Ő Emil, Romániából. Szegény, alig tud németül, mégis eljött Ausztriába szerencsét próbálni „majd csak lesz valami” alapon.
Egy bolt előtt végzi munkának álcázott koldulását. Először megvettem tőle a lapot. Csak később jöttem rá, milyen oktondi voltam. Most nem tud mivel tovább „dolgozni”. Emilnek nem könnyű, csak amit tudok róla, sem túl vidám. Szegényes körülmények közt lakik, és naponta órákat kell ácsorognia valamely forgalmas helyen, hogy kolduljon. Hogy rossz időben mit csinál, nem tudom, olyankor ugye a sétáló, vásárló ember is kevesebb. És a jövője? Idegen a nyelv, s vajon van-e hasznosítható szakképesítése? Elveszik-e a pénzt, amit kap – kérdés. Mivel valaki adta neki az újságot, ez célszerűnek látszik. Egy bécsi lakó, Traude azt mondta, koldusnak csak élelmiszert, mert a pénz túl sokmindenre költhető, és eléggé kiterjedt a koldusmaffia. Elvben amúgy sem túl erkölcsös koldulásból élni a munkabíró embernek. „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” – írta Pál apostol, nyilvánvalóan a munkaképesekre gondolt, akik tehetnék, ám mégsem dolgoznak.
No, Emil egyszer jobb kedvében volt, és akkor megcsinálta ezt:
Érdekes lenne elfilózni, hogy miért csak bal kezet épített neki, vajon mennyire kezdeményező típus ez a fiú? Persze nem minden kezdeményezni, sok hülyeséget kezdeményeztek már zseni emberek, aztán jókat szívott miatta a csöppet sem ártatlan, kényelmes, saját világába zárkózó, önző és gyáva nép, amely úgy viselkedik, mintha ostoba lenne, és akkor bizony lehet is úgy bánni vele. Nem a petárdapukkanásnyi agresszív hőzöngés hiányáról beszélek, hanem a kitartó, akár hangos, akár szerény civil szerveződések szükségességéről, a „Tegyük rendbe a városunkat/falunkat!”, „Problémával küzdő házaspárok közössége”, „Plébániai hittancsoport”, „Kékkereszt”, „Kismama klub”, „Értékőrző férfiközösség”, és hasonló csoportok hiányáról beszélek. Vannak ugyan ilyenek, de kevesen! És a meglévők sem terjeszkednek! Apostolkodni, „téríteni” kéne. Szórólapot osztani, plakátolni, hangszóróval kiállni a Főtérre és belekiabálni az arrajárók arcába, hogy: Hé, jöhettek ám közénk! Nem harapunk. Meg: segítünk, ha segítesz. Meg akkor is segítünk, ha segítenél, de nem tudsz.
Vajon én milyen hóembert építenék? Hova kerülne a répa és a két széngolyó? Vagy két karja lenne jobb oldalt?
(Jó ám, hogy vannak Emilhez hasonló derűs, passzív emberek a világban. Nem minden futkosni, intézkedni és fontoskodni. A nők tudják ezt a legjobban.)
;-)
Zoli