Címke: vonzalom

Miért szeretik a lányok a rossz fiúkat?

sexy woman whispering something to her lover's ear„Ha megversz is imádlak én, te drága rossz apacs legény” Énekelték az egyik darabban. A rosszfiúk főlényes macsósága valahogyan gerjesztően hat. A szavakkal ütlegelés is lehet olyan fájó, mint a testi sebek.  Tudnának mesélni sokan olyanokról, akik az önbizalmat törik össze. Felállni nem egyszerű. Maradni nem kötelező. Mégis valamilyen vonzás van, ami miatt nem egyszerű a továbblépés ilyen esetekben. Mazoista hagyja, hogy bántsák, tűri sőt élvezi. A többség nem mazoista, mégis marad. Van aki azért marad, mert kapcsolatfüggő. Elhiszi, hogy neki nem fog jobb akadni. A váltás erőt igényel. Kockázatos. A fölényeskedő csak úgy tűnik, hogy erős. Olyan képet mutat. Valójában a gyengeségeit leplezi. Valóságos előadás. A szerepek le vannak osztva. A fölényes aláz, a szolgalelkű tűr.   Ha kívülállóként látunk ilyet, felháborodunk. Saját ilyen helyzeteinkben nem akarjuk beismerni, melyik szerepben vagyunk. Mert akkor lépnünk kellene. Valamiért nem akarunk lépni. Akár párkapcsolatban, akár munkahelyen. Széthullás. Felállás.  Enyhülés. Utána gyakran újra indul az ördögi kör egy újabb bókot követően. Azt a bizonyos vonzás okot kell megvizsgálni. Valamint a szolgalelkűnek meg kell  erősödnie. Egyszerűnek látszik. Valójában váltani, lépni mindig kockázatos. Érthető, hogy megfontolandó. :)  Kató

Fóbia és fília

vonzás taszításMit is jelent? Félni, iszonyodni, irtózni valamitől vagy valami iránt vonzódni. Talán a köznyelvben leggyakrabban a klausztrofóbiát használják, ami a bezártságtól való irtózásra utal. De igen ismert még a szociális fóbia  is, ami pedig a társas kontaktusok kerülését jelenti, valamint a pókfóbia. A szakirodalom említ legalább 30 leggyakoribb fóbiát. Például a hipochondria attól való túlzott félelem, hogy megbetegedhet az ember. A thanatofóbiás az elmúlástól fél folyton. Rögeszmévé válhat ilyenkor az egészséges életmód vagy a túlzásba vitt kikapcsolódás. Megoldatlan problémák miatt alakulnak ki a fóbiák. Jelei, tünetei, az erős, nem reális szorongás valamitől, izgatottság, nyomott kedély állapot. Próbáljuk megkeresni az okot, ha lehet. Szembesítsük magunkat a fóbiánkkal! Tudomásul veszem. Ez van. A jelenlétében lazítok, relaxálok. Fokozatosan közelítek. Tekintsük magunkat ilyenkor a saját gyermekünknek. Átkísérem magam a nehézségen. Például szociális fóbiásként:”Valószínű semmivel sem vagyok bénább, mint mások. Csak jobban elítélem magam, mint a többiek.” Ez reálisabb gondolat, mint önostorozással, még fóbiásként korholni is önmagunkat. Például a szakemberek a következő módon vezetik le, amikor fóbiát kezelnek. Mert bizony a fóbiák kezelhetőek! Tehát: Helyzet: Összejövetel. Izgulok. Automatikus gondolat: Hülyének fognak nézni. Érzés: Idegesség. Mi szól amellett, hogy az automatikus gondolatom igaz? Az ismerősöm odébb ment. Mi szól ellene?: Van olyan, aki keresi a társaságom. Mi lehet a reálisabb gondolat?: „Nem vagyok másoktól rosszabb, csak ha nem szerepelek tökéletesen, akkor jobban korholom magam. Hogy érzek most? Kevésbé izgulok, nyugodtabb és összeszedettebb vagyok, képes vagyok másokra is figyelni, nem csak magamra. A félelmeinket ismerjük fel és gyakoroljuk a kezelésüket, míg egyre magabiztosabbakká válunk. Ne csak magunkat, másokat is figyeljünk meg! Az agorafóbás  a zsúfolt helyektől, a sok embertől, a nagyobb nyílt terektől fél. Kerüli a vezetést, utazást, vásárlást. Lehet kezelési mód az úgymond mély vízbe dobás is.Vagyis ingerrel elárasztás. Amikor nem cicózunk. Tudatosítom. Tudom mi a fóbia. Félek. Fölösleges. Kezelhető. Bele vágok. Kipróbálhatjuk önmagunkon melyik módszer válik be. A filia a fóbiával ellentétben valamihez való túlzott vonzódást jelent. Valaminek a manifesztálása. Annak a dolognak túlzott jelentőség tulajdonítás. Például a cipőkhöz, mint a nők igen gyakori kedvencéhez. Vagy a férfiak körében is ismert lábfetisizmust is említhetnénk. Ők a lábaknak tulajdonítanak túl nagy jelentőséget. Az akusztofília szerint szexuális vágy, izgalom keletkezik az egyénben bizonyos hangok iránt. Vonzalmunk tárgya gyakran a fóbia forrása. Hogyan alakulnak ki ezek a vonzalmak? Gyakran az érintett olyan tárgyat választ, amire minden szorongását kivetíti./Érdekességként megjegyzem, a filia, normális viszonzott felebaráti szeretet is jelenthet a kereszténységben./ :) Katimosoly marok

A szerelem

9 és fél hétA 9 és fél hét első percei az egyik legkedvesebb filmrészem, amikor is a szerelem kezdete a 2 főszereplő pillantásában remekül lett megörökítve. A tekintetük kifejezi az érdeklődést, a vonzalmat a szenvedélyt. Tulajdonképp csak állnak vásárláskor a pultnál. A férfi nézi a nőt kitartóan, érdeklődéssel. A nő közben átélheti, hogy valaki nagyon szépnek találja. Némileg szégyenlősen elpillant, és mire vissza néz, az úrnak hűlt helye. Eztán keresi őt a tekintete. Valami elkezdődött. Mindkettejükben. A szerelem a legizgalmasabb dolog a világon. A kezdete pedig kiváltképp az. Képes motiválni, erőt adni, hosszú évekre. Az elején dől el a pillanat tört része alatt, hogy a két fél egymásnak mennyire jön be. Az agy állítólag nagy precizitással elemez. Színt, formát, szimetriát, illatot, egyebeket. Döntést, hoz és inspirál újabb lépésekre.  :)Kati

Többől összerakni egyet

találkozásA társat keresőktől hallani gyakran ezt. Hiszen van egy vagy több, nagyon vonzó tulajdonság abban akivel találkoznak, de akiben olyan sok, hogy ő az igazi, az az illető valahogy nem jött még el. Még akkor is így van, ha nem konkrét az elképzelés, hanem nagy vonalakban tudja az illető elmondani, hogy kivel lenne jó együtt. „Szikra kell!”-mondják. Az első 20 másodpercben érezhető a találkozás alkalmával, hogy úgymond működik a kémia. A vonzalom, a” közös hullámhossz” megvan. Persze tud olyan dolgot tenni az illető amivel a nagyon jó benyomást lerontja. A véleményünket mintegy felülírja. Amikor egészen fiatalon ismerkedünk, akkor van valaki, aki végre minket akar. Aztán összecsiszolódunk lassan. Formálódunk, igazodunk a másikhoz. Felnőttként a tempó gyorsabb. A türelem hiányzik az „összeformálódásra”. A naponta használt technikai eszközeink/telefon,net.kocsi /hatnak ránk és már mi is gyorsabban haladunk, döntünk, lépünk, szelektálunk. Közben egyedül van a sok ember és jelzi: nem jó így,mert valakivel együtt lenni jobb volna. :)Kataszerelem

Két tűz között

bridgetAmikor módunkban áll átélni, hogy valaki oda van értünk, érezhetjük, mennyi szerethető tulajdonságunk van. Mi egy főnyeremény vagyunk, hiszen rajonganak értünk. Különösen érdekes, ha ezzel egy időben mi valaki másért vagyunk oda. Ha ez utóbbi viszonzatlan, akkor joggal érezhetjük magunkat elutasítottan. Ilyenkor az emberi értékeink megkérdőjeleződnek önmagunk számára. Elbizonytalanodva az önbizalmunk sérül. Valahogyan egyensúlyba kell kerüljünk újra. A kívül állók adhatnak objektívebb rálátást, de a benyomásainkkal, érzéseinkkel magunknak kell megbirkózni. Az esetek többségében egy korosabb van oda értünk, mi pedig egy fiatalabbért. Fiatalnak lenni, hatalom. Egy igen gyorsan elmúló pozíció. A korosodó a maga megtörtségével figyel a fiatalabbra. Mindezt igen jól kifejezik a nonverbális jelek, melyek a szavaktól mindig őszintébbek. A tekintetek, a nézések, a mimika, a gesztus, az önkénytelen mozdulatok, rezdülések, elhallgatások, jelentőségteljes csendek, mosolyok, elhúzódások, érintések. Beszédesek. Önmagunk számára is. Figyeljünk rá oda. Ne csapjuk be önmagunkat. Az öntudatlan késztetéseinkről üzennek. Fontos segítőink ezek a jelek. A jobb önismeret felé terelnek. :) Kati

Hajó várás a reptéren

plátói  szerelemIsmert kifejezés arra az esetre, ha olyan iránt érez vonzalmat az ember, aki semmibe vesz. Az egyoldalú vonzalom mindenkit megérint. Van aki, vállat rándítva könnyen tovább megy. Felmérjük értékeinket. Külső, belső tulajdonságainkat és ehhez illő partnereken akad meg a szemünk. Mivel szeretnénk fejlődni ezért többnyire erősebb értékekkel bíró az az egyén aki motiválni,  mintegy húzni képes minket abban, hogy tovább éljünk. Haladjunk előre. Ám amikor túl erőset, okosat fiatalt talál meg a tekintet, olyat aki foglalt, vagy szóra sem méltat, az a helyzet lehet kihívás. Abban, hogy erősítsünk hozzuk jobb formánkat. Bizonyítsuk érdemesek vagyunk a másik fél figyelmére. Lehet persze olyan kihívás is, hogy fel tudjuk e dolgozni a kudarcot, a frusztrált helyzetet. Megmérettünk és kevésnek találtattunk. Nem futhatunk olyan szekér után, amelyik nem vesz fel. Aki jobb érzésű,tisztességes,nem is akarja szétszedni mások kapcsolatát, ha épp foglalt az illető, aki iránt a vonzalma ébredt. Ettől persze a vonzalom még nem múlik el. A szív nem mindig reagál együtt. Sőt a szerelem sokszor nem logikus  érzelem. Mennyi munkahelyi helyzetben élnek évekig egyoldalú plátói érzéssel. Fogynak le nagyon vagy éppen híznak meg bánatukban hájat növesztenek. Régen is érintette az embereket. Szerelmi bájitalokat kevertek. A férfiak pedig erős italozással nyomták el az érzéseiket. Megannyi művészeti alkotás, vers, regény, zenei mű ábrázolja a nehéz helyzetet. Mert bizony, megviseli az embert. Érzik a partnerek. Gyakran kivárnak, gondolva, majd csak elmúlik a párjuknál. Sőt a szülők hangulat változásai miatt a gyerekek is érzik, hogy valami nincs teljesen rendben. Segíthet az érzés feldolgozásában, ha ki adjuk. Beszélve baráttal, bizalmassal, vagy kiírjuk naplóba, levélbe. Megkönnyebbül az erőteljes érzéstől az elme. Sikerül újra egyensúlyba kerülnie. A legkézenfekvőbb megoldás pedig a bátraknak, lelkileg erőseknek, a vágyott egyénnel megbeszélni az egészet. Kívánok erőt ehhez! /Bár mint tudjuk majd minden embernek van némi lelki nehézsége. A teljesen normális a legritkább. Legyünk megértőek önmagunkkal és másokkal, amikor ilyen probléma terhel.  :) Katireménytelen szerelem

Michelle

MiMichelle gyors pillantást vetett rám. Én csak futólag fordítottam arra a fejem, aztán az ételeket kezdtem vizsgálni. Tudtam, már túljutott rajtam, de ezt nem fogom kimutatni. A harc megindult.

Michelle látszatra közömbösen szolgálta ki az előttem álló idős párt. Kinéztem az ablakon. Ráérősen megvakartam a tarkóm. A lányra néztem, ő tüntetőleg sürgött-forgott.

Vártam. Tudtam, előbb-utóbb én következem sorra, ki KELL szolgálnia. Ő közben kedves beszélgetésbe kezdett a párral, éppen az aznapi programjukról kérdezte őket. Közben megállt, csípőre tett kézzel figyelt. Bár én is szívesen csípőre tettem volna a kezem, a gondolatot kizártam a fejemből. Nem ÉN fogom ŐT követni. Inkább levettem a hátizsákot a vállamról, és kivettem belőle a jövő heti menütervet. Ráérősen visszazártam a cipzárt, és magam elé meredve vártam. Michelle végzett, ám nem hozzám jött, hanem elment a konyha felé. A pulton rendezgetett valamit, és hiába nem akartam, arcomra kiült a bosszúság. Ahogy felém pillantott, arcán futó mosoly jelent meg. „Szóval tetszik neked, ugye?” – kérdeztem gondolatban. – „Jól esik átélni, hogy még fontos vagy nekem, ha csak kicsit is?”

Az egyik idősebb kolléganője elégelte meg a játszadozást. Azt hiszem, még vagy fél percet vártam volna, aztán szépen odarendeltem volna magamhoz a lányt. Mi az, hogy NEM AKAR dolgozni? Elfi jött is szabadkozva, és kezdte kipakolni elém a megrendelt ebédet. Beszélgettünk, közben SEHOVA sem figyeltem másfelé, Michelle –t véletlenül sem méltattam figyelemre. Mikor végeztem, kifelé szokás szerint elköszöntem mindenkitől, egy „Danke, tschüß!” – el. Michelle felém pillantott, de szó nélkül mentem el előtte.

Kint megbántam. Azért valami bók, vagy gesztus kijárt volna neki. Függetlenül attól, megérdemli-e, vagy hogyan reagál.

Ha csak rövid ideig is, de mégiscsak az enyém volt a vonzalma.

 

;-)

férfi

Néhány mondat a mai világ egyébként valóban gyönyörű NŐ-inek

Néhány mondat a mai világ egyébként valóban gyönyörű NŐ-inek2.

”Ördög Nóra”

Ennek a cikknek a célközönsége a mai, értelmiségi, emancipált nő. Ha katolikus, akkor duplán. Leginkább ő nem érti ezeket a dolgokat. Túl okos, és túl kevéssé ösztönös. Ez van.

„Igaz, tudom, hogy a 29-39 éves, független, önfenntartó értelmiségi nők közé tartozol. Életed biztonságos sínen halad. Jó munkahelyed van. Fizetésedből gond nélkül fenn tudod tartani magad. Valószínűleg kétszobás, napos, teraszos lakásod van. Bambuszbútorokkal és üveglapos íróasztallal, Ikea – könyvespolccal rendezted be. A falakon néhány impresszionista, például Van Gogh Virágcsendélet című festményének lenyomata függ üveglap mögött, ezüstözött keretben. A nappaliban jukka pálma, a teraszon majomkenyérfa, amelyet Bajorországban csak néhány hónapig lehet a szabadban tartani, különben a hálószobában áll. Ugyanígy a leander. A konyhában a háztartási technika összes gépét beépítetted. A mosogatógépbe Calgonit tablettát teszel, hogy a pohár vékony fala foltmentes legyen. Ha véletlenül meghívnál valakit, ne zavarják a gyertyás együttlétet a foltok. A pár üveg vörösbor – amit az Aldiban vettél, mert ott a legolcsóbb – már évek óta a kis bortartódban fekszik. Amikor észreveszed, megnyugtatod magad, hogy a bordóinak nem árt a kor. Nem látogat meg senki. Pedig készülsz a „nagy találkozásra”. Ph – semleges Sebamed szappanmentes folyadékkal mosakszol, és Dove krémmel kenegeted gyönyörű testedet fürdés után, hogy selymes legyen, amikor megsimogat a nagy Ő. Tudom, a tévéműsor nevetséges volt. Te sohasem borulnál a nagy Ő lába elé. És mégis készülsz a találkozóra, mint bakfis az első randevúra. Munkahelyeden, az egyetemen a legtöbb férfi nős, azokkal nem kezdesz, a többi mosdatlan vagy papnak készül. Reménytelenek. Megtért marxisták, akik amúgy is túl öregek. A többiek nem szeretik a gyerekeket és a növényeket. Esetleg általában az élőlényeket. Van néhány kedves, érzékeny, ápolt fiú is: ők melegek. Az első szerelmed. Róla is tudok. Otthon, Oberpfalzban. Honnan tudom? A kiejtésedben még mindig ott bujkál szülőfölded. Nem érdekes, én is vidéki vagyok. Együtt érettségiztetek. Átvette a szülők gazdaságát a mezőgazdasági egyetem után. Miről beszélgessetek. Számára nem létezik Nagy Károly, számodra pedig a vetésforgó. Aztán megházasodott. Elvette a második unokatestvérét, hogy gyarapítsa a birtokot. Barátnőiddel hetente egyszer, egy romantikus olasz vendéglőben találkozol. Giovanni, a pincér csábos mosolya még nem vett le a lábadról. Talán péntekenként gondolsz rá egy pillanatra, amikor kiveszed a Dr. Oetker pizzát a mikróból. Egyedül vacsorázol, mint a hét többi napján is. Letelepedsz a televízió elé, hogy megnézd a híradót. Éjfél után könnyű pornóra ébredsz. Szombaton délelőtt elmész egy kisállat-kereskedésbe, hogy vegyél magadnak kutyát, macskát vagy papagájt, de végül egyedül térsz haza. Moziba, színházba, koncertre a barátnőiddel mész, egyre ritkábban. Ők lassan megtalálják társukat, még akkor is, ha már – már elviselhetetlen kompromisszumokat kell kössenek. A barátnők, akikkel eddig mindent megbeszéltetek, el-elmaradoznak. Eleinte a friss kapcsolatra hivatkoznak, majd a családra – mindig a fiú szüleire, sohasem a sajátjaikra –, a barátokra – mindig a pasik barátaira. Aztán a gyerekekre. Egyre kevesebben ültök Giovanninál, akinek már minden mondatát és nyelvtani hibáját ismeritek. Ennyit a szexről, amivel a halálos ágyamon kísértettél. Már kacagni sem tudtok magatokon. Nyomaszt az űr, a magány, a céltalanság. Jobbra, sokkal jobbra vagy érdemes. Többre hivatott. Érzed, hogy valahol, valamikor valami nagyon kisiklott. Hát hol vagy, Laura?! Ezt kiáltozod olykor a tükör előtt. Héé! Laura! Hová lettél? Hol az a lány, az a gyönyörű, olaszos szépség, aki az érettségiképén olyan titokzatosan mosolyog, mint aki tudja, titkokkal, rejtelmekkel, igazságokkal, nagy fájdalmakkal és mérhetetlen boldogsággal teli, igazi, kiteljesedett élet vár reá? Hol vagy? Mivé satnyul, szürkül, porosodik a léted? Vegetálok, mondod egyszer, és hirtelen kirúgod magad alól a széket. Nem köszönsz a csajoknak, csak pénzt teszel az asztalra, tétován, elgondolkodva elindulsz. Onnan, az Oké Itáliából indulsz el a zarándokútra, hogy végre megismerj valamit önmagadból, a világból. Ne csodálkozz, hogy tudom, hiszen, ha csak egyetlen órát beszélgetek valakivel, felmondom az életét, a kedvenc illatát, a szokásait. Tudnom kell, ki ő, mert ha tudom, azt is tudom, mit fogok neki eladni. Ilyen egyszerű. Még azt is tudom, hogy Scholl papucsot hordasz, és hogy VW Golffal jársz. Sötét színű, dízel Golf. Ne rázd a fejed! Ne hitetlenkedj! Ez a dolgom, és én tudom a dolgomat. Legalább valami, amiben biztos vagyok. Folytassam? Triumph fehérneműt viselsz, de egyszer – te azt hiszed, hirtelen ötlettől sarkallva – vettél egy fekete csipkés melltartót és bugyit a Palmerstől, hozzá kombinéhálóinget. Nem véletlen volt, és nem is hirtelen ötlet. Egy gyertyás vacsorán az egyik barátnőd – kissé spiccesen – elmesélte, hogy mekkora hatással volt a pasijára. Azóta a csábító dessou, eredeti csomagolásában, ott lapul, várja a bevetés idejét a komódfiókban. Most már a komód alján. Ha nyáron nyaralni mész? Eleinte Olaszországba mentetek a barátnőiddel. Talán Riminibe. Futó kalandok a nyugágyas fiúkkal. De meguntad. Nem hozhatod magaddal az élményt, mint holmi csecsebecsét, így hát jött a forró és történelmi Jordánia, Petrával, római romokkal, Holt-tengerrel, aztán Izrael, a még ősibb, még történelmibb Jeruzsálemmel. Sorra került már Anglia is, Stonehenge. Onnan már az első reggeli után menekültél volna. De elszenvedted a programokat. Mind-mind study-tour, hajtogattad magadnak. Van értelme. Kell legyen! Hasznos! Hasznos-hasznos-hasznos! Aztán majdnem összeomlottál. Mert valójában erős vagy, és valóban tehetséges. Szép, okos, érzékeny. Ott a jel sugárzó tekintetedben.” Tolvaly Ferenc: El Camino – Az Út (54 – 57 oldal)

 

Néhány mondat a mai világ egyébként valóban gyönyörű NŐ-inek1.

„Soma”

Ez a nő GYÖNYÖRŰ, igaz? Lenyűgöző, kívül-belül szép, vonzó és igazi. Mégis saját világának fogja. Magával ragadó és mégis önző. Olyan, mint Lucifer, az ördög. Bár egy hajszállal – igaz, nagyon fontos hajszállal – jobb. Nem rosszakaratú. Az ördög rosszakaratú. Ez a nő csak tudatlan, éretlen – keresztény szemmel. És ez a lelkület van (szerintem) ma pl. Ördög Nórában, Somában, és rengeteg-rengeteg mai emancipált és főleg értelmiségi nőben. „Férfiak, miért nem jöttök be a mi világunkba? Miért nem nőtök fel hozzánk? Miért nem követtek minket?”

Mert ez a „jóság” lenézést sugall. Arra koncentráltok, amilyenek ma, mi, férfiak szerintetek vagyunk, és nem arra, amilyenné válhatunk. Nem hisztek bennünk, és nem hoztok áldozatot értünk. Pedig anyáitok még ismerték ezt a lelkületet, és jobbá is lettek körülöttük a férfiak. Igaz, ők engedték a férfiakat férfinak lenni. EZ az igazi nőiség szerintem. Tudnának erről mesélni a szent asszonyok, a Szűzanyával, aki végignézte saját igaz és ártatlan fiának haláltusáját a kereszten, és Szent Mónikával, Szent Ágoston édesanyjával az élen. (Aki a férjének, amikor az részeg volt, és hőzöngött, soha nem mondott ellent, csendes szeretettel elviselte, aztán másnap emlékeztette, SZERINTE milyen is egy igazi férfi.)

Úgy vélem, ki kell lépni a női világ kereti közül, és megindulni a férfiak világa felé. Okosan, óvatosan és bátran. Mert megmondta az én Uram, (Jézusról beszélek) hogy: ne vessétek gyöngyeiteket a disznók elé, mert a sárba tapossák azokat, és aztán megfordulva titeket is megölnek. (Nem szó szerint idéztem.) Vannak férfiak, akik csak arra várnak, hogy áldozatot hozzatok értük, és azt gondolkodás nélkül saját pénzéhségük, kéjvágyuk, hatalmaskodásuk oltárán költsék el. Én ilyenre senkit rá nem beszélek. Csak olyannak lehet segíteni, aki maga is akar magán segíteni. Aki kész szembenézni magával. Ha a kritika nem rosszindulatú, sértettséggel teli, nem kioktató, hanem a legjobb értelemben nőies: tapintatos, rávezető, megértő, de egyértelmű és határozott, senki sem emelheti fel ellene a szavát. (Normális esetben.) Max: bocs, igazad van, de ezzel most nem tudok mit kezdeni. Ugyanakkor túlságosan a kritika elmondásának módján sem érdemes görcsölni, mert egy kimerítő nap végén, egy kemény helyzetben senki ne várja a másiktól, hogy tutujgatva mondja el azt, ami fáj. Egyrészt a férfiak sincsenek cukorból, másrészt minden okozott sebért később bocsánatot lehet kérni.

És hát szeretni, örülni a másiknak, megbecsülni! Egy írónő (sajnos fogalmam sincsen ki), írta, hogy amikor meghalt az édesapja, semmi rendkívülit nem tudott feleleveníteni róla. A zuhogó esőben kiment a bejárat elé állni az autóval, vagy a fagyban ő szállt ki először az autóból, hogy kinyissa a bejárati ajtót. És ez a nő bevallotta, hogy nagyon hiányzik neki az ő „semmit mondó életű” apukája.

Fogalmatok nincsen, mennyire lehet szenvedni attól, ha a nő, akivel élsz, nem néz fel rád. Ki lehet bírni, persze, nem arról van szó. Nem nyafizni akarok. És senki ne áltassa magát azzal, hogy most elsősorban a magánéletemről beszélek! Mert tessék körülnézni a tévésorozatokban, híradókban, újságcikkekben! Érték ma a férfiasság? Érték? Őszintén?

És ezt főleg nők terjesztik, akikkel szintén együtt élek, ha nem is otthon, de legalábbis, amikor a gondolataikkal, érzéseikkel találkozom. Főleg a médiában.

Szerintem nem nőiesíteni kell a férfiakat, hanem Igaz Férfivá segíteni nevelődni. Harcossá, királlyá, prófétává, és szeretővé. * Erre tömegesen fognak harapni, bár még így is sok munka és idő és ima, míg beindul a folyamat. Aztán divat lesz, aztán pedig elmélyül a dolog, és alászáll a társadalom mélyére, a hétköznapokba. És tettünk egy lépést előre, közösen: ti, Nők és mi, Férfiak.

Úgy legyen: Ámen.

;-)

Zoli

 

* Richard Rohr: A férfi útja II. alapján. Kiadta az Ursuslibris