Nézzétek meg a klippet! A banda halad a LEHETŐSÉG az ÉLMÉNY felé. A BETELJESÜLÉS vár rájuk. Többször új emberrel egészül ki a csapat. Ilyenkor mindig kinyílik az autó csomagtartója, és mindenki boldog meglepetéssel szemléli mi van benne. Az ÍGÉRET. A CSODA.
Én álmaim nőjét képzeltem oda, és nagyon vártam a klipp végét, hogy kiderüljön, mit rejtegettek ott hátul.
És megváltozik minden. Egy véletlen folytán az autó elindul a lejtőn, és már esélyük sincsen, hogy visszaszerezzék. A magyar művészek álmait viszi magával? Nehezen érvényesülnek a legtöbben, pláne a gazdag nyugaton. De oly sok álmunkat oda képzelhetjük, amely a süllyesztőbe kerül. Fiatalon legtöbben nem álmodunk különleges dolgokról. Családi harmónia, szerető pár, megbízható munkahely, ahová szívesen megyünk dolgozni, és pár jóbarát.
Milyen sokszor még ez sem teljesül!
A legszebb kép a klippből nekem, amikor a vontató a baráti társaságot elviszi úticélja felé, ahol a várt élmények töredéke vár már csak rájuk, és az áhított BETELJESÜLÉS végképp nem. De Quimbynél megtörténik a csoda. A szelíd beletörődés. Az egymásra találás ereje, a megélt „de mi itt vagyunk továbbra is egymásnak” élménye, „a megoldjuk, nem úgy ahogy terveztük, de nem adjuk fel”, a „lesz új terv, és nem baj ha szegényesebb, mert belsőleg most már gazdagabb, mert esélyünk sincsen másképp boldognak lenni”. Az együttmozdulás az Élettel, a felnőtt lemondás, és életerő, remény, öröm megőrzése.
A vallásos: „Legyen meg a Te akaratod!”
Hányszor csuk be egy ajtót az Élet előttünk, és ha figyelünk, akkor derül ki, hogy egy kisebb és szerényebb ablakot viszont kinyitott. És csak idővel jövünk rá, hogy egy jóval gazdagabb rétre jutunk általa. Nem azt kapjuk, amit vártunk, és mégis így jó, boldogságunk pedig idővel az eget ostromolja. Végül békés emberségre vált át. És ez már tartós marad. Ámen
A klipp, végtelen szelíd, megbékélt hangjaival:
Zoli