Fenn ülök a vonaton. Mint a Férfihang segítő szervezet, keresztény „Párbeszéd” alcsoport per pillanat egyetlen aktivistája, egyben Férfiak Lapja munkatársa, úton vagyok találkozni az utca emberével Pesten. A vonaton az emberek barátságosak, érdekesnek tartják az ötletet, hogy nem a rossz ellen tüntetek, hanem valami jó mellett. „Ne álljatok ellen a rossznak, mert az csak annál jobban megerősödik” – valahogy így tanította az én uram, Jézus Krisztus.Logikus, ha egy patak elé gátat emelek, akkor duzzad mögötte, és végül kilép a medréből. Vagy új medret kell találni neki, vagy felfedni, honnan ered, és ott tenni valamit. Így akár teljesen ki is szárítható.
Vajon a Sors jele, hogy egy nő kellett, hogy beinduljon a dolog? Sőt kettő. A gyerekeim nevelőnője fogalmazta át a női molinót, mert az egy megbántott férfi
hangján szólt, aki örülne, ha a nők végre becéloznák a konyhát és környékét, és a férfidolgokat végre ránk hagynánk, akiknek már ősember ősei is ezekkel foglalkoztak. És Kati tényleg patriarchális nő, aki SZERET patriarchális nőnek lenni. Ugyan dolgozik, de ott is anyaként, pótanyaként van jelen. Ő képes volt pozitívan
megfogalmazni, mit is jelent boldog és kiegyensúlyozott NŐ – ként élni. Sajnos a molinót a helyszínen kell elkészítenem, annak még csak a szövege van meg. De rengeteget segített érdeklődő figyelmével, miközben a férfimolinót alkottam. Izgalmas volt, ahogy figyelmének energiái keverednek az én alkotó kezem erőivel. Pár jó tanácsot is adott, pl. rövidebb, frappánsabb lett a mondanivaló. Utcán sétálva is elolvasható, és kulcsszavak erősödtek meg: erő; bátorság. A színek a helyükre kerültek, melyik mondatnak milyen szín felel meg. A férfiak molinója piros-zöld, a nőké kék-piros lesz.
A másik nő régi barátom, Eta. Egyszerűen ő vitt le az állomásra, mert elaludtam a
busz indulását. Közben mesélt a helyzetéről a munkahelyén, az idegek játékáról, ahol a profit maximalizálás (értsd: kapzsiság) miatt, kiidegelik az alkalmazottakat. A középvezetők lelkileg hiába támogatják a beosztottaikat, az csak a túléléshez elég. A felső
vezetésnek kellene lemondani a felesleges luxus utakról, túlspilázott prezentációkról, sokmilliós otthonokról, többedik luxusautóról. Státusztfitogtatás helyett, szerényebb, mértéktartóbb életet kellene élni, és törődni a rábízottakkal. Státuszszimbólumok helyett, Élő
Szeretet és Tisztelet venné őket körbe. Nehéz elhinni, hogy valójában nem erre vágynak. A lelki restségről, a bölcsességre törekvés hiányáról, és a bátortalanságról kéne lemondani. Akkor működne.
Ami általános betegsége a nyugati kultúrának: a mértéktelenség. A megnyugvás, béke, megelégedettség, ne adj Isten! boldogság el is kerüli. A hajszoltság meg csak nő. Mindig így van, amikor az eszközt a céllal összekeverjük.
Szóval utazom. Folyt köv.
;-)
Zoli