Nem, nem ő az. Emellett a srác mellett vért kéne izzadnom, ha a fellépése is van olyan, mint a külleme. De azért vannak taktikák, játszmák, és ő is lehet kialvatlan…
A közeli Sparban dolgozik. Fiatal, energikus fiatalember, kellő önbizalommal. És nem engedi át a háremét csak úgy. Mert a szelet ő is szereti csapni a kolléganőinek.
Először akkor figyeltem fel rá, amikor Sonjával visszajöttek a boltba – valamit be kellett szerezniük a közelből. Sonja (izgalmas, szőke, szerb nő, kb. 50-es, és egyértelműen domina. Flört igen, de vele élni…. brrrr. Inkább Szilvi, az egyetlen magyar lány. Kedves, mosolygós, bogárszemű, okos, szívós és szép. Nő a javából.) – tehát Sonja vele nevetgélt, és váltott pár bizalmas pillantást. Tegnap ugyanezt velem csinálta. Khm.
Na jó, én a feleségemen kívül úgysem akarok más nőktől semmi egyebet, mint némi flörtöt. Nincs telefonszám, nincs randi és nincs szex. Bár egyszer-kétszer hajszálon múlott, de szerencsére a nőknek is vannak erkölcseik. Vagy szimplán bátortalanok, de legalább nem volt okom összeomlani önmagam (és a Megváltóm) előtt. Végül is nekem igazából mindegy, miért maradhattam erkölcsös. Ami fontos: az maradhattam. Tehát: osztozom én a hölgyeken szívesen. Alekszej úgyis fiatalabb, naponta együtt van velük, meg minek a fölösleges konfliktus?
Hát ezt a fiatalember nem így gondolta. Egyébként semmi rendkívüli: egy, az utamban felejtett bevásárlókocsi, ha ő van a pénztárnál, finoman várat: éppen segítenivalója akad másnál, vagy megbeszélnivalója a szomszéd pénztárossal. Türelmes fickó vagyok, hagyom a szúnyogokat, had döngjenek. Az elefántbőr sokat kibír. Azért a bevásárlókocsit odébb toltam, ha Alekszejnek kell, majd utánamegy, a pénztárnál nem helyezkedem türelmes, várakozó pózba, amíg beszél – tudd, csak barátom, hogy most más dolgod lenne, mint trécselni. Stb. Ha a karate edzőm lenne a helyemben, ő fele ennyit se várna – öreg, itt munka van, a kisebbrendűséged ne most kompenzáld!
A fiú is tart picit tőlem. Nem meri a korlátokat túlságosan feszegetni, én meg hálás vagyok, hogy nem kell böszmébe átmennem. Szívesen elhordozom mások terheit – egy bizonyos mértékig. Ha Alekszej törleszteni akar, mert a kolléganői zavarba jönnek (és nem kellemetlenbe!) a bókjaimtól , hát tegye. Amíg igazán durvába nem megy át. Nem szeretnék morci lenni rá. Konkrétan a parkolóban megejtett pár pofon során én is kaphatok. És én vagyok az öregebb. Ha pedig én töröm el az ő orrát, hogyan nézek legközelebb a szemébe?
Szóval jobb észnél lenni.
;-)
Zoli
Harc a nők kegyeiért. Nem, mi nem így csináltuk volna. Két átlagférfi ökölharcából a méltóság az első, ami elvész. Szinte mindig durva, közönséges, és ijesztő. Néha mégis meg kell tenni. Szerencsére csak nagyon néha.
ui.: Neeem, ez az ügy kettőnk közt véletlenül sem olyan egyszerű, mint hittem. Gondoltam, udvarias leszek és figyelmes; Alekszej majd látja, hogy nem hordom fenn az orrom, szépen kiegyezik velem, és leszünk cimbik. Ez a srác nem ilyen. Háromszor zsebelte be fölényesen az udvariasságom és visszahúzódásom. Nem lett tőle együttműködőbb, sőt átment vagány pöffeszkedőbe.
Nagyon kíváncsian várom a mai bevásárlást. Remélem, Alekszej dolgozni fogsz. Remélem, összefutunk. Nos, érzem, ahogy az adrenalin elárasztja a véremet, és szaporább a pulzusom. Mmm, izgalmas élni. Jó férfinak lenni.
Ui2: Ember tervez, Isten meg az orrára koppint szelíden. Alekszej ma elbűvölő volt. Na, nem a „nyelvem a fenekedben” módon, egyszerűen csak normálisan, tisztelettudóan és együttműködően viselkedett. De jó, hogy nem kezdtem dölyfösen, törleszteni akaróan viselkedni! Mert ez a vágy volt a szívemben. Nos, ha beáll az ismeretségünk egy elfogadható szintre, én örülök, hogy elfelejthetek egy lényegtelen konfliktust, és nem kell felemlegetnem egy jelentéktelen kakaskodást.
Hála neked Béke Királynéja, Szent és Alázatos Úrnő, hogy közbenjártál értünk! Te igaz és tiszta NŐ.
