Az eladónő szemöldöke felszaladt, és gyors mosoly futott át az arcán. Éppen most dicsértem meg a frizuráját. Amikor azt is elmondtam, miért tetszik a haja (modern és nőies) már icipicit el is pirult. Megköszönte a bókot, teljesen őszintén válaszoltam, hogy „szívesen”, és kezdtem elpakolni a visszajárót. Ő hirtelen odébb ment, jó erős méternyi távolságban kezdett pakolni. Megszoktam már. Kevesen bírják a váratlanul fellépő feszültséget ilyenkor a közelemben. Ha hallgatsz e cikk tanácsaira, ezt te is kénytelen leszel megszokni!
Tudom, az a bizonyos félénkség, hogy „jaj, mit fog szólni hozzá?”. Nyugi, kb. 95%-ban örülnek neki. Kb. 5 % nem érti, nincs rá felkészülve, nem figyelt igazán, nem hiszi el, kinevet, vagy megmosolyog. Ezen reakciók ellen a legjobb védekezés, ha tudatosítod magadban, hogy NINCS IGAZUK! Picit ki is nevetheted őket magadban. Nyíltan azért ne. Nevetséges, hogy tetszik egy Férfinak? Esetleg felháborító? Háát, a csajszival van gond, nem veled, az biztos.
Figyu, néhány szabály, amire oda kell figyelni.
A bók legyen spontán! Nézd meg jól, keresd meg mi izgalmas, érdekes, különleges benne, rajta, vele kapcsolatban, akár csak egy picit is. EZT dicsérd meg, ismerd el! Mélyebb a bók, ha meg is indokolod. Pl. ez és ez a szín (hajé, körömlakké) megy egymáshoz, a blúza szabása az egyéniségéhez (amit a mozdulataiból és mimikájából szűrtél le), a mosolya kedves és életvidám, csodás, ahogy csillog a szeme a derűtől, S-T-B. Spontaneitás és őszinteség. Begyakorolható. A kudarcok pedig csak a sikerhez vezető lépcső következő fokai. Komolyan mondom!
Akkor bókolsz jól, ha belsőleg szabadon teszed. Nem az a lényeg, mit reagál rá, reagál-e egyáltalán. Néhány nő nem meri kimutatni, vagy bizonyos környezetben kimutatni, hogy jól esett, amit mondtál. Nem hiszi el: biztos csak „azt” akarod, túlsúlyos, őt nem szokták megdicsérni, túl öregnek tartja magát hozzád (pedig hát nem akarod megdönteni), stb. Ha nem úgy reagál, ahogy vártad, gondolatban vállat vonsz, és lépsz tovább. Felvetsz egy másik témát, rendelsz, vagy amit a szituáció éppen megkíván. Nehogy elszégyelld magad, semmi rosszat nem tettél! Ha örül, ha felnevet, elmosolyodik, megköszöni, stb., én is vele örülnék, kifejezném, hogy nekem is öröm volt flörtölni, aztán éppúgy továbblépnék, mint az előbbi esetben. Esetleg semlegesebb témáról beszélgetnénk, pl. egy vonatfülkében. Kivéve, ha ismerkedni akarsz, de az más téma, és ez a cikk nem foglakozik vele.
Tehát: azért bókolunk, mert jól esik, mert férfiak vagyunk, mert meg akarjuk ajándékozni a nőket. Nem kérjük vissza a másik kezünkkel, amit éppen most adtunk oda, nem kérünk extra elbírálást, soronkívüliséget, semmit. Adtunk, mert adni akartunk. Mert jól esett. Mert olyan sokkal rendelkezünk, hogy meg kell osztanunk másokkal. Ez akkor is igaz, ha az életszikra éppen csak pislákol belül. Nagyon sokszor, ha ezt az utolsó örömmorzsát odaadod, lesz helyette túláradó bőség a lelkedben. Kipróbáltam, tudom, miről beszélek. ;-)
Nincs telefonszám elkérés, nincs randi, nincs szex! Én most a flörtről írok, mindezek már az udvarlás és a házasság kategóriái.
A környezet reakciói ne legyenek fontosak! Fel fogják kapni a fejüket, megrökönyödnek, elmosolyodnak, stb. TÖK-MIN-DEGY! Először nyugodtan szégyelld el magad, ez spontán reakció, kicsi az esélye, hogy meg tudd akadályozni. Idővel azonban hozzászoksz, hogy mások előtt felvállald magad, őszinte, non-verbális reakcióidat is. Ezek mind-mind emberi reakciók, talán nem logikusak, de akkor is vannak, és hozzánk tartoznak. „Az a bolond, aki mindezekért, téged paprikajancsinak mond” – énekelték Mézgáék, úgy ezer éve a tévében, és igazuk volt. Nehogy szégyelld már magad, mert EMBER vagy (értsd: Isten képmása), és EMBERI reakcióid vannak. És ha ez a reakció éppen a szégyen, akkor azt fogadd el, azt éld meg, és amiatt ne érezz még plusz szégyent! Nyugi, jól vagy összerakva, nagyot nem hibázhatsz – maga Isten tervezett. Ő meg kib…tt egy zseni. Írtam már?
Ha olyasvalakivel flörtölsz, akivel sokat vagy együtt (munkatárs, pl.) akkor még néhány dolog bejön. Először is: mértékkel! Át fog csúszni a dolog udvarlásba, és ha csak nem pont ez a cél (mindketten szabadok vagytok egy komolyabb párkapcsolatra) kerülendő! Belép a közeledés-távolodás szabálya.
Bókolni, közeledni, elkezdeni megmerítkezni a másik erőterében, lelki energiáiban csodálatos. De egy idő után túl komollyá válhat, és ilyenkor fel kell tenni a „Stop!” táblát valakinek. Ez viszont kényelmetlen, fájdalmas. Általában mindkét oldalnak. Nem szeretünk egymásnak csalódást okozni, pláne ha szimpatikus emberről van szó. De mégis meg kell tenni. Ez a gerincesség próbája. És néha a másik helyett is figyelni kell, és akár tisztázni: „Kata úgy látom, kezded túl komolyan venni kettőnk finom lelki játékát, tartsunk pár hét szünetet, kérlek!” (Sajnos, inkább férfiak nem szoktak figyelni a határokra, és inkább nőknek kell okosabbnak lenni. Hát de akkor legyenek is!)
14 –től felfelé már játszható ez a játék, de felnőttek inkább csak felnőttekkel játsszák. Csomó kellemetlenség elkerülhető.
Felső korhatár viszont: NINCS!
;-)
Zoli