Mai család kategória bejegyzései

Apák és férjek – támasztott és elfeledtetett igények

A mai nő szívesen követi a férfit. Igen, odaadó híve lesz, ha a férfi elkötelezett a családja: érte és gyermekeik iránt. Ezenkívül képes a magabiztos és romantikus férfi szerepét is magára vállalni. Sok ez? Nos, ráadásul ma már az elkötelezettség sem merül ki az eltartásban: minőségi időt is kell a férfinek mindenki számára biztosítani, vagyis csak rájuk figyelve együtt lenni velük. Ne csodálkozzunk, ha közben szabadságharcossá is kell egy családos férfinek válnia: kiküzdeni a szükséges „én időt” magának. Amikor pecázhat, bütykölhet, sörözhet a haverokkal. Mégis egy apának és férjnek, vagy archaikusabban egy királynak és szerelmesnek egy dolga van igazából a társadalmunk szerint, ha megnősült: SZOLGÁLNI.

Járjuk körbe a kérdést két oldalról! Egyrészt persze, nézzük meg, konkrétan ez a szolgálat mit is jelent, de – és erről az oldalról nem szokták a ma divatba jövő férfimotivációs mozgalmak sem megvilágítani az ügyet – mit igényel egy férfi apaként és férjként? Igazából semmi forradalmian újat, a modern kívánságok mintha merőben a nőktől és főleg a feministáktól jönnének. Mivel tényleg megváltozott a világ, ezeknek van helyük a nap alatt, de miért szorulnak ki a látómezőnkből és a gyakorlati életből a férfi igények? Lássuk!

apa6Egy apa legyen gondoskodó! Készüljön a szülésre a párjával együtt! Vegyen részt a lakóhely átalakításában, keressen elég pénzt a megnövekedett család számára, legyen ott a szüléskor, fürdesse a picit, cserélje a pelust!

Igen, helyes, ez legyen így! Nagyon sokat adhat mindez egy férfi életéhez. De itt is, mint az összes többi igénynél legyen figyelembe véve, hogy a férfi is: ember. Mindez így, együtt: nem-fog-menni!  Tudni kell egy nőnek is, hogy a feminizmus által mélyen-mélyen befolyásolt médiából áradó szerepelvárások mennyire felelnek meg: neki, aztán pedig az élethelyzetüknek. Egy reggeltől-estig pénzt kereső embertől mennyire várható el, hogy bármi mást tegyen még otthon, mint bámulja a tévét, és ágyba zuhanjon? Mit tehet a feleség, hogy ez a helyzet megváltozzon? Mit vállalhat át a párjától? Persze fontos, hogy a férfi belássa: az alkotó erejére otthon is szükség van, nem csak a munkahelyén. Előbb-utóbb kelleni fog a gyerekeinek, hogy érezzék, apa ott van, pszichésen is, a figyelmével, a tetteivel, a bátorításával. Ezért akár munkahelyet is megéri váltani.

Legyen egy férfi erős támasz! Aki nem vonja el a vállát a nőtől, amikor az az érzéseiről, félelmeiről, terheiről beszél (ventilál). Lássék a férfi tettein, hogy elkötelezett, áldozatkész az övéi iránt! Ha kell plusz munkát vállal be (egyik ismerősöm, amikor megszülettek a már meglévő gyermekeik mellé az ikrek, belevágott egy nagyobb ház megvételébe. Szó szerint kora reggeltől késő éjszakáig dolgozott akkor kb. két hétig, hogy időre beköltözhető legyen a ház. Igaz, a felesége is teljesen mellé és a közös ügy mellé állt. Panasz nélkül vette át a gyerekek teljes irányítását és ellátását arra a két hétre, és még bizonyos munkákban segített is az ismerősömnek.) Igen, ez mind jó! DE!

Egy nő álljon a férje mellé! Tegye őt királlyá! Beszéljen vele tisztelettel és ezt várja el a gyerekeiktől is! Ne kérdőjelezze meg a szakértelmét, de ha kell, merjen udvariasan ellentmondani! Elvégre a férfi se tudhat mindent tökéletesen. Jelezze, hogy bizonyos kérdésekben egyértelműen a párjától vár döntést, és ha a döntés megszületett, akkor tartsa magát ahhoz, mások előtt is. Igaz, a férfi törekedjen „közös döntést” meghozni, olyat, amiben minden érdekelt igénye szerepel!

A férfi legyen irányt adó, és konfrontatív! Vagyis veszekedjen a szakikkal, tegye helyre a kötekedő szomszédot, gondolkodjon a családja igényei szerint és lásson előre, mire van, és mire lesz szüksége a vele élőknek? Jogos, ez férfias és támogató. DE! Egy nő se legyen rest kinyitni a száját, ha épp ki kell! Tudja időnként szelíden terelgetni a párja lelki szemeit olyan célok felé, amelyeket el kell érni, hogy a család harmonikusan fejlődhessen. Ne mindent a férjének kelljen észben tartani. Pl. a feleség küldje szűrővizsgálatra a párját; ha nehéz, fizikai munkát végez, masszázs bérletet vegyen neki; jelezze hogy jó ötlet lenne a gyerekek nevére életbiztosítást kötni, nézzen körül megfelelő iskolát keresve a gyerekeknek a tehetségük és képességük szerint, stb.

1a jizz2Egy férj (élettárs) legyen romantikus! Keresse az időt, amit együtt tölthet a párjával! Érdeklődjön a nő igényeiről, élményeiről, érzéseiről! Hallgassa meg! Lepje meg! Elégítse ki (testileg, lelkileg)!

Helyes. Törekedjen erre a férfi! Legyen a párja mindene! DE! Egy nő ne felejtse el, hogy a szexuális örömöket tőle is igényli a párja! Hogy mennyire jól esik egy férfinek, ha tetszeni próbál neki az ágyban, ha keresi, mi érdekli a férfit, ha a kívánságainak utánajár. Ha néha kiszolgálja őt. Természetesen ide is igaz, amit fentebb a férfiakról írtam, pl. egy három gyerekes anyukától, aki még pénzt keresni is köteles, nem biztos, hogy ez elvárható. De sokszor  a gesztus is elég. Hogy megpróbálja, hogy törekszik rá! Hogy fogyókúrázik, nem engedi el magát, hozzá illő frizurát csináltat, akár pornót néz a párjával… Hogy számít a férfi, a maga igényeivel. Ma nagyon az jön át a társadalmunkon keresztül, hogy kell a világnak, és nagyon is, amit a férfi adni tud. De ő maga már nem. Akkor tud bárki (a nők is) jó szerelemesnek maradni, ha a vágyai, elképzelései számítanak. Így van ez velünk, „fiúkkal” is.

Még picit a férji igényeknél maradva, egy nő legyen enyhet adó, felvidító is! Persze élhessen úgy, hogy neki is legyen miből meríteni, de igenis tudja néha elvonni a párját a kötelességek „földjéről” kettejük intim világába! Nevettesse meg, pl. a családi élet – amiből a férfi sokszor pénzkereső tevékenysége miatt valamennyire kimarad – kedves történeteinek megosztásával is. Ma, amikor telefonon fényképeket és szöveges üzeneteket lehet gyorsan küldeni, ez akár munka közben is megoldható. De akár magáról is küldhet képet az asszonyka. Pl. milyen baby dollban várja az ő férjecskéjét haza…

Egy nő legyen kicsit gondoskodóan anyáskodó a párjával! Akár, hogy elé teszi az ételt, odafigyel, hogy ízlésesen öltözzön, orvoshoz küldi… de csak amit a férfi igényel és elfogad. Vannak férfiak, akik az ilyesmit mind maguk szeretik intézni, és sértő számukra, ha ebbe a nő beleavatkozik. Jó ha hisz a párjában, biztatja, hogy bontakozzon ki… de ezt egy férfi veheti cseszegetésnek is, és hogy ő pont úgy nem jó sosem, ahogy éppen van. Bölcsesség kell ide is.

Végül a gyerekektől mit vár egy apa – eddig csak a párjukkal szembeni kívánságokat soroltam. Amikor kicsik még, azt, hogy hallgassanak rá. Tegyék a kötelességüket, ugyanakkor a legtöbb férfi leginkább azt, hogy önfeledten együtt lehessenek. A játékot, az örömteli perceket. Mivel ekkor általában kevesebbet vannak együtt az apák a gyermekeikkel, ezért is fordul elő, hogy inkább a nők fegyelmeznek. A harmadik műszakot lehúzva nem fegyelmezni akar a legtöbb apa, hanem örülni a közös időnek. Később már őszinteséget, komolyodó beszélgetéseket, bizalmat – amiért cserébe ő ugyanakkora bizalmat viszont nem adhat. Egyszerűen vannak ügyek, amiket a párjával, vagy egyszerűen saját magával kell megbeszélnie, elrendeznie. Mit vár még egy apa? Teljesítményt és törekvést a teljesítményre. Legtöbben szeretjük kihívások elé állítani utódainkat. Nagy büszkeség, ha megugorják a mércét, és jó érzés tudni, hogy a biztatásunknak ebben komoly szerepe volt. Ragaszkodást, hűséget. Ha válásra kerül is a sor – ami ma nagyon valószínű – akkor is tudhassa a gyerek, hogy ki az apja, kihez tartozik az anyja mellett igazán. Ez a nők segítsége nélkül nagyon nehéz.

Egyenlő lehetőséget a gyerekek nevelésére váláskor is. Nagyon-nagyon sokszor váltott elhelyezést, amit ma alig ítélnek meg a bíróságok. Működjön együtt egy apa az anyával a gyerekeiket illetően a válás után is! De az anya is az apával! Tegyen meg minden szükségest, hogy eleget lehessenek együtt az apjukkal a gyerekek! Pl. akkor költözzön messzebb az apától, ha az tényleg fontos és indokolt.

Nos, a teljesség igénye nélkül sorra vettem néhány férfiakkal szembeni elvárást apaként és férjként, illetve azt, hogy ők mit várnak el cserébe. Fontos, hogy társadalmi szervezeteiken keresztül a köztudatba is vigyék be mindezt, mint jogos és hasznos igényt!

csa

Anyasebek

Meleg étel az asztalon, tiszta ruhák, illatos otthon, hazaváró édesanya, érdeklődés a napi iskolai élmények után… ilyen az ideális anya. Kijut mindenkinek? Nem. Van, ahol megtartó ölelés életet kiszorító karolássá változik, és az alapvető érzelmi alapokat adó NŐ helyébe egy rideg érzelmi vámpír, egy szörnyű rém költözik. Az okozott lelki sebek aztán a felnövekvő fiút nőgyűlölővé, szerelmi kapcsolatait problematikussá teheti.

nőirém

Szeretném előrebocsátani, hogy a kialakuló nőgyűlöletről a felnövekvő fiú nem tehet. A már felnőtt férfi sem tehető felelőssé a belé épült zsigeri bizalmatlanság és düh jelenlétéről. Nagyon mély, meghatározó élményekről van szó. Akár már a csecsemőkorban elkezdődhet az alapvető kötődés és későbbi érzelmi biztonság megtanulásakor, kialakításakor, hogy az anya nincs ott, akár fizikailag is hiányzik a gyereke életéből, mert pl. még teljesen éretlen az anyaságra. Magam is találkoztam ilyen példával, a fiatal anya a nagymamára hagyta a gyermekét, ő pedig eltűnt a fővárosban, hogy kiélvezze az életet. De itt legalább ott volt a nagymama. Apákat is hagytak már magukra, akiknek immár egyedül kellett dolgozni a betevőért, és emellett klasszikus családfenntartó szerepben megoldani a kicsivel való törődést, érzelmi és fizikai szükségleteinek kielégítését. Ez az anyaszerep sok férfinak gondot jelent, másoknak viszont egyszerűen az jelent gondot, hogy időt és energiát találjanak a munka, a a gyerek és a háztartás gondjainak megoldására.

Mindez a ritkább probléma. Sokkal gyakoribb, hogy az édesanya jelen van, a környezete tiszteli is ezért, jó anyának tartja, de a valóság… az más. Állandóan kontrollál, vagy pl. férjével megoldatlan érzelmi ügyeit a gyereken vezeti le. A gyermek (és ez lányokra is igaz, akik viszont a nőiséget kellene, hogy megtanulják anyjuktól) soha nem elég hálás, mindent rosszul csinál, holott „ha az anyukájára hallgatna minden rendben működne”. Akadt férfi, akit jóval harmincon túl is az anyja alaposan meg tudott ijeszteni, hogy befizetetlen csekkjei vannak, ő azokat látta, és tudja, hogy hónapok óta halmozódik az adósság, a szolgáltató el fog járni vele szemben. Kiderült, a szolgáltató előre küldte a havi csekkeket, az anya által látottnak még messze nem közeledett a határideje. De itt is az anya „tudta jobban”, és nem volt hajlandó elengedni a felnőtt fia kezét, irányítani akarta.

Ezek a valóban rosszul funkcionáló anyák, sokszor éreztetik a gyermekükkel, hogy nem elég hálásak a kapott gondoskodásért, hogy nem elég jók, hogy „össze kell magukat húzniuk egészen kicsire”, hogy szerethetők legyenek, és hogy valami rejtett dolog nem stimmel velük.

Van még egy típusa ezeknek az anyáknak. A szelíd és mézes-mázas. Ők rendszerint fiús anyák. Mindenük a fiúk/fiaik. Teljes kiszolgálást kapnak a Mama hotelben, és egyben szabadságot az udvarlási kényszer alól – nekik egyetlen nő sem megfelelő, mondja és jelzi az anya. Akit csak lehet, elmarnak a fiúk közeléből. Egyik ismerősöm már két gyerekes apa volt, mikor az édesanyja kitalált egy tervet, hogyan érhetné el, hogy fia otthagyja a családját és hozzá visszaköltözzön. Elszólta magát idő előtt, és a lánya (a fia nővére) határozott fellépése miatt végül is elállt tervétől.

Nem csoda, hogy annyi sebzett férfi (és nő) él a világban, mikor a gyermeküket egyedül nevelő anyák száma is nő hazánkban. A válások aránya már a 60 %-ot is elérte, és még mindig nem bírói gyakorlat a váltott elhelyezés. Ami alapvető megoldás kellene legyen. Az ebben a cikkben tárgyalt anyák esetén pont a mai, egyre inkább gondoskodni, jelen lenni akaró apák adnak egészséges ellensúlyt. Illetve sokszor csak adnának, de van, hogy a gyerekeik közelébe sem tudnak jutni. A jövő reménye az egyre kifejezettebb apa és férfijogi mozgalmak, melyek közvetve segítenek, hogy elég érzelmi gondoskodást kaphasson minden gyermek.

Mit lehet kezdeni felnőttként anyasebünkkel?

szív

Először is jó elismerni, hogy van. Akinek nincs, vagy (és ez az általánosabb) minimális, azok képesek férfiasságuk megtartása mellett tisztelni a nőket és egyértelmű elvárásokat támasztani velük szemben, valamint ezt kommunikálni. Képesek méltóságuk csorbulása nélkül szolgálatokat tenni nőknek, és önérzetesen szolgálatokat kérni. Képesek elköteleződni, de nem akárkivel. (Én pl. erre nem voltam képes. Elvettem az első lányt, akinek nagyon fontos voltam. Később ő tett meg mindent, hogy elválhasson tőlem.) Akiknek ezek közül többel (legalább kettővel) hosszan fennálló problémája van, gyanakodhat, hogy anyasebe van. Bár az udvarlás(ok) során tapasztalt sok és elkeserítő kudarc is kiválthat hasonló tüneteket.

Jó megtalálni azt a gondolatot, élményt, berögzült érzést, ami negatív reakciókat vált ki, pl. intim helyzetben. Vagy túlzott, rombolni, megsérteni vágyón haragra gyújt a mai nőmozgalmak túlkapásai esetén. Nem a harag a gond! Diszkriminatív és veszélyes Isztambuli Egyezmények korában lehet oka a férfiaknak haragudni. A megélése (külön cikket érdemelne) a levezetése, ismétlődő jellege, a kommunikációt acsarkodássá torzító volta jelzi, hogy volna mivel foglalkozni. Megértő barátokkal őszintén beszélgetni ezekről az érzésekről, akár szakembert nagyon érdemes felkeresni. Tenni mások javáért, vagy állatot tartani. Megélni az apaságot. Tehetetlen harag helyett aktívan tenni az érzelmi problémák (melyek kialakulásáról nem, legfeljebb az erre adott reakcióit illetően felelős a már felnőtt férfi.) feldolgozásáért. Rendkívül káros, hogy az ilyen férfiakat – de nőket is –  megbélyegzik, stigmatizáltan emlegetik, ki és lenézik az emberek maguk közül. Főleg a mainstream média kelti azt a látszatot, hogy a haragvó férfi veszélyes, múlt században ragadt, és nincs tekintettel az igazságra, a nők igazságára és szégyeníti meg ezeket a férfiakat. Mint mentálhigiénés szakember ezt nagyon kontra produktívnak tartom, mivel ezzel csak berögzítik az érintett férfiakat a nőgyűlöletben, sőt a folyamatos megszégyenítés, a „haladó”, „jó” kategória helyett a „maradi”, „rossz” címkét aggatva a férfiakra, növelik a férfiak frusztrációs szintjét, és könnyen nőgyűlölővé válik az is, akinek egyébként rendkívül jó a kapcsolata az édesanyjával.

Végül szeretném megjegyezni, hogy természetesen a legtöbb anya nem, vagy még elviselhető mértékben bántalmazza érzelmileg a gyermekét. Elvégre tökéletesen senki sem képes nevelni. Viszont beszélni kell a másfajta, az érzelmi vámpír vagy fojtó anyákról is. Letagadhatatlan a hatásuk a mai férfigenerációra nézve.

Segítsetek!!!

help2Segítsetek, mert megnyomorítják a kislányomat! Segítsetek, mert most, ezekben a percekben is mérgezik a lelkét és egyre kisebb az esélye, hogy egészséges ember maradjon! Segítsetek ti, Kedves Ismeretlenek, mert rajtatok kívül már nincs reményem.

Mivel a saját történetemet írom, nem tudok más lenni, mint elfogult – ezért próbálok csak a tényekre szorítkozni. Az igazság az, hogy nagyon elszúrtam a dolgokat. Gyereket csináltam egy nőnek, akinek nem kellett volna. Panka alig fél éves volt, amikor az anyja, Veronika bejelentette, hogy nincs helyem az életében. Nem volt kérdéses, hogy egy csecsemőnek az anyja mellett van a helye, így jobb híján elfogadtam a hétvégi apuka szerepet. És ekkor követtem el életem legnagyobb hibáját.

Hittem ugyanis abban, hogy szétvált szülőként is lehet együttműködni a közös gyerek érdekében, sőt, talán még barátok is maradhatunk volt párommal. Ő legalábbis ezt mondta. Veronika arról is meggyőzött, hogy felesleges papírt írni a gyermek elhelyezéséről, hiszen úgyis ketten gondoskodunk majd róla, és – mivel ugye barátok vagyunk – nyilván mindent meg tudunk majd beszélni. Istenem, mekkora hülye voltam!

Négy évig jártam hozzájuk. Tartásdíjat, havi 40 ezret – mivel ugye barátok voltunk – papír nélkül is fizettem, és mindig teli kosárral érkeztem. Amikor együtt voltunk hármasban, szinte olyanok voltunk, mint egy normális család, közös ebéd, közös programok. Az idill akkor kezdett szétoszlani, amikor el akartam vinni Pankát egy apa-lánya programra. Veronika mindenféle kifogásokkal élt. Soha nem hagyta, hogy kettesben legyek a lányommal. De nem csak nekem, édesanyámnak és nővéremnek sem. A kert végéig sem. Ezen a ponton szólalt meg a vészcsengő a fejemben – és itt vette kezdetét a mai napig tartó vesszőfutásom.

Közöltem Veronikával, hogy itt az ideje, hogy írásban is lefektessük a gyermekelhelyezésről szóló megállapodásunkat – „persze, megbeszéljük, hiszen barátok vagyunk”, majd fogta Pankát és „eltűnt a föld színéről”! A szó szoros értelmében. A házuk üresen állt, a telefonja kikapcsolva. E-mailben annyit írt, hogy Panka a szorongás összes tünetét produkálja, és nem találkozhatok vele. Kétségbeesetten rohangáltam egyik hatóságtól a másikhoz, de az illetékesek mindenhol közölték, hogy ők nem illetékesek. Hónapokig tartott, mire a nyomukra bukkantam.

Amikor több hónapos kétségbeesett kutatás után végre megpillantottam a kislányomat, nem tudtam gondolkodni. Hála az Istennek, még megismert, és örült nekem! Magamhoz szorítottam, és beültem vele az autómba. Csak vele lenni akartam. Ja, igen, fontos körülmény, hogy mikor Pankát az ölembe vettem, az öt éves gyerek egyedül volt az utcán. Veronika csak akkor került elő, amikor már az autóban ültünk.

Őrjöngve esett nekem. Ütött, ahol csak ért, én meg próbáltam védekezni, miközben Pankát a karomban tartottam. Sérülések, igaz, nem komolyak, csak rajtam keletkeztek. A testemmel védtem Pankát. Tehát ő ütött, én meg álltam. De ennek ellenére a kiérkező rendőrök engem vittek be a fogdába. Veronika meg feljelentett, hogy megtámadtam.

Akkor tudtam meg, hogy már feljelentett zaklatásért is, mert e-mailben könyörögtem, hogy találkozhassak a lányommal, de gyanúba kevert betörésben is, mert az üresen hagyott házát valaki feltörte.
Ilyen előzmények után került az ügyünk bíróság elé. Veronika majd sírva magyarázta a bírónőnek, hogy én egy kiszámíthatatlan, gonosz bántalmazó vagyok, aki folyamatosan fenyegeti őt, és aki miatt hónapok óta kénytelen menekülni. A tisztelt bíróság pedig természetesen „megette” a történetét, annak ellenére, hogy a bizonyítékok, a szakvélemények, mind az én álláspontomat igazolják, és kizárt engem a lányom életéből. Az sem érdekelte, hogy a rendőrség időközben lezárta a nyomozást az incidens ügyében. A szemtanúk vallomása alapján – merthogy jó sokan látták, amint Veronika ütlegel engem – egyértelműen megállapították, hogy én semmit sem csináltam.

Most jönne az a rész, amikor le kellene írnom, hogy valójában nem vagyok sem bántalmazó, sem gonosztevő, sohasem bántottam sem a volt páromat, sem a gyerekemet. De hát ki hinne nekem! A bíróság biztosan nem. Majdnem két éve tart a per, egy halomnyi szakértői vélemény készült, amelyek kivétel nélkül engem igazolnak, de úgy látszik, ez semmit sem jelent.

Az első pszichológus szakértő leírja, hogy anyuka parazita életmódot folytat és egy gyermekkori traumát él újra „menekülése” során, a cselekvése nem adekvát, nem reális. Tehát, egy gyermekkori rémálomban él. Engem ugyanakkor alkalmasnak talált a gyerek nevelésére, sőt, egész szépeket írt rólam. A kislányomról, Pankáról leírja, hogy aggodalmas, az anyja jelenlétében zárkózott és a szeparációs szorongás jeleit mutatja.

A második szakértő már nem fogalmaz ilyen sarkosan, de az ő szakvéleményében is benne van, hogy az anyukának bizony vannak személyiségfejlődési problémái. Igaz, ez a szakértő engem sem tart igazán kiegyensúlyozott embernek – de hát senki sem tökéletes. A lényeg, hogy még ez a szakvélemény is azzal zárul, hogy alapvetően alkalmas vagyok a gyerek nevelésére és kifejezetten javasolja, hogy több időt töltsünk együtt.

A per majd két éve alatt havonta kétszer egy órát, felügyelet mellett, találkozhattam a kislányommal, és bár a körülmények szörnyűek, mégis ezek a legboldogabb óráim. Panka kezdetben zárkózott volt. De hát milyen is lett volna, mikor előtte nyolc hónapig nem engedte az anyja, hogy találkozzon velem! Öt éves volt, könyörgöm! Alig emlékezett rám. Ehhez képest ma már ott tartunk, hogy a gyermekjólléti szolgálat munkatársai egyöntetűen javasolják, hogy töltsünk együtt minél több időt, mivel az láthatóan jót tesz a gyereknek.

Találkozásaink alatt képet kaphattam arról, hogy bánik a kislányommal az anyja. Meg kellett tanulnia, hogy apa gonosz és hazudik, ha apa egyszer elviszi, akkor soha többé nem láthatja az anyját (elképzelnem is félelmetes, hogy mit okoz ez a kép a lányom lelkében, akinek egyébként is beteges, szorongásokkal telitett kapcsolata van az anyjával). Ha apával kitalál egy játékot, azt tilos otthon játszani.

bírónőMindezek tények, ám a bíróságot teljes mértékben hidegen hagyták. A tisztelt bírónő továbbra is kizár a lányom életéből és a nagy valószínűséggel pszichopata anyja karmai között hagyja. Ja igen, mert hogy az anyáról időközben egy MMPI teszt, amely a pszichopata hajlamokat is méri, kimutatta, hogy a maximális 78 pontból 72-őt produkál és a személyisége teljes karakterisztikája egy pszichopata bűnözőé. De a bíróságot ez sem érdekelte.

Ráadásul Veronika szemmel láthatóan is egyre rosszabbul néz ki. De hiába kértem a bíróságot, hogy rendelje el az anya drog tesztjét, erre sem volt hajlandó. Pedig Veronika korábban igazolhatóan heroin függő volt – és sok jel mutat arra, hogy visszatért a régi szenvedélyéhez.

A per most, legalábbis első fokon, a végéhez közeledik. A bíróság igyekszik belém fojtani a szót, eddig mintegy másfél órát beszélhettem, Veronika meghallgatása másfél évet tartott. Nincsenek illúzióim. Tudom, hogy Madarasné Molnár Gizella bírónő (II-III., Bíróság) végleg ki fog zárni a kislányom életéből és ott hagyja egy pszichopata karmaiban, aki tönkre fogja őt tenni.

Nincs kapcsolat (a Zimbardo könyv) III. rész

zim6Megoldások

Csak néhány, a sok javaslat közül, felsorolás szerűen: az államnak támogatni kellene az apaszerepet a társadalomban. Az apák erősítésén túl, általában több követendő férfimintával találkozzanak a fiatalok, pl. a tanárok között is.

Egészséges ételeket az iskolákba! Pl. a büfék kínálatát megreformálni. Több ivókutat kihelyezni.

Bátorítani a fiúkat az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra felé való orientációra.

Az iskolák hatékonyabban készítsenek fel az életre! Pl. a tanárok fizetésében jelenjen meg, mennyi diákjuk végzi el az iskolát. Pályaválasztási tanácsadókat az iskolákba!

Javítani a szexuális felvilágosítás színvonalán. Pl. a fiúkat megtanítani az önmegtartóztatás és türelem jelentőségére, elismerni őket, ha e szerint viselkednek, a lányoknak pedig megerősíteni a tartását, hogy ne a bevállalt szexszel akarjanak szeretetet kapni. Ne egyszeri alkalom legyen a felvilágosítás! Újra és újra elő lehet venni, évente új témákat felvetve. A könyv 320. -321. oldala felsorol egy listát a lehetséges témákról.

Az iskolák biztosítsák, hogy a szakmát tanuló fiatalok, valódi munkatapasztalatot szerezhessenek, valódi körülmények közt. A felnőttekkel együtt ledolgozott idő egyben segít átállni a serdülőkorból a felnőttkorba.

Felmérés során rengeteg diák találta úgy, hogy jó lenne egy tantárgy, ami a mindennapi felnőtt élettel foglalkozna. Kapcsolatkialakítás, fenntartás, megszakítás, hozzátartozó halálával való megküzdés, hétköznapi kötelezettségek, pénzügyek, stb. A Waldorf és a Montessori iskolák jó például szolgálhatnak.

Nemekre szabott tanórák! Mert más és másképp érdekli a fiúkat és a lányokat.

Szórakoztatóbbá tenni a tanulást – el lehet tanulni a videójáték ipartól. Új technológiákat lehet bevezetni, pl. internetes fórumokon megvitatni az órai tananyaggal kapcsolatos kérdéseket, illetve új tananyagot is ott lehet elküldeni, és az olvasottakkal kapcsolatban már csak megbeszélést tartani az órán.

Ne kelljen neveket írni a dolgozatokra! A fiúk, ha anonim dolgozatokat adhatnak be, észrevehetően jobb jegyeket kapnak. Ezenkívül általában helyes dolog megtanítani hatékonyan tanulni, jó időbeosztást készíteni, leszoktatni a halogatásról, és a közös tanulásból a legtöbbet kihozni a diákokat. (Lányokat is.)

Megfelelő férfi mentorok keresése, megtanítani a férfiasság pozitív megélésére a fiúkat, és arra, hogy nincsen abban semmi különös, ha egy lány hívja meg őket randira. (E sorok írójának különösen felszabadító élmény volt, amikor egy alkalommal megtapasztalhatta, hogy tulajdonképpen pontosan ugyanoda vezet, ha engedi, hogy a nő csábítsa el, mintha ő akarta volna meghódítani. Egyszerre értékelődött le a misztikus magasságokból a nő vágya, és vált teljesen természetessé, elfogadhatóvá.)

Zimbardo rengeteg lehetőséget felsorol a felelősségre tanításról: önálló megbízatások adása, vásárlástól, ház körüli munkától kezdve, vagy az önálló tömegközlekedésre tanítás. A jól végzett munkáért dicséret jár, de csak azért! Ezenkívül célszerű a befektetett munkáért elismerni a fiatalokat (illetve gyakorlatilag bárkit), és nem az eredményekért. Ez fenntartja a szívesen vállalt erőfeszítés utáni vágyat, és a tehetséges gyereknek is segít, hogy ne csak a tehetségében bízzon, hanem fejlessze azt.

Középiskolás korban kifejezetten hasznos nyári munkára, illetve önkénteskedésre buzdítani a fiatalokat. Fontosak a társas készségek, és, hogy minkét nemből legyenek barátaik.

Őszintén kell beszélni a szexről, és ami azt megelőzi: az udvarlásról és együtt járásról. (Most a szülők felelősségét boncolgatjuk.) Legyünk nyitottak a kérdésekre, és ne féljünk bevallani, ha valamit nem tudunk! Mi a különbség pornó és valóság között – nagyon fontos téma! Megbeszélni, hogyan tud ellenállni a csoportnyomásnak és kilábalni általa nem kívánt helyzetből. Mindkét szülő vehessen részt a gyerekek nevelésében! Rengeteg kutatás igazolja ennek pozitív voltát. A szerző eléggé sok adatot felsorol a 338. és 339. oldalon. Nagyon, de nagyon fontos, hogy a férjek szeressék a feleségüket (élettársukat) és a feleségek szeressék férjüket (élettársukat)! Erre alapozódik minden a családban, és a családra épül a társadalom. Meglehet ez a kölcsönös szeretet tartja fenn, ha áttételesen is, emberi világunkat.

zim7Apa legfontosabb dolga: az apaság.

Érdemes áttekintést készíttetni a fiainkkal, mire mennyi időt szán. Meglehet, rákényszerülünk, hogy korlátozott mobiltarifacsomagra váltsunk, és a lakás központi részébe kerüljön a fiunk laptopja a hálószoba magányából.

Ha fiatal férfiak vagyunk, nos tanuljunk meg néhány társalgásbevezető formulát, legyen barátnőnk, fedezzük fel a természetet, és tanuljunk meg táncolni! Kapcsoljuk le a pornót, a böjt jól kezeli pl. a pornó miatti merevedési zavart. Ezenkívül ez olyan, mintha újraindítanánk az agyunkat – ismét megtanul természetes módon élvezethez jutni.

Célorientáltság – meg kell tanulni vágyni céljainkra, és motiválni magunkat azok elérésre. A szexuális energiát más célokba fektetni. Sportolni! Rengeteg mindenre megtanít: együttműködés, tisztelet, fair play, akaratedző és egészséget teremtő. De lehet táncolni, énekelni, hangszeren játszani – mind alkalmas társas kapcsolatok kialakítására (is).

Napi szokásaink – NAGYON fontosak, ha sikert akarunk elérni. Repíthetnek céljaink felé, vagy elgáncsolhatnak szüntelen.

Philip Zimbardo ebben a fejezetben össze is foglalja, mit ért az élet értelme alatt:

„Tehát hajszolhatjuk a pillanatnyi örömöket, ám a tartós boldogságunk valójában azokból az értelemmel bíró erőfeszítéseinkből ered, amelyek segítenek abban, hogy feltárjuk gyenge és erős oldalainkat, elérhető célokat tűzzünk ki magunk elé, és olyan helyzeteket tapasztaljunk meg, amelyekben kötődhetünk másokhoz, és velük együtt fejlődhetünk.” 361. old.

Legyen barátunk az ellenkező nemből! Nagyon sokat megtaníthat nekünk szavak nélkül is a nők belső vezérléséről, természetéről. Keressünk mentort, egy idősebb és/vagy tapasztaltabb férfi személyében! Egy jó mentor rengeteget segíthet. De legyünk azért óvatosak: egy rossz mentor összezavarhat.

Legyünk politikailag aktívak! Legyen a politika kedvezőbb a férfiak számára! Ne úgy, mint most, amikor hercegkisasszonyokat nevel, akik el is várják, hogy a világ (és benne a férfiak) szüntelenül körülöttük forogjanak.

Az anyák neveljenek keménykötésű, de érzékenységre kész férfiakat! Férfiak segítségével – akár edzővel, nagybácsival, nagypapával, férfitanárral közösen, ha az apa nem elérhető.

Nagyon fontos: mit is várnak el a nők a férfiaktól? Mert a férfiak többsége ehhez fog idomulni. A szintet meg nem ütő férfiakkal szemben címkézőek – vagy türelmesek, de határozottak az igényeiket illetően? Zimbardo hasznos kérdéseket sorol fel, melyekre még a párkapcsolat elején jó, ha egy nő odafigyel. (370. – 371. oldal) Pl.: a férfi tettei beszélnek! Akármit is mondhat, akármit ígérhet – de mit tesz, vagy nem tesz? Ez árulja el, valójában ki ő. Szóval menjen minden csak a régi recept szerint: annak adja oda a nő magát, aki méltó a szívére – és ezt a tetteivel bizonyítja!

Rengeteget segítene, ha a nők, amikor elutasítanak, szakítanak, annak okát is elmondanák. Így adva esélyt a férfiaknak a fejlődésre, hogy legközelebb jobban menjen. Sok férfi azért lesz MGTOW (a nőnknek, de legalábbis a tartós kapcsolatnak hátat fordító férfi) mert nincs kellő pozitív élménye a nőkről. Próbálkozik, felsül, próbálkozik, felsül, és végén elmegy a kedve az egésztől. És lesz sok magányos férfi és nő… kinek jó ez?

zim9Nyomást kell gyakorolni a médiára a pozitív és élhető férfi szerepminták megjelenítésére. Magától nem fog változni – amíg nyitottak vagyunk a szexista, előítéletesen megalkotott férfi mintákra, addig azokat is fogjuk kapni. Pl. egy Behdel teszthez hasonló „McGywer” teszt: 1. az anya jelenlétében is legyen kompetens az apa, 2. a becsületes, keményen dolgozó férfi érjen el sikereket, ne balekként ábrázolják, 3. a női főszereplő már azelőtt érdeklődjön a férfi főszereplő felé, mielőtt az valami hősiest cselekedne, 4. kreatívan, békére törekedve oldjon meg helyzeteket a férfi főszereplő, az erőszak az utolsó, és ritkán választott eszköz legyen ebben, 5. mennyivel több férfi, mint nő hal meg, illetve mennyi férfi hal meg, hogy megmentse egy nő életét a filmben?

Fontos érzékeltetni a férfiaknak is, a nők után, hogy milyen az ő helyzetük! Kölcsönösen egymásra figyelve, kialakulhat fejlődés és együtt növekedés. Nem teszem ide Zimbardo Jégvarázs elemzését, ahol egy jelenetsorban megcseréli Anna hercegnő és a szegény Kristoff helyzetét. Mi történne akkor, ha egy férfi viselkedne úgy, mint a hercegnő teszi Kristoffal, és egy szegény nő lenne úgy kihasználva, mint Kristoff? Lázadás, hímsovinizmussal vádlás? Mert az eredeti szereposztásban ez ma egy jó poén csak… mondom ezt végtelen szelíden.

Jobb randialkalmazások! Sok nő panaszkodik, hogy az ismerkedős oldalakon számukra érdektelen férfiak bombázzák őket, nem túl eredeti üzeneteikkel. A férfiak pedig, hogy iszonyú sok üzenetet kell elküldeniük, míg végre választ kapnak. (Személyes tapasztalat: egy minőségi oldalon kb. 60 üzenetre két elutasító válasz érkezett. Ez nem táplálja a kitartást senki lelkében.) Nos, mi lenne, ha többet kezdeményeznének a nők? Kevesebb zaklatás a férfiak részéről? Talán. Igényesebb férfiprofilok? Meglehet. Elvégre vadászból prédává válnának, és ha foglyul akarnak esni, bizony adni kell a megjelenésükre.

A pornó videók elé jó ötlet lenne a biztonságos szexről egy kis reklámot illeszteni, ami fizetség ellenében átugorható. Azonkívül a forgalmazók ötleteket kérhetnének a felhasználóiktól, hogy miképpen lehetne pl. művészi, oktató és terapeutikus célokra használni az ipart. Ezenkívül támogathatnák a függők gyógyulását – mint a kaszinók (legalábbis Amerikában) a játékfüggőket.

A játékfejlesztők „kiszervezhetnének” hasznos feladatokat a felhasználóknak. Jó példa erre a The Guardian lapnál történt eset, amikor képviselők pénzügyi visszaéléséről szóló hatalmas, rendszerezetlen adatot hoztak nyilvánosságra, azzal, hogy az oldalon mindenki kedvére kutathat terhelő bizonyítékokért. Három (3!) nap alatt, 20 000 felhasználó rendet tett a 170 000 dokumentum közt.

Következtetések

Először is, nagy kihívás, hogy a technológiával úgy éljünk együtt, hogy az közelebb hozzon minket egymáshoz, és emberek maradjunk, szabadon, felelősen.

Másrészt egy nagyrészt apátlanul felnövekvő társadalomban a fiatal férfiak a börtönnel, a fiatal nők a lányanyasággal néznek szembe. A társadalom pedig azzal, hogy egyre kevesebben kell, hogy egyre többeket eltartsanak.

Fejlesztenünk kell a „Légy Férfi!” felszólítást, mindent megtartva abból, ami eddig jó volt, hozzátéve azt, amire ezek után szükség lesz. Legyen egy férfi sikeres az önmagával folytatott, a családi, a társasági és a társadalmi életében is! Fejlessze ki és használja az ehhez szükséges készségeit!

Úgy tűnik, üdvös a nőknek nagyobb anyagi önállóság kivívása, míg a férfiaknak intenzívebb érzelmi bevonódás a családi életbe. S a férfiak fejlesztése mellett nem szabad szem elől tévesztenünk a nőket sem, hiszen mindkét nem élete kihat a másikra is. Nem szerencsés az sem, ha a lendületbe jövő nők elkezdik felmutatni azokat a sajátságokat, melyeket a korábbi, patriarchális világ férfiai mutattak velük szemben. Pl. elmacsósodnak azon az alapon, hogy igazuk van és ez jogos. A régi világ macsó férfiai pont ugyanezzel indokolták önzésüket és kíméletlenségüket. Nagy kihívás az egyenlőség kontra különbözőség megvalósítása. Melyik nő ne szeretne nőies lenni? És férfi férfias? És ki ne akarna emellett egyenlőséget is? Összetett probléma, figyelni kell rá.

Philip Zimardo utolsó üzenete ez (ebben a művében): VAN megoldás, és ELÉRHETŐ az.

zim10

Nincs kapcsolat (a Zimbardo könyv) II. rész

zim4A „nagy kiábrándulásról” beszél Zimbardo, amely alatt azt érti, hogy a kamaszkorban elkerülhetetlenül eljön az a pillanat, amikor rádöbben a felnövekvő generáció, hogy nem ők fogják megváltani a világot. Hogy nem lehet belőlük akármi, amit szeretnének, mert képességeik és lehetőségeik mindenképpen korlátokat szabnak nekik. Azok száma, akik boldog extázisban követik a saját álmaikat és az önmegvalósítás útját járják, mindig sokkal kevesebb azokhoz képest, akik kénytelenek többé vagy kevésbé megalkudni az élettel. Az erre való felkészítés terén katasztrofálisan teljesítenek az amerikai szülők. Én úgy látom, hogy Magyarország ebben kényszerűségből jobban teljesít: nekünk nincs elég pénzünk és így lehetőségünk, hogy mesterséges illúziókban ringassuk magunkat – bár a média (főleg a kereskedelmi televíziózás) már itthon is sokat tesz érte, hogy az illúziók kiépüljenek a fejünkben. A kudarcot vallókról (pl. tehetségkutató showkban) szinte soha nem esik szó, arról pedig, hogy kudarcukra milyen megfelelő megküzdési módszert találtak – egyáltalán semmi. A videójátékozás sajnos alkalmas arra, hogy univerzumába szippantsa a játékost, és a külvilágbeli boldogulás (és messze nem a nagy álmok eléréséről írok most) helyett pótlékot nyújtson. A fiatal nem bontakoztatja ki a lehetőségeit, azt, amire valóban képes. Hozzáteszem, ezt az egészségtelen pótlékot bármely szórakozás képes nyújtani – mértéktelen mozifilmnézés, szerepjátékozás, bandázás, szinte bármi.

Csábító a lehetőség, hogy bezárkózzunk a saját világunkba, és ne foglalkozzunk mással, csak, ami a szükségleteinket kielégíti, illetve ami a meggyőződésünket szolgálja. Viszont mi történik, amikor éppen nem tudunk beletemetkezni valamelyik készülékünkbe? Jó eséllyel megjelenik egy különös, viszketéshez hasonló érzés, ami jelez nekünk. De ritkán vállaljuk a fáradságot, hogy magunkba nézzünk: mit is kellene mindezzel kezdenünk? Inkább panaszkodunk, és letagadjuk az egészet.

Zimbardo ezután fejtegeti, hogy a fiatal férfiak mennyire nem alkalmasak a nőkkel való párkapcsolatra, nem törődnek velük és… bizony az jut eszembe, a mai társadalom és média pontosan ugyanezt közvetíti a férfiak felé. Elvárások és kritika, támogatás nélkül. Sav, sav és még sav. Lesz ebből erő változni?

Amúgy elgondolkodtató, hogy sok fiatalember a pornózás után csalódásként élte meg a valódi szexuális együttlétet, és többen inkább a pornót választanák egy élő randi helyett. Felmerül bennem: milyen jövő vár így rájuk? A társadalomra? És bizony nagyon jól tudom: egy kétdimenziós képernyő se kedvességet, gyengédséget, odafigyelést, meghittséget és intimitást nem ad, sem neki nem lehet ezt adni. Talán a meztelenség miatt az intimitás illúzióját tudja a pornó nyújtani. Meg kéjt, és ebben az élő partnert tényleg felül tudja múlni. De ez elég egy életre, miközben lassan, de biztosan függésbe von?

Lehet, hogy erősen korlátozni kellene a pornó hozzáférhetőségét, és inkább tánciskolába és bálozni küldeni a fiatalokat? Megalapítani egy párkapcsolati nap alapjait, ahol zenés szórakozásban lenne részük a férfiaknak és nőknek? Kiegészíteni okosan a működő párkapcsolatok titkának átadásával? Kőszegen volt egy hasonló nap, és mindenki pozitívan beszélt róla.

Ezek után a szerző néhány fontos gondolatot fogalmaz meg. Jó – e, ha a nemek demokráciája nőközpontú? Gyümölcsöző lenne – e a férfiakat is meghallgatni a nemek egyenlőségéről folytatott diskurzusban? Jó lenne – e, ha a kormányzásban számottevően több nő venne részt? Ha a demokrácia munkaközpontú szemlélete helyett jobban családközpontúvá válna? Ha támogatnánk az apák jogait és családon belüli lehetőségeit, az anyákéhoz hasonlóan?

maga2Kiderül, a nők is számos problémával kell, szembe nézzenek, például ők inkább a tévé rabjai, szintén sokan túlsúlyosak közülük, és nem szexuálisan felszabadultak, inkább elribancosodnak, és a figyelem felkeltésére használják a meztelenséget. Ezenkívül gond a nyílt kommunikáció alkalmazásának, a kockázatvállalás és a siker elérésének megtanulása. Szerintem ezek egyikét sem kapja meg egy fiú sem az élettől, csak mert fiú. Ezt nekik is meg kell tanulniuk.

A következő fejezet a patriarchátus mítoszairól szól, és ezt kicsit részletesebben veszem szemügyre. Jól rávilágít, mi is a valóság azzal szemben, amit ma a világ hisz rólunk, férfiakról. Például felmérések igazolják, hogy a fiú csecsemőket később veszik fel, ha sírnak, kevesebb mesét olvasnak nekik, kevesebbet énekelnek nekik – azt sugallva ezzel, hogy a velük való törődés kevésbé számít. Kamaszkorukban a fiúk aztán kezdik megtanulni, hogy jól fizető állásra kell szert tegyenek, mert majd abból kell eltartaniuk a családjukat, ugyanakkor a szintén kereső életre nevelt lányok ezt az üzenetet nem kapják meg. Ezzel együtt a fiúk az otthon maradó apák intézményére kezdenek stigmaként tekinteni. Egy felmérés szerint az emberek 51 százaléka szerint a gyereknek az tesz jót, ha az anyjuk marad otthon velük, és csak 8 százalék gondolja úgy, hogy ez az apára is igaz. Maguk a férfiak sem értékelik túl sokra a saját nevelő-gondoskodó szerepüket, holott már számos apa bizonyította, ha energiát fektet bele, az anyáéhoz hasonló módon helyt tud állni benne.

Míg a nők választhatnak (inkább Amerikában, hazánkban sokkal kevésbé) a család, a munka vagy a „kettő együtt” (pl. részmunkaidőben munka) között, addig a férfiak számára csak a munka lehetősége adott. A nők inkább érzelmi légkörben gondoskodnak a családról, szeretetet adnak és kapnak, míg a férfiak a családtól távol gondoskodnak a családról, és érzelmi és kötődésbeli hátrányhoz jutnak a nőkkel szemben. Felmerül: mire lennének inkább hajlandók a nők: a szeretetbeli előnyt, vagy az anyagi nyomást osztanák meg a férjükkel? Bár úgy tűnik, sok férfi (46%) szívesen maradna többet otthon, és lenne jobb apa és férj, egyelőre még várat magára, hogy ezt ki is mondják. Vajon mikor jutunk el oda, hogy a férfiak végre kiállnak magukért, és közvetítik a társadalom felé jogos és mélyről fakadó igényeiket?

Más kérdés, hogy maguk a nők mennyire szeretnék, hogy a párjuk maradjon otthon, és vezesse a háztartást, valamint nevelje a gyerekeket? Úgy tűnik, szexuálisan egyszerűen a legtöbb nőnek nem vonzó az ilyen férfi. Nos, nem mutatja azokat az alfa hím jegyeket, amelyeket a nők általában szeretnek, és hatnak rájuk.

Nagyon elgondolkodtató társadalmunk sok rejtett üzenete, mellyel ezek a sztereotípiák beépülnek a fiúk (és lányok) fejébe. Jó példa a népszerű Harry Potter sorozat egyik jelenete, amelyben a még kis Harryt megmentik a szülei Voldemorttól, a gonosz varázslótól. Mindkét szülője az életét adja a fiúért, de csak az anya áldozatát emeli ki a könyv. Míg az apa egyszerűen feltartóztatja Voldemortot, és az megöli, addig az anya áldozata részletesebben van ecsetelve, és emiatt kap védelmet és egy különleges jelet Harry a homlokára, valamint Voldemort is veszélyesen, szinte halálosan megsérül. Vajon önfeláldozó apja szeretete miért nincsen ilyen hatással a saját gyerekére?

Valahol a kamaszkor körül tudatosodik a legtöbb fiúban, hogy sok pénzt kell keresnie, mert ettől javulnak a párválasztási esélyei. Még ma is azt várja el a társadalom, (és kiemelem ebből az emancipált nők túlnyomó többségét), hogy ő, vagy elsősorban ő tartsa el a családját.

Általában elmondható, hogy a férfiak egészsége (holott kevesebbet élnek, mint a nők) messze nem kap akkora figyelmet és támogatást, mint a nőké. Több prosztatarákot diagnosztizálnak, mint mellrákot, mégis Amerikában a mellrákkutatás kétszer annyi pénzbeli támogatást élvez, mint a prosztatarákkutatás. A Nemzetközi Férfinap (november 19) megközelítőleg sem rendelkezik akkora támogatottsággal, mint akár egyetlen mellrák elleni séta. Négyszer annyi férfi vet véget az életének, mint nő (80%/20%) – vajon jelez ez arról valamit, mennyire van megelégedve egy férfi az életével? S közben mit hallgathatunk a tévéből, rádióból, újságokból, mozifilmekről, tévésorozatokból és az internetről: minden nap férfinap. Elképesztő a valósággal mennyire nincsen köszönőviszonyban a társadalomban élő kép a férfiakról.

nincs-kapcs2Még mindig azt tanítjuk a fiainknak, hogy nem szabad érezniük, mert az lányos. Így a legtöbb fiú megtanulja magába zárni az érzéseit, és páncélt növeszt maga köré. Aztán felcseperedik, szerelembe esik, és nem érti, miért mondja a szeretett nő neki, hogy olyan távolinak érzi őt. Soha nem nyílt meg senki előtt, nem fogja érteni, mit várnak hirtelen tőle.

Aztán itt van a szexizmus témája. Mi történne, ha egy férfi kiírná az internetre, hogy partnere nem elégítette őt ki eléggé, vagy eléggé sokszor, és szakított vele? Ha egy férfi azt írná, taxitársaságot alapítana, amely csak férfiakat alkalmaz és csak férfiakat szállít? Ha arról írna, hogy micsoda felemelő élmény fiatalabb nővel lefeküdni? Felhördülés és botrány, hímsovinizmussal vádolás? Mert nők ezt mind megtették, és semmi következmény, talán azt leszámítva, hogy gyorsan elterjedtek a neten ezek az írások. Miért van, hogy szexuális erőszak vádjánál egy férfit a felmentéséig bűnösnek tartanak, és a hamis vádnak nincsenek következményei? Miért van, hogy elmegyünk amellett hány és hány férfit kezel a párja sikertárgyként, megmutatva mit is fogott ki vele: érvényesülést, pénzt, presztízst.

Jóllehet a nők sokkal kevésbé érzik magukat biztonságban, valójában jóval több fiú/férfi lesz szexuális bántalmazás, vagy erőszak áldozata. A fiúk/férfiak jóval kevesebbszer jelzik, hogy szexuális erőszak áldozatai lettek, mivel önállónak akarnak látszani, szégyellik a dolgot, félnek, hogy homoszexuálisnak tartják majd őket (ha férfi bántalmazta őket) vagy be kell látniuk, hogy nem voltak elég macsók. Sokszor kiderül: fiatal férfiak a szüzességüket nem épp akart körülmények közt vesztették el. A nő előbb félrevonta a többiektől, majd ráerőszakolta magát, és a férfi azért ment bele, mert muszájnak érezte azt. Zimbardo szerint sokat segítene a mai helyzeten, ha a nők gyakrabban kezdeményeznének párkapcsolati és szexuális téren és megtapasztalhatnák pl. az elutasítással járó fájdalmat, és mit jelent ezt kezelni. Ha megtanítjuk fiainkat, hogy nem kell mindig szexre készen állniuk, ismerjék fel, mikor és hogyan jó nekik és mondjanak nyugodtan nemet. Illetve, ha több családfenntartó nő lenne, a férfiak több időt tölthetnének a gyerekeikkel. „A nőknek is muszáj lesz alapos szemlét tartaniuk a saját előítéleteik, kettős mércéik, valamint a férfiakkal szemben tanúsított fordított szexizmusuk felett, és be kell látniuk ezeket.” (293. old)

„Üvegpince”, írja Dr Warren Farrell a férfiakról utalva arra a jelenségre, amely a legrizikósabb állásokban tartja a férfiakat. Kétségtelen, hogy a nőmozgalom az egyenlő jogok mellett az egyenlő felelősség kérdését nem igazán feszegeti. Ma a nők a férfi felsővezetők fizetését kívánják, ám a kemény fizikai munkát végző férfiak felelősségében már nem kívánnak osztozni. Pedig nagyon függenek (illetve az egész társadalom) tőlük. És kutatásokból kiderült: számos nő is osztozik a nemi sztereotípiákon nőtársaival szemben. Általában kell tenni ellene, nem csupán a férfiaktól elvárni, hogy vetkőzzék le azokat.

Nos, több mint ezer szót adtam ennek a fejezetnek, mivel nagyon jól rámutat, micsoda különbség van aközött, amit hiszünk, és amit a valóságnak hívunk a férfiakat illetően.

Nincs kapcsolat (a Zimbardo könyv) I. rész

zim1Philip Zimbardo, az ismert pszichológus és szerzőtársa, Nikita D. Coulombe a vészharangot kongatják könyvükben, a „Nincs kapcsolat – hová lettek a férfiak?” címűben. A fiatal férfiak túl sokat játszanak és pornóznak online, és csökken a képességük a hosszú távon való munkára, összpontosításra és sorozatban buknak ki az iskolákból. Ez az ismertető jóval hosszabb lett egy átlagos ismertetőnél, mivel a közhelybe fulladó egyszerűsítéseket és tartalom összevonásokat igyekeztem kikerülni. Így többet és talán érthetően tudok átnyújtani ezeknek a valóban kiváló szakembereknek a gondolataiból.

Maga a könyv, nagyon értelmesen, három részre van osztva: tünetek ismertetése, okok feltárása, megoldások javaslata. Alapját képezi egy online felmérés, melyet húszezren töltöttek ki, és olyan kérdésekre keresték bennük a választ, hogy miért motiválatlanok a fiatal férfiak, hogyan lehetne rávenni őket, hogy aktívabbak legyenek a tanulásban, és miért olyan népszerű a videojáték és az online pornó a körükben?

Tünetek

Oktatás – jóval kevesebb leckét írnak, mint a lányok, kevesebbet olvasnak, és sokkal nagyobb arányban morzsolódnak le az iskolában a fiatal férfiak. Egyszerűen kevesebb energiát ölnek a tanulásba.

Munkaerőpiac – egyre több naplopó férfi van, akik se pénzt keresni, se az otthoni munkába besegíteni nem akarnak. A munkaerőpiac olyan szegmensei (pl. házi betegápolás) fejlődnek látványosan, melyek a nők munkalehetőségeit fogják javítani.

Túlzásba vitt férfiasság – függést alakíthat ki a férfiközösség iránt, és fokozhatja a félénkséget vegyes csoportban, ha túl sokat vannak a férfiak nőket a soraikból kizáró férfitársaságban. Katonaság, diák vagy sportszövetség soraiban pl.

Túl sok videojáték – kimutatások szerint egy átlagos fiatal 21 éves korára 10000 órányi videojátékot tudhat maga mögött. Ennyi időbefektetéssel két diplomát szerezhetne az USA – ban.

Elhízás – a sok képernyő előtt ülés bevezetője a végtelen nassolásoknak. Világszerte növekszik az elhízott férfiak aránya, az elhízás pedig cukorbetegséget, libidó csökkenést és merevedési zavarokat, valamint autoimmun betegségeket okozhat.

Túl sok pornó – még a könnyű pornófogyasztók (heti egy óra) is bevallották, hogy késtek le találkozót, mert nem tudtak elszakadni a pornótól, de az idő elvesztegetésén túl a barátnők szexuális tárgyként való kezelése is megjelenik a pornófogyasztók között. Függéshez is vezethet, valamint irreális képet és elvárásokat támaszt a szexszel szemben a szexuális tapasztalat nélküli fiatalokban. És terjeszti a pornó a védekezés nélküli szexet is.

Drogok és stimuláló gyógyszerek – sok fiúnál állapítanak meg ADHD-t (figyelemhiányos hiperaktivitás zavart) és kapnak Ritalint, vagy egyéb stimuláló szereket. Ezek segítenek a tanulmányi eredményekben, de szorongást, idegességet okoznak, és rombolják a belső késztetéseket tettekbe fordító agyterületeket. Motiválatlanok lesznek a fiúk. És a szorongásaik ellen egyre erősebb drogokhoz is nyúlnak.

Eddig a tünetek listája. De mi, mik okozzák ezeket? Jöjjön a komplex, egymásra ható okok feltárása.

 

Okok

zim2Apák nélküli családok – a fiatalok megbízhatatlan szerepmodellekkel találkoznak nagyon sokszor a szüleiknél, a válások (nem is annyira ténye, mind inkább a módja) mélyen beléjük építi, hogy legközelebbi hozzátartozóikban sem lehet maradék nélkül megbízni. Eleve nehezebben kötnek házasságot; az elvált apák pedig nemegyszer azért gályáznak, hogy előteremtsék a tartásdíjat, és cserébe még ellenük is fordulnak azok, akik röviddel azelőtt még a családjukat alkották. Kutatások bizonyítják, hogy a gyermekes családok a társadalom motorja. Ehhez képest a 30 év alatti nők között, akik a gyermekek két harmadát nevelik, 53% teszi ezt egyedül az USA – ban. Hazánkban sincs nagyságrendbeli eltérés. A Grant Study (csaknem élethosszon át tartott vizsgálat férfiakon) résztvevőinél is időskorban az elégedettségi szintjük szignifikáns kapcsolatot mutatott a gyerekkori környezet szeretetteljességével és különösen az apával való kapcsolattal. Egy 27 tesztet tartalmazó felmérésen (társas kompetenciákat mérték) 21 – ben jobban teljesítettek azok, akik az apjukkal éltek, mint azok, akik nem. Akiknek nincsenek gyerekkorban felnőtt férfi bizalmasaik, a férfi önazonosságukat könnyen alkoholban, videojátékban vagy terrorista csoport tagjaként találhatják meg. Dr Warren Farrell (egyik férfimozgalmi könyve recenziója itt) szerint a jövő útja, hogy amint a nők megtanultak helyt állni a munkahelyeken, úgy a férfiaknak is meg kell tanulniuk helytállni odahaza, különösen a gyermekek mellett.

A média is adós azzal, hogy olyan férfiszerepeket mutasson be, ahol a főhős IQ-ja eléri a 100 – as értéket, s ha lehet, még jóval meg is haladja. Lásd McGyver sorozat. A való életből vett, jobban működő példaképek helyett a fiúk fejében káosz alakul ki, mi is az elfogadható férfiviselkedés, különösen az erőszakra és a szexre vonatkozóan. Az életben erről alig beszélünk, míg a médiában felülreprezentált mindkettő. És szinte soha nem a való életben megvalósítható módon. Jobban szeretjük a legendáinkat a működő valóságnál.

Amerikában a segélyezési rendszer ezen felül arra neveli a nőket, hogy ne éljenek gyerekeik vér szerinti apjával együtt, mert akkor segélyektől esnek el. A valódi apán kívül bárki alkalmasabb családfőnek, – ott.

Oktatási rendszer – tömören: kevés az aktív tevékenység, túl korán szorítják olvasásra a fiúkat, ezáltal kudarcot, ellenállást és lázadást váltanak ki a tanulással szemben bennük; ráadásul a fiúk féktelen energiái a kevés mozgás miatt az osztályteremben törnek a felszínre. A tanárokról is az derült ki, hogy ha névtelenül osztályozzák a dolgozatokat, akkor a fiúknak 30 % – al jobb jegyeket adnak. Előítéletesség? A legtöbb tanár nő…

Úgy tűnik, a jó munkamorált a legtöbb szülő ma már nem tanítja meg a gyerekének. Ezenkívül úgy tűnik, azok fognak jól keresni, akik szellemi tőkéjüket kamatoztatják, vagyis tanulnak. Tehát jó munkamorálra pont a fiataloknak van szükségük, hogy megalapozzák jövőjüket. A nők az USA – ban is egyre jobb eredményeket érnek el a felsőoktatásban, míg a fiatalemberek egyre hanyatlót.

Az iskolai szexuális felvilágosításról szólva, azt látjuk, hogy a fiúkat sokszor a pornó avatja be, és a szexuális érdeklődésük bevésődésekor már a pornó határozza meg azt. Előfordulhat, hogy a tényleges szexuális aktus alatt a pornóbeli aktusról kell fantáziálnia az ifjúnak, mert annyira idegen számára a testi érintkezés.

Ezenkívül úgy tűnik, hatékonyabb az átfogóbb, a biztonságos szexről és a védekezésről is felvilágosító oktatás, mint a pusztán önmegtartóztatásra nevelő. Az ilyent hallgatott iskolások kevesebbet és jobban védekezve szexelnek.

Környezeti változások – az elhízás, alkoholfogyasztás, drogfogyasztás, édesanyjuk terhesség alatti dohányzása számos férfinál vezetett pl. alacsony spermiumszámhoz. Ám úgy tűnik, hogy a káros vegyi anyagok további fejtörést okozhatnak. Az utóbbi években felfigyeltek az endokrin diszruptorokra, melyek a hormonrendszert csaphatják be: hatásukra bizonyos hormonból túl sokat vagy túl keveset termel a szervezet. Előfordulhat, hogy a túl kevés tesztoszteron miatt a fiúk nemi szervei rendellenesen fejlődnek.

Az utóbbi időben a hererákos esetek megkét- sőt helyenként megháromszorozódtak, az alacsony spermium számú férfiak száma is növekvőben, és a nemi szervek fejlődési rendellenességei is egyre gyakoribbak. Sok méreganyag lerakódik a test zsírszövetében, majd ennek elégetésekor beleoldódik a véráramba. S ma még senki se tudja e vegyszerkoktélok hogyan hatnak egymásra és a szervezetre.

Technológia és arousalfüggőség – a pornó és videojáték világa folytonosan jutalmazza az ott töltött időt. Orgazmus és izgalmi szint. Fejlődésre késztető jutalmazással találkoznak a fiatal férfiak (szintlépés, erős fegyverek birtoklása.) A veszélye ennek az, hogy a természetes, belülről jövő ösztönzés a társaskapcsolatok, a nők társasága, és a való életben elérendő sikerek iránt megcsappan, sőt, el is tűnhet. A mesterséges ingerek felé viszont függés alakulhat ki.

zim3Számos igényünket (pl. önmegvalósítás, teljesítmény) kielégíthetjük a virtuális világban, de közben ez a világ magányossá, elszigeteltté tesz. A pornó sok férfiból szorongást válthat ki a saját méreteit illetően, illetve irreális elvárásokat támaszt a fiatalokban a szex iránt (a lányok miért nem olyan hangosak, a fiúk miért nem bírják olyan sokáig?) Nagyon fontos, hogy a pornó a szexualitás érzelmi oldaláról semmit nem mutat, és hogy a nőket partnerként kellene benne kezelni. A beszéd, érintések, alkudozások, csókok, udvarlás jelentősége nem kerül ábrázolásra. Több kutatás összefüggést mutatott ki a pornófogyasztás és a stressz, szorongás, depresszió és a társaséletben mutatkozó problémák közt – a pornó ugyanis elszigetel. Szexuális védekezésről szó sem esik benne.

Pozitívuma, hogy a félénkebb férfiaknak pótlékul szolgálhat a szexuális élet terén, illetve felhívhatja a figyelmet, hogy mennyi lehetőségünk is van a szexuális játékok megélésében. Viszont rontja a monogám párkapcsolathoz való képességeinket (nyitottság, intimitásra való készség). Erekcióra is képtelenné válhat a férfi, illetve nem jön izgalomba a természetes szexpartnertől. (Érdekes adalék a pornóipar lépéskényszeréről: újabbnál újabb és akár bizarabbnál bizarabb témákat kell felvetnie, mert bizony már rögzülnek a korábbi képek, megtanuljuk azokat, és kell az újdonság, hogy a laptop képernyőjéhez rögzítsék a fogyasztókat.)

Mi az igazi gond a túl sok online idővel? 191.oldal: „Azok az arousalfüggőség jeleit mutató fiatalemberek, akikkel beszéltünk, általában véve rendkívüli mértékű szorongást éltek meg a különféle társashelyzetekben, kevesebb motivációt mutattak a célok kitűzésére és teljesítésére, úgy érezték, nem urai egyes helyzeteknek, és mindennek tetejébe még öngyilkossági gondolataikról is beszámoltak.” Elég felrázó, nemdebár?

Allan Reiss és stanfordi kollégái arra mutattak rá, hogy videojátékozás közben a férfiak agyában a keletkező jutalomérzet erősebb, mint a nőkében, és két- háromszoros eséllyel alakul ki függőség. Játék közben a férfiak jelentős többletmotivációt mutattak a sikerre.

210. old: „Amikor „jól sül el” a játék, olyankor ösztönző környezetet biztosít a tanuláshoz, sikerélményben részesít, lehetőséget ad a társas kötődések kiépítésére, és közben különféle jutalmakban részesülhetünk.” Jó példa erre az „Olaj nélküli világ” (WorldWithoutOil.org), ahol a játékosok az olaj nélküli világban szembesülnek ezzel a kihívással, és sokan elkötelezett híveivé váltak a problémával való aktív foglalkozásnak.

Amikor rosszul sül el a játék, akkor például „barlanglakóvá” válik a fiatal, vagyis a szobájában gubbaszt, és pl. amikor a távoli rokonok eljönnek látogatóba, arra se képes, hogy köszönni kimenjen.

Az egyik játékfüggésből kijött férfi maga foglalja jól össze azt a komplex és összességében elég ijesztő élményt, amit a függés kialakulása, és a társaskapcsolatok elsorvadása jelent. (217. old.)

A rivális apa (Megtörtént eset alapján)

novella„Kíváncsi vagyok, hová fog futni szünetben a fiam…” – gondolta András, miközben leült a lelátón. Tőle jobbra, talán tíz méterre foglalt helyet egykori szerelme, Anna, és mostani élettársa, József. Anna korábbi férjével, aki őt követte az asszonynál, jó volt András viszonya, sajnos jó öt éve elhagyta a nőt. József… más lapra tartozott.

Tomi még kinézett hozzájuk az öltözőből, immár mezben. Apja odament hozzá; hozzá és a két másik felnőtthöz.

–  Kérsz vizet? – kérdezte a fiát. Mielőtt az megszólalhatott volna, József közbeszólt.

–   Ne igyál, lötyögni fog a hasadban!

András jóindulatúlag bólintott.

–   Talán tényleg jobb, ha nem iszol.

Tomi megölelte, intett az édesanyjának, és visszament a társaihoz. Hamarosan kivonultak mind a pályára, és megkezdődött a meccs. Tomi hátvéd volt, jó ideig nem akadt dolga: jól támadott a csapata, a másik térfélen rúgták a bőrt. Aztán az ellenfél csatára elindult a kapu felé.

–   Tomi! Jobbról! Figyelj! – kiáltotta András.

–   Balra, Tomi! Hallod, balra! – ugrott fel József.

–   Nem fogja tudni ez a gyerek, mit csináljon – nevetgélt idegesen András, Annáék felé fordulva.

Azok ránéztek, majd vissza a pályára. András ujjai alatt kezdett meghajolni a drótkerítés drótja, ahogy szorította. Ő is a fia felé fordult.

Közben a fiú megszerezte a labdát a csatártól, és nézegetett, merre rúgja. Azonban a csatár sem volt rest, próbálta visszaszerezni a focit.

–   Add haza! Majd a kapus kirúgja! Bízd rá! – harsogta András. A sikeres hazaadás után rögtön felcsattant József hangja:

–   Minek rúgtad hátra?! Elől mindenki szabad volt!

András szemét egy pillanatra vörös köd lepte el. Nagyot nyelt és kifújta a levegőt. Azon tanakodott, meddig kell még a jófiút adnia. Kiengedte a szorításba gémberedett ujjait, és mereven a pályát nézte, rajta nyolcéves fiával. Lassan engedett a feszültsége. „Ha még egyszer megszólal ez a kretén…”

novella1Eljött a szünet. Tomit véletlenül combon rúgták, picit húzta a bal lábát. Egy perce kijött a szüleihez: az édes és a nevelőapjához, meg anyukájához.

–   Fáj a lábad, Tomi? – hajolt le András a gyerekhez, hogy lássa a combját.

–   Hát… valamennyire igen – húzta fel a nadrág szárát a fiút, mutatta apjának, hol rúgták meg.

Piros folt látszott a helyén.

–   Ne a lábaddal foglalkozz, hanem focizz! – lépett melléjük József. András szó nélkül megfogta Tomi karját, és húzni kezdte.

–   Na, apa, ez fáj!

–   Ne haragudj, Tomi! Szeretném, ha kicsit itt maradnál – azzal András visszalépett az éppen tiltakozni készülő Józsefhez.

–   Na ide figyelj, te szarházi! Ne ugass bele a fiam és az én dolgomba, és ne utasítgasd, amikor vele vagyok!

–   Igen, te köcsög? A focival foglalkozz, ne velem! – replikázott a másik férfi.

–   Leverlek, kishuszár, csak szájalj még velem! – András pontosan tudta, hova fog ütni először. Mindkét keze ökölbe szorult.

Anna ugrott a két férfi közé.

–   Andris! Nem ismerek rád! Te nem ilyen vagy! Nyugodj le, nehogy már verekedj a fiad előtt!

–  Tudod, ez nagyban függ a mostani párodtól – nézett József szemébe András. Az állta a tekintetét, majd félrenézett.

–  Mennem kell – hallatszott Tomi hangja. Bizonytalanul intett a szüleinek, és visszasomfordált az öltözőbe.

Annáék felől nem hallatszott több utasítás a meccs alatt.

Már az autók felé mentek, amikor András úgy érezte, nem hagyhatja annyiban. Mégiscsak Istenfélő ember. Odalépett Józsefhez.

–  Nézd, sajnálom. Viszont én vagyok az apja. Ha itt vagyok, hagyd meg nekem, hogy neveljem a fiam!

–  Mindenki tudja, hogy te vagy apja, nem kell kakaskodással bizonygatnod – válaszolt József helyett Anna, meglehetősen epésen.

–  Igen, Anna? – vett mély levegőt András. – Akkor mond meg nekem, miért szervezel úgy programot, hogy mindketten itt legyünk Józsival? Olyan helyzetet teremtesz, amit aztán nem tudsz kezelni. Javíts ki, ha tévedek, de a mai veszekedés jó részt a te hibád.

Megint József felé fordult.

–  Nézd, én ezt a gyereket nyolc éve szeretem. Azóta kísérem, mióta először felsírt a kezemben. Egyszerűen BIZTOS vagyok benne, hogy több jogom van hozzá, mint neked.

Miért és hogyan ünnepeljünk Apák Napját?

apák nApa lehet sokféle, de alapvetően: elvált, vagy nem elvált. Mindkettőre jellemző, hogy több szinten is kihívások elé van állítva: már gyermeke születésénél ott a helye, elsősorban az ő dolga gondoskodni a család anyagi biztonságáról és ma már a háztartásból is ki kell, vegye a részét. Mos, főz, takarít, pelenkáz, esti mesét mond. Bevásárol, amikor sokszor csak az ilyen színű, olyan hosszú, amolyan márkájú termék jó a kicsi feleségének.

Aki elvált, az új családban várnak rá ezek a kihívások, vagy él egyedül és küzd: a magánnyal, a gyerekláthatásért, vagy ha az megvan, akkor a gyermekeivel, hogy megtanulják megállni a helyüket az életben.

De a munkahelyen is éppen ugyanúgy küzdeni kell: az elvárásokkal, az új tudnivalókkal, továbbképzésekkel, a főnökkel a béremelésért, vagy önmagával, hogy bírja a stresszt, esetleg a törvénytelen plusz elvárásokat teljesíteni, melyek ellen úgyis ketten-hárman emelnek csak szót, s a vezetés fél kézzel intézi el őket.

Van miért megállni és biztatni, ünnepelni az apákat.

Ünnepelni lehet intézményesen, ma már egyre több iskola, óvoda ismeri fel ennek fontosságát, és tartanak vetélkedővel, versekkel kis háziünnepséget. Majdnem, mint az Anyák Napja, csak több benne a játék.

Lehet közösen ünnepelni: baráti társaság összebeszél, és elmennek családosan kirándulni, például. A pihenőn pedig el lehet fogyasztani az erre az alkalomra készített süteményt, akár tortát. Vagy apa kedvenc ételét.

Lehet, hogy apa kap: kis ajándékot (pl. egy kézzel készített kis borítékot, benne tíz forinttal, ráírva: „Apáé”.), verset, kényeztetést, (hideg sör és masszírozás a tévéprogram mellé, este gyerekek korán lefektetése és gyertyafénynél közös program anyával), együtt meccsnézést (ha egyébként ez nem jellemző), valami meglepetést (családi hőlégballonos kirándulás, ahogy anya szervezi), stb.

Lehet, hogy apa ad: Apák Napra kirándulást szervez a Csodák Palotájába, vagy ő készít egy meglepetés ételt az övéinek, illetve mivel nyár van, élményfürdő látogatása, illetve ezekhez hasonló. Mivel az ünnepelt is megajándékozhatja övéit a jeles napon.

Közeledik Apák Napja, ünnepeljünk örömmel, mert kijár nekünk – apáknak!

A kamaszt irritálja a szülője ereje

anya lánya szembenVan akinél a kamaszkori érzések megmaradnak akár negyven éves korig. Irritálja a szülője ereje. Amennyire erősen tud a szülőért oda lenni kicsiként, ugyanolyan vehemensen érez ellentétesen  a szülőjével a kamasz. A hasonló a hasonlóval már nem tud jól kijönni. Nyíltan vagy a háttérbe húzódva, szembeszegül. Gyakran nem konfrontálódik. Talál szövetségest másutt. A haveri körben, barátnők közt, illetve párkapcsolatban. Mintegy erősítést kér. Akkor is, ha már erős egyedül is. A szülő továbbra is próbálná szeretgetni az utódját, de nincs egyszerű dolga. Szerencsés esetben sikerül végre igazán felnőtté válni. Elfogadni és valóban szeretni. Amikor tényleg nem irritál már a másik ereje. Fájdalmas lehet az út a lelki békéhez. Nem nehéz a helyzetre találni példákat. :)Kataanyós szkander

Bántalmazott férfiak

bánt ffiIgen, férfiak is lehetnek áldozatok. Lelki terror, időnként pedig fizikai bántalmazás is kijut nekik. Viszont ki kell jelenteni, nem a gonosz nők áldozatai a szegény, ártatlan, angyal lelkű férfiak. Legalábbis általában. Elhúzódó konfliktusok, megoldatlan negatív játszmák állnak a bántalmazások mögött, és a kapcsolati erőszak kölcsönös. Most mégis az erősebb nemre koncentrálunk, alább az ő történeteik következnek.

Tamási Erzsébet így ír a kapcsolati erőszakról „A családon belüli erőszak férfi szereplői” című PhD értekezésében: „Kockázati tényező az életkor /35-6o év közötti nők és férfiak az elkövetők és áldozatok/, a munkanélküliség, a rossz vagy romló egzisztenciális körülmények, a családi állapot /az élettársi kapcsolatban a gyilkosságok, a házastársiban a súlyos testi sértések a jellemzőek/ és legfőképp az alkoholfogyasztás.

A párok közötti konfliktus nem a férfi felügyeletet gyakorló-kényszerítő, hatalomfenntartó erejének kifejeződése, és nem is az arra adott női erőszakválasz. Sokkal inkább a körülmények befolyásolta érzelmi eltávolodás, elmagányosodás és főként a tehetetlenség megnyilvánulása. Ezek a párok, nemükre való különbség nélkül nem ismernek erőszakmentes konfliktus megoldást.”

Van Magyarországon egy szervezet, melynek tagjai sokat tudnak mesélni az effajta erőszak férfi oldaláról. Az Apák az Igazságért csoport olyan elvált férfiakat tömörít, akiknek komoly gondjai vannak a gyermekfelügyelet gyakorlásával. A hatóságok és/vagy a volt feleség részrehajlása, illetve akadályozó magatartása miatt. Az ő múltjukben gyakori szereplő a kapcsolati erőszak. Néhány történet tőlük, álnevekkel:

Lajost volt párja a lépcsőn próbálta lelökdösni, illetve csevappal (tradicionális szerb étel) dobálta meg.

Attila: „Arcon próbált ütni ököllel a gyerekek és az anyja előtt, nem vert telibe, elhajoltam, de eltalált. Válaszul langyos tejeskávét kapott arcba. Verbálisan pedig az anyjára licitálva: ha nem büntetnék, megölnélek.” Itt látszik, hogy a bántalmazás kölcsönös volt, bár a férjtől csak viszont agresszió történt.

Volt olyan család, ahol a gyermeket és apját is megütötte, megrúgta az anya.

Csaba története: „Válás előtt ex ordítozva püfölte a síró gyereket! Mire én megfogtam az ex kezét és leordítottam a fejét, hogy mit csinál?! Erre ahogy hátat fordítottam neki, mikor elengedtem, hogy a gyereket vígasztaljam, felkapta a konyhakést, és már lendítette is felém.”

Ottó: „Egyszer felpofozott, egyszer pedig a kislányunk előtt rontott nekem, és tépett meg a műkörmeivel. A legfélelmetesebb az egészben az, hogy mégis ő vádolt meg a bíróságon azzal, hogy részegen rendszeresen vertem.”

Ede története: „Házasságom ideje alatt balesetem lett, és megrokkantam. Gerincsérültként élek. Lányaink előtt lökött be a mosókonyhába, rugdosta gyerekjátékokat, tépte falról karácsonyi dekorációkat. Feleségem gyámügyi és családsegítős dolgozó volt. Bejelentettem a gyámügynek, hang és képfelvételem van róla. Szerintetek ez idáig történt valami?” Avagy a hatóságok működése is lehet igazságtalanul részrehajló…

Hangot kell adnunk ezeknek a történeteknek is! Nagyon nagy a lántecia a férfiakat érő erőszak kapcsán. Volt apa, aki elmondta, hogy a hatóság nem értette hogyan nem tudta megvédeni magát a feleségével szemben. holott szankcionálják a családon belüli erőszakot. Vagy el sem hiszik a férfi történetét, hisz ő az erősebb, nyilván nem kerülhet bajba a családján belül…

 

;-)

Zoli