Címke: újrakezdés

Úgy esünk át a megözvegyülésen, mint a fertőző betegségeinken

Víg özvegy kalapMivel túlterheltek hazánkban az emberek, a 40-50 évesek közt igen sok a súlyos beteg. Az utcánkban ebben a kis mikrokörnyezetben is megfigyelhetem az ismerőseim és azok rokonai körében, hogy a középkorúak közt igen sok az özvegy. Pedig a középkorú ember még nem öreg. Kérdés, hogy marad- e lelki- és fizikai ereje egy új élet megkezdéséhez? Hiszen egy közeli hozzátartozó elvesztése megrendíti az embert. A gyászmunkához segítség kell. Talpra kell állni. Fel kell zárkózni a többiekhez. Tovább kell lépni a veszteségeken. Akár a szülőnk, akár a párunk hagyott itt. Utána már többé nem leszünk ugyanazok az emberek. Ha sikerül túlélni, feldolgozni, akkor a helyzet kihoz belőlünk olyan erőket, amiket esetleg önmagunkról nem is tudtunk. Szokták mondani: „Ami nem öl meg, az erősebbé tesz.” Megedz. Kénytelen számot vetni az ember. Átgondolni azt, ami volt korábban és hogyan kénytelen változtatni, alkalmazkodni, még ha  kényszeredetten is, az új helyzethez. Segítsük egymást amennyire lehet! Mint egy szociális hálót kialakítva, megtartani azt, aki kénytelen épp most átélni ezt a megrendítő helyzetet. Adjunk példát a gyerekeinknek arra, hogyan karoljuk fel azt, akinek szüksége van rá. Sőt a veszteséget átélő is tudatosíthatja önmagában: ahogyan viszonyul a gyászhoz, az ő utódainak ad példát. Nem adhatja fel! Önmagát Össze kell magát szednie! Ha szükséges: segítséget kérni sem szégyen.

:-)   Kati

Női Sors

Csak illusztráció

Csak illusztráció

Húsz éves koromig gondtalan volt az életem. A  szülök szerettek bennünket, befejeztem a középiskolát, és még munkát is kaptam. Sajnos az öröm nem sokáig tartott, mert édesanyámat megtámadta a gyilkos kór: a rák, és hamar el is távozott az élők sorából. Én nagyon összetörtem, mert egy igazi jó anya és barátnő volt, akivel megoszthattam minden örömömet és bánatomat.

23 évesen férjhez mentem, majd két évre megszülettek az ikrek: egy fiú és egy lány. Az öröm teljes volt mindaddig, míg egy este arra lettem figyelmes, hogy mintha a lánykám színe megváltozott volna, és nem úgy lélegzik, mint ahogy elvárható. Gyorsan felkaptam, és az orvosi rendelőbe futottam vele. Mire odaértünk, addigra egy kicsit helyrejött. A doktornő azonnal a kórházba utalta kivizsgálásra. Később kiderült, hogy a tüdejéről nem tisztult le a hártya, noha egy hónappal hamarabb születtek, de mivel a súlyuk megvolt, nem tették őket inkubátorba. Sajnos így küszködtünk öt éven keresztül. Aztán jött a legnagyobb csapás, amire soha az életben nem gondoltam volna. A nagynéném temetéséről hazatérve azt kellett meghallanom, hogy a fiam a kórházban van, élet és halál közt. Csak éjfélig bírta a szervezete a küszködést, és akkor meghalt. Mindössze négy éves volt. Halálát emberi mulasztás okozta, mert anyósomék tudták, hogy mit evett meg, és mégsem segítettek rajta, mert sajnálták azt a pár dinárt az autóra. Vagy akár kérhettek volna más segítséget is, hiszen a főút mellett laktak, vagy pedig a szomszédtól, annak is volt autója. Később egy orvostól tudtam meg, hogy a gyomrában mérgezett kolbászt találtak és aznap ette meg.

A rendőrség nem tett semmit, még a boncolási eredmény is eltűnt, mire odaértem. Rá egy évre a lánykámat is elvesztettem, mert nem fejlődött vele a tüdeje, és a szervezet nem bírta el a rá nehezedő nyomást. Ezeken mind egyedül kellett körösztül mennem, mert a gyerekeim apja nem segített.  Talált magának egy másik nőt, és vele múlatta idejét, miközben én a kínok kínját éltem meg a szívemben. A lánykám halála után hét hónapra visszaköltöztem a családi házba, és elhagytam őt.

Egy év múlva megint férjhez mentem, újból született két gyermekem, ismét fiú és lány. Szerencsére ők egészségesek lettek, és már szép nagyok. A kálváriám úgy két évvel ezelőtt kezdődött megint, amikor a lányommal elolvastuk az üzeneteket, amit a férjem oldalán találtunk, az interneten. Sokkoltak bennünket az ott látottak. Én rögtön megkérdeztem  a férjem, hogy ez most micsoda, mi is akar ez egyáltalán lenni, mire ö azt válaszolta, hogy ez semmiség, csak barátság. Sajnos a dolgok csak folytatódtak: este 11 után senki se ülhetett géphez, mert óra pontossággal működött a találkozás. Pár hónap múlva már nem bírtam ezeket, és kifakadtam, hogy legyenek szívesek, és ezt fejezzék be, mire a válasz egy pofon volt. Ez akkor lehűtött annyira, hogy el akartam hagyni, de a lányom kérlelt, hogy ne tegyem, inkább segít, hogy szétszedjük őket. Nemsokára sikerült is megtudni a jelszavát, és olyan szép üzenetet írtam a férjem nevében, hogy egyből letiltotta. Sajnos emiatt maradt egy kis szakadék  köztünk, ami meg van még a mai nap is. A hölgyet is nemegyszer figyelmeztettem, és tudván tudta, hogy mi zajlik a házasságunkban. Ennek ellenére nem volt hajlandó, és csak tovább írogatott neki. Később kiderült, hogy ha igent mondott volna a férjemnek a nő, akkor már rég nem lettünk volna együtt.

Ma némileg elhidegülve, de együtt élek a második férjemmel, két gyermekem apjával.

 

 

Megterhelt Nő

Bölcs Quimby (Autó a szerpentinen)

Nézzétek meg a klippet! A banda halad a LEHETŐSÉG az  ÉLMÉNY  felé. A BETELJESÜLÉS vár rájuk. Többször új emberrel egészül ki a csapat. Ilyenkor mindig kinyílik az autó csomagtartója, és mindenki boldog meglepetéssel szemléli mi van benne. Az ÍGÉRET. A CSODA.

Én álmaim nőjét képzeltem oda, és nagyon vártam a klipp végét, hogy kiderüljön, mit rejtegettek ott hátul.

És megváltozik minden. Egy véletlen folytán az autó elindul a lejtőn, és már esélyük sincsen, hogy visszaszerezzék. A magyar művészek álmait viszi magával? Nehezen érvényesülnek a legtöbben, pláne a gazdag nyugaton. De oly sok álmunkat oda képzelhetjük, amely a süllyesztőbe kerül. Fiatalon legtöbben nem álmodunk különleges dolgokról. Családi harmónia, szerető pár, megbízható munkahely, ahová szívesen megyünk dolgozni, és pár jóbarát.

Milyen sokszor még ez sem teljesül!

A legszebb kép a klippből nekem, amikor a vontató a baráti társaságot elviszi úticélja felé, ahol a várt élmények töredéke vár már csak rájuk, és az áhított BETELJESÜLÉS végképp nem. De Quimbynél megtörténik a csoda. A szelíd beletörődés. Az egymásra találás ereje, a megélt „de mi itt vagyunk továbbra is egymásnak” élménye, „a megoldjuk, nem úgy ahogy terveztük, de nem adjuk fel”, a „lesz új terv, és nem baj ha szegényesebb, mert belsőleg most már gazdagabb, mert esélyünk sincsen másképp boldognak lenni”. Az együttmozdulás az Élettel, a felnőtt lemondás, és életerő, remény, öröm megőrzése.

A vallásos: „Legyen meg a Te akaratod!”

Hányszor csuk be egy ajtót az Élet előttünk, és ha figyelünk, akkor derül ki, hogy egy kisebb és szerényebb ablakot viszont kinyitott. És csak idővel jövünk rá, hogy egy jóval gazdagabb rétre jutunk általa. Nem azt kapjuk, amit vártunk, és mégis így jó, boldogságunk pedig idővel az eget ostromolja. Végül békés emberségre vált át. És ez már tartós marad. Ámen

A klipp, végtelen szelíd, megbékélt hangjaival:

Zoli