Élet a kertvárosban: Nincsen bót! Sülne a répatorta, de nem elég a répa. Mozgosul a mama és körbe kérdezi a környéken, hogy kinek maradt. Amint eljuttattam a sütéshez és bandukolok haza, a szomszéd kérdi, hipóm volna e esetleg, mert a lánya penészt irtana. Viszem a flakont és közben meghallgatom a panaszokat. Lám nem áll meg az élet. Sőt! Még közelebb hoz a szükség. Az ember az ember. Az élet él és élni akar. Jutott mosoly is a beszélgetések során egymásnak. Erőt ad a venyige felszedéshez. Hiszen sokszor az ember olyan kimerült, hogy még kávé után is elalszik. Ergó, más jellegű feltöltődést igényel. Hiszen társas lény. Egymásra odafigyel a jóérzésű. Próbál segíteni tőle telhetően. :) Kata

Amikor kicsik voltak az enyémek, nem sakkoztam velük, mert szeglettől szegletig mostam fel. Kértem a párom, hogy játsszon velük, amennyit csak lehet. Volt olyan módszer, kezelés, ami segített, hogy bűntudat ne legyen, ha a rend teremtéstől fontosabb teendőt előbbre veszek. Van olyan ismerősöm, akinek még mindig szigorúan fegyelmezett a működése. Szerinte engem ott rontottak el. Egy biztos, most sakkozom a négyévessel. Csak másnap porszívózok fel. Ahogyan fogy az ember ideje, megfontolja még inkább a fontossági sorrendeket. Sakkozás közben jut eszembe, hogy amikor kicsi voltam és vizsgálták a szemem a mamám sokszor elmesélte később, hogy a sakkot nem ismertem fel. A doki érdeklődött, hogy otthon ilyen játék van-e. Mivel nem volt a doki tudatta velem, mi ennek a játéknak a neve. Aztán a többi képen is sorra ment és amikor ismét ehhez ért, ráförmedtem a magam néhány évével: „Hát mi van? Nem tudod, hogy sakk!” Nevettek. A család is örült, hogy a legtöbbször inkább megfigyelő, kicsinek mégiscsak van kiállása. :) Kata

Mondta az apának a korrepetáló hölgy, amikor hallgatta az elkeseredett panaszt arról, hogy a lány nem jött haza éjjel. Az apa válasza: ” Nem, nem érti meg.” Az ő kultúrájukban ez a lesújtó ténymegállapítás. Náluk a lány értéke oda, ha ilyet tesz. Híre megy. Szigorúbbak a nőkkel az erkölcsi normák, szabályok. Régen úgy mondták: Oda a becsülete. Bukott nő. A férfiakkal a szabályok ilyen téren megengedőbbek. Duhajkodott. Túl lépnek a tényen. Sok család él még ilyen elvekkel. A közösséghez igazodni kell. Még mindig előfordul, hogy 9 éves lányokat adnak férjhez. Esküvőt rendeznek. Onnantól kezdve az anyós neveli. A lánynak, míg él, hűségesnek kellene lennie. Közben látja, hogy más lányok 30 felett még más más partnerrel járnak, próbálkoznak. Csak negyvenes éveik előtt állnak meg egy komoly kapcsolatban. Akkor vállalnak gyereket. Igen nagy az eltérés az erkölcsi normákban ilyen téren. Noha már a XXI. századnak is eltelt a negyede. Mennyi keserűséget szülnek ilyen berögzülések? Gondoljunk bele! Kati

Gyerekként, amit akart a szülő, a tanár, az jutott érvényre. Aztán a megélhetéshez szükségesek előteremtésével a munkahelyek különböző mértékben engedtek léteznem. Mostanság kényelmesebbnek kínálkozik kattintva megkérdezni bármit, mint agyalni probléma megoldásokon. Ám treníroz elmét testet. Kreatív alkotásokra serkent. Sikerélményt teremtek. Adtam életeket, neveltem, nevelek. Hús vér lényem értékesebb, mint az alkatrészekből álló rendszer. Érzem a befolyást, a közvetett üzeneteket. Értékelem. Már több mint egy évtizede is éreztem. Akkor úgy fogalmaztam: „Mintha stratégiai játékokat játszanának életekkel.” Mostanra egyre nyilvánvalóbbá lett. A megfigyelés, a hatás, befolyás. Ki használ mit? Mi használ kit? Az eredmény? Létezés kell legyen, mert csak akkor van értelme. Jut eszembe a filozófia tanárom, az előrehozott vizsgán ajánlotta, hogy olvassam el a 600 oldalas könyvet és jöjjek vissza az ötösért. Ám a szívem alatt hordott kis élettel, kiírva szülésre, kiegyeztem a négyessel. Az ember kéri, hogy létezhessen. Kati

A 7 tagú kutyafalka több mint egy évtizedig nevelődött az udvaromban. Békében kellett tartsam. Jól ápoltan, gondozottan. Az emberi közösséggel sok analóg helyzet van. Tudnak kutyálkodni. Gyakran az állatokban több szeretet van. Egy elfajultabb közösség formálása emberpróbáló munka. De nem lehetetlen. Alaposan megfigyelve a reakcióikat, megtudhatjuk, kitől mire számíthatunk. Még ha csekélyek is az eszközeink a szeretet mindig ott van. Egy egy emberi érintés a vállon sokat jelenthet. A nézés. A hangnem. Kivárni türelemmel a fordulópontot, amikor elfogadnak, befogadnak, elismernek. Aztán egyszer csak versenyeznek, hogy melléd ülhessenek. Honorálják, amiért odafigyelést kaptak. Hiányolnak, ha kis időre nem vagy a képben. Üdvrivalgással fogadnak, ha megérkezel. Szívet melengető, mikor megérik a munka gyümölcse. :) Kati

Lehetne paranoiás is az ember, attól, hogy letaposni, kifúrni többen akartak az életben valahonnan. Ám értelmezhető úgy is, hogy motiválóan hat, arra, hogy ne hagyd el magad. Legyen még korosan is kockás hasad! Jól jön az még, amikor kapom többfelől a gyomrosokat. Sőt övön aluliakat. Amikor mindenért is okolnak. Mások munkájában levő hiányosságok miatt. Etikátlan lépéseket tesznek, összefognak. Volt rá eset, rokonokkal, vállalkozással. Tudjuk nem csak a verseny szféra tud lenni durva. A kenyérharc mindenhol ott van. Ha még több jövedelemre tesz szert, hány ember van, aki az anyját is eladja. A kínai mondás szerint az ellenséged ha közel van, tudhatod mire számíthatsz. Nem ér felkészületlenül. Gyúrhatok rá. Edzésben, megkeményítve az adott oldalam. Mosolyognak rád kedvesen, de azért ne fordíts hátat. Az utcán találod magad. Fogást keresnek rajtad, Hogy kívül tudjanak. Ameddig csak lehet, amennyire csak bírsz összeszedett kell maradj! A tőled telhető legjobb tudásod add! Kata

Lett, légyen az baromfi, kutya vagy ember, mindenki akar. A szeretném szót alig használja. Nyomul az akarnok. Törtet. Hatalom szerzés a célja. Még ha be sem vallja. Még többet. A felelősséget aztán eltusolja. A még többet tartalékolja. Igénye rá nem is igen van. Csak a másik meg ne kapja. Figyeljük a közelünkben levőket. Neki ugyan nem kell az adott „játékszer”, de a másik meg ne kaphassa. Hány párkapcsolatban van ez! Visszatérve a tank szerűen törtetőkre, a megállíthatatlanul érvényesülőkre, mennyire látjuk elégedettnek, amikor egy dolgot megszerzett? Az arcáról mit olvashatunk le? Most jó? Hát valljuk be, nem kell hozzá arcdiagnosztikai végzettség. A vonások mutatják egyértelműen. A szúrós tekintet. Követni a módszerét, a működését kinek van kedve? Levezettem az egyenletet. Nem is kell sokat kutatnunk a környezetünkben, hogy a típust felfedezzük. Aztán, hogy eldöntsük követendő példa e a működése. Másképp is lehet. :) Kati

Tolakodóan firtatni, faggatni valakinek a súlyát, korát, politikai beállítódását. Aki szeretné elmondani, beszélni róla, tegye! Foglalkozzon vele! Aki viszont nem, attól fogadjuk el, vegyük tudomásul, hogy ez az ő magánügye! Legyünk udvariasak! Diszkrétek. A másik ember szuverén szférájába ne hatoljunk be! Lépjünk egy lépést hátrébb! Adjunk a másiknak teret! Ne lihegjünk az arcába! Csak, mert valami annyira foglalkoztat minket. Ha így teszünk, akkor adott esetben velünk is így tesznek. Aki például gyógyíthatatlan beteg, azt sem erőltetjük, hogy osszon meg velünk minden részletet. Ha igénye lesz rá, fogja jelezni. Volt egy barátnőm, aki gyerekként odament az emberekhez és kérdezgette, hányas a cipő mérete. Voltak, akik nem szívesen árulták el. A szülő dolga a gyerekét megnevelni, hogy ne hozzon másokat kellemetlen helyzetbe. Diszkrét legyen! Ne tolakodjon olyan kérdésekkel, amire a másik nem szívesen felel. Sok a neveletlen, erőszakos felnőtt is. Tolja a saját érdekét. Az információ hatalom és a többiek fölé kerülni törekedne. Aki így közelít nyugodtan állítsuk le! Mondjuk a szemébe! „Ez az én dolgom.” Kató

A világ dolgait más kontextusban mutatja meg a humoros helyzet. Alkotása, értése a legintelligensebbek sajátja. Ha valaki humorral közelít elbűvöl. Legyen az felnőtt vagy gyerek. Segíteni tud még a legerősebb betegségekből is javulni az embernek. A napokban esett. A négy éves azt mondta: ” Ez a csúszda az udvarodban rózsaszín volt, most meg piros.” Mondtam neki, hogy azért élénkebb a színe, mert vizes. Mire ő: „De mind a két szín jól áll nekem!” Persze hogy nevettem vele. Az ebédlő előtt kérte a kiskamasz, hadd ne kelljen bemennie, mert a lucskos káposztára rá sem bír nézni, annyira nem a kedvence. Az oda érkező kolléga kérdi őt, mért van itt? Mire a válasz: „Kérem, nekem papírom van róla, hogy itt lehetek. ” Azóta is mosolygok, ha felidézem. Segíteni tud a legenerváltabb helyzetekben is, a mosoly az embernek. :) Kati

Van amikor közvetítik feléd, hogy nem kellesz. Legfeljebb amid van. Az állatok körülötted jelzik, akarják a léted. Mindig megkönnyezem a Mary Poppins filmbeli madaras asszony jelenetét, amikor a galambokat eteti. A mélyponton a kutyákat etetve, a baromfit gondozva és a kis gyerekek közelében vagy amikor a nagyobb gyerekek is maguktól körbe ülnek, átélheti az ember, hogy kell. Az elég jó is jó. Nem csak a legjobb az elfogadható. Apám anyjánál nem volt haptákban minden lefertőtlenítve. Ám az elfogadást érezhettem, átélhettem. Hány korosodó érzi, hogy holtan többet ér az utódainak, mint élve? Az állatok jönnek és segítenek. Éreztetik, hogy ébredj már reggel! Etess meg! Kellesz. Hálából a kutyus a bokádra egy puszit nyalint. Nehogy már lebetegedj! Kellesz. Kati