Annak idején az arénában döntöttek a felfele vagy lefele mutató hüvelykujj az ökölbe szorított kéz jelével életek felett. Most sincs ez másként. Amikor a közeli rokonok, vagy a kenyérkereset helyének vezetője és a mögé sorakozók állást foglalva megítélnek. Noha ítélni csak istennek van joga. Ítélkezéskor állást foglalva szokott dönteni az ember, hogy az érveit valaki ellen vagy mellette sorolja. Az érdek ami a háttérben mindezt befolyásolja. Akit elenged a rokonság, annak a sorsa nehezedik. Vannak igen erősek, akik önmagukat felvállalva egyedül dacolva a többiekkel akkor is megállnak. Láttam ilyeneket. Többet. Ide konok, erős akarat kell. Tisztában lenni a többiek jellemzőivel, érdekeivel. Megannyi munkahelyi informátor, hírvivő törekszik túrni kifele kollégákat, csak mert például van ismerőse, akinek kellene hely. A humanoidok munkaerőpiacra kerülésével az emberi munkahelyek csökkennek a jövőben. Ontják a gépi munkaerőket a gyárak. Mint tudjuk az egyik leghíresebb gyár is átállt a gyártásukra. Ergó a jövőben olyan küzdelem várható a kenyérkeresetért, ami övön aluli ütések, módszerek alkalmazásának is még inkább helyet ad. A gép precizebb, nincs hangulatingadozása, alkoholfüggése, mint sok emberi segédmunkásnak. Tehát az ember ítélkezett önnön sorsa, jövője felett. Nemcsak önmaga, hanem a gyereki és a későbbi utódai jövője felett is. Kati

Képileg mutatom először. A hűtőben volt olyan tojás ami többször is hátra sorolódott. Végül is megfőzve a kutyáknak tyúkoknak szántam. Amikor pucoltam azt láttam, hogy a héjon belül visszahúzódott. A tojás, mint az élet egyik szimbóluma is mutatja képileg, amit embereken is láttam, tapasztaltam. Nem is csak időseken. Az introvertáltabbak, ha sokat láttak és nem pozitívan értelmeztek történéseket, véleményeket, inkább háttérbe húzódnak. Visszább vonulnak. Hallgatom, amikor arról érvel valaki, hogy nem vágyik utazgatni, kirándulni. Az erdőben kirándulni. A kullancsoktól is tart. A fürdőkben strandokon a fertőzésektől. A nyugat Európába utazók az utcákon támadó bevándorlóktól. Van esély a sérülésre. A kockázat mérlegelésekor a félősség visszahúzódóbbá tesz. Még inkább, ha már volt sérülésünk olyan téren. Akkor többet választjuk a biztonságosabbnak vélt szűkebb környezetünket. Redukálunk. Óvatosabbá. Félénkebbé válunk. A korosodók ilyen beállítódással gyorsabban öregednek. Fiatalnál kellene, hogy belemenősebb, bevállalósabb legyen. A kihívások felé menjen. Majd, ha adódik nehézség, álljon elébe és megoldásokat keressen. Mozgósítsa a segítő erőket, akikre számíthat az adott téren. A hozzánk tartozóknál is megfigyelhetjük ezeket. Segítsük őket! Bíztassuk! Hiszen a mozgás az élet. A mozdulatlanság pedig a beszűkült élettérrel egyre kevesebb mozgástérrel tudjuk hová vezet. :) Kati

A festőművész házához közelítve arra gondoltam, hogy bárcsak láthatnám. Így teljesüljön minden vágyam, mert pont nyílt az ajtaja és apró cserépbe próbált ültetni virágokat. Legtöbb képe virágot ábrázol. Megcsodálhattam a legújabb alkotásait. Időnként, ritkán szoktuk vázolni a velünk legutóbb történteket. Félelmeimet, szorongásaimat, amiktől tartok a jövőben. Képes bölcsen megnyugtatni, biztatni, az életemre rálátással rendelkezve. A több évtizedes múltam ismerője. Ám az is szóba került, hogy a gyerekének párja hasonló függésben van, mint a hozzám közel álló volt évtizedekig. Szállást adott a betegnek. Aki épp nem volt otthon. A műterembeli szépségek mellett a kontrasztot a szomszéd helységben lakó nyomai adták,. A sorakozó számtalan üveg a középkorú férfitől mint egy segélykiáltás hatott rám. El is vihette volna. De nem. A lassú öngyilkosság, önpusztítás jelei. Emlékeket idéztek. Bárcsak segíthetnék. Ahogyan annak idején tettem. Több, mint egy évtized telt el. Most két ember tanakodik. Aki festékkel és aki szavakkal vázol, ábrázol. Két érzékeny elme. A festő a pillanatok megörökítője és akinek a leírt szavakkal van ábrázolni késztetése. Mindkettőnket mélyen megérint a látvány. Korunknál, tapasztalatainknál fogva is bölcsen értelmezünk. A jóakaratú segítőkészség is ott van. Pont ezen a napon munkába indulva láttam meg a művésznő lányát állni kinn várakozva. Hasonlított nagyon a két évtizeddel korábbi énemre a külleme, a helyzete is. Ahogyan a langyos tavaszi szélben gurultam a lejtős utcán a két kerekűvel, simította a hajamat a szél. Még induláskor fontolgattam is, hogy ne menjek e inkább a koros járgányommal, ha borul is az ég, mint a korábbi napokban. De jól döntöttem. Így találkozhattam olyannal, aki által képileg is valamivel szembesültem. Az utánam következő generáció ugyanazt éli le. Neki ugyan volt ereje a gyerekei mellől elköltöztetni a beteget. Ám a cél a megmentés, a meggyógyulás lenne. Voltak gyógyult időszakaink, emlékszem. De a „sub”-nak nevezett visszacsúszás mindig megjelent. Eltelt egy évtized és a családok hasonló küzdelemmel élnek. A következő generáció napjaiban ugyanaz a helyzet ilyen téren. Keserű tapasztalás. Megmenteni a sorsától senkit nem lehet. Miért van az önpusztítás, a lassú öngyilkosság? Miért van késztetése önmagát eltörölni a képből a férfiaknak a gyerekeik, asszonyaik mellől? Miért állnak félre? Bántják önmagukat ilyen mélyen. Adják fel. Elfogy az erejük. Elfáradnak. A kukámban talált cigarettás doboz és energiaital doboza adta a választ. Én sosem fogyasztok ilyesmit. Az ide látogató rokon apuka dobta ki . Amikor másnap a saját szemetem vittem ki és a dohány illatát éreztem, először az villant be, hogy betörők járhattak a kertben terepfelderítésre. Aztán összeállt a kép. A rokon volt itt előző nap. A fiatalok már energiaitaloktól remélnek lendületet. Az elfáradás tehát, ami orvosolandó! Kató

Az ellenséges, bántó, kritikus, kötözködő érzület, amire a jóakaratú, békés csak les. A kritikát még csak feldolgozzuk, de a bántásnak nincs helye. A jóérzésű hátrébb lép egyet és figyel, ha igazságtalanságot érzékel. Divatos mondani, hogy beleáll, aki vérmes. Kérdés, hogy hol, mennyire éri meg. Mérlegelendő, hogy mennyire érdemes. Menni szembe a vehemensekkel. A jelenség ott van a családokban, iskolákban, politikában. Támadó, tanárt terrorizáló, feljelentgető szülők. Kóstolgató, provokáló, irigy rokon. Békétlen, arrogáns politikus. Harcias a viselkedés a gyerekeknél is. Felfele könyöklő, törtető, lefele taposó kolléga. Sőt ilyen a nárcisztikus, fölénk kerekedni törekvő viselkedésű partner a párkapcsolatban. Visszajelzik az idősebbek. Szelidebbé a légkör hogyan tehető? Nyugodtabbá. Békésebbé. Tudjuk a gyengébb ellenállásúra igyekeznek tolni, amit csak lehet. Olyanra, aki nem szívesen vitázik. Törekszik a békés kontaktusra. A hangját csak legvégső esetben emeli fel. Aki hallgat, bölcsen értelmez, tovább megy és aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy végig nézi amint az őt bántót az élet olyan helyzetbe hozza, amiben végignézhető amint helyre teszik. Hiszen így viselkedett másutt is, sőt egyre erősebben. Tapasztalható. :) Kató

A bűntudatkeltést nehezen viseljük. Akkor is ha munkahely teszi, akkor is ha egyház vagy egy partner. Vannak rokonok is akik szoktak kelteni ilyen érzéseket. A ” Nem vagy elég. ” Hibáztál.” Bűnös vagy.” Szégyelld magad!”- nem kellemes érzés. Menekülünk annak a közeléből, aki ezt érezteti velünk. Kiváltképp, ha gyakran vagy folyton ezt érezteti, teszi. Egyre kevésbé keressük a társaságát és ritkábban megyünk felé. Tegye ezt mással vagy önmagával. A mártír hajlamúaknak erre igényük van. Igen sokan élnek, mozognak mártír pozícióban. Megfélemlítve. Bűntudattal. Cipelve ilyesmit, csak mert elhitették velük, hogy ez jár nekik. Elfogadóbb helyzet nem jár nekik. Ismerős a szitu, hát addig keresnek és olyan helyen állapodnak meg, ahol ezt tapasztalják. Mondhatni agymosott pozícióban leledzenek. Kimozdulni ebből hogyan is lehet? Tudatosítandó. Ahogy olvastam: „Akkor is légy kedves önmagaddal és ne koldulj szeretetért!” Ne hidd el, ha próbálják rád tolni, hogy nem vagy elég! Például, ha ketten is összeállva jönnek veled szemben és próbálják elhitetni, hogy nem érsz annyit, mint ők.Egyébként a ketten feléd jövésről a nyomás gyakorlással az a helyzet, hogy pontosan azt jelzi, azért kell kettőnek feléd jönnie, mert erősnek éreznek. Össze kell állniuk, hogy próbáljanak lenyomni. Letolni olyasmit a torkodon, amit egyébként nem fogadnál be, el. S Így leírva, elemezve sokan ismerhetünk rá az ilyen helyzetekre. Tudatosítva a hozzáállásunk is erősíthet. Idézném az egyik filmből: ” Nincs hatalmad felettem!” :) Kati

Egy adott munkahely elvárt, felállított kereteinek szabályainak van aki nem pontosan felel meg. Kilóg a sorból gyakran. Ám megfigyelve alaposabban mégis ott a helye. Kilenc évesen is a rokonok bíztak rám kicsiket, Elmentek intézni ügyeket. Tapasztalták, hogy tisztába tettem, megetetettem kiskanállal, húslevessel a picit és a kicsit nagyobbal is foglalkoztam rendesen. A mostani időkben a pontozások idején aki kicsikkel foglalkozik tudja, hogy a megfelelés milyen. Hibákat is lehet kiemelni és erényeket is valaki munkájában. Azok akik naponta tapasztalják, hogy a kicsik miket művelnek, értik miről beszélek. Akkor is a buksit vagy hátát simogatjuk, magunkhoz ölelve ha szükséges vigasztalni, mikor napi szinten látjuk, hogy orrát túrja, keni minden fele. Aki ennek dacára is akar lenni velük, a közelükben, higgyük el: ott a helye. Jobban közelítenek és nyilvánulnak meg gyerekek ha közéjük ülünk. szemmagasságban vagyunk, mintha állunk és felfele kell beszélniük. Mellénk telepednek, maguk közé fogadnak, Mellénk bújnak. Megosztják velünk, ami őket foglalkoztatja. Ha tényleg érdekel minket. Megérzik. Tapasztalat . ) Kata

Esett az eső. Már megint kell nyírni a füvet. Ám sokan áhítoznának valamennyi kertre az albérlet vagy a balkon helyett. Füvet nyírni, mozogni kell vagy lehet. A rokonom, aki naponta retteg a lábamputálástól az érszűkületével, a barátném a törött bokája miatt, több hetes magányában vágyódna munkába menni. Közben én a belső monológban számolom még hány nap van a szabadságig. Dolgozni kell vagy lehet. Összehasonlíthatók a helyzetek. Dörmög az ember tankoláskor. Míg hányan álmodoznak arról, hogy egyszer valamilyen, bármilyen kocsijuk lesz és vezethetnek. Tankolni kell vagy lehet. Ahogyan megyek az utcán korholom önmagam, hogy ne vonszoljam magam, hanem nézzek a kirakat tükrébe. Egész jól összhangba válogattam a színeket az öltözékemhez. Harmonikus a megjelenésem. /Amennyire lehet törekszem rá, mert tapasztalom, hogy ha a külső megjelenés elfogadhatóbb, akkor még hitelesebbnek érzik a közlendőimet./ Szóval a régi énem, aki annak idején tervezte a felnőttséget, s aztán a korosodást/, mert ugye vagy elmegyünk fiatalon vagy korosodunk. Ez a két opció van./ Tehát az akkori énem azt mondaná: ” Igen.” Tény, hogy nem özvegynek képzeltem magam el. De tudom, ami tőlem telhető volt megtettem, hogy ne így legyen. Ám, ha már a sors ezt adta, akkor lássuk mit hozhatok ki belőle. Mert ugye vegyesen dob az élet. Sosem tisztán rosszat. Minden helyzetnek van pozitív hozadéka. A fent említett fűnyíráskor, mint egy monoton mozgás során az elme képes friss ötleteket előhozni. A természeti népek körbe ugráló táncaik során csakúgy, mint futások, hosszabb ideig tartó ugrálások alkalmával és egyéb tartósabb monoton mozgások közben és után is érzékelhető a közelítés a kollektív tudatalattihoz. A kollektív tudatalattiban pedig ott az emberiség ezidáig szerzett tudása. Hasonlóan, mint a most használatos AI gépies működésében, csak emberibb formában. :) Kata

A szingli, ha nincs kedve vagy lelki ereje, akkor nem főz. Kinevezi a kakaót levesnek, a bundás kenyeret főételnek. Eszik „mincs-mancsokat /tejdeszert pl. joghurthabot/. A feleségek irigylik a szabadsága miatt. Hiszen a párban élő, ha még gyerek is van főételt kell varázsoljon. A nők belefáradnak a főzésbe. Leginkább a kitalálásba, hogy mi legyen. Mindez összefoglalva, lehet szánalmas vagy irigylésre méltó. Ám elég gyakori. Tipikus. Jó ha tudnak róla a férfiak is. Adott esetben egy nő fejében döntéshozatalkor súllyal van jelen. Akarjon e párkapcsolatban élni. Bele lépni vagy kilépni belőle. Vágyik e rá. Inkább a ház körüli javítandókat megcsináltatja, kifizeti és él szabadon. Nem testálódik rá az étkeztetés feladata. Nem kérik rajta számon a háztartást. Teher. A teendőit, munkáit maga osztja, ütemezi be. Nem szekálja senki miatta. Elég a munkahelyén a megfigyelést, ellenőrzést elviselnie. A hagyományok, szerepkörök, szokások igen lassan módosulnak. :) Kata

A kicsim amikor bölcsibe került egy fiatal gondozónő nehezen bírt vele. Aztán egy korosabb gondozó néni került a csoporthoz. Aki szinte szelidítette. A nevét sosem felejtem. Hálás vagyok. Fiatalon magam is átélhettem, amikor egy osztályt vezettem, hogy a magánéletben is helytállva /friss házasság, építkezés, otthon teremtés, saját kis gyerek/ és a munkám milyen erőket igényelt. Most amikor olyan csoportot kaptam, akiknek már sok vezetőjük volt és nehezen kezelhetőek, nehéz esetekkel, összehasonlítok.. Az erőnk határán igazodunk egymáshoz. Amikor ujjonva fogadnak átélhetem, hogy szakmailag, emberileg a korosodás, a bölcsebbé válás mit jelent. Hogyan lesz az ember tyúkanyója a csibéknek. Hálát érzek, amiért ezt is megélhetem. Noha 4 évtizedig a verseny szférában erősítettem a társam olyan téren, amilyen szakmában alapokat ő szerzett. Támasza voltam mindenben. Mindig volt bennem egy hiányérzet, hogy amiért én tanultam 7 évet, ott még nekem dolgom van, hogy kiteljesedhessek. Hiszen kisgyerekként a körém gyülekező környékbeliekekkel foglalkoztam. Érdekelt a változás a viselkedésükben, ami attól lett, hogy együtt voltunk. Ergó Illcsi nénijévé lehettem korosodva, élettapasztalatokkal az újaknak. Micsoda ajándék ez számunkra. :) Kata

…- mondta nekem a régi osztálytársam anyukája, amikor arról volt szó, hogy az évtizedekig minimál béren levő vállalkozónak, amíg csak él dolgoznia kell. Hiszen a nyugdíja olyan amilyen. Vígasz képpen mondta a címben levő mondatot. Elgondolkodtam rajta. Több szempontból is. Mindig is figyeltem a koros bölcsek megjegyzéseire. Egy leélt élet megtapasztalásai vannak mögötte. Elejtett félmondatok. Velős megjegyzések. Olyan mondta a fenti mondatot aki anyukámmal egy idős volt, ám a mamám már 20 éve odaát. A néni pedig vagy 30 éve nyugdíjas. A felvázolt helyzetre, amiről beszéltünk, a pozítívumra fókuszált. A jóra. Pedig sajnálkozhatott is volna. Lám ez a szemléletmódja is oka a magas korának. Feltehetőleg neki gyakorta lassan telik az idő. Érdekes volt ilyen szemszögből látni a koros életmódot. Mennyire vágyott dolog akkor megélni szép kort? Ha az egy cél, hogy jobban vagy gyorsabban teljen az idő. A jobban, azt jelenti eseménydúsabban, érdekesebben. A mindig egy helyben levőé kevésbé eseménydús. Ezt a törött bokájú barátném is mondta a hetekig tartó kényszer nyugalmi helyzetében. Szívesebben dolgozna. Irigyell!!! Tehát az aggok lehet, hogy vágynak is odaátra, ha naponta élik át, hogy lassan telik az idő, unalmas. A kényszerítő, helyzet pedig motiválja a korosat, hogy menjen amíg csak bír munkába, másként kevés a jövedelme havonta. Eszembe jut a 90 feletti kínai orvos, aki aktívan dolgozott. Ergó: éltetni is képes a munka! Nemcsak fárasztani. A mérték itt is az érték. :) Kata