Címke: nők

Igenis Férfinak nevelem őket!

Megvan az Echo tv Keménymag című műsora? Megadja Gábor, Apáti Bence, Ambrózy Áron és Jeszenszky Zsolt viccelődnek és egyben őszintén kommentálnak híreket, Velkovics Vilmos műsorvezető segítségével. Múlt héten volt lehetőség kérdezni tőlük nézőként egy kérdést. Én a fiúk neveléséről kérdeztem őket, hogy mi a véleményük erről, miközben a balos média ezerrel azon van, hogy pszichológiailag lányoknak alakítsa a fiúkat. Valamiért a sok egyéb kérdés közül ezt tette fel nekik Velkovics Vilmos, és ők a szokásos viccelődős stílusukban tulajdonképpen komolyan megválaszolták azt. Ne joghurtot egyen a gyerek, hanem steak-et! Családon belül dől el minden, mi döntjük el, mit engedünk be, és mit tartunk kívül. Vigyük el őket csajozni és piálni. Stb. Akkor érlelődött bennem elhatározássá: Férfinak nevelem őket, nőbolondító macsóvá. De legalábbis tökös legényeknek.

nevelés

A balos média a nők vélt vagy valós igényein rugózik, állítja, hogy a női problémákhoz képest a férfigondok tulajdonképpen nem is léteznek. Ugyan már, minek arról beszélni? És eleve, ha majd a fiúk ugyanúgy gondolkoznak, mint a libsi média által istenített lányok, na majd akkor, akkor eljön a Kánaán! Elhatároztam, szakítok ezzel a nézettel, amely sokáig beárnyékolta a saját ifjúságomat (sok nőközpontú Ezotériát olvastam akkoriban, kicsit csodálkozom is rajta, hogy nem nőtt puncim.) Nem, jöjjenek csak a kihívások a fiúk életébe, jöjjenek a szőke nős viccek, és tanuljanak meg bókolni az eladó kisasszonyoknak és pénztáros lányoknak!

Aztán továbbfűztem ezt a gondolatot. Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója nemrég írt egy cikket arról, hogy lányos apaként milyen dilemma, hogy önálló, versenyképes férfipótlékká nevelje a lányait, vagy olyan nővé, aki számít a mellette élő férfira, okosan választja ki azt és holtomiglan-holtodiglan házasságban akar élni vele. Feltette a kérdést, hogy találnak-e megbízható, a családjának élni akaró fiatal férfiakat majd a lányai maguknak? És ehhez fiús apaként van némi közöm nekem is.

Mert akarjon a férfi családot, akarjanak a fiúk az övéiknek élni! Tudjanak osztozni a mindennapi feladatokon a párjukkal, és vegyenek részt abban, hogy a romantika ne szökjön el a kapcsolatukból! Akarjanak legalább három gyereket, legyen élet a családjukban, ahol valami mindig történik! Ahol többen vannak, ott ez mindennapos, és mindig ráér valaki odafigyelni az éppen figyelmet igénylőre. Akarjanak időt tölteni a gyerekeikkel, segíteni a tanulásban, megtanítani biciklizni, megtanítani kapcsolatot teremteni (fontos az őszinteség és a dicséret) és kapcsolatot fenntartani (ez a nagy kihívás!)

Mit tehetek ezért én? Elsősorban azt, amit minden emberi kapcsolatban meg lehet tenni. Meghallgatom őket. Meséljék csak el, hogy a legjobb barátjuk épp mással ment közös programra, őket nem hívták, és ez fáj. Hogy a kedvenc nagynéni képes úgy kibeszélni őket, hogy közben ők talán három méterre ülnek tőle, és minden szót hallanak. Miután kiöntötték a szívüket, már lehet beszélni arról, amiről én szeretnék. Hogy nem kell félni a csajozástól, persze, úgy érzik, nem megy nekik ez a lányokkal, de idővel tapasztaltabbak lesznek, és igazából a Sors terelgeti is a kiszemelt nő felé az embert. Amúgy meg nyugi! Úgyis menny és pokol lesz a házasságuk, úgyhogy arra kell gyúrni, hogy amikor épp pokol, akkor ne adják fel. Imádkozzanak, meditáljanak, járjanak önsegítő csoportba, legyen hobbijuk, éljenek a gyerekeiknek, nekem mindegy, de merítsenek valamiből erőt, ami megtart és segít átfordítani a szituációt.

Egy igazi Férfi, egy igazi patriarcha mindig családos férfi! A zsidók között csak nős férfi lehet rabbivá. Ez évezredek óta mindig így volt, csak az utóbbi évtizedek „alkotása” ez a „nem kell gyerek” szindróma, hogy pl. hazánkban a 40 alatti férfiak 70%-nak nincs gyereke. Holott a gyerek, a család igazi vezetővé, felelős emberré nevel.

És végül szeretném megtanítani a fiaimnak, hogy bízzanak a nőkben. A legtöbb nő megbízható, bár tökéletlen (akárcsak mi, férfiak) és ugyanakkor vannak egészen rendkívüli erkölcsi kvalitásokkal rendelkező nők is. Akárcsak férfiak. Érdemes végiggondolni, mit akarnak majd a fiaim az élettől, a társuktól, a gyerekeiktől és mit akarnak nyújtani nekik? Nemcsak az érzelmekre alapozni, de okosan dönteni. Szerintem megfelelő „kínálat” van a párválasztáshoz.

És legvégül legyenek hajlandók fegyvert fogni Magyarországért. Vannak annyira értékesek az itt élő emberek, hogy ölni, akár halni is érdemes legyen értük.

Férfigyűlölet

„A férfiak agresszívak.” „Rendszerszintű nőelnyomás van (a férfiak részéről)” „A férfiak szerint minden nő szőke nő (buta és kihasználható)”  – Müller Pétertől. Ilyen és ehhez hasonló üzenetekkel elég sűrűn találkozhatunk az átfeminizált médiából. Nőgyűlölet  címmel már írtam a gyűlölködés hasztalanságáról, itt az ideje, hogy az érem másik oldaláról is írjak. Ez a darabja a mini cikksorozatnak a fontosabb, hiszen androfóbiáról (férfigyűlöletről) szinte sehol nem beszélnek, holott általánosabb, mint a nők gyűlölete. 

fgy

Általános ma a férfiakat degradáló, megalázó, megszégyenítő, szükségleteiket figyelembe nem vevő, ellenben azok egy részét gúny tárgyává tevő, valamint a férfinemet általában lejárató, sőt, démonizáló médiatartalom. Vagyis a férfigyűlölet. Sajnos ez a mindennapi életbe is egyre inkább átszivárog.

Jómagam emlékszem a húszas éveimre, amikor (90′-es évek) hazánkban még semmilyen férfijogi kezdeményezésnek híre-hamva sem volt, ám feminista tartalmakat már közvetített a magyar média. Feminista filmben szétdurranó Superman (jelezve a férfiak egóját), és az alóla előbukkanó kisegér, az állítás, hogy a családon belüli erőszak (ma: párkapcsolati erőszak) felelősei egyedül és kizárólagosan a férfiak (az állítás szerint, melyet megbízható empirikus kutatások cáfolnak: 95%-ban férfiak követik el azt nők és gyermekek ellen, 5%-ban homoszexuálisok a partnerükkel szemben, illetve a nők kizárólag önvédelemből férfiak ellen)… Az igénytelen férfi karikírozása, aki részegen megy randira a kiszemelt nővel, vagy a feminista kijelentés, hogy a férfigyűlölet jogos reakció csupán az elnyomott nők részéről – lehetne hosszan sorolni. Túlzások, tévedések, gúny és hazugságok természetesen némi igazságmaggal, hiszen a férfiak sem tökéletesek.

Ezekkel szemben a társadalom, az újságíró szakma szinte néma, még ma is. Ennek két oka van: egyrészt van egy olyan berögzülés a köz gondolkodásában, hogy a nők alapvetően hátrányosabb helyzetben vannak, mint a férfiak (ld. még az Alaptörvényünket is, mely szerint a nőket külön törvényekkel kell védeni), ezért aztán a szórakoztatóipar és a média a feministákkal karöltve pozitív színben és kicsinyítve beszél a nők hibáiról, másrészt ahol csak tud, kedvez nekik, és erényeiket kidomborítva mutatja be őket. Ennyit az általánosan terjedő-lappangó férfigyűlöletről. Nézzük egyéni szinteken!

A nőkben egy negatív apafigura, párkapcsolati krízis, ismerkedési/szexuális sikertelenségek, péniszirigység, illetve mindez megspékelve némi androfób feminista narratívával – ez mind oka lehet személyes férfiellenességüknek. A férfiak túlnyomó részében jelen lévő erős szexuális késztetés, mások vezetésére való igény eleve rosszként való interpretációja tipikus ezen nők (és a később említendő férfigyűlölő férfiak) részéről.

Egy negatív apafigura, aki szükségtelenül korlátoz, aki bántalmaz, általában nem vér szerinti apa esetén akár szexuálisan is – okai lehetnek a későbbi fóbiáknak. Bevallom, erről a kérdésről nem szeretnék túl sokat értekezni, ezzel messze túl sokat foglalkozik a média. Természetesen érthető a férfigyűlölet ebben az esetben – de nem helyes. Érdemes elgondolkodni az apa neveltetéséről, önmeghatározásáról (mit tartott férfiasnak magára nézve), életének lehetőségeiről (pl. mennyire élhette azt az életet, amit szeretett volna). A megértés minden elengedés, megbocsátás, lelki szabadság záloga. A belső, érzelmi-szellemi szabadság pedig a boldog életé.

Annyit esetleg még ehhez a témához, hogy a vezetés és dominancia igény nagyon mélyen kódolt a férfiakban, már óvodáskorban hierarchiát alakítanak ki a fiúk egymást között. Egy átlagos, a gyermekét szerető apa (és anya) is képes azonban ennek a felelősségére, terheire, szolgálat jellegére ráirányítani a saját gyermeke figyelmét. Azt is meg lehet mutatni a lányoknak, hogy ők mit tehetnek hozzá egy férfi által vezetett családban a családi szerepekhez. A gondoskodó, a férfi érzelmi támaszának és a gyermekek legfőbb nevelőjének szerepe egyáltalán nem kell, hogy az igazságtalan korlátozás, az elnyomás szinonimái legyenek egyetlen nőnek is. Lehet önmegvalósítani az anyaságban is, illetve a gyerekek kiröpülte után is. Ezzel kapcsolatban kellene segítségért lobbizni az államnál!

flörtHa a nő elutasítja a saját nőiségét, nem ápolja szépségét, vagy egyszerűen nem szép, nem vonzó a férfiak számára – a párkapcsolati, ismerkedési kudarcok újabb okai lehetnek a férfifóbiának. Mindazonáltal egy nő, ha kicsit is bátor, könnyebben akaszt le magának férfit, mint ez megtörténhet fordítva. A nőnek van valamije a két lába között, ami ellensúlyozza a megjelenési és kommunikatív illetve kisugárzásbéli hátrányokat. Egy férfi ha rosszul néz ki, bátortalan, és nehezen kommunikál akkor viszont esélytelen a nőknél. Ehelyütt jegyzem meg, hogy akár a nők is próbálkozhatnának a férfiaknál kezdeményezni, vannak erre indirekt, régi módszerek, bár talán – kissé negatívan – a férfi behálózásának hívja ezeket a köznyelv. Lehetőséget teremteni a találkozásra, biztató gesztusokat küldeni felé (mosoly, bólintás, pillantás, stb.), közös ismerős által megsúgni, hogy itt érdemes lenne kezdeményezni – megannyi lehetőség, hogy rábírja a kiszemeltet a kezdeményezésre. Indirekt, nőies, finom módszerekkel élni – miért is ne?

A társ, akivel nem tud, vagy nem eleget, kommunikálni, érzelmi meghittséget átélni, akit ridegnek tapasztal, esetleg bántalmazónak (bár ezt ebben a cikkben nem szeretném túldimenzionálni, jóval kevesebb férfi bántalmaz, mint azt ma a véleményformálók állítják), nos, ilyen esetekben ha a nő beszűkül saját ki nem elégített igényeire és csalódásaira, fájdalmára, akkor megint csak cinikussá válhat az erősebb nemmel szemben. Vannak azonban nyertes nők az életben, akik képesek a csalódáson, testi és lelki fájdalmakon túllépni, vagy legalább azt belátni, hogy nem a „férfiak” ilyenek, hanem csak az, akivel ők élnek/éltek együtt. Ki lehet kerülni a férfifóbiát, ami szükségtelenül szűkíti le a nő életét.

A péniszirigység ma már sokak által inkább mentális betegségnek van felfogva, olyasformán, hogy a nők az idealizált férfi sikereit, státuszszimbólumait irigylik, ezért lesznek karrierista, férfias stílusban kommunikálók és öltözködők. Ha belegondolunk a szüntelenül a legsikeresebb (vagyis idealizált) férfiak jövedelmére, pozíciójára és státuszára ácsingózó feminizmusra, ez meglehetősen igaznak tűnik rájuk. Ennek kezelése szakorvosra tartozik, az én kompetenciámat messze meghaladja. Annyi azért elmondható, hogy a sebezhetőség, egészséges énvédelem, illetve a női szerepekre való alkalmasság érzésével kell a megoldásra törekvő nőnek dolgoznia.

Miért lesz férfigyűlölő egy férfi? Mert elutasította a barátságát a többi fiú gyerekkorban. Túl nőiesnek találták és kiközösítették. Mert az elvált anyja megkeseredettségében az apja és a férfiak ellen nevelte. Ok lehet még: elutasítják a férfiak pl. kockázatkerülő (gyáva) viselkedése, vagy homoszexuális hajlama miatt. Mert azon törekvésében, hogy a nőknek megfeleljen, pozitív reakcióikat, szeretetüket bebiztosítsa, magára veszi a nők minden fájdalmát és csalódását – és a férfiakat azonosítja legrosszabb tulajdonságaikkal. (Én Müller Pétert ilyen embernek gondolom.) A látókör szélesítése, a nők vélt és valós problémáira történő fókuszálás helyett a két nem kapcsolatának szélesebb perspektívájú megközelítése segíthet. Ha észreveszik az átlagférfit, aki szívesen és sokat tesz a családjáért, unokáiért. Ha később olyan közegre találhat a társaitól elutasított férfi, ahol elfogadják őt, és kibontakoztathatja képességeit.

A férfiak és a férfiasság elutasítása komoly gondok forrása lehet: bizonytalan, férfierények nélküli fiúk, elköteleződni, családot alapítani nem akaró férfiak (hazánkban a 40 év alatti férfiak 70%-a gyermek nélküli!) Tartással, felelősségvállalással teljes férfiakat szeretnénk? Gyarapodó nemzetet? Ismerjük fel a férfigyűlöletet és tegyünk ellene!

Apák és férjek – támasztott és elfeledtetett igények

A mai nő szívesen követi a férfit. Igen, odaadó híve lesz, ha a férfi elkötelezett a családja: érte és gyermekeik iránt. Ezenkívül képes a magabiztos és romantikus férfi szerepét is magára vállalni. Sok ez? Nos, ráadásul ma már az elkötelezettség sem merül ki az eltartásban: minőségi időt is kell a férfinek mindenki számára biztosítani, vagyis csak rájuk figyelve együtt lenni velük. Ne csodálkozzunk, ha közben szabadságharcossá is kell egy családos férfinek válnia: kiküzdeni a szükséges „én időt” magának. Amikor pecázhat, bütykölhet, sörözhet a haverokkal. Mégis egy apának és férjnek, vagy archaikusabban egy királynak és szerelmesnek egy dolga van igazából a társadalmunk szerint, ha megnősült: SZOLGÁLNI.

Járjuk körbe a kérdést két oldalról! Egyrészt persze, nézzük meg, konkrétan ez a szolgálat mit is jelent, de – és erről az oldalról nem szokták a ma divatba jövő férfimotivációs mozgalmak sem megvilágítani az ügyet – mit igényel egy férfi apaként és férjként? Igazából semmi forradalmian újat, a modern kívánságok mintha merőben a nőktől és főleg a feministáktól jönnének. Mivel tényleg megváltozott a világ, ezeknek van helyük a nap alatt, de miért szorulnak ki a látómezőnkből és a gyakorlati életből a férfi igények? Lássuk!

apa6Egy apa legyen gondoskodó! Készüljön a szülésre a párjával együtt! Vegyen részt a lakóhely átalakításában, keressen elég pénzt a megnövekedett család számára, legyen ott a szüléskor, fürdesse a picit, cserélje a pelust!

Igen, helyes, ez legyen így! Nagyon sokat adhat mindez egy férfi életéhez. De itt is, mint az összes többi igénynél legyen figyelembe véve, hogy a férfi is: ember. Mindez így, együtt: nem-fog-menni!  Tudni kell egy nőnek is, hogy a feminizmus által mélyen-mélyen befolyásolt médiából áradó szerepelvárások mennyire felelnek meg: neki, aztán pedig az élethelyzetüknek. Egy reggeltől-estig pénzt kereső embertől mennyire várható el, hogy bármi mást tegyen még otthon, mint bámulja a tévét, és ágyba zuhanjon? Mit tehet a feleség, hogy ez a helyzet megváltozzon? Mit vállalhat át a párjától? Persze fontos, hogy a férfi belássa: az alkotó erejére otthon is szükség van, nem csak a munkahelyén. Előbb-utóbb kelleni fog a gyerekeinek, hogy érezzék, apa ott van, pszichésen is, a figyelmével, a tetteivel, a bátorításával. Ezért akár munkahelyet is megéri váltani.

Legyen egy férfi erős támasz! Aki nem vonja el a vállát a nőtől, amikor az az érzéseiről, félelmeiről, terheiről beszél (ventilál). Lássék a férfi tettein, hogy elkötelezett, áldozatkész az övéi iránt! Ha kell plusz munkát vállal be (egyik ismerősöm, amikor megszülettek a már meglévő gyermekeik mellé az ikrek, belevágott egy nagyobb ház megvételébe. Szó szerint kora reggeltől késő éjszakáig dolgozott akkor kb. két hétig, hogy időre beköltözhető legyen a ház. Igaz, a felesége is teljesen mellé és a közös ügy mellé állt. Panasz nélkül vette át a gyerekek teljes irányítását és ellátását arra a két hétre, és még bizonyos munkákban segített is az ismerősömnek.) Igen, ez mind jó! DE!

Egy nő álljon a férje mellé! Tegye őt királlyá! Beszéljen vele tisztelettel és ezt várja el a gyerekeiktől is! Ne kérdőjelezze meg a szakértelmét, de ha kell, merjen udvariasan ellentmondani! Elvégre a férfi se tudhat mindent tökéletesen. Jelezze, hogy bizonyos kérdésekben egyértelműen a párjától vár döntést, és ha a döntés megszületett, akkor tartsa magát ahhoz, mások előtt is. Igaz, a férfi törekedjen „közös döntést” meghozni, olyat, amiben minden érdekelt igénye szerepel!

A férfi legyen irányt adó, és konfrontatív! Vagyis veszekedjen a szakikkal, tegye helyre a kötekedő szomszédot, gondolkodjon a családja igényei szerint és lásson előre, mire van, és mire lesz szüksége a vele élőknek? Jogos, ez férfias és támogató. DE! Egy nő se legyen rest kinyitni a száját, ha épp ki kell! Tudja időnként szelíden terelgetni a párja lelki szemeit olyan célok felé, amelyeket el kell érni, hogy a család harmonikusan fejlődhessen. Ne mindent a férjének kelljen észben tartani. Pl. a feleség küldje szűrővizsgálatra a párját; ha nehéz, fizikai munkát végez, masszázs bérletet vegyen neki; jelezze hogy jó ötlet lenne a gyerekek nevére életbiztosítást kötni, nézzen körül megfelelő iskolát keresve a gyerekeknek a tehetségük és képességük szerint, stb.

1a jizz2Egy férj (élettárs) legyen romantikus! Keresse az időt, amit együtt tölthet a párjával! Érdeklődjön a nő igényeiről, élményeiről, érzéseiről! Hallgassa meg! Lepje meg! Elégítse ki (testileg, lelkileg)!

Helyes. Törekedjen erre a férfi! Legyen a párja mindene! DE! Egy nő ne felejtse el, hogy a szexuális örömöket tőle is igényli a párja! Hogy mennyire jól esik egy férfinek, ha tetszeni próbál neki az ágyban, ha keresi, mi érdekli a férfit, ha a kívánságainak utánajár. Ha néha kiszolgálja őt. Természetesen ide is igaz, amit fentebb a férfiakról írtam, pl. egy három gyerekes anyukától, aki még pénzt keresni is köteles, nem biztos, hogy ez elvárható. De sokszor  a gesztus is elég. Hogy megpróbálja, hogy törekszik rá! Hogy fogyókúrázik, nem engedi el magát, hozzá illő frizurát csináltat, akár pornót néz a párjával… Hogy számít a férfi, a maga igényeivel. Ma nagyon az jön át a társadalmunkon keresztül, hogy kell a világnak, és nagyon is, amit a férfi adni tud. De ő maga már nem. Akkor tud bárki (a nők is) jó szerelemesnek maradni, ha a vágyai, elképzelései számítanak. Így van ez velünk, „fiúkkal” is.

Még picit a férji igényeknél maradva, egy nő legyen enyhet adó, felvidító is! Persze élhessen úgy, hogy neki is legyen miből meríteni, de igenis tudja néha elvonni a párját a kötelességek „földjéről” kettejük intim világába! Nevettesse meg, pl. a családi élet – amiből a férfi sokszor pénzkereső tevékenysége miatt valamennyire kimarad – kedves történeteinek megosztásával is. Ma, amikor telefonon fényképeket és szöveges üzeneteket lehet gyorsan küldeni, ez akár munka közben is megoldható. De akár magáról is küldhet képet az asszonyka. Pl. milyen baby dollban várja az ő férjecskéjét haza…

Egy nő legyen kicsit gondoskodóan anyáskodó a párjával! Akár, hogy elé teszi az ételt, odafigyel, hogy ízlésesen öltözzön, orvoshoz küldi… de csak amit a férfi igényel és elfogad. Vannak férfiak, akik az ilyesmit mind maguk szeretik intézni, és sértő számukra, ha ebbe a nő beleavatkozik. Jó ha hisz a párjában, biztatja, hogy bontakozzon ki… de ezt egy férfi veheti cseszegetésnek is, és hogy ő pont úgy nem jó sosem, ahogy éppen van. Bölcsesség kell ide is.

Végül a gyerekektől mit vár egy apa – eddig csak a párjukkal szembeni kívánságokat soroltam. Amikor kicsik még, azt, hogy hallgassanak rá. Tegyék a kötelességüket, ugyanakkor a legtöbb férfi leginkább azt, hogy önfeledten együtt lehessenek. A játékot, az örömteli perceket. Mivel ekkor általában kevesebbet vannak együtt az apák a gyermekeikkel, ezért is fordul elő, hogy inkább a nők fegyelmeznek. A harmadik műszakot lehúzva nem fegyelmezni akar a legtöbb apa, hanem örülni a közös időnek. Később már őszinteséget, komolyodó beszélgetéseket, bizalmat – amiért cserébe ő ugyanakkora bizalmat viszont nem adhat. Egyszerűen vannak ügyek, amiket a párjával, vagy egyszerűen saját magával kell megbeszélnie, elrendeznie. Mit vár még egy apa? Teljesítményt és törekvést a teljesítményre. Legtöbben szeretjük kihívások elé állítani utódainkat. Nagy büszkeség, ha megugorják a mércét, és jó érzés tudni, hogy a biztatásunknak ebben komoly szerepe volt. Ragaszkodást, hűséget. Ha válásra kerül is a sor – ami ma nagyon valószínű – akkor is tudhassa a gyerek, hogy ki az apja, kihez tartozik az anyja mellett igazán. Ez a nők segítsége nélkül nagyon nehéz.

Egyenlő lehetőséget a gyerekek nevelésére váláskor is. Nagyon-nagyon sokszor váltott elhelyezést, amit ma alig ítélnek meg a bíróságok. Működjön együtt egy apa az anyával a gyerekeiket illetően a válás után is! De az anya is az apával! Tegyen meg minden szükségest, hogy eleget lehessenek együtt az apjukkal a gyerekek! Pl. akkor költözzön messzebb az apától, ha az tényleg fontos és indokolt.

Nos, a teljesség igénye nélkül sorra vettem néhány férfiakkal szembeni elvárást apaként és férjként, illetve azt, hogy ők mit várnak el cserébe. Fontos, hogy társadalmi szervezeteiken keresztül a köztudatba is vigyék be mindezt, mint jogos és hasznos igényt!

csa

Milyen a nő élete?

Fénykép0637Többezer évvel ezelőtt Szókratész szerette honfitársait kizökkenteni megszokott gondolkodási sémáikból. Lement az utcára, elvegyült az emberek közt, és találomra megszólított járókelőket. Kérdéseket tett fel nekik, és barátságosan válaszadásra ösztökélte őket. Kénytelenek voltak elgondolkodni az életük felől, hogy vajon minden tényleg úgy van – e és jól van – e úgy, ahogy hitték, hogy van. A Valódi Egyenlőséget csoport és a Férfihang Civil Társaság ismét követte ezt az ősi módszert, és embereket kérdezett az életük felől. Ezúttal a közelgő Nőnap alkalmából tették, egyenlőségpárti gesztusból. A párbeszédek fő iránya az volt: milyen is ma nőként élni Magyarországon?

A már korábbi kiállásokból megismert, állandóan kötözködő, városnéző túrát értékesítő fiatalember (szerinte minden nap férfinap – és ezt úgy mondja, hogy közben alul fizetett és alul értékelt munkát végez az utcán esőben, szélben) nem volt sehol, helyette barátságos, segítőkész és nyilatkozni is hajlandó kollégái üdvözölték a molinóval kiálló aktivistát.

Egyikük (fiatal férfi) rögtön el is mondta, hogy a nők nagy problémája az egyenlőtlen bérezés. Nos, ő valóban a nőkkel együtt érző, empatikus fiatalember, (holott, mint tudjuk idehaza rendszerszintű nőelnyomás van, és patriarchák élnek, nem férfiak) aki nyitott az igazságra, mert meglepve vette tudomásul, hogy egy elterjedt hazugság áldozata, és mi is a valódi helyzet bér ügyben.

Érdeklődve jött oda egy másik, középkorú férfi is, aki, mint elmondta, Amerikában élt öt évig, meg is nősült ott, és egyik nap arra ment haza, hogy üres (teljesen, bútorokat is beleértve) a lakás, felesége és gyereke sehol. Felhívta a helyi sheriffet, aki biztosította róla, hogy mint férfi és ember megérti őt, de sheriffként semmit sem tehet, mert felesége tette TELJESEN TÖRVÉNYES ÉS SZABÁLYOS az amerikai jog szerint. Még csak közölni sem köteles elhagyott férjével az asszony az új tartózkodási helyét!

Egy harmadik férfi ellenben hevesen vitatkozni kezdett, hogy miért képviseltetik magukat a fent említett közösségek az utcán, miért kell beszélni az egyenlőségről, miért nem élünk úgy, mint amikor jurtákban laktunk, és a nők amúgy is túl vannak tolva a magyar közéletben. (Mondjuk ebben igaza van. A férfiakhoz képest mindenképpen.) Sajnos háborgó, haragos érzésein nem tudott túllépni, és hosszú perceken át zavarta a rendezvényt kötözködő stílusával, így sajnos meg kellett fenyegetni a rendőrség helyszínre hívásával, hogy elmenjen, és a békésebb járókelők is közel merjenek jönni.

Egy Angliából hazaköltözött fiatal lány azt taglalta, hogy ő nagyon örült odakint annak, hogy ott sokmindenben a közfelfogás és viselkedés más. Pl. a tömegközlekedés közben, ha egy nőt inzultálnak, férfiak és nők egyaránt a védelmére kelnek, és nem gyáván lapítanak, mint idehaza.

Többször szóba került nőproblémaként a részmunkaidős munkák hiánya. Abban könnyű volt a válaszolókkal közös nevezőre jutni, hogy ez NEM a nők problémája igazából. Ez a családok, és a családszerű életközösségek problémája. MINDENKI jól járna akkor, ha otthon többet vállalhatnának be a nők, több idejük és energiájuk jutna a családjukra, megszűnne a versengés a családfői poszt körül (egy fiatal lány meg is mondta: teljesen rendben van, hogy ha otthon a vezetők a férfiak. Ezen szerepkör stresszének és felelősségének elhordozásához alkatilag jobbak) és visszaállna a férfiak családfenntartói becsülete. Sokkal könnyebb lenne a családi munkamegosztás is. A férfiak iránti bizalom hiánya és nőelnyomás SZÓBA SEM KERÜLT. Úgy látszik, a nők nem azt tapasztalják a magánéletükben a férfiak részéről, mint amit a feministák állítanak.

Újra, és újra, a megkérdezett nők ezt válaszolták a bevezetésben leírt kérdésre: Nagyon jó ma nőként Magyarországon élni, nincsenek korlátozva életükben, jogaikban. Elégedettek az életükkel. És mondták ezt örömtelien, sugárzó tekintettel.

Jó volt látni őket, beszélni velük, és azt tapasztalni, hogy (egyébként biztosan meglévő) problémáikon könnyen túl tudtak lépni egy biztató feliratú molinó, és némi vidám napsütés hatására. Adódott a végkövetkeztetés: nőnek lenni igenis jó.

 

;-)

Zoli

Ariadné fonalán 14. rész (Némi muníció. Olyan küzdelmekhez, melyekről sokszor nem is tudunk.)

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XIV. 

hevesi31

Hevesi Krisztina

„Modern kultúránk előbb lerombolja nemi életünket, majd kínál rá „megoldást”.” Így foglalja össze Kriszta a médiából ránk zúduló hatásdömpinget. Olyan szereplőket látunk, akik sugallják, hogy a szexuális életük pazar, velük minden rendben, és mi önkéntelenül hasonlítjuk magunk. Elhisszük, hogy gondunk van, csak mert nem mindig szuperál vágyálmainknak megfelelő tökéllyel a szexuális életünk, nem kapunk annyi érdeklődő figyelmet, mint szeretnénk – és máris készséges vásárlói vagyunk a legkülönbözőbb termékeknek, amelyek mindezen mesterségesen támasztott igényünket hívatottak beteljesíteni.

Férfiaknál elég a külső nemi jelleg hangsúlyozása, nőknél: romantika, hűség, család, és kutya. Így működik ez. Sokan mondják, s itt Kriszta is, hogy a médiából és a reklámiparból érő vizuális ingerek rontják a nők önbizalmát. Az ideális fogalmát nagyon leszűkítik, s a férfivágyakat is abba az irányba vonzzák. Ezáltal csökken az átlag nők felé irányuló figyelem és elismerés, s a nők sokasága érzi értéktelenebbnek magát. S az ipar reagál erre: ontja a megoldásokat a felnagyított bajainkra. Tipikus ilyen „probléma” a narancsbőr. Egyidős az emberiséggel, ám korunkban vált óriási gonddá. Részemről: az exemnek is volt, mégsem zavart különösebben. Másért váltunk el.

Nagyon tetszik a kép, jót mosolyogtam rajta, amikor Kriszta leírja, hogy a strandon mit néz a férfi? A nő alakját, mozgását, kisugárzását. És a nő? A másik nő cellulitiszét! És ez sokszor tényleg így van. Tapasztaltam. :-)

Nagyon elterjedt kultúránkban a folytonos testkarbantartás, a vonzó külsőn való szüntelen ügyködés. (Bár szerintem sokan nem teszik, vagy  nem csinálnak igazán nagy ügyet belőle.) Ugyanakkor kultúránk (melynek meghatározó része a reklám, hiszen szüntelen elénk furakszik: otthon, az utcán, és a boltokban is) ellentétes üzenetekkel bombáz: élj a mának, fogyassz! Olyat, ami kielégít és hízlal. Másrészt a fogyasztó termékekből, melyek kompenzálnak. Vagyis éljünk mégis tudatosan, egészségesen.

Érdekes fogalmat vezet be Kriszta a belső test és külső test révén. Előbbi a valódi egészségi állapot jelzője, pl. a rejtett vashiányé, vitaminhiányé is; utóbbi – amilyennek látom és láttatom magam – karcsú, izmos, fitt.

És: félünk az öregedéstől! Fiatalság imádatban élünk, mintha a korosodás nem a kiérlelt bölcsesség és béke állapota lehetne. Vagyis egy kívánatos állapot. Már ha arra fordítottuk az életünket, amire kellett. Így alakul aztán ki az agism (ejtve kábé: édzsizm(us)) a bakfis kor sovinizmusa, mivel az ideált (szép, fiatal és egészséges) ők testesítik meg, és aztán minden más kort viszolyogva kezelnek.

Elképesztő. A kis zöldfülűek.

Egyébként ez az édzsizmus a fiatalokkal sem bánik jóságosan, ha eltérnek az ideáltól. Itthon végzett felmérés szerint a megkérdezettek 76%-a változtatna a külsején, ha tehetné. Egyre inkább mások véleményeiben élünk, „azok vagyunk, amit másokban el tudunk hitetni”.  Micsoda belső rabszolgaság ez!

Érdekes jelenség a sexercise – é. A szexet is építsük be a mindennapi edzésprogramunkba, így kalóriaemésztő hatására is számíthatunk, ha a mozdulatokat helyesen végezzük. „Ennyit a buja erotikáról” – Kriszta szerint. És szerintem is. KO, ez padló nekem.

hevesi32Nem állom meg, ide kell írjam, hogy milyen érdekes amiről Kriszta ír: filmeken középkorúak szeretkezéseit sose látjuk. És tényleg! Fiatalok együttlétei, tilosban járó szeretőké is – ez rendben van. Menő. S mit sugall? Hogy jó szex kirárólag házasságon kívül lehetséges – és a fiatalok priviléguma. De most nem ezt sugallja?

És rosszabb, hogy ez sokszor hat ránk, valóságosan. Vagy testi tökéletlenségeink miatt aggódunk (főleg a nők), holott azok a partnert legtöbbször nem is igazán érdeklik, vagy lemondunk életünk egy fontos szeletéről. Pedig a cölibátus a felszentelteknek kötelező. Átlagembernek nem, sőt javalt az ellenkezője. (Igaz, házasságon belül.)

Álítólag akár félórányi tévézés is rombolhatja az önértékelésünket. Évtizedekig tart, míg belül felépül bennünk, hogy a filmesek a hatás kedvéért szinte mindig túloznak. Nem a hétköznapit láttatják, azért, hogy ámuljunk. Én meg is értem, hisz pont azért nézünk filmeket, de ezt jó meg is fogalmazni. Pl. tiszta zsenik lennének a film főhősnői, ha tényleg makulátlan frizurával és karcolás nélküli körömlakkal kerülnének ki egy több hetes sivatagi üldözésből, vagy le a kalappal az előtt a férfi főhős előtt, aki tényleg olyan könnyen dobja oda az életét a nőért, mint ahogy kimondjuk: bikkmakk. Szerintem az ilyen ember valójában pszichiátriai eset. Mer: mér’ nem akar élni? Rendesen ezek K kemény döntések. Nem úgy hozzuk meg őket, mint ahogy tüsszentünk. Bár az őszinte és szükséges önfeláldozás engem is lenyűgöz, mint minden egészséges mentalitású embert.

Röviden: a nők mindig tökéletes külsejűek a filmeken, a férfiak pedig lehengerlő teljesítményűek. Fizikai és erkölcsi értelemben is. Egyébként én miattam legyenek, csak jó tudnunk, hogy az életre alkalmazva célszerű a láttottakat legalább hárommal elosztani. És ez így is tökre működik és jó és megfelelő.

Általában azonban nem ezt tesszük. Fel akarunk nőni ahhoz, amit láttunk, megfeledkezve, hogy a színésznőkön akár órákat dolgoznak a sminkesek forgatási naponként, és a férfi lenyűgöző attrakciói mögött akár száz felvétel is lehet, míg azt olyanra hozzák össze, amilyent a rendező megálmodott. Vagyis hogy a mese – tényleg mese. De mi felnőni akarunk, és ezért vásárlunk. Szépségipari és teljesítményfokozó szereket.

Kimutatták, hogy a férfiak (igen, én is, nem vagyok rá büszke, de ez ösztönösen működik – ezért kell tudatosnak lenni) az átlagnál csinosabb nők képeit nézve a saját partnerüket jóval kevésbbé értékesnek, magukat pedig pechesebbnek tartják. Így jár, aki csak reagál és nem gondolkozik. Ez a cikk is ezt segíteni íródott.

A férfiak szexuális vágyát elsősorban a látvány indítja be, míg a nőkét a hangok és érintések. (Avagy kik sikoltoznak rockkoncerten teljes extázisban? Talált, süllyedt – a csajok. ;-) ) Ha viszont irreális képekkel „vesszük körbe” a férfiakat, akkor ezzel közvetve a párkapcsolatokba avatkozunk bele. És nem igaz, hogy a nők isszák meg a levét ennek. Az elején, meglehet, jobban. Idővel azonban mindenki issza.

Persze mindenre van kultúránkban „megoldás”. Az átállított férfipotenciálra mi? Pornó! Elképesztő bevételt hoz, az USA lakói évi 10-14 milliárd dollárt költenek szexipari termékekre. Élcelődjünk kicsit: van a filmek mellett műszűzhártya, lökésszámláló péniszgyűrű, és Örömódát játszó vibrátor. Népművelő hatása vitathatatlan. (Kriszta poénja. Köszi művésznő, ott volt! Ha ilyen előadó is vagy, akkor igen jól csinálod.) 

És akármilyen lusta is vagyok, ennek a fejezetnek az utolsó bekezdését szóról szóra idemásolom, mert kár lenne tömöríteni:

hevesi 33

Gyerekes  technikájú és  nagyon kifejező kép

„E „megoldások” megítélése változó, azonban napjaink abszolút listavezetőit, a szexfilmeket tekintve folyamatosan újabb és újabb kérdések merülnek fel. Most e helyütt csupán a párkapcsolati hatásokra utalva: egy átlagos pornófilm megtekintése után közvetlenül a férfiak inkább gondolják azt, hogy a nők is élvezik a szexuális erőszakot (hiszen hogy visonganak közben örömükben…), jobban egyetértenek a szexista, a nőket leértékelő, alacsonyabb rendűnek tekintő nézetekkel (lásd férfidominanciát sugalló szexuális helyzetkialakítások és jellemzően alárendelt vagy szolgáltatói női szerepek: titkárnő, pincérnő, ápolónő, diák) kevésbé érzik magukat szerelmesnek a párjukba (egoista, vad és izgalmas szex kontra szerelem), és kevésbé látják szexuálisan attraktívnak, vonzónak saját partnerüket (így persze nehezebb is megkívánni) (Bob Gass, protestáns igehirdető dettó ugyanezt állítja). Kultúránk fiktív képei, jelenetei tehát elveszik tőlünk természetes működésmódunkat – majd az általuk kínált orvosság nemritkán „gyógyszerfüggőséget” okoz, internetes szexaddikció kialakulásához vezet. Túladagolás esetén feltétlenül…”

És ott a pont. Folyt köv.

;-)

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 5. rész

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában (V. rész)

fiúlányNos, Hölgyeim és Uraim! Mit gondolnak, mi az első kérdés amikor a baba megszületik? Legtöbbször: „Fiú?” esetleg: „Lány?” S csak ezután: „Egészséges?” Beza! Ilyen fontos a nemiség az életünkben! Messze többet jelent, mint: SZEX. Rengeteg minden más kapcsolódik hozzá, ahogy Verner atya szokta mondani (SVD, lelki vezetőm) „Bár emberek mind, de a nők tetőtől talpig nők, a férfiak tetőtől talpig férfiak. Nem is lehetnek mások.” Még defektekkel is azok vagyunk. A defektjeink is tipikusan férfiasak és tipikusan nőiesek. NAGYON kevés, ami beláthatóan eltér ettől a mintától.

Belülről programozottan nyílik ki, és bontakozik szexualitásunk, még mikor egyáltalán nem vagyunk ennek tudatában, akkor is. Más neműek társaságában testünkben különböző reakciók indulnak be, kisimul a bőrünk, vérrel teltebbé válik, csillog a szemünk, a tartásunkon javítunk – készülünk az erotikus jellegű interakciókra. Tudattalanul demonstráljuk, hogy szaporodóképes partnerek lehetnénk. Pl. a kisfiúk is a nagymama és barátnői előtt, akik persze reagálnak is erre: hangos, kedves nevetéssel. És a kis lovag első sikerét elérte a nőknél.

zapazanyaA kezdetektől szívjuk magunkba az intuitív tudást, hogy apa és anya között más a viszony, mint a többi ember között. Pl. apa időnként ráüt anya fenekére… és anya sikkantva megugrik erre és nevet. Apa ezt mással nem csinálja… egyszer véletlenül a villamoson a kézfeje hozzáért egy néni fenekéhez, és olyan pillantást kapott érte…

Szexuális énképünk bonyolult építmény. Nagyon sokat számít, mások hogyan reagálnak ránk. Ebből építjük fel magunkat – magunkban. A nonverbális jelek rengeteget nyomnak a latban – feltéve, hogy nem racionalizálunk mindent. Mert akkor mesterségesen magyarázzuk ki azokat valami megtanult gondolatmenet mentén. (Nincs vonzerőm. Csak hiszem, hogy a lányok úgy néznek rám.; Ciki, hogy nagy a mellem. Ahány fiú megszólít, mind azt akarja. stb.)

Egész múltunkból építjük fel szexuális énképünk. Apa és Anya viszonya, velem hogyan bántak ők, a kortársak, fiúk, mint leendő harcossal és szakemberrel, a lányok mint leendő fészekrakó társsal. Ez meghatározza, jelenbeli élményeinket mennyire merjük át és megélni, vagy attól tartunk, belénk épült félelmeink ördöge mikor ugrik elő, és szüntelen készenlétben szorongunk.

önmagam2Éberséget igényel pl. a felnőttektől, akár saját szüleinktől ránk aggatott becenevek, melyek saját sutaságunkat emelik ki. Belénk éghetnek ezek a „kedveskedő”, ám valódi tiszteletet nem sugárzó – igazából gúnynevek. Csak csípősségük rejtett.  Felnőttként is ezeknek megfelelően félszegen, bizonyos helyzetekben indokolatlanul zavartan, nevetgélve, elpirulva fogunk viselkedni – holott eleve semmi okunk nem volt rá. Játszmákba kényszerített, életerejükben megkötözött Föld lakókként, s nem felszabadult, gesztusaiban is őszinte, a jelent átélő Mars lakókként – Eric Berne nyomán. (Emberi játszmák)

Keresztneveink is elárulják, hogy mit vártak tőlünk szüleink. S beceneveink, hogy ebből mi valósult meg, illetve mit fogadtak el belőle. S szintén fontos: keresztnevünk egyediségünk jelzője is, s ezért sem szeretjük, ha nagyon tucat. Vagy a vezetéknév – keresztnév nem végiggondolt kombinációja: Végh Béla pl. Vagy női párja a: Bedi Lizett.

A lényeg: merjünk küzdeni az önbecsülésünkért, hogy mi tiszteletreméltónak éljük meg magunkat! Pl. nevünkön változtatni, ha nem vagyunk elégedettek vele, s a lehúzó beceneveket visszautasítani, s azokra nem hallgatni. Mint egyik ismerősöm, aki az „Öcsi” becenév helyett végül megkövetelte, hogy őt „Istvánnak” hívjuk, merthogy ez a neve. Igaza volt.

férfi12

folyt. köv.

;-)

Zoli

2015. Tavasz, Kőszeg, Nőnap: Kiállás a Nőkért (S még aznap megtaláltatott az annyira áhított házisárkány?)

 

Jobbra Margit, a zászlóval Niki, a lánya.

Jobbra Margit, a zászlóval Niki: a lánya. A háttérben elkerekező úrról lejjebb. Ő az, aki nem rest otthon is főzni.

Vajon jó az Istennel járni, vagy jó az Istennel járni? Ugyan olvasatomban minden jó szándékú ember vele jár, ám aki direktbe szóba is áll vele, és ezt közösségben teszi, annak többet tud adni, és többet bízhat rá.

Nos, úgy vélem: kb -tul jó vele járni. Figyel ránk és fontosak vagyunk neki. A Nőkért való Kiállás ugyanerről szólt, csak Isten helyébe kicsit mi álltunk: a szervezők.

 

Margittal még a kőszegi legelső Kiálláskor találkoztam. Az a párkapcsolatokért volt, s a témát most sem mellőzhettük. Már akkor nagyon őszintén felvállalta magát, s bízott bennem: ha én ezt őszintén megkérdeztem, akkor ő azt őszintén elmondja. Akár a kisváros Fő terén is.
Most méginkább odatette magát: csajos ötletei voltak: színes lufik, pörgős zene, meleg tea (még spéci termo fazekat is szerzett hozzá, tehát a rendezvény végén éppoly meleg volt a tea, mint az elején), vagyis mindent, ami lehetővé teszi, hogy tényleg jól érezze magát, aki erre hajlandó rászánni magát. ÉS – VÉGIG OTT VOLT! Holott négy órán át a hűvös tavaszi szél már hideg, szinte jeges. Mert egy délelőttön át fújja az embert. Remegett, vacogott, a lányához bújt, az arca lilult, de nem ment el. Sőt, próbált táncolni! Egyedül ez ugyan nem olyan könnyű, de megint láthattam,milyen finoman, összehangoltan tud mozogni egy nő. Ezért is szeretnek annyira táncolni, míg mi, férfiak, a mackó mozgásunkkal sokszor inkább fát vágnánk… Csak hát az ÚGY nem melegít meg.
A Niki (Margit lánya), aki ügyesen segített, még kérdést is adott a zászló tartalmának kibontásához, és a barátnője (aki „csak” lelki segéderő volt, hogy a szünetekben ne a gyér forgalmú teret nézzük, mert igen – tavasszal még nincs idegenforgalom nálunk, és kevesebb az ember) pontosan a nem várt hab voltak a tortán.
Nos, mi is történt?
Az emberek bizony ódzkodnak a nyílt színre kiállni, még ha már vannak is ott mások, és biztatják őket erre. Talán olyan ez, mint a tavaszi fagy: ki kell tartani a meleggel, új és új hullámban kiárasztani, és eltűnik. Az egyik asszonnyal, aki a higannyal fertőzött erdőkről kezdett mesélni nekünk, eljutottunk oda, hogy vitt egy „Egészséges Férfiszellem” című könyvet, és elfogadott egy nagy ölelést hozzá.

Itt is Niki állt ellen a fel-feltámadó szélnek, középen egy érdeklődő hölgy, jobbra a "barátnő", aki lekötötte a lankadók figyelmét, és az úr, felteszem, nem bánta a hölgytársaságot. ;-)

Itt is Niki állt ellen a fel-feltámadó szélnek, középen egy érdeklődő hölgy, jobbra a „barátnő”, aki lekötötte a lankadók figyelmét, és az úr, felteszem, nem bánta a hölgytársaságot. ;-)

Bensőségesség, érzelmi gyengédség, megnyílás, el és befogadás, odafigyelés – ezek visszatérő fogalmak voltak. Sokan vágyunk rá, játszmázunk érte, vagy csüggedten reméljük, talán megenyhíti valaki szívünk dermedtségét. Azt már kevesebben mondták el, hogy az érzelmi intimitáshoz valami megfogható tartalom is kell. A puszi, az ölelés jó jelző, de önmagában kevés. Szükséges a vezető tevékenység, ami mentén kibontakozik az ismeretség, a szeretet. Közös tevékenység, cél, beszélgetés, bármi, amire együtt figyelünk és közben a személyes kötődések is mélyülhetnek, tisztulhatnak, feltéve, ha bevállaljuk magunkat és a másikat. Úgy, ahogy vagyunk. Aztán idővel továbblépünk, növekszünk együtt – mert ez az Élet rendje.
Nagyon tetszett annak a férfinek a története, aki elmondta, hogy mivel sokat van otthon, ő főz. Vásárol, és a rendre is felügyel. Cseppet sem volt a méretes termetével, nyugodt, határozott hangjával és férfias bajuszával, borostájával nőies, puhány. Persze biztos vannak férfihobbijai, amelyekkel megtámasztja a tartását és éleszti a férfias tüzet belül.
És eljött az Ági is. Mert megígérte. A Nőnapi Kiállás – Hangolóban szerepel még, ő a Nyúl Ági. Persze megint önmaga volt: támogatott, buzdított és a hitet próbálta növelni bennünk. Nagyon jól esett, szerencsére már lassan rutinná lesz, hogy jó ügyekben nem az az első, mekkora visszhangot kelt. A meggyőződés ereje, a belső jó érzés, és csak ezek után az, hogy még kit érdekel a szemléletünk rajtunk kívül. Kinek van eleve hasonló?
Aztán csak terjed a Tavasz tovább, és rájöhetünk, hol foglalt állást még? Kik árasztják eleve már?

 

 

Lekaptam a csokrot, mert a fogorvosnál a váróban kellett hagynom. Ellopnák, tudjam mutatni: én készültem. Csak nem úgy jött ki.

Lekaptam a csokrot, mert a fogorvosnál a váróban kellett hagynom. Ellopnák, tudjam mutatni: én készültem.

És: Megtaláltam! Avagy a tűzokádó, aki valójában egyáltalán nem okád tüzet. És már készen várt rá, hogy fogadja a hős lovagot, és végre vendégül lássa.
Aznap délutánra szervezett az exem a gyerekeknek és nekem egy közös programot. Ökölvívó Gála Kőszegen, érdekli a fiúkat, lesz tombola is, menjünk csak el. Senki se tudta, mi fog történni.

Lecuccoltunk a két Topival az egyik padra, már ült ott egy anyuka, ő is a fiát hozta el: bokszol és megnézi a többiek küzdelmét. Elkezdtünk beszélgetni. Aztán beszélgettünk. Aztán még beszélgettünk. Aztán mikor ránéztem, már nem a vállam fölül néztem rá. Aztán a kabátok elkerültek közülünk. Aztán amikor a csemeték meg voltak etetve, itatva, és a bordásfalról leszedve, ott folytattuk, ahol éppen abbahagytuk. A legjobban az tetszett, amikor ugyanabban a pillanatban ugrottunk fel, ő futott balra a fia után, én jobbra az enyémek után, szót se tudtunk szólni egymáshoz, majd bocsánatkérés nélkül ültünk vissza, és mosolyogtunk össze. Lopva megnéztem: igen jó popsija van… Oldalról jól látható,  szép, ívelt ajkai, és vidáman csillogó szemei.
Mmmm, NAGYON JÓ NŐ! Szép neve van? Mónika.
Utána számoltam ki, hogy amit gyorsan elreppenő két – három órának véltem, az bizony tömény öt óra együtt töltött idő volt.
Persze ma, két randi, és néhány óra Skype beszélgetés még nem feltétlenül jelenti, hogy majd egymás mellé temetnek… de nem bánnám.
Majd, olyan ötven év múlva.

 

;-)
Zoli

Soha nem unalmas ;-) – Szilveszterre

Szilveszterre kicsit több és kicsit más. Mert ilyenkor még ez is elmegy. Újév jön, és megy a régi! 

:-D

Ugyan kicsit erős a smink a szem körül, de kit zavar! Egy mosolyogva elénk tárt gazdag portéka: igazán lekötheti a figyelmünket.

Ugyan kicsit erős a smink a szem körül, de kit zavar! Egy mosolyogva elénk tárt gazdag portéka: igazán lekötheti a férfiak figyelmét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Van, akinek ez esküvőre is belefér! Örüljön a násznép!

Van, akinek ez esküvőre is belefér! Örüljön a násznép!

 

Egy "kőművesdekoltázs" ott ahol szítja -

Egy „kőművesdekoltázs” ott ahol szítja –

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- és ahol lohasztja a vágyat.

– és ahol lohasztja a vágyat.

 

 

Amikor nagy, ártatlan szemekkel takarjuk, hogy mennyire akarjuk a másik nem figyelmét (és a tágra nyílt, gyermeki pillantás ennek esélyét még fokozza is)

Amikor nagy, ártatlan szemekkel takarjuk, hogy mennyire akarjuk a másik nem figyelmét (és a tágra nyílt, gyermeki pillantás ennek esélyét még fokozza is)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És még az olyan tiszta nők, mint Gwyneth Paltrow is szeretnek játszani a tűzzel. Ők is nagylányok immár. Aztán meg csak van némi esze a férfinek is, nem?

És még az olyan tiszta nők, mint Gwyneth Paltrow is szeretnek játszani a tűzzel. Elvégre ők is nagylányok immár. Aztán meg csak van némi esze a férfinépnek is, nem?

 

 

Dekoltázs - alulról. Ezer részlete van a nőnek, amire érdemes felhívni a figyelmet. ;-)

Dekoltázs – alulról. Ezer részlete van a nőnek, amire érdemes felhívni a figyelmet. ;-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fűzés takar is, de inkább feltár. Kihangsúlyozza, mi az ami meztelen. Az ilyen nő éget, kellhet egy kis idő, míg felvesszük a fordulatszámot mellette - ha érdemes. Mert a szalmaláng nem melegít igazán.

A fűzés takar is, de inkább feltár. Kihangsúlyozza, ami meztelen. Az ilyen nő éget, kellhet egy kis idő, míg felvesszük a fordulatszámot mellette – ha érdemes. Mert a szalmaláng nem melegít igazán.

 

Az ember ránéz és szinte a markában érzi. Nem lesz később ízületes? Bár biztos akad, aki megmasszírozza majd.

Vajon nem lesz később ízületes? Bár biztos akad, aki megmasszírozza.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na, mi van a képen?

Na, mi van a képen?

 

 

Na, ki van a képen? :-D

Na, ki van a képen? :-D

 

Eeee, önkritika hiánya? Vészes szegénység? (Már rövidnacira se tellik.) Kandikamera? ... Rejtély.

Eeee, önkritika hiánya? Vészes szegénység? (Már rövidnacira se tellik.) Kandikamera? … Rejtély.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valami nekünk, nőknek is. Kijár.

Valami nekünk, nőknek is. Ennyi még férfimagazinban is kijár.

 

A legújabb: csípővillantás és csaknem-minden feltárás. Ez egy szolid kép abból, egy ilyen partin miket áthat az ember. (forrás: Velvet magazin) Ribisedik a világ, és ti: férfiak, követitek. Amúgy izgalmas, ez is igaz.

A legújabb: csípővillantás és csaknem-minden feltárás. Ez egy szolid kép abból, egy ilyen partin miket láthat az ember. (forrás: Velvet magazin) Ribisedik a világ, és ti, férfiak, követitek. Amúgy izgalmas, ez is igaz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És egy szolid klasszikus a végére.

És egy szolid klasszikus a végére.

 

Mindenesetre pikáns játék ez az önfeltárással. Él a vágy bennünk, nőkben is, hogy magunkat megmutassuk. Ahogy költőnk írta:

„Vagyok, mint minden ember: fenség,

Észak-fok, titok, idegenség,

Lidérces, messze fény

Lidérces, messze fény

 

De jaj, nem tudok így megmaradni,

Szeretném magam megmutatni,

hogy látva lássanak

hogy látva lássanak

 

Ezért minden: önkínzás, ének:

Szeretném, hogyha szeretnének

S lennék valakié,

lennék valakié”

Ady Endre

A határ pedig, hogy ki mennyit tart még elfogadhatónak, megmutatni
mindenkinél máshol van. A figyelmet mindenesetre felhívja. Hiszen, aki
egészséges, az kibontakozni, kiteljesedni akar. Belső és külső
adottságaival. Kihozni önmagából a legtöbbet, addig, amíg tudja, ereje
van hozzá. Tudjuk, az első benyomásnak mekkora a fontossága. Itt a külső nagy
erővel hat: a látvány, a hang, az illat. Ezt hívjuk kisugárzásnak, és hogy ennek megfelelően mozgunk, viselkedünk.  Az elménk
pedig fogadja az információt nagyon precízen, alaposan. A szakemberek
vizsgálták, hogy a pillanat törtrésze alatt kiválasztotta a felvillanó
képek közül az agy a szimmetrikusabb arcúakat, mert ők életerősebbek az
esetleges későbbi utódlásban. Tehát fontos a lehető legerőteljesebb
benyomás keltése, hogy az ember, minél erősebb partnert és munkát
találhasson magának. Így amit csak lehet bedobnak, villantanak,
legtöbbször a nők a férfiaknak. Azért a hölgyeknek is kedveztünk a szép,
izmos férfitest látványával, erős karokkal, vonzó hasizommal, ami az
izgatottságunkat jól fokozza.

Az új esztendőre is kívánok minden jót az írásaimmal!

türkiz dekoltázsom

 

 

 

 

 

Kati

:-)

 

Zoli (főszerk.): Ha nem élsz még aktív szexuális életet, kérlek gondolkozz el ezeken: miért készítette Kati mindezt? Miért engedtem közölni? Miről szól mindez férfi és nő között? Milyen út vezet odáig? Rövid vagy hosszútávú célja van mindennek? Ennyi.

Bárkivel megbeszélheted, akiben megbízol.

;-)

 

Nő-bosszantó (pedig még messze a Farsang ;-) )

Mert mindig éppen az kell, ami Nincs.

Mert mindig éppen az kell, ami Nincs.

Megnyílik egy új üzlet, ahol a nők férjet vásárolhatnak maguknak. A bejáratnál az alábbi utasítás olvasható:
– Az üzletet csak EGYSZER látogathatják meg.
– 6 emelet van, a férfiak tulajdonságai emeletenként javulnak.
– Bármelyik férfit kiválaszthatják az adott emeleten, vagy felmehetnek a következő szintre.
– Előző emeletre visszamenni nem lehet.

Egy hölgy úgy dönt, hogy kipróbálja az üzletet, és partnert keres magának. Az első emelet ajtaján a következő felirat várja: „Ezeknek a férfiaknak van munkája.” A nő úgy dönt, hogy megnézi a következő emeletet. A második emelet ajtaján ez áll: „Ezeknek a férfiaknak van munkája és szeretik a gyerekeket.” A nő továbbmegy. A harmadik emeleten: „Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket és félelmetesen jóképűek.” Wow, gondolja a nő, és továbbmegy. A negyedik emeleten: „Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképűek és segítenek a házimunkában”. Hihetetlen, gondolja a nő, nehezen áll ellen a kísértésnek, de valami arra készteti, hogy továbbmenjen. Az ötödik emelet: „Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképűek, segítenek a házimunkában és romantikusak!” Úgy dönt, hogy benyit, de az utolsó pillanatban megtorpan és felmegy a hatodikra. Az ajtó ezt találja: „Ön a 31.456.012-es számú látogató. Ezen a szinten nincsenek férfiak, csak azért van, hogy bebizonyítsuk, hogy a nők sosem elégedettek. Köszönjük a látogatást!

Az utca szemközti oldalán egy hasonló üzlet nyílik, ahol a férfiak kereshetnek maguknak asszonyt. Az első emeleten vannak a nők, akik szeretik a szexet. A másodikon a nők, akik szeretik a szexet, és nem bánják, ha a férjük időnként elmegy sörözni a cimbikkel. A harmadik, negyedig, ötödik, hatodik emeleten még SENKI sem járt…

Nem lehetne, néha csak úgy: Lenni?

Ici-pici férfisóhaj: „Nem lehetne, néha csak úgy, hogy: Legyünk?”

Stressz-skála

karacsonyi_stresszAz ünnepek közeledtével emelkedik az izgatottságunk. A stressz-skálán a karácsony is megtalálható, hiszen minden évben az ünnepek idején az emberek nagy része nyugtalan. Az idegesség oka az, hogy szeretnénk, ha elégedett lennének velünk. A munkahelyen és a rokonaink is. Igyekszünk ajándékot adni. Már az is feszültséget teremt, hogy kitaláljuk, mi legyen. A beszerzésére, készítésére, csomagolására, átadására idő kell. Az otthonunkat is szeretnénk kitakarítani, széppé tenni, feldíszíteni. A finom ennivalókat bevásárolni, tárolni, elkészíteni, szervírozni. Jó lenne, ha a hozzánk érkezők elégedetten távoznának. Ám ahogyan egy lakodalomban sem lehet mindenki elégedett, mindig lesz olyan, akinek valami kevésbé tetszett. Ez az érzés bizony bennünk feszültséget teremt. Meg kell önmagunkat erősíteni lelkileg, hogy együtt tudjunk élni ennek az érzésnek a jelenlétével.

Segíthet a megértés. Hiszen az emberek sokfélék. Sokféle igénnyel.

Sokan, kifejezetten megkönnyebbülnek, ha a vendégség levonul, és eltelnek az ünnepek. Ugyanakkor ez az egész adrenalin szintet is emel. Izgalommal tölti el a szürke, borús, napfénymentes időket. Ha feloldódik a kezdeti feszültség, akkor az együttlét során a családokat melegség tölti el. Az együttlét öröme.

Próbáljuk felidézni ezeket a perceket, és így várni az ünnepet! :-)

A stresszről tudjuk, hogy gyorsabb a szív és a légzés ritmusa, magasabb a vérnyomás és a cukorszint. Elhúzódva alvászavart okoz, és keményebb izmokat, hideg, fájó végtagokat, zavart bélműködést. Sérül az immunrendszer, a szív és a gyomor. Pozitív esemény is lehet megterhelő. Holmes és Rahe ezt mérve pontozva skálába sorolta. Ezen a karácsony 20-as, problémák rokonnal 30-as, házastárssal 35-ös, maga a házasság, pedig önmagában is 50-es értéket kaptak. Az anyagi helyzet változása 40-es értéken van. Ezek a helyzetek ünnepek idején fennállnak, vagy fennállhatnak. Legyünk amennyire lehet, megértőbbek önmagunkkal és másokkal! Próbáljuk mindezek tudatában, amennyire tőlünk telik, oldottabbá tenni az ünneplést, lazítani az elvárásokat önmagunkkal és másokkal szemben! Megértően kezelni a saját és a többiek feszültségét. Amennyire lehet, lazábbá tenni az együtt tölthető perceket! Minden jót kívánok ehhez!

 

Kati