Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XII. rész
Vágyunk a kívánság tárgyának lenni? Kövessen a másik nemn tekintete, ha vonulunk? Vágyunk a másik nemre? Beindít egy jól sikerült fotó, egy csábos tekintet? Néha még két gömbölyded ceruzavonás is, minket: fiúkat. Mégis meglepő milyen gyakori a vágy hiánya, mint szexuális zavar. Németországban a 18 év feletti nők fele inkább a netet választotta a szex helyett, ha arról volt szó, miről nem szeretne lemondani.
De mi is ez a gyötrően édes vágy?
Egy nagyon komplex jelenség, mely a szexuális jellegű fantáziálást is, és a szexuális ingerekre való reagálást és figyelmet is magában foglalja. Három szinten ragadható meg.
A biológiai hajtóerő mértéke nagyrészt örökletes, azonban tanult tényezők is befolyásolják, pl. a papi cölibátus ilyen, ahol az elfojtás és szublimálás meglehetős erővel jön szóba. De minden kultúra felállít kereteket amelyen belüli működését megkívánja.
Motiváció: ez az egyén jellemzője, de a pár közötti kapcsolati dinamika része, „van kémia köztük” szoktuk mondani. A jó párkapcsolat maga oka lehet a több szexnek, de a másik megtartása, vagy a neki való örömszerzés is ok lehet.
Kulturális hatások: nagyon erősen befolyásolja, mi az, ami a vágy kiváltója lesz. Minden társadalomban van „ideális nő” kép, és „ideális férfi” kép, amihez aztán hasonlítjuk magunkat és partnerünket. (Aztán szorongunk egy jót.) A kultúra szerepelvárásokat is tartalmaz. Tehát férfiak és nők miként viselkedjenek. Példa: mifelénk sok nő órákat izzad edzőteremben és kalóriákat számol, addig másutt a lecsüngő has és a lógó mell a szépségideál. Ott hizalóházakba járnak fittnes helyett az asszonyok.
A vágy valójában egy egyéni érzelmi állapot, mely belső (fantázia) és külső forrásból egyaránt származhat és eredményezhet szexuális viselkedést. Érdekes adat: a 25 év feletti férfiak 71% – a, és a nők 97 %-a vett már részt olyan szexben, amihez nem is volt igazán kedve. Vagyis időnként akkor is szexelünk, ha nem is vágyunk rá igazán. Egyrészt ez a funkciózavarok melegágya, másrészt felmerül a kérdés: és mennyire élvezzük? Vágy és viselkedés nem feltétlenül függ össze. Egyrészt amit nem élvezek, azt hogyan kívánjam meg, másészt egy konkrét példa: az örömlányok a pénzre vágynak, és ezért viselkednek szexuálisan. Vagyis tárják szét.
A libidó egy adott szintje velünk született, ám még egy-két körülmény befolyásolja. Pl.: életkor, nevelés, tapasztalatok, egészségi állapot, élethelyzet (munkahelyi gondok, gyász, stb.) a partner személye, és-a-többi. Így állandóan változik, hullámzik.
Férfiaknál a vágy és megvalósulás közt szorosabb az összefüggés, a nőknél hozzájuk képest általában jóval gyengébb. A férfiak szexuális motivációja serdülőkorukra van a toppon, és aktivitása is (pl. szorgos maszturbálás) a nőknek fiatal felnőttkorukra, úgy húszas évek vége, harmincas évek eleje. Eddigre ismerik meg magukat eléggé ehhez. Igaz kultúránk (pl. női magazinok) a nőket elsősorban a férfiak igényeinek való megfelelésre neveli, míg a férfiakban a férfimagazinok inkább a vágyfantáziákat erősítik meg. Tények kevésbbé rúgnak labdába. Hiányzik a nők önismeretre nevelése, és, hogy felismerjék és kifejezzék saját szexuális érzéseiket. Szexuális önismeretre nevelés, és pont a nőknél hiányzik, akik örömkészsége bonyolultabb.
Nos, átlag nem hét másodpercenként gondolok szexre, hanem nagyjából óránként egy – két alkalommal. Én meg simán elhittem a korábbi adatot. Igazából úgy vettem észre, ez függ az élethelyzettől és függ az életkortól is. Ld. fentebb. De a hét mp nem igaz, ezt Kriszta konkrétan cáfolja. A nők átlagban nagyjából húszszor gondoltak egy nap alatt a szexre. A férfiak kábé harmincnégyszer. Amerikában és egyetemisták mind, Ohio – i pszichológia tanszék felmérése.
Mindenestre az a kő-hiedelem, hogy a férfiak szinte mindig, a nők pedig szinte soha nem gondolnak a szexre, nos: megdőlt.
;-)
Zoli és Kriszta