Címke: virtus

Virtus

– Utolsó öt! Ichi, ni, san… – az edző a másfél órás edzés végén, szinte rekedten a sok elkiabált utasítástól még vezényelte az ütéseket.

– Fáradtak vagytok? – állt meg az ötödik ütés után a két sor előtt. Egyik sor ütőpárnát tartott maga elé, másik ütött, de gumikötéllel tette nehezebbé az ütések kivitelezését.

– Hát… – senki nem merte mondani, hogy: “igen”.

– Nem baj, még egy kis kata! – mondta szinte mámorosan a mester. Élvezte, hogy a legvégsőkig elvitte a tanítványait, és újra és újra bebizonyíttatta velük, hogy túlszárnyalhatják addigi korlátaikat.

Megvolt a formagyakorlat is. Sorakozó.

– Mi a karate gerince? – kérdezte búcsúzóul a mester.

– Tisztelet, akarat, szorgalom… – hallatszottak innen is, onnan is a dójó kun szavai.

A mester csak legyintett.

– A VIRTUS! Hogy küzdjél, és ne add fel! Állj talpra, és kezd újra ha nem megy is! Mert majd fog.

Intett a kijárat felé.

– Hétfőn hat óra! Egészségetekre!

virtus

American Sniper

sniper1Egyszerűen ezt a filmet nézve teljesen szükségtelennek érzem, hogy cáfoljam a feminizmus (kivéve az értékelvű feminizmus) és kistestvére: az emancipáció (amely valójában egyoldalúan női emancipációt jelent, és ezért kell némi iránymódosítás, vagy jön a kisodródás.) tévedéseit, mantraszerű önigazoló, női ego-tornyozó (attól vagyunk értékesek, hogy jobbak vagyunk a férfiaknál) igazságait, melyekről egyre nyilvánvalóbb, hogy mindig is féligazságok voltak. És akkor még a hazugságokról nem is beszéltem.

Aki ezt a filmet nem érti, annak én is hiába magyarázom. Clint Eastwood egyszerre régimódi és kőmodern. Tudja mi a szélesség és magasság, hol van a lent és merre található a fent. És mi az a Bent, ahol még évek múlva is rezeg a légkalapács visszaütése.

Képes elmesélni (Bradley Cooperen keresztül, aki bemutatja – és fogalmam sincs, hogy csinálja, de megteszi) mi az, hogy: Férfi.

sniper4

 

 

Amerikai mesterlövész

Chris Kyle, akinek élete szolgált a film alapjául, feleségével. Mindketten  nagyon sok áldozatot hoztak a népért, melynek tagjai.

Chris Kyle, akinek élete szolgált a film alapjául, feleségével, Taya Kyle – al. Mindketten nagyon sok áldozatot hoztak a népért, melynek tagjai.

 

Zoli

 

 

Férfiak, akik megélik harcos énjüket

kumiteÉszrevettem, hogy a küzdősportot űző férfiak másképpen viszonyulnak magukhoz, a testükhöz és egymáshoz, mint átlag férfitársaik. A küzdelem segít megtapasztalni saját erejüket – amit különösen kezdetben hajlamosak fölé- vagy éppen alábecsülni – és sebezhetőségüket. Átélik a győzelmet és a vereséget, és emberi korlátaikat. Bátrabban bevallják hibáikat, (a valósággal pláne segítő közegben nehéz vitázni)  és sokszor jobban tisztelik egymás erényeit. A shiai-n, a küzdőtéren nincs más, csak ők és a nyers valóság, no meg a bírók, akik felügyelik a fair play-t. Megértésüket, egymás iránti gyengédebb érzéseiket is bátrabban felvállalják, hiszen tudják saját példából, egy megsérült, vagy vesztes férfi mit él át.
Mélyebben EMBEREK az élet bizonyos szegmensében. Tudják, hogy erő és sebezhetőség kéz a kézben járnak. És a bizalom, ami a bátorság alapja. Bizalom a megszerzett képességeikben, az edzőikben, a lehetőségeikben, Istenben és a csapatban, amely tapintatosan félrenézni, és vállt veregetve biztatni éppúgy tud. Vagy őszintén fejet hajtani a siker előtt, hiszen a győztes mindig a csapat hírnevét is fényesíti.

;-)

Zoli

Budoka: egy férfiasan családias közösség 2. rész

Sensei Pál Tibor folytatja:

sensei Varjú Gyula, 5 danos mester

sensei Varjú Gyula, 5 danos mester

Az út a saját dojó – hoz úgy folytatódott, hogy edzői tanfolyamot végeztem el, de akkori mesterem (Varjú sensei) mellett már a gyakorlatot elkezdtem megszerezni. Falun oktattam, de megbízhatatlan volt a megjelenése a karatékáknak. Három éven keresztül Felsőcsatáron edzősködtem, aztán Vaskeresztesen kellett folytatnom a helyi óvoda tornatermében. Ekkor versenyen még úgy álltak ki a tanítványaim, hogy az általam felkészített, de Varjú sensei dojó – jához tartozó versenyzők. Aztán a csapatlétszám nagyon lecsökkent, és eljöttem Kőszegre, ahol amúgy is élek. Három gyerekkel kezdtük a Bersek iskola egyik arra alkalmas termében. Igen, a Máté volt az egyikük. Jöhetne megint… Mára harmincnégyen vagyunk, Szombathelyen pedig hat emberrel működik a Budoka. Nyolc év alatt ottani egyik tanítványom elérte az egy kyú fokozatot (Három csíkkal jelölt barna öv), halad a mestervizsga felé. Koltai Kadosának hívják. De ehhez több edzés kell, heti két edzéssel nem lehet mesterré válni.

Segédedző(k) kellenének, mert bizonyos létszám felett már nem lehet az egyes tanítványokra annyira odafigyelni. Egy edzőnek egyszerre túl sok tanítvány nem való, akkor a tanítványok és a csapatlégkör miatt jobb inkább egymás után több edzést tartani. A légkör személyesebb marad, és egyénileg lehet (mert kell is) közben figyelni a tanítványokra. A minél több, nem feltétlen kívánatos. Kivéve, ha van segédedző.

Különlegessége a Budokának, hogy itt nincs korosztályok szerinti szétbontás, a legkisebb és a legnagyobb egyszerre edz. Igaz, egy kicsitől a fekvőtámasz nincs olyan szigorúan számon kérve, mint a nagyobbtól, bár a nagyobbak meg maguktól várják el a minőségibb munkát. A gyerekek a nagyobbakkal közösen edzve természetesnek veszik, hogy tőlük ugyanannyi (bár nem teljesen ugyanúgy) van elvárva, és teljesítik.

A legifjabbak

A legifjabbak

Rendszeresen alkalmazom azt az oktatói módszert, hogy a haladók közé kezdőket teszek. Akár technikák gyakorlásánál, akár kata tanulásánál. Jobbról-balról láthatják a (vélhetően) helyes módját a végrehajtásnak, és hozzászoknak, hogy nem megy minden egyszerre, másolni kell, rá kell bízzák magukat a természetes ösztöneikre, (testérzékelés, belső kép alkotása a látottakról és annak személyes gyakorlattá alakítása – más látni valamit, és más megcsinálni). A különböző tudású, és korosztályú tanulók fel vannak egymáshoz zárkóztatva, össze vannak hangolva.

Bevallom, az önálló dojó megalapításától féltem először, de a mesterem biztatott, hogy ő maximálisan segít. És létrejöttünk, működünk, hivatalosan 2011 – től, mint közhasznú egyesület. Van öt magyar bajnokunk, Európa bajnok felnőtt harmadik helyezett. Ne vigyorogj, nem mondom meg, ki az. 2013 –ban hat versenyen, melyben két nemzetközi, három magyar bajnokság, egy megye bajnokság volt, 30 aranyérmet, 31 ezüst és 43 bronzérmet szereztünk. És ugye, a Budoka csapatának nagyobbik része nem versenyzik. Mert például olyan fiatal még. Sokan félnek versenyezni, holott meg lehet tanulni. Hozzá lehet edződni a pofonokhoz, és a Shotokan nem K1 ketrecharc. Itt van szelleme a küzdelemnek.

Másik téma – nyári táborok. Ábrahámhegyen immáron hetedik éve megyünk, két turnusban. Napi három edzés, ebből a reggeli, az egy lazább, átmozgató, ott szoktunk botos katát gyakorolni. Strandon edzünk, ebéd előtt erőnléti edzés, késő délután kombinált, kata, kumite, erőnléti edzés. Tavaly alakult úgy először, hogy a strandon edzettünk, és bízom benne, te pedig rábólintottál, hogy a mások előtti munka jót tesz a tanítványok személyiségének. Mernek hibázni, újrakezdeni, a vizsgákon természetesebben viselkednek, jobban megtanulnak koncentrálni a megadott feladatra.

Edzések közt szabad program van – kivéve a netezés, tévézés. Az nagyon mértékkel és a hazatelefonálás is meghatározott időben. Lehet a faluval ismerkedni, sétálni, fagyizni, strandolni, jó strandja van Ábrahámhegynek. De mindig tudnom kell, ki hol van, ki kiért felel. (Gyerekek esetében.) Aszketikus jellege van a tábornak, bár az este a nagyobbaké és a férfiaké. Közös beszélgetés, mértékkel iszogatás (kivéve… , hát a vizsga előtti este ki kellett engedni a feszültséget. Akkor volt éjjeli edzésen a karatemester a tanítvány hátán, „gyí te, paci”; vagy a karatéka belefutott a bokorba. És nem emlékezett rá másnap! :-) Igaz, egy évben egyszer van ilyen este.) Nők is összejöhetnek külön, beszélgethetnek, de eddig igény nem mutatkozott rá, ők amúgy is kevesebben vannak jelen.

Sokan nézték a strandon az edzést, még nem mertek beállni. Volt, aki kérdezte, hol edzhetne a gyereke, kiderült, hozzánk messze laknak, semmi gond, szívesen elirányítottam a hozzájuk legközelebbi dojó-hoz. Sőt, nekem nagy élmény volt Attilával találkozni, aki soproni fiatalember, egy danos mester, rendkívül szerény, és mégis öntudatos, a tudása pedig valóban mesterszintű. Már edzettetek vele, volt is partnered. Ja, akkor fáradtál úgy ki, mentálisan is. Igen, van mire figyelni edzésen, pláne edzőtáborban, amikor lemegyünk a dolgok mélyére. Egyébként ő is edző, egyelőre hat tanulóval.

Belső hagyományainkról pár szót. (Ezekrők kép nem készült, intim, hétköznapi jelenetek, nem szokás megörökíteni az ilyeneket. Az interjú kedvéért nem játszottuk el, hogy Mikulás vagy Szilveszter van)  Mikuláskor (ezer helyen alkalmazzák, nekünk is tökéletesen megfelel a módszer) maximum és szerény összeghatárral megajándékozzuk egymást. Kalapból nevet húzunk, és ki mit gondol, ajándékoz. Tavaly kezdtük, és rendszeresen szeretnénk évzáró bulit tartani. Közös szülő – gyerek edzés volt, aztán az edzőteremben asztalt állítottunk fel, és mindennapi edzéseink helyszínén, mint egy második otthonban, jót ettünk-ittunk, beszélgettünk, nevettünk. Egyébként a dojó az a hely, ahol edzünk. Tehát ha itt, a konyhában nekiállunk edzeni, a konyha dojó – vá válik.

A szülők is egyre inkább vonódnak be a Budoka működésébe, egyre többen vállalnak szerepet különböző feladatokban. Nyílt utcán is szoktunk futni, utcát kell keresztezni, nem kérdés, hogy a nagyobbak figyelnek a kisebbekre, az asztmás gyerekkel hátramarad valaki, ő se érezze magára hagyva magát; a kemény férfias karakter mellett hangsúlyos az egészséges mértékig gondoskodó hozzáállás. Mert viszont senki helyett semmit nem helyes megtenni. Küzdje ki maga az eredményt!

Pillanatok a dojó belső életéből. Fiatal karatéka születésnapos volt, megtudtuk, tapssal felköszöntöttük, jó bizonyítványt vitt haza a másik, őt is megtapsoltuk. Személyes figyelemmel vagyunk egymás felé. Bensőséges a légkör, és ez épül a jövőben is, mert ez célunk.

Közösségi szabályok, melyekhez szépen hozzá lehet idomulni: Pl. vizsgán nem csak a saját teljesítménnyel foglalkozunk, megvolt, spuri haza! Mindenki marad a vizsga teljes végéig. Megtiszteljük egymást a figyelmünkkel, hiszen aki vizsgázik, éppen bizonyít, élete egyik legkomolyabb erőfeszítését végzi. A másik teljesítménye is van annyira fontos, mint a sajátom. Mert ő is van olyan fontos ember, mint én.

A másik örömének is örülünk. A másik bánatában is osztozunk.

Személyes élményemet had szúrjam ide. Nyári táborban történt, hogy egy váratlan helyzetben két felnőtt karatéka csaknem összeverekedett. Leállítottad a dolgot azonnal, és az ő csapatuk közösen kapott büntetést. Mivel háromfős csapatban dolgoztunk akkor, a vétlen harmadik is –  bizony – szívott. Ez akkor éppen én voltam. Katonaságnál bevett módszer, a csapat közösen szív, közösen megy kitüntetésre. Mert a másik akkor is csapattársam, akkor is tanulótársam vagy barátom, ha éppen büntetést kapok miatta. A bajban is társak is vagyunk. Megmondom őszintén – megtiszteltetés volt azokat a büntető köröket futni a társaimmal. Ha többedszer fordult volna elő, akkor azért megkérdeztem volna, ez most miért jó nekik, de szóba se került hasonló helyzet. Az is igaz, hogy néha odaütsz: egyik fiú bottal olyat kapott a combjára, amikor hibázott, hogy bekékült, én is kaptam olyan gyomorütést, hogy fél percig próbáltam utána levegőt venni. De ez is kell, a fájdalmat is meg kell szokni. Viszont a Budoka akkor se Spárta! Mert ilyen esetek jó, ha félévben egyszer fordulnak elő. Szóval nem ütsz-versz senkit. Nem edzői módszer.

 

Kiegészítés: Shotokan karate felnőtt övfokozatok.

10-9 kyú: fehér öv.

8 kyú: sárga öv

7 kyú: narancssárga öv

6 kyú: zöld öv (innentől fogva egy vizsgán már csak egy fokozatot lehet teljesíteni)

5 kyú: kék öv, egy fehér csíkkal

4 kyú: kék öv, két fehér csíkkal

3 kyú: barna öv, egy fehér csíkkal

2 kyú: barna öv, két fehér csíkkal

1 kyú: barna öv, három fehér csíkkal

1-9 dan fokozatok: mindig fekete öv, a fokozat külön jelölése nélkül

;-)

Zoli

Alekszej, a rivális

Nem, nem ő az. Emellett a srác mellett vért kéne izzadnom, ha a fellépése is van olyan, mint a külleme. De azért vannak takltikák, játszmák, és ő is lehet kialvatlan...

Nem, nem ő az. Emellett a srác mellett vért kéne izzadnom, ha a fellépése is van olyan, mint a külleme. De azért vannak taktikák, játszmák, és ő is lehet kialvatlan…

A közeli Sparban dolgozik. Fiatal, energikus fiatalember, kellő önbizalommal. És nem engedi át a háremét csak úgy. Mert a szelet ő is szereti csapni a kolléganőinek.

Először akkor figyeltem fel rá, amikor Sonjával visszajöttek a boltba – valamit be kellett szerezniük a közelből. Sonja (izgalmas, szőke, szerb nő, kb. 50-es, és egyértelműen domina. Flört igen, de vele élni…. brrrr. Inkább Szilvi, az egyetlen magyar lány. Kedves, mosolygós, bogárszemű, okos, szívós és szép. Nő a javából.) – tehát Sonja vele nevetgélt, és váltott pár bizalmas pillantást. Tegnap ugyanezt velem csinálta. Khm.

Na jó, én a feleségemen kívül úgysem akarok más nőktől semmi egyebet, mint némi flörtöt. Nincs telefonszám, nincs randi és nincs szex. Bár egyszer-kétszer hajszálon múlott, de szerencsére a nőknek is vannak erkölcseik. Vagy szimplán bátortalanok, de legalább nem volt okom összeomlani önmagam (és a Megváltóm) előtt. Végül is nekem igazából mindegy, miért maradhattam erkölcsös. Ami fontos: az maradhattam. Tehát: osztozom én a hölgyeken szívesen. Alekszej úgyis fiatalabb, naponta együtt van velük, meg minek a fölösleges konfliktus?

Hát ezt a fiatalember nem így gondolta. Egyébként semmi rendkívüli: egy, az utamban felejtett bevásárlókocsi, ha ő van a pénztárnál, finoman várat: éppen segítenivalója akad másnál, vagy megbeszélnivalója a szomszéd pénztárossal. Türelmes fickó vagyok, hagyom a szúnyogokat, had döngjenek. Az elefántbőr sokat kibír. Azért a bevásárlókocsit odébb toltam, ha Alekszejnek kell, majd utánamegy, a pénztárnál nem helyezkedem türelmes, várakozó pózba, amíg beszél – tudd, csak barátom, hogy most más dolgod lenne, mint trécselni. Stb. Ha a karate edzőm lenne a helyemben, ő fele ennyit se várna – öreg, itt munka van, a kisebbrendűséged ne most kompenzáld!

A fiú is tart picit tőlem. Nem meri a korlátokat túlságosan feszegetni, én meg hálás vagyok, hogy nem kell böszmébe átmennem. Szívesen elhordozom mások terheit – egy bizonyos mértékig. Ha Alekszej törleszteni akar, mert a kolléganői zavarba jönnek (és nem kellemetlenbe!) a bókjaimtól , hát tegye. Amíg igazán durvába nem megy át. Nem szeretnék morci lenni rá. Konkrétan a parkolóban megejtett pár pofon során én is kaphatok. És én vagyok az öregebb. Ha pedig én töröm el az ő orrát, hogyan nézek legközelebb a szemébe?

Szóval jobb észnél lenni.

;-)

Zoli

Harc a nők kegyeiért. Nem, mi nem így csináltuk volna. Két átlagférfi ökölharcából a méltóság az első, ami elvész. Szinte mindig durva, közönséges, és ijesztő. Néha mégis meg kell tenni. Szerencsére csak nagyon néha.

ui.: Neeem, ez az ügy kettőnk közt véletlenül sem olyan egyszerű, mint hittem. Gondoltam, udvarias leszek és figyelmes; Alekszej majd látja, hogy nem hordom fenn az orrom, szépen kiegyezik velem, és leszünk cimbik. Ez a srác nem ilyen. Háromszor zsebelte be fölényesen az udvariasságom és visszahúzódásom. Nem lett tőle együttműködőbb, sőt átment vagány pöffeszkedőbe.

Nagyon kíváncsian várom a mai bevásárlást. Remélem, Alekszej dolgozni fogsz. Remélem, összefutunk. Nos, érzem, ahogy az adrenalin elárasztja a véremet, és szaporább a pulzusom. Mmm, izgalmas élni. Jó férfinak lenni.

Ui2: Ember tervez, Isten meg az orrára koppint szelíden. Alekszej ma elbűvölő volt. Na, nem a „nyelvem a fenekedben” módon, egyszerűen csak normálisan, tisztelettudóan és együttműködően viselkedett. De jó, hogy nem kezdtem dölyfösen, törleszteni akaróan viselkedni! Mert ez a vágy volt a szívemben. Nos, ha beáll az ismeretségünk egy elfogadható szintre, én örülök, hogy elfelejthetek egy lényegtelen konfliktust, és nem kell felemlegetnem egy jelentéktelen kakaskodást.

Hála neked Béke Királynéja, Szent és Alázatos Úrnő, hogy közbenjártál értünk! Te igaz és tiszta NŐ.

Kumite (harc)

kumite

kumite

Történeteket mesélek el, amelyeket eddig megéltem. A karate nagyon fontos eleme a harc, és szerintem az az igazi karatéka, aki időnként versenyre is jár. A pofonokat, rúgásokat egy idő után meg lehet tanulni elviselni (bár a lehetőségüket sosem lehet teljesen megszokni.) Harci szellemet, virtust, igazi a karatéhoz méltó szellemiséget viszont csak ott lehet igazán begyakorolni. 

Valamikor állítólag nem tartottak versenyeket, mivel ott az egyik félnek fel kell vennie a támadó, az agresszor szerepét. A karate pedig szigorúan csak önvédelemre, vagy a kiszolgáltatottak védelmére való. Ám elég komikus lenne versenyen a három percig egymással szemben álló karatéka, majd az idő letelte után megdicsérnék őket, hogy a karate do – ból jelesre vizsgáztak, ám konkrétan igazi harci tapasztalatot nem szereztek.

Az első élményem volt, mikor felfedeztem az erőmet. Az addig rettegett férfi, agresszív-pusztító erőt. Amit a Shotokan karate kifejleszt, tökéletesít, spiritualitást és erkölcsöt rendel hozzá, és teljes kontroll alá von. Egy fekete öves mesternek a teljes erejű ütését meg kell tudnia állítania ellenfele orra előtt egy icipicivel. És még számos módon vonja az edzés a testet és az ösztönöket a tudat kontrollja alá. Megismerteti, erősíti, fejleszti, és szabályok közé tereli.

Amikor rájöttem, hogy erősebb vagyok, mint hittem, mintha gátak szakadtak volna át bennem. Elöntött a lehetőségek a belső energiák mámora. Ez a kezdő karatékák egyik veszélyes időszaka, ok nélkül bajt keverhetnek, csak hogy átéljék, a “hatalmas és erős vagyok” élményét. Én is éreztem rá késztetést, szerencsére jól működtek a fékek, komoly baj lett volna, ha indokolatlanul használom az újonnan megszerzett erőmet.

A még megformálatlan erő

Idővel ez csitul, de emlékszem, amikor egy versenyre készülve csak “terminátornak” hívott az egyik néző lány. A versenyen aztán találkoztam a tudattalanba merült, és akkor felbukkanó korlátaimmal: a sérüléstől, szégyentől és fájdalomtól való félelmekkel. Szánalmas kumitét mutattam be, és egy ezüst érmes kata (formagyakorlat) után a közönség udvariasan kerülte a tekintetemet, nem akarta látni benne a megszégyenülést. Fontos állomása volt életemnek.

Tanítóm, Pál Tibor sensei mesélt róla, hogy a versenyek világa változó. Egyrészt az élő harcot nem lehet teljesen zárt szabályok közé zárni, túl élő, kreatív és pergő, másrészt mindig vannak vitatott helyzetek, és sokszor kérdés, még mi fér bele az etikus küzdelembe. Ezért sem szívesen bíró.

Aztán a szerencse forgandó, a ma bajnoka a holnap vesztese lehet, és ha nem kapaszkodik bele lelkében Gichin Funakoshi bölcs szavaiba, miszerint “nem a győzelem vagy vereség, hanem a gyakorlás általi személyiségfejlődés a karate igazi értelme”, bizony nehéz lehet túltenni magunk egy – egy rossz szérián. Melyek egyébként remek tapasztalatot jelenthetnek új ellenfelek, küzdési stílusok, állóképesség, és személyes fejlődésünk új irányai felé.

Hosszú ideg nem kumitéztem. Ma megtehettem mesterem jóindulatából. Sokat kaptam érte, és jogosan. Vaddisznó stílusban küzdöttem, a sensei ki is jelentette, ezért versenyen leléptetnek. A karate nem ez. Itt professzionális ütések, rúgások, és ezek kombinációi vannak. EZT kell bemutatni a shiain. Nem utcai “beverem a pofádat, és magam alá gyűrlek, köcsög” típusú, nevet nem is érdemlő akármit. Mivel gyakorló ellenfelem, Attila, bár intelligens és kreatív ember, de kellő mennyiségű tapasztalata nem lévén, átvette a “stílusomat”, ezért ő is intést kapott. Persze féltette magát: lefogta a karom, földre vitt, birkózott, ki akart zökkenteni orrszarvú módszeremből. Egyébként így is ő győzött, a nagyobb tapasztalat, jó helyzetfelismerés és a pontos ütések meghozták eredményüket.

A kész szobor. Elérhetetlen, de törekedni mégis kell rá. Igaz, ide már kevés a karate do. Ide már kereszténység is kell.

Utána a fiatalabb Dominik jött párba, ő nem igazán volt ellenfél. Kevesebb tapasztalata, és a tömegem, a korom, és vad taktikám (rögtön támadni, ha lehet, lerohanni) megijesztette. Ő nagyot csalódott magában. Legközelebb passzívabb harcosnak kell lennem. Egy shotokan harcos eleve inkább az, másrészt nem kéne megtörni egy fiatalember lelkét, önbizalmát. Nyerni nem engedem csak úgy, de másképp állok hozzá, érezze, ha küzd, van esélye.

Gyakorolnom kell. A bennem lévő Kraftnak Spiritté kell fejlődnie. A ma még tuskó férfit, nemes és erőteljes szoborrá kell faragni. Évek munkája lesz.

Nem baj, mert hogy is mondták a Mondoshalanok az Ötödik Elemben? “Az idő nem számít.” 

A Jó-ra mindig van elég idő, csak bölcsen kell kihasználni!

 

;-)

 

Zoli