„Ha megversz is imádlak én, te drága rossz apacs legény” Énekelték az egyik darabban. A rosszfiúk főlényes macsósága valahogyan gerjesztően hat. A szavakkal ütlegelés is lehet olyan fájó, mint a testi sebek. Tudnának mesélni sokan olyanokról, akik az önbizalmat törik össze. Felállni nem egyszerű. Maradni nem kötelező. Mégis valamilyen vonzás van, ami miatt nem egyszerű a továbblépés ilyen esetekben. Mazoista hagyja, hogy bántsák, tűri sőt élvezi. A többség nem mazoista, mégis marad. Van aki azért marad, mert kapcsolatfüggő. Elhiszi, hogy neki nem fog jobb akadni. A váltás erőt igényel. Kockázatos. A fölényeskedő csak úgy tűnik, hogy erős. Olyan képet mutat. Valójában a gyengeségeit leplezi. Valóságos előadás. A szerepek le vannak osztva. A fölényes aláz, a szolgalelkű tűr. Ha kívülállóként látunk ilyet, felháborodunk. Saját ilyen helyzeteinkben nem akarjuk beismerni, melyik szerepben vagyunk. Mert akkor lépnünk kellene. Valamiért nem akarunk lépni. Akár párkapcsolatban, akár munkahelyen. Széthullás. Felállás. Enyhülés. Utána gyakran újra indul az ördögi kör egy újabb bókot követően. Azt a bizonyos vonzás okot kell megvizsgálni. Valamint a szolgalelkűnek meg kell erősödnie. Egyszerűnek látszik. Valójában váltani, lépni mindig kockázatos. Érthető, hogy megfontolandó. :) Kató
1 thought on “Miért szeretik a lányok a rossz fiúkat?”
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
A címbeli kérdésre a rövid válasz: hipergámia……