Címke: őszinteség

Egy nagy kujon (kujon nem = értékes) vigasztaló videója

Aki lehajol

Aki lehajol

Vannak feministák, akik szerint az ideális az lenne, ha a népesség 90%-a nőkből állna. Másikuk egy nyilvános kiherélő szertartást talált ki, és tette közzé a neten, hirdetve, hogy ez egy szívesség lenne nekünk, férfiaknak, hisz így megszabadulnánk agresszív késztetéseinktől. Müller Péter szerint a férfiaknak minen nő szőke nő (értsd: hülye picsa). Nekem fájnak ezek a szavak, tervek, vélemények. Jason Mill, és a sógornőm most egy kicsit megmuttatták, hogy ez nincs teljesen így.
Hogy is írta Dr James Dobson? “Egy férfi sohasem akkora, mint amikor lehajol a nálánál kisebbhez.”

https://www.facebook.com/photo.php?v=680431048655402&set=vb.109662802398899&type=2&theater

Sajnos, nem tudom idetenni, a linket be kell tenni a keresőbe.

Isten halott? Ki mondta? Nézzen jobban körül a világban! Mi tehetünk róla, ha nem vesszük Őt észre.

 

Zoli

Sam Keen: Belső tűz – a férfilétről (beszámoló)

Csak illusztráció

Csak illusztráció

Fejből idézem, nincs türelmem visszakeresni. „Végül együtt voltunk, és szerettem őt, minden módon, ahogy csak tudtam. Aztán azt mondta: – Készen állsz, Sam? Jöhetsz. De én nem álltam készen, férfiasságom ernyedten csüngött combjaim között. Annyira rá figyeltem, hogy becézgessem, kényeztessem: mindeközben a tűz visszahúzódott valahova a mélybe belőlem. – Várnod kell. – mondtam szégyenkezve. Átölelt, megcsókolt és azt válaszolta: – Semmi baj, Sam, szeretlek így is. Elaludtunk egymás karjaiban.

Hajnal felé felébredtem. Úgy meredt a férfiasságom, hogy szinte fájt. Felébresztettem Ann – t, és megkérdeztem tőle: – Készen állsz még? Most tudnék jönni.  Ann megsimította az arcom, és széttárta a combjait. És tényleg készen állt, megvárt az éjszaka csendjében valamilyen rejtélyes módon. Közös gyönyörünk nem sikoltott nagyot kifelé, csendes sóhajjal ernyedtünk el utána. De hatalmasat robbant befelé.”

Hát eléggé átírtam, (Sam nem ennyire költői (vagy melodramatikus)) de a lényeg az mégis ez.

Sam Keen  könyvét, a Belső tűz –et olvasni nagyon kemény volt nekem. Sam borzasztó lelki fölényben van, nem pusztán intelligensebb, hanem jobb ember és tapasztaltabb, mint én. Először egy jóbarátomtól hallottam a könyvről, aki Szlovákiában élt (most már a Mennyben van). Attila javaslatára elolvastam az Ursuslibris könyvajánlóját, és viszolyogva visszatettem a képzeletbeli polcra. Sam arról írt, mikor a válása után a szerelme elhagyta, és ő zokogva járja, azt hiszem Chicago utcáit. Vagy egy másik amerikai nagyvárosét. Jó, persze, sírjon egy férfi, na de mégse női módon – gondoltam, és búcsút vettem Sam – től.

borítóAztán valahogy a kezembe került ismét a könyv, és hát: gyémántnak bizonyult. Csodálatos dolgok történtek az olvasása közben, pl. egyszer nagyon elakadtam vele. Egyszerűen megszűnt bennem az éltető erő, ami lassan-lassan de hajtott előre (háromszor kezdtem el tök elölről, mert akkora szüneteket tartottam, hogy elfeledtem, mit is olvastam.) A lassú tempó oka a saját rejtett büszkeségemmel való viaskodáson túl az is, hogy Sam amilyen szószátyár, annyira tömény. Ez nem egy regény. Kőkemény hétköznapi filozófia. Magyar megfelelője Sam – nek Deansdale, aki a Férfihangon publikál a kezdetektől. Él, és értelmezi az életét. Külsőt, belsőt egyaránt. Sajátmagával is kommunikál, nem csak a világgal. Tanul (pl. olvas), tapasztal, gondolkozik, megvitat. És erre mindenki képes.

Ja, igen a csodálatos dolog: miután kiadtam a saját könyvünk Dean-nel, Reinával, és sensei Pál Tiborral, (nagyon köszönöm az ők és a borítótervező munkáját, aki egy zseni! Abszolút ráérzett, hogyan kell bevezetni a mondandónkat<cím: Egészséges Férfiszellem>) az életerő visszatért, és vígan folytattam az olvasást. Mi is tudunk valamit, nem csak te, Sam, gondoltam, és rögtön jobb kedvem lett ettől.

A könyv (Sam – é) elég összetett. Foglalkozik a harcos pszichével, feminizmussal, férfibarátsággal, a természettel, misztikummal (egy keveset), valamint a férfiak és nők új módon való kapcsolatával. Nehéz lesz ezt a sűrítményt tovább sűríteni.

Időrendben (ahogy találkozunk velük Sam térképe alapján bebarangolva a tájat):

Sam is megállapítja, hogy alapvetően a nők világában élünk, főleg bensőnkben, mi, férfiak. Én így fejezném ki: legtöbbünk nem született meg lelkileg. Belül nem váltunk le a bennünk élő Nő-ről, és általában ember anyánkról sem. Vagyis az út nem a másik nőhöz vezet azonnal lelkileg, mert benne is anyucit keresnénk – hanem a férfiak világába. Pont, mint a természeti népeknél, ahol a megfelelő időben a fiúkat a nők átadták a férfiaknak: tessék felneveltük őket, most faragjatok belőlük férfiakat!

És az első, amivel szembe kell néznie a fiúnak – hogy a harcosok klubjába került. Sam itt számomra nagyon fejet hajt a femi értelmezés előtt, amely eleve rossznak titulálja ezt. Persze rettegnek tőle, látják, mire képes egy nővel egy nekivadult férfi. És elmennek a tény mellett, hogy a legtöbb férfi nem vadul neki. Igen, kedves femik, együtt kell élni a félelmeinkkel, és meg kell azokat ismerni mélyebben. Pont, mint a mesében, ahol az üvöltő oroszlánhoz odasettenkedő kisegér képes kihúzni a tüskét annak talpából. És a zenebona abbamarad. De azért az a kisegér nem volt buta, nem sétált egyenesen oda az oroszlánhoz: „Jöttem szálkát húzni.” Mert 1. az oroszlán elsőre simán prédának nézi, és felfalja. Mindketten rosszul járnak. Az egérnek annyi, az oroszlán tovább szenved. 2. Vannak rossz oroszlánok is. Semmi bajuk, csak egeret akarnak enni. 3. Vannak hülye oroszlánok is. Ott  a tüske a talpukban ÉS egeret akarnak enni. De talán csak megfáradt cinikusok ők: ha már a lelke elérhetetlen, legalább a húsa…

shotokan harcmodor

Egy passzív, várakozó, de támadásra kész Shotokan harci állás

Szóval a férfiak harcossá avatják (nevelik a fiúkat) A Vasököl című Spielberg film mesél erről szépen, modernül, izgalmasan. Eljött a Shotokan harcosok ideje, a passzív harcosoké. Akik akkor ütnek, amikor kell. Nagyon nehéz lecke, és egy életen át kell gyakorolni. Összetett dolog ám modern harcosnak lenni: lovagnak és barbárnak. És az ütés lehet konkrét, vagy átvitt értelmű. És utána (nem feltétlen azonnal) békülni próbálni. Ha puhapöcsnek néznek érte, akkor is! Viszont nem minden áron. Mert van jogos önérzet is. Ha fáj, is hogy elutasítasz, akkor sem futok utánad. Nem érdemled te azt meg!

Aztán a férfi gyakorlati teremtőerejéről beszél Sam, a munkáról. És az elterjedt munka-vallásról. Ahol a produktum, a nyereség, az extra profit, és munkavállalói szinten a modern hűtő, top számítógép, csillogó autó, vagy pl. márkás holmi a gyereknek a cél. Az egymással, pláne a szélesebb közösséggel töltött idő lecsökken. (Dr James Dobson is ír erről a Fiúk Könyvében, hogy az ő gyerekkorában még meglátogatták egymást az emberek, „kávézni”, és félnapos együttlétek alakultak ki spontán. Igaz, ők még tudtak együtt hallgatni is. Nem nyafizós nosztalgiára hívok bárkit is. Célt tűztem ki. Tessék tekerni érte! Beosztva az erőt, szívósan! Többet a „Legyünk Hősök! De igazán!” c. cikkből. Tartalomjegyzékből kikereshető.)

A sok egyedül töltött időtől szorongani kezdünk, nem érezzük, és nem éreztetjük, hogy értékesek és hasznosak, fontosak és EGYEDIEK vagyunk. Ez utóbbit szeretjük legkevésbé elismerni, mert szerintünk akkor rögtön a másik többnek érzi magát nálunk. De hát had érezze! Majd rájön, hogy az nem úgy van teljesen. Ha meg nem, akkor rávezetjük.

Vissza a könyvhöz!

Keksz, ahogy a Forró szélben Surda Surdilovics fiát a nagybácsi okosan felvilágosította. A szex, az a keksz. Nem volt égő, mikor a nagybácsi barátnőjénél szexet kért a gyerek. :-D Pedig csak enni akart.

Hopsz, megtaláltam, az elején idézett rész itt van, 98. oldal. Hát itt hosszabb egy picit, tényszerűbb és nagyon szép. Vazze szebb, mint az enyém. Ez van.

Menekülés (vagy kitörés) Megbízható segítséget nem szoktunk kérni.

Menekülés (vagy kitörés) Megbízható segítséget nem szoktunk kérni.

Itt azért Sam leír valamit, amit nem akarunk tudomásul venni. A férfiak is szenvednek a kapcsolatokban. A valós nők az mi álmainknak sem tudnak megfelelni, de ezzel együtt él egy idő után az ember. És rengeteg férfi tényleg kínlódik és küzd és emészti magát, mert valóban boldog szeretne lenni a választottjával. Sokszor még a büszkeségüket is félreteszik (mert a még oly szende is simán átvált parancsolgatósba, ha észreveszi, hogy párja elgyengült) csak ne legyenek egyedül, csak kapjanak egy kis szexet, stb. Soha nem tesszük hozzá, hogy ami ilyenkor betölti a férfi szívét az a KÍN szóval fejezhető ki legjobban. Komolyan mondom, aki szerelemféltésből megöli egykori kedvesét, ritkán jár örömtáncot a holttest felett. Nem adok neki igazat, de általában sok szenvedésen keresztül vezet az út a gyilkosságig. Persze nem biztos, hogy mindig a nőtől szenvedett! Van, hogy saját természete gyötörte. Bizony, itt él bennünk a Sátán, nem odakinn. (Na jó, én vallásos vagyok, jól megvan ő odakinn is.) A nőkben meg a Kegyetlen Démon. De általában nem ezek uralkodnak, szerencsére.

A férfiasság rövid történelmével én nem tudok mit kezdeni. Nem Sam munkájával van a baj. Én nem tudok olyan társadalomképet elfogadni, ahol nem a férfiak kezében van a hatalom. Nem tudom, miért nem tudom elfogadni. Nem látom, hol a megoldás. Szerintem a feminizmus kitartó munkája, és a férfiak uralta társadalmak rémtettei miatti elborzadás nagyon hatott ezekre az elméletekre. Mert hiába tudósok dolgoznak rajta, azért ők is emberek. De ha igazuk van is – én örülök, hogy azok idők már elmúltak. Nem kívánok olyan férfi lenni, mint amilyenek azok lehettek. De mai önmagam sem a csúcs, ahonnan nincs hova lépni. A könyv végén Sam is megjegyzi: új út előtt állunk, amilyenen még sosem jártunk. Férfiak és nők, gyerekek és öregek új útján. A természet új útján, melynek újra részeivé kell váljunk, miképpen az Avatár film törzsei részei voltak annak. És azok a törzsek vallásosak voltak. De mi most csak az első lépéseket sejtjük. Menet közben fogunk térképet készíteni. (De jó, akinek súg az Úr Lelke! :-P Lehet növekedni a szeretetben és kérni a karizmákat!)

Itt a fegyvereink: őszinteség, szemlélni, megérteni tudás, kérdés feltevés, gondolkodás és magatartás változás.

Itt a fegyvereink: őszinteség, szemlélni, megérteni tudás, kérdés feltevés, gondolkodás és magatartás változás.

Ezután hősi utazásra hív Sam, mégpedig belső utazásra. Kérdéseket kell feltennünk magunknak, nem elégedhetünk meg őseink eddigi tudásával, de sutba dobni sem jó azt teljesen. Őszintének kell lennünk, elsősorban magunkhoz, ha fáj, akkor is. De nem mindig fáj. Tévhit, hogy az igazság fájdalmas. Az igazság simogathat is. „Szívemből szeretlek.” – mondja a feleség a férjének, és ha ő viszontszereti, talán fájdalom járja át a lelkét? Pedig a nő igazat mondott. Az Igazságot mondta ki. Annak egy épp oda vonatkozó részletét.

És itt valami nagyon fontosra tanít Sam. Kősivatagokon is át kell majd kelnünk. Nincs más út hazafelé, az Igaz Férfiasság és Emberség felé. Lesznek oázisok, végig lehet csinálni. De végig is kell. Mert akkor végre Haza érünk, és Otthon leszünk – önmagunkban, a világban, kapcsolatainkban. Sam életét hihetetlenül átjárja a Szentlélek, ha kérné, talán csodák is történnének imái hatására. Kár, hogy nem vesz tudomást a vallásról.

Ezután Sam felsorolja mennyi és milyen csodás értéket lát ő bennünk, férfiakban, melyek kibomlásra várnak. De igazából már bomlanak is. Párat ideírok: rácsodálkozás, együttérzés, érzelmekre figyelő és ha kell – hallgató józan ész, az erkölcsi szembehelyezkedés erénye (nem a fölösleges lázongásé! Az könnyű.) Öröm, barátság – van még. El lehet olvasni.

Az utolsó fejezet a férfiakról és nőkről szól. Itt bírálja a feminizmust. Én így foglalnám össze: ismerjétek meg magatokat, és a valódi igényeitekért küzdjetek! De azért bátran. Esetleg kevesebb erőszakkal. És – ki kéne békülni egymással. Szeretetre és Igazságra kellene építeni az életünk, a magunkét, aztán másoknak segíteni az övükét. Az ilyen romantikus ökörségek, hogy gyűlölj és haragudj, akkor leszel erős, és éred el, amit akarsz – felejtsük már el végre! Szétrágja a lelkünk, végül a világot is mindkettő. Csak egy kis gerinc és tök kell a két fenti fogalomhoz, tanulékonyság és türelem, és mindezek megosztása. Aztán majd terel az Élet. Vezet az Isten. (Persze aki szóba áll vele, azt könnyebben. :-P)

Nyugi, ez még nem a vég. Ahol van keserűség és harag, csalódottság és fájdalom, ott még van hova visszamenni, és újra felépíteni. Papok, lelkészek, barátok terapeuták! Nem szigetek vagyunk!

Nyugi, ez még nem a vég. Ahol van keserűség és harag, csalódottság és fájdalom, ott még van hova visszamenni, és újra felépíteni. Papok, lelkészek, barátok, terapeuták! Nem szigetek vagyunk!

Beszél az összeolvadás és szétválás szükségességéről, hogy a kapcsolatnak dinamikája van, hogy szeretett feleségét néha szívesen le is hülyepicsázza (ő is kaphat hasonlókat néha <hülye után vsz más szó jön> – ez van, csak ne feledjük el mindeközben, hogy mennyire kell ő, és mennyire kellünk mi neki.) Aztán szóba kerül a család és a gyerekek. Mert nem pusztán önmagáért kapja meg a nő férfit és a férfi a nőt. Feladatuk van a közösség, a társadalom felé. És a gyermek elsősorban öröm. Szeretett teher. És jönnek majd napok, mikor ők védenek meg minket – ha addig úgy szerettük őket.

Végül a szellemi úton (melynek gyakorlati következményei is kell, legyenek) elinduló férfiaknak ad Sam tanácsot. Őszinte férfiközösség, mint hazánkban a Férfisátor, illetve szerveződik már a Férfiak Klubja, módszerek és rituálék (ismerek pár Férfisátras rituálét, mindnek oka van.) Sorol ő még többet is. Ide ennyi elég.

A Függelék az eszményi férfivel foglalkozik, olyan én nem leszek, nem írok róla egy sort se. Olvassa el mindenki maga! (www.ursuslibris.hu) Bocs a reklámért, de akit érdekel a téma, meglehet, érdemes megvenni a könyvet, nem horribilis összeg, bár több mint 300 oldal.  Be kell osztani.

Köszönet Danka Miklósnak a biztosított ingyen példányért, és kitartó türelméért a cikk elkészültéhez.

;-)

Zoli

 

 

 

 

 

 

Az élet egy álom – Beyoncé Knowles filmje

A film plakátja

A film plakátja

Most fejeztem be Beyoncé Knowles: “Az élet egy álom” című önéletrajzi filmjét. A film tavalyi, még elég friss.

Emlékszem, amikor először láttam őt a Destiny’s Child tagjaként. Egy műszaki boltban voltam, és a bekapcsolt tévén az egyik klippjük ment. Egy narancssárga szobában egy narancssárga ágyon ugrált a (ha jól emlékszem) négy lány, narancssárga ruhában. “Milyen művi ez az egész”, gondoltam akkor. A zene se fogott meg, “Valami modern vacak”, és léptem tovább.

2009-ben Németországban dolgoztam, és előtte év végén jött ki az új száma: “If I were a boy”.

Meglepődtem.

Ez a lány gondolkozik? Próbál empatikus lenni? Érdekli a valóság? (Sajnos a számból szinte egy kukkot sem értek, de remélem, a klipp legalább hangulatában passzol az énekhez. Abban pedig egy a párkapcsolatában problémákkal küzdő fiatal nő próbál egy napra párja szerepében helyt állni, ismerkedik annak világával. Bár úgy tűnik, a kísérlet nem jár eredménnyel, nem lesznek boldogabbak a végén, de ez akkor is nagyon szép gesztus. Igaz, nem értettem, miért kell feltűnően flörtölni a rendőrkollégával, miközben a párja visszautasítja a kedves kolléganőt, de… ne legyünk kicsinyesek.)

Aztán a “Halo” jött, amibe szinte szerelmes lettem. VAN lírai énje ennek a nőnek! No, azóta sem láttam tőle ezekhez foghatót, de az élmény megmaradt. Beyoncé nőtt a szememben tíz centit. És ha csak nagy hülyeséget nem csinál (azt is kitartóan), nem fog visszatörpülni.

Érdeklődve néztem filmje elé. Sikeres, kemény, emancipált nő. Mégis nőiesnek tűnik. Tényleg az? Milyennek látja és láttatja magát? Milyen a belső világa, a gondolkozásmódja?

Ugyan énem egyik fele visszazavarná a nőket a konyhába, a vasalódeszka és a pelenkázó kisasztal mögé, (nem tudok családfenntartó lenni miattatok, csajok! Oké, ez nektek nem fontos, de bakker, nem is vagytok férfiak!) De a józan eszem mindig csitít: “Nyugi, Zoli, ez nem olyan egyszerű, te is tudod! Először is: a gazdaság kétkeresős. Belehalhatnál a munkába, és akkor se tudnád eltartani a családodat. Aztán Apa nem akarsz lenni? És szerető hitves? Nem rossz ám, ha van erőd és még kedved is (és oké, ez meghozható ;-) ) a takaró alatt összebújni a feleségeddel! És azt te is belátod (nem kötelező, de nem túl felemelő szimplán hüjjének lenni, mondván, hiába működik a dolog, az mégsem úgy van!), hogy a nőkben sok van, amit odaadhatnak a társadalomnak. A társadalomnak JÓ, hogy szolgálják azt. A hogyanról bőven lehet vitázni, de összeségében – ami jól működik, azt ne bolygassuk! Ha valódi tiszteletet akarsz, (mert ez az igazi problémád) szerezz valódi hatalmat! Szellemit, az való neked. Istentől, mert más ilyet nem adhat. Aztán tanuld meg használni! Aztán használd! (Mert a hatalom, ugye, valójában szolgálatra

Egy vidám kis angyal.

Egy vidám kis angyal.

való? Ki tudja, mit jelent a “miniszter” szavunk?) Ha így teszel, CSAK idő kérdése, és megjön a tisztelet. És addigra  rá fogsz jönni: nem is olyan fontos az. Fontos, hogy TISZTELETREMÉLTÓAN ÉLJ! És nagyon, de nagyon másodrendű, hogy ezt mások elismerjék. Én, a te Istened fogok tanúságot tenni neked a szívedben és értelmedben, hogy elégedett vagyok veled. (Még egy nem hívő is képes átélni az élményt, hogy helyesen cselekedett. Nekik kitartani nehezebb. Nem lehetetlen, csak nehezebb.) Ehhez képest, (EHHEZ képest) hidd el, békabrekegés, (bocs, fiúk, lányok a tiszteletlenért!) amit mások mondanak. Bár fontos, de másodrendű. Vagy éppen harmad.” Na eme váratlan és személyes, de másoknak is hasznos isteni közlemény után térjünk vissza a filmhez!

Három élményt emelnék ki belőle.

Az egyszerű nő és háziasszony. Nem megnyugtató? Olyan valódi.

Az egyszerű nő és háziasszony. Nem megnyugtató? Olyan valódi.

Beyoncé határozottan emberi lény. Spontán, őszinte, nem játssza meg magát. Legalábbis nem nagyon. Vannak szép, intim felvételek róla és vele, közeli képek az arcáról, miközben bensőséges dolgokat mond ki, áldott állapotban lévő alakjáról, és kiderül, hogy mélyen igenli az anyaságot (Jajjj, egy egészséges gondolkodású NŐ!), szereti a férjét (aki bizony idétlen kamasznak tűnik mellette, míg Beyoncé kiteljesedett, sugárzó: nő. (Azért se írom megint csupa nagybetűvel!)) Ennek az élménynek őszintén örültem. Sokat kapott Istentől: szépséget, tehetséget, jó és fejlődő, harmonikus személyiséget, gazdagságot, szerető férjet, jó szülőket, és egy csodás gyermeket. Úgy tűnik, jól sáfárkodik a talentumaival. Maradjon is így!

A második élmény. Ez nem volt annyira pozitív. Beyoncé is bedől és sajnos közbe-közbe terjeszti azt a feminista eredetű nézőpontot, amely úgy kezdődik, hogy: ” A férfiak…”

És a démon. Háááát, azért ezzel sincs olyan sok gond. A maga helyén. Konyhában nehezen tudnám elképzelni. Nekiállna így palacsintát sütni, az életben el nem készülne az a palacsinta. Az olaj viszont meggyulladna.

És a démon. Háááát, azért ezzel sincs olyan sok gond. A maga helyén. Konyhában nehezen tudnám elképzelni. Nekiállna így palacsintát sütni, az életben el nem készülne az az étel Az olaj viszont meggyulladna az is biztos.

Ideseim! Csak mert a férfiak meglehetősen kis százaléka megcsapkodja otthon az asszonykáját, és mint a dúvad, tör a hatalom felé; kurvákat futtat és drogot árul – attól még a férfiak többsége tisztességesen dolgozik, neveli a gyerekét, módjával csavarog a haverokkal és próbál kijönni anyukával (aki nemegyszer SIMÁN átlép az ő tekintélye felett, és még csodálkozik, ha apuka ezt szóvá meri tenni. “Mi, a Gregor Bernadett nem ugyanezt teszi? Nehogy már okosabbnak hidd magad, Józsi, a művésznőnél! A te kötelességed jó képet vágni hozzá, amikor lelkileg a micsodádon állok! Baszki, mi az, hogy nem haladsz a korral?”)

Bocsi, csajok, nem ebben éltek? Miért siklotok el ama egyszerű tény fölött, hogy a környezetetekben élő több ezer férfi normálisan él? Arra a kettő bolondra meg nem érdemes ám ennyi figyelmet pazarolni, amelyik nem! De ha már figyeltek: miért nem segítetek? Ki tudja, milyen kínja van annak a két szerencsétlennek? Lehet, hogy csak a jó szó hiányzik nekik! Hogy valakinek végre elsírhassák magukat. “A Gihizihi negyedik hónapja nem teszi szét a lábát, és folyton az anyut szidja. Tegnap láttam, a főnökével smárolt. Aki ráadásul nő!”  Vagy hogy végre valaki átküldje a “Józsi és haverjai” erőszakmentesítő brigádot, mert ha mégegyszer sikoltozás lesz éjjel, akkor morci lesz a szomszédság. Pláne, ha a nő ok nélkül teszi!

Nehéz kérdések ezek, de néha jobb belemenni, mint hagyni az egészet. Mondjuk óvatosnak azért kell lenni, de jobb hibázni jószándékkal, mint gyáván, s..be dugott kézzel lapítani. Miközben Pistike harmadszor hiányzik az iskolából, mert folyton megcsúszik a fürdőszobában. És mindig, amikor az apja részeg! Miért hiszik páran azt, hogy az emberek hüjjék? (De azért egy kis kiabálásért még nem kell mások magánéletébe beavatkozni. Igen, okosnak is kell lenni. Művészet helyesen élni.)

Hölgyeim, én ezennel és ünnepélyesen elhatárolódom önző, ostoba és szűklátókörű férfitársaimtól, akik tényleg verik a családot, megbízhatatlanok, álhatatlanok, és egyáltalán: önzők. Vagyis inkább a tetteiktől és gondolkodás- valamint látásmódjuktól határolódom el. Hátha egyszer megtérnek helytelen útjaikról! (Igen, én hiszek a csodákban. Keresztény vagyok, vagy mi a tök.)  Azért belül az embert, vagy az azzá válás, egyébként halálig meglévő lehetőségét tisztelem bennük. Ha tetteiket meg is vetem.

A tesó. Szép és bűnös, és reményteljes várományosa az Örök Életnek.

A tesó. Szép és bűnös, és reményteljes várományosa az Örök Életnek.

A harmadik és egyben legjobb élmény. Beyoncé Knowles, Hölgyeim és Uraim: keresztény, hívő és Tesó az Úrban! EZT nem hittem volna! Őszintén, egyenesen, lelkesen mondta bele a kamerába, hogy imádkozott érte a nagymamája (és miközben erről mesélt, Beyoncé közben a könnyeivel küzdött) ő ezeknek az imáknak a gyümölcse. Imádkozott érte az édesanyja, és ő is imádkozik a kislányáért. (Basszus, hajszál híjja, hogy nem folyik most az én könnyem is.) Hogy hiszi, és érzi, hogy Isten VAN és SZERETI ŐT! A szüleiben, a férjében, a kislányában, és éppen abban a pillanatban is. “Éget”, mondta.

(Nagyon csúnya szó) – CSAK ezért a pillanatért megérte megnézni a filmet.

De jó, hogy 180° -ot változhatott erről az emberről a véleményem! Hol van már az a régi pillanat, ott, a műszaki boltban, a bekapcsolt tévé előtt!

Dicsőség Istennek!

Mindörökké Ámen!

 

;-)

 

Zoli

Családi üzelmek – a mai kor filmje: nekünk szól

Itt pl. megnézheted.

Mi vagyunk Millerék! Csííz!

Mi vagyunk Millerék! Csííz!

Kezdjük ott, hogy Millerék (a család) valójában nem is léteznek. Van egy felnőtt korú srác, aki még mindig hippi korszakát éli, gyenge füvekkel kereskedik, és a szexuális élete Reisz Matyi rendszeres látogatásából áll. Nem nőtt fel. Nem csodálom. Olyan szélsőségesen liberális társadalomban él, amely nem várja el, és főleg nem segíti férfitagjait a felnőtté válásban.

Aztán egy angyali kölyök, tinédzser, aki szegény olyan nyominger, hogy felnőtt korú, és még szűz. (Ebből adódnak is furcsa helyzetek, amikor az „anyja” és a „nővére” csókolózni tanítja, és a szomszéd lakókocsiból a lány rájuk nyit.) Én ugyan kétlem , hogy feltétlen nyominger valaki, ha a házassága előtt szűz, de most nem vitázom ennél jobban a film készítőivel. Max. bátortalan szegény. De a szívébe a föld teljes átmérőjével belefér, és marad bőven hely. Annyira jószívű.

Aztán a kőkemény, bevállalós csaj a szomszédból, aki rúdon pörög, de kezd kiöregedni, és a piac keményedik, már prostinak is kell lenni, ha munkát akar. Bátor döntést hoz: inkább munkanélküli lesz. (Ezúttal nevezzük a rúdon pörgést munkának.)

Végül egy másik kemény csajszi, fiatal, aki az utcán él, és még nem drogos. Viszont csípős a nyelve.

Igen, "anyuci" és "nővérke" itt tanítják csókolozni "öcsikét", és mindjárt jön a szomszéd lány, aki már kezdett belezúgni. És pont ezért teszik, hogy majd meg merje csókolni őt a fiú! Voá, keverik a forgatókönyvírók rendesen!

Igen, “anyuci” és “nővérke” itt tanítják csókolozni “öcsikét”, és mindjárt jön a szomszéd lány, aki már kezdett belezúgni. És pont ezért teszik, hogy majd meg merje csókolni őt a fiú! Voá, keverik a forgatókönyvírók rendesen!

 

És ekkor jön a nagy lehetőség, ami összehozza őket. A díler srác lehetőséget kap, hogy nagyot kaszálhat, ha átcsempész a határon drogot Mexikóból. Álcsalád kell neki, akikkel kirándulni megy Mexikóba, és közben átcsempészi a drogot. Összeáll a csapat, és sok mulatságos és veszélyes kalandot élnek meg (pl. a rúdtáncos ellejt egy vadító táncot is, a jófiú heréje háromszorosára dagad, és ezt meg is csodálhatjuk mielőtt elájul), aztán (ettől ki voltam, mint sezlonyrugó) beáll családfőnek a “anya”, és ő veri képen a “lányuk” kétes udvarlóját, sőt ő ellenőrzi le a fiatalembert. Áááá, ez nem a férfi dolga! Mert persze itt csupa önző, vagy töketlen férfi van jelen, imádom az előítéletes amerikai filmeket! Avagy hogy csinál a túlzásba vitt és végig nem gondolt emancipáció puncikat a férfiakból. Mert a valóság szerintem nem az, amit a film sugall, hogy anyuka kénytelen beállni apuka helyére, mert az önző üzelmeit hajtja. Kénytelen, mert apuci a harmadik műszakot húzza, mert fél konfrontálódni, puhapöcs lett, mert belenevelték, hogy szégyeljen Férfinak lenni, és a keménység és határozottság: a) nem megengedett, ha a neme férfi, vagy b) megengedett, ha a nők azt mondják. (Most jön föl bennem a vacsora.)

Végül mindenki belátja a hibáját, kibékülnek, felvállalják egymást, sőt még nagyot kaszálnak is, és otthont teremtenek és igazi családdá válnak.

Itt Anyu táncol a család életéért éppen. És megmenti!

Itt Anyu táncol a család életéért éppen. És megmenti!

Nekünk szól. 100%-ig. Nem mi vagyunk a tökéletlenek, gyarlók és bűnösök csapata? Akik mégis emberek vagyunk? Akik mégis igyekszünk nap mint nap? Nem minket hívnak EMBEREKNEK? Az ember nem Isten képmása? Szeretett gyermeke, ha a saját feje után megy is? Nem végtelen szeretereméltó még bukottságában is? És: nincs szükségünk erre az elfogadó, megbocsátó, szelíden megintő, és kommunikáló szeretetre? Ami valójában a: CSALÁD?

Találkoznunk kéne, csoportokban, közösségekben, magánházaknál, és megtanulni őszintén beszélgetni; elhordozni dolgokat, titokban tartani dolgokat, tiszteletben tartani dolgokat, inteni egymást dolgok miatt, határokat szabni egymásnak, és összességében Családdá válni. Vigasztalni, tenni egymásért, meghallgatni, elmondani. Fokozatosan, kitartóan, gyógyítóan. Akár külső segítséget igénybe venni: szakembert, papot, lelkészt, tanárt, segítő munkást. Lehajolni egymásért. Nem sokat vállalni, mindig egy kicsit, de azt rendszeresen. Megtanulni beszélgetni Istennel. (Jó mércéja a Biblia. Nagyon sokat bizonyított már az a könyv.)

Hogy tíz év múlva még több erővel, tapasztalattal és örömmel tegyük ugyanezt.

Ámen

 

;-)

Zoli

 

 

Válj érzelmileg Férfivá! A legtöbb nőnek bejön. De ha nem jönne is be – te boldogabb ember leszel.

Nem fogom tudni kimeríteni a témát, hiszen megint benyomás, impulzus, és megélt tapasztalat töredékeket adok át. Egy életmódot, amit próbálok gyakorlattá tenni. Bárki hozzáteheti hsz-ben a saját bölcsességét.

Ilyen is van. Ne azonosítsd magad vele. Úgyis elmúlik, és tanulhatsz belőle. Azonkívül ember vagy. Nem KELL tökéletesnek lenni. Főleg nem, ahogy sokszor a közhiedelem tartja. Nagy ostobaságokat megtűr.

Ilyen is van. Én is lehetnék a képen. Ne azonosítsd magad az ilyen helyzettel! Úgyis elmúlik, és amúgy is tanulhatsz belőle. Azonkívül ember vagy. Nem KELL tökéletesnek lenni. Főleg nem, ahogy sokszor a közhiedelem tartja. Mert az nagy ostobaságokat is megtűr.

Egy: ismétlem magam. Charlie énekelte jó régen, hogy „Legyél mindig önmagad”. Akkor is, ha ciki. Jogod van a tökéletlenségeidhez, a hibáidhoz, a tudatlanságodhoz, tapasztalatlanságodhoz és bizonyos képességeid hiányához. Nem kell, szégyenkezz ezek miatt, de szégyenkezhetsz is. De ha már a szégyenkezés miatt is szégyenkezel, akkor nagyon zizzencs vagy! Jogod van a képességeidhez, belső és külső erőidhez, szépségedhez, jól működő rutinjaidhoz, mindenhez, ami már szép és csiszolt benned. Az egyik miatt ne omolj össze (ha a világ azt sugallja, akkor se, mert mindig van, aki szeretné mondani neked, de nem meri, hogy melletted áll; valójában soha sem mindenki akarja a vesztedet) a másiktól pedig ne szállj el!

A legfontosabb értékünkben, emberségünkben, mind egyformák vagyunk. A Pokolban szenvedő testvéreinket se szereti Isten kevésbé, mint a Szűzanyát, vagy Szent Józsefet. Csak e kettő élt úgy, hogy Isten szeretetéből sokat befogadhatott, és ezért nagyon, de nagyon boldogok, akik meg a kínban töltik cseppet sem vidám perceiket, azok nem éltek úgy. Én hiszem, hogy még rajtuk is segít valahogy az Isten, különben egyszerűen kivonná őket a létből, mert nekik már az lenne a jó. Hogy szenvednek, az azt jelenti, hogy valami fortélyos módon, és talán sokára, de még mindig esélyesek az Örök Hazára.

Kettő: ne vonulj vissza egy helyzetből, csak mert érzelmileg kellemetlen. Ostobaságot csinált a párod? Akkor is vállald a közösséget vele. Majd később szeretetben megbeszélitek. A gyereked bajba sodort valakit? Segíts megoldani a helyzetet, ne engedd, hogy bűntudatot keltsenek benne, bár tanulnia kell az esetből, de azt majd inkább veled, és négyszemközt, de mások akár jogos, de gyerek számára elviselhetetlen haragjától védd meg! Családfő vagy! Védd a tiedeket!

Nick Vujicic rengeteg embernek ad erőt önmagából, és képes arra, ami elvben lehetetlen: végtagok nélkül fekvő helyzetből feláll. Tudom, mert láttam.

Nick Vujicic rengeteg embernek ad erőt önmagából, és képes arra, ami elvben lehetetlen: végtagok nélkül fekvő helyzetből feláll. Tudom, mert láttam.

Három: nincs jogod feladni, csak mert elakadtál, és a többiek a bukásod várják. Először is nem mindenki fogja ezt tenni. Egy nagyon jó értelemben férfias barátom, aki ráadásul igazi úriember (imádja is a párja) mondta, ha elakadtál, és nincs tovább előre, visszafelé kell haladni. Egy mélyebb, már megoldottnak hitt szinttől kell új irányt venned. Akkor adhatod fel, ha utolsó erőd is elfogyott (nyugi, ekkor automatice megtörténik, üres tankkal, egy autó se megy soká), vagy ha ügyed teljesen értelmét vesztette. A fanatikusok nem igazi férfiak. Az igazi férfi meggyőződésből cselekszik, nem sulykolt igazságok, vagy éppen hazugságok alapján.

Négy: tudj a másik szemébe nézni! Az igazsághoz való hűség fontosabb, mint az, mit gondol rólad a másik. (Azért orrvérzésig ne légy őszinte! Kibírhatatlanul szent leszel te, és az életed. Brrr.) Ha kellemetlen dolgokat kell közölnöd számodra fontos személlyel, nem muszáj a legkeményebb penitenciát magadra róni, és rögtön szemtől szembe közölni. Ez számára is túl nehéz lehet. Írhatsz levelet, emailt, felhívhatod, de jelezd, hogy kész vagy személyes találkozóra. A nők várják el sokszor, hogy személyesen szakítsunk velük. Könnyen beszélnek, nem ők okoznak csalódást. De igazából ez kijár nekik.

Öt: tanulj a hibáidból! Természetesen vállald önérzetesen önmagadat, de lécci a hülyeségeidhez ne ragaszkodj! Nem szégyen továbblépni, és működőbb megoldásokat keresni az eddigi katasztrófamodellek helyett.

Ugye, mi szeretjük pl. az időseket is? Alföldi Róbert csak nem hiába dolgozott a Nagy Könyv vetélkedőben, hogy figyelmeztessen erre minket?

Ugye, mi szeretjük pl. az időseket is? Alföldi Róbert csak nem hiába dolgozott a Nagy Könyv vetélkedőben kisfilmjével, hogy figyelmeztessen erre minket?

Hat: mutasd ki gyengédebb érzéseidet is! Bárhol, bármikor, de ne másoknak mutogasd (van olyan nekik is, hidd el) hanem vigasztald meg a fiad, elkenődött feleséged öleld át, miután jól lebőgette magát mindenki előtt. Mit számít, akkor is összetartoztok. „Egy férfi sohase akkora, mint amikor lehajol egy gyerekhez”, írta Dr James Dobson az Egyenes beszédben. Hozzátehetem, vagy bárkihez, akinek szüksége van rá. Megfagyni készülő alkoholista, szidalmazott pap, karate versenyen ronggyá vert csapattárs, bárki.

Hét: akármilyen angyali, szubdomináns feleséged lesz is, el fog jönni a pillanat, mikor akkorát pancsol férfibüszkeséged kellős közepébe, hogy szikkrát vet a szemed. Pl. fontos döntést készülsz kimondani valakinek, de nem tudsz egy alapvető információt, amit hites párod viszont igen! Mit tehet szegény? Másodperceken múlhat sok minden. Leugat, bebizonyítja, hogy ő a góré, őt kell komolyan venni, és a rendelkezésére álló többletinformáció alapján hozott saját döntését nyomja át a megfelelő pillanaton. Ez bizony, ilyenkor neki kötelessége is. Először is, bízva párunkban ne menjünk át sértődött kismalacba, és toroljunk meg olyasmit, amiért később meglehet, hálásak leszünk. Alattomos farkasok se legyünk, hogy „jól van anyukám ezt most megtetted, de majd otthon…HÁHÁHÁ!” Meg kell beszélni a helyzetet, de mivel felnőtt férfiak vagyunk és nem cukordarabkák, ezért kicsit kell nyelni oldalbordánktól is. De ha ezzel visszaél, és elkezd hatalmaskodó rendszert csinálni a dologból… Na, akkor megmutathatjuk, mi az a férfispiritualitás, és hol egy nő helye otthon.

Vállald a sorsod!

Vállald a sorsod! Meghalunk így is, úgy is. Térden, vagy állva: ezt döntjük el mi.

Nyolc: legfontosabb. Vállalj felelősséget! Erről már itt-ott szétszórtan beszéltem. Ismerd be! Lásd be! De azt, amit kell, kivéve ha te vagy valaki más nagyot szív amiatt, hogy nem vagy hajlandó ártatlan áldozattá válni. Nyugi, Jézus is ezt tette, kicsit lehetsz te is Jézus – ha muszáj. Egyébként bűnbaknak nem kell lenned, mert sokan rögtön szívesen rád vetnék rejtett bűntudatukat, és gyűlölnék benned mindazt, amivel magukban nem tudnak szembenézni. De ha hibáztál, segíteni kell a hibád által másnak okozott érzelmi terheket elhordozni, vele őszintének lenni, bocsánatot kérni, és a helyzet megoldásáért őszintén és elszántan tenni. Ennél többet senki nem várhat tőled. Mert nem te vagy Isten – és ezt mindenkinek el kell fogadnia, önmagadat is beleértve. Hidd el, nincs felszabadultabb élet, mint mikor végre az ember elfogadja, hogy ő teremtmény. Nem több, és nem kevesebb. Tőle elég, ha halad a cél felé, oda úgyis Isten emeli majd be.

 

;-)

Zoli

Flörtölj! Izgalmas és egészséges

Kezdeményezz! Légy Férfi!

Kezdeményezz! Légy Férfi!

Az eladónő szemöldöke felszaladt, és gyors mosoly futott át az arcán. Éppen most dicsértem meg a frizuráját. Amikor azt is elmondtam, miért tetszik a haja (modern és nőies) már icipicit el is pirult. Megköszönte a bókot, teljesen őszintén válaszoltam, hogy „szívesen”, és kezdtem elpakolni a visszajárót. Ő hirtelen odébb ment, jó erős méternyi távolságban kezdett pakolni. Megszoktam már. Kevesen bírják a váratlanul fellépő feszültséget ilyenkor a közelemben. Ha hallgatsz e cikk tanácsaira, ezt te is kénytelen leszel megszokni!

Tudom, az a bizonyos félénkség, hogy „jaj, mit fog szólni hozzá?”. Nyugi, kb. 95%-ban örülnek neki. Kb. 5 % nem érti, nincs rá felkészülve, nem figyelt igazán, nem hiszi el, kinevet, vagy megmosolyog. Ezen reakciók ellen a legjobb védekezés, ha tudatosítod magadban, hogy NINCS IGAZUK! Picit ki is nevetheted őket magadban. Nyíltan azért ne. Nevetséges, hogy tetszik egy Férfinak? Esetleg felháborító? Háát, a csajszival van gond, nem veled, az biztos.

Figyu, néhány szabály, amire oda kell figyelni.

A bók legyen spontán! Nézd meg jól, keresd meg mi izgalmas, érdekes, különleges benne, rajta, vele kapcsolatban, akár csak egy picit is. EZT dicsérd meg, ismerd el! Mélyebb a bók, ha meg is indokolod. Pl. ez és ez a szín (hajé, körömlakké) megy egymáshoz, a blúza szabása az egyéniségéhez (amit a mozdulataiból és mimikájából szűrtél le), a mosolya kedves és életvidám, csodás, ahogy csillog a szeme a derűtől, S-T-B. Spontaneitás és őszinteség. Begyakorolható. A kudarcok pedig csak a sikerhez vezető lépcső következő fokai. Komolyan mondom!

flört1Akkor bókolsz jól, ha belsőleg szabadon teszed. Nem az a lényeg, mit reagál rá, reagál-e egyáltalán. Néhány nő nem meri kimutatni, vagy bizonyos környezetben kimutatni, hogy jól esett, amit mondtál. Nem hiszi el: biztos csak „azt” akarod, túlsúlyos, őt nem szokták megdicsérni, túl öregnek tartja magát hozzád (pedig hát nem akarod megdönteni), stb. Ha nem úgy reagál, ahogy vártad, gondolatban vállat vonsz, és lépsz tovább. Felvetsz egy másik témát, rendelsz, vagy amit a szituáció éppen megkíván. Nehogy elszégyelld magad, semmi rosszat nem tettél! Ha örül, ha felnevet, elmosolyodik, megköszöni, stb., én is vele örülnék, kifejezném, hogy nekem is öröm volt flörtölni, aztán éppúgy továbblépnék, mint az előbbi esetben. Esetleg semlegesebb témáról beszélgetnénk, pl. egy vonatfülkében. Kivéve, ha ismerkedni akarsz, de az más téma, és ez a cikk nem foglakozik vele.

Tehát: azért bókolunk, mert jól esik, mert férfiak vagyunk, mert meg akarjuk ajándékozni a nőket. Nem kérjük vissza a másik kezünkkel, amit éppen most adtunk oda, nem kérünk extra elbírálást, soronkívüliséget, semmit. Adtunk, mert adni akartunk. Mert jól esett. Mert olyan sokkal rendelkezünk, hogy meg kell osztanunk másokkal. Ez akkor is igaz, ha az életszikra éppen csak pislákol belül. Nagyon sokszor, ha ezt az utolsó örömmorzsát odaadod, lesz helyette túláradó bőség a lelkedben. Kipróbáltam, tudom, miről beszélek. ;-)

Nincs telefonszám elkérés, nincs randi, nincs szex! Én most a flörtről írok, mindezek már az udvarlás és a házasság kategóriái.

A környezet reakciói ne legyenek fontosak! Fel fogják kapni a fejüket, megrökönyödnek, elmosolyodnak, stb. TÖK-MIN-DEGY! Először nyugodtan szégyelld el magad, ez spontán reakció, kicsi az esélye, hogy meg tudd akadályozni. Idővel azonban hozzászoksz, hogy mások előtt felvállald magad, őszinte, non-verbális reakcióidat is. Ezek mind-mind emberi reakciók, talán nem logikusak, de akkor is vannak, és hozzánk tartoznak. „Az a bolond, aki mindezekért, téged paprikajancsinak mond” – énekelték Mézgáék, úgy ezer éve a tévében, és igazuk volt. Nehogy szégyelld már magad, mert EMBER vagy (értsd: Isten képmása), és EMBERI reakcióid vannak. És ha ez a reakció éppen a szégyen, akkor azt fogadd el, azt éld meg, és amiatt ne érezz még plusz szégyent! Nyugi, jól vagy összerakva, nagyot nem hibázhatsz – maga Isten tervezett. Ő meg kib…tt egy zseni. Írtam már?

Szerintem ő már gondolkodik, hogy mi hatna spontánnak.

Szerintem ő már gondolkodik, hogy mi hatna spontánnak.

Ha olyasvalakivel flörtölsz, akivel sokat vagy együtt (munkatárs, pl.) akkor még néhány dolog bejön. Először is: mértékkel! Át fog csúszni a dolog udvarlásba, és ha csak nem pont ez a cél (mindketten szabadok vagytok egy komolyabb párkapcsolatra) kerülendő! Belép a közeledés-távolodás szabálya.

Bókolni, közeledni, elkezdeni megmerítkezni a másik erőterében, lelki energiáiban csodálatos. De egy idő után túl komollyá válhat, és ilyenkor fel kell tenni a „Stop!” táblát valakinek. Ez viszont kényelmetlen, fájdalmas. Általában mindkét oldalnak. Nem szeretünk egymásnak csalódást okozni,  pláne ha szimpatikus emberről van szó. De mégis meg kell tenni. Ez a gerincesség próbája. És néha a másik helyett is figyelni kell, és akár tisztázni: „Kata úgy látom, kezded túl komolyan venni kettőnk finom lelki játékát, tartsunk pár hét szünetet, kérlek!” (Sajnos, inkább férfiak nem szoktak figyelni a határokra, és inkább nőknek kell okosabbnak lenni. Hát de akkor legyenek is!)

14 –től felfelé már játszható ez a játék, de felnőttek inkább csak felnőttekkel játsszák. Csomó kellemetlenség elkerülhető.

Felső korhatár viszont: NINCS!

 

;-)

 

Zoli