Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában (4. rész)

Érdekes tény a szexuális orvoslás területéről: miközben a férfiak nők utáni vágya teljesen köztudott, és szinte napi szinten forog közszájon, rengeteg lány küzd túlzó gátlásokkal és görcsökkel, hogy kívánatosak – e, és hogyan is működik a szexualitás a gyakorlatban. A doktornő megemlíti, hogy az önkielégítés, mint házi feladat esetén a férfi páciensek rögtön teljesen képben vannak, míg a nők… kevésbé. Jóval kevésbé. Pedig pont nekik igazán hasznos, mivel a női orgazmus jóval többféle és összetettebb, mint a férfi. Több a tanulni és tapasztalni való számukra.

Igen, a tudomány kifejezetten ajánlja, amit a vallás tilt: az önkielégítést. A lap nem foglal állást, ki-ki maga döntse el, mit lát helyesnek. Ha valaki tartja a tisztaságot akkor sok mindent élőben kell megtanulnia, és bizony türelmes partnerre lesz szüksége. Bölcs dolog ezt közölni vele.

Ha valaki nem tartja a tisztaságot, akkor a doktornőtől idéznék: „Érték a mérték!”. Bárhogy is dönt valaki, fontos, hogy legalább magának őszintén meg tudja fogalmazni: mit miért tesz.

Hogy is viszonyulunk a nőkhöz, a női testhez, a nő szexuális vágyhoz, és ahhoz ami erre olyan érzékenyen tud reagálni: a férfiak intenzív vágyakozására? Mely néha szalmalángnak bizonyul… néha meg szűnni nem akaró földrengésnek… kérdés, melyik a jobb?

Kriszta megemlíti, hogy különös a női testhez való viszonyunk. Miért kéken menstruálnak a nők a reklámokban, és miért locsog a vér pl. egy Krisztus filmben is? (Passió). Miközben a pornóban mindenféleképpen megismerhetjük (bár igazából inkább a férfivágyak és elképzelések mentén) a női testet, gyakorlatban még mindig alig tudunk mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy igen: a nők is szeretik. Nem pont úgy, nem mindig akkor, de ugyanazt. A női test is összetett valóság, működésében és számunkra pusztán létezésében: kínzó vágy és viszolygás és csömör tárgya egyaránt lehet. A valóság árnyalt: van mikor ölünkbe hullik, és van hogy türelmes ostrommal szerezhető meg. Hogy főleg a férfi, de a női természet is vágyik a kalandra, és a változatosságra. De a hűségre és az érzelmi, szexuális biztonságra is. MINDKÉT természet: a férfi és a női is.

Talán türelmetlenek vagyunk magunkkal erkölcsi téren? Rögtön célban akarunk lenni, teljes hűséggel, tisztasággal – főleg mi, hívők – miközben el kéne fogadni, hogy szép, sokszor izgalmas, ugyanakkor fájó és reményteli úton járunk az ideális emberi természet felé? Én sem tudom a társadalmi megoldást, de jó meglátás (a könyv is képviseli) szembenézni azzal, ami van, és közben azért szem előtt tartani azt is valamennyire, aminek lennie kéne. Hogy ne céltalan bóklásszunk az Életben. Talán van benne valami, hogy amikor fiatal az ember próbálja ki magát, kalandozzon, kockáztasson, hódítson, hódoljon, és végül megismerve önmagát, lecsillapodjon, és koncentráltabban: alkosson! Családban és munkahelyen.

Kriszta több mély és őszinte, és belőlem hideglelést kiváltó családi véleményt idéz, ami a serdülő lányok biológiai nővé érését kíséri. Mély, mert aki mondta, őszintén hitt benne. De ettől még szerencsére nem igazak. Pedig ezek a NŐ – i lét elején hosszú időre meghatározzák a lányok nemiséghez való viszonyát. Kíváncsi vagyok, lesz-e, aki csodálkozik a hideglelésemen? (Ennyi lenne amúgy a feloldásuk: nem az én szempontomból nézem, hanem a lányoméból az eseményt. Akkor nem gond és teher, hanem öröm és felszabadulás. Mégis csak az ő első havivérzése, nem?)

„Ó, szegénykém! Hát ezzel neked is vége a gondtalan gyerekkornak! Bezzeg a férfiak… Mit is tudhatnak ezek a női szenvedésekről?”

„Nagyon fontos, hogy amit használsz, jól el kell ám rejteni – férfiszemnek nem valók az ilyen ocsmány részletek!”

„Hát ez borzasztó! Máris? Igazán ráértél volna még vele pár évig, drágám!”

Végül egy apai gyöngyszem: „Na, innentől kezdve ezzel is csak a gond lesz! Jönnek majd a stricik, úgyhogy jobban oda kell majd figyelni!”

Miért nem lehet így: „Hű, Kincsem! Csajból NŐ lettél? Zannya, szinte érzem a mágikus vonzerődet kiáradni!”; „Ejha! Üdvözöllek a Klubban! Innentől sokkal örömtelibb, és felelősebb Élet a Tiéd!”; „Megünnepeljük, Tündér? Te, Anya és én?”

Ééés megint itt a vége, fuss el véle!

(Sajnos eléggé élvezem a könyvet átdolgozni cikksorozattá, úgyhogy jó hosszú sorozat lesz. Ez van.)

Folyt. köv.

;-)

Zoli