Lehet olyan kisfőnök, aki lealáz. Érezteti, hogy a másik, a számára valamiért kedvesebb kollega többet ér. Irigység is mozgathat a háttérben. Minden esetre megsemmisítően ható ténykedés. Nem egyszerű ilyenkor talpon maradni. Bölcsnek lenni és nem visszavágni. Egy békés ember elsétál onnan, ahol gonoszkodnak vele. Ha kiszolgáltatott helyzetben van, akkor tűr. Egyszer mindenki megkapja a megérdemelt jussát, gondolja és gyakran így is lesz. Harciasabb, talpraesettebb esetleg szóvá tesz. Kérdéses, hogy mi lesz a következménye. Mennyi játszma, manipulálás folyik munkahelyeken, párkapcsolatokban, családokban. Megannyi keserű, nyomasztó helyzet. Hogyan tudjuk elviselhető szintre hozni naponta mindezeket? Honnan merítünk erőt a túlélésre? Mi segít szert tenni bölcsességre, erőre, tovább lépésre, megkűzdésre? :) Kati
Az önbecsülést leromboló a munkában
Minden vélemény számít!
Árt, nehezít, kersztbe tesz. Szemétkedik, “szenyózik”. Filmekből került a kifejezés a szlengbe és onnan a mindennapi beszédbe. Teszi felnőtt, öreg, fiatal, férfi, nő, gyerek. Főnök, beosztott, kolléga, gazdag, szegény. Felsorolva belegondolhatunk. Tudnánk példákat mondani mindegyikhez. Torol is ilyenkor az ember. “Ő kezdte.”- mondja. Aztán már kibogozni nem is egyszerű. Az érdekek, ha ütköznek elindul a másik kicselezése. Nyíltan vagy rejtve. Hallgatom például a nők panaszát: “Amikor érzi rajtam a férfi, hogy valamilyen téren, most épp erősebb voltam, elkezd keresztbe tenni. Képtelen elviselni, hogy itt most én voltam ügyesebb. Teszi még azért is, nehogy már “elszálljak magamtól” (elbízzam magam). Fontos, hogy érezhesse, ő az erősebb. “Tapasztaltam az előző társamnál is és a mostaninál is. Vagyis, ha nem akarok magányosan élni, akkor vigyáznom kell, ne érezze, hogy többször is én vagyok ügyesebb. Nehogy a férfiúi büszkeségét megsértsem.” Olyan erő, bölcsesség kell legyen a férfiban, hogy el tudja fogadni, van amiben a hölgy mutat erőt, más dolgogban pedig a férfi. Mindez pedig optimális esetben kiegészíti egymást. Igaz az egyedül élő kénytelen a másik nemre jellemző dolgokat is kitanulni. Például a nők füvet nyírnak, házfelújításokat szerveznek. A férfiak főznek, mosnak, bevásárolnak. Van, hogy még ügyesebben végzik, mint a másik. Tehát a hiúságot, a gőgöt kell félre tenni és elfogadni, belátni: van amiben a másik épp most jobb volt. :) Kató
Ha erősebben megfigyeljük evési szokásainkat rádöbbenünk, gyakori a túlevés. Ha sír egy baba még akkor is elkezdik etetni, ha csak ölelésre volna szüksége. Felnőttként is vigasztalásképp vesznek valami finomat maguknak az emberek. Aki elkezd odafigyelni az étkezései mennyiségére, rádöbben, hogy sokkal kevesebb is elég. Tudatosítsuk magunkban, sajnos azt sulykolják példaként a filmek és a reklámok, hogy terhelt időszakaidban vegyél a kezedbe egy vödörnyi édességet, mert megérdemled, ha keserű vagy vigasztalásul, ha dicsérendő vagy, akkor jutalmul. Ha unatkozol, akkor unalom űzésül. Falj, ha kell, ha nem! Aztán, amikor terheli a szervezeted a hurcolandó súlyfelesleg, akkor küzdhetsz vele. Túl sok az alkalom a túlevésre, ami nehezíti a fogyást. Ünnepek idején evés. Karácsony, mikulás, szilveszter, húsvét, farsang, majális, augusztus 20.-a, nyaralások, hosszú hétvégék, kirándulások, születésnapok, névnapok, házassági évfordulók, vasárnapok, esküvők, keresztelők, halotti torok, kerti partik, egyéb bármilyen összejövetelek, bulik… Mind, mind nagy evési procedúrák. Kihívások annak, aki súlyfeleslegétől szabadulna. A stresszes munkák, élethelyzetek, a felpörgött kortizol szintek, a nem jól működő pajzsmirigyek jelzik. Hiba a falj be mindent kebelezz be, habzsolj életszemlélet. Megannyi tanítónéni rendszeres esti programja, hogy órák hosszat majszol, mert munka közben még a mosdóig is nehezen jut el, nem, hogy enni. A franciák asztalhoz ülve órák hosszat eszegetnek, borokat kortyolgatnak. Ez náluk szokás, egy program. A hajszoltabb életmódot folytatók rohanva bekapdosnak ezt, azt, hogy ne szédelegjenek az éhségtől. Figyeljük meg hosszú távon milyen étkezéstől marad a szervezetünk egészséges, az alakunk szép. Hogyan tudjuk elkerülni a túlevést. :) Kati
Olvasom a fenti mondatot és egy életen gondolkodom. Például, valaki érettségi után házasodik, mert már van egy négy éves kapcsolata, aztán 10 hónappal később érkezik a baba, majd, amikor a gyerekek kiröppennek a fészekből és az özvegyülést elgyászolta, egy mondatot olvas: ” Minél rosszabbul mennek a dolgaid, annál jobban kell kinézned!” A jól kinézés persze nem csak külcsíny. A megértő, gondoskodó, bölcsesség is sugározzon. Lehet, akár ebben a korban is, hogy a nőiességének kiteljesedése most jön el? :) Kati
Sérelem érte, bántották és mégsem torol. Logikus lenne, de azért sem. Nem azért mert nem tehetné meg, hanem, mert azon a szinten van, hogy azért sem. Márpedig ő több a torlásnál. Maga miatt nem. Egyszerű lenne. Aztán lapra lap, és a dolgok elfajulnak. “Neked legyen több eszed!”- mondja a mama a két össze verekedni készülő fiúnak. Kérdés, hogyan tovább. A dolgok valahogyan mégis elsimulnak a hétköznapok beállnak. Tehát manapság ritka kifejezés a kegy. A “kegyelemmel teljes”. Úgy válik teljessé,hogy képes bölcsen teljes kegyelmet gyakorolni? Megkegyelmez, noha képes lenne bántani. Nem bántja, pedig megtehetné. Ebben erő van. A kűzdő sportok gyakorlóinak ez az alap mentalitása, problémákhoz való hozzáállása. Ez az erő tartást ad. :) Kata
Ha dolgozol minden nap és eljön a péntek, mennyire jó, hogy indulhatsz végre haza. Míg egy 2 hetes karantén után következő 4 napos ünnepi otthonlétet egykedvűbben fogadsz. Hogyan érez, egy otthon dolgozó amikor nyugdíjas lesz? Minek tudunk örülni? Mit értékelünk? Mi számít kincsnek? A szabadságot mennyire értékeljük? Mit tudunk kezdeni vele? Ha egyszer csak korlátlan időd lesz, mert nyugdíjaznak, de alig van pénzed, akkor mire mész vele? Az idősek tehát már nem annyira tudják nagyra értékelni az otthonlétet, mint a még aktívan dolgozók. Ideje lett, ami korábban kincsnek számított, de lehetősége alig van, mert mindenhez anyagiak kellenek. Önmagunk életét hogyan rendezzük be bölcsen? Hogyan tudunk teremteni elégedettséget, örömöket, kihívásokat, sikerélményeket? A saját életedért kell vállalni felelősséget. Hoznod kell döntéseket. Szeretnénk a kényelmesebb utakat választani, a kisebb erőfeszítéseket tenni, önmagunkat kímélni. 2 rossz közül a kevésbé rosszat választani. Hiba viszont teljesen elkényelmesedni. Edzetten, mozogva, fitten maradva élettelin kifizetődőbb lenni. :) Kati
Az önbizalomhiánytól az önbizalom túltengésig igen széles a skála. Hol is helyezkedünk el? Mi mindenre is hat ki? Mindenre. A közérzetünkre. A másokkal való kontaktusunkra. Arra, hogy mennyire vagyunk féltékenyek. Elhisszük e, hogy a másiknak mi kellünk. Arra, hogy elhiszem én így ahogy vagyok elég vagyok. Pont jó vagyok. A munka terén. Ennyiért adom el a munka erőmet. Elfogadom ezt a bért. Tehát igen érdekes téma. Mennyire zavar ha valakinek a környezetünkben túl nagy az egója? Hogyan értékeljük? “Hát ez majd hanyatt esik önmagától”- mondjuk. Vagy toleráljuk? Gondolva: Lehet, hogy ezt így kell csinálni és nekem kevés az önbizalmam. Gusztustalannak érezzük, ha a másik folyton “fényezi”, dicsérgeti. reklámozza önmagát? Vagy konstatáljuk: Menedzseli magát. Mi a normális? Mi a természetes? Hallom korosabbaktól: “Az újabb generáció teljesen el van “szállva” magától” Evidensnek veszik, hogy nekik minden jár. El vannak kényeztetve. Úgy vélik nekik alapból minden jár. A z generáció és a még fiatalabbak már kezdenek munkába állni. A munkáltatók tapasztalják ezt a mentalitást. A legjavát óhajtják mindenből és a legkényelmesebbet, a legkisebb erőfeszítésért. Hiszen a reklámok is azt sulykolják: ” Mert megérdemled. Neked ez jár”. Míg a korosabbak úgy szocializálódtak, azt szokták meg, hogy alapból nem jár semmi. Mindenért keményen meg kell küzdeni. Ez persze meg is edz. Hogyan is lesz élces, szilaj valaki? Tartást honnan lehet nyerni? Kihívásoktól mennyire lehet edződni? Erősebb önbizalomra szert tenni? Az alázatról már sokat írtam. Mitől lesz megtört? Élményektől? Például egy nyugdíjba kerülő körül, amikor megszűnnek a munkahelyi kihívások, szinte érezhető egy év után a megtörtség. Ám egy megözvegyülés alkalmával, mint súlyos trauma után nem mindig csak az önbizalom rendül meg, hanem a kihívás miatt, hogy egyedül is talpon kell maradni egy fajta erősödés van. Vagy elveszel vagy össze szeded magad és fenn maradsz. Megannyi érdekes elgondolkodtató megtapasztalás. :) Kata
“Vonzod a ziziket?”- Kérdezi egyik barátnő a másikat. “Az előző embered lassan pusztította el magát, a mostani gyors módszert tervez. Gondolkodj el ezen!” Töprengeni kezdtem. Miért is a nem nem normális partnerek jutnak, pont annak, aki kifejezetten figyel, keres? Derengeni kezdett. Drapp ruha helyett, inkább a vöröset választva a szenvedélyes az érdekesebb. Tehát még a színek közül is az izgalmas, tüzes kell. A szenvedélyes érdekesebb. Márpedig az nem lesz egyszerű. A langyos vizet kedvelő talán inkább köt ki kiegyensúlyozott ember mellett. Hát mindennek megvan az ára. Lám ennek ez. Fogadjuk el! Önismeretünk fejlesztésével egyre jobban megértjük a választásainkat, döntéseinket, a következményeket. Kevésbé kell értetlenül állnunk, kérdőjelekkel a fejünk felett. :) Kati
A motor. Az elme is ezt teszi a hírekkel. Issza magába szivacsként az új infót. Feldolgozza, értelmezi, tovább adja. “Puffog”, amikor tehetetlen, mert sakk matt helyzetbe kerül. Például élnie kell, ehhez anyagiak is kellenek. A munka körülményei, a létezése veszélyessé is válhat. Megy, teszi a dolgát. Lesz, ami lesz. Még mindig volt valahogy. Micsoda szemlélet. Ha egyszer elfogy a befolyása a dolgok felett. Nincs, hová menekülnie. A lehetőségei csökkennek. A kilátásai kevés jóval kecsegtetnek. Kerssünk csak a történelemben, az irodalomban, a filművészet remekei közt hasonló helyzeteket! Hogy is oldódott meg? Mikor is volt ilyen? Háborúk idején? Hogyan tudtak túléni? Kitartás? Hallhatjuk, amikor nehéz helyzetben, nehéz döntésekben vannak emberek. Amikor több rossz van, akkor a kisebbik rossz, amit választanak. El lehet bújni? Utánunk keresnek? “Bújt az üldözött, s felé kard nyúlt barlangjába…. Szerte nézett, s nem lelé honját e hazában.” Tehát ha egyszer megfogalmazták, akkor volt már ilyen. Vagyis, amikor ellehetelenül az ember helyzete. Visszahúzódna, de nem lehet. Menekülne biztonságba, de nem lehet. Élnie, dolgoznia kell. Lesz, ami lesz. Kati
Mi minden tudható meg a külsőre pillantva? Még egy szó sem hangzik el, de már olvashat a külsőbről, az aki tapasztaltabb. Szokták mondani, hogy ötven felett a külsőről abszolút leovasható. Hogyan élt az illető? Korrigálok: Nem csak ötven felett. Az életmód tehát jelet hagy rajtunk. Még a hajunk is jelzi, hogyan élünk. Tehát haladhatunk sorban: A hajunk ápoltsága árulkodik a szokásainkról. Gondozott-e vagy sem? Van e, hajunk vagy kopaszodunk, a hormonjaink hogyan viselkednek? A hormonok felett körülményesebb befolyást gyakorolni, de nem lehetetlen. Fodrászolt -e a frizuránk vagy magunk oldjuk meg? Spórolunk-e ezen? Mennyire vagyunk hiúak? Mennyire vagyunk fontosak önmagunk számára? Illetve anyagilag mennyire engedhetjük ezt meg magunknak? Van aki azért sem megy fodrászhoz. Majd valahogy megoldja. Tovább haladva: A súlyunk normál vagy túl sok, túl kevés? Ezekből is levonhatóak következtetések. Itt is jelezhet hormonális befolyás persze, de az életmódra is utalhat, sőt az idegrendszerre. Még az inteligenciára is. Mennyire fontos az illetőnek, hogy normális keretek között legyen a súlya? Arányos, sporos? Életmódot, napirendet, időbeosztást, fontossági sorrendet jelez. Mennyire fontos az élés az illető számára? Hiúságból vagy az életének meghosszabbításáért sportol? Az egészséges táplálkozás is nyomokat hagy a külsőn, az arcon a bőrön, az alakon. Az öltözetünk tiszta ápolt, gondozott-e vagy van ahol tisztább is lehetne. A divatot követi vagy elavult régies? Márkás e vagy sem? Össze válogatott vagy esetleges? Milyenek a színek? Megannyi kérdés. Mind ad egy rész választ, ami után a részek megerősítést nyernek és egy egy állítás igazzá válik. Tovább haladva: Sminket használ-e az illető? Erőset, diszkrétet, alig vagy semmit. Erre mennyit költ? Mennyire érzi fontosnak? Mennyire tiszteli a többieket? Mennyire akar megfelelni másoknak? Netán tesz az egészre? Mekkora az önbizalma? Nem érdekli a többiek véleménye. Nem akar imponálni senkinek. Milyen a testtartása? Nagyon fenn hordja az orrát? Odaforduló? Görnyedt, megtört? Még a mellkasa is számít. Kihúzza magát büszkén elégedetten, nagy egóval nagy mellénnyel? Implantátumot is visel? Fontos neki, hogy tetszen, önmagával elégedett lehessen? Invesztál ilyesmire? Költhet ilyesmire? Megengedheti ezt? Körmei mlyenek? Tiszta, ápolt, gondozott, dolgos, munkás kéz, ráncos, koros fáradt még krémet is alig használ? Megannyi jel. Műkörmözött, akinek fontos az esztétika, időt, pénzt bőven fordít minderre? Vissza térve az arcra. A szemek, mint a lélek tükrei sokat elmondanak: A nézés, a pillantás melegséget vagy, hideg távolság tartást sugall? Szigorú vagy megértő, félénk, fölényes, nyájas, ellenséges, barátkozó, zárkózott, lassabban oldódó? Igen széles a skála. Az arc ápolt vagy alig gondozott? A ráncok milyen nyomott hagytak? Csüggedt, ellenséges vagy nevetős ráncok is vannak? A száj lefele görbül és elutasítón zárt? Szivélyesen mosolyog az illető vagy közömbös? Még a cipőnk is jeleket küldhet. Nívós vagy egyszerű? Praktikus vagy extrém? Átlagos vagy hivalkodó? Tűsarkú vagy sportcipő? Alkalomhoz illő vagy sem? Lám még egy szó sem hangzott el és már megannyi dolgot megtudhattunk. Ha érkezik a hang a mondandó ráerősít az eddigi benyomásra, tompítja vagy esetleg cáfolhatja is azt. A külső és a beszéd stílusa is megannyi benyomást, következtetést indít. Mindehhez mi is jövünk a saját itéleteinkkel. Mi magunk hová helyezzük el a másikat? A korábbi kategóriáink, a skatulyáink hogyan működnek? Mennnyire vagyunk szigorúak vagy megengedőek, megértőek önmagunkkal másokkal? Elutasítunk minden oda nem illőt vagy emlékszünk rá, hogy mi is voltunk már olyan helyzetben, amikor ez vagy az nem úgy jött össze. Mekkora játék találkozni mással, ha alaposabban bele gondolunk. Hogy is lehetnénk közömbösek egy ilyen kölcsönhatásban. Persze, ha valamiért megfáradunk, akkor elfordulunk és nem kérünk az élményből. Az idegrendszeri jelzéseket is meg kell említeni feltétlen. Mennyire nyugodt, higgadt vagy éber, agilis, esetleg vibráló a másik viselkedése? Mindezt mi mennyire fogadjuk el, hol helyezzük el, az általunk felállított skálán hol fér el? Bele fér még a keretbe? Mint egy állás interjún értékeljük a másikat és persze önmagunkkal is összevetjük, hiszen a szűrő, amin keresztül a hatás érvényesül, a saját elménk, a saját korábbi tapasztalásaink, amik által a kategóriáink kialakultak. :) Kata