Mit is jelent? Mekkora súllyal bír? Egy dicsérettel indul. Az alap egy szimpátia. Majd, ha kezdetben kifejezzük az elismerésünket, lehet érezni, hogy mindez fontos-e az illetőnek. Például, akivel éltem, nem is gondolta magáról, hogy tud burkolni. Biztattam őt, hogy nem olyan ördöngős. Végül jobban megcsinálta, mint a szakember. Az egész pincénket le tudta rakni padlólapokkal. Nagy örömömre. Anyukám is úgymond belevitt engem olyan dolgokba, amit nem is tudtam, hogy milyen jól tudok csinálni. Például a házunk építéséhez magam oldottam meg minden elintézendőt. A papírokat, az anyagbeszerzést, a szakemberekkel a szervezést. Akkor 18 éves voltam . Voltak mások is az életben, akiknek a tehetségében hittem és ezt tudattam is velük. Volt akit kifejezetten zseninek tartottam a maga területén. Ezt is tudattam vele. A lányaimban is erősen hittem. Mindketten 3 diplomát szereztek. Reál és humán téren is remekeltek. Ha hiszek valakiben, az valóban szárnyakat adhat, tapasztalhattam. Mostanság is figyelek. Látok olyan embert, aki szorgos, tehetséges, bátorítom olyan teendő fele, amiről látom, hogy ő ott kiteljesedhet. Gondolkodom róla, egy kicsit az ő fejével. Tehát, amikor hiszünk valakiben csoda teremtődhet. Akiben hisznek lassan önmaga is elhiszi, hogy ő erre igenis képes lehet. :) Kati
Címke: szikra
Többől összerakni egyet
A társat keresőktől hallani gyakran ezt. Hiszen van egy vagy több, nagyon vonzó tulajdonság abban akivel találkoznak, de akiben olyan sok, hogy ő az igazi, az az illető valahogy nem jött még el. Még akkor is így van, ha nem konkrét az elképzelés, hanem nagy vonalakban tudja az illető elmondani, hogy kivel lenne jó együtt. „Szikra kell!”-mondják. Az első 20 másodpercben érezhető a találkozás alkalmával, hogy úgymond működik a kémia. A vonzalom, a” közös hullámhossz” megvan. Persze tud olyan dolgot tenni az illető amivel a nagyon jó benyomást lerontja. A véleményünket mintegy felülírja. Amikor egészen fiatalon ismerkedünk, akkor van valaki, aki végre minket akar. Aztán összecsiszolódunk lassan. Formálódunk, igazodunk a másikhoz. Felnőttként a tempó gyorsabb. A türelem hiányzik az „összeformálódásra”. A naponta használt technikai eszközeink/telefon,net.kocsi /hatnak ránk és már mi is gyorsabban haladunk, döntünk, lépünk, szelektálunk. Közben egyedül van a sok ember és jelzi: nem jó így,mert valakivel együtt lenni jobb volna. :)Kata