A témát egy szóval is megírhatnám, de több oldalas véleményt is lehet alkotni…

Órákig, napokig is lehetne vitatkozni, hiszen mindig is két tábor lesz, amíg világ a világ.  Az egyik fele hisz benne, a másik viszont egyáltalán nem hajlandó rá.  Érdekelt az is mindig, miért gondolják sokan, hogy működik, amíg mások azt, hogy képtelenség.  Rendjén van ez így, hiszen nem vagyunk egyformák, ezért a véleményünk is megoszlik. Na, de mi van a vélemények mögött?

Picit, ha az ember belegondol csak egy egyszerű találkozásba… Férfi és Nő között mi az, ami először kialakul? A vonzalom.  (Vagy annak teljes hiánya.) Legyen az a humor, egy tekintet, egy mosoly, vagy akár egy őszinte, figyelmes mozdulat miatt.  Így az első találka után vágyunk a következőre, majd még többre, mert valamit megszerettünk a másikban.  Úgy gondoljuk, hogy ez csak barátság, de valamelyik fél egy idő után mégis többet szeretne, vagy egyszerűen mindig csak a másik közelében lenne…

Aztán jön a kérdés: miért? A válasz egyszerű: Vonzalom…  A szabályokat mindenki saját maga alkotja. Tudni kell, meddig szabad elmenni, és mi az, amit kockáztat az ember.  Bár veszélyes lehet, és van is erre egy jó mondás:  A tiltott gyümölcs a legédesebb…

Igen ám, de a legfájdalmasabb is! A képlet igazán egyszerű…  Vegyük példának a gyerkőcöket…  Mit csinálnak szívesen? Amit tiltanak a szülők, mert persze az a legizgalmasabb dolog…  A kíváncsiság pedig hatalmas tud lenni…  Ezeket a dolgokat ugyebár mindannyian átéltük, és a helyzet felnőtt korban sem változik…  Talán annyiban, hogy előre sejtjük majd a következményeket…  Nos, valóban működhet férfi és nő között a barátság, némi szabad erotikus villódzással, de valaki mindig sérülni fog… Ez egészen biztos…

Moncsi