Címke: buzdítás

Merjünk megszólalni

Azon kívül, hogy látjuk, hogy a férfiak helyzetéről nem sok szó esik, nagyon sokszor érezhetjük úgy, hogy férfiellenes felhangja is van a nőpolitikának, vagy egyes nőjogi aktivisták tevékenységének. Fontos, hogy ezekről is beszéljünk.

Az egyenlőséget képviseljük, de ez nem jelenti azt, hogy a női egyenlőség nevében mindent lehet, akár a férfiakat szidalmazni, egyoldalúan rossznak beállítani, vagy esetleg a diszkriminációjukra biztatni. Fontos, hogy kritikusan is beszéljünk arról, ami a nőpolitika /gender policy/egyenlőséggel kapcsolatos diskurzust illetően történik, mert van mi miatt kritikusnak lenni.

Hogy mindenki hangja hallatsszon, az az egyenlőség egyik alapvető szempontja véleményem szerint. Ami például a #metoo kampányt illeti, nagyon fontos, hogy hozzájárul ahhoz, hogy megismerjük nők tapasztalatait arról, hogy élik meg a szexuális zaklatás helyzeteit. Támogatni kell a nőket abban, hogy beszélhessenek erről, de épp olyan fontos az is, hogy megismerjük a férfiak nézőpontját is, hogy ők hogy élik meg azokat a zaklatásokat, aminek elszenvedői, hogy a #metoo kampány milyen érzelmeket vált ki belőlük, hogy mennyire tartják igazságosnak, valósnak azt a férfiképet, amit ez közvetít. Ha meghallgatjuk egymást és ezeket mind figyelembe vesszük, akkor tudunk egy olyan kiegyensúlyozott álláspontra jutni, ami végül figyelembe veszi a nők és a férfiak szempontjait is.

megaphone-2792571_1280

Úgy érzem, itt arról is szólni kell, hogy mit értek a férfiak tapasztalatai alatt. Részben azért, mert gyakran megkapjuk azt, hogy „A férfiak vezetik a társadalmat, eddig ők beszéltek, itt az idő, hogy befogják”, részben azért, mert a mainstreamben megjelenő úgynevezett „férfivélemény” egészen más, mint amire én gondolok. Semmiképp nem kizárólag azoknak a férfiaknak a tapasztalataira gondolok, akik ma uralják a közéletet, hiszen különösen fontos, hogy azok a férfiak is hallassák a hangjukat, akik nem a társadalom vezető pozícióit birtokolják, hanem átlagos, vagy az átlagosnál rosszabb helyzetű férfiak. A társadalom csúcsán helyet foglaló férfiak, amikor a saját nemük nevében beszélnek, szerintem sokkal inkább közvetítik az elit nézőpontját, (akár politikusok, színház igazgatók, filmsztárok, vagy más elitcsoportok tagjai) mint a tipikus, az átlag férfiakét.

Végül egy elgondolkodtató rövidfilmet ajánlok megtekintésre, melynek neve Drenge, Mænd & Lejrtur (Fiúk, Férfiak és a Tábor). A film négy tizenéves fiúról szól, a téma az, hogy „Ki a férfi?”. Albert, Pede, Sigurd és Niels a négy főszereplő, akik különböző személyiséggel rendelkeznek. Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a társadalom kit tart férfinak és mi kit tartunk annak.

 https://www.youtube.com/watch?v=l0T02MJTGsw

És itt a „Ki a férfi?” kérdése nem csak az individuum szempontjából kérdés, hanem társadalmi következményét tekintve is. Annak ugyanis társadalmi következményei is vannak, hogy milyen elképzelésünk van a férfiakról, hiszen ahhoz illesztjük hozzá a törvényeinket, a szociális rendszerünket, a nemek egyenlőségéről folytatott diskurzust és minden mást is.

Legyen ez feminista, aki magát tartja „az egyenlőség” kizárólagos képviselőjének vagy magasabb társadalmi pozíciót birtokló férfi, aki magát tartja kizárólag „a férfinak” nem szabad hagyni, hogy a vitában alárendeltté váljunk ennek hatására és ne szólaljunk meg! Csak így lehet számunkra is pozitív változás. Szóval merjünk megszólalni, véleményt mondani és soha ne hagyjuk azt, hogy erővel vagy manipulációval elhallgattassanak minket!

2015. Tavasz, Kőszeg, Nőnap: Kiállás a Nőkért (S még aznap megtaláltatott az annyira áhított házisárkány?)

 

Jobbra Margit, a zászlóval Niki, a lánya.

Jobbra Margit, a zászlóval Niki: a lánya. A háttérben elkerekező úrról lejjebb. Ő az, aki nem rest otthon is főzni.

Vajon jó az Istennel járni, vagy jó az Istennel járni? Ugyan olvasatomban minden jó szándékú ember vele jár, ám aki direktbe szóba is áll vele, és ezt közösségben teszi, annak többet tud adni, és többet bízhat rá.

Nos, úgy vélem: kb -tul jó vele járni. Figyel ránk és fontosak vagyunk neki. A Nőkért való Kiállás ugyanerről szólt, csak Isten helyébe kicsit mi álltunk: a szervezők.

 

Margittal még a kőszegi legelső Kiálláskor találkoztam. Az a párkapcsolatokért volt, s a témát most sem mellőzhettük. Már akkor nagyon őszintén felvállalta magát, s bízott bennem: ha én ezt őszintén megkérdeztem, akkor ő azt őszintén elmondja. Akár a kisváros Fő terén is.
Most méginkább odatette magát: csajos ötletei voltak: színes lufik, pörgős zene, meleg tea (még spéci termo fazekat is szerzett hozzá, tehát a rendezvény végén éppoly meleg volt a tea, mint az elején), vagyis mindent, ami lehetővé teszi, hogy tényleg jól érezze magát, aki erre hajlandó rászánni magát. ÉS – VÉGIG OTT VOLT! Holott négy órán át a hűvös tavaszi szél már hideg, szinte jeges. Mert egy délelőttön át fújja az embert. Remegett, vacogott, a lányához bújt, az arca lilult, de nem ment el. Sőt, próbált táncolni! Egyedül ez ugyan nem olyan könnyű, de megint láthattam,milyen finoman, összehangoltan tud mozogni egy nő. Ezért is szeretnek annyira táncolni, míg mi, férfiak, a mackó mozgásunkkal sokszor inkább fát vágnánk… Csak hát az ÚGY nem melegít meg.
A Niki (Margit lánya), aki ügyesen segített, még kérdést is adott a zászló tartalmának kibontásához, és a barátnője (aki „csak” lelki segéderő volt, hogy a szünetekben ne a gyér forgalmú teret nézzük, mert igen – tavasszal még nincs idegenforgalom nálunk, és kevesebb az ember) pontosan a nem várt hab voltak a tortán.
Nos, mi is történt?
Az emberek bizony ódzkodnak a nyílt színre kiállni, még ha már vannak is ott mások, és biztatják őket erre. Talán olyan ez, mint a tavaszi fagy: ki kell tartani a meleggel, új és új hullámban kiárasztani, és eltűnik. Az egyik asszonnyal, aki a higannyal fertőzött erdőkről kezdett mesélni nekünk, eljutottunk oda, hogy vitt egy „Egészséges Férfiszellem” című könyvet, és elfogadott egy nagy ölelést hozzá.

Itt is Niki állt ellen a fel-feltámadó szélnek, középen egy érdeklődő hölgy, jobbra a "barátnő", aki lekötötte a lankadók figyelmét, és az úr, felteszem, nem bánta a hölgytársaságot. ;-)

Itt is Niki állt ellen a fel-feltámadó szélnek, középen egy érdeklődő hölgy, jobbra a „barátnő”, aki lekötötte a lankadók figyelmét, és az úr, felteszem, nem bánta a hölgytársaságot. ;-)

Bensőségesség, érzelmi gyengédség, megnyílás, el és befogadás, odafigyelés – ezek visszatérő fogalmak voltak. Sokan vágyunk rá, játszmázunk érte, vagy csüggedten reméljük, talán megenyhíti valaki szívünk dermedtségét. Azt már kevesebben mondták el, hogy az érzelmi intimitáshoz valami megfogható tartalom is kell. A puszi, az ölelés jó jelző, de önmagában kevés. Szükséges a vezető tevékenység, ami mentén kibontakozik az ismeretség, a szeretet. Közös tevékenység, cél, beszélgetés, bármi, amire együtt figyelünk és közben a személyes kötődések is mélyülhetnek, tisztulhatnak, feltéve, ha bevállaljuk magunkat és a másikat. Úgy, ahogy vagyunk. Aztán idővel továbblépünk, növekszünk együtt – mert ez az Élet rendje.
Nagyon tetszett annak a férfinek a története, aki elmondta, hogy mivel sokat van otthon, ő főz. Vásárol, és a rendre is felügyel. Cseppet sem volt a méretes termetével, nyugodt, határozott hangjával és férfias bajuszával, borostájával nőies, puhány. Persze biztos vannak férfihobbijai, amelyekkel megtámasztja a tartását és éleszti a férfias tüzet belül.
És eljött az Ági is. Mert megígérte. A Nőnapi Kiállás – Hangolóban szerepel még, ő a Nyúl Ági. Persze megint önmaga volt: támogatott, buzdított és a hitet próbálta növelni bennünk. Nagyon jól esett, szerencsére már lassan rutinná lesz, hogy jó ügyekben nem az az első, mekkora visszhangot kelt. A meggyőződés ereje, a belső jó érzés, és csak ezek után az, hogy még kit érdekel a szemléletünk rajtunk kívül. Kinek van eleve hasonló?
Aztán csak terjed a Tavasz tovább, és rájöhetünk, hol foglalt állást még? Kik árasztják eleve már?

 

 

Lekaptam a csokrot, mert a fogorvosnál a váróban kellett hagynom. Ellopnák, tudjam mutatni: én készültem. Csak nem úgy jött ki.

Lekaptam a csokrot, mert a fogorvosnál a váróban kellett hagynom. Ellopnák, tudjam mutatni: én készültem.

És: Megtaláltam! Avagy a tűzokádó, aki valójában egyáltalán nem okád tüzet. És már készen várt rá, hogy fogadja a hős lovagot, és végre vendégül lássa.
Aznap délutánra szervezett az exem a gyerekeknek és nekem egy közös programot. Ökölvívó Gála Kőszegen, érdekli a fiúkat, lesz tombola is, menjünk csak el. Senki se tudta, mi fog történni.

Lecuccoltunk a két Topival az egyik padra, már ült ott egy anyuka, ő is a fiát hozta el: bokszol és megnézi a többiek küzdelmét. Elkezdtünk beszélgetni. Aztán beszélgettünk. Aztán még beszélgettünk. Aztán mikor ránéztem, már nem a vállam fölül néztem rá. Aztán a kabátok elkerültek közülünk. Aztán amikor a csemeték meg voltak etetve, itatva, és a bordásfalról leszedve, ott folytattuk, ahol éppen abbahagytuk. A legjobban az tetszett, amikor ugyanabban a pillanatban ugrottunk fel, ő futott balra a fia után, én jobbra az enyémek után, szót se tudtunk szólni egymáshoz, majd bocsánatkérés nélkül ültünk vissza, és mosolyogtunk össze. Lopva megnéztem: igen jó popsija van… Oldalról jól látható,  szép, ívelt ajkai, és vidáman csillogó szemei.
Mmmm, NAGYON JÓ NŐ! Szép neve van? Mónika.
Utána számoltam ki, hogy amit gyorsan elreppenő két – három órának véltem, az bizony tömény öt óra együtt töltött idő volt.
Persze ma, két randi, és néhány óra Skype beszélgetés még nem feltétlenül jelenti, hogy majd egymás mellé temetnek… de nem bánnám.
Majd, olyan ötven év múlva.

 

;-)
Zoli

Ebben én is hiszek!

Az az igazság, hogy nagyon felemelő érzés lelki közösségben lenni olyan emberekkel, mint Zorán, Péter Szabó Szilvia, Zsédenyi Adrienn vagy Charlie. Akiknek a nevei kapásból eszembe jutnak. Van akit nem ismerek, láttam már, de nem tudom a nevét, vagy még sosem láttam. De tiszteletre méltó ember lehet, ha ebbe a csapatba bevették. Amely a mi lelkünket öntözi hittel és bizalommal. És a közös álmukat közvetíti felénk. Rajtam ne múljon, vazze, én átveszem! De akkor tenni is akarok érte, mert az álmok tettek nélkül először kellemesek, aztán veszélyesek.

Magyarország

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

;-)

 

Zoli

Haladó keresztényeknek – high school

Jim Caviezel, a Passió film Krisztusa

Jim Caviezel, a Passió film Krisztusa

 

 http://hu.gloria.tv/?media=581147

Egy lenyűgöző interjú és fantasztikus prófécia. Jim, aki megélte Krisztus szenvedését: fuldoklott mint ő, kapott ostorcsapást, mint ő, fájt a válla, mint neki a kereszttől, a halál torkáig jutott, és egy pillanatra át is lépett rajta, mint ő. Mellesleg 33 évesen kapta a szerepet és a monogrammja J.C. De ez csak érdekesség, amolyan juticsoki, a lényeg nem ez.

Mindeközben vele volt az Isten, és ő reményt, fájdalmat és gyönyörűséget együtt élt át. Az interjú alatt Jézus egészen közel jön hozzánk, és használja az ő kis prófétálóját. Csak figyeljétek, mikor majd héberül beszél!

;-)

Zoli