Önkéntesség kategória bejegyzései

2015. Tavasz, Kőszeg, Nőnap: Kiállás a Nőkért (S még aznap megtaláltatott az annyira áhított házisárkány?)

 

Jobbra Margit, a zászlóval Niki, a lánya.

Jobbra Margit, a zászlóval Niki: a lánya. A háttérben elkerekező úrról lejjebb. Ő az, aki nem rest otthon is főzni.

Vajon jó az Istennel járni, vagy jó az Istennel járni? Ugyan olvasatomban minden jó szándékú ember vele jár, ám aki direktbe szóba is áll vele, és ezt közösségben teszi, annak többet tud adni, és többet bízhat rá.

Nos, úgy vélem: kb -tul jó vele járni. Figyel ránk és fontosak vagyunk neki. A Nőkért való Kiállás ugyanerről szólt, csak Isten helyébe kicsit mi álltunk: a szervezők.

 

Margittal még a kőszegi legelső Kiálláskor találkoztam. Az a párkapcsolatokért volt, s a témát most sem mellőzhettük. Már akkor nagyon őszintén felvállalta magát, s bízott bennem: ha én ezt őszintén megkérdeztem, akkor ő azt őszintén elmondja. Akár a kisváros Fő terén is.
Most méginkább odatette magát: csajos ötletei voltak: színes lufik, pörgős zene, meleg tea (még spéci termo fazekat is szerzett hozzá, tehát a rendezvény végén éppoly meleg volt a tea, mint az elején), vagyis mindent, ami lehetővé teszi, hogy tényleg jól érezze magát, aki erre hajlandó rászánni magát. ÉS – VÉGIG OTT VOLT! Holott négy órán át a hűvös tavaszi szél már hideg, szinte jeges. Mert egy délelőttön át fújja az embert. Remegett, vacogott, a lányához bújt, az arca lilult, de nem ment el. Sőt, próbált táncolni! Egyedül ez ugyan nem olyan könnyű, de megint láthattam,milyen finoman, összehangoltan tud mozogni egy nő. Ezért is szeretnek annyira táncolni, míg mi, férfiak, a mackó mozgásunkkal sokszor inkább fát vágnánk… Csak hát az ÚGY nem melegít meg.
A Niki (Margit lánya), aki ügyesen segített, még kérdést is adott a zászló tartalmának kibontásához, és a barátnője (aki „csak” lelki segéderő volt, hogy a szünetekben ne a gyér forgalmú teret nézzük, mert igen – tavasszal még nincs idegenforgalom nálunk, és kevesebb az ember) pontosan a nem várt hab voltak a tortán.
Nos, mi is történt?
Az emberek bizony ódzkodnak a nyílt színre kiállni, még ha már vannak is ott mások, és biztatják őket erre. Talán olyan ez, mint a tavaszi fagy: ki kell tartani a meleggel, új és új hullámban kiárasztani, és eltűnik. Az egyik asszonnyal, aki a higannyal fertőzött erdőkről kezdett mesélni nekünk, eljutottunk oda, hogy vitt egy „Egészséges Férfiszellem” című könyvet, és elfogadott egy nagy ölelést hozzá.

Itt is Niki állt ellen a fel-feltámadó szélnek, középen egy érdeklődő hölgy, jobbra a "barátnő", aki lekötötte a lankadók figyelmét, és az úr, felteszem, nem bánta a hölgytársaságot. ;-)

Itt is Niki állt ellen a fel-feltámadó szélnek, középen egy érdeklődő hölgy, jobbra a „barátnő”, aki lekötötte a lankadók figyelmét, és az úr, felteszem, nem bánta a hölgytársaságot. ;-)

Bensőségesség, érzelmi gyengédség, megnyílás, el és befogadás, odafigyelés – ezek visszatérő fogalmak voltak. Sokan vágyunk rá, játszmázunk érte, vagy csüggedten reméljük, talán megenyhíti valaki szívünk dermedtségét. Azt már kevesebben mondták el, hogy az érzelmi intimitáshoz valami megfogható tartalom is kell. A puszi, az ölelés jó jelző, de önmagában kevés. Szükséges a vezető tevékenység, ami mentén kibontakozik az ismeretség, a szeretet. Közös tevékenység, cél, beszélgetés, bármi, amire együtt figyelünk és közben a személyes kötődések is mélyülhetnek, tisztulhatnak, feltéve, ha bevállaljuk magunkat és a másikat. Úgy, ahogy vagyunk. Aztán idővel továbblépünk, növekszünk együtt – mert ez az Élet rendje.
Nagyon tetszett annak a férfinek a története, aki elmondta, hogy mivel sokat van otthon, ő főz. Vásárol, és a rendre is felügyel. Cseppet sem volt a méretes termetével, nyugodt, határozott hangjával és férfias bajuszával, borostájával nőies, puhány. Persze biztos vannak férfihobbijai, amelyekkel megtámasztja a tartását és éleszti a férfias tüzet belül.
És eljött az Ági is. Mert megígérte. A Nőnapi Kiállás – Hangolóban szerepel még, ő a Nyúl Ági. Persze megint önmaga volt: támogatott, buzdított és a hitet próbálta növelni bennünk. Nagyon jól esett, szerencsére már lassan rutinná lesz, hogy jó ügyekben nem az az első, mekkora visszhangot kelt. A meggyőződés ereje, a belső jó érzés, és csak ezek után az, hogy még kit érdekel a szemléletünk rajtunk kívül. Kinek van eleve hasonló?
Aztán csak terjed a Tavasz tovább, és rájöhetünk, hol foglalt állást még? Kik árasztják eleve már?

 

 

Lekaptam a csokrot, mert a fogorvosnál a váróban kellett hagynom. Ellopnák, tudjam mutatni: én készültem. Csak nem úgy jött ki.

Lekaptam a csokrot, mert a fogorvosnál a váróban kellett hagynom. Ellopnák, tudjam mutatni: én készültem.

És: Megtaláltam! Avagy a tűzokádó, aki valójában egyáltalán nem okád tüzet. És már készen várt rá, hogy fogadja a hős lovagot, és végre vendégül lássa.
Aznap délutánra szervezett az exem a gyerekeknek és nekem egy közös programot. Ökölvívó Gála Kőszegen, érdekli a fiúkat, lesz tombola is, menjünk csak el. Senki se tudta, mi fog történni.

Lecuccoltunk a két Topival az egyik padra, már ült ott egy anyuka, ő is a fiát hozta el: bokszol és megnézi a többiek küzdelmét. Elkezdtünk beszélgetni. Aztán beszélgettünk. Aztán még beszélgettünk. Aztán mikor ránéztem, már nem a vállam fölül néztem rá. Aztán a kabátok elkerültek közülünk. Aztán amikor a csemeték meg voltak etetve, itatva, és a bordásfalról leszedve, ott folytattuk, ahol éppen abbahagytuk. A legjobban az tetszett, amikor ugyanabban a pillanatban ugrottunk fel, ő futott balra a fia után, én jobbra az enyémek után, szót se tudtunk szólni egymáshoz, majd bocsánatkérés nélkül ültünk vissza, és mosolyogtunk össze. Lopva megnéztem: igen jó popsija van… Oldalról jól látható,  szép, ívelt ajkai, és vidáman csillogó szemei.
Mmmm, NAGYON JÓ NŐ! Szép neve van? Mónika.
Utána számoltam ki, hogy amit gyorsan elreppenő két – három órának véltem, az bizony tömény öt óra együtt töltött idő volt.
Persze ma, két randi, és néhány óra Skype beszélgetés még nem feltétlenül jelenti, hogy majd egymás mellé temetnek… de nem bánnám.
Majd, olyan ötven év múlva.

 

;-)
Zoli

Ebben én is hiszek!

Az az igazság, hogy nagyon felemelő érzés lelki közösségben lenni olyan emberekkel, mint Zorán, Péter Szabó Szilvia, Zsédenyi Adrienn vagy Charlie. Akiknek a nevei kapásból eszembe jutnak. Van akit nem ismerek, láttam már, de nem tudom a nevét, vagy még sosem láttam. De tiszteletre méltó ember lehet, ha ebbe a csapatba bevették. Amely a mi lelkünket öntözi hittel és bizalommal. És a közös álmukat közvetíti felénk. Rajtam ne múljon, vazze, én átveszem! De akkor tenni is akarok érte, mert az álmok tettek nélkül először kellemesek, aztán veszélyesek.

Magyarország

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

;-)

 

Zoli

Interjú Bedő Imrével a Férfiak Klubja alapítójával az RTL Klub reggeli műsorában

Bedő Imre

Bedő Imre

Érdekelte a műsorvezetőket. Ők sem voltak megelégedve azzal ami van. Tehát szükség van ránk. Akiket én ismerek: Férfihang, Férfisátor, Férfiak Klubja, Férfiak Lapja. Ez a négy férfias, értékőrző, értékfejlesztő és jelen van a facebook-on.

 

Interjú Bedő Imrével a Férfiak Klubja alapítójával az RTL Klub reggeli műsorában

Elindult – 2014. Virágvasárnap előtt egy nappal

Rengeteg erőforrása a nők hite bizalma. Igyekszünk valamennyiünkért használni.

Rengeteg erő forrása a nők hite, bizalma. Igyekszünk valamennyiünkért használni.

Fenn ülök a vonaton. Mint a Férfihang segítő szervezet, keresztény „Párbeszéd” alcsoport per pillanat egyetlen aktivistája, egyben Férfiak Lapja munkatársa, úton vagyok találkozni az utca emberével Pesten. A vonaton az emberek barátságosak, érdekesnek tartják az ötletet, hogy nem a rossz ellen tüntetek, hanem valami jó mellett. „Ne álljatok ellen a rossznak, mert az csak annál jobban megerősödik” – valahogy így tanította az én uram, Jézus Krisztus.Logikus, ha egy patak elé gátat emelek, akkor duzzad mögötte, és végül kilép a medréből. Vagy új medret kell találni neki, vagy felfedni, honnan ered, és ott tenni valamit. Így akár teljesen ki is szárítható.

Vajon a Sors jele, hogy egy nő kellett, hogy beinduljon a dolog? Sőt kettő. A gyerekeim nevelőnője fogalmazta át a női molinót, mert az egy megbántott férfi

Akik hisznek bennünk és abban, ahogy élünk, amit mondunk. Köszönet érte.

Akik hisznek bennünk és abban, ahogy élünk, amit mondunk. Köszönet érte.

hangján szólt, aki örülne, ha a nők végre becéloznák a konyhát és környékét, és a férfidolgokat végre ránk hagynánk, akiknek már ősember ősei is ezekkel foglalkoztak. És Kati tényleg patriarchális nő, aki SZERET patriarchális nőnek lenni. Ugyan dolgozik, de ott is anyaként, pótanyaként van jelen. Ő képes volt pozitívan

megfogalmazni, mit is jelent boldog és kiegyensúlyozott NŐ – ként élni. Sajnos a molinót a helyszínen kell elkészítenem, annak még csak a szövege van meg. De rengeteget segített érdeklődő figyelmével, miközben a férfimolinót alkottam. Izgalmas volt, ahogy figyelmének energiái keverednek az én alkotó kezem erőivel. Pár jó tanácsot is adott, pl. rövidebb, frappánsabb lett a mondanivaló. Utcán sétálva is elolvasható, és kulcsszavak erősödtek meg: erő; bátorság.  A színek a helyükre kerültek, melyik mondatnak milyen szín felel meg. A férfiak molinója piros-zöld, a nőké kék-piros lesz.

 

 

 

Sokak vélt irigysége helyett...

Sokak vélt irigysége helyett…

A másik nő régi barátom, Eta. Egyszerűen ő vitt le az állomásra, mert elaludtam a

busz indulását. Közben mesélt a helyzetéről a munkahelyén, az idegek játékáról, ahol a profit maximalizálás (értsd: kapzsiság) miatt, kiidegelik az alkalmazottakat. A középvezetők lelkileg hiába támogatják a beosztottaikat, az csak a túléléshez elég. A felső

...a hozzánk közelállók őszinte szeretete és támogatása. Kinek száma lassan-lassan nőhet.

…a hozzánk közelállók őszinte szeretete és támogatása. Kinek száma lassan-lassan nőhet.

vezetésnek kellene lemondani a felesleges luxus utakról, túlspilázott prezentációkról, sokmilliós otthonokról, többedik luxusautóról. Státusztfitogtatás helyett, szerényebb, mértéktartóbb életet kellene élni, és törődni a rábízottakkal. Státuszszimbólumok helyett, Élő

Szeretet és Tisztelet venné őket körbe. Nehéz elhinni, hogy valójában nem erre vágynak. A lelki restségről, a bölcsességre törekvés hiányáról, és a bátortalanságról kéne lemondani. Akkor működne.

Ami általános betegsége a nyugati kultúrának: a mértéktelenség. A megnyugvás, béke, megelégedettség, ne adj Isten! boldogság el is kerüli. A hajszoltság meg csak nő. Mindig így van, amikor az eszközt a céllal összekeverjük.

Szóval utazom. Folyt köv.

 

;-)

 

Zoli

 

A csúnya Jézus

csúnya jézus

Ugye ez a lány nem szép? A kép tetején van az a picike szó, amiért ez így van. DOWN szindróma.

Nem tudom ki ő, csak azt, hogy egy táncos. Láthatod, karjai a magasban, s afféle dresszben van. Talán éppen gyakorolt, amikor fényképezték. (Vagy beállították, mert fényképezni igazából úgy szoktak.)

 

S miért e kép, mely egy plakátról készült? Ezért:

Fesztivált rendeztek értük és velük. Megünnepelték őket. Biztos azt gondoltad, a részvétedet kérem. Oké, jöhet az is. Szebb lesz tőle a világ, ha csak kicsit is. De a valódi ok ez:

Ünnepeljünk mi is! Te és én. Mert van jóság a Földön, vannak emberek, akik törődnek a másikkal, és TETTEKKEL, nem csak szavakkal! Van okunk örülni? Bizony van. Mert szebb a világ, mint hinnénk.

Fel a fejjel! Van miért élni.

;-)

 

Zoli

Egy vidám fickó

EmilŐ Emil, Romániából. Szegény, alig tud németül, mégis eljött Ausztriába szerencsét próbálni „majd csak lesz valami” alapon.

Egy bolt előtt végzi munkának álcázott koldulását. Először megvettem tőle a lapot. Csak később jöttem rá, milyen oktondi voltam. Most nem tud mivel tovább „dolgozni”. Emilnek nem könnyű, csak amit tudok róla, sem túl vidám. Szegényes körülmények közt lakik, és naponta órákat kell ácsorognia valamely forgalmas helyen, hogy kolduljon. Hogy rossz időben mit csinál, nem tudom, olyankor ugye a sétáló, vásárló ember is kevesebb. És a jövője? Idegen a nyelv, s vajon van-e hasznosítható szakképesítése? Elveszik-e a pénzt, amit kap – kérdés. Mivel valaki adta neki az újságot, ez célszerűnek látszik. Egy bécsi lakó, Traude azt mondta, koldusnak csak élelmiszert, mert a pénz túl sokmindenre költhető, és eléggé kiterjedt a koldusmaffia. Elvben amúgy sem túl erkölcsös koldulásból élni a munkabíró embernek. „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” – írta Pál apostol, nyilvánvalóan a munkaképesekre gondolt, akik tehetnék, ám mégsem dolgoznak.

No, Emil egyszer jobb kedvében volt, és akkor megcsinálta ezt:

 

Érdekes lenne elfilózni, hogy miért csak bal kezet épített neki, vajon mennyire kezdeményező típus ez a fiú? Persze nem minden kezdeményezni, sok hülyeséget kezdeményeztek már zseni emberek, aztán jókat szívott miatta a csöppet sem ártatlan, kényelmes, saját világába zárkózó, önző és gyáva nép, amely úgy viselkedik, mintha ostoba lenne, és akkor bizony lehet is úgy bánni vele. Nem a petárdapukkanásnyi agresszív hőzöngés hiányáról beszélek, hanem a kitartó, akár hangos, akár szerény civil szerveződések szükségességéről, a „Tegyük rendbe a városunkat/falunkat!”, „Problémával küzdő házaspárok közössége”, „Plébániai hittancsoport”, „Kékkereszt”, „Kismama klub”, „Értékőrző férfiközösség”, és hasonló csoportok hiányáról beszélek. Vannak ugyan ilyenek, de kevesen! És a meglévők sem terjeszkednek! Apostolkodni, „téríteni” kéne. Szórólapot osztani, plakátolni, hangszóróval kiállni a Főtérre és belekiabálni az arrajárók arcába, hogy: Hé, jöhettek ám közénk! Nem harapunk. Meg: segítünk, ha segítesz. Meg akkor is segítünk, ha segítenél, de nem tudsz.

Vajon én milyen hóembert építenék? Hova kerülne a répa és a két széngolyó? Vagy két karja lenne jobb oldalt?

(Jó ám, hogy vannak Emilhez hasonló derűs, passzív emberek a világban. Nem minden futkosni, intézkedni és fontoskodni. A nők tudják ezt a legjobban.)

 

;-)

 

Zoli

Van még remény

Katolikus közösség

Katolikus közösség

Bár megígértem, hogy csak mértékkel lesz vallás ebben az újságban (és az első cikk rögtön vallásos volt), de ez most nagyon aktuális, ezért kivételt teszek, lehozom. Egyik barátom mesélte.

Valahol Miskolc környékén történt az eset, de barátom azt szeretné, ne írjam meg, pontosan hol, a szereplők nem tudják, hogy közzéteszi a történteket.

A falu takarítónőjét elbocsátotta az önkormányzat. Forráshiány, mondták, és tudjuk, ma Magyarországon ez szomorú igazság. A takarítónő idős, roma, alulképzett. Barátom egy ideje már ismerte, szoktak beszélgetni, kicsi a falu, mindenki ismer mindenkit. A takarítónő (hívjuk Erzsinek), elmondta, nem tudja a villanyszámláját kifizetni, már a harmadik felszólítást kapta. Barátom úgy vélte, ez a tétel (9045 forint), az ő anyagi lehetőségeit is meghaladja, úgy gondolta, a közösség elé kell vinni. Elmentek a falu plébánosához, nevezzük őt mondjuk Péter atyának. Péter atya meghallgatta őket, és azt mondta, hogy szívesen segítene, de a falu plébániájának az éves kiadása kb. másfél millió forint, és a hívek addig (ez az eset pár hete történt) nagyjából egymilliót adtak össze. Ha nem állna üzleti kapcsolatban a Vodafone-nal, és nem adta volna bérbe a plébánia tornyát az antennájuknak, a faluban nem működne már plébánia.

Barátom már az ajtóban állt, készült távozni (arra gondolva, hogy a helyi imacsoporthoz fordul), mikor Péter atya utána szólt, hogy ha nem tudnának pénzt szerezni, menjenek vissza. Másnap volt az imacsoport összejövetele. Hárman jöttek össze a csapatból. Erzsit nem vitte el a barátom, nehogy túlzott érzelmi nyomásnak tegye ki a barátait. (Szemtől szembe sokkal nehezebb nemet mondani.)

Sok tanács elhangzott, kicsit feszült volt a hangulat (Erzsinek nem volt kifejezetten rossz híre a faluban, csak éppen kimondottan jó sem), végül barátom bátran megkérdezte: hozzá tudnak-e járulni a jelenlévők a villanyszámlához. (Melyen ott állt fekete-fehéren, hogy azonnal fizetendő, valamint, hogy nem fizetés esetén jogi lépések következnek.) Az imacsoport tagjai kifejezetten barátom (akit hívjunk ezek után mondjuk Balázsnak) személyére való tekintettel adakoztak. Ki ezer forintot, ki ötszázat. Tették ezt úgy, hogy volt, aki azt mondta, nem tudja, hogyan fogja hó végén kigazdálkodni ezt a (látszatra) csekély összeget. Arrafelé elég kevés a munkalehetőség.

Másnap Balázs és Erzsi elmentek Péter atyához. Elmondták, hogy mit tett a közösség, és, hogy nem tudták megoldani a problémát. Péter atya kb. öt másodpercig nézett maga elé (ezt Balázs valamiért nagyon kihangsúlyozta), aztán kiment az irodából a szobájába, és hozta a hiányzó összeget. Tette ezt úgy, hogy fogalma sem volt, év végén ki lesznek-e fizetve a számlái.

Balázs és Erzsi kimentek a plébániáról, barátom bement a templomba, és letérdelt a vasrács elé. Nekiszorította a homlokát a hűvös vasnak, és pár percig folyt az arcán a könnye. (Mert ő nem sír. Ennyi kib…tt férfibüszkeség kell az élethez, mondta. Szerintem tökéletesen igaza van.)

Most Erzsin a sor. Reméljük, ezek után elkezd ismerkedni a gyónással, a rendszeres szentmisére járással, és áldozással. Esetleg eljár imaközösségbe is. Ami egyébként mind az ő érdeke, mert ettől az ő lelke épül, pénzt tőle a plébánia nem remélhet.

Úgyhogy kedves olvasók fel a fejjel! Vannak még emberek, akik hisznek és tesznek. Még nem veszett el a haza!

 

;-)

 

Zoli