Címke: Férfi

Frusztráció

Zökkent a busz a kora hajnali sötétben, majd megállt. Fiatal lány állt a megállóban, fehér fogsora rávillant a férfire. A férfire, aki a buszról nézelődött lefelé, és megakadt a mosolyon a tekintete. Őszbe csavarodó szakálla mosolyra húzódott, ahogyan önkéntelenül is végigmérte a lányt. Kék szemek, szép, kerek arc, nőies vonalak – a fiatal nő alakja jól látszott a jármű belső világításától. Egymás szemébe néztek, hosszan.

– Felszáll? – kérdezte a busz vezetője kicsit türelmetlenül. A lány bólintott, fellépett, jegyet váltott, majd kicsit odébb ment és leült. A középkorú férfi kis mosollyal fordult utána. Fejében meglódultak az ismerkedési szövegek.

biker-1329315_1280

A lány kibámult az ablakon, a férfi apró jelzésére ránézett. Mielőtt amaz szóra nyithatta volna a száját, el is fordította a tekintetét. Az újabb jelzésre – kitartott köhintés és torokköszörülés – felállt és zárkózott arckifejezéssel hátrament.

A férfi ösztönösen utánabámult, míg rájött, hogy teljesen faképnél hagyták. „Nevetséges vagy! Vén kéjenc! Beképzelt alak!” – kezdett futni agyában a berögzült program. „Learatta a tetszésed felszálláskor. Már nem kellesz neki.” – szólalt meg a józanabb énje. A csalódottság elől oda menekült lélekben, ahova ilyenkor szokott: a hitéhez. De most Isten is kacagott rajta és bosszankodott egyszerre. Csendben sóhajtott benne a feloldatlan fájdalom.

A busz robogott előre a sötétben. Messze elől, keleten, kis világos csík jelent meg: elkezdett hasadni a hajnal.

Igenis Férfinak nevelem őket!

Megvan az Echo tv Keménymag című műsora? Megadja Gábor, Apáti Bence, Ambrózy Áron és Jeszenszky Zsolt viccelődnek és egyben őszintén kommentálnak híreket, Velkovics Vilmos műsorvezető segítségével. Múlt héten volt lehetőség kérdezni tőlük nézőként egy kérdést. Én a fiúk neveléséről kérdeztem őket, hogy mi a véleményük erről, miközben a balos média ezerrel azon van, hogy pszichológiailag lányoknak alakítsa a fiúkat. Valamiért a sok egyéb kérdés közül ezt tette fel nekik Velkovics Vilmos, és ők a szokásos viccelődős stílusukban tulajdonképpen komolyan megválaszolták azt. Ne joghurtot egyen a gyerek, hanem steak-et! Családon belül dől el minden, mi döntjük el, mit engedünk be, és mit tartunk kívül. Vigyük el őket csajozni és piálni. Stb. Akkor érlelődött bennem elhatározássá: Férfinak nevelem őket, nőbolondító macsóvá. De legalábbis tökös legényeknek.

nevelés

A balos média a nők vélt vagy valós igényein rugózik, állítja, hogy a női problémákhoz képest a férfigondok tulajdonképpen nem is léteznek. Ugyan már, minek arról beszélni? És eleve, ha majd a fiúk ugyanúgy gondolkoznak, mint a libsi média által istenített lányok, na majd akkor, akkor eljön a Kánaán! Elhatároztam, szakítok ezzel a nézettel, amely sokáig beárnyékolta a saját ifjúságomat (sok nőközpontú Ezotériát olvastam akkoriban, kicsit csodálkozom is rajta, hogy nem nőtt puncim.) Nem, jöjjenek csak a kihívások a fiúk életébe, jöjjenek a szőke nős viccek, és tanuljanak meg bókolni az eladó kisasszonyoknak és pénztáros lányoknak!

Aztán továbbfűztem ezt a gondolatot. Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója nemrég írt egy cikket arról, hogy lányos apaként milyen dilemma, hogy önálló, versenyképes férfipótlékká nevelje a lányait, vagy olyan nővé, aki számít a mellette élő férfira, okosan választja ki azt és holtomiglan-holtodiglan házasságban akar élni vele. Feltette a kérdést, hogy találnak-e megbízható, a családjának élni akaró fiatal férfiakat majd a lányai maguknak? És ehhez fiús apaként van némi közöm nekem is.

Mert akarjon a férfi családot, akarjanak a fiúk az övéiknek élni! Tudjanak osztozni a mindennapi feladatokon a párjukkal, és vegyenek részt abban, hogy a romantika ne szökjön el a kapcsolatukból! Akarjanak legalább három gyereket, legyen élet a családjukban, ahol valami mindig történik! Ahol többen vannak, ott ez mindennapos, és mindig ráér valaki odafigyelni az éppen figyelmet igénylőre. Akarjanak időt tölteni a gyerekeikkel, segíteni a tanulásban, megtanítani biciklizni, megtanítani kapcsolatot teremteni (fontos az őszinteség és a dicséret) és kapcsolatot fenntartani (ez a nagy kihívás!)

Mit tehetek ezért én? Elsősorban azt, amit minden emberi kapcsolatban meg lehet tenni. Meghallgatom őket. Meséljék csak el, hogy a legjobb barátjuk épp mással ment közös programra, őket nem hívták, és ez fáj. Hogy a kedvenc nagynéni képes úgy kibeszélni őket, hogy közben ők talán három méterre ülnek tőle, és minden szót hallanak. Miután kiöntötték a szívüket, már lehet beszélni arról, amiről én szeretnék. Hogy nem kell félni a csajozástól, persze, úgy érzik, nem megy nekik ez a lányokkal, de idővel tapasztaltabbak lesznek, és igazából a Sors terelgeti is a kiszemelt nő felé az embert. Amúgy meg nyugi! Úgyis menny és pokol lesz a házasságuk, úgyhogy arra kell gyúrni, hogy amikor épp pokol, akkor ne adják fel. Imádkozzanak, meditáljanak, járjanak önsegítő csoportba, legyen hobbijuk, éljenek a gyerekeiknek, nekem mindegy, de merítsenek valamiből erőt, ami megtart és segít átfordítani a szituációt.

Egy igazi Férfi, egy igazi patriarcha mindig családos férfi! A zsidók között csak nős férfi lehet rabbivá. Ez évezredek óta mindig így volt, csak az utóbbi évtizedek „alkotása” ez a „nem kell gyerek” szindróma, hogy pl. hazánkban a 40 alatti férfiak 70%-nak nincs gyereke. Holott a gyerek, a család igazi vezetővé, felelős emberré nevel.

És végül szeretném megtanítani a fiaimnak, hogy bízzanak a nőkben. A legtöbb nő megbízható, bár tökéletlen (akárcsak mi, férfiak) és ugyanakkor vannak egészen rendkívüli erkölcsi kvalitásokkal rendelkező nők is. Akárcsak férfiak. Érdemes végiggondolni, mit akarnak majd a fiaim az élettől, a társuktól, a gyerekeiktől és mit akarnak nyújtani nekik? Nemcsak az érzelmekre alapozni, de okosan dönteni. Szerintem megfelelő „kínálat” van a párválasztáshoz.

És legvégül legyenek hajlandók fegyvert fogni Magyarországért. Vannak annyira értékesek az itt élő emberek, hogy ölni, akár halni is érdemes legyen értük.

Kötekedő vadócból átlag felett teljesítő férfi

apafia1Ágostont régóta ismerem. Kisiskolás korunkban ő volt, aki mellett óvatosan kellett elmenni, mert könnyen válhatott az ember egy erőpróba alanyává: kaphattunk kettőt az arcunkba. Amennyire én tudom, nem volt könnyű neki otthon, szóval vadságának oka volt. Aztán pár hónapot együtt szolgáltunk a katonaságnál. Akkor kezdett először derengeni nekem, hogy lehet vele értelmesen is beszélni. A leszerelési bulit már együtt tartottuk.

Pár hónapja lettem rá figyelmes, hogy Facebook oldalán sorra osztja meg saját készítésű ételek fotóit, és a képeket, ahol fia, vagy a fiával ő látható. Meg kellett tudnom, mitől lett az egykori vadócból ennyire gondoskodó, gyengéd férfi.

Némi unszolásra ráállt, hogy egy villáminterjúban mesél az életéről.

–          Csodálkozom, hogy nő sosem látható a képeiden. Mi ennek az oka?

–          Egyszerű: a fiam édesanyja már nem része az életünknek.

–          Hopp, akkor te egyedül állsz helyt otthon? Kezdjük az elején! Hogyan ismerkedtetek meg?

–          Semmi  különleges sztori, egy buszmegállóban találkoztunk először.

–          Megszólítottad, és ment minden a maga útján. Hogyan kezdődtek a gondok?

–          Nem voltak gondok. EGY gond volt. Egy félrekacsintás. De az alaposan.

–          Ha jól értem, nem kapott második esélyt, ezek után eldöntötted, hogy kész, vége?

–          Nézd, Zoli, úgy gondolom, a hűség az hűség. Eszem ágában nem volt azon gyötrődni, hogy éppen miért késik hazafelé, őszinte – e velem, lehet-e számítani rá itthon? Igen, eldöntöttem, hogy vége.

–          Házasok voltatok?

–          Nem, véletlenül sem. Nem bíztam annyira benne, de a mai világban sem. Ha azok lettünk volna, nagyot buktam volna. Nagyon a nőket támogatja a férfiak rovására a családjog.

–          Mennyi idős volt a fiatok akkor?

–          Három éves.

–          Elég szokatlan, hogy szétváláskor az apánál marad a gyerek. Itt hogyhogy így történt?

–          Mert én a gyerek érdekeit tartottam és tartom szem előtt!

–          Vagyis ezt te küzdötted ki.

–          Pontosan. Az én gyerekemet ne nevelje más!

–          Az anyja könnyen lemondott a fiáról?

–          Mit mondjak? Ő ilyen. Mondjuk nem bántam, szerintem így volt jó mindnyájunknak.

–          Szerintem nagyon bátor lépés volt egy három éves gyereket vállalni egyedül.

–          Az apja vagyok elvégre.

férfinap2a–          Akad segítséged? Mégis pénzt keresel, háztartást vezetsz és neveled a gyereked. Szülői értekezletek, tanszerek beszerzése, közös játék és munka…

–          Nincs, de már nem is kell! Tíz éve csinálom. Alaposan beletanultam. Az igaz, hogy a fiam jobban ismeri a munkám, mint a legtöbb barátom – egyszerűen rengetegszer vittem magammal. Így tudtam megoldani, hogy együtt legyünk, és enni is legyen mit. Estig meló, aztán hazaérünk, még nekiállok főzni, mosogatni. Fáradt vagyok, de hozzá lehet edződni. Kell is. Reggel először én kelek, hisz anyja helyett anyja is vagyok. Szendvicskészítés, gondoskodás, hogy időben minden meglegyen: fogmosás, suliba érkezés, táska bepakolva, rendesen reggeli. Nap mint nap. De szeretem a fiam, és elmondhatom: már rég átvészeltük a nehezét!

–          Nagyon ragaszkodtok egymáshoz, gondolom.

–          Így, ahogy mondod!

–          Menet közben tanultál meg pl. főzni?

–          Nem, már gyerekkorom óta tudok. Emiatt nem estem kétségbe, mikor rám maradt minden. Én választottamezt az életet, és tudom, hogy jól döntöttem.

 

;-)

Zoli

Ariadné fonalán 13. rész (Arról amikor, izé… amikor nem kívánjuk)

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XIII. rész

 

nemEgy érdekes anomália az elejére: ha a nő nem kívánja a szexet, attól még valószínűbben létrejöhet az aktus, mintha a férfi nem kívánja. Avagy a síkosítók elterjedtebbek, mint a pénisz… merevítők(?) Tudjuk, a pumpás változat.

Ezenkívül a mi, fiúk alacsony vágyszintje alig feltárt más szexuális zavarokhoz képest. Oka lehet a mi funkcionálisabb szemléletünk (nem merevedik, inkább megyünk orvoshoz), a lelki folyamatok iránti vakságunk (nem kívánjuk, arról csakis a másik tehet, vagy a körülmények. Bennünk biztos nincs oka.)

Igaz, hogy a kapcsolat minőségének romlása lehet oka a hipo aktívitásnak, de a férfi hangulati zavara (szorongás, depresszió), vagy alacsonyabb tesztoszteronszintje is okozhatja. A gond, hogy ezenközben a partner sokszor magát hibáztatja, és van, hogy a férfi is. Csökken az intimitás szintje is, és ez önmagát rontó ördögi körré válhat. Kevesebb a simogatás, a csókok száma is csökken, és inkább az elkerülés, menekülés, hibáztatás lesz a jellemzőbb. Sokszor a rossz férfiúi önértékelés elől a nő külsejének becsmérlése lesz a védelmi zóna, s mi a női vágy első számú gyilkosa? Igen, a saját vonzerővel való elégedetlenség. Ismét egy ördögi kör. Elengedni magát a nő a férfi ölelésében akkor tudja, ha azt érzi, hogy elfogadja és kívánja a testét a férfi, és egyben egész valójában kell, teste és lelke is. Nem csak szexre.

aszexLelombozhatja a vágyat a terhességtől való félelem is, illetve a túlságosan korlátozó nevelés miatti szégyen is. Könnyűvérűnek tűnhet vagy nevetségesnek, ha egyszerűen kimutatja az érzéseit, vágyait. Fontos a férfi kezdeményezésének formája is és az érzelmi környezet. Fontos az intimitás önmagáért is. Az együttlét öröméért, a megélt bensőségességért és nem csak a szexért. És, hát, az se mindegy, mi milyen benyomást teszünk vágyunk tárgyára. Ha a külsőnk a társadalmilag ideálisnak tartottat közelíti, széles váll, keskeny csípő, szimmetria arcban és testalkatban, akkor a vágy mértéke és az orgazmusok gyakorisága is nő.

Érdekes, hogy ha a nő vágya csökken az életkor előrehaladtával, azt nem éli meg annyira drámaian, mint a férfi. Sőt van, hogy nem is a vágy csökkent… hanem az unalom szintje nőtt. (Az az érzésem, Kriszta kicsit hazabeszél. Mintha a női panaszokra empatikusabb lenne, mint a férfiakéra. A férfipanaszoknál is a nőket igyekezett felmenteni, a női panaszoknál is az derül ki, a férfiakkal van a gond. Hát, nem tudom. Vagy én vagyok bősz és elfogult férfiemacipátor? Minden lehet… ) Szóval a megszokás elleni csendes lázadás a szaporodó „most nincs kedvem”. Illetve még egy akadály: sokszor ma a pár mindkét tagja munka, aztán otthoni munka (nő) főállás, másodállás, fusi, vagy gazdálkodás (férfi) és este szabadok, miután a gyerekek is alszanak… nem könnyű átkapcsolni, ellazulni – és nem elaludni.

Bonyolult jelenségkör a „vágy hiánya” feliratú? Vagy – nagyon bonyolult? Még idehathat, ha rendszeresen van negatív élmény a szexuális visszacsatolás folyamán, pl. fájdalom behatoláskor, vagy gond az erekció megtartásával, máris kevesebb kedvünk van hancúrozni. Kezd kaotikusan összetetté válni a dolog?

Gyakori a vágy hiányának jelenléte más szexuális zavarokkal közösen. Pl. ha valakiből a szexualitás gondolata is undort vált ki, az kevésbé lesz kezdeményező – máris kettő az egyben! Egyébként teljesen logikusan. Mentális zavarokkal is párosulhat, pl. depresszióval. A szexuális kezdeményezés hiányához köthető napjaink jelensége az aszexuálisok mozgalma is, akik egy normális viszonyulásként szeretnék elfogadtatni a szexualitást elutasító, vagy háttérbe toló orientációjukat. Állítólag legtöbbjüknél azonban kimutatható valamilyen szexuális zavar a háttérben, szóval a hozzáállásuk gyökerében éppen nem nevezhető egészséges „normális” – nak. Egyébként napjaink tolakodó és agresszív szexuális dömpingjében érthető, hogy miért alakul ki pont ezzel szemben ellenállás. Itt lehet megemlíteni a szexuális anorexia jelenségét, amely lényege a szexuális étvágy megtagadása. (Óh, keresztényi önmegtagadás! Hogy ünnepelnél ezt látva.)

A férfiak három csoportját vizsgálva a szexuális étvágytalanságról kiderült, hogy az ide sorolt férfiak igen gyakran önkielégítenek. Vagyis nem a szexualitást utasítják el, hanem a valódi partner és aktus ellen vannak. Napjaink szexuális dömpingjében a látott és megvágyott szexualitás a valós, „hús-vér” helyzetek ellen hat. Ugyanezt mondja Bob Gass protestáns igehirdető is a „Mai Ige” egyik kiadványában. Mégpedig szóról-szóra. Kitaláció? Gyógyuló pornófüggőként valódi partneremmel éppen ezzel küzdünk.

jó

;-)

 

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 12. (Avagy az szexuális kévánságrúl)

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XII. rész

vágyVágyunk a kívánság tárgyának lenni? Kövessen a másik nemn tekintete, ha vonulunk? Vágyunk a másik nemre? Beindít egy jól sikerült fotó, egy csábos tekintet? Néha még két gömbölyded ceruzavonás is, minket: fiúkat. Mégis meglepő milyen gyakori a vágy hiánya, mint szexuális zavar. Németországban a 18 év feletti nők fele inkább a netet választotta a szex helyett, ha arról volt szó, miről nem szeretne lemondani.

De mi is ez a gyötrően édes vágy?

Egy nagyon komplex jelenség, mely a szexuális jellegű fantáziálást is, és a szexuális ingerekre való reagálást és figyelmet is magában foglalja. Három szinten ragadható meg.

biológiai hajtóerő mértéke nagyrészt örökletes, azonban tanult tényezők is befolyásolják, pl. a papi cölibátus ilyen, ahol az elfojtás és szublimálás meglehetős erővel jön szóba. De minden kultúra felállít kereteket amelyen belüli működését megkívánja.

Motiváció: ez az egyén jellemzője, de a pár közötti kapcsolati dinamika része, „van kémia köztük” szoktuk mondani. A jó párkapcsolat maga oka lehet a több szexnek, de a másik megtartása, vagy a neki való örömszerzés is ok lehet.

pamfffiKulturális hatások: nagyon erősen befolyásolja, mi az, ami a vágy kiváltója lesz. Minden társadalomban van „ideális nő” kép, és „ideális férfi” kép, amihez aztán hasonlítjuk magunkat és partnerünket. (Aztán szorongunk egy jót.) A kultúra szerepelvárásokat is tartalmaz. Tehát férfiak és nők miként viselkedjenek. Példa: mifelénk sok nő órákat izzad edzőteremben és kalóriákat számol, addig másutt a lecsüngő has és a lógó mell a szépségideál. Ott hizalóházakba járnak fittnes helyett az asszonyok.

A vágy valójában egy egyéni érzelmi állapot, mely belső (fantázia) és külső forrásból egyaránt származhat és eredményezhet szexuális viselkedést. Érdekes adat: a 25 év feletti férfiak 71% – a, és a nők 97 %-a vett már részt olyan szexben, amihez nem is volt igazán kedve. Vagyis időnként akkor is szexelünk, ha nem is vágyunk rá igazán. Egyrészt ez a funkciózavarok melegágya, másrészt felmerül a kérdés: és mennyire élvezzük? Vágy és viselkedés nem feltétlenül függ össze. Egyrészt amit nem élvezek, azt hogyan kívánjam meg, másészt egy konkrét példa: az örömlányok a pénzre vágynak, és ezért viselkednek szexuálisan. Vagyis tárják szét.

A libidó egy adott szintje velünk született, ám még egy-két körülmény befolyásolja. Pl.: életkor, nevelés, tapasztalatok, egészségi állapot, élethelyzet (munkahelyi gondok, gyász, stb.) a partner személye, és-a-többi. Így állandóan változik, hullámzik.

Férfiaknál a vágy és megvalósulás közt szorosabb az összefüggés, a nőknél hozzájuk képest általában jóval gyengébb. A férfiak szexuális motivációja serdülőkorukra van a toppon, és aktivitása is (pl. szorgos maszturbálás) a nőknek fiatal felnőttkorukra, úgy húszas évek vége, harmincas évek eleje. Eddigre ismerik meg magukat eléggé ehhez. Igaz kultúránk (pl. női magazinok) a nőket elsősorban a férfiak igényeinek való megfelelésre neveli, míg a férfiakban a férfimagazinok inkább a vágyfantáziákat erősítik meg. Tények kevésbbé rúgnak labdába. Hiányzik a nők önismeretre nevelése, és, hogy felismerjék és kifejezzék saját szexuális érzéseiket. Szexuális önismeretre nevelés, és pont a nőknél hiányzik, akik örömkészsége bonyolultabb.

Nos, átlag nem hét másodpercenként gondolok szexre, hanem nagyjából óránként egy – két alkalommal. Én meg simán elhittem a korábbi adatot. Igazából úgy vettem észre, ez függ az élethelyzettől és függ az életkortól is. Ld. fentebb. De a hét mp nem igaz, ezt Kriszta konkrétan cáfolja. A nők átlagban nagyjából húszszor gondoltak egy nap alatt a szexre. A férfiak kábé harmincnégyszer. Amerikában és egyetemisták mind, Ohio – i pszichológia tanszék felmérése.

Mindenestre az a kő-hiedelem, hogy a férfiak szinte mindig, a nők pedig szinte soha nem gondolnak a szexre, nos: megdőlt.

női

;-)

Zoli és Kriszta

Tiszteletadás: hol vagy?

kínaiHogy is van ez? Ha egy ajtóban összefutok egy nővel automatikusan előre engedem. Én bókolok neki. Én köszönök előre. Virágcsokrot is én veszek.

De engem mivel tisztel meg egy nő? Hm? Mivel?

Pár hete egy ajtóban összefutottam egy idősebb kínai asszonnyal. Mire észbekaptam, már ki is engedett az ajtón, mosolyogva, meghajolva. Nem kívánok én ilyet, férfi vagyok, persze hogy udvariasan viselkedem.

De én mit kapok?

 

;-)

Zoli

Az esendőbb nem (magukra hagyott férfiak)

tűz1

Férfiak vagyunk:

keményebb az öklünk – és korábban halunk

okosabbak vagyunk – és szenvedélyeink felemésztenek

nagyot álmodunk – és miután Ő továbblépett, a földön maradunk

lángol a vérünk – és elpusztítjuk: magunk

önállók vagyunk – és megfagyaszt, felőröl a magány.

A világ elhagyott, s bár roskad a vállunk, hordozzuk. De magunk is rég elhagytuk magunk.

És ebbe már bele KELL halni.

jég

Zoli

Ariadné fonalán 7. rész (fiúszakasz)

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában VII. rész

A könyv szerzője

A könyv szerzője

Hímneműeknek nőiesség: sztornó! Még ma is általában elvárt viselkedés és gondolkodásmód ez a fiúk és a férfiak számára. A hiperférfias viselkedés üdvözölt (míg el nem durvul, vagy eldurvul, de más kárára, és nem égbekiáltó botrányként), és az átlagférfi önmaga, de a többiek előtt is szégyelli, amikor sebezhetőségét, sérülékenységét, másokra rászorultságát kell kimutatni, bevallani és megélni.

Tény, ezzel nekem is meg kell küzdenem időnként, és kábé pont így. De idetartozik, hogy a környezet ugyan szapul, mert kőarcú mechanikerek vagyunk, akik mindent megoldanak, mindent elviselnek, mindent eltűrnek, másrészt fintorogva félrehúzódik, lekicsinyel és akár gúnyolódik is, ha ezen változtatni akarunk. Mi a megoldás?

Nem kell senkinek se megfelelni! Magunkat kivéve. Ha a többiek azt látják, hogy küzdünk a problémáinkkal, és nem a nyakukba akarjuk varrni, hogy megfontoljuk mikor és mennyi segítséget kérünk, viszont ha kell, kérünk, és akár kitartóan is, akkor meg fognak bennünk bízni. És rögtön el kezdik észrevenni, hogy hát eddig is voltak férfiak, akik segítséget kértek, és fogadtak el, és ez nem is olyan új. Tehát a dolog: működik!

Kriszta hál’ Istennek az összes részt elolvasod, úgyhogy most megüzenhetem neked: ne hari, de a tök jópofa férfiikonokat én mindegyszálig kihagyom. Kevés közük van szerintem a való élethez.  Viszont nagyon jópofák. Úgyhogy kedves olvasó tünci, tünci, lehet megvenni a könyvet az eredeti mű élvezetéért. Mert Kriszta poénkodik ám végig, társalgási stílusban nyomja az infot, csak én önkényesen kihagyom a poénok jó részét – mert akkor ki olvasná el az enyémeket? Úgyhogy élmény a könyv – ezért is érdemes elolvasni. Avagy miért is szeretem átírni sorozattá?

A tömör lényeg véleményem szerint: az erődemonstráció és a dominancia vagy ezek látszata utáni igény magas fokon, valódi, emberi igényeknek viszont elfojtása, ha az előzőekkel ütközik. És nyerni, nyerni, és  nyertesnek lenni, de azt dögivel! Vagy ha ezek nem mennek, hát legalább kínban lenni miatta.

hevesi21NEM az erővel, dominanciával, győzelemmel van bajom! Ezért is nehéz rávilágítani, mit akarok, mert feketéből nem fehérbe akarom váltani a dolgokat. Hanem az egészséges arányokra irányítani a figyelmet. Amit ki kell tapasztalni, meg kell tanulni és naponta kell gyakorolni  – miközben tanulságos melléfogásaink is lesznek. De legalább zajlik az Élet. Versengjenek csak a férfiak! De általában aki feladja, az nem lúzer, hanem elment a kedve a játéktól, túl nagy számára a tét, józanabb, bölcsebb, megfontoltabb, vagy egyszerűen kevésbé motivált. Képességeiben szerényebb.

De nem lúzer. Nem lúzer. NEM lúzer. Na jó, néha talán kicsit lusta.

Ez alól csak esetleg van kivétel. Mert azért időnként tényleg van mindent vagy semmit helyzet. Néha van. Istenben valóban csörgedezik kalandor vér is. Időnként belecsöppent a kaland közepébe. De ezt nem itt fejtem ki.

A metro-, és retroszexualitást tök jól taglalja Kriszta, ezek képviselőit inkább sejtem hazánkban mint a többi ikonéit, de úgy vélem, ők sincsenek túl sokan.

Kikből látok sokat? Hétköznapi, átlagférfiakból, akik dolgosak, jó lelkűek, messze nem tökéletesek és keveset törődnek vele, hogy férfiak és emberek. Hogy régiesen: lelkük van. És kapcsolataik. Meg egészségük. És megjelenésük, külsejük. Hiszen ez mind: NŐIES. A sok macsója!

De nem akarok nyafizni. Ez az újság is azért van, hogy segítsen változtatni. És kikhez ér el legkevésbé?

Pont hozzájuk. (csúnya szó)

Na, egy szolidan izgalmas kép a végére.

hevesi22

Folyt. köv.

 

;-)

Zoli és Kriszta

Légy Férfi! (Clint Eastwood: Gran Torino)

gt1Clint Eastwood. Gyerekkoromban imponált erőteljes, karizmatikus személye, de akkori filmjei mégsem ragadtak igazán magukkal. „Én vagyok, akinek mindig igaza van. És ez előbb vagy utóbb úgyis kiderül.” Ám ez a leplezett önhitség rettentő fárasztó egy idő után.

Öregkorára azonban egyre szerzi a meglepetéseket nekem, pl. ahogy René Roussonak udvarol, mint az elnököt védő testőrök egyike, és kiderül, hogy ért a nőkhöz, és hajlandó együttműködni belső törvényeikkel. Ezek egyik szabálya: kockáztass! Úgy kell befektetned egy kapcsolatba, főleg az elején, hogy tetteid és lelki erőid viszonzás nélkül veszhetnek oda. Pont, mint egy vállalkozás indításakor: nem minden jó ötlet valósulhat meg. Filmjeiben megjelent az Élet Sója – az emberi mélység. Talán mert végre a saját ötleteit valósíthatja meg, és nem más bérmunkása?

A filmet pl. itt nézheted meg. Mivel szokásomhoz híven nagyjából újramesélem a történetet, lehet jobb előbb megnézni, nehogy akaratlanul is elvegyem az élmény ízét tőled. 

A Gran Torino főszereplőjében, Walt Kowalsky alakjában az lepett meg először, hogy nem megkeseredett, kiszáradt tönk, hanem bár elhalóban lévő, és kemény, bökős a kérge, de ott áramlik benne az Élet. És ez az Élet adni akar. De nincs, aki befogadja. Nincs kinek virágzani és levelet, gyümölcsöt érlelni.

Közvetlen környezete sem érti, hogy ami nekik kényelmetlen és fárasztó áldozat és kötelesség, és senki sem köszöni meg nekik, az másnak felfelé vivő létrafok, amiben lelki vitaminokat talál minden alkalommal. (Pl. gyászszertartásra tisztességesen, odaillőn felöltözni, és alatta odafigyelni, és nem játszani és kerülni a viccmesélést; vagy tisztességes, rendes telefont ajándékozni idős szüleinknek, és nem olyant, amit vaksik használnak, és gyenge elméjűek számára készült, akik talán már a számokat sem ismerik, és ezért írták rá centinél nagyobb méretben.)

Van, aki csak a kerítést látja, míg más a mögötte lévő kertet is.

Amúgy a kérdésről – miképpen bánunk idős rokonainkkal és ismerőseinkkel – pl. Alföldi Róbert rendezett egy remek kisfilmet a Nagy Könyv egyszeri akciója alkalmával. Jöhetne már a második hullám… Alföldi kisfilmjét érdemes megnézni. Sok idős hírességünk szerepel benne, úgy vélem, tudom miért.

A másik főszereplő Theo. Bevallom, én nagyon ráismertem egykori önmagamra benne. A fiú, aki Férfi akar lenni, de nem látja a követendő mintát. Kerüli a rossz viselkedésmintákat (pl. Theo a több generáció óta a családjukban férfiágon jelen lévő bűnözői utat.), de tovább épülni nem tud. Családjának nőtagjai értékelik az igyekezetét, ám csak a belső láng őrzésében tudnak segíteni. Férfivá nem tudják nevelni, nővé viszont – nagyon helyesen – nem akarják. Így Theo pont abban az állapotban van, amiben egyedül lehet: hányódik lelkileg.

Ám a készülődés ideje is lejár, és a fogva tartó pántok szétpattannak.

gt3A két férfi: a lassan távozó és az éppen feltörekvő „véletlenül” összetalálkozik. Mivel Theonak az unokatestvérei elöli menekülése során egy kerti törpe véletlenül eltörik, és Walt  kertjében, a birtokháborítás miatt az idős férfi fegyvert fog szomszédaira: mindre. Ám akinek tiszta a lelkiismerete nem veszi magára, a felelősök viszont eltűnnek – és Theo megmenekül. Másnaptól Walt ismét megélheti, hogy számít, fontos és mások bíznak benne. A keleti szomszédai elárasztják ajándékaikkal, sőt a fiú nővére, Sue ragaszkodik hozzá, hogy mivel korábban a banda hatására az öccse ellopta volna Walt Gran Torinoját, dolgozzon a férfinek.

Érzi vajon, hogy szeretett öccse problémájára Waltnál a gyógyszer? Theo képzése pedig pont Walt számára a továbblépés lehetősége. Elindul a „Neveld kölyködet Férfivá, s növekedj jó mentorrá!”- program.

Hazánkban én két ilyen önkéntes megmozdulásról tudok, és mindkettő szépen fejlődik. A Férfisátor a régebbi, s e sorokat írva is éppen egy Sátras alapítású közösségbe tartunk barátommal, Adriánnal. A másik ifjabb, a Férfiak Klubja. Utóbbi nem vallásos alapon működik, előbbi igen.

Egyszerű feladatokkal kezdik: ház körüli munkák: kerítésjavítás, festés, kerti munkák, darázsfészek kifüstölése, stb. Jönnek az összetettebbek: elfogadtatni magát Theonak egy férfias szakmában, csupa férfi között. Már az állásinterjút is egyedül kell végigcsinálnia, némi felvezetés után. Aztán megtanulja a lelki öklözést egy másik macsótól, az olasz borbélytól. Sértegetniük kell egymást, de úgy, hogy lehetőleg spontán legyen, szellemes a maga szintjén, és érződjön finoman, hogy valójában az öklözők nagyon tisztelik, szeretik és becsülik egymást.

Az „Iskola a határon” (Ottlik Géza műve) című könyvben mutatott ilyen jelenetet  egy akkoriban számomra nagyon fontos nő. Két kadét vágott egymáshoz válogatott bántásokat és még birkózni is kezdtek erőből, miközben hol sírtak, hol nevettek az egymás iránt érzett mély barátságtól.

gt5A gonosz azonban nem tűrheti sokáig az Élet természetes kibomlását. Sue – t, aki legjobban a szívén viselte öccse sorsát, egyik éjjel az unokatestvérek bandája megveri, néhány órán át fogva tartja, és többször megerőszakolja. Walt ekkor döbben rá, hogy az események kicsúsztak a keze közül, és rémisztő kifejlet felé haladnak. Miután kétségbeesett haragja csitul, higgadtan elgondolkozik, és kezd ráhangolódni élete utolsó, legnagyobb feladatára. Új öltönyt készíttet, a Torinót odaadja Theonak, és kitakarít otthon. Aztán Theot, aki megtapasztalva saját férfias virtusát háborúba menne a rokonai ellen, pár órára félreállítja. És aztán lép, mint oly sokszor élete során – kezdeményez.

Saját emberi léte fölé kell emelkednie, mert hívja AZ, akiről szemtől szembe amúgy hallani sem akar. Még meg is gyón a feladat előtt, igaz, legmélyebb lelki sebét nem tárja fel. Amikor megtapasztalta, milyen rájönni, hogy akit pusztán túlfűtöttségből megölt (és talán kegyetlenül) épp olyan ember, mint a szomszéd, vagy annak a lánya vagy éppen a fia – és nem pusztán papírmasé figura. És nem mentség, hogy: „Háború volt.”

Ravasz provokációval ráveszi a banda tagjait, hogy a kialakult szóváltásra felfigyelő szomszédok szeme előtt fegyvert rántsanak és lelőjék. Walt lehanyatlik, és kitárt karral kileheli a lelkét. Ennyi bizonyítéktól a bandának vége, és a többi banda is kénytelen lesz rájönni, hogy van még a városban Élet, amely megvédi a lakóit a fenyegetéstől.

Az utolsó filmkockákon Theo hajt el a Grand Torinón, mellyel Walt mintha azt üzenné: „Látod, mennyire megszerettelek, fiú? Sose feledd, amire tanítottalak! Jó utat az Élet veszélyes útvesztői, és lenyűgöző fennsíkjai közt! Pár évtized és találkozunk megint.”

 

Köszönet Németh Zsófiának és Szőnyi Lídiának, amiért megírták az ő filmelemzésüket a Képmás magazin számára. Ha ők nem írják meg az övékét, én sem teszem ezt az enyémmel – pedig már bennem motoszkált a történet, csak gyújtószikrám nem volt hozzá. Vajon ezt hívják a Múzsa csókjának? Szerencsés fickó vagyok. Hirtelen támadt két múzsám is…

Egy eltűnőben lévő kor igényességének és értékeinek szimbóluma: a Gran Torino

Egy eltűnőben lévő kor igényességének és értékeinek szimbóluma: a Gran Torino

 

 

;-)

Zoli