Mindig is voltak átok viselkedésűek. Ahogyan Vekerdi tanár úr mondaná:Segélykiáltás a mindenkivel összeverekedő gyerek. Gondoljuk tovább! Az ördögi kör hogyan törhető meg? Teremtsünk helyzetet, ahol megdicsérhető! Segíteni, mozgatni, ha elvégezte, dicsérni. Ha van egy kistesó, aki bűbájos és lenyűgöz mindenkit, akkor a nagy valamivel próbál figyelmet magára vonni a rosszalkodásával. Találnunk kell számára olyan szerepkört, amiben ő a dicsérhető. Alaposan megfigyelni, mi passzol neki. Elismerni. a közösségben a balhés szerepköréből kimozdítani. Kihívás. Sokat beszéltessük, hogy felszínre kerüljenek az átlagtól jobb adottságai. Az érdeklődési köre. A problémái. Kimondhassa, kirajzolhassa, ami foglalkoztatja, nyomasztja. Szakemberek híjján, magunk kell orvosoljuk. Komplikált lehet, ha több kezelhetelen kerül egymáshoz közel. Felerősítik egymás problémás mivoltját. Időigényes megfigyelni, rátalálni arra a bizonyos kulcsra, ami passzol a jelleméhez és viszi pozitív irányba. :) Kata

A kemóra váró, mit nem adna érte, ha csak leteremtené őt a felettese. A nyugdíjas is, aki kapkodva intézte a nyugdíjazását, most pedig csak ténfereg a piacon, poroszkálva tologatja a kocsit a bevásárló központokban. Szintén gondol rá, hogy aktívan fiatalosabban érezné magát. Ha még a munkahelyi határidők miatt dorgálnák. Szoktam olvasni, hogy gondoljunk arra, amikor még tervünk volt az, amiben most vagyunk. Hányan, mit nem adnának a helyzetünkért, gondjainkért. Szélesebb látókörre, objektívebb rálátásra bíztat mindez. Amikor beszűkült szemlélettel csak a konfliktusainkra centrálunk. A fókuszt eltolhatjuk. Minden élethelyzetből születhet ihlet. Megvilágít olyasmit, amit ezeddig homály fedett. A traumákon átesett tudja, bajok megoldásakor értékelni például: „Hol van ez ahhoz képest, amiken átmentem.” Magam is tapasztalom. ” Nem könnyű megoldanom, ami van. De volt már ettől durvább. Azt is elrendeztem.” Ad egy belső erőt, tartást a sokat megélteknek. „Irigylem a gondjaidat.”-mondanám olyanoknak, akik a sajátomhoz képest bagatel dolgokon rágódnak kétségbeesetten. Képletesen elmondva: Tedd ki a házad elé a gondod egy csomagban. Hidd el lesz aki szívesen cserélne és inkább elvinné a tiédet. :) Kati

Amikor egy középvezető arrogáns hangnemben közöl a beosztottal valamit, csak mert hallja a főnök, imponálni akar a szigorával a felettesének. Ha négyszemközt pedig emberi hangnemet üt meg, akkor bizonyos a helyzet. Az a vezetés így van felépítve. Szinte fejsimogatással jutalmazza ezt. Mit is tenne, ha a beosztott higgadtan közölné: „Ilyen stílusban beszélj a feletteseddel! Velem pedig tisztelettel.” Ez bizony emberségből lecke. Gyakran teremt az élet olyan helyzeteket, ahol terjeszkednek a nyomással, a gyengébb ellenállás fele. Attól még, hogy nem szól valaki látja a jellemtelenséget.Hallgat, mert kifizetődőbb. Valamiért tűrnie kell. Az emberek bizonyos okokból tűrnek. Például, mert olyat találna mondani, amit maga is megbán.Inkább legyint és tovább megy. „Lesz ennek még böjtje.” Szokták mondani: ” Jön még kutyára dér.” Amikor pedig beteljesedik. „Isten keze nem ver bottal.” Elődeink is de sokat hallgattak a méltatlan hangnemek miatt. Ma úgy írják a neten: „Alkalom adtán még végig is nézheted, amikor a sors törleszt.” Többen karmát emlegetnek ilyen helyzetekre. :) Kati

Van olyan népcsoport, ahol nincs rák. A barack minden részét hasznosítják. Magját is feltörik, megeszik. Az ehetetlen részét eltüzelik. Magam is gyűjtöm a magokat. Már stratégiai mennyiség halmozódott fel, amikor a párom leült és megtörte. Régebben sietősen végezte a teendőit, ám amikor nagyon lebetegedett, szét nézett, hol találhat még, a gyengébb erőnlétének is megfelelő teendőket. Ezen is eltöprengtem. Azt mondta egy hipnoterapeuta, hogy amíg hasznát veszik valakinek, nem engedik el. Önmagunk is érezzük, hogy hasznára vagyunk-e még a többieknek. Szinte döntünk önmagunk felett. Kellünk- e még ide. Vagy csak hátráltatjuk a többieket. Igen fontos kérdések ezek. Persze vannak, akik lelkiismeretlenebbek. akik csak arra mennek, hogy kit hogyan húzzanak le, használjanak fel saját érdekeik érvényesítésére. Idővel ezek is a nekik méltó helyzetbe kerülnek. Visszatérve a lelkiismeretesebbekhez, mindezek tudatában törekedünk tőlünk telhetően találni olyan teendőket, amivel segíthetjük akit csak lehet. Ez a hozzáállás is idővel eljuttat olyan helyzetekbe, ahol átélhetjük, ami megillet. :) Kati

Tartom a kezemben az üveget, amibe a gyerekem a főztjéből tett. Melengeti a szívem. Nem is akarom lehűteni a hűtőben. De sokféle meleget kaptam a mamámtól. Sajnos az a pillanat is az elmémbe égett, amikor az utolsó óráiban hiába takartam a lábait be, már kihűltek. Tudomásul kellett vennem, hogy mennie kell. Pedig mindig olyan meleg volt. Szinte izzott. Szenvedélyesen tevékenykedett.Ahogyan én is , amennyire csak lehet kivetkezem. Felhevülök a sok teendőmmel. Most az utánam következőtől is hallom mennyire sokszor forróság tölti el. Tartom az üvegben a finom ételt. Összekapcsolódnak a történések, jellemek. Utazgatok cikázva képzeletben a múltból a jövőbe. A trauma, amikor felfoghatatlan volt, hogy hűtésért kell fizessek, mert a temetés napjáig a szülőmnek ott kell lennie. A legkorábban érkezve a szertartásra, idegen érzés volt a jeges keze, annak, aki mindig melegen érintett. Látszik a tekintetében, annak, aki mindezeken átmegy.Meghatódom a kicsiket nézve.Még jobban értékeli az élet minden jelét, az aki az elmúlást közelről tapasztalta meg. Az első lépéseket figyelem könnyes szemekkel. Korosodva egyre szentimentálisabb lesz az ember. :) Kati

7 hónaposan felállt a családunk legfiatalabbja. Ahogyan figyelem a kűzdelmét ráismerek a mieinkre. Amikor a vizet vezették a mama és apám egy éjjel a csövekhez az utcán a gödröket kiásta. Az alacsony asszonyka férfiakat meghazudtolóan dobálta ki a földet a lapáttal. Láttam. Nem felejtem el soha . Beivódott az elmémbe. A pici mozgását figyelem. A fejével is magát tolja. Kapaszkodik az apró ujjaival. Az a kűzdelem is hasonló, amikor nem adja fel az ember és szellemi téren a teljesítményének adminisztrálására próbál sokadszorra leadni anyagot. Elgondolkodtató. Alkottak egy rendszert, aminél fogva lehet számon kérni, elmarasztalni. Évtizedekig a versenyszférában tapasztaltuk, hogy újabb és újabb beadandókat találnak ki hivatalok, befizetendőkhöz kötve. Nehezítésekkel terhelni a termelőket. Az íróasztalok mögött ülők számára teremteni hasznot, teendőket, jövedelmet. Visszatérve a kűzdelemre, láthatom az utódaink sem adják fel egykönnyen. Nem olyan fából faragták. Csakúgy, mint az elődeimet. Szívem melengető volt, hogy láthattam. Erőt ad. :) Kata

Kiállt fel az akinek megvilágosodik egy összefüggés. Az óvodában az a koros, már nem rohanó óvónő meséli: Amikor azt mondta a kicsinek, hogy van időnk kivárni, mi a teendő, mert adódott egy egyszerű megoldandó. A kicsi pedig csak ül és néz tanácstalanul a fejéből kifele. Majd mikor rájön üdvözült mosollyal örvend, hogy rájött. Pedig egy különösen egyszerű dologról volt szó. A kicsik állják kőrbe tanácstalanul a másikat rendkívűl egyszerű megoldandókat tapasztalva. A munkaerő piacra kerülők főnökei panaszolják, hogy egyszerű, tömör vezényszavakkal való utasításokat igényelnek a z generációbeliek. Csak problémákat ne kelljen kreatívan megoldani, ha lehet. A korosodók nem szeretik a bonyolult leveleket. A helyzet ahhoz hasonlatos, amikor az ügyvédek, vagy az orvosok a szakzsargonjaikat tolják a népre, hogy éreztessék szakmai tanultságukat. Az emberek egyszerűsítéseket igényelnek. A nethasználat még inkább visz e fele. Csak nehogy gondolkodnunk kelljen. Hiszen ott vannak a gépek. Pedig töprengeni élvezetes is lehet. Ha sikerül rátalálni olyasmire, ami minket érdekel. Rábukkanni új összefüggésekre. Szerencsénk van, ha segít olyan értő szem, aki meglátja bennünk, hogy mivel foglalkozunk szívesen és olyasmi felé terel. Valamint, amikor megkínálnak minket a tudományok alapjaival, szintén nagy szerencsénk van, ha olyan teszi aki ahhoz kedvet ébreszt. Amikor találkozik az adottságunk hajlamunk, érdeklődésük ilyen élménnyel és elindulunk egy irányba, egy életre is akár elvihet minket. Adhat teendőket. Leköthet. Mint amikor 9 évesen a mamáék padlásán belelapoztam a Bevezetés a pszichológiába könyvbe. Onnantól kezdve mindig ilyen témákról kerestem olvasnivalókat. Továbbtanulni is olyan helyre akartam, ahol ilyesmivel foglalkozni lehet. :) Kati

A szomszédból átnőtt a folyton érő málna. Sok volt nekik. Kivágták. Most náluk nincs semmi. Nálunk a néhány átnőtt tő érik. Még adni is bírtam néhány tövet 2 embernek, aki nagyon szerette volna, hogy legyen a kertjében málna. Tegnap néhány szem megérett. Nem nyúltam hozzá. Reméltem, hogy jön a 4 éves, aki imádja. Így is volt. Leszüretelte. Tudja, hogy én is szeretem. Kérdeztem ad e? Kaptam. Megköszöntem. Eltöprengtem. Még jön egy ideig. Aztán a kortársai és a kütyük tőlem fontosabbak lesznek. Akkor magam eszegetem a termésem. Ez ilyen. Megannyi érzést, hoz felszínre a kert a terméseivel. Beletörődöm. Tudomásul veszem. Csak megyek előre. Néha meghatódom. Megkeményedek. A szőlőket, fákat idetelepítőkre is emlékezem. Segítenek. Adom, akinek csak bírom a többletterméseket. Cserébe segítenek, amikor csak igénylem. :) Kati

Megbecsüli a korosabb a dolgokat. A fiatalabb olyan módon működik, hogy eldobható bármi. Bármikor pótolható. Ám produkál rendre az élet olyan helyzeteket, amiiben a megbecsült valami hasznunkra van. A hála témaköre húzódik meg mindezek mögött. Hálát érezni, megbecsülni. Elismerni,hogy de jó,hogy van az a valami, az a valaki. Az elbizakodott gőgből akkor kezdünk lejjebb adni, amikor megtapasztaljuk, ne legyünk már annyira elszállva. Sebezhetőek vagyunk. Hibázunk. Lerobbanunk. Megsérülünk. Lebetegszünk. Tévedünk. Emberből vagyunk. Ha őszinték vagyunk önmagunkkal belátjuk. Elismerjük. Mi is egy vagyunk a sokból. Hát még ha pótolhatatlan veszteség ér! Azután, a megtörtségből felállva még inkább elkezdünk méltányolni mindent. Értékelni, amink még megmaradt. :) Kata

…azt a bizonyos repülőt. Késztetése megmondani a beoszsztottnak, hogy mit kéne csinálni a főnökének. A szülő szeretné megmondani, hogyan kéne az igazgatónak az iskolát elrendeznie helyesebben. Ott a lehetőség. jelentkezni lehet tanerőnek, főnöknek. Csinálni kell. Mindjárt lehet tapasztalni, mennyire megy. Nem véletlen jut el egy ember egy bizonyos szintre. Képes arra a munkakörre, Van rálátása, ki mire, mennyire képes. Kihívások elé állítva egy egy ember önmagában erőket mozgósít. Önmagát meghaladja. Fejlődik. Sikerélményre tesz szert. Szintet lép. Hiszem, hogy nem kiszúrásból állítanak egy egy feladat elé. Képesnek tartanak rá, hogy ahhoz felnőjek. Még mindig fejlődni vagyok képes. Ahogy mondani szoktam: „Az utolsó percekig fejlődik az ember. Némely elméletek szerint, még azután is. Ágál az ember, ha elfárad. Megpihenne. Azon a bizonyos komfortzónán túl, mint tudjuk sikerélményhez juthatunk. Az önbecsülésünk emelkedhet. Önmagunkat oda kevesebbszer juttatjuk. Maximum kíváncsiságból. Kalandvágyból. Hajlamos elkényelmesedni, bepunnyadni, ellustulni az ember. Egy külső, hozzáértő objektívebben rálát. Igenis képes vagyok meglépni szinteket. Erő van bennem. :) Kati