Címke: párkapcsolat

Vegyél fel! Ölelj magadhoz! Tegyél le! Hagyjál békén!

a-ferfi-amikor-oda-vanEzek a periódusok nemcsak a gyermeki fejlődés kezdeti időszakaira jellemzőek. A párkapcsolat is ilyen  fokozatokon megy keresztül. Az ismerkedés idején, nem tudunk betelni egymással, ha kölcsönös a szimpátia. Magunkhoz ölelnénk a másikat minduntalan. Később ha már a kevésbé előnyös oldalakat is megtapasztaljuk igényeljük, hogy tegyen le a másik és legyen némi távolság is olykor. Ám ha összeillünk, akkor nem akarjuk, hogy ez hosszú ideig tartson. Hosszabb idő elteltével, a sok megszokás után jelentkezhet a „Hagyjál békén” időszak. Ám még ilyenkor is érdemes kipróbálni, hogy ha valóban eltöltünk a másiktól távolabb időt, akkor várjuk-e vissza a másikat. :) Katavagy-el-a-kotodesre-mindenkiben

Ariadné fonalán 13. rész (Arról amikor, izé… amikor nem kívánjuk)

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XIII. rész

 

nemEgy érdekes anomália az elejére: ha a nő nem kívánja a szexet, attól még valószínűbben létrejöhet az aktus, mintha a férfi nem kívánja. Avagy a síkosítók elterjedtebbek, mint a pénisz… merevítők(?) Tudjuk, a pumpás változat.

Ezenkívül a mi, fiúk alacsony vágyszintje alig feltárt más szexuális zavarokhoz képest. Oka lehet a mi funkcionálisabb szemléletünk (nem merevedik, inkább megyünk orvoshoz), a lelki folyamatok iránti vakságunk (nem kívánjuk, arról csakis a másik tehet, vagy a körülmények. Bennünk biztos nincs oka.)

Igaz, hogy a kapcsolat minőségének romlása lehet oka a hipo aktívitásnak, de a férfi hangulati zavara (szorongás, depresszió), vagy alacsonyabb tesztoszteronszintje is okozhatja. A gond, hogy ezenközben a partner sokszor magát hibáztatja, és van, hogy a férfi is. Csökken az intimitás szintje is, és ez önmagát rontó ördögi körré válhat. Kevesebb a simogatás, a csókok száma is csökken, és inkább az elkerülés, menekülés, hibáztatás lesz a jellemzőbb. Sokszor a rossz férfiúi önértékelés elől a nő külsejének becsmérlése lesz a védelmi zóna, s mi a női vágy első számú gyilkosa? Igen, a saját vonzerővel való elégedetlenség. Ismét egy ördögi kör. Elengedni magát a nő a férfi ölelésében akkor tudja, ha azt érzi, hogy elfogadja és kívánja a testét a férfi, és egyben egész valójában kell, teste és lelke is. Nem csak szexre.

aszexLelombozhatja a vágyat a terhességtől való félelem is, illetve a túlságosan korlátozó nevelés miatti szégyen is. Könnyűvérűnek tűnhet vagy nevetségesnek, ha egyszerűen kimutatja az érzéseit, vágyait. Fontos a férfi kezdeményezésének formája is és az érzelmi környezet. Fontos az intimitás önmagáért is. Az együttlét öröméért, a megélt bensőségességért és nem csak a szexért. És, hát, az se mindegy, mi milyen benyomást teszünk vágyunk tárgyára. Ha a külsőnk a társadalmilag ideálisnak tartottat közelíti, széles váll, keskeny csípő, szimmetria arcban és testalkatban, akkor a vágy mértéke és az orgazmusok gyakorisága is nő.

Érdekes, hogy ha a nő vágya csökken az életkor előrehaladtával, azt nem éli meg annyira drámaian, mint a férfi. Sőt van, hogy nem is a vágy csökkent… hanem az unalom szintje nőtt. (Az az érzésem, Kriszta kicsit hazabeszél. Mintha a női panaszokra empatikusabb lenne, mint a férfiakéra. A férfipanaszoknál is a nőket igyekezett felmenteni, a női panaszoknál is az derül ki, a férfiakkal van a gond. Hát, nem tudom. Vagy én vagyok bősz és elfogult férfiemacipátor? Minden lehet… ) Szóval a megszokás elleni csendes lázadás a szaporodó „most nincs kedvem”. Illetve még egy akadály: sokszor ma a pár mindkét tagja munka, aztán otthoni munka (nő) főállás, másodállás, fusi, vagy gazdálkodás (férfi) és este szabadok, miután a gyerekek is alszanak… nem könnyű átkapcsolni, ellazulni – és nem elaludni.

Bonyolult jelenségkör a „vágy hiánya” feliratú? Vagy – nagyon bonyolult? Még idehathat, ha rendszeresen van negatív élmény a szexuális visszacsatolás folyamán, pl. fájdalom behatoláskor, vagy gond az erekció megtartásával, máris kevesebb kedvünk van hancúrozni. Kezd kaotikusan összetetté válni a dolog?

Gyakori a vágy hiányának jelenléte más szexuális zavarokkal közösen. Pl. ha valakiből a szexualitás gondolata is undort vált ki, az kevésbé lesz kezdeményező – máris kettő az egyben! Egyébként teljesen logikusan. Mentális zavarokkal is párosulhat, pl. depresszióval. A szexuális kezdeményezés hiányához köthető napjaink jelensége az aszexuálisok mozgalma is, akik egy normális viszonyulásként szeretnék elfogadtatni a szexualitást elutasító, vagy háttérbe toló orientációjukat. Állítólag legtöbbjüknél azonban kimutatható valamilyen szexuális zavar a háttérben, szóval a hozzáállásuk gyökerében éppen nem nevezhető egészséges „normális” – nak. Egyébként napjaink tolakodó és agresszív szexuális dömpingjében érthető, hogy miért alakul ki pont ezzel szemben ellenállás. Itt lehet megemlíteni a szexuális anorexia jelenségét, amely lényege a szexuális étvágy megtagadása. (Óh, keresztényi önmegtagadás! Hogy ünnepelnél ezt látva.)

A férfiak három csoportját vizsgálva a szexuális étvágytalanságról kiderült, hogy az ide sorolt férfiak igen gyakran önkielégítenek. Vagyis nem a szexualitást utasítják el, hanem a valódi partner és aktus ellen vannak. Napjaink szexuális dömpingjében a látott és megvágyott szexualitás a valós, „hús-vér” helyzetek ellen hat. Ugyanezt mondja Bob Gass protestáns igehirdető is a „Mai Ige” egyik kiadványában. Mégpedig szóról-szóra. Kitaláció? Gyógyuló pornófüggőként valódi partneremmel éppen ezzel küzdünk.

jó

;-)

 

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 12. (Avagy az szexuális kévánságrúl)

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XII. rész

vágyVágyunk a kívánság tárgyának lenni? Kövessen a másik nemn tekintete, ha vonulunk? Vágyunk a másik nemre? Beindít egy jól sikerült fotó, egy csábos tekintet? Néha még két gömbölyded ceruzavonás is, minket: fiúkat. Mégis meglepő milyen gyakori a vágy hiánya, mint szexuális zavar. Németországban a 18 év feletti nők fele inkább a netet választotta a szex helyett, ha arról volt szó, miről nem szeretne lemondani.

De mi is ez a gyötrően édes vágy?

Egy nagyon komplex jelenség, mely a szexuális jellegű fantáziálást is, és a szexuális ingerekre való reagálást és figyelmet is magában foglalja. Három szinten ragadható meg.

biológiai hajtóerő mértéke nagyrészt örökletes, azonban tanult tényezők is befolyásolják, pl. a papi cölibátus ilyen, ahol az elfojtás és szublimálás meglehetős erővel jön szóba. De minden kultúra felállít kereteket amelyen belüli működését megkívánja.

Motiváció: ez az egyén jellemzője, de a pár közötti kapcsolati dinamika része, „van kémia köztük” szoktuk mondani. A jó párkapcsolat maga oka lehet a több szexnek, de a másik megtartása, vagy a neki való örömszerzés is ok lehet.

pamfffiKulturális hatások: nagyon erősen befolyásolja, mi az, ami a vágy kiváltója lesz. Minden társadalomban van „ideális nő” kép, és „ideális férfi” kép, amihez aztán hasonlítjuk magunkat és partnerünket. (Aztán szorongunk egy jót.) A kultúra szerepelvárásokat is tartalmaz. Tehát férfiak és nők miként viselkedjenek. Példa: mifelénk sok nő órákat izzad edzőteremben és kalóriákat számol, addig másutt a lecsüngő has és a lógó mell a szépségideál. Ott hizalóházakba járnak fittnes helyett az asszonyok.

A vágy valójában egy egyéni érzelmi állapot, mely belső (fantázia) és külső forrásból egyaránt származhat és eredményezhet szexuális viselkedést. Érdekes adat: a 25 év feletti férfiak 71% – a, és a nők 97 %-a vett már részt olyan szexben, amihez nem is volt igazán kedve. Vagyis időnként akkor is szexelünk, ha nem is vágyunk rá igazán. Egyrészt ez a funkciózavarok melegágya, másrészt felmerül a kérdés: és mennyire élvezzük? Vágy és viselkedés nem feltétlenül függ össze. Egyrészt amit nem élvezek, azt hogyan kívánjam meg, másészt egy konkrét példa: az örömlányok a pénzre vágynak, és ezért viselkednek szexuálisan. Vagyis tárják szét.

A libidó egy adott szintje velünk született, ám még egy-két körülmény befolyásolja. Pl.: életkor, nevelés, tapasztalatok, egészségi állapot, élethelyzet (munkahelyi gondok, gyász, stb.) a partner személye, és-a-többi. Így állandóan változik, hullámzik.

Férfiaknál a vágy és megvalósulás közt szorosabb az összefüggés, a nőknél hozzájuk képest általában jóval gyengébb. A férfiak szexuális motivációja serdülőkorukra van a toppon, és aktivitása is (pl. szorgos maszturbálás) a nőknek fiatal felnőttkorukra, úgy húszas évek vége, harmincas évek eleje. Eddigre ismerik meg magukat eléggé ehhez. Igaz kultúránk (pl. női magazinok) a nőket elsősorban a férfiak igényeinek való megfelelésre neveli, míg a férfiakban a férfimagazinok inkább a vágyfantáziákat erősítik meg. Tények kevésbbé rúgnak labdába. Hiányzik a nők önismeretre nevelése, és, hogy felismerjék és kifejezzék saját szexuális érzéseiket. Szexuális önismeretre nevelés, és pont a nőknél hiányzik, akik örömkészsége bonyolultabb.

Nos, átlag nem hét másodpercenként gondolok szexre, hanem nagyjából óránként egy – két alkalommal. Én meg simán elhittem a korábbi adatot. Igazából úgy vettem észre, ez függ az élethelyzettől és függ az életkortól is. Ld. fentebb. De a hét mp nem igaz, ezt Kriszta konkrétan cáfolja. A nők átlagban nagyjából húszszor gondoltak egy nap alatt a szexre. A férfiak kábé harmincnégyszer. Amerikában és egyetemisták mind, Ohio – i pszichológia tanszék felmérése.

Mindenestre az a kő-hiedelem, hogy a férfiak szinte mindig, a nők pedig szinte soha nem gondolnak a szexre, nos: megdőlt.

női

;-)

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 10. rész (lesz még vagy 30 ;-) )

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában X. rész

erotika2Annyira bölcs idézettel kezdődik a következő fejezet Krisztánál, hogy a lényegét ideírom. Hippokratésztól van, aki azért odahatott az orvostudományra. Mélyen etikai jellegű esküjüket máig tőle idézve teszik le az orvosok. Nos: bármely funkcióval bíró részünk (és adottságunk, pl szellemi képességek) használva kifejlődik és egészségesen működik. Hanyagolva viszont gyorsan öregszik, és betegségre hajlamos lesz.

Szexuális diszfunkcióknál, kérem szépen, megkülönböztetünk: velünk született, és szerzett zavart. Lehet még általános (soha nem mozdul a lompos) vagy speciális (csak valakire nem, vagy csak pl. világító lámpánál nem.) Végül lehet pszichés alapú (meglátom azt a nőt, erekcióm lesz) vagy kombinált (túl kicsi, így bemagyarázom, hogy úgysincs értelme – és tényleg nem lesz.)

Hogyan tehetünk szert ilyen funkciózavarra? Ó könnyen, még sorbaállni se kell érte! Pl. itt a szexuális averzió (nem, nem perverzió, jól írtam) amikor vágy és öröm helyett undor és irtózás, vagy félelem tör ránk adott helyzetben. Oka lehet a túlzottan szigorú vallásos nevelés (a fütyit és a puncit nem Isten teremtette – azokat mi találtuk ki <vagy az ördög…>), téves hiedelem (idősebb korban már nem illik, na), kontroll elvesztésétől való félelem, teherbe eséstől való félelem, stb.

erotikaA szituatív zavar helyzetre vagy személyre vonatkozhat. Pl. volt egy prosti (ez Krisztától van, már a történet, szóval hiteles) aki vidáman dolgozgatott (vagyis fűvel-fával, orrba-…khm -ba) de az élettársával nem tudott. Valakire vagy valamire emlékeztethette a fickó. Valami rosszra. Hm, ki tudja? De érdekes lehet az is, amikor a vallási tilalmat a házasság feloldja és a tilosból kötelezőbe vált a menetrend. Az addig vadászó férfiből, hirtelen otthoni préda lesz. Jujj!

Általánossá úgy válhat egy zavar (vallásosabb és női olvasók most ugorjanak át egy fél mondatot!) amikor a megélt kudarcok után pl. a férj otthon se tud teljesíteni, vagy az otthoni kudarcok után mással se megy. Jó, most már mindenki visszanézhet.

Ahogy idősödünk, mi férfiak, egyre inkább jelentkezhetnek potenciaproblémák. Ám a kezdő ifjoncok is sok buktatónak vannak kitéve! Pl. a szorgos maszturbálással remekül ránevelhetik magukat a seperc orgazmusra, ami hölggyel átélve már ciki lesz…

És egy roppant érdekes példa, hogy lesz a bolhából elefántcsorda. Ifjú titánunk közösségi maszturbációkat ejtett barátaival, minek során remekül konstatálhatta, hogy pici is, kevés is jön ki belőle, és nem is spriccel hosszan előre – szinte egy csődtömeg ő. Ezekután egy rámenős idősebb nővel jött össze, és tapasztalatlan ifjoncunk máris úgy érezte, hogy ő nem akarja eléggé. Maszturbációról leállt, és igyekezett tiszteségesen teljesíteni a normát otthon, de az is egyre nehezebben ment. Kipróbálta magát ismét maszti közben – ám a sok kudarctól már megteremtette magának a még nagyobb kudarcot. És a lényegtelen tünetekből (picit kisebb, kevesebb, stb.) egy szép nagy problémahalmazt generált. Ja, ilyen is van. Kriszta írta le, úgyhogy már biztos jól van a srác.

Egy tanulságos ismertető, hogy a tesztoszteron (a nőknél is!) a legfontosabb szexhormon. Akiben kevésbbé működik, az kevesebbet akar… De kevesebb szex …, akkor kevesebb a hormon is. Tehát még kevesebb szexet akar… és még kevesebb hormonja lesz. És így tovább, és így tovább, és így tovább. Márpedig a tesztoszteron nemcsak a szexuális életünk minőségét befolyásolja, de az önérvényesítő készséget, fizikai állóképességet, általános jó közérzetet, élettel való elégedettséget, és antidepresszáns hatása is van.

Tehát: Szexelj az egészségedért! (Istenem, ha ilyen egyszerű lenne! De jó’ hangzik.)

Vagy: Ha éni akartok, akkó’ dugtok!

erotika3

;-)

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 7. rész (fiúszakasz)

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában VII. rész

A könyv szerzője

A könyv szerzője

Hímneműeknek nőiesség: sztornó! Még ma is általában elvárt viselkedés és gondolkodásmód ez a fiúk és a férfiak számára. A hiperférfias viselkedés üdvözölt (míg el nem durvul, vagy eldurvul, de más kárára, és nem égbekiáltó botrányként), és az átlagférfi önmaga, de a többiek előtt is szégyelli, amikor sebezhetőségét, sérülékenységét, másokra rászorultságát kell kimutatni, bevallani és megélni.

Tény, ezzel nekem is meg kell küzdenem időnként, és kábé pont így. De idetartozik, hogy a környezet ugyan szapul, mert kőarcú mechanikerek vagyunk, akik mindent megoldanak, mindent elviselnek, mindent eltűrnek, másrészt fintorogva félrehúzódik, lekicsinyel és akár gúnyolódik is, ha ezen változtatni akarunk. Mi a megoldás?

Nem kell senkinek se megfelelni! Magunkat kivéve. Ha a többiek azt látják, hogy küzdünk a problémáinkkal, és nem a nyakukba akarjuk varrni, hogy megfontoljuk mikor és mennyi segítséget kérünk, viszont ha kell, kérünk, és akár kitartóan is, akkor meg fognak bennünk bízni. És rögtön el kezdik észrevenni, hogy hát eddig is voltak férfiak, akik segítséget kértek, és fogadtak el, és ez nem is olyan új. Tehát a dolog: működik!

Kriszta hál’ Istennek az összes részt elolvasod, úgyhogy most megüzenhetem neked: ne hari, de a tök jópofa férfiikonokat én mindegyszálig kihagyom. Kevés közük van szerintem a való élethez.  Viszont nagyon jópofák. Úgyhogy kedves olvasó tünci, tünci, lehet megvenni a könyvet az eredeti mű élvezetéért. Mert Kriszta poénkodik ám végig, társalgási stílusban nyomja az infot, csak én önkényesen kihagyom a poénok jó részét – mert akkor ki olvasná el az enyémeket? Úgyhogy élmény a könyv – ezért is érdemes elolvasni. Avagy miért is szeretem átírni sorozattá?

A tömör lényeg véleményem szerint: az erődemonstráció és a dominancia vagy ezek látszata utáni igény magas fokon, valódi, emberi igényeknek viszont elfojtása, ha az előzőekkel ütközik. És nyerni, nyerni, és  nyertesnek lenni, de azt dögivel! Vagy ha ezek nem mennek, hát legalább kínban lenni miatta.

hevesi21NEM az erővel, dominanciával, győzelemmel van bajom! Ezért is nehéz rávilágítani, mit akarok, mert feketéből nem fehérbe akarom váltani a dolgokat. Hanem az egészséges arányokra irányítani a figyelmet. Amit ki kell tapasztalni, meg kell tanulni és naponta kell gyakorolni  – miközben tanulságos melléfogásaink is lesznek. De legalább zajlik az Élet. Versengjenek csak a férfiak! De általában aki feladja, az nem lúzer, hanem elment a kedve a játéktól, túl nagy számára a tét, józanabb, bölcsebb, megfontoltabb, vagy egyszerűen kevésbé motivált. Képességeiben szerényebb.

De nem lúzer. Nem lúzer. NEM lúzer. Na jó, néha talán kicsit lusta.

Ez alól csak esetleg van kivétel. Mert azért időnként tényleg van mindent vagy semmit helyzet. Néha van. Istenben valóban csörgedezik kalandor vér is. Időnként belecsöppent a kaland közepébe. De ezt nem itt fejtem ki.

A metro-, és retroszexualitást tök jól taglalja Kriszta, ezek képviselőit inkább sejtem hazánkban mint a többi ikonéit, de úgy vélem, ők sincsenek túl sokan.

Kikből látok sokat? Hétköznapi, átlagférfiakból, akik dolgosak, jó lelkűek, messze nem tökéletesek és keveset törődnek vele, hogy férfiak és emberek. Hogy régiesen: lelkük van. És kapcsolataik. Meg egészségük. És megjelenésük, külsejük. Hiszen ez mind: NŐIES. A sok macsója!

De nem akarok nyafizni. Ez az újság is azért van, hogy segítsen változtatni. És kikhez ér el legkevésbé?

Pont hozzájuk. (csúnya szó)

Na, egy szolidan izgalmas kép a végére.

hevesi22

Folyt. köv.

 

;-)

Zoli és Kriszta

Elfáradnak a férfiak?-rettegett 56

koporsóTemetésen voltam. Várakozva, beszélgetve a lányok panaszkodtak, hogy 56 évesen ment el a családjukból az apa. Az ott álldogáló mindhárom lánynak! Apáik, akik felnevelték, kitaníttatták a gyerekeiket, dolgoztak, hogy legyen a lányoknak diploma, jogosítvány, nyelvvizsga, párkapcsolat. Aztán elfáradtak. Erő a nyugdíjig, sőt még a 60. évig sem maradt. Anyáik pedig gyászban, egyedül, szomorúan. Pedig még élvezni kéne az életet, már kevesebb teherrel – kettesben. A sírnál egy hölgy árvácskát ültetgetett. Kérdeztem: jól érzik magukat a párjával? Elmesélte a sok zsémbelést és, hogy szerinte ez már így nem élet. Emlékszem a nagyszüleimnél és a szüleimnél is láttam ezt. A sok év után a mellettük élővel ugyanolyan szigorúak, mint önmagukkal. Vagyis a régóta együtt élő korosak  azért nem boldogok, mert telítődtek egymás jelenlétével. A megözvegyültek pedig a gyászuk és a magányuk miatt nem. Kevés az olyan ember, aki idősen is élvezi az életet. Állítólag régen átlagosan 7 évig éltek együtt az emberek – amikor még sok volt a gyógyíthatatlan betegség és háború. Mostanra hosszabb ideig is együtt élhetnek  az emberek, ám telítődnek a másik jelenlétével. Ha elvesztik a másikat, akkor pedig a magányt  viselik el nehezen. Fájdalmasan élik meg.

Szomorú, hogy a férfiak jelentős része még a 60. évét sem éli meg.

Kimerülnek, elfáradnak, megbetegednek. A megbetegedés okai közt ott van a korábbi boldogtalan évek keserűsége. Beszélnek róla vagy sem, ezek sajnos tények. Az elégedetlenség, az ital, a kimerítő munka, a kiégés. Érdemes elgondolkodni ezen és segíteni, ameddig még lehet.

 

:( Kati

Egy oldal, mely segíteni jött létre.

 

Kiegészítjük egymást, mint két puzzle figura

puzzle A Helló Dolly c. filmben azt mondja Dolly: ” Az én Walterommal…” Hányan tapasztaljuk, hogy a másik  mintha az énünk másik része volna? A mi dolgainkat kiegészíti, és utána azok egy teljes egészt alkotnak. Erre szoktam én mondani, hogy úgy, mint két puzzle figura. Visszatérve a filmre, ahol is csodálatos a két híres színész játéka, és a történet maga a korosodó hölgy és a hozzá nagyon is illő férfi ismerkedése, évődése. Még egy felejthetetlen mondatuk: „Maga csak menjen a maga útján, és én is megyek a magáén!”

Igen, a bűbájos, szeretetre méltó és csupa szív hölgy, aki egyedül maradt és segít pároknak egymásra találni, egyszer csak rábukkan egy kedves, morgolódós emberre, akivel érzi, hogy együtt tudna működni vele. A saját életünkben is tapasztalhatjuk, hogy még sok súrlódás után is a dolgaink a másik hozzáállásával valahogy egyszer csak kiegészülnek és egy egészet alkotnak. Noha olyan időszakok is vannak, amikor átéljük, képtelenség együttműködni a másikkal. Mégis valahogy a dolgok egyszer csak sínre kerülnek, kialakulnak, eggyé „gyúródnak”. Újra értelmet nyer a sok küzdelem, harc, vívódás és szócsata. Akik átélték, tudják, milyen ez. Hányszor emlegetett félmondat a „se vele, se nélküle”. Ami mögött bizony az van, hogy fontolgatjuk, a másik nélkül jobb volna. Ám amikor a helyzet ott van és a másik sehol, akkor szinte fáj a hiánya.

 

 

 

 

Hello_Dolly!

 

:-)Kati

Radikálfeminista (gondolatgombolyag férfiról és nőről, és arról, ami összefűzi őket)

Közszeméremsértés, még viszonylag nyugodt, vonzó módon. Helytelen, de megragad. Részemről a jóindulat jele, hogy ezt tettem ide.

Közszeméremsértés, még viszonylag nyugodt, vonzó módon. Helytelen, de megragad. Részemről a jóindulat jele, hogy ezt tettem ide.

„Férficinkosság”, „Nőerőszakolók”, „A férfi minden nőt szőke nőnek néz”, „A rejtett patriarchátus titkos szabályai” és egyéb vádakat hallunk, tetteikkel pedig odáig mennek, hogy egy femen az egyik tüntetésükön piros bokszkesztyűvel nekiment egy prominens férfinek. Bízhatott benne, hogy nem kap vissza, hiszen nő, ráadásul nyilvánosság előtt, ugye… Melyik férfi merné magára vállalni a nőverő negatív előítéletét, holott ez csak jogos önvédelem lett volna a számára. Hazánkban pl. mind a Katolikus Egyház (pedig ott pl. figyelnek az erkölcsökre) és a Magyar Állam is megengedi. Nőkkel szemben is. Agresszióra nem mentség, hogy az elkövető gyengébb volt.

De engem mégis más érdekel. Mint mentálhigiénés asszisztenst: mi van e mögött? Mi mozgatja pl. egy femen kezét? Mi adj azt a hitet, és erőt, ami odáig vezetett, hogy pl. Kanadában állítólag, ha egy férfi 7 másodpercnél tovább néz egy nőt, szexuális zaklatásért feljelentheti. És persze nem értik, miért vásárolnak az oroszoktól és Kínából feleséget maguknak ezek a férfiak. Mert otthon olyan nőuralom van, hogy megmukkanni nem mernek egy nő jelenlétében.  Az utcán! Nem a négy fal között, mint régen, amikor persze tudta mindenki, hogy Kovácséknál anyuka a főnök, és szegény Kovács ahhoz is engedélyt kell, kérjen, hogy pisilni megy este (és jót mosolyogtak rajta, pedig szegény Kovács a saját önérzetén kellett taposson az együttélés érdekében nap mint nap.)

Ezek a nők megvetik saját korlátlan hatalmuk alapjait, és bizony készülhetnek a magányra. Akár a társas magányra: fájdalmas, jéghideg, maró ürességre. Mert gerinctelen, beidomított férfiakkal, bólogató Jánosokkal aligha lesznek hosszú ideig boldogok. Más férfit meg nem tűrnek meg maguk körül. Egy férfi mindig konfliktusokkal is jár. Igaz, nekünk is egy nő. Ez még soha nem volt másként – és jó darabig nem is lesz.

De mi lehet a mélység egy femen tettei mögött?

Hogy nem szeretjük őket, mi férfiak. Nem úgy, ahogy nekik is jó. Nem csak nekik, nekünk is. De mégis, a női igények. Rengetegszer az a sejtésem, hogy egyszerűen ez hiányzik ezeknek a nőknek, néha kislányoknak. A férfias szeretet. Hogy fontosak nekünk, hogy figyelünk rájuk, hogy udvariasak vagyunk velük, hogy nem félünk néha tapintatosan helyrerakni őket, és ami vonzza: van férfias erőnk helyt állni a világban. Ez viszont nem megy, ha nem hierarchikusan gondolkozunk a nőkről. Vagyis kicsit magunk alatt valóknak látjuk őket. És ez nem lenézés, pusztán a tények. Mert kell az ő erőtlenségük a mi erőnkhöz. Amit fizikai erejük, testmagasságuk ki is fejez: ők a gyengébbek, kiszolgáltatottabbak. Szükségük van a védelmünkre. Nem a lelki fojtogatásra, túlzott kötődésre, de az erős támaszra, a vállra, ahol szabad sírni és nem szégyen bevallani, ha valami fáj, a tekintetre, amely szembenéz a kihívásokkal és a dolgos kézre, amely megteszi, amit kell. (Sztereotíp vagyok? Nem érdekel. A legtöbb férfi alapból ezt keresi egy nőben. Később már mást is. De először ezt. A vonzó másik oldal, aki megerősít engem. Erőmben, hasznosságomban, örömömben, fájdalmamban.)

nő ölébenA férfiak kívánságai egyébként sokszor megdöbbentően hasonlóak. Csak mi a nő ölébe szeretjük hajtani a fejünket, ha éppen fáj valami. És mi is örülünk, ha egy nő teszi a dolgát, és otthonunk van és nem lakásunk. Ha a gyerekek és a család egésze elsősorban az ő gondja és csak másodsorban a miénk. Hogy a konfliktusokkal majd szembenézünk mi, de ha nem megy: segítsen! Bátorítson, informáljon, terelgessen. És együttműködve, nem hirtelen a nyakunkba pattanva: „Na, ezt a szamarat most jól meglovagolom” csatakiáltással. Bár ezek általánosságok, az igazi, konkrét megoldások mindig személyes szinten dőlnek el.

Pl. Ismerek katolikus házaspárt, ahol a nadrágot a nő hordja, de szeretettel és megértéssel teszi, és a férfinek semmi kifogása ellenne. Igaz egy alacsony, vékony, bizonytalankodó emberke, de szintén nagyon jószívű férfi. A felesége is alacsony, de teli van spiritusszal és okosan bízik a sebezhetőségében.

Ellen lehet vetni: de Zoli, a feministák a brutális férfierőszak ellen emelnek szót, a nők érzelmi és testi kizsigerelése ellen. Te másról beszélsz. Szerintem nem teljesen. Egyszerűen ahol a társadalom toleráns a szélsőséges magatartásformák iránt, hallgatólagosan abban a meggyőződésben él „hogy az erősebb kutya baszik” és az erősebb kutya általában a férfi, ott persze, hogy az egyén a visszatartó erő hiányában elképesztő dolgokra képes. Csak hogy újra és újra győzzön, érezze, hogy ő az erősebb, hogy Férfi. (Bár a nyugati és a mi nyugatiasuló társadalmunkban éppen a szélsőséges viselkedésű nők kerülnek ilyen helyzetbe, és mivel ribancosodnak is, (vagy erőszaktól függetlenül „csak” simán ribancosodnak: sok pornót láttam, és eddig mindegyikbe találtak női szereplőket is) sok férfi áll mögéjük, hogy legalább ribanckodásuk „illatát” érezze. És élvezze. Bizony egy férfihez nem csak a gyomrán keresztül vezet az út.)

Ebben a korban már nagyjából feleség is lehet egy lány Indiában.

Ebben a korban már nagyjából feleség is lehet egy lány Indiában.

De vissza a terrorista férfire: mindeközben az asszonykája már ezer igényét kielégíti, lassan minden az ő vállát nyomja, de a győzelem íze hiányzik a férfinek – hát még mélyebb szintre megy, még jobban eldurvul, még egy kis plusz lelki erőt csikar ki. És a környezete támogatja, mert talán felszisszen, de alapvetően cinikus és gyáva, sőt talán rosszindulatú is (még nők is – nekem nehéz volt, neki miért ne legyen az (szomszédasszony, vagy az anyós, vagy éppen a vérszerinti anya időnként) és a személy, a gyengébb tényleg ott áll kiszolgáltatottan. Az Istenen kívül nincs támasza. Akiben meg általában nem tud hinni. És az Isten is ezer csalafinta módszert kénytelen kitalálni, hogy valahogy erőhöz juttassa, és a reményt segítsen megőrizni a szívében. Végig India járt az eszemben, miközben ezt a bekezdést írtam. Nem keresztény ország pl. És néha megdöbbentő hírek pattannak ki.

A mai keresztény nyugat viszont: szerintem femenjeink gyávák. A tűzvonalba nem mernek menni, inkább az agyonjuhászított nyugati férfiakat gyötrik tovább, és teszik azt itt, amit ott keleten kéne. De hát ott nem úgy van. Simán eltűnhetnek egy éjjel, hogy átvágott torokkal kerüljenek elő egy sikátorból. Vértanúság nélkül nem megy. A szüfrazsettek képesek voltak rá. Mai utódaik már egyre inkább csak a gátját vesztett bestia képét veszik fel. És normálisabb társaik hallgatásukkal cinkosok. Bizony erősítik őket ostobaságaikban. Igaz mi, férfiak is, ha tovább hallgatunk. Mert azért ez a mi ügyünk is.

S eközben az átlag magyar nő, úgy látom, nem nagyon érti. Ő ugyanis még mindig nem tekint ellenségnek minket: férfiakat. Persze vannak ostoba férfiak, de ők tudják, hogy ostoba nők is. Gyanítják, hogy sokszor (bár nem mindig) ha a nő „kap”, abban picit azért ő is benne van. És nem rivalizálnak (legalábbis vidéken) a férfiakkal. Itt egy férfi lehet férfi. Nem kell udvariasan hajlongania felesége férfias területen megszerzett sikerei előtt, vagyis saját töketlenségének bizonyítékát újra és újra elismerni. Miközben az ő férfias sikereit ki ismeri el? Az olyan természetes, igaz, azért nem kell megküzdenie? Ja. Mint tudjuk, az Élet mindent az ölünkbe pottyant; Isten meg tiszta Irgalom, benne a teljesítményre ösztönzésnek és a kihívásoknak nyoma sincs. És az értékelésnek sem. No komment.

Csupán hangulatkeltő illusztráció

Csupán hangulatkeltő illusztráció

Gichin Funakoshi (Shotokan karate alapítója) nagyon szerette a feleségét és őszintén tisztelte. Pedig az asszony ügyesen karatézott, maga a férj dicséri őt az „Életem és a karate do” című könyvében. De azt nem írja oda, hogy az asszony mindig a követője volt, és ő mindig az instruktora. Soha a közelébe nem ért mesterének tudás terén, és férje dominanciáját soha nem kérdőjelezte meg annak szenvedélyes szív ügyében. Igaz nem is lett volna képes. Ha tehetsége volt is, a nyilvánosságot feláldozta a család és egyéb kötelességek oltárán, a férjét pedig megajándékozta azzal, hogy partnere és segítőtársa volt abban, amiben ő őszintén hitt, és életének tengelyévé tett. Igaz, amikor Funakoshi mester Tokióba költözött, nem vitázott azon, hogy a felesége otthon marad ősei lakhelyén. Hogy most nem követi őt az asszony. Mert ismerte és szerette a feleségét, és tudta, mennyit jelent neki az ősi föld szeretete. Évekig éltek levelezve egymással.

Végül az egész már nem is arról szól, hogy ki a férfi és ki a nő, és ki a domináns. Hanem hogy ismerlek, szeretlek, te is engem, és mi a jó neked, nekem, nekünk.

;-)

Zoli

Anyai intelmek egy csalódott fiatal nőnek

női intelmekNő: Hol rontottam el, Anyus?

Anya: Lányom, már az elején.

Nő: De én tényleg nagyon szerettem! Mindent megtettem, amit csak tudtam!

Anya: Kincsem! Először is: nem engedted férfinak lenni. Lovagiasságát arra használtad, hogy csipp-csupp feladatokra szórja szét magát, melyek jelentős részét te is meg tudtad volna tenni.

Másodszor, édesem: át akartad formálni a te ideáloddá! Nagyon keveset dicsérted, és nagyon sokat kritizáltad!

Harmadszor: Édesem, ő Férfi! Ha nem  mutatod ki, hogy tiszteled, hogy felnézel rá, és mások előtt is, főleg gyerekeitek előtt, idővel egy fiatalabb nő fogja ezt megadni neki. Nem biztos, hogy lesz ereje ellenállni.

Negyedszer: Melléálltál? Segítetted tervei kibomlását, ösztönözted, hogy legyenek saját elképzelései, a benne lévő alkotóerőt kibontakoztassa?

Ötödször: Bátorítottad, hogy legyen Férfi? Aki ha kell, konfliktusokat vállal fel magáért, értetek; odaáll a másik elé, a szemébe néz, és kiáll valamennyiőtökért. Hittél benne igazán, hogy a legjobbat tudja kihozni magából? Szívós türelemmel és kellő határozottsággal ezt el is vártad tőle?

Hatodszor: hányszor volt fontosabb a csillogó-villogó lakás az őt meleg öleléssel és csókkal fogadásnál?

Hetedszer: direktívákat adtál neki, vagy bölcs nőként terelgetted afelé, amit te szerettél volna? Hagytad, hogy Férfinek érezze magát melletted?

női intelmek2Nyolcadszor: tudtál kedvesen kritizálni? Vagy nyakon öntötted az érzéseiddel, aztán kezdjen vele, amit akar!

Kilencedszer: átvetted a lángot tőle, mint magját a méhed? Tudtál mögé állni, terheiből átvenni? Akár egy türelmes meghallgatással, és jó időben adott csókkal?

Tizedszer: igyekeztél elvarázsolni az ágyban? Elmondtad őszintén ő mivel tud, akár még az ágy előtt elvarázsolni téged? Megmondtad neki, hogy ezt végül is magáért teszi, mert a szerelemtől megittasodott nő sokkal többet ad, önként ad és szívesebben ad, mint aki a kötelességét teljesíti?

Édes Kincsem! Ha erre mind igen a válaszod, és mégis itt hagyott, akkor, hidd el, a legjobb történt veled, és adj érte hálát az Istennek!

;-)

Zoli

Vékonyságvágy

fitten vagy vékonyan A vékonyság utáni vágy rengeteg nőnek tölti ki az agyát és a napját. Egy nő talán fontosabbnak érzi, mert úgy véli, a férfi majd felfigyel a karcsú alakra. A tudatalattiban a férfi villámgyorsan szelektál az első találkozáskor.

Négy szomszédom is azért dohányzik, mert cigarettázva talán csökken az  étvágyuk. Közülük az egyik férfi.  Még azt is kockáztatják, hogy a szenvedélyüktől tüdőrákot kapnak. Ahogyan a bulimiások a sok hánytatástól refluxot  és rossz fogakat. A súlyfelesleg mellé újabb problémákat teremtenek.

Igen, egy jó alakú nővel szívesebben mutatkozik az ember, mint egy kövérrel, ez érthető. Ugyanakkor nem könnyű előnytelen külsővel élni. A folytonos bűntudat az egészben a legkeményebb. Egész nyáron egy fagyi, egy süti sem engedhető meg magunknak.  Egyébként a vékonyabb alak nem feltétlenül szebb. Személyes tapasztalatom: a férfiak a mostani 90-es melltartómmal gusztábbnak vélnek, mint mikor sokkal (15 kg-al) könnyebb súllyal éltem. A női szem viszont minél vékonyabb alakot szeretne. Elsősorban a férfiaknak akarok tetszeni, de önmagammal is szeretnék elégedettebb lenni. Próbálom összehangolni a férfi elvárást a saját belső nőies elvárásommal. Nem a kilóimtól függ, hogy szerethető vagyok!

Amúgy tapasztalom: noha tökéletesek akarunk lenni, de más tökéletessége ellenszenves.

 

Kati