Címke: őszinteség

Ariadné fonalán (4.rész)

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában (4. rész)

Hevesi Krisztina, szexuálpszichológus

Hevesi Krisztina, szexuálpszichológus

Érdekes tény a szexuális orvoslás területéről: miközben a férfiak nők utáni vágya teljesen köztudott, és szinte napi szinten forog közszájon, rengeteg lány küzd túlzó gátlásokkal és görcsökkel, hogy kívánatosak – e, és hogyan is működik a szexualitás a gyakorlatban. A doktornő megemlíti, hogy az önkielégítés, mint házi feladat esetén a férfi páciensek rögtön teljesen képben vannak, míg a nők… kevésbé. Jóval kevésbé. Pedig pont nekik igazán hasznos, mivel a női orgazmus jóval többféle és összetettebb, mint a férfi. Több a tanulni és tapasztalni való számukra.

Igen, a tudomány kifejezetten ajánlja, amit a vallás tilt: az önkielégítést. A lap nem foglal állást, ki-ki maga döntse el, mit lát helyesnek. Ha valaki tartja a tisztaságot akkor sok mindent élőben kell megtanulnia, és bizony türelmes partnerre lesz szüksége. Bölcs dolog ezt közölni vele.

Ha valaki nem tartja a tisztaságot, akkor a doktornőtől idéznék: „Érték a mérték!”. Bárhogy is dönt valaki, fontos, hogy legalább magának őszintén meg tudja fogalmazni: mit miért tesz.

Hogy is viszonyulunk a nőkhöz, a női testhez, a nő szexuális vágyhoz, és ahhoz ami erre olyan érzékenyen tud reagálni: a férfiak intenzív vágyakozására? Mely néha szalmalángnak bizonyul… néha meg szűnni nem akaró földrengésnek… kérdés, melyik a jobb?

nőjd2Kriszta megemlíti, hogy különös a női testhez való viszonyunk. Miért kéken menstruálnak a nők a reklámokban, és miért locsog a vér pl. egy Krisztus filmben is? (Passió). Miközben a pornóban mindenféleképpen megismerhetjük (bár igazából inkább a férfivágyak és elképzelések mentén) a női testet, gyakorlatban még mindig alig tudunk mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy igen: a nők is szeretik. Nem pont úgy, nem mindig akkor, de ugyanazt. A női test is összetett valóság, működésében és számunkra pusztán létezésében: kínzó vágy és viszolygás és csömör tárgya egyaránt lehet. A valóság árnyalt: van mikor ölünkbe hullik, és van hogy türelmes ostrommal szerezhető meg. Hogy főleg a férfi, de a női természet is vágyik a kalandra, és a változatosságra. De a hűségre és az érzelmi, szexuális biztonságra is. MINDKÉT természet: a férfi és a női is.

Talán türelmetlenek vagyunk magunkkal erkölcsi téren? Rögtön célban akarunk lenni, teljes hűséggel, tisztasággal – főleg mi, hívők – miközben el kéne fogadni, hogy szép, sokszor izgalmas, ugyanakkor fájó és reményteli úton járunk az ideális emberi természet felé? Én sem tudom a társadalmi megoldást, de jó meglátás (a könyv is képviseli) szembenézni azzal, ami van, és közben azért szem előtt tartani azt is valamennyire, aminek lennie kéne. Hogy ne céltalan bóklásszunk az Életben. Talán van benne valami, hogy amikor fiatal az ember próbálja ki magát, kalandozzon, kockáztasson, hódítson, hódoljon, és végül megismerve önmagát, lecsillapodjon, és koncentráltabban: alkosson! Családban és munkahelyen.

Kriszta több mély és őszinte, és belőlem hideglelést kiváltó családi véleményt idéz, ami a serdülő lányok biológiai nővé érését kíséri. Mély, mert aki mondta, őszintén hitt benne. De ettől még szerencsére nem igazak. Pedig ezek a NŐ – i lét elején hosszú időre meghatározzák a lányok nemiséghez való viszonyát. Kíváncsi vagyok, lesz-e, aki csodálkozik a hideglelésemen? (Ennyi lenne amúgy a feloldásuk: nem az én szempontomból nézem, hanem a lányoméból az eseményt. Akkor nem gond és teher, hanem öröm és felszabadulás. Mégis csak az ő első havivérzése, nem?)

„Ó, szegénykém! Hát ezzel neked is vége a gondtalan gyerekkornak! Bezzeg a férfiak… Mit is tudhatnak ezek a női szenvedésekről?”

„Nagyon fontos, hogy amit használsz, jól el kell ám rejteni – férfiszemnek nem valók az ilyen ocsmány részletek!”

„Hát ez borzasztó! Máris? Igazán ráértél volna még vele pár évig, drágám!”

Végül egy apai gyöngyszem: „Na, innentől kezdve ezzel is csak a gond lesz! Jönnek majd a stricik, úgyhogy jobban oda kell majd figyelni!”

Miért nem lehet így: „Hű, Kincsem! Csajból NŐ lettél? Zannya, szinte érzem a mágikus vonzerődet kiáradni!”; „Ejha! Üdvözöllek a Klubban! Innentől sokkal örömtelibb, és felelősebb Élet a Tiéd!”; „Megünnepeljük, Tündér? Te, Anya és én?”

Ééés megint itt a vége, fuss el véle!

(Sajnos eléggé élvezem a könyvet átdolgozni cikksorozattá, úgyhogy jó hosszú sorozat lesz. Ez van.)

Folyt. köv.

hevesi 1

;-)

Zoli

Net-élet

netes képÉvekig elleneztem a túlzott netezést. Ám amikor minden családtagomnak csak a hátát láttam, mert egy monitor  felé fordultak, akkor feljöttem a netre én is. Vesztemre, hiszen elragadott. Tulajdonképpen lehet az okos barátom, hiszen általa sok mindent megtalálok. A tv-t úgyis egyre kevesebb időre kapcsoltam be, mert nem tudtam végignézni egy filmet sem. A reklámokat nem volt türelmem kivárni,   közben mindig elaludtam.

Itt viszont új ismerősökre leltem, olyanokra, akiket hasonló dolog érdekel. Már csak az időtartammal volt a gond, mert könnyen itt ragad az ember. Valamint egészségügyileg sem mindegy, hiszen sok időt ülve fáj az ember nyaka, válla, háta, dereka, terhelődik a gerince. A gerincgyengeség pedig bizony népbetegség. Sokan tudjuk mindezt, mégis a monitor előtt töltjük a szabadidőnk nagy részét.

Mindent összevetve, egyre többen gondolják azt, hogy nagyobb kárt okoz a net, mint amennyi hasznot hoz. Viszont közben hasznos és szükséges társsá lett, része az életünknek. Csak úgy hirtelen redukálni, vagy törölni a programunkból nem lehet.Tudunk módosítani azon, hogy milyen módon épüljön be az életünkbe, mennyi teret engedjünk ennek.  Ismerjük az új szólást: „Ha össze akarja valaki hívni a családi kupaktanácsot, akkor kapcsolja ki a wifi routert, és várjon türelmesen.” Sajnos köldökzsinórként rá van csatlakozva a világhálóra esténként az emberiség nagy része. Talán, ha egy még érdekesebb, örömtelibb dolgot tudunk magunknak keresni, akkor behelyettesíthetjük. Töltsünk minél több időt mozgással, a hozzátartozóinkkal, a háziállatainkkal. Egy hobbival (tánc, szerelés, sport, olvasás). Legyünk, amennyit csak lehet, friss levegőn.

Ehhez kívánok mindenkinek kellő lelkierőt!

:-)  Kati

Férfiak, akik megélik harcos énjüket

kumiteÉszrevettem, hogy a küzdősportot űző férfiak másképpen viszonyulnak magukhoz, a testükhöz és egymáshoz, mint átlag férfitársaik. A küzdelem segít megtapasztalni saját erejüket – amit különösen kezdetben hajlamosak fölé- vagy éppen alábecsülni – és sebezhetőségüket. Átélik a győzelmet és a vereséget, és emberi korlátaikat. Bátrabban bevallják hibáikat, (a valósággal pláne segítő közegben nehéz vitázni)  és sokszor jobban tisztelik egymás erényeit. A shiai-n, a küzdőtéren nincs más, csak ők és a nyers valóság, no meg a bírók, akik felügyelik a fair play-t. Megértésüket, egymás iránti gyengédebb érzéseiket is bátrabban felvállalják, hiszen tudják saját példából, egy megsérült, vagy vesztes férfi mit él át.
Mélyebben EMBEREK az élet bizonyos szegmensében. Tudják, hogy erő és sebezhetőség kéz a kézben járnak. És a bizalom, ami a bátorság alapja. Bizalom a megszerzett képességeikben, az edzőikben, a lehetőségeikben, Istenben és a csapatban, amely tapintatosan félrenézni, és vállt veregetve biztatni éppúgy tud. Vagy őszintén fejet hajtani a siker előtt, hiszen a győztes mindig a csapat hírnevét is fényesíti.

;-)

Zoli

Az ösztönzóna megélése (adjunk az Id -nek!)

Kicsit tedd most félre az intellektuális részed! Nem, ne kapcsold ki, kell ő, hogy onnan hátulról szemlélje mit is élsz át, mi történik. A zene primitív, törzsi, talán párzási tánchoz hasonló, persze techno-sítva.  A kép sem véletlen, kecsesen ívelt női cipő, fekete és sárga színben: egy fullánkos méh jusson eszünkbe kapásból. Szexualitás ás agresszió, ezek összetartozó, egyszersmind nagyjából szétválasztható erők bennünk. 

Mit élhetsz át? A párzási ösztönt, még túlfokozottság nélkül, jobb, mint egy martini, vagy kettő, vagy akár egy dupla whiskey. Persze mint minden mértékkel jó. Ha begyúlt a tűz a kazánházban, és só szóródott az életedre, a zene megtette hatását, mehet tovább a verkli. Ha túl sokszor van szükség „sózásra” az viszont lehet komoly jelzés: eltértünk életünk, sorsunk főcsapásától, irányváltásba kellene kezdeni. És sokszor jobb egy rossz lépést megtenni, mint egyáltalán semmit se tenni. Csak aztán jöjjön egy bölcsebb második, majd egy még pontosabb harmadik lépés is!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

:-) Kati

és

;-) Zoli

Munka mentsvár

Hallhattuk már többször, hogy nyaralások idején döbbennek rá sokan, amikor a párjukkal töltenek több időt, hogy mégis jó dolog a hétköznapokon elvonulni munkába. Az egyik nő ismerősöm is élt azzal a lehetőséggel, hogy 40 év után nyugdíjba mehetett. Ám otthon két dolog tört rá: az egyik, hogy úgy érezte, már kiöregedett, a másik, hogy túl sokat kellett összezárva lennie a férjével. Télen ez különösen erősen hat az emberekre, hiszen a kertben, a szabadban már nem tevékenykedhetnek. A lakás zártabb. Sőt az energiatakarékosság miatt sokan csak egy helységet fűtenek az otthonaikban. A nyári munkákkal a szabadban több feszültség elviselhető. Ahogyan a rejtett dimenziók könyv írója fejtegette, a szabad ég alatt minden feszültség jobban feldolgozható, mint zárt térben. (Különösen nehezebb alacsonyabb belmagasságú otthonokban.) Popper Péter mondta: „Legnagyobb gond a házasságokkal az, hogy túl sokáig tartanak.” A  másik fél szinte a részünkké válik. Elkezdünk vele is ugyanolyan szigorúan bánni, mint önmagunkkal. Az ünnepek idején is van 1-2 hét, amikor a párjával hosszabban kettesben van az ember. A következményeit tapasztalhatjuk a viselkedésünkben.

Mindezt tudatosítva talán jobban bírunk alkalmazkodni, elviselhetőbbé, sőt élvezetesebbé tenni az együtt töltött időket.párterápia Hiszen a mellettünk élőben is hasonló érzések keletkeznek. Amennyit lehet: mozogni, és a szabadban is lenni, hogy könnyebb legyen mindkettőnknek az élet. Jobban meg is ismerhetjük egymást, ha társunkat is rá tudjuk bírni a kommunikációra. Igaz, nem könnyű ezt elérni sok magába zárkózó férfinél.

Van erről egy kedves vicc is: Nő gondolkodik: „Jó volt a szeretkezés. Most fekszünk egymás mellett, elgondolkozva néz fölfelé. Aggódom. Vajon miről gondolkozik? Biztos a kapcsolatunkról. Ó jaj, ráncolja a homlokát. Biztos döntésre jutott. De nem szól. Csak összeszorítja ajkait. Mérlegel, számítgat. Biztos végigfut agyán, hogy már két éves a kapcsolatunk. Talán azt is észrevette, hogy egy kicsit meghíztam. Nem szól semmit. Csak néz felfelé szigorú arccal…”
Férfi gondolkodik: „Ott a plafonon az a légy. Mászkál. Vajon hogy a francba nem esik le?”

 

Kati

Stressz-skála

karacsonyi_stresszAz ünnepek közeledtével emelkedik az izgatottságunk. A stressz-skálán a karácsony is megtalálható, hiszen minden évben az ünnepek idején az emberek nagy része nyugtalan. Az idegesség oka az, hogy szeretnénk, ha elégedett lennének velünk. A munkahelyen és a rokonaink is. Igyekszünk ajándékot adni. Már az is feszültséget teremt, hogy kitaláljuk, mi legyen. A beszerzésére, készítésére, csomagolására, átadására idő kell. Az otthonunkat is szeretnénk kitakarítani, széppé tenni, feldíszíteni. A finom ennivalókat bevásárolni, tárolni, elkészíteni, szervírozni. Jó lenne, ha a hozzánk érkezők elégedetten távoznának. Ám ahogyan egy lakodalomban sem lehet mindenki elégedett, mindig lesz olyan, akinek valami kevésbé tetszett. Ez az érzés bizony bennünk feszültséget teremt. Meg kell önmagunkat erősíteni lelkileg, hogy együtt tudjunk élni ennek az érzésnek a jelenlétével.

Segíthet a megértés. Hiszen az emberek sokfélék. Sokféle igénnyel.

Sokan, kifejezetten megkönnyebbülnek, ha a vendégség levonul, és eltelnek az ünnepek. Ugyanakkor ez az egész adrenalin szintet is emel. Izgalommal tölti el a szürke, borús, napfénymentes időket. Ha feloldódik a kezdeti feszültség, akkor az együttlét során a családokat melegség tölti el. Az együttlét öröme.

Próbáljuk felidézni ezeket a perceket, és így várni az ünnepet! :-)

A stresszről tudjuk, hogy gyorsabb a szív és a légzés ritmusa, magasabb a vérnyomás és a cukorszint. Elhúzódva alvászavart okoz, és keményebb izmokat, hideg, fájó végtagokat, zavart bélműködést. Sérül az immunrendszer, a szív és a gyomor. Pozitív esemény is lehet megterhelő. Holmes és Rahe ezt mérve pontozva skálába sorolta. Ezen a karácsony 20-as, problémák rokonnal 30-as, házastárssal 35-ös, maga a házasság, pedig önmagában is 50-es értéket kaptak. Az anyagi helyzet változása 40-es értéken van. Ezek a helyzetek ünnepek idején fennállnak, vagy fennállhatnak. Legyünk amennyire lehet, megértőbbek önmagunkkal és másokkal! Próbáljuk mindezek tudatában, amennyire tőlünk telik, oldottabbá tenni az ünneplést, lazítani az elvárásokat önmagunkkal és másokkal szemben! Megértően kezelni a saját és a többiek feszültségét. Amennyire lehet, lazábbá tenni az együtt tölthető perceket! Minden jót kívánok ehhez!

 

Kati

A netes guminő

netes guminőA netes guminő jellemzői: Hosszú szőke haj. Dús száj. Hatalmas mell. Karcsú derék. Kerek fenék. Tanga. Jó combok. Formás lábak, magassarkúban. Felfelé néző szemek- melyek a pozícióra utalnak. Viselkedését tekintve, bármikor van kedve online erotikus kommunikációra. Sok XXI. századi férfi igénye ilyen nagy vonalakban.A nők érzik az igényt és törekednek önmagukat úgy formálni, hogy közelítsen a külső megjelenésük az elvárthoz. Fogyókúra, implantátumok, hajfestések, gyúrótermek, vásárlások. Ami tőlük telik, mindent bevetnek. Szeretnék, hogy a férfiak dicsérjék őket. Hajszolt nap után néhány gombnyomással igény lenne oldódásra. Emlékszem Woody Allen egyik filmjében az emberek olyan gyors tempóban éltek, hogy nem volt idő kényelmes szexuális együttlétre. Gombnyomásra orgazmus élményt élhettek át és gyorsan tovább mentek. Lassan közelítünk ehhez. Gondoljunk bele! Nem kétségbeejtő? Hová vezet ez?

Nett-etikett

netről csokorHa a neten töltjük az estéinket, meg kellene tanulnunk, milyen ki nem mondott szabályok élnek. Úgy gondoltam, a közösségi oldalon való kommunikálás olyan, mint egy gimis osztályban az élet. Mindenki szól mindenkihez. Ám az egyik ismerősöm a párját megszólta, miért ír más férfinak, mikor van partnere. Az iskolai tananyag része kellene legyen, az ilyen téren való erkölcsi normák ismerete is, ha egyszer a net az életünk része lett. Ismeretségek, barátságok keletkeznek itt, kötődnek. Véleményt alkotnak rólunk, benyomások keletkeznek.

Néhány kérdés, amelyen érdemes elgondolkodni: írhatunk- e és milyen gyakran kommentet, üzenetet? Milyen következménye lesz, ha többször tudatjuk valakivel a véleményünket? Mennyire legyünk diszkrétek? Hogyan hívhatjuk fel magunkra a figyelmet? Mit tegyünk, hogy ne töröljenek? Ha megtörtént, hogyan dolgozzuk fel? Milyen határt tanácsos megtartani a képeinken, magunkból mennyit mutathatunk meg? Hogyan vigyázzunk magunkra? Mit tegyünk, ha erőszakosan ostromolnak, kérik az elérhetőségeinket?

Kialakulóban egy élettér, ahol sok időt töltünk. Fontos hogyan élünk vele, dolgozzuk fel, hogy sérülés mentesen fejlődhessünk.

 

Kati

Bagdy Emőke: Mi az ami gyógyít a segítő kapcsolatban? (összegzés)

Prof. Dr Bagdy Emőke

Prof. Dr Bagdy Emőke

Idén a Károly egyetem pszichológiai kongresszusán Bagdy Emőke tartott előadást: „Mi az ami gyógyít a segítő kapcsolatban?” Alább következzék egy rövid összefoglaló a végén személyes gondolatokkal kiegészítve.

Segítő kapcsolat: a család, a lelki támogatók – barátok, papok, lelkészek, pszichológusok. Mára szakma lett a segítés. A társadalmi szükséglet termelte ki.

Nagyon nagy gond, az önmagunkkal szembeni őszintétlenség, így a tudatalattink kénytelen kijátszani a tudatos énünket. Amit próbálunk elnyomni, az igenis foglalkoztat, és kerülő úton megjelenik. A baj, hogy nem ismerjük fel, nem tudatosul, és így nem fejlődünk, csak szenvedünk, és nem tudjuk, miért.

Komoly gond társadalmunkban a harag megélése. Holott önmagában egy természetes érzés. A harag a frusztráltságból jön: pl. egy beszorult helyzetből. Nem merünk szembenézni vele, mert így „nem szerethetőnek” éljük meg magunk, és máris a gyomorfekélytől, a magas vérnyomáson át, a nálunk gyengébb gyötréséig sokféle alakot felölthet.

Másik össznépi gond a szorongás. Debilizál (butít). Ventilációs folyosó kell az elnyomott érzelmeinknek, ahol fellazulhat, úgy, hogy kibeszélhetjük magunkból a sérelmeinket. Nem szüntelen panaszkodásról van szó, hanem az érzéseinkkel való szembenézésről, azok tudatunkba engedéséről! A cél a megoldás keresése, nem pusztán pillanatnyi fájdalomcsillapítás.

metaKommunikáció, szintén társadalmi szinten tudunk róla keveset. 93%-os az automatikus leolvasónk, vagyis a nonverbális jelekből ennyit értelmezünk a másikkal való beszéd során. Ez ugyanis mindig őszinte, még a leplezést is leplezésnek mutatja be. Profi színészek képesek ideig-óráig uralni ezt a nyelvet, de idegileg rendkívül fárasztó, pláne az élet változatos helyzeteiben. A szó csak 7%-ot számít. Az érzelmi agyunk pontosabban értelmez. Ezért jó, ha utólag felidézzük testtartásunkat, gesztusainkat, mert mélyül az önismeretünk, és fejlődik a kommunikációnk. Egy helyzetben a tekintet puszta megtartása (szemkontaktus) nagyobb bátorságot igényelhet, mint ökölharcot vállalni.

Szükségünk van pozitív megerősítésre: arra, hogy letehessük a bánatunkat. A filmeken keresztül a vezető médiacsatornákig azt sulykolják belénk, hogy „erősnek kell lenned, egyedül is meg kell álljad a helyed”. Ehhez képest a tudomány bebizonyította, amit már az ókori népek is tudtak: „Nem jó az embernek egyedül…”. Társas lények vagyunk. Kell a férfinak (mert a beteg farkas magányos, az egészséges falkában vadászik) és a nőnek (ők ösztönösebben tudják), hogy érezhessük: nem vagyunk egyedül, van, vannak szövetségesünk, szövetségeseink. Megerősít a tény és pl. javul az immunrendszer.

magányos férfi2Még a vitahelyzet, a civódás is sokszor jobb az egyedüllétnél. Akinek nincs kiért, miért élnie, az könnyebben feladja. Csontrákos papnak az utolsó stádiumban hívei látogatása adott lelki erőt, holott fizikailag a nyugalom és pihenés lett volna javallt. Az idős állapota is javul, ha érzi,hogy van, akinek ő fontos. (Emlékeztetnék Alföldi Róbert kisfilmjére a kb. évtizede futott Nagy Könyv akció keretein belül. Ezt a témát dolgozta fel művészi eszközökkel. – szerkesztő ) Aki pszichológiai (lelki) gondozást kap, kevésbé veszi igénybe a táppénzt. Produktívabb. Feltárhatja a fájdalmas, és örömteli dolgokat egyaránt. Azért is fontos ez, hogy ne kerüljön betegség szintre az érzelmi sérülés. Például pánikot kelthet egy tudatalatti vágy letiltása. Had utaljak halványan szexualitással kapcsolatos felemás hozzáállásunkra. Megbetegítő szabadosság az egyik, és prűd álszemérem a másik oldalon. Pszichoszexuális helyzet:  pl. egy feleség, ha azt érzi,hogy nincs érzelmi biztonságban, (ugye a férfi klasszikus érzelmi támasz szerepe hiányzik) mert tapasztalja, hogy a párja érdeklődése kifelé fordul. Nem mondja el, nem meri, vagy tapasztalja, hogy hiába teszi: így kifejezi testi tünetekkel.

Vagy egy depressziós egyénnek a hibás általánosításait, gondolati sémáit, melyben állítja, hogy senki sem szereti, mindenki ellenséges: módosítani kell segíteni. Szét szedni, kérdésekkel a mélyére menni, aztán felül írni. Amit ő fog odahaza gyakorolni. Álarcokban, szerep álarcokban élünk. Álarcokkal védjük a lelkünket. Jobb színben tüntetjük fel magunkat. Egy segítővel, szövetségessel kontaktusban egységtudat jön létre. Azonos agyi hullámhosszra hangolódunk. Felmelegszik a légkör, lelkileg ellazulunk.Visszatükrözi, és ítélet nélkül, amit érzünk, amit átélünk. Nem is szükséges kommentálnia. Elegendő a megértés, elfogadás.

KatiKati: Hűvösödik az idő. Befelé fordulunk jobban, és a depresszívebb hangulatú, napfénymentesebb időszakokban kell, hogy tudatosítsuk magunkban: Fontos beszélnünk olyannal, olyanokkal, akik velünk azonos hullámhosszon vannak, megértenek, támogatnak. Segítenek megkérdőjelezni azokat az állításokat, amelyekkel ellenséges személyek kétségbevonják, hogy jók, elfogadhatóak vagyunk. Mernek őszinték lenni, tapintatosan kritikát megfogalmazni.

Sok nem személyes jellegű terhünk is van: a gazdaság, politika hírei, a munkahely terhei, riválisok, a merev szabályok, a teljesítendő kötelességeink, a fizetendő csekkek. Ha van mellettünk, aki támogat lelkileg, akkor könnyebb megbirkózni ezekkel. Gondoskodnunk  azonban nekünk kell róla, hogy legyen. Váljunk mi is mások támaszaivá, és megjelennek a minket támasztó személyek! Erősen csökken manapság a támogató, simogató, elfogadó helyzet a számunkra. És mi is bűnösök vagyunk benne, mert hagyjuk!

A napunkat ne zárjuk érzelmi deficittel! A pozitív élmény több legyen. Holott sokszor kevesebb a kellemes történés, több a kötelesség, feladat, nehézség sokunk életében. Ezért ne engedjünk elveszni egyetlen pozitív emléket sem! Kicsiny gyertyaláng, de fényt és hőt áraszt. Ahogyan igyekszünk a gyerekeinknek, számunkra fontos személyeknek jó dolgokat teremteni, önmagunknak is kell, mert a bennünk rekedt rossz érzések, halmozódó keserű percek érzelmi sérülései betegség szinten jelenhetnek meg. Az életünk a tét, nem legyinthetünk egyszerűen!

Emelni kell a kedélyünket!

:-D

Kati