Michelle gyors pillantást vetett rám. Én csak futólag fordítottam arra a fejem, aztán az ételeket kezdtem vizsgálni. Tudtam, már túljutott rajtam, de ezt nem fogom kimutatni. A harc megindult.
Michelle látszatra közömbösen szolgálta ki az előttem álló idős párt. Kinéztem az ablakon. Ráérősen megvakartam a tarkóm. A lányra néztem, ő tüntetőleg sürgött-forgott.
Vártam. Tudtam, előbb-utóbb én következem sorra, ki KELL szolgálnia. Ő közben kedves beszélgetésbe kezdett a párral, éppen az aznapi programjukról kérdezte őket. Közben megállt, csípőre tett kézzel figyelt. Bár én is szívesen csípőre tettem volna a kezem, a gondolatot kizártam a fejemből. Nem ÉN fogom ŐT követni. Inkább levettem a hátizsákot a vállamról, és kivettem belőle a jövő heti menütervet. Ráérősen visszazártam a cipzárt, és magam elé meredve vártam. Michelle végzett, ám nem hozzám jött, hanem elment a konyha felé. A pulton rendezgetett valamit, és hiába nem akartam, arcomra kiült a bosszúság. Ahogy felém pillantott, arcán futó mosoly jelent meg. „Szóval tetszik neked, ugye?” – kérdeztem gondolatban. – „Jól esik átélni, hogy még fontos vagy nekem, ha csak kicsit is?”
Az egyik idősebb kolléganője elégelte meg a játszadozást. Azt hiszem, még vagy fél percet vártam volna, aztán szépen odarendeltem volna magamhoz a lányt. Mi az, hogy NEM AKAR dolgozni? Elfi jött is szabadkozva, és kezdte kipakolni elém a megrendelt ebédet. Beszélgettünk, közben SEHOVA sem figyeltem másfelé, Michelle –t véletlenül sem méltattam figyelemre. Mikor végeztem, kifelé szokás szerint elköszöntem mindenkitől, egy „Danke, tschüß!” – el. Michelle felém pillantott, de szó nélkül mentem el előtte.
Kint megbántam. Azért valami bók, vagy gesztus kijárt volna neki. Függetlenül attól, megérdemli-e, vagy hogyan reagál.
Ha csak rövid ideig is, de mégiscsak az enyém volt a vonzalma.
;-)
férfi