Címke: vágy

Működik a kémia?

műküdik aSzokás kérdezni első találkozás után. Állítólag 20 másodperc alatt kész az első benyomás. Ahhoz, hogy ezt módosítsuk, felül írjuk fél év kell. Amikor működik a kémia és vágyik együtt lenni az ember minél többet, akkor elkezdik megszokni egymást. Ami mindig kéznél van, bármikor elérhető elveszti az értékét. Amit nem lehet akármikor elérni, az felértékelődik. Például, ha a pár valami okból napokig nincs egymás közelében a sóvárgás ismét elindul. A katolikus egyházról olvashattuk már régebben, hogy csak a naptármódszeres fogamzásgátlást ismeri el. Vagyis a ciklus közepén, a peteérés idején kell tartózkodni az együttléttől. Ilyenkor mintha az  udvarlás idején lennének nincs teljes együttlét. Ennek megtarthatósága és hatékonysága egy külön témakör. A lelki oldala is érdekes. Amit nem lehet, azt jobban akarjuk. Oda leszünk érte. Az ember már csak ilyen. Ami mindig kéznél van, nem annyira érdekes. Az elérhetetlen, mintha piszkálná az érdeklődésünket. Hogyan tudjuk mindezt tudva alakítani az életünket? A saját  és a társunk programjait, munkáját, otthonunkat elrendezni, ütemezni berendezni. Izgalmas kihívás, érdekes. Az önbizalmunk is helyén kell legyen.  A távollét idején tényleg utánam fog vágyódni? Nem új partnerrel helyettesít be? Ez már persze a hűség téma köre.  :) Kati

Vágy

VÁGYÓDÁSOlvashattam róla hazánk lelki folyóirataiban. Például vágyom rá, hogy a másik elismerjen. Önmagunkhoz való viszonyunk is függ a másokhoz való viszonyainktól. Küzdünk az elismerésért. Hiszen az öntudat másokon keresztül tud önmagáról. Az én olyan képek lenyomata, amiket mások alkotnak rólunk. A többiekhez való viszonyunk fontos, mert önmagunkat tapasztaljuk meg a másikban. Az öntudat tehát nem egy nyugalmas viszony, hanem harc az elismerésért. Akkor vagyunk bizonyosak önmagunkban, ha egy számunkra fontos valaki elismer. Például szülőnk, gyerekünk, szerelmünk, barátunk, ismerősünk, beosztottunk. Ha fejlődésünk bizonyos időszakában nem kapunk elismerést torzult személyiséggé válhatunk. Olyan elismerése szükséges, akit mi is elismerünk, mert okos, szép, sikeres, szeretetre méltó. Csak annak az elismeréséért harcolunk, akit elismerünk. Akit megvetünk, lenézünk annak az elismerése értéktelen, kínos. Az ilyen egyén ragaszkodása nekünk kellemetlen, rossz fényt vet ránk. Szenvedünk, gyötrődünk, ha a nagyra tartott egyén elismerését nem sikerül elérnünk. Az elismerés hiánya mélyen érint. Szorongunk, önmagunkat értéktelennek véljük. Sérül a személyiségünk. Igen érdekes példa, amikor a nő alárendelődik, mindent megtesz, a férfi mégsem elégedett. Vágyott az úr birtokolni, de arra is vágyik, hogy szabad független, öntudatos lénytől kapjon elismerést. Az alárendelődött nőtől kapott elismerés nem elégíti ki, értéktelen. A másik véglet, mikor a nő független önálló marad és a férfi gyötrődik, mert nem lehet bizonyos a nő szeretetében. Törekedne bezárni, ellenőrizni, még a szabad öntudatát is birtokolná. A nő elismerheti, őt mint hatalommal rendelkező férfit, eltartóját. Szíve mélyén pedig nem ismeri el, mint vágyott férfit. A leglényegesebb elismerést megvonja tőle. Minél erősebben akarja birtokolni az úr, annál messzebb kerül az áhított elismeréstől. A gondolatait, érzéseit nem tudja ellenőrizni. Már csak akkor van nyugalom, ha az illető alszik. Az elismerési viszonyok irányítják életünket. A támadás, kirekesztés megszégyenítés megvonja az elismerést. Ha azt amire képesek vagyunk és szeretünk értéktelennek bélyegzik, lenéznek, kigúnyolnak, esetleg nevetségessé tesznek, akkor sérül a személyünk, komplexusunk lehet, sőt az élni akarásunk is kihunyhat. Vágyunk arra, hogy vágyjanak ránk. A partnerünk elismerje képességeinket értékeinket, velünk legyen. A másik vágyára is vágyunk. Mi legyünk a vágyának a tárgya. A megszerzett, birtokba vett vágytárgy ház, állás, szép nő csak helyettesítő. Általuk sosem lehetünk biztosak, csak birtokolunk. A másik vágya a másiktól függ. Nem tudjuk kiharcolni. Többnyire a férfiak az elismerésre vágynak a nők pedig a másik vágyára. Persze az sem elég, ha a férj a nőt nagyra tartja, de más nőket jobban kíván. Akkor nem vágyik rá igazán. Mint egyedi, megismételhetetlen testű érző, gondolkodó személyt akarjon, tartson rendkívülinek. Úgy ahogy vagyok. Ha már elvárásai vannak, akkor nem feltétel nélkül akar. A modern kultúra, még mindig férfi kultúra. A nő, ha sikeres akar lenni,elismerésre kell törekedjen. Modern, sikeres nő nem lehet kiszolgáltatott. A férfi vágyát nem birtokolhatja, nem irányíthatja. Az elismerésért vívott harc, talán nem az önmegvalósítás terepe, hanem egy újabb teher.  Köszönöm Ullmann Tamás filozófiai írásait ebben a gondolatébresztőben.  :)Katalin

Két tűz között

bridgetAmikor módunkban áll átélni, hogy valaki oda van értünk, érezhetjük, mennyi szerethető tulajdonságunk van. Mi egy főnyeremény vagyunk, hiszen rajonganak értünk. Különösen érdekes, ha ezzel egy időben mi valaki másért vagyunk oda. Ha ez utóbbi viszonzatlan, akkor joggal érezhetjük magunkat elutasítottan. Ilyenkor az emberi értékeink megkérdőjeleződnek önmagunk számára. Elbizonytalanodva az önbizalmunk sérül. Valahogyan egyensúlyba kell kerüljünk újra. A kívül állók adhatnak objektívebb rálátást, de a benyomásainkkal, érzéseinkkel magunknak kell megbirkózni. Az esetek többségében egy korosabb van oda értünk, mi pedig egy fiatalabbért. Fiatalnak lenni, hatalom. Egy igen gyorsan elmúló pozíció. A korosodó a maga megtörtségével figyel a fiatalabbra. Mindezt igen jól kifejezik a nonverbális jelek, melyek a szavaktól mindig őszintébbek. A tekintetek, a nézések, a mimika, a gesztus, az önkénytelen mozdulatok, rezdülések, elhallgatások, jelentőségteljes csendek, mosolyok, elhúzódások, érintések. Beszédesek. Önmagunk számára is. Figyeljünk rá oda. Ne csapjuk be önmagunkat. Az öntudatlan késztetéseinkről üzennek. Fontos segítőink ezek a jelek. A jobb önismeret felé terelnek. :) Kati

Ariadné fonalán 14. rész (Némi muníció. Olyan küzdelmekhez, melyekről sokszor nem is tudunk.)

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XIV. 

hevesi31

Hevesi Krisztina

„Modern kultúránk előbb lerombolja nemi életünket, majd kínál rá „megoldást”.” Így foglalja össze Kriszta a médiából ránk zúduló hatásdömpinget. Olyan szereplőket látunk, akik sugallják, hogy a szexuális életük pazar, velük minden rendben, és mi önkéntelenül hasonlítjuk magunk. Elhisszük, hogy gondunk van, csak mert nem mindig szuperál vágyálmainknak megfelelő tökéllyel a szexuális életünk, nem kapunk annyi érdeklődő figyelmet, mint szeretnénk – és máris készséges vásárlói vagyunk a legkülönbözőbb termékeknek, amelyek mindezen mesterségesen támasztott igényünket hívatottak beteljesíteni.

Férfiaknál elég a külső nemi jelleg hangsúlyozása, nőknél: romantika, hűség, család, és kutya. Így működik ez. Sokan mondják, s itt Kriszta is, hogy a médiából és a reklámiparból érő vizuális ingerek rontják a nők önbizalmát. Az ideális fogalmát nagyon leszűkítik, s a férfivágyakat is abba az irányba vonzzák. Ezáltal csökken az átlag nők felé irányuló figyelem és elismerés, s a nők sokasága érzi értéktelenebbnek magát. S az ipar reagál erre: ontja a megoldásokat a felnagyított bajainkra. Tipikus ilyen „probléma” a narancsbőr. Egyidős az emberiséggel, ám korunkban vált óriási gonddá. Részemről: az exemnek is volt, mégsem zavart különösebben. Másért váltunk el.

Nagyon tetszik a kép, jót mosolyogtam rajta, amikor Kriszta leírja, hogy a strandon mit néz a férfi? A nő alakját, mozgását, kisugárzását. És a nő? A másik nő cellulitiszét! És ez sokszor tényleg így van. Tapasztaltam. :-)

Nagyon elterjedt kultúránkban a folytonos testkarbantartás, a vonzó külsőn való szüntelen ügyködés. (Bár szerintem sokan nem teszik, vagy  nem csinálnak igazán nagy ügyet belőle.) Ugyanakkor kultúránk (melynek meghatározó része a reklám, hiszen szüntelen elénk furakszik: otthon, az utcán, és a boltokban is) ellentétes üzenetekkel bombáz: élj a mának, fogyassz! Olyat, ami kielégít és hízlal. Másrészt a fogyasztó termékekből, melyek kompenzálnak. Vagyis éljünk mégis tudatosan, egészségesen.

Érdekes fogalmat vezet be Kriszta a belső test és külső test révén. Előbbi a valódi egészségi állapot jelzője, pl. a rejtett vashiányé, vitaminhiányé is; utóbbi – amilyennek látom és láttatom magam – karcsú, izmos, fitt.

És: félünk az öregedéstől! Fiatalság imádatban élünk, mintha a korosodás nem a kiérlelt bölcsesség és béke állapota lehetne. Vagyis egy kívánatos állapot. Már ha arra fordítottuk az életünket, amire kellett. Így alakul aztán ki az agism (ejtve kábé: édzsizm(us)) a bakfis kor sovinizmusa, mivel az ideált (szép, fiatal és egészséges) ők testesítik meg, és aztán minden más kort viszolyogva kezelnek.

Elképesztő. A kis zöldfülűek.

Egyébként ez az édzsizmus a fiatalokkal sem bánik jóságosan, ha eltérnek az ideáltól. Itthon végzett felmérés szerint a megkérdezettek 76%-a változtatna a külsején, ha tehetné. Egyre inkább mások véleményeiben élünk, „azok vagyunk, amit másokban el tudunk hitetni”.  Micsoda belső rabszolgaság ez!

Érdekes jelenség a sexercise – é. A szexet is építsük be a mindennapi edzésprogramunkba, így kalóriaemésztő hatására is számíthatunk, ha a mozdulatokat helyesen végezzük. „Ennyit a buja erotikáról” – Kriszta szerint. És szerintem is. KO, ez padló nekem.

hevesi32Nem állom meg, ide kell írjam, hogy milyen érdekes amiről Kriszta ír: filmeken középkorúak szeretkezéseit sose látjuk. És tényleg! Fiatalok együttlétei, tilosban járó szeretőké is – ez rendben van. Menő. S mit sugall? Hogy jó szex kirárólag házasságon kívül lehetséges – és a fiatalok priviléguma. De most nem ezt sugallja?

És rosszabb, hogy ez sokszor hat ránk, valóságosan. Vagy testi tökéletlenségeink miatt aggódunk (főleg a nők), holott azok a partnert legtöbbször nem is igazán érdeklik, vagy lemondunk életünk egy fontos szeletéről. Pedig a cölibátus a felszentelteknek kötelező. Átlagembernek nem, sőt javalt az ellenkezője. (Igaz, házasságon belül.)

Álítólag akár félórányi tévézés is rombolhatja az önértékelésünket. Évtizedekig tart, míg belül felépül bennünk, hogy a filmesek a hatás kedvéért szinte mindig túloznak. Nem a hétköznapit láttatják, azért, hogy ámuljunk. Én meg is értem, hisz pont azért nézünk filmeket, de ezt jó meg is fogalmazni. Pl. tiszta zsenik lennének a film főhősnői, ha tényleg makulátlan frizurával és karcolás nélküli körömlakkal kerülnének ki egy több hetes sivatagi üldözésből, vagy le a kalappal az előtt a férfi főhős előtt, aki tényleg olyan könnyen dobja oda az életét a nőért, mint ahogy kimondjuk: bikkmakk. Szerintem az ilyen ember valójában pszichiátriai eset. Mer: mér’ nem akar élni? Rendesen ezek K kemény döntések. Nem úgy hozzuk meg őket, mint ahogy tüsszentünk. Bár az őszinte és szükséges önfeláldozás engem is lenyűgöz, mint minden egészséges mentalitású embert.

Röviden: a nők mindig tökéletes külsejűek a filmeken, a férfiak pedig lehengerlő teljesítményűek. Fizikai és erkölcsi értelemben is. Egyébként én miattam legyenek, csak jó tudnunk, hogy az életre alkalmazva célszerű a láttottakat legalább hárommal elosztani. És ez így is tökre működik és jó és megfelelő.

Általában azonban nem ezt tesszük. Fel akarunk nőni ahhoz, amit láttunk, megfeledkezve, hogy a színésznőkön akár órákat dolgoznak a sminkesek forgatási naponként, és a férfi lenyűgöző attrakciói mögött akár száz felvétel is lehet, míg azt olyanra hozzák össze, amilyent a rendező megálmodott. Vagyis hogy a mese – tényleg mese. De mi felnőni akarunk, és ezért vásárlunk. Szépségipari és teljesítményfokozó szereket.

Kimutatták, hogy a férfiak (igen, én is, nem vagyok rá büszke, de ez ösztönösen működik – ezért kell tudatosnak lenni) az átlagnál csinosabb nők képeit nézve a saját partnerüket jóval kevésbbé értékesnek, magukat pedig pechesebbnek tartják. Így jár, aki csak reagál és nem gondolkozik. Ez a cikk is ezt segíteni íródott.

A férfiak szexuális vágyát elsősorban a látvány indítja be, míg a nőkét a hangok és érintések. (Avagy kik sikoltoznak rockkoncerten teljes extázisban? Talált, süllyedt – a csajok. ;-) ) Ha viszont irreális képekkel „vesszük körbe” a férfiakat, akkor ezzel közvetve a párkapcsolatokba avatkozunk bele. És nem igaz, hogy a nők isszák meg a levét ennek. Az elején, meglehet, jobban. Idővel azonban mindenki issza.

Persze mindenre van kultúránkban „megoldás”. Az átállított férfipotenciálra mi? Pornó! Elképesztő bevételt hoz, az USA lakói évi 10-14 milliárd dollárt költenek szexipari termékekre. Élcelődjünk kicsit: van a filmek mellett műszűzhártya, lökésszámláló péniszgyűrű, és Örömódát játszó vibrátor. Népművelő hatása vitathatatlan. (Kriszta poénja. Köszi művésznő, ott volt! Ha ilyen előadó is vagy, akkor igen jól csinálod.) 

És akármilyen lusta is vagyok, ennek a fejezetnek az utolsó bekezdését szóról szóra idemásolom, mert kár lenne tömöríteni:

hevesi 33

Gyerekes  technikájú és  nagyon kifejező kép

„E „megoldások” megítélése változó, azonban napjaink abszolút listavezetőit, a szexfilmeket tekintve folyamatosan újabb és újabb kérdések merülnek fel. Most e helyütt csupán a párkapcsolati hatásokra utalva: egy átlagos pornófilm megtekintése után közvetlenül a férfiak inkább gondolják azt, hogy a nők is élvezik a szexuális erőszakot (hiszen hogy visonganak közben örömükben…), jobban egyetértenek a szexista, a nőket leértékelő, alacsonyabb rendűnek tekintő nézetekkel (lásd férfidominanciát sugalló szexuális helyzetkialakítások és jellemzően alárendelt vagy szolgáltatói női szerepek: titkárnő, pincérnő, ápolónő, diák) kevésbé érzik magukat szerelmesnek a párjukba (egoista, vad és izgalmas szex kontra szerelem), és kevésbé látják szexuálisan attraktívnak, vonzónak saját partnerüket (így persze nehezebb is megkívánni) (Bob Gass, protestáns igehirdető dettó ugyanezt állítja). Kultúránk fiktív képei, jelenetei tehát elveszik tőlünk természetes működésmódunkat – majd az általuk kínált orvosság nemritkán „gyógyszerfüggőséget” okoz, internetes szexaddikció kialakulásához vezet. Túladagolás esetén feltétlenül…”

És ott a pont. Folyt köv.

;-)

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 12. (Avagy az szexuális kévánságrúl)

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XII. rész

vágyVágyunk a kívánság tárgyának lenni? Kövessen a másik nemn tekintete, ha vonulunk? Vágyunk a másik nemre? Beindít egy jól sikerült fotó, egy csábos tekintet? Néha még két gömbölyded ceruzavonás is, minket: fiúkat. Mégis meglepő milyen gyakori a vágy hiánya, mint szexuális zavar. Németországban a 18 év feletti nők fele inkább a netet választotta a szex helyett, ha arról volt szó, miről nem szeretne lemondani.

De mi is ez a gyötrően édes vágy?

Egy nagyon komplex jelenség, mely a szexuális jellegű fantáziálást is, és a szexuális ingerekre való reagálást és figyelmet is magában foglalja. Három szinten ragadható meg.

biológiai hajtóerő mértéke nagyrészt örökletes, azonban tanult tényezők is befolyásolják, pl. a papi cölibátus ilyen, ahol az elfojtás és szublimálás meglehetős erővel jön szóba. De minden kultúra felállít kereteket amelyen belüli működését megkívánja.

Motiváció: ez az egyén jellemzője, de a pár közötti kapcsolati dinamika része, „van kémia köztük” szoktuk mondani. A jó párkapcsolat maga oka lehet a több szexnek, de a másik megtartása, vagy a neki való örömszerzés is ok lehet.

pamfffiKulturális hatások: nagyon erősen befolyásolja, mi az, ami a vágy kiváltója lesz. Minden társadalomban van „ideális nő” kép, és „ideális férfi” kép, amihez aztán hasonlítjuk magunkat és partnerünket. (Aztán szorongunk egy jót.) A kultúra szerepelvárásokat is tartalmaz. Tehát férfiak és nők miként viselkedjenek. Példa: mifelénk sok nő órákat izzad edzőteremben és kalóriákat számol, addig másutt a lecsüngő has és a lógó mell a szépségideál. Ott hizalóházakba járnak fittnes helyett az asszonyok.

A vágy valójában egy egyéni érzelmi állapot, mely belső (fantázia) és külső forrásból egyaránt származhat és eredményezhet szexuális viselkedést. Érdekes adat: a 25 év feletti férfiak 71% – a, és a nők 97 %-a vett már részt olyan szexben, amihez nem is volt igazán kedve. Vagyis időnként akkor is szexelünk, ha nem is vágyunk rá igazán. Egyrészt ez a funkciózavarok melegágya, másrészt felmerül a kérdés: és mennyire élvezzük? Vágy és viselkedés nem feltétlenül függ össze. Egyrészt amit nem élvezek, azt hogyan kívánjam meg, másészt egy konkrét példa: az örömlányok a pénzre vágynak, és ezért viselkednek szexuálisan. Vagyis tárják szét.

A libidó egy adott szintje velünk született, ám még egy-két körülmény befolyásolja. Pl.: életkor, nevelés, tapasztalatok, egészségi állapot, élethelyzet (munkahelyi gondok, gyász, stb.) a partner személye, és-a-többi. Így állandóan változik, hullámzik.

Férfiaknál a vágy és megvalósulás közt szorosabb az összefüggés, a nőknél hozzájuk képest általában jóval gyengébb. A férfiak szexuális motivációja serdülőkorukra van a toppon, és aktivitása is (pl. szorgos maszturbálás) a nőknek fiatal felnőttkorukra, úgy húszas évek vége, harmincas évek eleje. Eddigre ismerik meg magukat eléggé ehhez. Igaz kultúránk (pl. női magazinok) a nőket elsősorban a férfiak igényeinek való megfelelésre neveli, míg a férfiakban a férfimagazinok inkább a vágyfantáziákat erősítik meg. Tények kevésbbé rúgnak labdába. Hiányzik a nők önismeretre nevelése, és, hogy felismerjék és kifejezzék saját szexuális érzéseiket. Szexuális önismeretre nevelés, és pont a nőknél hiányzik, akik örömkészsége bonyolultabb.

Nos, átlag nem hét másodpercenként gondolok szexre, hanem nagyjából óránként egy – két alkalommal. Én meg simán elhittem a korábbi adatot. Igazából úgy vettem észre, ez függ az élethelyzettől és függ az életkortól is. Ld. fentebb. De a hét mp nem igaz, ezt Kriszta konkrétan cáfolja. A nők átlagban nagyjából húszszor gondoltak egy nap alatt a szexre. A férfiak kábé harmincnégyszer. Amerikában és egyetemisták mind, Ohio – i pszichológia tanszék felmérése.

Mindenestre az a kő-hiedelem, hogy a férfiak szinte mindig, a nők pedig szinte soha nem gondolnak a szexre, nos: megdőlt.

női

;-)

Zoli és Kriszta

Kiegészítjük egymást, mint két puzzle figura

puzzle A Helló Dolly c. filmben azt mondja Dolly: ” Az én Walterommal…” Hányan tapasztaljuk, hogy a másik  mintha az énünk másik része volna? A mi dolgainkat kiegészíti, és utána azok egy teljes egészt alkotnak. Erre szoktam én mondani, hogy úgy, mint két puzzle figura. Visszatérve a filmre, ahol is csodálatos a két híres színész játéka, és a történet maga a korosodó hölgy és a hozzá nagyon is illő férfi ismerkedése, évődése. Még egy felejthetetlen mondatuk: „Maga csak menjen a maga útján, és én is megyek a magáén!”

Igen, a bűbájos, szeretetre méltó és csupa szív hölgy, aki egyedül maradt és segít pároknak egymásra találni, egyszer csak rábukkan egy kedves, morgolódós emberre, akivel érzi, hogy együtt tudna működni vele. A saját életünkben is tapasztalhatjuk, hogy még sok súrlódás után is a dolgaink a másik hozzáállásával valahogy egyszer csak kiegészülnek és egy egészet alkotnak. Noha olyan időszakok is vannak, amikor átéljük, képtelenség együttműködni a másikkal. Mégis valahogy a dolgok egyszer csak sínre kerülnek, kialakulnak, eggyé „gyúródnak”. Újra értelmet nyer a sok küzdelem, harc, vívódás és szócsata. Akik átélték, tudják, milyen ez. Hányszor emlegetett félmondat a „se vele, se nélküle”. Ami mögött bizony az van, hogy fontolgatjuk, a másik nélkül jobb volna. Ám amikor a helyzet ott van és a másik sehol, akkor szinte fáj a hiánya.

 

 

 

 

Hello_Dolly!

 

:-)Kati

Se vele, se nélküle: Héja-nász az avaron

Ady LédaHányszor próbál jobbá tenni egy ember egy kapcsolatot! Maximalista módon keres tökéletesebbé tehető pontot. Pedig a kapcsolat is olyan, mint az elménk: nem tökéletes. Hiba mindig lesz benne. Valamilyen ponton „nem stimmel”-drága jó nagyikám szavaival élve. Az elménk, ha megold egy problémát, mintha hibakereső üzemmódba kapcsolna át, egy új megoldandó után kutat, míg nem talál. A tenger is folyton folyvást sodor a partra hordalékot. Az agyunk is. A párkapcsolatunk is. Senki sem tökéletes, sőt nem is teljesen normális. Ég óvjon a túl normálisoktól! Ha alaposabban megnézzük őket, sokszor éppen náluk van a háttérben a legnagyobb takargatni való! Fogadjuk hát el a tényt, hogy az ember nem gép! A párkapcsolat sem az. Hibákat észlelve hányan próbálnak távolodni egymástól, aztán ha mégis elviselhetetlen a másik hiánya, próbálják kezdeni újra. Ismerünk híres embereket akiknek a kapcsolata viharos volt. Nagy erővel vonzódtak és megéltek távolodásokat, újra és újra. Ady és az ő Lédája, Latinovics Zoltán és Ruttkai Éva. Idézzük fel a verset, ami annyira kifejezi az emberi küzdelmeinket:

Ady Endre :

Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

 

:-) Kati

Vékonyságvágy

fitten vagy vékonyan A vékonyság utáni vágy rengeteg nőnek tölti ki az agyát és a napját. Egy nő talán fontosabbnak érzi, mert úgy véli, a férfi majd felfigyel a karcsú alakra. A tudatalattiban a férfi villámgyorsan szelektál az első találkozáskor.

Négy szomszédom is azért dohányzik, mert cigarettázva talán csökken az  étvágyuk. Közülük az egyik férfi.  Még azt is kockáztatják, hogy a szenvedélyüktől tüdőrákot kapnak. Ahogyan a bulimiások a sok hánytatástól refluxot  és rossz fogakat. A súlyfelesleg mellé újabb problémákat teremtenek.

Igen, egy jó alakú nővel szívesebben mutatkozik az ember, mint egy kövérrel, ez érthető. Ugyanakkor nem könnyű előnytelen külsővel élni. A folytonos bűntudat az egészben a legkeményebb. Egész nyáron egy fagyi, egy süti sem engedhető meg magunknak.  Egyébként a vékonyabb alak nem feltétlenül szebb. Személyes tapasztalatom: a férfiak a mostani 90-es melltartómmal gusztábbnak vélnek, mint mikor sokkal (15 kg-al) könnyebb súllyal éltem. A női szem viszont minél vékonyabb alakot szeretne. Elsősorban a férfiaknak akarok tetszeni, de önmagammal is szeretnék elégedettebb lenni. Próbálom összehangolni a férfi elvárást a saját belső nőies elvárásommal. Nem a kilóimtól függ, hogy szerethető vagyok!

Amúgy tapasztalom: noha tökéletesek akarunk lenni, de más tökéletessége ellenszenves.

 

Kati

A netes guminő

netes guminőA netes guminő jellemzői: Hosszú szőke haj. Dús száj. Hatalmas mell. Karcsú derék. Kerek fenék. Tanga. Jó combok. Formás lábak, magassarkúban. Felfelé néző szemek- melyek a pozícióra utalnak. Viselkedését tekintve, bármikor van kedve online erotikus kommunikációra. Sok XXI. századi férfi igénye ilyen nagy vonalakban.A nők érzik az igényt és törekednek önmagukat úgy formálni, hogy közelítsen a külső megjelenésük az elvárthoz. Fogyókúra, implantátumok, hajfestések, gyúrótermek, vásárlások. Ami tőlük telik, mindent bevetnek. Szeretnék, hogy a férfiak dicsérjék őket. Hajszolt nap után néhány gombnyomással igény lenne oldódásra. Emlékszem Woody Allen egyik filmjében az emberek olyan gyors tempóban éltek, hogy nem volt idő kényelmes szexuális együttlétre. Gombnyomásra orgazmus élményt élhettek át és gyorsan tovább mentek. Lassan közelítünk ehhez. Gondoljunk bele! Nem kétségbeejtő? Hová vezet ez?

Nett-etikett

netről csokorHa a neten töltjük az estéinket, meg kellene tanulnunk, milyen ki nem mondott szabályok élnek. Úgy gondoltam, a közösségi oldalon való kommunikálás olyan, mint egy gimis osztályban az élet. Mindenki szól mindenkihez. Ám az egyik ismerősöm a párját megszólta, miért ír más férfinak, mikor van partnere. Az iskolai tananyag része kellene legyen, az ilyen téren való erkölcsi normák ismerete is, ha egyszer a net az életünk része lett. Ismeretségek, barátságok keletkeznek itt, kötődnek. Véleményt alkotnak rólunk, benyomások keletkeznek.

Néhány kérdés, amelyen érdemes elgondolkodni: írhatunk- e és milyen gyakran kommentet, üzenetet? Milyen következménye lesz, ha többször tudatjuk valakivel a véleményünket? Mennyire legyünk diszkrétek? Hogyan hívhatjuk fel magunkra a figyelmet? Mit tegyünk, hogy ne töröljenek? Ha megtörtént, hogyan dolgozzuk fel? Milyen határt tanácsos megtartani a képeinken, magunkból mennyit mutathatunk meg? Hogyan vigyázzunk magunkra? Mit tegyünk, ha erőszakosan ostromolnak, kérik az elérhetőségeinket?

Kialakulóban egy élettér, ahol sok időt töltünk. Fontos hogyan élünk vele, dolgozzuk fel, hogy sérülés mentesen fejlődhessünk.

 

Kati