Címke: bátorság

Férfiak: harcosok, lánglelkű lovagok

ip– Most, ahogyan mesélem, megint itt van előttem, átélem – mondta ismerősöm. Tűzoltó. Egy balesetről beszél, ahol a vonat a gépkocsit összteörte, a benne ülő fejét pedig széttrancsírozta. A látvány emlékével kell együtt élnie, most már haláláig.

– Tudod, vannak női önkéntesek is – mondja, szintén ő – de ők nem vonulnak ki tűzhöz. Jobb is. Nem érezném magamat biztonságban mellettük. Kevesebbet bírnak, és ott akár órákon át is állni kell a próbát. Egyébként örülök nekik, hasznosak, szorgosak, de éles bevetésre jobb, hogy nem jönnek.

Másik ismerősömmel is beszélgettem, ő kőműves.

– Csak egyszer azt érném meg, hogy a megbízónk jöjjön fel az állásra nyáron, és álljon ott mellettem, amíg én dolgozom. Nem kell csinálnia semmit, csak ott állni. Kíváncsi vagyok, bírná-e? Pláne egy falfelület színezésénél, ahol nem lehet megállni, amíg be nem fejezzük. Dolgozni kell, vagy örökre nyoma marad, hogy lusták voltunk.

Hajnali öttől (mert akkor már világos van, és  még nincs meleg) este nyolcig dolgoznak nyáron.

Kéményépítő a harmadik ismerősöm. Láttam már tíz méter magasan, egy kémény mögötti létrán egyensúlyozni. Pedig nagyot lehet onnan esni.

A férfiak, köszönik, itt vannak közöttünk, teszik a dolgukat. Verítékkel, kockázattal, erővel és bátorsággal – építik a világot.

Mint ezer évek óta mindig is tették.

 

Több vagyok nálatok

angyalHa csak egy hajszállal is több, de kell ez az érzés, ahhoz, hogy nagyot cselekedjem, igazán őszinte legyek, megnyíljak és adjak, lépjek bátran.

Más hogy van ezzel?

Amit még nem próbáltam: előidézni az érzést. Akkor is így tenni, ha nem érzem az egómat magam körül. Állítólag lehet ezt is: tiszta erőből tánc!

Be kell vállalni ügyeket, meg kell tenni a tetteket, hőssé kell válni.

S mit teszek, hogy ne szálljak el, a gőg el ne borítson? Mindig hozzáteszem: „Igaz, hogy különleges vagy Zoli, de mindenki más is pontosan úgyanannyira különleges”.

Mert igen. Kell a horgony.

 

;-)

Zoli

Isten… tényleg ott van (tanúságtétel – valós epizód)

karatékaAz első karateversenyemen az utolsó pillanatban egy fiatal mester úgy döntött: siaira lép. Ő: jó tizenöt évvel fiatalabban, ezernyi technika ismeretében, gyorsan, szívósan, s mi – negyven és ötven fölött, én még csak három vizsgán túl. A tizedik a mester vizsga.
Szerencsére Attila 8 : 1 – re kivert az első összecsapásban, így nem kellett átélnem, milyen az, ha az ellenfél azt tesz velem, amit akar. Iciripiciri az esélye, hogy találatot érjek el, annak ellenben nagy, hogy csak véletlen tudjam kivédeni az ellenfelemét. Ugyanis trükkös is volt, kedvenc támadása volt úgy indítani egy rúgást, hogy két eltérő módon fejezhesse be. Melyiket védje az ember? Századmásodperc alatt…
Na, már túl voltunk az egészen, de magamban még birkóztam az élménnyel, mikor szelíden becsúsztatta Isten a gondolatot az enyémek közé:
jézus szeret„Zoli nem akarnál behívni ebbe a helyzetbe? Tényleg egyedül akarsz birkózni a félelmeiddel?”
Meglepődtem a figyelmességen és előzékenységen. Főleg mert a gondolat mögött az erőket is éreztem gyülekezni, nem csak afféle odavetett mondat volt. Isten – Isten.
„Öööö, elég…”
„Ja, buta vagy, hogy nem jutott az eszedbe magadtól. De nem gáz, ha nem ragaszkodsz a butaságodhoz. ;-)”
„Megtennéd? Segítenél?”
„Szerinted? Akkor ez felteszem: igen volt.” Gondolatban bólintottam. Abban a pillanatban mint a rossz levegőt kifújták a félelmet belőlem és derűs napfény áradt szét bennem.
A helyzet egyébként roppant egyszerűen oldódott meg: a versenyen felnőtteknél is bevezették a korosztályos bontást. Soha nem kellett ilyen Ifjú Titánnal szembeállnom.

 

Zoli

 

Egy bátorító dal:

 

Vékonyságvágy

fitten vagy vékonyan A vékonyság utáni vágy rengeteg nőnek tölti ki az agyát és a napját. Egy nő talán fontosabbnak érzi, mert úgy véli, a férfi majd felfigyel a karcsú alakra. A tudatalattiban a férfi villámgyorsan szelektál az első találkozáskor.

Négy szomszédom is azért dohányzik, mert cigarettázva talán csökken az  étvágyuk. Közülük az egyik férfi.  Még azt is kockáztatják, hogy a szenvedélyüktől tüdőrákot kapnak. Ahogyan a bulimiások a sok hánytatástól refluxot  és rossz fogakat. A súlyfelesleg mellé újabb problémákat teremtenek.

Igen, egy jó alakú nővel szívesebben mutatkozik az ember, mint egy kövérrel, ez érthető. Ugyanakkor nem könnyű előnytelen külsővel élni. A folytonos bűntudat az egészben a legkeményebb. Egész nyáron egy fagyi, egy süti sem engedhető meg magunknak.  Egyébként a vékonyabb alak nem feltétlenül szebb. Személyes tapasztalatom: a férfiak a mostani 90-es melltartómmal gusztábbnak vélnek, mint mikor sokkal (15 kg-al) könnyebb súllyal éltem. A női szem viszont minél vékonyabb alakot szeretne. Elsősorban a férfiaknak akarok tetszeni, de önmagammal is szeretnék elégedettebb lenni. Próbálom összehangolni a férfi elvárást a saját belső nőies elvárásommal. Nem a kilóimtól függ, hogy szerethető vagyok!

Amúgy tapasztalom: noha tökéletesek akarunk lenni, de más tökéletessége ellenszenves.

 

Kati

A netes guminő

netes guminőA netes guminő jellemzői: Hosszú szőke haj. Dús száj. Hatalmas mell. Karcsú derék. Kerek fenék. Tanga. Jó combok. Formás lábak, magassarkúban. Felfelé néző szemek- melyek a pozícióra utalnak. Viselkedését tekintve, bármikor van kedve online erotikus kommunikációra. Sok XXI. századi férfi igénye ilyen nagy vonalakban.A nők érzik az igényt és törekednek önmagukat úgy formálni, hogy közelítsen a külső megjelenésük az elvárthoz. Fogyókúra, implantátumok, hajfestések, gyúrótermek, vásárlások. Ami tőlük telik, mindent bevetnek. Szeretnék, hogy a férfiak dicsérjék őket. Hajszolt nap után néhány gombnyomással igény lenne oldódásra. Emlékszem Woody Allen egyik filmjében az emberek olyan gyors tempóban éltek, hogy nem volt idő kényelmes szexuális együttlétre. Gombnyomásra orgazmus élményt élhettek át és gyorsan tovább mentek. Lassan közelítünk ehhez. Gondoljunk bele! Nem kétségbeejtő? Hová vezet ez?

Nett-etikett

netről csokorHa a neten töltjük az estéinket, meg kellene tanulnunk, milyen ki nem mondott szabályok élnek. Úgy gondoltam, a közösségi oldalon való kommunikálás olyan, mint egy gimis osztályban az élet. Mindenki szól mindenkihez. Ám az egyik ismerősöm a párját megszólta, miért ír más férfinak, mikor van partnere. Az iskolai tananyag része kellene legyen, az ilyen téren való erkölcsi normák ismerete is, ha egyszer a net az életünk része lett. Ismeretségek, barátságok keletkeznek itt, kötődnek. Véleményt alkotnak rólunk, benyomások keletkeznek.

Néhány kérdés, amelyen érdemes elgondolkodni: írhatunk- e és milyen gyakran kommentet, üzenetet? Milyen következménye lesz, ha többször tudatjuk valakivel a véleményünket? Mennyire legyünk diszkrétek? Hogyan hívhatjuk fel magunkra a figyelmet? Mit tegyünk, hogy ne töröljenek? Ha megtörtént, hogyan dolgozzuk fel? Milyen határt tanácsos megtartani a képeinken, magunkból mennyit mutathatunk meg? Hogyan vigyázzunk magunkra? Mit tegyünk, ha erőszakosan ostromolnak, kérik az elérhetőségeinket?

Kialakulóban egy élettér, ahol sok időt töltünk. Fontos hogyan élünk vele, dolgozzuk fel, hogy sérülés mentesen fejlődhessünk.

 

Kati

Anikó néni 65 éves

indexAnikó néni 65 éves. Egyedül él, van pénze, jól is gazdálkodik vele. Kicsit élhetne, ahogy szeretne. Utazhatna, színházba mehetne, barátnőit látogathatná. Mégis, sok időt van otthon, a megszokott rutin feladatait végzi, mint mikor egy egész család vette őt körbe. Ha jönnek hozzá, főleg rokonai, rögtön ugrik. Volt, hogy unokája nála töltött pár napot. Anikó néni lefeküdt aludni. Balázsnak kellett valami, csak benyitott a néni szobájába, az máris félálomból ugrott, és „már jövök!” felkiáltással ment segíteni húsz év feletti unokájának.

Talán sokan az önzetlen szeretet mintájának látnák Anikó nénit, de nekem kételyeim vannak. Jó, ő, ez biztos számomra is. Ám akkor miért indulnak olyan nehezen a reggelei, miért panaszkodik olyan sokat, hogy vele senki nem törődik, miért bámul elkeseredett arccal oly sokszor maga elé, mikor azt hiszi, senki sem látja?

Szerintem, mert ránevelték, hogy ő önmagában nem értékes, annyit ér, amennyit másoknak nyújtani tud. Ha nem ő ad, ha rá van utalva másokra, gyötrődik belső értéktelenség érzésétől. Nem tud pl. kérni. Szégyelli, hogy ő nem mindenben önálló. Az elfogadással is gondjai vannak; szinte elvárja, hogy ráerőltessék a segítségüket vagy ajándékaikat mások. Szégyelli belátni szükségleteit, azok „önzések”. aztán persze kifakad vagy összeomlik.

Paul Hauck („Légy jó önmagadhoz!” és más önsegítő könyvek szerzője) kifejezésével élve: Anikó néni „önsorsrontó”, „önhanyagoló”, aki a Biblia azon Aranyszabálynak nevezett tanítását, hogy „Szeresd felebarátod, mint önmagad!”, átírta: „Szeresd felebarátod jobban, mint önmagad!” Meg is van az eredménye: lelki kimerültség, depresszió árnyéka, érzelmi zavarok.

Nagy bátorságra lenne szüksége ennek a néninek: szembenéznie bevésődött gondolkozási útjaival, melyekkel valószínű nincs is igazán tisztában, csak „azt teszi, ami a helyes”, amire nevelték. És kitartásra, meg a környezete támogatására: bevésődjön, hogy ő önmagáért is értékes, hogy nem szégyen másokra utalva élni, ha ez valóban szükséges, hogy vannak igényeink, amelyeket tiszteletben kell tartanunk, vagy csúnyán kitolunk magunkkal. Már az Isten akaratával szegülünk szembe, és fizetjük is az árát ilyenkor.

;-)

Zoli

2014 Virágvasárnap – akció után

A Nagy Öreg, Nagy Imre bátorító jelenlétében. Igaz, ő minden magyar embert bátorít, ha a tőle telő jót akarja. Egy női lázadót is. Nem személyválogató. Pont mint az Isten. ;-)

A Nagy Öreg, Nagy Imre bátorító jelenlétében. Igaz, ő minden magyar embert bátorít, ha a tőle telő jót akarja. Egy női lázadót is. Nem személyválogató. Pont mint az Isten. ;-)

Őszintén? Nincs sok írni való. A Vértanúk tere gyönyörű, a Parlament mögött a Kossuth tér pedig lenyűgöző. Tavaly novemberben még munkások, kövek, kerítés mindenfelé, most térkövezett utak, virágok, fák, bokrok, békés emberek, és messziről úgy tűnt: Mátyás király ágaskodó lovasszobra. Mindez csodás tavaszi napsütésben, kíváncsi, max. közömbös emberek között.

Egy asszony kezdett csak vitatkozni velem, hogy egy nő nem élheti le az életét a konyhában. Próbáltam elmagyarázni, hogy egy molinóra egy kibontakozóban lévő mozgalom összes tudását nem tudom ráírni, és nem is célszerű. Az utca embere kb. 5-6 mp – t tölt el a molinó elolvasásával, és a ráírt üzenet kb. 20%-át viszi magával. Pár mondatba kell belesűríteni azt, amit a legfontosabbnak gondolunk.

Öntöztük a társadalom lelki földjét. Én ott – még egyedül; mások a háttérben, imával, lélekben jelen.

A média most sem vett tudomást a demonstrációról. Nem baj. Jönnek még a mi utcánkba! Igaz, Mick Jagger szavaival élve: az egész nem fog tovább tartani 15 percnél.

De annyi elég is lesz.

;-)

Zoli

 

 

 

Képek:  

 

Készül a helyszínen a Nőknek szóló molinó. "Magad uram, ha szolgád nincsen!"

Készül a helyszínen a Nőknek szóló molinó. „Magad uram, ha szolgád nincsen!”

 

In eksön. A férfi molinóval kezdtem.

In eksön. A férfi molinóval kezdtem.

Második forduló. Bocs a laza állásért. Majd megszokom, hogy finoman pózoljak, ha fotóznak. Csak, hogy még természetesnek hasson, de túl slendriánnak.

Második forduló. Bocs a laza állásért. Majd megszokom, hogy finoman pózoljak, ha fotóznak. Csak, hogy még természetesnek hasson, de ne túl slendriánnak.

 

Bocs, amatőr panorámafotó. Na szép a tér, vagy szép a tér?

Bocs, amatőr panorámafotó. Na szép a tér, vagy szép a tér?

 

Némán üvöltő magány

Csala Zsuzsa

Csala Zsuzsa

Meghalt Csala Zsuzsa. A bulvársajtó feldobta a hírt a százmilliós vagyonáról (Atyaisten, milyen felelőtlenek! Mint a dedós kiscsoportosok. És igen, tisztelt hölgyeim és uraim mi tesszük őket ilyenné. Mi vesszük meg a lapjukat, hiszünk el kritikátlanul minket, és viselkedünk birkamód, holott nyilvános esetek bizonyítják, hogy lelkiismeretlenek, hazugok és cinikusak. Mégis mindennapi lelki kenyerünket tőlük vesszük, aztán nem értjük, miért szenved a lelkünk annyit. Mindegy, mindenki maga dönti el, mibe döglik bele. Engem a kereszt vonz, mást a mocsokba fulladás… szabad akarat, ugye.) 

És vazze számomra ez most mégis jól sült el! Mert pár színész kollégája (Straub Dezső, akire emlékszem még kabaré konferanszié korából, vagy Nyertes Zsuzsa, akibe fülig bele, kiskamasz koromban, de erről már egyszer írtam) úgy döntött, nem hagyja annyiban. Emberi, szép, szelíd, kissé szomorú szavakkal elmondták, hogy a hír nem igaz, személyes tapasztalatuk van róla, és egy rendkívül értékes emberről van szó. Hangsúlyozom, az EMBER és nem a SZÍNÉSZ szót használták. Én személyesen ehhez annyit tudok hozzáfűzni, hogy egyszer próbára tették a művésznőt az egyik kereskedelmi csatorna munkatársai, felbéreltek egy közönséget, kiránduló csoportot, hogy a csak nekik tartott előadáson tilos nevetni. Mit kezd a művésznő, amikor azt éli meg, hogy mindent belead, és semmi látszatja? Végigcsinálta, (volt partnere is, elnézést az ő neve most nem jut az eszembe, azt hiszem, egy aranyszívű, és szigorú küllemű idősebb színésznő volt) aztán kiderült minden, és nyilatkozott.

Először is, nem csinált ügyet belőle. Beugrattatok, beugrattatok. Nem vagyok zöldalma, több, kell, hogy kiakadjak.

Másodszor előadta, hogy milyen élmény volt, amikor hastáncolt „beindítottam a betonkeverőt” – mondta – „és erre sem reagált senki”. Beindítottam a betonkeverőt… Ez a nő tud magán nevetni. Ez a nő alázatos. Ez a nő szép, mert EMBER. Nem tökéletes, senki sem az, de lám, van egy erénye. Biztos több is, de itt , most egyet láthatunk, és miközben tanúságot tesz róla, egyszerű és szerény. Még két erény, melyeknek ebben a pillanatban tudatában sincs. Nagyot nőtt a szememben, bár mindig is bírtam. És az egész életvidáman, természetes modorban. Tehát még hiteles is.

Hát ő halt meg, illetve szerintem költözött át egy jobb helyre.

Nyertes Zsuzsa szerint nagyon magányos volt. Tartsatok nyugodtan bolondnak, de úgy érzem, Csala Zsuzsa (és rajta keresztül az Isten) szelíden üzenni akar nekem: „Zoli, foglalkozz kicsit a magánnyal! Ezzel a nyugati népbetegséggel. Hátha terve van az Istennek ezzel.”  Talán nem tőle van a szelíd intés. Talán igen. Nem számít igazán, a téma jó.

Úgyhogy innentől a címben foglaltakkal fogunk foglalkozni.

magányos nő2Van egy ismerősöm. Nő. Nem tiszta a gondolkozása, pszichiátriai beteg, és időnként nagyon le kell gyógyszerelni. Régebbóta ismerem, és tudom, hogy magányos, de nem szívesen néz szembe a ténnyel. Alkalom is alig van ismerkedni, és amikor van, az emberek tele vannak bizonytalansággal: elfogadható vagyok, lehet engem önmagamért szeretni? Sokszor nehezen indul a beszéd, a kommunikáció, pedig embernek ember igazán a barátja, ha belendül a társaság, nagyon fel tudja pörgetni önmagát. Hatalmas mennyiségű érzelmi és gondolati energiánk van.

Szóval gyógyszerelés. Mikor megkapja, és a hatás múlóban van, a tudat alá nyomott igények előjönnek. A tudat még nem erős, a gyógyszer már nem hat igazán. És ilyenkor furcsán viselkedik. Hiányos öltözetben mászkál a kórház folyosóján. Csinos nő, el lehet képzelni, minek teszi ki így a kezelő személyzet férfitagjait. És férfibetegek is vannak a szomszédos osztályon. Egyik éjjel valamelyikük ágyából került elő. Hozzáteszem, ilyenkor nincs igazán tisztában vele, mit tesz. Ösztönös nőként viselkedik: csábít, és odaadja magát, gátlástalanul. Józan eszének birtokában nem tenné, de ezek pont azok a pillanatok, amikor ez a kontroll nagyon gyenge. Mert ő nem szexet akar, hanem társat. (Amihez persze idővel a szex is hozzátartozik.) Szerencséje van, megértéssel veszik körül, és egyetlen férfibeteg sem mert hozzáérni (olyan volt, aki halálra rémült, arra ébredt, hogy egy félmeztelen nő fekszik mellette. Semmit nem csinál konkrétan, de ott van. És vele a testmelege, az illata, a légzésének hangja – egy élő ember. Nagyon erős és váratlan inger. )

magányos férfi2Férfiismerős. Ő egy folyópartra szokott menni. Ül és nézi a vizet. És marja belül a magány. Olyan, amit csak egy (egyetlenegy) nő tudna betölteni. A férfi hívő. Többször megkérdezte Istent, mivégre ez? Miért nem segít? Mindig azt a választ kapta: „Tervem van ezzel. Addig is bízz, mert hárman ülünk a folyó parton. Te, a keserűséged és Én. De nem veszem el őt. Akarom, hogy tudd, és emlékezz rá, milyen volt vele. Pedig szeretlek. De mégis.”

Hát ennyi. Ha túléled a magányt, nagyon megerősít. De van, amikor nincs tovább, az erő már mit sem ér. Le kell jönni a sziklás csúcsról, és párt keresni az alanti termékeny völgyben. Kerül amibe kerül. Majd tanulsz belőle, és ha kell, meggyónod.

 

;-)

 

Zoli

Isten vértanúja: Veronica Guerin

Veronica Guerin

Veronica Guerin

Nem, nem az Egyháznak akarom őt kisajátítani. És a cím, csak az én magánvéleményem tükrözi. Veronica Guerin valószínűleg nem volt túl nagy véleménnyel a vallásról, kétlem, hogy Isten érdekelte volna, és az Egyház több botrányos ügyét megírta. Szerintem elég cinikusan állt hozzánk, egyháziakhoz. De kit érdekel?

Kapott négy komoly támaszt, ami által vértanúvá (szerintem szentté) lehetett. Hatalmas adag büszkeséget, szerető családot, mély igazságérzetet, és hatalmas együttérzést a szenvedők iránt.

Veronica Guerin ír újságírónő volt, akit 1996-ban, az ír drogbárókról írt cikkei miatt meggyilkoltak. Én csak földig hajolhatok előtte. A közelébe nem mernék menni olyan embereknek, mint akik közül egyhez pl. egyenesen beállított, és nekiszegezte őszinte kérdéseit. Az illető véresre verte a jóval gyengébb testalkatú nőt.

Ennek az embernek az egyik bérence, aki bizalmasának adta el magát az újságírónak, a bérgyilkosa Szenteste lőtte combon őt. És nem ott akarta, csak elbénázta.

Előtte az otthonának ablakán lőttek be, akkor szándékosan úgy, hogy még senki se sérüljön meg.

Ez az asszony látta Dublin utcáin a bedrogozott kamaszokat, az utcákon tucatjával heverő fecskendőket, és ahogyan kisgyerekek játszanak az életveszélyes holmival. Beszélgetett azzal a pár szülővel, akik tenni akartak a szörnyen eluralkodott droghasználat ellen, mivel gyermekeiket vesztették el miatta. Mert férfiak és nők úgy döntöttek: Élvezni akarják az életet, kerül, amibe kerül ez másoknak.

a családdal

A családjával

Veronica volt, hogy félt, rettegett. De erről csak a férje tudott, büszkesége nem engedte, hogy bárki megtudja: ő is sebezhető, megtörhető. Elvben. Mert gyakorlatilag ez sose sikerült ellenfeleinek. Megfenyegették, hogy elrabolják a kisfiát, megerőszakolják, aztán őt pedig fejbe lövik. A saját családja próbálta többször lebeszélni arról, hogy folytassa a harcát a drogbárók ellen. Ráadásul cikkei ellenére nem változtatott az ír törvényhozás a drogkereskedelem ellen hatástalan törvényeken. Joggal tehette fel magának a kérdést: van – e értelme mindannak, amit tesz, hogy veszélynek teszi ki magát és az övéit?

Kollégái mélységesen tisztelték. Ők is próbálták a comblövés után lebeszélni a téma további feszegetésétől. Pedig nyereséget hozott a lapnak, a Sunday Independentnek.

Végül egy számára engedékeny bírói döntés után (nem vonták be a jogosítványát iszonyú vezetési stílusa ellenére) egy piros lámpánál bérgyilkosok törték be autója ablakát, és több lövéssel megölték. Életét adta az Igazságért, az Emberekért, az Ír Népért, akikért küzdött, szó szerint ezer veszélyen, félelmen és fájdalmon keresztül.

A film plakátja

A film plakátja

Halála nem volt hiábavaló: az Ír Parlament változtatott a törvényeken, a lakosság felébredt réveteg álmából, és tüntetés tüntetést követett. A drogbárók kiszorultak Dublinból, és egy év alatt 15%-al csökkent a bűnözés Írországban.

„Mert ha a mag el nem hal, és magában marad, nem hoz termést” – Jézus Krisztus

Ezt a cikket Veronica Guerinről szóló film megnézése után követtem el, hirtelen felindulásból. Meglehet, az újságja pontos neve nem Sunday Independent, a bűnözés talán csak Dublinban csökkent 15%-al (de szerintem nem), és valószínű Jézust sem szó szerint idéztem. És ráadásul én most ki nem keresem, melyik Evangélium melyik sorában van ez a tanítás. Igaz, Ő elsősorban ezzel a mondattal az önzetlen áldozathozatal szükségességére gondolt, és csak másodsorban a szó szerinti halálra, vagyis a vértanúságra.

Zoli