A hajnali napfény csillan az Otellón. A szőlő neveket sorolom. Otelló, Oportó. Szlanka, Zalagyöngye Szőlő kertek kiráynője. Apám ma reggelire nekem ezt a fürt szőlőt küldte. A múltból a jövőbe. Ne legyek éhes. Ad tartást, hogy tavasszal megmetszettem, nyáron a felesleges hajtásokat tördelgettem. Most pedig segít az éhségemen egy fürt szőlő egy falat kenyérrel. Nem olyan régen, lasssan lépegetett mellettem, a karomra támaszkodott és mutatta, a metszőollót, hogyan használjam, élezzem. Volt idő, amikor ez csak az ő területe volt. Aztán apránként beengedett. A tudásait átadta nekem. Van mikor elbizonytalanodom, olykor el is kedvetlenedek. De idén például édesebb a Szőlő kertek királynője. Rádöbbenek, meghatódom, én voltam ez az ő életében :) Kati
Címke: példa
Apa, korosodás
„Már én leszek a fióka.” -mondta apám a mikor a szájába a gyógyszert adtam. Vissza emlékeztem, amikor kicsi voltam, mennyire vártam, mikor jön már a munkából haza. Most ő vár ennyire, hogy mikor jövök már hozzá. Emlékszem kicsiként milyen erősnek láttam. Most ő kérdezi, mit dolgoztam? Erősnek tart, amiért ilyen sokat dolgozom és őt is ellátom. Ezek a dolgok elgondolkodtatnak. Tarthatjuk szépnek, szomorúnak, meghatónak. Örülhetünk, hogy átélhetjük, mert gazdagabbá válunk érzelmileg általa. Aki fiatalabban hal meg, az bizony ennek az átéléséről lemarad. Nem adatik meg neki, hogy megtapasztalhassa és ezektől is bölcsebbé váljon. A megható, szomorú dolgok keményebbé, erősebbé tesznek, edződik a lelkünk és bölcsebben, higgadtabban látunk rá mindenre. Szokták gyakran mondogatni, ahol eltörtél ott leszel erős. Igen megedződünk a nehézségektől. Sőt azt is hallani: „Ami nem pusztít el, az megedz. Valóban, aki eljut olyan korig, hogy a gyereke válik a segítőjévé, az átélhet sok ilyen helyzetet. Többek közt a legnehezebb a társ elvesztése. Amíg van társunk remélhetjük, hogy betegségeinkben ő lát el. Ám aki egyedül marad, önmagát kell betegen ellássa, illetve a gyerekire kell hagyatkoznia. Remélhetőleg hat a példa, amit látott és számíthat az utódaira ha baj van. Hiszen tudjuk minden szótól többet ér a mutatott példa. :) Kati
Bódult elmék
Miért is bódítja magát a nép? Fiatalon az ügyetlenkedéseiket szeretnék palástolni a bulikban. Bátorságot meríteni, a szégyentől szabadulni. Minél felnőttebbnek, vagányabbnak mutatkozni. (Ma már a lányok is!) Később is egy módja annak, hogy lazuljanak (megtanulható, szokássá tehető, sajnos.) Majd korosodva a mindennapos (számlák befizetése, gyereknevelés, munkahelyi és házastársi elhidegülés miatti) feszültségtől, szorongástól való oldódás módja.
Ha gyakran alkalmazzák, egyre többször a kellemes élmény hozzákapcsolódik. Aki pedig megszokja, egyre nehezebben tudja mellőzni. Rövidesen azt veszi észre, hogy 15 éves korától a 30-as éveire már beszűkült erre az oldódási útra. A korosabbak gyakran a lehangolt időszakaikat vészelik át, veszteségeiket gyászolják itallal. Az öregedéssel szembesülők pedig erőt remélnek meríteni az alkoholból. Minden családban előfordul olyan, aki függővé vált ettől a szenvedélybetegségtől. Akár olyan szintig is képes eljutni sok ember, hogy már az életét kockáztatja, csak azért, hogy ismét ilyen laza, oldott, bódult állapotba kerülhessen!
Bizony, ez a módosult tudatállapot nagy áldozatokat követel. A fogyasztón kívül a mellette élőt/élőket is terheli, mégpedig nagyon komolyan, családok egzisztenciái, működőképessége omolhat össze miatta, főleg, ha többen is érintettek benne. És a rossz példát látó kicsik is sérülnek. A problémamegoldással, nemi szerepekkel és általában az Élet terheivel való szembenézéssel kapcsolatban kapnak rossz, és sokszor nehezen kitörölhető mintát.
A mértéktelen ivászat nagy teher. Akinek kis mennyiségtől is mindig rossz lesz a közérzete, az szinte védelmet kap ettől a függőségtől. Bár sok ilyen ember lenne! Ám aki bírja, az gyakran a rabja lesz, hiszen a környezet is sokszor tolerálja, akár bátoríthat is rá. Ez különösen férfiaknál figyelhető meg. Kívánom mindannyiunknak, legyen erőnk kiegyensúlyozott élethez!
:-) Kati