágyó hölgy, hogy szakállat, bajuszt, borostát viselők ismerkedését nem akarja. Feltehetőleg érzékeny az arcbőre arra ha a partnere arcbőre nem sima. Ehhez képest jelentkezik hozzá egy ismerkedni vágyó, aki az első beszélgetéskor kifejti, kijelenti, hogy ő egyszer bajuszt, máskor szakállat, majd borostát visel. Ergó nem érdekli, hogy a nővel mi van. Mint ahogyan a párkapcsolatban élő hűtlenkedő a kontaktus elején a másikkal az állapotát közli. De azért az újat ostromolja. Aztán idővel közli: „Nem árultam zsákbamacskát. Tudattam, hogy nem vagyok szabad.” Az őt megszerető bebolondított szerencsétlen pedig üldögélhet karácsonykor magában és énekelheti: ” Égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul, miért nem lehetsz most közel. Évekig is mehet ez. Igen sokakat érint. Érezzük a csalárdságot remélem. A rászedettséget. A játszást az érzelmekkel. Nagyon résen kell lennünk, hogy hosszú évekre valaki meg ne keserítsen. Mert vágyik szerelmessé válni az ember. Aztán gyötrődhet egyedül. A másik pedig őt fölénnyel lerendezte. Például egy nárcisztikus képes 3 évig is tenni egy kapcsolatért, aztán a bebolondítottat folytonos padlóra küldéssel pszichésen szinte megsemmisíteni. Ember legyen a talpán, aki a sérüléseiből kigyógyul, feláll. Van ez párkapcsolatban is és a beetetés, megvezetés, átverés csalódás ott van sajnos erősen más téren is tapasztalhatjuk keserűen megélve.

Egy dobásból a társasban, vagy egy körből. A többiek tovább haladhatnak. Felnőttként, özvegyen, amikor egyedül maradsz. Kiváltképp fájdalmas, ha volt amikor együtt jól ment. A többiek most elhúznak. Hát még, ha például korosan, a másiknak nyugdíj mellett is jövedelme van és társa is, akivel összerakhatja az anyagiakat. A felelősségben is osztozhat. Olvasom, hogy a magányos farkas is megteszi, amit a többiek falkában. A női férfi teendőket is az özvegy ellátja. Érzékeltetni próbáltam, milyen özvegynek lenni. Itt nem egy dobásból maradsz ki, nem egy kőrből,hanem innentől az összesből. Amikor a többiek nyaralnak. Elfordítod a fejed. A kicsik, amikor sorakoznak, akkor akinek nincs párja, az megy a sor végére. Aki magyar szokva van hozzá, hogy neki valahogy a lapok úgy fognak jönni, hogy nem a nyerő országok közt van. Hát az egyedül maradó sem a leg menőbbek közt van.Tudomásul kell venni. A párok nagyon ritkán kerülnek egyszerre odaátra.

A hang. Nem csak az arogancia, ami manapság gyakran téma. A neveltetés megmutatkozik a túlzottan lehengerlő erőszakos stílussal. Másra is felfigyeltem a napokban. Hangüzenetem visszahallgatva a hangom meglepett. Bár említette olyan, akivel először beszéltem telefonon, hogy kellemes hangom van. Ám a hangüzenetet meghallgatva igencsak furának találtam. Jelezhet sok mindent. Ahogyan a szemünk, az arcunk és egyéb megnyilvánulása a szervezetünknek üzenetet hordoz. Van például több fiatal, akinek esetleg érdekel a mondandója a neten, de olyan a stílusa a beszéde modorossága, annyira nem természetes, hogy inkább elkapcsolom. A nyegle affektálás nem érdekel. Jelezhet a hanghordozás erőt, erőszakosságot, bizonytalanságot is, ha túlkompenzál az illető. Utalhat akár az egészségi állapotra is. Ha irritáló a másik hangja és nincs türelmünk végig hallgatni, annak is oka van. Az óbégató szomszéd kisgyerekeket sosem csitítja a szülő, nagyszülő. Terheli a szomszédokat. Csak mert az a család nagyhangú utódokat akar.

Önbizalom és a gőg.Volt már amiko fejtegettem ezt a témát. Függ a megitélés a neveltetéstől. Azok, akiket arra neveltek, hogy az öndicséret büdös, az a generáció most tanulja, hogy önmagunkat menegelni kell. Az egészséges önbizalmút a szerényebb gyakran beképzeltnek érzékeli. Hát még a gőgös, túlzottan büszkéket. A gőg manapság azt is mutatja, hogy ha nincs is mire, akkor is arcoskodik az illető. Lenéz sokakat. Fölényes. Napjainkban a fölényes, arogancia gyakori megnyilvánulás. Padlóra küldeni, könyökölni, lealázni, megsemmisíteni a másikat pszichológiai hadviseléssel. Kűzdelem van. Kenyérharc. Az állásért. A pénzért. Fokozódni fog. Hiszen minden munkakört képes lesz betölteni rövideseen valamilyen gép. Az állás, az egzisztencia elvesztése megtöri az embert. Megsemmisíti az illetőt anyagilag is és pszichésen. Ember legyen a talpán, aki átvészeli épségben. Amennyire csak lehet fejlesztenfő az ember önismerete. Egy esetleges megújulásra képes legyen. Új helyzethez igazodni, alkalmazkodni, feldolgozni a veszteségeket, nyereségeket. Mert hiszen az esetleges rossz mellett az új hoz jót is természetesen. Vegyesen dob az élet.

Amikor lelkiismeretre hatnak. Kicsit hosszabb szabadságok után visszatérve a munkába érezhető, hogy a cégek törekednek ismét a hatalmuk alá vonnni az alkalmazottat. Idézhetnénk a mondatot. mely szerint : „A lelked a vállalatot illeti meg.” Amíg a szabadság idején kezd a saját érdeke az egyénnek előtérbe kerülni. A munkahely elvárja, hogy az önös érdek másodrangú legyen. Ha nem akkor bűntudatot kelt. Meggyúrja az embert szinte. Más helyen is egyre többször hallható a bűntudatkeltés. A környezetvédők által. Az egyénre hárítanak, pedig jóval kisebb az egyén jelentősége a valóban legnagyobb környezetszennyezőkhöz képest. A családokat is említeni kell. A mindennapok hangulatát áthatja az elvárt norma ami szerint az anyák, az apák, a nagyszülők a gyerekkel szemben másodrangúak. A saját igénye, szükséglete húzódjon háttérbe az idősebbnek. Néhány generációval korábban másképp volt ez. Jelezték erőteljesen, a gyereknek, hogy hol a helye. Majd, amikor már letett valamit az asztalra. Na akkor majd jelentkezhet. Addig maximális tisztelettel legyen az idősebbek fele. Egyet értünk sokan azzal, hogy az idősebbet tisztelet illesse meg.

A másfél éves tesz vesz a kertben. A tenyerén föld és fű. Nyúlna más dologkért,de mutatja a szottyos kezeit. Mutataom neki a két tenyeréről a koszt hogyan sodorja maga le. Közben látom magam előtt. hogy amíg él ezt a mozdulatot használja. Remélem szép kort él meg. Mintha csak meghosszabbítottam volna a létezésem. Emlékszem annyira szerettem a kuzyákat, hogy falkát is neveltem. Ha mindig csak egy kutya élt volna mellettem, a maga átlagos másfél évtozednyi létezésével, akkor jóval kevesebb négylábú viselkedédét tapasztalhattam volma meg. Így is kicsit meghosszabbítottam az életem. A mama az utolsó időiben sok ruhát vett. Mintha csak tudat alatt tolta volna a neki adatott idő tartamát, azzal, hogy azokat a holmikat még el kell használnia. A párom az utolsó időszakában az autószalonban új járgányt nézegetett. Ahogy toltam a kerekesszékét és az eladónak a betegségét részletezte elgondolkodtam. A férfi egy új autóval jövőt tervez. Gyakran jut a kép az eszembe, amikor a szalon előtt haladok el. Az új járgányokat megnézve arra gondolok vajon melyiket venné meg?

A gyerekkori szomszédom a gyerekéről állította, hogy túlságosan annak a befefolyása alatt van, akivel él. A párja átnevelte, erősen manipulálja. Túlzottan a hatása alatt van. Behódol a dominánsnak. Befolyásolható. Megy a másik után. Feltehetőleg azért dönt úgy, mert valamilyen érdeke teljesül a másik által. Ilyenkor a kívül állók nem szívesen szembesítik a befolyásoltat a helyzettel. Még akkor sem, ha látják, hogy hosszú távon gond lehet. Nem egyszerű nem beleszólni. Hagyni. Fokozottan nehéz a helyzet, ha a domináns mögötti felmenők még ráerősítenek. Az erőviszonyok érvényesülnek. Szociometria. Ha egy lapra a szereplők elhelyezkedését felrajzoljuk látható, hogy ki hol áll. Szokás ezt közösségek elemzésekor megtenni, amikor konfliktusok vannak. Ismeretes a szociológiában pszichológiában. Amikor torzít egy illető hatása egy másik ember magatartásán, jellemén, viselkedésén, akkor mennyire bírunk beavatkozni? Legyen az családi vagy munkahelyi közözösség. Ha a családi felállásnál maradunk, akkor idővel a hatás fokozódik és addig fajul el, míg egyzer csak változás áll be. Hiszen idővel változik a családi résztvevők kora, munkája, egészségi állapota, státusza. Új szereplők érkezése a családba. Illetve távozása. A túl domináns manupuláló esetleg új manipulálandót vesz célba.

Hogyan használják fel az emberek? Képesek jobbá tenni az élést? Vagy legalábbis elfogadhatóvá. A profitokat eröltető, mindenáron irányítók, hagyják lenni az életet? Képesek jó fele terelni? Megfeleően szabályozni? A születést is Ott ahol már ellátni elfogadhatóan nem lehet. A hiradásból naponta felkavaró képek érkeznek. Például, a napokban láthattuk, hogy eszik egy olyan rágcsálót valaki, amit írtani szokás. Mivé lesz az ember? Mennyi rossz döntés volt az előtt, amíg ez megtörténhetett? Részéről is és a vezetőik részéről is. Az emberek a mérhetetlen tudást mire használják fel? A cél, hogy világ élhető hely legyen. Mi értelme a hihetelenül magas szintű információkhoz való hozzáféréseknek, ha bizonyos területeken képtelenek a leg elemibb szinten működtetni az életet. Kell hogy megfelelő megoldások születhessenek. A tűlzott mértékű torzulások ellen. Akár a legmagasabb szinteken, akár a legmélyebb szegénységben élőkkel.

Amikor rohanva az udvarban a járdán elesik az öt éves, a mamájától kaphat gyorsan egy gyógypuszit a térdére. A pillanat mindkettőjüknek erős érzelem. Melegséges szeretéssel. Hálás érte a kicsi, amiért valaki ennyire egyet érez vele. Még az is lehet, hogy amikor ő lesz nagyi, az ő unokájával is majd így tesz. Az pedig még plusz vagy hatvan évmyi létezést jelent a jó lelkületnek. Hát mégha az a kicsi is tovább viszi ezt! Hagyjuk hogy vihesse! Engedjük, hogy lehessen! A mama két szekrénnyi babaruhát tett félre, ha a családba kicsik érkeznek és esetleg nehezebb idők következnének, akkor is legyen mit adni a kicsikre. Ám egyre több fiatal nem tervez utódlást. Elgondolkodtató. Ennyire pesszimista szemlélet. Ok nélkül nincsen. Kaptak szeretetet, törődést, figyelmet. Talán a világ híreit látva mondanak a fiatalok ilyeneket? Felelősek vagyunk a fiataljaink felé a viselkedésünkkel. Hibázunk persze sokszor. De mekkorákat! Mikben?