Címke: életerő

Életjelek

megvilágosodásA tyúk volt előbb vagy a tojás? Szokták kérdezni. (Azt szoktam mondani, hogy a tojás, hiszen úgy tanultam a hüllők is abból lesznek és ők előbb megjelentek, mint a szárnyasok.) Vissza térve az alma, a tojás és a nap olyan képeket társít a fejünkben, amikre azt mondhatjuk, élet jelek. Hosszú szürke nap nélküli hetek után a kibukkanó napsugár olyan hatással tud lenni, hogy minden jobban gyógyul, az embernek mosolyogni támad kedve. Lendülni kezd minden. Ötleteink lesznek, nehezebben megoldható helyzetekre. Kölcsönhatás indul el. Hiszen tapasztaljuk, ha ránk mosolyognak, a kontaktus pozitív irányt vesz. Kivéve, ha képmutatás van mögötte. De még az ilyen csalódásból is tanulhatunk. Bölcsebbé, óvatosabbá tesz. Az alma és a tojás szintén olyan életjel szimbólum, amikhez bennünk történetek kötődnek. Agyunk fele képekkel gondolkodik. A kontroll a másik agyféltekénk dolga. Ha felidézzük az éltető dolgok képét, az már egy érzést, hangulatot indít el bennünk. Éljünk vele! Amikor önmagunkat erősítenünk kell lelkileg. Úgy bírunk másoknak segíteni, adni erőt, ha önmagunkat is tőlünk telhetően felerősítjük. Nem utolsó sorban pedig fogyasztani is egészséges az almát és a tojást. :) Kati

Az örökmozgó

futoÉletünk első éveiben jellemző ránk. Aztán kevésbé. Vannak emberek, akikre sokáig igaz. Honnan ered az erejük? Rendíthetetlen tenni akarásuk, életigenlésük?  A mozgás élet. Ha nincs, ami motiváljon kevésbé mozgunk. Keresnünk kell olyan dolgot, ami mozgásra késztet. Például amelyik idős embernek van háziállata hosszabb életű lesz.A kis kedvenc miatt fel kell keljen. Az egyedül maradó embereknél nem ritka, hogy önmaguk miatt nem főznek, hideget esznek. Kell, aki ambíciónál, akiért érdemes főzni, sütni, valaki akiről gondoskodni lehet. Önmagunkért kevésbé tesszük meg. Egyszerűsítjük a teendőinket. Túlságosan redukálunk mindent.  Ördögi kör alakulhat ki. Csökken az életkedv. Meg kell valahol törni a kört. A mozgás endorfint ad az agynak. Kedélyesebbé válunk tőle. A kedélyesebb ember nyit a többiek felé. Barátkozik, kontaktust keres. Ha már nem magányos, akkor javul a helyzete, életkedve, mozgása, étvágya. A zene mozgásra késztet. A mozgás lehet akár tánc is. A hiúság is motiválhat mozgásra. A tornák formálják az alakot. Lényeg, hogy ne legyen az ember mozdulatlan. :)Katamozgo-csontvazak

Női Sors

Csak illusztráció

Csak illusztráció

Húsz éves koromig gondtalan volt az életem. A  szülök szerettek bennünket, befejeztem a középiskolát, és még munkát is kaptam. Sajnos az öröm nem sokáig tartott, mert édesanyámat megtámadta a gyilkos kór: a rák, és hamar el is távozott az élők sorából. Én nagyon összetörtem, mert egy igazi jó anya és barátnő volt, akivel megoszthattam minden örömömet és bánatomat.

23 évesen férjhez mentem, majd két évre megszülettek az ikrek: egy fiú és egy lány. Az öröm teljes volt mindaddig, míg egy este arra lettem figyelmes, hogy mintha a lánykám színe megváltozott volna, és nem úgy lélegzik, mint ahogy elvárható. Gyorsan felkaptam, és az orvosi rendelőbe futottam vele. Mire odaértünk, addigra egy kicsit helyrejött. A doktornő azonnal a kórházba utalta kivizsgálásra. Később kiderült, hogy a tüdejéről nem tisztult le a hártya, noha egy hónappal hamarabb születtek, de mivel a súlyuk megvolt, nem tették őket inkubátorba. Sajnos így küszködtünk öt éven keresztül. Aztán jött a legnagyobb csapás, amire soha az életben nem gondoltam volna. A nagynéném temetéséről hazatérve azt kellett meghallanom, hogy a fiam a kórházban van, élet és halál közt. Csak éjfélig bírta a szervezete a küszködést, és akkor meghalt. Mindössze négy éves volt. Halálát emberi mulasztás okozta, mert anyósomék tudták, hogy mit evett meg, és mégsem segítettek rajta, mert sajnálták azt a pár dinárt az autóra. Vagy akár kérhettek volna más segítséget is, hiszen a főút mellett laktak, vagy pedig a szomszédtól, annak is volt autója. Később egy orvostól tudtam meg, hogy a gyomrában mérgezett kolbászt találtak és aznap ette meg.

A rendőrség nem tett semmit, még a boncolási eredmény is eltűnt, mire odaértem. Rá egy évre a lánykámat is elvesztettem, mert nem fejlődött vele a tüdeje, és a szervezet nem bírta el a rá nehezedő nyomást. Ezeken mind egyedül kellett körösztül mennem, mert a gyerekeim apja nem segített.  Talált magának egy másik nőt, és vele múlatta idejét, miközben én a kínok kínját éltem meg a szívemben. A lánykám halála után hét hónapra visszaköltöztem a családi házba, és elhagytam őt.

Egy év múlva megint férjhez mentem, újból született két gyermekem, ismét fiú és lány. Szerencsére ők egészségesek lettek, és már szép nagyok. A kálváriám úgy két évvel ezelőtt kezdődött megint, amikor a lányommal elolvastuk az üzeneteket, amit a férjem oldalán találtunk, az interneten. Sokkoltak bennünket az ott látottak. Én rögtön megkérdeztem  a férjem, hogy ez most micsoda, mi is akar ez egyáltalán lenni, mire ö azt válaszolta, hogy ez semmiség, csak barátság. Sajnos a dolgok csak folytatódtak: este 11 után senki se ülhetett géphez, mert óra pontossággal működött a találkozás. Pár hónap múlva már nem bírtam ezeket, és kifakadtam, hogy legyenek szívesek, és ezt fejezzék be, mire a válasz egy pofon volt. Ez akkor lehűtött annyira, hogy el akartam hagyni, de a lányom kérlelt, hogy ne tegyem, inkább segít, hogy szétszedjük őket. Nemsokára sikerült is megtudni a jelszavát, és olyan szép üzenetet írtam a férjem nevében, hogy egyből letiltotta. Sajnos emiatt maradt egy kis szakadék  köztünk, ami meg van még a mai nap is. A hölgyet is nemegyszer figyelmeztettem, és tudván tudta, hogy mi zajlik a házasságunkban. Ennek ellenére nem volt hajlandó, és csak tovább írogatott neki. Később kiderült, hogy ha igent mondott volna a férjemnek a nő, akkor már rég nem lettünk volna együtt.

Ma némileg elhidegülve, de együtt élek a második férjemmel, két gyermekem apjával.

 

 

Megterhelt Nő