Kép

Mit sem sejtve fizetem a csarnokban a retket, amikor azt veszem észre, hogy amíg az aprót a tárcámban kerestem az árus a telefonját elővette és rólam egy képet készített. Nézek rá csodálkozva és nem tudtam, hogyan reagáljak. Majd elmentem kérdőjelekkel a fejem körül. Azóta is eszembe jut. Illene tán megkérdezni az embert: „Kérem megengedi, hogy egy képet készítsek.” Az otthonomban járt valaki és a lakásom egy részletét megörökítette. Nem kérdezte, akarom-e. Úgy gondolom Meg kell kérdezni a másikat, hogy megengedi-e, akarja-e, hogy ha akár őt, akár, az otthonát szeretnénk fotózni. Tisztelnünk kell a másikat annyira, hogy őt és az otthonát csak a beleeggyezésével fotózzuk le. Azt hittem, ez evidens. Feltételeztem, jóhiszeműen. De sajnos nem az. A másik érzelmi intelligáciájának hiányosságairól is egy KÉP-et ad. .:) Kata

Túlbiztosítási törekvés

Ecseteltem egy ismerősömnek, mit miért törekszem biztosítani. Hallgatta egy ideig, majd azt mondta:” Senki sem tudja eléggé bebiztosítani magát. Hiába törekszik. Egy másodperc alatt gallyre mehet minden. Minden korábbi erőfeszítés ellenére. Bárkinek. Igaza volt. Sokunk energiája megy erre. Ahelyett, hogy oldottabban, kicsit sodródnánk. Lesz ami lesz. Spontán is kell, hogy dolgok megtörténjenek. Nem csak szisztematikusan következetesen. Hányan élnek görcsösen a felhalmozott pénzeiket, vagyonaikat óvva. Sehova nem mennek szinte nehogy meglopják őket. Szinte paranoiás korlátokkal önmagukat körbe zárva. A mozgásterüket minimálisra zsugorítva. Tény, hogy sok erőfeszítés munka volt megteremteni, de úgy sem viszi senki odaátra. Tehát egyszer úgyis el kell engedni. Fejben dől el minden. Ha sikerül, megérteni, belátni, hogy nem lehet, mindent túlbiztosítva őrizni, akkor talán sikerül valamennyire oldódni.:) Kati

Nyereség vagy veszteség

Milyen mértékben veszteség és mennyire nyereség egy egy hatás alól való kikerülés? Minden hat ránk. Mindenki. Megváltozott körülmények közt érzékelhetjük, mennyit segített, erősített és mennyire terhelt minket egy-egy helyzet, egy egy ember. Melyik hatása volt dominánsabb valamivel. Amikor nem tehetünk róla és bekövetkezik valami, csak elszenvedjük, akkor nincs más választásunk, mint túlélni. Eltűnt, meghalt, elhagyott. Némileg mindenképp van részünk benne, még akkor is, ha nem fele fele arányban. Ha nincs más választásunk mint elszenvedni a bekövetkezett helyzetet, és fájdalmas, akkor kell kapcsoljunk túlélő üzemmódba. Van aki már ebben profi. Talán, mert a passzívabb szerepkört megszokta. Nem egyszerű ilyenkor felfedezni a helyzet pozitívumait. Mert igenis van. Hiszen, mint szoktam volt mondani, vegyesen dob az élet. Lesz jó is minden rosszban. Ha nem látod, nézz körül jobban! :) Kata

A betöretlen kanca

Szálka a férfiak szemében a betöretlen kanca. DirIgálni próbálnák őt. Vörös posztó az is sok férfinak, ha kalandot a nő nem akar. Ergó a szabad, független nő ha még kalandot sem akar, akkor az kihívás egy férfinak. Próbál a férfi felül kerekedni. Minden módon a fölényét hangsúlyozni. Szellemileg, fizikailag, anyagilag. Hatalomra törekszik. Dominanciára. Pedig van a domináns erős kisugárzású nőknek is pouzle- őket jól kiegészítő párja. Akivel jó lehet az összhang. A lenyomni törekvőket a nő megérzi és lerázza. Mint az esővizet a kutya. Az ellendrukkerekkel a padlás tele van. Kinevezik emancinak. Ha nem hagyja magát. Pedig hányan csak próbálnak egyedül fenn maradni, életben maradni. Túlélő üzemmódban valahogy létezni. Az önálló, független autonóm módon élő nő, aki egyedül is megoldja a problémákat gyakran téma a férfiaknak. Mi az hogy nincs rájuk utalva? Változó, melyik nő, miért lesz egyedül. Elvált, megözvegyül vagy egyszerűen csak nem találja azt a valakit akivel naponta együtt akar lenni. Van aki élvezi az egyedüllétet. Van aki szeretne társat és keres. Hagyni kell őket. Higgyék el nem egyszerű egyedül.. :) Kati

Álomértelmező

Önmagunk legjobb álomértelmezőiként hozzáférhetünk a tudatalattink üzeneteihez. Egy út! pL. Egy valaki párnájára szirmokat, majd rózsákat raktam, míg ő nem volt ott. Tudom, késztetésem mások gondozása. Ismerve a gyakran szomorúakat és konkrétan egyet, aki gyakran és nagyon az, szoktam színt vinni a szavaimmal a napjaiba. Akár énekelni. Ha nincs senki, akitől kifejezetten vagy legalább szavakban simogatást kapna. Ez is lehet ugyanolyan fontos, mint a kertünk gondozása. Nemrégiben azt hallottam az átlag feletti gondozói hajlam azért van, mert mi vagyunk akik kifejezetten szeretnénk, ha valaki ilyen szeretettel gondozna. Azért tesszük ezt másokkal annyira. Az álmaink értelmezéséhez tegyünk füzetet és tollat a párnánk alá. Még félálomban írjuk le amire emlékszünk az álomból és nappal rágondolva be fog villanni az értelmezés is. Elvégre az álmok nem hazudnak. Sőt üzennek. :) Kati

Álljon meg a menet!

Korunk egyik divatos kifejezése: „Tovább lépett.” Azért ÁLLJUNK már meg egy kicsit és gondolkodjunk el! Szeretnénk, ha valaki a legnagyobb kincset adná nekünk. A törődést, időt, figyelmet, szeretetet. Ha hibázunk, (márpedig fogunk, hiszen emberből vagyunk) tévedünk, bocsásson meg! Adjon új esélyeket! Legyen megértő! Ember! Közben a gyors továbbgörgetést megszokva szelektálunk, kidobálunk, gázlángozunk, továbblépkedünk. Hogy is van ez? Osszuk a lelki pofonokat, gyomrosokat. Várjuk a simogatásokat. Elvadul. Keményedik a kíméletlenségtől a légkör. A kíméletlen hozzáállás miatt egyre többen visszahúzódnak a valamennyire biztonságosnak vélt kuckójukba. Kevésbé kockáztatnak. Óvják az egójukat. Az úton útfélen kapott pofonok miatt bezárkózva zárkózottá válnak. Hogyan is oldódhatunk? Hogyan is ne lépkedjünk tovább? Hogyan is javítgassuk a kapcsolat-beli hibákat? Nézzük az elődeink, hogy próbálgatták mindenáron, rendületlenül, kitartóan! Megállj, megélj jobb napokat! :) Kata

Korunk leggyakoribb játéka

Hallgatom beszélgetnek a kamasz lányok az illatszerboltban. „Most az van, hogy melyikünk a büszkébb és nem keresi a másikat.” Tényleg az lenne az erősebb? Micsoda játszma. Szánalmas. Nem is csak kamaszok teszik. Bármely életkorban alkalmazza a játszmázó. Voltam 4 évtizedig valakinek a világon mindenkitől fontosabb. Sosem volt köztünk ilyen taktika. A mama azt mondaná:” Megette a fene, ha ilyen manővereket kell bevetnie két embernek.” Elvész a valódi érték. Érdemes? Megéri játszani a másik érzéseivel? Hatalmi harc. Azt játszák le. Egy fajta pszichológiai hadviselet. Ám az igazi szeretetben ilyennek nincs helye. A manipulatív kontaktra pedig kinek van szüksége? Hiszen ha most teszi, később még inkább. A másikat marionettként rángatja. Lám miért is vannak annyian egyedül. Ki akarja hogy manipulálgassák? Márpedig megérzi a másik. Próbáljunk meg nem játszmázni, manipulálni! Az érzésünket őszintén felvállalni. Megéri. :) Kati

Ahogy benn, úgy künn

Ami leginkább foglalkoztat, a világból leginkább arra vagyok fogékony. Azt veszem észre. Arra fókuszálok. Azt is sugárzom. Elfogadom a társam, kollegám, önmagam olyannak, amilyen. Még önmagam vagyok, akit leginkább formálhatok. Ha fejlődöm, változom, lesznek új emberek, akik közelítenek felém. Ha várom, hogy a másik változzon, csak mert én úgy akarom, lehet, hogy sok konfliktust teremtek, generálok. Megoldhatatlannak tűnő probléma esetén egyszerűbb, ha a saját hozzáállásomon módosítok. Illetve szemszöget váltok. Amikor elkezdünk beszélni valakivel észre vesszük, amilyen témák foglalkoztatják, azt is teremti önmaga körül meg. Sokszor nem is tesszük szóvá, csak konstatáljuk. Ne én legyek már, aki a kellemetlen dologgal szembesíti. Amikor könyvet olvasok, akkor is gyakorta tapasztalom, hiszen ez mintha a lelkemből szólna. Pont így érzek. Természetesen a téma választásakor elég valószínű, hogy megérintik a belső érzékeny húrjaimat. Minél bölcsebb, tapasztaltabb hallgatók leszünk egy egy beszélgetés során, egyre tisztább képet kapunk a beszélő késztetéseiről, motivációiról. Mit tart értéknek? Mi az ami nem érdekli? Mennyire toleráns? Mennyire gázol át másokon. Persze az indirekt jelek is, mint tudjuk üzenetek. A nonverbális jelek. Hanghordozás, gesztus, mimika. Ha a mondandóval nincs összhangban, akkor az őszintébb üzenetet nem a szavak adják. Az „öreg rókáknak” elég pár mondat és a fejükben kész a beszélőről a komplett jellemrajz. :) Kata

A törődés, mekkora érték

Az idő, a törődés, a gondoskodás minden pénztől, aranytól, vagyontól fontosabb. Rájön, megérti, belátja aki bölcsességre tesz szert. A pénzt hajszolók is megtapasztalják. amikor olyat vesztenek el, aki szerette őket. Megtanulják, mi is ami számít. Meg kell becsüljük, azt, akitől a fentieket megkapjuk, mert leckét kapunk, ha méltatlanul bánunk vele. Pótolhatók a dolgok. De ha már nem kapjuk valamilyen oknál fogva a törődését, annak, aki ezt szívből tette, akkor szegényebbé váltunk. Elvesztettünk egy kincset. Van aki képes hálára. Ma kevésbé divatos. Evidens a kapni akarás. Mert nekem jár-szemlélet. Hát pedig nem jár csak úgy semmi. Tenni kell érte. Ki kell érdemelni. A fentiek más más generáció szavai. Talán nem is kell értelmezni. Tudjuk, hogy melyik korosztályre jellemző. Valamennyire temperamentum függvénye is. A vehemens, rámenősebbeké melyik szemlélet. A szerényebb, szolidabb milyen hozzáállással van ebben a témakörben? Ki mennyire önző, egoista? Milyen neveltetést kapott? Mennyire volt a szülei szeme fénye? Mennyire kényeztették el? A családban ki volt a primadonna, aki körül forgott minden? Hogyan éljük túl, ha nem mi voltunk a középpontban? Aztán a munkahelyen is, a párkapcsolatban is keressük ezt a szerepkörünket. Valamint, azt aki illeszkedik ehhez. :) Kati

Kire számíthatok?

Betegen, bajban. Segítőim. Javasolták írjam le, vegyem sorra mi segíthet, mi használható. Az erőforrásokat. Ez lehet tárgyi és egyéb. Úgy mint hit, pénz és más dolgok. Aztán a módszerek, amik segítségével már máskor is sikerült jobbá tenni, feloldani a helyzeteket. Ilyen lehet a beszélgetés, napló írás, rajzolás, futás, táncolás, de még a sírás is könnyíthet. Végül sorakoztatni kell, mindazt, ami kizökkent szituációkból. A kivárás, segítség kérés. Akik legtöbbször önmagukra számíthatnak leginkább, azoknak jó ezt tudatosítani. Ha lelki seregeim harcban állnak feloldhatatlannak tűnő szituációban, hasznos felidézni, hogyan kászálódtam ki, húztam ki önmagam korábban, amikor úgy véltem az az életem legmélyebb pontja. Ha mai szóhasználattal mondva „gabesz van” akkor az ember összekapja magát, amikor túl van rajta valahogy kienged. Tehát tudatosítandó, volt már ilyen. Ha túl leszek, majd feloldódom. Elávolíthat a bajunktól egy másiknak való segítség nyújtás. Csak, hogy tudjuk a segítői beállítódás élethosszabbító. Eltereli a túlzott figyelmet önmagunkról. Sokan számolnak be róla, hogy otthon erősebben figyelnek önmagukra és érzékelik szervi fájdalmaikat, ám amikor munkában vannak másokra kell figyelniük a panaszaik csitulnak, akár el is múlnak. :) Kata