Címke: szexualitás

Ariadné fonalán 5. rész

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában (V. rész)

fiúlányNos, Hölgyeim és Uraim! Mit gondolnak, mi az első kérdés amikor a baba megszületik? Legtöbbször: “Fiú?” esetleg: “Lány?” S csak ezután: “Egészséges?” Beza! Ilyen fontos a nemiség az életünkben! Messze többet jelent, mint: SZEX. Rengeteg minden más kapcsolódik hozzá, ahogy Verner atya szokta mondani (SVD, lelki vezetőm) “Bár emberek mind, de a nők tetőtől talpig nők, a férfiak tetőtől talpig férfiak. Nem is lehetnek mások.” Még defektekkel is azok vagyunk. A defektjeink is tipikusan férfiasak és tipikusan nőiesek. NAGYON kevés, ami beláthatóan eltér ettől a mintától.

Belülről programozottan nyílik ki, és bontakozik szexualitásunk, még mikor egyáltalán nem vagyunk ennek tudatában, akkor is. Más neműek társaságában testünkben különböző reakciók indulnak be, kisimul a bőrünk, vérrel teltebbé válik, csillog a szemünk, a tartásunkon javítunk – készülünk az erotikus jellegű interakciókra. Tudattalanul demonstráljuk, hogy szaporodóképes partnerek lehetnénk. Pl. a kisfiúk is a nagymama és barátnői előtt, akik persze reagálnak is erre: hangos, kedves nevetéssel. És a kis lovag első sikerét elérte a nőknél.

zapazanyaA kezdetektől szívjuk magunkba az intuitív tudást, hogy apa és anya között más a viszony, mint a többi ember között. Pl. apa időnként ráüt anya fenekére… és anya sikkantva megugrik erre és nevet. Apa ezt mással nem csinálja… egyszer véletlenül a villamoson a kézfeje hozzáért egy néni fenekéhez, és olyan pillantást kapott érte…

Szexuális énképünk bonyolult építmény. Nagyon sokat számít, mások hogyan reagálnak ránk. Ebből építjük fel magunkat – magunkban. A nonverbális jelek rengeteget nyomnak a latban – feltéve, hogy nem racionalizálunk mindent. Mert akkor mesterségesen magyarázzuk ki azokat valami megtanult gondolatmenet mentén. (Nincs vonzerőm. Csak hiszem, hogy a lányok úgy néznek rám.; Ciki, hogy nagy a mellem. Ahány fiú megszólít, mind azt akarja. stb.)

Egész múltunkból építjük fel szexuális énképünk. Apa és Anya viszonya, velem hogyan bántak ők, a kortársak, fiúk, mint leendő harcossal és szakemberrel, a lányok mint leendő fészekrakó társsal. Ez meghatározza, jelenbeli élményeinket mennyire merjük át és megélni, vagy attól tartunk, belénk épült félelmeink ördöge mikor ugrik elő, és szüntelen készenlétben szorongunk.

önmagam2Éberséget igényel pl. a felnőttektől, akár saját szüleinktől ránk aggatott becenevek, melyek saját sutaságunkat emelik ki. Belénk éghetnek ezek a “kedveskedő”, ám valódi tiszteletet nem sugárzó – igazából gúnynevek. Csak csípősségük rejtett.  Felnőttként is ezeknek megfelelően félszegen, bizonyos helyzetekben indokolatlanul zavartan, nevetgélve, elpirulva fogunk viselkedni – holott eleve semmi okunk nem volt rá. Játszmákba kényszerített, életerejükben megkötözött Föld lakókként, s nem felszabadult, gesztusaiban is őszinte, a jelent átélő Mars lakókként – Eric Berne nyomán. (Emberi játszmák)

Keresztneveink is elárulják, hogy mit vártak tőlünk szüleink. S beceneveink, hogy ebből mi valósult meg, illetve mit fogadtak el belőle. S szintén fontos: keresztnevünk egyediségünk jelzője is, s ezért sem szeretjük, ha nagyon tucat. Vagy a vezetéknév – keresztnév nem végiggondolt kombinációja: Végh Béla pl. Vagy női párja a: Bedi Lizett.

A lényeg: merjünk küzdeni az önbecsülésünkért, hogy mi tiszteletreméltónak éljük meg magunkat! Pl. nevünkön változtatni, ha nem vagyunk elégedettek vele, s a lehúzó beceneveket visszautasítani, s azokra nem hallgatni. Mint egyik ismerősöm, aki az “Öcsi” becenév helyett végül megkövetelte, hogy őt “Istvánnak” hívjuk, merthogy ez a neve. Igaza volt.

férfi12

folyt. köv.

;-)

Zoli

Az ösztönzóna megélése (adjunk az Id -nek!)

Kicsit tedd most félre az intellektuális részed! Nem, ne kapcsold ki, kell ő, hogy onnan hátulról szemlélje mit is élsz át, mi történik. A zene primitív, törzsi, talán párzási tánchoz hasonló, persze techno-sítva.  A kép sem véletlen, kecsesen ívelt női cipő, fekete és sárga színben: egy fullánkos méh jusson eszünkbe kapásból. Szexualitás ás agresszió, ezek összetartozó, egyszersmind nagyjából szétválasztható erők bennünk. 

Mit élhetsz át? A párzási ösztönt, még túlfokozottság nélkül, jobb, mint egy martini, vagy kettő, vagy akár egy dupla whiskey. Persze mint minden mértékkel jó. Ha begyúlt a tűz a kazánházban, és só szóródott az életedre, a zene megtette hatását, mehet tovább a verkli. Ha túl sokszor van szükség “sózásra” az viszont lehet komoly jelzés: eltértünk életünk, sorsunk főcsapásától, irányváltásba kellene kezdeni. És sokszor jobb egy rossz lépést megtenni, mint egyáltalán semmit se tenni. Csak aztán jöjjön egy bölcsebb második, majd egy még pontosabb harmadik lépés is!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

:-) Kati

és

;-) Zoli

Élet a peremvidéken

A fiatalság hatalom. A korosabb örül, ha a fiatalabbak közelében lehet. A sugárzó erejükből feltöltődhet. (Hogy aztán pl. segíteni, emelni, erősíteni tudjon akár ápolandó öreget, beteget.)

rózsaKiélezett helyzetben egyensúlyozás ez :Élet a peremvidéken. Nem közeledve túlságosan egymáshoz, évekig adhat erőt mindkét félnek. Szexuális szublimációnak is nevezik, némelyek. Az állandó flört állapota, szinte csak testbeszéddel. Milyen távolságot tartunk, milyen közelséget engedünk meg, milyen testhelyzetet veszünk fel, és mennyire természetesen, ellazultan. Akár a benső lelki, szellemi szféráinkba engedjük a másikat, akár meg is érinthet, de fontos, hogy milyen szándékkal, hol, és mennyi ideig.Valamint hányszor.

A vörösen izzó szenvedély. A fehér/bűn nélküli/tiszta angyali szenvedély.

Élethelyzetekből adódó felvetések: korosabb nő, fiatalabb partnerrel szembe kell nézzen vele: MENNYIRE TUDNÁ FELVÁLLALNI ŐT A FIATALABB A BARÁTAINÁL, ROKONAINÁL? A nő pedig biztonságot alig érezhet, ha jönnek a lányok a fiatalember felé.

Lehet szeretni a férfiakat, akkor is, ha sokat szenvedtünk néhányuktól. /Tekinthetünk a hibázásaikra úgy, mint a gyerekeinkére, mint az esendő emberére./

Ismerünk radikális változtatásra biztató véleményeket, mely szerint rövid az időnk a földi létre, lépjünk ki a nehezen működő helyzetből! Különösen, ha tapasztalunk sugárzó vonzalmat, hát még ha visszasugárzás is van. Vagyis interferencia = ERŐSÍTI EGYMÁST A KÉT ENERGIA.

Tűrni? Szublimálni? Angyali flörtben élni?

Robbantani? Kilépni, újrakezdeni?

Van-e Örök Élet, amely végül mindent beteljesít, és reményéből, valamint önsegítő technikáinkkal beteljesíthetjük elrendelt Sorsunkat, vagy Itt és Most legyünk boldogok, ahogy mi szeretnénk, és vegyük a saját kezünkbe az irányítást, grandiózus elszánással, hatalmas, szinte hősi erőfeszítéssel?

Nem adok választ, kedves Olvasó. Szépen végiggondolod és másokkal megértekezed magad!

;-)

Kati

Szerelem és szexualitás versben

Szerelem és szexualitás versbenKorábbi cikkem, a „Hatalmi játékok az ágyban” nyomán vita alakult ki barátaimmal a Keresztény Férfiak Társaságában. Túlságosan naturális, nem ízléses, hangzottak a kifogások, s most erre szeretnék reagálni. Ugyan szerintem a szexualitás messze lehet mélyen testi, szinte perverz két ember között, de nem KELL annak lennie. Lehet egészen más is. Most erre szeretnék példát adni: így is lehet beszélni két ember szerelméről, szexualitásáról. A példa sántít annyiban, hogy a szerző (Keresztes Szent János, egy csodálatos, misztikus szent) valójában az Istent szeretésről beszél. A két ifjú szerelme, és annak beteljesedése igazából hasonlat. Önmagában a vers parázna örömről szól, ha azonban ismerjük a szerzőt, és tudjuk, miről ír valójában, akkor megértjük, mi rejlik a rímek mögött. A Biblia gyakran nevezi a hívők tömegét (az Egyházat) menyasszonynak, így érthető, hogy a leány, aki kedveséhez siet, maga Keresztes Szent János, s a vőlegény Jézus Krisztus. (Aki itt Istenként, s nem férfiként van jelen.)

Remélem, további verses és prózai megfogalmazások fogják követni a témát: szerelem, szexualitás keresztény nézőpontból. Ígéret van rá, s bízom benne, nem lesz túlságosan (valóban túlságosan) hangsúlyos a szerelmi, lelki oldal, mert gyáván elmismásoljuk, hogy bizony a dolognak van olyan része is, ami mélyen testi. És ettől még jó és szent – feltéve, hogy házasfelek közt történik.

KERESZTES SZENT JÁNOS

A KÁRMEL HEGYÉRE VEZETŐ ÚT

Fénytelen éjszakában,

szerelem vágyától lángokban égve,

én boldog, messze jártam!

Nem vette senki észre,

csöndes volt házam, elpihent a népe;

biztosan a homályban,

a titkos lépcsőn át utamra térve,

én boldog, messze jártam!

Arcom elfödve, félve,

csöndes volt házam, elpihent a népe;

sötét és boldog éjjel,

titokban jártam, senki meg se látott,

nem láttam senkit én sem,

más fény nem is világolt,

egyetlen a szívemben égő láng volt.

Mutatta fényesebben

a délidőben csúcson járó napnál,

utamat hol keressem,

hol vár, kit ismerek már,

hol rejtekünk, ahol most senki sem jár.

Ó, éj, utamra vittél,

ó, virradatnál is gyöngédebb éjjel,

ó, éj egyesítettél

Vőlegényt kedvesével,

s lányt egyformává téve Vőlegénnyel!

Neki őriztem eddig,

virágzó keblem neki odaadtam,

álomba szenderült itt,

én egyre simogattam,

cédruslomb hűsítette lankadatlan.

Csipkés oromba surrant

a szél, és sebzett gyönge kézzel engem,

játszott hajával ujjam,

csak őreá figyeltem,

aléltan már a sebre nem ügyeltem.

Feledtem azt, ki voltam,

fejem Szerelmesem vállára csuklott,

megszűnt, mi volt, mi voltam,

liliomágyra hullott,

elmúlt a gond, és minden vele múlott