A férfi számára fontos az autója és az, hogyan hajtják azt. Amikor a makrancos feleség nem úgy használja a kocsit, ahogyan a párja azt javasolja, akkor toleráns a férj, ha türelmesen képes kivárni, amíg a neje mégis szót fogad. Például számtalanszor mondta használd az ötödik sebességet, hiszen akkor a kocsi kevesebbet fogyaszt, de mégis csak a 4. sebességig kapcsol fel az asszonyka. Megvásárol 4 pár cipőt is ugyanabból a fazonból és békésen tűri a párja. Majd csak telítődik a cipő vásárlással a neje és lehiggad. Ez igenis tolerancia. Türelem a másikhoz. Szeretettel kivárni, amíg lenyugszik és a kiegyensúlyozottság újra beáll nála. Hinni abban, hogy alapjában véve rendben van, csak most valamilyen szorongása miatt ki kell magát tombolnia. Ilyesmire olyan képes, aki a társát nagyon elfogadja, akarja. Képes időt adni a másiknak. :) Kata
Címke: elfogadás
Mai Montague-k és Capulette-k
Amikor két fiatal a családjait megismerteti egymással, akkor más szokásokkal élő, bensőséges közösségek próbálnak összehangolódni hosszabb távra. Ám még akik vér szerinti rokonok, azoknál is vannak eltérő szokások. Az új idegen családdal ez még inkább így van. A közvetlen hozzátartozó, ha hibázik, azt könnyebben megbocsájtjuk és túllépünk rajta. Az idegennél, ha nem is szólunk, de legtöbbször marad egy érzés bennünk. Ezek egymáshoz sorolódhatnak, felhalmozódva. Bár azt is épp elég feldolgozni, hogy jött egy idegen és elvette a gyerekünket a házasságkötés alkalmával. Ha másképp viselkedik, például nem tegeződik, nagyobb távolságot tart, vagy kerüli a személyes megszólítást -hosszú időkre ki nem mondott feszültségek alakulhatnak ki mindkét oldalon. Hányszor halljuk a másik család leszólását, és gondoljunk bele, mennyire gyakori az ellenérzés kisebb – nagyobb dolgok miatt! Micsoda hangulatteremtő mondatok: „Ebben az unoka nem ránk hasonlít, ezt a vejem családjától örökölte.” Vagy: „A menyeméknél szokás így viselkedni, nálunk ez nem megy.” A rivalizálás sem ritka: „Az unoka minket jobban szeret.” Húsvét vagy karácsony előtt mennyire elő tudnak ezek jönni, amikor nagy valószínűséggel a tágabb család tagjai is találkoznak…
Hogyan tudjuk enyhíteni a feszültségeket és elfogadni, tolerálni a másik családot? Célszerű megértőbbnek lenni velük. Próbálni elfogadni, átérezni, hogy nekik is vannak nehézségeik. Nem jobbak vagy rosszabbak, csak másabbak a szokásaik. Nem alapvetően rosszak, valószínűleg csak: alapvetően mások.
:-) Kati
Bölcs Quimby (Autó a szerpentinen)
Nézzétek meg a klippet! A banda halad a LEHETŐSÉG az ÉLMÉNY felé. A BETELJESÜLÉS vár rájuk. Többször új emberrel egészül ki a csapat. Ilyenkor mindig kinyílik az autó csomagtartója, és mindenki boldog meglepetéssel szemléli mi van benne. Az ÍGÉRET. A CSODA.
Én álmaim nőjét képzeltem oda, és nagyon vártam a klipp végét, hogy kiderüljön, mit rejtegettek ott hátul.
És megváltozik minden. Egy véletlen folytán az autó elindul a lejtőn, és már esélyük sincsen, hogy visszaszerezzék. A magyar művészek álmait viszi magával? Nehezen érvényesülnek a legtöbben, pláne a gazdag nyugaton. De oly sok álmunkat oda képzelhetjük, amely a süllyesztőbe kerül. Fiatalon legtöbben nem álmodunk különleges dolgokról. Családi harmónia, szerető pár, megbízható munkahely, ahová szívesen megyünk dolgozni, és pár jóbarát.
Milyen sokszor még ez sem teljesül!
A legszebb kép a klippből nekem, amikor a vontató a baráti társaságot elviszi úticélja felé, ahol a várt élmények töredéke vár már csak rájuk, és az áhított BETELJESÜLÉS végképp nem. De Quimbynél megtörténik a csoda. A szelíd beletörődés. Az egymásra találás ereje, a megélt „de mi itt vagyunk továbbra is egymásnak” élménye, „a megoldjuk, nem úgy ahogy terveztük, de nem adjuk fel”, a „lesz új terv, és nem baj ha szegényesebb, mert belsőleg most már gazdagabb, mert esélyünk sincsen másképp boldognak lenni”. Az együttmozdulás az Élettel, a felnőtt lemondás, és életerő, remény, öröm megőrzése.
A vallásos: „Legyen meg a Te akaratod!”
Hányszor csuk be egy ajtót az Élet előttünk, és ha figyelünk, akkor derül ki, hogy egy kisebb és szerényebb ablakot viszont kinyitott. És csak idővel jövünk rá, hogy egy jóval gazdagabb rétre jutunk általa. Nem azt kapjuk, amit vártunk, és mégis így jó, boldogságunk pedig idővel az eget ostromolja. Végül békés emberségre vált át. És ez már tartós marad. Ámen
A klipp, végtelen szelíd, megbékélt hangjaival:
Zoli
Amikor a kövek dalolnak
Ez a cikk személyes véleményemet tükrözi. A Föld globális átalakuláson megy át. Hatalmas természeti katasztrófák közelegnek, és az emberek java aligha fog tudni mit kezdeni vele. Háborúk és éhínség várható. De ez csak a dolog kihívás része. Mert „ahol nagy a szükség, közel a segítség”, és ahol „túláradt a bűn, ott kiáradt a kegyelem”.
Vedd fel a zászlót Olvasó! Válj éneklő, prófétáló kővé! Fektesd le a biztos alapokat (Szentírás, Hogyan vezet minket a Szentlélek? illetve az ebből készült Keresztény metódus cikksorozat itt a lapon.) Kérd Isten Szentlelkét! Imádkozz erőiért, sugallataiért, a megkülönböztetés adományáért, bátorságért, és megfelelő társakért! Bánd meg időnként bűneidet, mert anélkül nem megy! De minderről a fenti anyagok eligazítanak. Aztán szolgálj mások felé! Erőket és hozzá bölcsességet fogsz kapni. Ne várj a többiekre, a papokra se, mert akkor halálod napjáig fogsz otthon rostokolni! Légy bátor, indulj el, merj hibázni, és rábízni magad Istenre! Amit tudok, segítek. Ha tudok segíteni. Imádkozni mindenképp.
Közeledik Isten Országa, Krisztus Királysága. Emberileg valószínű még messze van, a tudósok szerint még évtizedek vannak hátra a katasztrófák tetőzéséig, de akkor is fel kell készülnünk rá, és segíteni másoknak is felkészülni.
Ezért e két film itt. A fantázia terméke, és a dokumentumfilm. Mindkettő arról szól, hogy adományink vannak, melyek használatába bele kell növekedni, és aztán be kell vetnünk az Úr érdekében.
Az Isten áldjon, testvérem!
;-)
Zoli