Címke: szenvedés

Bódult elmék

alkoholizmusból2Miért is bódítja magát a nép? Fiatalon az ügyetlenkedéseiket szeretnék palástolni a bulikban. Bátorságot meríteni, a szégyentől szabadulni. Minél felnőttebbnek, vagányabbnak  mutatkozni. (Ma már a lányok is!) Később is egy módja annak, hogy lazuljanak (megtanulható, szokássá tehető, sajnos.) Majd korosodva a mindennapos (számlák befizetése, gyereknevelés, munkahelyi és házastársi elhidegülés miatti) feszültségtől, szorongástól való oldódás módja.

Ha gyakran alkalmazzák, egyre többször a kellemes élmény hozzákapcsolódik. Aki pedig megszokja, egyre nehezebben tudja mellőzni. Rövidesen azt veszi észre, hogy 15 éves korától a 30-as éveire már beszűkült erre az oldódási útra. A korosabbak gyakran a lehangolt időszakaikat vészelik át, veszteségeiket gyászolják itallal. Az öregedéssel szembesülők pedig erőt remélnek meríteni az alkoholból. Minden családban előfordul olyan, aki függővé vált ettől a szenvedélybetegségtől. Akár olyan szintig is képes eljutni sok ember, hogy már az életét kockáztatja, csak azért, hogy ismét ilyen laza, oldott, bódult állapotba kerülhessen!

Bizony, ez a módosult tudatállapot nagy áldozatokat követel. A fogyasztón kívül a mellette élőt/élőket is terheli, mégpedig nagyon komolyan, családok egzisztenciái, működőképessége omolhat össze miatta, főleg, ha többen is érintettek benne. És a rossz példát látó kicsik is sérülnek. A problémamegoldással, nemi szerepekkel és általában az Élet terheivel való szembenézéssel kapcsolatban kapnak rossz, és sokszor nehezen kitörölhető mintát.

A mértéktelen ivászat nagy teher. Akinek kis mennyiségtől is mindig rossz lesz a közérzete, az szinte védelmet kap ettől a függőségtől. Bár sok ilyen ember lenne! Ám aki bírja, az gyakran a rabja lesz, hiszen a környezet is sokszor tolerálja, akár bátoríthat is rá. Ez különösen férfiaknál figyelhető meg. Kívánom mindannyiunknak, legyen erőnk kiegyensúlyozott élethez!

:-) Kati

alkoholizmusból kitörés1

Férfiak, akik megélik harcos énjüket

kumiteÉszrevettem, hogy a küzdősportot űző férfiak másképpen viszonyulnak magukhoz, a testükhöz és egymáshoz, mint átlag férfitársaik. A küzdelem segít megtapasztalni saját erejüket – amit különösen kezdetben hajlamosak fölé- vagy éppen alábecsülni – és sebezhetőségüket. Átélik a győzelmet és a vereséget, és emberi korlátaikat. Bátrabban bevallják hibáikat, (a valósággal pláne segítő közegben nehéz vitázni)  és sokszor jobban tisztelik egymás erényeit. A shiai-n, a küzdőtéren nincs más, csak ők és a nyers valóság, no meg a bírók, akik felügyelik a fair play-t. Megértésüket, egymás iránti gyengédebb érzéseiket is bátrabban felvállalják, hiszen tudják saját példából, egy megsérült, vagy vesztes férfi mit él át.
Mélyebben EMBEREK az élet bizonyos szegmensében. Tudják, hogy erő és sebezhetőség kéz a kézben járnak. És a bizalom, ami a bátorság alapja. Bizalom a megszerzett képességeikben, az edzőikben, a lehetőségeikben, Istenben és a csapatban, amely tapintatosan félrenézni, és vállt veregetve biztatni éppúgy tud. Vagy őszintén fejet hajtani a siker előtt, hiszen a győztes mindig a csapat hírnevét is fényesíti.

;-)

Zoli

Női Sors

Csak illusztráció

Csak illusztráció

Húsz éves koromig gondtalan volt az életem. A  szülök szerettek bennünket, befejeztem a középiskolát, és még munkát is kaptam. Sajnos az öröm nem sokáig tartott, mert édesanyámat megtámadta a gyilkos kór: a rák, és hamar el is távozott az élők sorából. Én nagyon összetörtem, mert egy igazi jó anya és barátnő volt, akivel megoszthattam minden örömömet és bánatomat.

23 évesen férjhez mentem, majd két évre megszülettek az ikrek: egy fiú és egy lány. Az öröm teljes volt mindaddig, míg egy este arra lettem figyelmes, hogy mintha a lánykám színe megváltozott volna, és nem úgy lélegzik, mint ahogy elvárható. Gyorsan felkaptam, és az orvosi rendelőbe futottam vele. Mire odaértünk, addigra egy kicsit helyrejött. A doktornő azonnal a kórházba utalta kivizsgálásra. Később kiderült, hogy a tüdejéről nem tisztult le a hártya, noha egy hónappal hamarabb születtek, de mivel a súlyuk megvolt, nem tették őket inkubátorba. Sajnos így küszködtünk öt éven keresztül. Aztán jött a legnagyobb csapás, amire soha az életben nem gondoltam volna. A nagynéném temetéséről hazatérve azt kellett meghallanom, hogy a fiam a kórházban van, élet és halál közt. Csak éjfélig bírta a szervezete a küszködést, és akkor meghalt. Mindössze négy éves volt. Halálát emberi mulasztás okozta, mert anyósomék tudták, hogy mit evett meg, és mégsem segítettek rajta, mert sajnálták azt a pár dinárt az autóra. Vagy akár kérhettek volna más segítséget is, hiszen a főút mellett laktak, vagy pedig a szomszédtól, annak is volt autója. Később egy orvostól tudtam meg, hogy a gyomrában mérgezett kolbászt találtak és aznap ette meg.

A rendőrség nem tett semmit, még a boncolási eredmény is eltűnt, mire odaértem. Rá egy évre a lánykámat is elvesztettem, mert nem fejlődött vele a tüdeje, és a szervezet nem bírta el a rá nehezedő nyomást. Ezeken mind egyedül kellett körösztül mennem, mert a gyerekeim apja nem segített.  Talált magának egy másik nőt, és vele múlatta idejét, miközben én a kínok kínját éltem meg a szívemben. A lánykám halála után hét hónapra visszaköltöztem a családi házba, és elhagytam őt.

Egy év múlva megint férjhez mentem, újból született két gyermekem, ismét fiú és lány. Szerencsére ők egészségesek lettek, és már szép nagyok. A kálváriám úgy két évvel ezelőtt kezdődött megint, amikor a lányommal elolvastuk az üzeneteket, amit a férjem oldalán találtunk, az interneten. Sokkoltak bennünket az ott látottak. Én rögtön megkérdeztem  a férjem, hogy ez most micsoda, mi is akar ez egyáltalán lenni, mire ö azt válaszolta, hogy ez semmiség, csak barátság. Sajnos a dolgok csak folytatódtak: este 11 után senki se ülhetett géphez, mert óra pontossággal működött a találkozás. Pár hónap múlva már nem bírtam ezeket, és kifakadtam, hogy legyenek szívesek, és ezt fejezzék be, mire a válasz egy pofon volt. Ez akkor lehűtött annyira, hogy el akartam hagyni, de a lányom kérlelt, hogy ne tegyem, inkább segít, hogy szétszedjük őket. Nemsokára sikerült is megtudni a jelszavát, és olyan szép üzenetet írtam a férjem nevében, hogy egyből letiltotta. Sajnos emiatt maradt egy kis szakadék  köztünk, ami meg van még a mai nap is. A hölgyet is nemegyszer figyelmeztettem, és tudván tudta, hogy mi zajlik a házasságunkban. Ennek ellenére nem volt hajlandó, és csak tovább írogatott neki. Később kiderült, hogy ha igent mondott volna a férjemnek a nő, akkor már rég nem lettünk volna együtt.

Ma némileg elhidegülve, de együtt élek a második férjemmel, két gyermekem apjával.

 

 

Megterhelt Nő

Trishna – avagy az Életfeladat (Mi a Sorsod?)

 

trishna avagy az életfeladatTrishna egy szép, fiatal, indiai lány neve, egyben egy tartalmas film címe is.

A sztori röviden: a lány megismerkedik egy fiatal, gazdag fiúval, Jay – el. Balesetet szenved, és mivel anyagilag bajba kerül, a fiú segít neki és a családjának: munkát ajánl. Trishna elmegy a hotelbe dolgozni, egymásba szeretnek a fiúval, szeretkeznek és Trishna gyermeket fogan. Megijed, és elmenekül.

Ezt később Jay  – úgy vélem joggal – zokon veszi. Ilyen fontos, kettejüket érintő kérdést miért dönt el egyedül a lány? Miért nem ad esélyt a helyes döntésre annak az embernek, aki nélkül ez az új élet el sem kezdődhetett volna, és akivel immáron közös felelősségük lenne a gyermek vállalása és nevelése? (Sajnos a való életben is manipulálnak, önzésből vagy félelemből bánnak néhányan a nők közül helytelenül ezzel a fontos információval. Bár akkor meg kell említenem a felelősségüket nem vállaló fiatalembereket is, akik tetteikkel vallják: a Férfi NEM a felelősség embere. De akkor mié?)

A fiú utánamegy és megtalálja. Elhívja magával, és Bombay-ben együtt új életet kezdenek. Modern, nyugati mintájú, külső kötöttségek nélküli életet élnek. Szeretkeznek, élményeket keresnek, a fiú pénze eltartja őket. Filmforgatásban vesznek részt, Trishna táncolni tanul. Az idill Jay apjának betegségével ér véget, aki agyvérzést kap. Jay úgy indul el, hogy megmondja apjának Trishnával való viszonyát, valószínű hozzájárulását akarja kérni a házassághoz. Trishna boldog, látszik, álma teljesült.

Álljunk meg itt egy pillanatra! A film a tipikus patriarchális férfi-nő viszonyt modellezi. Trishna engedelmes, tisztelettudó és szép. Végig a fiú kezdeményez, de nem erőszakos, csak férfimód erős. Ő dönt fontos kérdésekben, és a lány követi őt. Jay tekintettel van a lányra, igyekszik teljesíteni az álmait, de azoknak határt is szab. Például kijelenti Trishna helyett, hogy az nem akar hivatásos táncosnő lenni. (Én ezzel nem értettem egyet, oké, legyen az ember domináns, de kellő ok nélkül ne korlátozza a másikat. Lehet, meg néha kell is, de annak elfogadható oka legyen.)

Minden másképp alakul.

Az egyik legszebb pillanat a filmből. Titkok derülnek ki, és nyernek megbocsátást

Az egyik legszebb pillanat a filmből. Titkok derülnek ki, és nyernek megbocsátást

Jay-nek vissza kell térnie vidékre apja helyett igazgatni a szállodákat. A modern, liberális szabadságeszmény ütközik a konzervatív, hagyományokhoz hűvel. Bár a pár bizonyos vonalon bűnös életet élt – folyamatosan paráználkodtak – de egyébként őszintén szerették egymást, és végül rendezni akarták kapcsolatukat. Világos, megfelelő hozzáállás kell ehhez, főleg a fiú részéről – az ő ösztönei poligámak – de igazi, nagyon veszélyes, társadalomromboló bűn szerintem nem történt. A rossz példaadást kivéve, mert esetleg mások is követik őket, akik viszont már nem ilyen stabilak belül. Ahol házasságkötés előtt lesz gyerek, és egyikük a később problémák miatt kilép a kapcsolatból. (És ez sokszor a nő! Bár emögött is összetett gondok húzódhatnak meg, ezt nem elemzem most.)  Tettével magára hagyva a másikat, aki szexuális és érzelmi magánya miatt további bűnöket követhet el, és a távozó akár meg is foszthatja egyik szülejétől a közös gyermeket. EZ már mindenképpen rombolná a társadalmat. Na, vissza a történethez!

Jay a vidéki környezetben nem vállalja Trishnát. A lány titkos szeretővé degradálódik, és személye, jogos, női mivoltából eredő igényei egyre kevésbé számítanak. Jay eddigi egészséges dominanciája betegessé erősödik, megalázó dolgokra veszi rá a lányt, végül meg is erőszakolja.

Mindketten ludasak. Jay gyáva – bakker, egy férfi! Nőnél is gáz, de férfiben… – és figyelmetlen. Nem néz szembe vele, mit művel. „Én gondoskodom a lányról, függ tőlem, a hatalmamban van, azt teszek vele, amit akarok” – ha nem is vallja be magának, de ezt gondolja, eszerint él. A végén Trishna sír a szexuális aktus alatt, és erre sem reagál! Holott állítólag szerelmes a lányba! Nem őszinte magához, nem teszi fel a kérdést: merre tartok? Mit csinálok valójában?

És bizony Trishna is vétkes. Elhanyagolja belső igényeit, „orrvérzésig” engedelmes, értelmezésemben bizony nem teljesíti Isten akaratát. Az igény, hogy a férfi „felemelje” magához, asszonyává tegye, és elkötelezze magát mellette, nem pusztán a szíve vágya (egyébként pusztán így is tiszteletre méltó, hiszen nem egyszerűen birtokolni akarja Jay-t, hanem hűségben szeretni mindhalálig), de a leendő gyermekeik, és így a társadalom érdeke is. Jay erejét, képességeit, vezetői adottságát latba kell vetnie ezért a formálódó kis közösségért: a családjáért. Amíg csak szükség van rá, vagyis halálig. Cserébe szeretetet és tiszteletet kap. EZ Isten akarata, úgy vélem. A Biblia erről ír. (Persze ez pusztán tekintélyi alapon nem megy, a szívnek is hajolnia kell felé. És önként, nem kényszerből.)

Mindketten elhanyagolják Trishna jogos igényeit. Egyikük sem hallgat a nő lelki természetében megszólaló Istenre. És Isten könnyen félreállítható – mivel félreállíthatatlan. Az Ő szelíd, halk hangja soha nem szűnik meg szólongatni az embert, mindig a következő lépésre. Akármilyen mélyen is temeti el Őt az ember magában. Jay és Trishna félnek, és lelkileg kényelmesek. Meggyőződésem – jó ez most gáz, hiszen ez nem történt meg, forgatókönyvíró írta meg a történetet – életfeladatuk lett volna a vidéki környezetre pozitív hatással lenni. Példát adni, a bár nem tökéletes, hiszen némileg szabados szexualitású, de mégis emberi módon haladó kapcsolatra. A férfi és nő egyenlő értékéről, akkor is, ha hagyományos szerepet visznek a családon belül.  Hogy az alávetettség nem lenézendő, a dominancia nem túlértékelendő. Értékes lehet a családért mindkettő, és tiszteletreméltó, ha valaki készséges lélekkel hordozza. Mert bizony, teher is, meg öröm is a hagyományos férfi, illetve női szerep. Nem olyan rossz az, ha valaki hordozza az embert, és óvja. Ma sokszor nem annyira konkrétan, inkább potenciálisan. A rendőrség általában jó munkát végez, és a legtöbb magyar ember általában törvénytisztelő.  És ma már fontos, hogy a hordozott szabadsága kellően tág teret kapjon. Egyébként azt is el tudom fogadni, ha a feminista családmodell valósul meg, és azt az erős nő irányítja, a férfi pedig aláveti magát ennek. HA mindenki harmóniában éli ezt meg. Mert a cél a családi harmónia, és nem a patriarchális, feminista, vagy éppen emancipált minta megvalósítása. Ha az kell a békéhez, akár évenként is lehet váltogatni a modelleket. Engem a hideg víz ver ugyan ki minden mástól a patriarchális modellen kívül, de ez én vagyok. Mások úgy élnek, ahogy akarnak.

Ismét a film.

A végletekig odaadó, és így teljesen kifosztott nő

A végletekig odaadó, és így teljesen kifosztott nő. Persze ehhez kell egy lelkileg vak, a saját igényein túlra nem látó férfi is.

Az érzelmileg és szexuálisan végletekig kihasznált Trishna végül megöli Jay-t. Tipikus példa az ÉRTHETŐ de HELYTELEN tettre. Trishna lelke tele kínnal. Ez a mély belső fájdalom teljesen leköti figyelmét, és bizony elfeledkezik arról, hogy nincs egyedül ebben a kapcsolatban továbbra sem, még ha úgy is érzi. Talán itt az ideje – bármilyen nehéz is, ilyen fájdalmas állapotban, de bizony pont ezért ő a legérdekeltebb az előrelépésben – komolyan Jay felé fordulni. Megpróbálni megérteni őt, másképp elérni és bölcsebbé válni. És megint: őszinteség. Magához, és Jay-hez is. Mi történik velünk? Félünk? Jay, a magabiztos férfi is? Mi a megoldás? Jó az az engem (állítólag) szerető  férfinek, hogy én ebbe tönkre megyek? Hogy gyilkos düh van bennem? Hogy ez lassan már-már kitöréssel fenyeget, és majd neki lesz a legfájdalmasabb, hogy a szeretett nő fogja váratlanul megölni? Hogy az ő férfiúi méltósága lassan a porba hanyatlik? Ahelyett hogy egy szál karddal (kapcsolatuk igazságával és szépségével) felvenné a küzdelmet a világgal (a felszínes, ítélkező magatartással szemben) ami Férfihoz méltó tett – gyáva, gerinctelen puhányként kiszolgáltatott kedvesét gyötri a gyilkosságig?

Végül Trishna hazamegy, és békés arccal részt vesz családja életében. Ezen a ponton szimplán hülyének, vagy őrültnek gondoltam. Hogy képes erre? Aztán kiderült. Az eltemetett bűntudat szépen kezdett előjönni, a bűntől való megtisztulás vágya (éneklő gyermekek látszanak a filmben előtte, itt hat az elveszett ártatlanság fájdalma Trishnára valószínű) kiviszi a lányt a faluból, és egy fa alatt ugyanazzal a késsel megöli magát, amivel a fiúval is végzett. Trishna és Jay megbuktak életük feladatában. (Biztos kapnak másik lehetőséget – ha van újjászületés. Ha nincs – a kereszténység ezt tanítja – Isten irgalmában bízhatnak Mennyország ügyben. Legyen hármójuk dolga ez már. Isten HIHETETLENÜL megértő, de nem a végtelenségig elnéző.)

Mindig van új esély. Nem mindig azonnal, de van. ;-)

Mindig van új esély. Nem mindig azonnal, de van. ;-)

Az utolsó gondolatom ennek a szép és nagyszerű filmnek kapcsán: bátornak kell lenni, és kockáztatni kell időnként!

Honnan vették Trishnáék biztosra, hogy mindenki ellenük lesz? Ki tudja, mivé érlelte volna őket személyenként, és családjukat összességében is a kiállandó ellenszenv? Vajon hányan álltak volna melléjük, főleg, ha látják kitartásukat, hitüket, erejüket, és egymás iránti, valószínű mélyülő szeretetüket? Hány hasonló házasság (nem pusztán parázna! Bár persze az is. Tiszteletet, szeretetet és belülről fakadó szabadságot adó) köttetett volna?

Küzdjünk azért, amiben hiszünk! Szükség van rá. A világnak is, nekünk is.

 

;-)

 

Zoli

 

Mint egy oltalmat kereső leányka

Helga (pl.)

Helga (pl.)

Eredetileg Hidas Judit: Hotel Havanna c. könyvéről összefoglaló beszámolót akartam írni. De ennél a történetnél kiakadtam. Nagyon.

Esküszöm, folyt a könnyem. Mert, hogy én magányos vagyok… Jó, vazze, de én egyedül élek. De, Te, Helga…

Annyi minden kavarog bennem. Megint bőgni tudnék. (Egyébként már harmadszor: a történet után, aztán mikor összefirkáltam a könyvet, hogy leírjam a gondolataim, és most, mikor laptopra viszem az anyagot. Vazze, mint egy bőgőmasina.) Igaz, férfisírással, mert nekem csak a könnyem folyik. De azért ez is sírás.

Hogy bogozzam ki ezt az egészet? Talán szálanként.

Mélyen megérintett a szeretetigényed a férjed iránt, egyáltalán, a férfiak iránt. Hiszen, mikor Tomi mellett döntöttél, már akkor megalkudtál. Ha nem szerelem, legalább társ, és persze gyerek.  Ki tehet róla, hogy ez az oltalmat kereső lányka (mert nem Imi az, akire Judit a végén írja, hanem bizony Te, Helga. Oké, világos, azért tudjuk, mert Judit ezt akarta; nem vagyok lángész, belátom) ilyen boldogtalan? Igen, Ő. Az Isten. De Ő felelősséget is vállal érte! Nem hiszitek? Olvassátok el a tökös ácslegény történetét a négy kis könyvecskében! Minden Újszövetség velük kezdődik. A kínhalálig vállalta a felelősséget. Messze a józan mértéken túl, az őrült emberiség őrült szükségéhez mérten. És ez azóta sem változott, tök mindegy, mivel áltatjátok magatokat! Tömören itt és most: ha nem nyitsz ablakot, nem jön be a friss levegő. Ha mindig jó levegőt akarsz, rendszeresen ablakot kell nyitni. Ennyi.

Hidas Judit: egy merész és őszinte, bölcs nő. Vajon mivé érik még?

Hidas Judit: egy merész és őszinte, bölcs nő. Vajon mivé érik még?

Szegény, boldogtalan, tanácstalan, homályban keringő leányka! Még átkozott csatornát is használ Ő, csak hogy segítsen: ráébresszen a fájdalmas igazságra. (Érted? Szinte bűnt cselekszik érted! Lehet ennél szerelmesebb valaki? Igen, van ilyen. Ha Judit azt hiszi, ezt csak ő találta ki, hát nem úgy van. Tessék elolvasni, amikor Saul az endori jósnőhöz fordul, és a halott Sámuel próféta szelleme – holott tiltott dolgot tesz a király! – mégis megjelenik neki, és eligazítja. Csak ebből nem szabad rendszert csinálni! Okkal nem használunk bizonyos csatornákat.) Mert még a kínzó valóság is jobb, mint ez a kétségbeesett, őrlődő, értelmetlennek tűnő szenvedés, a reménytelen reménységé. A forrástól két lépésre szomjazni. Rá kell mutatni a láncokra, amelyek nem engednek inni. S amelyek feloldásához valószínű éppen el kell távolodni a forrástól, s ki tudja, milyen messzire!

A szívem hasad meg érted, Helga. Nagyon szívesen megvigasztalnálak, és nem azzal az önző férfivigasztalással, amit mi, férfiak érteni szoktunk ezalatt. Igaz, annak azért szabályai vannak. Pl. végig nyilvános helyen kell lennünk. Mert ha így kitárnád a szíved, mint ahogy Judit tette veled… és ő vonzó nőnek írt le. Márpedig tíz méterrel a zuhatag előtt elég naiv dolog abban hinni, hogy a csónak emberi erővel még megállítható… És végül is férjes asszony vagy. Meg egy vigasztalásból nem következik elkötelezett kapcsolat. Csak a kaland és az élmény kedvéért meg nem dugok. Akármilyen szép is lenne. (Rossz pasi meg nem vagyok.) Az Isten úgyis sokkal szebb – csak eleget kell Vele lenni. Ezek fontos szabályok. Szabályok nélkül meg nincs gerinc!)

Bárcsak nagyobb hitem lenne, hogy segíthessek! Nem neked, Helga, te nem létezel. Hanem akikről Judit mintázott.

És férfiaknak is. Mert fázunk sokszor mi is.

(reménykedő szmájli)

Azt mondjátok, érzelgős vagyok? Mondjátok.

 

Zoli

Igen. Így néz ki a könyv.

Igen. Így néz ki a könyv.

Abigail Smith utolsó üzenete

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Abigail

 

 

Ez az igazi kegyelem: a Törvény él, és az Élet mégis halad tovább. Felöleli a bűnt, és miközben ismét tisztára mossa (igen sokszor szenvedés által) Isten szép üzenetét sugározza szét: „Bízzatok, Atyátok szeret! Nem feledkezett el rólatok, a pokolba is kész utánatok menni. Csak higgyetek benne! Legalább egy picit.”

Zoli