A 2 kutya amikor enni kap az egyik nem is saját tálkájára pillant, hanem a másikéból próbál enni. A sajátját nyugtázta, hogy abban már van. A másiktól, mi az amit elvehet. Lenyúlhat. Lehúzhat. Analóg a helyzet sok emberi javakhoz való hozzáállással. Mivel napi szinten látok ilyen attitűddel működőt, ezért elgondolkodtam a telhetetlenségen. A bélpoklosnak nevezettek, a régi népiesebb jellemzéssel tényleg léteztek, léteznek. Ez egy betegség. Az agy az elégnél nem jelez. Ezen túl még az egykék is eszembe jutottak, akiknek nem kellett kiskoruktól fogva lökdösődni, könyökölniük a javakért, mint a több testvérrel felnövőknek. A korábbi háborús, nélkülözős időkben amikor kevés volt mindenből, akkor éhezve szintén küzdeni kellett, hogy jusson, amiből csak lehet. Mindezeken túl még van olyan önzőbb, akinek egy életre fut egy program a fejében, hogy a másiktól elvenni kell. Akár csak a jó érzést is. Az irigység is befigyel. Például egy bizonyos dolgokban szerencsésebb csípi a többiek szemét. Még a korosabbak körében is. Ő miért nem annyira beteges? Ő miért nem torzult annyira el? Ő miért nem csúnyult annyira meg? Ő miért nem keseredett annyira meg? Neki miért van még több erőnléte, pénze? Szándékosan a végére írtam. Mert van amikor már az erőnlét a pénztől is fontosabb, irigylésre méltóbb. Erről még másutt részletesebben is írok. :) Kató

Például betegnek lenni. Aki úgy nő fel, hogy szigorúan vették a megfelelő működésmódot és még betegen is helyt kellett állnia, tudja miről beszélek. Felnőttként is így él. Beépül a kiskorában elvárt norma. Esetleg valamennyire kis mértékben enged önmagának. Talál okot, indokot rá. Mint ahogyan a feladatokat szabotáló is kifogást. Megoldásokat kutat, hogyan oldhatja meg, hogy amennyire csak lehet működőképes legyen. Elgondolkodva szemléli a megúszós típusokat. Jellemtelennek tartja. Valahol a két szélsőség között lehet az igazság ilyen téren is. Az önmagával kevésbé gyengéden bánó, gyakran átlag felett megértően gondoskodó. Várná, hogy vele valaki hasonlóan bánjon. Na azt a mai világban várhatja. Amikor egoista önző a többség csak a saját javait hajtja, erőszakosan. Sajna. Kata

Próbál valahogy sokunk reggelente vagy napközben, esetleg este különböző módszerekkel teremteni az életben maradáshoz kedvet. Kávéval erősebb teával, orbáncfűvel, tornával, futással, illetve egyéb dolgokkal. Most az ártalmasakat inkább kihagytam, mert azokkal később csak újabb megoldandó problémákat teremtünk magunknak. Világszerte minden korosztálynál van letargia, depresszív időszak. Az évszak is okozza. A nyár elmúlása, a hidegebb idő, a több sötét. A gondok, terhek sokasodása. Nézzünk tükörbe! Ilyen akartam lenni korábban? Nézzünk az otthonunkra! Ilyen környezetet képzeltem önmagamnak? Úgy nézek ki? Olyasmivel veszem körbe magam? Olyasmivel foglalkozom naponta? Mennyire bírok módosítani rajta? Mennyi erőm van? Mennyi maradt? Elhagyom magam? Mozogni még van erőm? A mozgás endorfint adhat. A hajunknál fogva kihúzni a gödörből önmagunkat, azért kell megpróbálni, mert a saját kritikus pontjainkat mi ismerjük a legjobban. Hazudhatunk kifele másoknak, de önmagunknak jobb ha beismerjük a botlásainkat. Játszhatja előttünk az eszét más korunkbeli. A jelek megmutatkoznak nála is illetve rajta. Nem kell hozzá magasabb iskola, hogy meglássuk a nagy hasat, az elfojtott indulatokat, a súlyfelesleget, a ráncokat, a keserű félmondatokat, A kekeckedéseket, az arroganciát. Mind megannyi feldolgozatlan bánat. Valamit nem úgy akart. A frusztráltsága utat tör másutt magának. Ezekkel dolga, teendője van! :) Kata

Jajdult fel ösztönösen, aki rádöbbent egy fura ellentmondásos helyzetre. Mint hallani manapság gyakran: ” Az ötven az új harminc. A hetven az új ötven.” Felgyorsult világunkban erős húzóerőt jelent. Az infó árad. Próbál aki csak tud, amennyire csak lehet lépést tartani vele. Nem hagyhatja magát el. Az orvoslás, a természetgyógyászat is kínál segítséget számtalan gyógynövénnyel. Segítenek. Tehát a nem sokkal 70 előtti, nem érzi magát, annyinak amennyit mutatnak az évek. Sportolnia kell. Lépést kell tartania az utána következőkkel. Nem hagyhatja magát el. S bár itt ott a kora igenis jelez. A deformitásokat kimozogja gyakran a szervezet. Tájékozódnia kell. Húzza, motiválja minden felől a többiek haladása. Esetleg némileg valamivel lassabb tempóban, de haladnia kell. Tudnia a kell a világ dolgairól napi szinten. S mivel fejben dől el minden, a saját szervezetét is amennyire csak képes figyelmesen, tudatosan kezelnie kell. Mint tudjuk nem az a győztes, aki a legélenjáróbb, hanem aki a változásokhoz leginkább alkalmazkodni képes. A legélenjáróbbak túlhajtottan kimerülnek, kidőlnek. A körültekintő, a történelemből is tanuló, aki az elődeitől is sokat tanult, nem gőggel létező, belátó inkább fennmarad. :) Kata

Úgy ülök le, hogy mindkét oldalamra leülhessen akinek mondandója lenne. A tekintetem is marasztalja, azt aki megáll előttem. Hiszen, ha rohanós az élet, akkor mint aszály után a föld szomjas minden csepp vízre, úgy szomjazza minden lélek a megértő fület. Ha a nem megfelelő étkezéstől a bél nincs rendben és minden 4. illető mentálisan kezelést igényelne / amire nincs elegendő szakember/, akkor, aki csak képes rá és valamennyi időt bír teremteni, hallgassa meg akit csak lehet. A mentális segítő affinitású egyénekre igen nagy a szükség. Ma nekem, holnap neked. Hiszen kapcsolatokban vannak rokonok, kollégák egymással. Érdemes megfontolni ezt. Minden korosztály érintett. Minden szinten. Nem utolsó sorban kölcsönös megértettégre tesz szert ilyenkor az ember. Hálás lehet a meghallgatott és nem felejti el. Várható konfliktusoknak elejét veheti. Nincs könyvbe vésve, hogy csak szakember képes tmeghallgatásra. Terápiásan hat. A hallgató is erősödhet. A túlterhelt szakemberek elfáradnak a tömeges problémásaktól. Naponta csak néhány esettel képesek foglalkozni. A kiegyensúlyozottsághoz szükséges, hogy a ránk nyomasztóan ható dolgok alól ventillálhassunk. :) Kató

Sokak fohásza. Akik elvesztették munkájukat, különböző okok miatt. Vállalkozók, akik az önálló tevékenységükbe sokat invesztáltak. Idősek, akik a fiatalítás miatt háttérbe szorulnak. Be kell érjék csekélyebb havi nyugdíjjal. Valamint a robotika terjedésével a megszűnő munkahelyek miatt. Hiszen a gép az embertől hatékonyabb. Naponta látunk újabb és újabb helyeket, ahol a munkáltató inkább azt alkalmazza. Az embert kiszorítva. Felsejlik a jelenet a filmből: ” Kérem ne vigyenek el, nekem munkám van!” Megható. Egy életre az elménkben nyomot hagy. A fiatalok boldogan tapsolnak a neten a színpadon táncoló lány mellett pontosan úgy táncoló robotnak. Aki az orránál tovább is lát, azt elgondolkodtatja. A közértben nem kell annyi kasszás, mert lebonyolítom a fizetést magam. A harctéren is elintézik a gépek a dolgokat. Az önjáró járművek is, a kínai bányászat is feleslegessé tett alkalmazottakat. A bankok ügyfélszolgálatai, a precíziós műtétek gépei felszabadítanak emberi kezeket. Az apró fülbe tehető fordítógépek olcsón kaphatók. Szükségtelen ezekre a teendőkre már ember. Tanulható szakmák tűnnek el. Feleslegessé lesznek. Sorolhatjuk hosszan. Tehát, ahogy mondják a hála érzés ima. Ha még van munkánk, ami fizetést ad. Az x generációs a megszokott munkamorálja szerint, ha gyengélkedik is, a munkájából kimaradni nem akar. Hálát érez, ha dolgozhat. Kérleli a teremtőt, hogy hagyják minél tovább tevékenykedni és legyen hozzá erőnléte. A következő generációbeliek pedig szorongással tekintenek a jövőjükre ilyen téren. Amíg az ember dolgozik, napi szinten motivált, hogy helyzeteket oldjon meg. nyugdíjazva a keresztrejtvények ezt az elmének kevésbé adják meg. A netre kattintás kényelmessé tesz. Kérdés, hogyan tervezzen az EMBER ÉLETET?

„Az nem munka. ” Mondta az egyik sógornő a másiknak a családunkban. Miközben az igencsak elfáradt a munkájában. Sértésnek szánta a megjegyzést tevő. Azért tette, mert egy korábbi sérelmét így törlesztette. / Még féltékenység volt a háttérben. / Csatározás. Az elismertségért való küzdelem. A rivális megsemmisítése. Munkahelyen is tud olyan helyzetet teremteni valaki, hogy azt érezteti a másikkal, amit az csinál, az nem nagy szám. Korábbi sértődöttségét törleszti le. Ha sikerül másik oldalról is összehasonlítást nyerni, hogy a teendőnk igenis fontos és jól csináljuk, akkor szerencsénk van. Az önbecsülésünkre, hangulatunkra igen nagy hatással van a többiek odavetett méltató félmondata. Nem gondoljuk mindig végig, hogy a saját érdeke, önmaga menedzselése, minket való letaposás, felfele könyöklés mi mindent hoz. Ott az adott helyzetben csak az a fájó félmondat dolgozik. A helyzet. Van amikor évtizedekre is fenn marad. Sőt én, mint gyerek emlékszem, az anyám frusztráltságára. Már ő is, a sógornője is évtizedek óta odaát van. Az ő helyzetük kapcsán ismerek rá sokszor az analóg szituációkra, a dörzsöltebb kolléganők működésmódjára. Értelmezem. Lám, még onnan is segítséget adhat a mama. Annak aki fogékony arra. :) Kata

Tudjam az értékességem. Noha törekvése a riválisaimnak, az irigyeimnek, a bennem bűntudatkeltőknek pozicionálni lefele. Mindezekkel tisztában lenni manapság még inkább kell. Azt is konstatálni, hogy miket oldottam meg. Nem érdeke sokaknak körülöttem, hogy tartásom legyen. Ezt is tudatosítani kell. A megtört, félős, szorongó könnyebben a helyére parancsolható. Többet is költ. A párkapcsolatokban is igen korán lemeccselik a felek a pozíciókat. Ki, milyen téren van feljebb. A kollegák szintén. A szakmai, emberi szinteket. A külső is sokat elárul. A test, a haj, az arc, a súly, a testtartás, a ruházat, az ékszerek, a cipő, a táska, a telefon, a jármű, a ház, a kert, a háziállat. Sőt az utódok milyensége. Még a pár is. Illetve, ha nincsen. A beszédünk, a hallgatásaink, elhallgatásásaink. Még a csendjeink is beszédesek. A barátaink. A mondás is jelzi: „‘Madarat tolláról. Embert barátjáról.” Vagyis, hogy ki az, akit hosszabb ideig is eltűrtünk, elviseltünk. Sőt! Ezek jellemeznek. A címhez visszatérve: Tudatosítsuk az emberi értékeinket. Ha egyszer azt tapasztaljuk sok felől, hogy törekvés van arra, hogy kevesebbre értékeljenek. Tudjam mennyit érek! Aki pedig degradálni törekedett, azt a megfelelő helyen kezeljem. Az agresszív fölényeskedő kivagyiság sok helyen jellemző. Belül csak azért is le kell szögeznem, amiket magamban elismerek. :) Kati

Figyelnek minden felől. A túlzott kontroll, még annak is irritáló, akinek rendben a lelkiismerete. Terhelő a sok fürkésző tekintet. Kiváltképp, ha szinte nagyítóval hibát keresnek. Mintha vállán fegyverrel közlekedne, hogy támadhasson vagy legalább infót vihessen feljebb. Paranoiássá tehet a túlzott megfigyelés. Ellenőrzés. Ellenséges dühöt ébreszt. Kezelhetjük úgy, hogy konstatáljuk: Ez van. Nyugtázhatjuk, hogy szerencsétlen, akinek ez a teendője. A másik megfigyelése. Vagy gondolhatjuk önmagunkat a szerencsétlennek. Ellenséges légkört jelez a hiba keresés. Bizalmatlanságot. Ilyen világot élünk. Jelen van falun, a városi körfolyosókon. munkahelyeken, párkapcsolatokban. Bizalmatlanságot mutat. Infóéhséget. Manapság a netról gyorsan változó infó árad. Szinte vibrál. Minden korosztály ehhez szokott. Amikor lejön a nettről és offlyne van, a tekintete hasonlóan kutat.A védekező elfordítja a fejét. Szuverén szférát akar. Magában lenni. Otthon egyedül, magányosan, a kertben, csendben vagy a lakásban, mint egy szanatóriumban feltöltődhet. Kipihenheti a tömeg fürkésző tekintetét kéretlen véleményét. :) Kata

Az egyedül álló. Szabadságot él meg. Oda megy és akkor, amikor akar. Elég a munkahely kötöttséget eltűrni. A mindenhonnan való erős ellenőrzést. Az egyedülállóság ára, a felelősség mindenért. Az otthon állapotáért, költségekért. Az ellátásért. A női egyedül állók mondják, hogy elég önmagukat gondozni. Terhelő számukra még valaki mást is kiszolgálni. Akik már korosan maradnak egyedül, még inkább tudják, mennyi erőt igényel önmagunkon kívül mást is ellátni. Kétszer is meggondolják, hogy ismét akarjanak másról is gondoskodni. Sokan a nyugodtabb létezést említik. Bárki van a közelünkben, az alkalmazkodást igényel. Egyedül csak önmagunk rigolyája terhel. Például a jelentkező alvási nehézségek. A munkahelyre való megjelenéshez, megfelelő testi, lelki idegrendszeri kiegyensúlyozottság szükséges. Az egyensúlyban léthez feltöltődés adó otthon. /Lakás, kert./ Azt is rendben, és efogadható szinten tartani, erő és időigényes. Egy másik valaki jelenléte sokszor nehezíti ezt. Csak néhány okot említettem, amiért inkább maradnak egyedül és választják sokan a szingli létet. Idővel azt érzi, hogy ugyan nézi a felhozatalt, ám békésebb, nyugodtabb és már az időbe sem fér bele egy párkapcsolat. Azt is hallottam, hogy inkább jobb egyedül, mint bántások közt korábban /sok kéretlen kritikával./ Valamint olyan felmérések is vannak, hogy a gyerektől is több stresszt okoz egy partner jelenléte egy nő számára. Némelyek az állítják, így nem kell attól tartaniuk, hogy megcsalja a párjuk. Így békésebb. :) Kati