Címke: feminizmus

Mária Magdolna – a feminista propaganda

Miután ismerőseim beharangozták a filmet, türelmetlenül vártam, hogy megnézhessem. Nagyon érdekelt, hogy hogyan ábrázolja a nőt, a nőket, és a férfiakkal való kapcsolatukat. Hitélményt is vártam a filmtől, tanítást Jézusról és az Isten Országáról. Aztán rá kellett jönnöm, hogy feminista propagandával állok szemben, olyan mértékben „szállítja” a rendező (Garth Davis) a feminista kliséket, hogy a forgatókönyvet akár a hazai nagy feministánk, Müller Péter is írhatta volna.

Bevallom, kétszer kellett nekifutnom a filmnek, elsőre még keresztény tanításként kezeltem, s csak másodjára esett le, hogy egy intellektuális kalandról van szó, vallásos köntösbe bújtatva. Olyan véleményt is olvastam a neten, hogy apokrifekre támaszkodik a történet… esetleg legközelebb Comics képregények szolgálnak majd alapul? Bár, ha figyelembe veszem, hogy a hit itt csak keret, de nem a lényeg, akkor végül is miért ne? Ha a mondanivaló kibontásához az kell.

mmmmm

Feminista klisé egy: itt a férfiak gonoszak. Máriát még a saját apja is (igaz, megfélemlítve, megtévesztve, de akkor is) csaknem belefojtja ördögűzés címén a Genezáreti tóba. Jézus tanítványai mind erőszakkal akarják létrehozni Isten Országát a Földön, Mária az egyetlen, aki megérti, és gyakorolja a könyörületet másokkal szemben. Rendszeres a konfliktusa Péterrel, aki a kanonizált evangéliumok szerint az apostolok feje lett Jézus szavai alapján. Vagyis ő a férfihatalom maga, ami feministáék szerint csakis gonosz és erőszakos lehet. Míg Péter az egészségesekhez akar menni a jézusi kiküldetés alatt, Mária megkönyörül a haldoklókon, és ápolja őket. Végül Péter irigyen megtagadja Máriát, mert Jézus feltámadásakor neki külön és először jelent meg.

Feminista klisé kettő: A nők a férfiak által el vannak nyomva és pont. Nincs szeretet, nincs gyengédség, nincs előzékenység, vagy áldozathozatal a nők felé. Egy dolog van: elnyomás. Máriát is erőszakkal férjhez akarják adni, és kemény halászmunkát kell végeznie (eleddig soha nem hallottam róla, hogy az ókorban ezt a munkát nők végezték volna), holott a bábáskodáshoz lenne tehetsége. Mikor Jézus prédikál a mosó nőknek, egyikük egy szörnyű bosszú történetét meséli el, amikor egy házasságtörő nőt csoportosan megerőszakolnak a férje és a férje testvérei, majd vízbe fojtják. Az egyoldalú férfiszemlélet az mindig is sikk volt feministáék körében, árulkodó Müller Péter egyik könyvének a címe is: „Férfiélet, női sors”. Értjük, művész úr: a férfinak élete van, tele élvezettel, és önző örömmel, míg a nők élete az sors, kötelességekkel, terhekkel és korlátozó szabályokkal. Nemrég tartottam Kőszegen egy kiállást a Fő téren a két nem együttműködéséről. Ott is elhangzott a vélemény: a férfiak szívesen dolgoznak sokat a munkahelyükön, előléptetésért, utaztatásért, élményekért, pénzért. Nem, nem a családjukért, hogy legyen ajándék a karácsonyfa alatt, legyen közös nyaralás, legyen új mosogatógép. Személyes előnyökért kifejezetten. Gratulálok művész úr, terjed a propaganda, lehet egyre jobban gyűlölni a férfiakat.

Feminista klisé három: a nők erkölcsileg felsőbbrendűek a férfiaknál. Egy nő megbízható, míg egy férfi legalábbis veszélyes. Itt csak Mária érti meg Jézus tanításának lényegét, Péter elutasítása után az elnyomott zsidó nőkhöz megy igét hirdetni, ő megkönyörül a haldoklókon, míg Péter magára hagyná őket, és Jézus kivételezettként bánik vele: többször kifejezi csodálatát felé, hogy mennyire helyes módon közelít a tanításához, külön küldetést bíz rá, stb. Háát nem tudom. Antoni Rita nagy magyar fehér férfiakon gúnyolódik a Parlament előtt száz decibellel, Írországban most szavazták meg az abortuszt, sok nő bankkártyának nézi a férfiakat, váláskor az Isten irgalmazzon nekünk, férfiaknak… nem látom azt a nagy erkölcsi felsőbbrendűséget. Feminista önigazultságot inkább.

Azért volt ami tetszett a filmben. Pár szó erről is. Lázár feltámasztása után Jézus kétségbeesik, látja a közeledő kereszthalált és fél. Mária van egyedül mellette, és hite, bizalma, szeretete erőt önt Jézusba. Ha a feleségem ugyanezt tenné velem hasonló helyzetben, biztos nagyon hálás lennék érte. „Adj hitet!” – énekelte Ákos évekkel ezelőtt, és igen. Bárcsak a mai nők képesek lennének erre!

Júdás a történetben nem egy kapzsi tolvaj és áruló, hanem megtévedt, szenvedő ember. Ez nekem is jobban tetszett, mintha kijelentjük, hogy gonosz volt, és ezzel letudtuk őt.

Jézus halálának ábrázolása sokkal hitelesebb volt, mint akármelyik róla szóló filmben eddig. Mint embert amúgy is közelebb hozta ez a film hozzám, a megnézése után úgy éreztem, ezzel a Jézussal minden további nélkül megihatunk együtt valamit, és beszélgethetünk. Nem utasítana el. Viszont szörnyű költői képekben és szóvirágokban prédikált. „Hiteteket túszul lehet-e ejteni” – pl. egy a sok költői kép közül. Ki érti ezt meg? Ő ez egyszerű emberekhez szólt, mint amilyen én is vagyok, nem pedig költői kultúrestet adott, valahányszor szóra nyitotta a száját.

Szerintem a megújuló nő mozgalomnak egyre inkább gyakorolnia kell a megértést, a bizalmat és a tiszteletet a férfiak felé. Észre kell venni, milyenek is vagyunk valójában. Nem a szűk elitre és a még szűkebb elsötétült pszichéjű kisebbségre koncentrálni. Irigyelni az egyiket, megvetni a másikat. Közben itt vagyunk mi, a fennmaradó 99% küzdelmeinkkel, reményünkkel, szeretni és szeretve lenni vágyásunkkal. Tessék végre észrevenni minket is!

 

Mária Magdolna (2018)

rendezte: Garth Davis

Mária Magdolna: Rooney Mara

Jézus: Joaquin Phoenix

Milyen a nő élete?

Fénykép0637Többezer évvel ezelőtt Szókratész szerette honfitársait kizökkenteni megszokott gondolkodási sémáikból. Lement az utcára, elvegyült az emberek közt, és találomra megszólított járókelőket. Kérdéseket tett fel nekik, és barátságosan válaszadásra ösztökélte őket. Kénytelenek voltak elgondolkodni az életük felől, hogy vajon minden tényleg úgy van – e és jól van – e úgy, ahogy hitték, hogy van. A Valódi Egyenlőséget csoport és a Férfihang Civil Társaság ismét követte ezt az ősi módszert, és embereket kérdezett az életük felől. Ezúttal a közelgő Nőnap alkalmából tették, egyenlőségpárti gesztusból. A párbeszédek fő iránya az volt: milyen is ma nőként élni Magyarországon?

A már korábbi kiállásokból megismert, állandóan kötözködő, városnéző túrát értékesítő fiatalember (szerinte minden nap férfinap – és ezt úgy mondja, hogy közben alul fizetett és alul értékelt munkát végez az utcán esőben, szélben) nem volt sehol, helyette barátságos, segítőkész és nyilatkozni is hajlandó kollégái üdvözölték a molinóval kiálló aktivistát.

Egyikük (fiatal férfi) rögtön el is mondta, hogy a nők nagy problémája az egyenlőtlen bérezés. Nos, ő valóban a nőkkel együtt érző, empatikus fiatalember, (holott, mint tudjuk idehaza rendszerszintű nőelnyomás van, és patriarchák élnek, nem férfiak) aki nyitott az igazságra, mert meglepve vette tudomásul, hogy egy elterjedt hazugság áldozata, és mi is a valódi helyzet bér ügyben.

Érdeklődve jött oda egy másik, középkorú férfi is, aki, mint elmondta, Amerikában élt öt évig, meg is nősült ott, és egyik nap arra ment haza, hogy üres (teljesen, bútorokat is beleértve) a lakás, felesége és gyereke sehol. Felhívta a helyi sheriffet, aki biztosította róla, hogy mint férfi és ember megérti őt, de sheriffként semmit sem tehet, mert felesége tette TELJESEN TÖRVÉNYES ÉS SZABÁLYOS az amerikai jog szerint. Még csak közölni sem köteles elhagyott férjével az asszony az új tartózkodási helyét!

Egy harmadik férfi ellenben hevesen vitatkozni kezdett, hogy miért képviseltetik magukat a fent említett közösségek az utcán, miért kell beszélni az egyenlőségről, miért nem élünk úgy, mint amikor jurtákban laktunk, és a nők amúgy is túl vannak tolva a magyar közéletben. (Mondjuk ebben igaza van. A férfiakhoz képest mindenképpen.) Sajnos háborgó, haragos érzésein nem tudott túllépni, és hosszú perceken át zavarta a rendezvényt kötözködő stílusával, így sajnos meg kellett fenyegetni a rendőrség helyszínre hívásával, hogy elmenjen, és a békésebb járókelők is közel merjenek jönni.

Egy Angliából hazaköltözött fiatal lány azt taglalta, hogy ő nagyon örült odakint annak, hogy ott sokmindenben a közfelfogás és viselkedés más. Pl. a tömegközlekedés közben, ha egy nőt inzultálnak, férfiak és nők egyaránt a védelmére kelnek, és nem gyáván lapítanak, mint idehaza.

Többször szóba került nőproblémaként a részmunkaidős munkák hiánya. Abban könnyű volt a válaszolókkal közös nevezőre jutni, hogy ez NEM a nők problémája igazából. Ez a családok, és a családszerű életközösségek problémája. MINDENKI jól járna akkor, ha otthon többet vállalhatnának be a nők, több idejük és energiájuk jutna a családjukra, megszűnne a versengés a családfői poszt körül (egy fiatal lány meg is mondta: teljesen rendben van, hogy ha otthon a vezetők a férfiak. Ezen szerepkör stresszének és felelősségének elhordozásához alkatilag jobbak) és visszaállna a férfiak családfenntartói becsülete. Sokkal könnyebb lenne a családi munkamegosztás is. A férfiak iránti bizalom hiánya és nőelnyomás SZÓBA SEM KERÜLT. Úgy látszik, a nők nem azt tapasztalják a magánéletükben a férfiak részéről, mint amit a feministák állítanak.

Újra, és újra, a megkérdezett nők ezt válaszolták a bevezetésben leírt kérdésre: Nagyon jó ma nőként Magyarországon élni, nincsenek korlátozva életükben, jogaikban. Elégedettek az életükkel. És mondták ezt örömtelien, sugárzó tekintettel.

Jó volt látni őket, beszélni velük, és azt tapasztalni, hogy (egyébként biztosan meglévő) problémáikon könnyen túl tudtak lépni egy biztató feliratú molinó, és némi vidám napsütés hatására. Adódott a végkövetkeztetés: nőnek lenni igenis jó.

 

;-)

Zoli

Veszélyes nemzetközi egyezmény elfogadás előtt – cikk a Férfihangon

férfihangAggódunk páran. Ha Magyarország ratifikálja az Isztambuli Egyezményt, itt időnként hideg szelek fognak fújni a férfiakra. És ez a nőknek sem lesz jó, hiszen a baj mindig továbbgyűrűzik, hiszen együtt élünk, nem egymástól távol, idegenként. Az eredeti cikk itt olvasható: Férfihang, antifeminista magazin. Link:

Így diszkriminálja Magyarországon a férfiakat a radikális feminista Isztambuli Egyezmény

Mondd: a férfiakat ki viszi át a túlsó partra? (Feminizmus és emancipáció ma – Dr Warren Farrell férfikönyve alapján)

Ennek a képnek hozzám van köze, a könyvhöz csak másodlagosan.

Ennek a képnek hozzám van köze, a könyvhöz csak másodlagosan.

Dr Warren Farrell művének teljes címe: „Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat?”. (Kossuth kiadó, 2012) Lélekbúvárhoz illő bonyolultságú cím. A szerzőről jó tudni, hogy korábban háromszor is beválasztották Amerikában a Nők Nemzeti Szervezetébe. Népszerű és elismert író, tévészereplő és előadó volt, amíg feminista nézőpontból értelmezte a valóságot. Idővel azonban objektívabb igyekezett lenni, és a férfilakosság élete is elkezdte érdekelni. Innentől népszerűsége drámaian csökkent, és találkozott az általa „csipkefüggönynek” nevezett feminista cenzúrával. 

A könyv közel harminc év tapasztalatát sűríti egybe, és nem a nők vagy feministák szapulása a célja. Dr Warren Farrell szerint az sehova sem vezetne, és kár tudományos hírnevet kicsinyes bosszúra fecsérelni, embereket hergelni és félretájékoztatni. Célja egy új, dinamikus Egység férfiak és nők között, amit kommunikáció, az igazsággal való bátor és bizalomteljes szembenézés, kölcsönös megértés és mélyülő egymást ismerés és egymást szeretés jellemez.

 
FONTOS! A könyv Amerikáról szól, ottani statisztikákra és gyakorlatra épít, és nekünk azért hasznos, mert a módszerek itthon is terjedőben vannak, és az ottani példa sokaknak számít követendőnek. DE MI MÉG NEM TARTUNK OTT! Egy viszonylag konzervatív ország lakói vagyunk, és én férfiként csak össze tudom tenni a kezem ezért.
Dr Farrell a megoldással kezd. Nem hangulatot kelt, leleplez és botrányt kavar. Ehelyett alapos módszert javasol arra, hogy ahol az ideológiák és esetenként az öntudatosan felvállalt hazugságok. („Jó cél érdekében tettük” – az ENSZ válasza a szerző azon kérdésére, tudnak-e róla, hogy a férfiak és nők munkával töltött időről szóló adatai hamisak. Az 1995-ös „Jelentés az emberi fejlődésről” című anyag számos adatát hamisították meg, pl. a „A nők több órát dolgoznak, mint a férfiak” című grafikont. A valóságban heti 11 órával többet dolgoznak és 2 órával többet utaznak a férfiak.) Tehát ahol ezek a hazugságok a legnagyobb kárt tették: a magánélet és a család, a párkapcsolat terén kell elkezdeni lelki munkát végezni.

 

 

recenzió2 Tömören négy egyszerű, de nem könnyű lépéssel indít a szerző. Időt adni az őszinte beszédnek. Megfelelően adni azt (négy elismerés, egy kritika, de több elismerés is lehet egy kritikus megjegyzéshez. Pont ahogy kristálycukorba rejtették a szüleink a keserű gyógyszert még régen.) Megfelelő környezetet teremteni, ellazult hangulatot, és ezt végig megerősíteni, fenntartani. Mindent megbeszélni, akkor is, ha a mélyülő szeretet szeretkezésbe vált. (Gondolom, ez még vonzóbbá teszi a tisztánlátás növekedését, hiszen nem csak az IGAZSÁGRÓL van szó, hanem a kibomló SZERETETRŐL is.) Ne maradjanak tisztázatlan pontok, mert ezek mérgezni fognak. A takaró alatt, vagy tusolás után vissza lehet térni a listába szedett megbeszélnivalóhoz. (Négy elismerés, egy kritika!) És bátorítani a kritikát adót, hogy készek vagyunk el és befogadni az ő igazságait, egyben terelgetni, hogy azt a legkönnyebben emészthető módon adja.
Eddig volt könnyű dolgom. Most jön a kialakult helyzet objektív feltárása. Elkeserítő élményem volt (és néha elgondolkoztam, folytassam-e az olvasást) hogy Dr Farrell nem ugyanazokat a tényeket rágja agyon. Hanem újabb és újabb problémarétegeket tár fel. És aztán újabbakat és újabbakat.) Nagyon csüggesztő volt szembenézni azzal, hogy a gazdag, felszabadult Amerikában a férfiellenesség mindkét nem részéről mennyire beleépült a köztudatba, és sokszor teljesen tudattalanul fejti ki hatását. Hogy szokássá vált férfiakat hibáztatni olyasmiért, ami a földi természet (az eredeti, minket körülvevő és az emberi-társadalmi) mai működési törvényei miatt van úgy. És mindenkire érvényes, nemre, korra, vallásra, bőrszínre tekintet nélkül. ) Például a férfiak több pénzt keresnek, mert nagyobb teljesítménykényszerben élnek, mert veszélyesebb munkákat vállalnak, mert több munkaórát szentelnek a munkájuknak. Ennek lehet köze a nemükhöz – de csak annyiban, hogy eleve vonzzák őket az ilyen keményebb kihívással járó feladatok. A nők munkája sokszor nehezebben számon kérhető: pontosan mennyi az effektív munka, és mennyi a kávézás közbeni trécselés; könnyebb, kevésbé kimerítő munkákat vállalnak, olyanokat, amik fontosak, de produktívan kevesebbet termelnek, ezért az azonnali profit is kisebb rajta. Fontos munkák ezek, de megtérülésük hosszú távú, és a társadalom részéről jelentős bizalmi tőke befektetését igényli. És túlóra területén is kevésbé vehetők igénybe – nem lustábbak: egyszerűen várja őket az otthoni műszak, amiért pénz nem, de élhető élet a jutalom.
Nézzük napjaink valóságát a mi oldalunkról!

farrell

Dr Warren Farrell

Otthon
Ma elterjedt nézet, hogy a nők ugyanannyit dolgoznak a munkahelyükön, mint a férfiak, ám utána még a háztartás és gyereknevelés terhe is rájuk vár. Az igazság azonban az, hogy bár többdimenziós szerep vár a nőkre (a fenti három) de a férfiakra a házon kívül sokszor aránytalanul, akár heti 11 órával több munkaóra jut, és két órával többet utaznak. És közben ők is besegítenek otthon és a gyerekekkel is. De ezt a kutya nem veszi figyelembe, még ők sem. Látens marad. Hisz férfiak, teljesítik kötelességüket, mert nyílt tekintettel akarnak a tükörbe nézni. Teszik a dolgukat a ki nem mondott reményben, hogy cserébe elismerést és szeretet kapnak, ölelést, csókot és hálát, ám valójában nagyon sokszor további elégedetlenséget, és még magasabb követelményeket. De ebben mi, fiúk is ludasak vagyunk, ugyanis igazából mi sem köszönjük meg a vasalt inget, a házi kosztot, és a csillogó fényű padlót.  Pedig aki dicsér: az több. Annak van miből adnia, lelke kincsekkel teli, amit nem sajnál társaitól.  Ma még egyik nem sem szereti a másik teljesítményét elismerni.
Dr Farrell a férfiak háztartáshoz és otthonhoz való munkájának hozzájárulásához az eddigi felmérési listákhoz 50(!) olyan kategóriát nevezett meg, ami tipikus férfimunka. Nem 50 feladatot: 50 kategóriát, amelyek mindegyike még 4-5 további konkrét teendőre bontható. Ilyen pl. bútorkészítés, karbantartás, apróbb villanyszerelés, festés, bútorok odébb helyezése, kerítéskarbantartás és építés, családi autó gondjának viselése, gyerekek szabadidejének lekötése, baráti vacsorák előkészítésében segédkezés, vészhelyzet elhárítása, éjjeli gyanús zaj esetén basball ütővel testi épség és/vagy élet kockáztatásával megnézni mi történt, miközben a feleség az ágyban izgul férjéért. S-T-B
Tény, hogy a média a férfi agresszor, női áldozat témákra ugrik, és még a bíróságok és a lakosság (nem csak a női fele!) is enyhébbnek ítéli meg azt az esetet, ha nő öli meg a férjét, mintha férfi teszi ugyanezt a feleségével.
Tamási Erzsébet, hazánk férfikutatója is említi a tényt, hogy az a férfi, aki bevallja, hogy Családon Belüli Erőszak áldozata, a megszégyenítés komoly veszélyének teszi ki magát. Ő onnantól: Nyúl Béla. Holott elvárjuk egy férfitól, hogy nagyobb testi erejét ne használja egy nővel szemben, de ha egy nő visszaél ezzel a társadalom által szavatolt lovagiassággal, közröhej tárgya lesz a férfi. Pedig nem nehéz nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozni egy nőnek, és bizony egyetlen férfi nem ússza meg még a legnagyobb sumákolás mellett sem, hogy nap mint nap lássa, mit okozott. Minden ellenkező híreszteléssel szemben VAN lelkiismerete a férfiak minimum 80%-nak! És eléggé pokoli összeomlani önmagunk előtt, ha mégoly érthető is (de helytelen) amit tettünk. A legtöbb férfi a felesége testén látható kék-zöld foltokat a NANE dobolós tüntetései nélkül is férfi mivoltának csődjeként kezeli. És a további lehetséges agresszió egyik fő oka a fel nem oldott, de nagyon erős önvád.
recenzió4A 22-es csapdája? Ha ütsz: vesztesz, ha nem ütsz: vesztesz? Mi is lehet az oka, hogy lelki kapaszkodó nélkül maradt férfiak, egyszerre csak végkép kimerülnek, és boldogságuk fészkét kiírtják, majd szeretteik után menekülnek a halálba? Nem hagytuk őket vészesen magukra? Eszünkbe jut, hogy még mindig emberekről beszélünk, akik képtelenek voltak szembenézni vele, hogy büszke, erős férfiakból megvetett és tehetetlen áldozatok lettek, akiknek nem engedik meg, hogy azok legyenek, és végül mi marad: a kilátástalan szenvedés elől való drasztikus és drámai menekülés.

Persze tény: rengeteg ember: férfiak és nők jobban félnek szakemberhez fordulni, akár papokhoz, lelkészekhez, vagy lelki tanácsadóhoz, terapeutákhoz, pszichológusokhoz, mint pl. tűzön átmenni egyszál ágyékkötőben. Utóbbiért csodállnak, előbbiért megvetnek. Társadalmunk a gyengeséget erkölcsi kategóriaként kezeli, és ha férfi bizonyul annak (de ha női szerepeiben nő is) lenézéssel, kibeszéléssel, végsősoron lelki kiközösítéssel „jutalmazza”. „A világ kevélysége”? A Bibliát írót tudtak valamit világunkról és a közösségként együttműködő emberekről?

A valóságnál nem félünk semmitől jobban (pedig belső szabadságunk fő záloga éppen ez), és ezt egy olyan ember mondta, aki földet rendítő csodákkal igazolta, hogy ő Isten Fia: nos tehát, nem mi vagyunk Isten, vannak gondjaink, és ezek egy része túlnő rajtunk. Pedig sokkal jobb önsegítő csoportba járni, öntudatosan vállalni, hogy javítok az életminőségemen és közvetve a körülöttem élőként is, mint végül családirtást rendezni.

 

 
A rettegett CS-B-E.
recenzió5Vagyis Családon Belüli Erőszak. Én csak érintem. Bőven, és nálam jóval alaposabb, lenyomozható adatokkal ellátott cikkeket lehet találni Deansdale tollából a témában a Férfihang.hu-n. Számomra nagy meglepetés és némileg megrázó élmény volt, hogy  Farrel doktor nagyon sokszor szinte szóról ugyanazt mondta el, mint Dean. Soha nem kételkedtem Dean szavahihetőségében. De más bízni és más objektíve látni, hogy független, hiteles forrás a már ismert adatokat ismétli állítása alátámasztására. Itt csak szemezgetek. A független vizsgálatok eredményei (melyek a feminista csipkefüggönyön rendre fennakadnak, vagy lejönnek, de a felmérés „férfi” szava helyére „nő” kerül) megmutatják: a kapcsolaton belül a két nem EGYFORMÁN erőszakos, sőt a nők kicsit erőszakosabbak. Összeségében elhanyagolható mértékű, de bizonyos bűntetteknél, pl. eszköz és fegyverhasználat kiugró az eltérés. Nem, nem feltétlen démonok a nők. Ellensúlyozzák a férfiak testi fölényét. Amit aztán a legtöbb férfi sportbalesetnek állít be, és bizony a kutya nem vizsgálódik tovább, legfeljebb a szomszédok sutyorognak, míg a temetés napja el nem jön.  Utána már senki sem sutyorog. Magukra hagyott férfiak?
A férfiaknak áll a világ – hisszük. Feminista polgártársaink szeretik ezt láttatni, hiszen az önállósodás korában is rendkívül jó taktika a nőket áldozatnak beállítani, és ebből tőkét kovácsolni. Valójában több férfi hal meg családon belül, mint nő. A nő mérgezhet, bérgyilkost fogadhat fel, és megkérhet valakit, hogy intézze el a piszkos munkát. Volt tanárnő, aki szexet, és pénzt ígért tanítványainak (két fiúnak) ha férjét megölik. Ez kirívó eset, messze nem általános. De a női módszerek sokkal nehezebben felderíthetők.
És tudjuk, hiszen feminista hangadók jól felvilágosítottak: a férfi „bátor” – kilép a világba, otthagy mindent, éli fiatal szeretőjével a világát, mindent visz, és megoldotta, hogy élete egy cukros, szirupos, és erkölcsileg bűzlő élet legyen. A valóság azonban az, hogy a legtöbb férfi fél kilépni a kapcsolatból, mert csak a gyerekeit (akiket megvédeni többet esélye sem lesz, hisz egy bántalmazó feleség általában bántalmazó anya is ) az otthonát, a szakmai hírnevét, emberi méltóságát, személyi szabadságát (kifizethetetlen asszony és gyerektartást ítél meg sokszor a bíróság, aminek következménye börtön, és onnan merre vezet út a társadalomban?) teszi mindössze és mindörökre kockára.
Hölgyeim és uraim! A legtöbb férfi nem dúsgazdag playboy ügyes házassági szerződéssel a zsebében, hanem egy többé-kevésbé őszinte fickó, aki hitt a házasságában, a szeretett nőben és a családjában. És meddig bírja a gyerekei nélkül egy kis albérletben, a régi jól menő munkája nélkül, miközben a barátai is sorra lemorzsolódnak?

 
Egy személyes kérdést had tegyek fel most:

MIT KÉNE SZERESSEK A FEMINIZMUSBAN ÉS EMANCIPÁCIÓBAN AZOK MAI ÁLLÁSA SZERINT?

recenzió6

Mit üzen ez a kép nekünk: férfiaknak? A közkeletű filmcím tartalmát? „Egy ágyban az ellenséggel?” De ki kinek az ellensége ma már? Vagy a nők bizonyos része az „igazságot nekünk” szólamai alatt eszement tombolásba kezdtek? Tisztelet a józan és őszinte jóakaratú, hál’ Isten, egyáltalán nem kisebbségnek!

 

recenzió3

Bevallom eddig bírtam a könyv ismertetőjét. Igaz, úgy vélem, ami lényeges, elmondtam. Nem titok: érzelmileg mélyen érint és sebez a nők tőlünk való tömeges elfordulása, bennünket ellenségként kezelése, és ostoba tévedéseknek és hazugságoknak felülése. A szerző még hosszan tárgyalja az amerikai médiában szüntelen jelen lévő pozitív, de rövidlátó elfogultságot a nőkkel szemben, az adatok egyoldalú bemutatását, a pireuszi győzelmet, amit nyernek, hiszen áldozatiságukról meg lehetnek győződve, sajnálhatják magukat, de közben pont az igazi erőforrásoktól esnek el, ami hosszú távon segíthetné őket: a férfiak bizalmától, akik nem akarnak nősülni, elköteleződni (és ezért megint ők a rosszak, holott talán egy házasság a férfinak is kéne nyújtson valamit: a tiszteletet, az alkalmankénti őszinte felnézést rá és akár csodálatot is (nem a semmiért, persze) és az intimitás közegét. És nem a vég nélküli bűntudatos robot helyszínét.
A munkaadók a nőknek juttatott plusz törvények és diszkriminatív védelem miatt nem mernek nőket alkalmazni, így a védelemből kiszolgáltatottság lett. A megoldás a’la ember. Ecce homo! (Nem női! Emberi. A törvényeket férfiak hozták.)

Mert véletlenül se legyünk türelmesek, ne vizsgálódjunk, ne hordozzuk terheinket, apránként oldozgatva annak gordiuszi csomóit, ne kérjünk segítséget, ne működjünk együtt, ne kérjünk bocsánatot, ne lássuk be a másik igazát, észben tartva közben mi a mi nézőpontunkból mi a helyes, ne alakítsuk a közös jó érdekében szemléletünk, és Istennel véletlenül se álljunk szóba! Hisz jól ismerjük őt, ő a „nemszabadpistike” mostohaszülőnk. Ne álljunk meg, nézzünk körül, gondolkozzunk, és cselekedjünk bátran! Mert az első lépések hibái lesznek a további lépések helyreigazító tapasztalatai.
Nincs másik recept: nem bekebelezni kell a másikat (egyik nemnek sem) hanem hidakat építeni, néha elviselni, odafigyelni,

Egymásra találni nappal...

A megértés hídjaival egymásra találni nappal…

és közben magunkat is képviselni. Így van esély új, növekvő egyensúly megvalósítására, boldogabb nemzedék felnevelésére, és mélyebben megérteni, miért vagyunk férfiak és nők a Földön, és hogyan és miért jó ez nekünk, és főleg: miért jó – Együtt.
A természettörvényt nem a lázongás és az emberi elképzelések oldják fel, hanem az elfogadás, megértés, és a bizalommal való beteljesítés. Akkor fölé nőhetünk. „Ha jóllakatod a farkast, elalszik, és ha nem piszkálod, nem ébred fel többet.” „Menj, bűneid bocsánatot nyertek, de többet ne vétkezzél!” Akkor farkas ösztönök helyett végre angyalszárnyak repítenek, és ők oda visznek, ahol mindig is volt a helyünk: Haza, ahol ismernek és szeretnek. Lásd Jézust, aki kínhalált halt, és feltámadt. Magára vette a halál terhét, nem kényszerből, de engedelmességből. És aztán kamatosan mindent visszakapott. De ő sem az emberi eszét követte, hanem Mennyei Atyja akaratát („Ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, de mindazonáltal ne az legyen, amit én akarok, hanem amit Te.”) A bölcs szeretet először átjárja kíméletlenségünk csapdáit, majd ezután átrendezi. Nem türelmetlen fájdalommal és kínnal nekiesik nálánál nagyobb Sorserőknek, és keveri végül magát nagyobb bajba mint volt.

Gandhi ugyanezt az utat követte. Ő átformálta Indiát. Jézus a világot. Igaz, ő Isten fia, nagyobb a hatóköre.
Ugyan lassabb módszer egyesével meggyőzni és segíteni az embereket, őszinte közösségeket létrehozni férfiaknak és nőknek, és a tapasztalataikat csiszolásra továbbadni: de valójában nincs más út. Ezt hívjuk evolúciónak, Isten világunkat a Mennybe emelő évmilliárdos munkájának.

... és éjjel.

… és megtalálni egymást éjjel.

;-)

Zoli

Ez is feminizmus – vendégcikk a Talita.hu-ról

Mit akar, és mit takar a konzervatív feminizmus?

2014. június 04. szerda, 06:46 | Írta: Kölnei Lívia, Kóczián Mária

the new feminist
A feminizmus ma nem túl népszerű: elkoptatott, ugyanakkor mégis indulatokat gerjesztő fogalom lett. Pedig eredetileg ez a női érdekérvényesítő mozgalom fontos érték megvalósítását tűzte ki célul: a férfiak és nők társadalmi esélyegyenlőségét.

 

 

 

 

Mi lehet az oka, hogy a feminizmust ma a társadalom számos csoportja elutasítja, vagy legalábbis ellenérzéssel fogadja – és nemcsak férfiak, hanem nők is? Feltehetően úgy érzik, hogy a feministák szembemennek az érdekeikkel, vagy nem megfelelően képviselik azokat. A férfiak nagy része veszélyt érez a feminista törekvésekben, a nők egy kisebb(?) része pedig úgy érzi, számára nem jelentenek problémát a feministák által kifogásolt élethelyzetek.

Azok a nők, akik fontosnak tartják a feminizmus eszméit, szintén nem gondolkodnak egységesen. Ma már láthatóan elválik egymástól legalább két főbb irányvonal (nevezzük az egyiket konzervatívnak), és minden fő irányvonal perifériáján vannak szélsőséges, párbeszédre képtelen csoportok.

A mai nyugati civilizáció (Közép- és Nyugat-Európa, valamint Észak-Amerika) valamennyi fő politikai irányvonala rendelkezik keresztény gyökerekkel, hiszen a mai, nyugati értelemben vett demokráciák csak keresztény hagyományú országokban jöttek eddig létre. A gyökereken túl azonban a kötődés a keresztény hagyományhoz már eltérő mértékű. A konzervatív feminizmus sok hasonlóságot, átfedést mutat a keresztény feminizmussal, amelynek alapelveit Slachta Margit és Farkas Edith fogalmazták meg 1918-ban.

A közelmúltban megjelent egy gondolatébresztő interjú Pető Andreával, a CEU gender tanszékének docensével „Ez így alapvetően igazságtalan” címmel (Magyar Narancs, 2014.05.22, 18-20.). A szerző a feminizmus mai hazai, közép-kelet-európai helyzetét tekinti át saját (talán leginkább liberálisként definiálható) nézőpontjából, és arra a következtetésre jut, hogy az általa progresszívnek, modernnek tartott feminista vonulat mára erőtlenné vált, válságban van, miközben a konzervatív vonalba sorolható (általa antimodernistának és az emberi jogi diskurzussal szembenállónak tartott) női szervezetek száma egyre nő.

Ez a témafelvetés bennünket, a Talita szerkesztőit arra ösztönzött, hogy tekintsük át a nem annyira harsány, de kétségkívül létező, növekedést mutató konzervatív feminista mozgalom jellemzőit. Vállalkozásunk csak egy tisztázó folyamat kezdete, távolról sem mutatja a teljes képet.

 

Mi jellemzi a konzervatív nőmozgalmat?

1. Célja a nők és férfiak egyenlő társadalmi esélyeinek a megteremtése.

2. Elsőrendűen családcentrikus. Hosszú távon úgy látja, hogy a társadalom, sőt, a nyugati típusú civilizáció fenntartását, önreprodukcióját a – minél teljesebb – családban felnövő gyerekek biztosítják. Minden olyan tendenciát, amely a család atomizálásának, háttérbe szorításának, gyengítésének veszélyét hordozza magában, elutasít vagy legalábbis a saját törekvéseivel ellentétesnek tekint. (Ez utóbbiak közé tartozik pl. a törekvés a homoszexuális kapcsolatok egyenrangúsítására a hetero házassággal, az abortuszhoz való jogok, a reproduktív jogok és lehetőségek szélesítése, stb.)

A fenti megfontolás miatt a házasságot (a közösség előtt hivatalosan is felvállalt és kinyilvánított, férfi és nő közötti élettársi kapcsolatot) előnyben részesíti az együttélések másféle formáival szemben. A családcentrikusság nem jelenti az egyedülállók, gyermektelenek problémái iránti érzéketlenséget, pusztán a preferencia-irányt jelzi az előnyösebb társadalmi folyamatok érdekében.

3. A nők társadalmi egyenjogúsítására az élet három területén: anyaként, dolgozó nőként és társadalmi szereplőként egyformán nagy szükség van. E területek egyformán értékesek, elkerülendő azonban, hogy utóbbi kettő az anyai szerep rovására menjen, vagy azt lehetetlenné tegye. A gyermekvállalás (vagy örökbefogadás) és gyermeknevelés anyagi és erkölcsi elismertségét egyenrangúvá szeretné tenni a társadalmi karriert építő nőével és férfiéval.

4. A férfiakat semmilyen körülmények között sem tekinti ellenfélnek, akiket „le kell győzni”. Nem akar a férfiakban bűntudatot kelteni az elmúlt évezredek patriarchális társadalmi viszonyai miatt, nem akarja leverni rajtuk azt, hogy eddig egyértelmű „előnyben” voltak, sőt látja és elismeri, hogy a férfiak számára is számos problémát jelent a társadalmi szerepek jelenkori gyors átalakulása. A konzervatív feminizmus törekvéseinek az egész társadalom elégedettebbé tétele a célja. Vallja, hogy a férfi és a gyerek boldogsága a nő boldogságának feltétele, és viszont, tehát mindenképpen a férfiakkal való együttműködésre törekszik.

5. A konzervatív feminizmustól távol áll az az elmélet, hogy a nemek közötti egyenlőségért úgy lehet a leghatásosabban küzdeni, ha a biológiai nemek közötti határokat nemlétezőnek tekintjük. Nem osztja más esélyegyenlőségi mozgalmaknak azt a szemléletét sem, amely a nemi szerepeket egyfajta (társadalmi) kényszerként éli meg. A nemek közötti átmeneti, átfedést mutató emberi szerepek, szexuális adottságok nem kérdőjelezik meg, és nem is írják felül a két nemről alkotott felfogást. Ez utóbbi határeseteket nem tekinti általános érvényűnek, és nem is akarja azzá emelni, a norma részévé tenni.

6. A konzervatív női civil szervezetek tevékenységeinek jelentős területei: a családvédelem (pl. válságba kerülő családok segítése, felelős párválasztásra és szexuális életre nevelés); a válságba került várandósok segítése, hogy gyermekük életét lehetőleg ne kelljen kioltaniuk; az anya és újszülött speciális igényeit jobban figyelembe vevő szülészetekért indított mozgalom (ez kiváló terepe a nem konzervatív nőszervezetek tagjaival való együttműködésnek is); valamint segítségnyújtás az anyák visszailleszkedéséhez a munkába, társadalmi életbe.

A konzervatív feminista mozgalmak szélsősége: „A nő dolga kizárólag a férj és a gyerekek ellátása, a háztartás vezetése. A férfi dolga a család anyagi hátterének biztosítása, a döntéshozás”-elvet kizárólagosan vallók, akik rossz néven veszik a nők beleszólását bármilyen közéleti kérdésbe. De úgy látjuk, ők egyre kevesebben vannak, ill. szűk, elsősorban szektákhoz, kisebb szubkulturális, politikai csoportokhoz tatoznak. Létezésük leginkább kétségbeesett válaszreakció a másik oldalon igen hangosan fellépők akcióira, lásd pl. a Femen áldásosnak messze nem mondható tevékenységét, ill. válasz a világban eluralkodó általános értékválságra, az erkölcsi normáknak az egyént és a társadalmat egyaránt veszélyeztető felbomlására. Ezzel együtt a konzervatív feministák úgy gondolják, hogy ez a patriarchális modell nem tudja megállni a helyét – gyakran külső okok miatt (a férfi elveszíti munkáját), ill. olyan zárt életformához, gondolkodáshoz vezet, amely elszigeteltséget, jövőtlenséget eredményez.

A fenti hat alapelv mentén gondolkodó nők (és férfiak) bátran vallhatják magukat konzervatív feministának. Érdemes lenne visszaadni a feminizmus fogalmának és mozgalmának eredeti sokszínűségét – a javunkat szolgálná.

A netes guminő

netes guminőA netes guminő jellemzői: Hosszú szőke haj. Dús száj. Hatalmas mell. Karcsú derék. Kerek fenék. Tanga. Jó combok. Formás lábak, magassarkúban. Felfelé néző szemek- melyek a pozícióra utalnak. Viselkedését tekintve, bármikor van kedve online erotikus kommunikációra. Sok XXI. századi férfi igénye ilyen nagy vonalakban.A nők érzik az igényt és törekednek önmagukat úgy formálni, hogy közelítsen a külső megjelenésük az elvárthoz. Fogyókúra, implantátumok, hajfestések, gyúrótermek, vásárlások. Ami tőlük telik, mindent bevetnek. Szeretnék, hogy a férfiak dicsérjék őket. Hajszolt nap után néhány gombnyomással igény lenne oldódásra. Emlékszem Woody Allen egyik filmjében az emberek olyan gyors tempóban éltek, hogy nem volt idő kényelmes szexuális együttlétre. Gombnyomásra orgazmus élményt élhettek át és gyorsan tovább mentek. Lassan közelítünk ehhez. Gondoljunk bele! Nem kétségbeejtő? Hová vezet ez?

Gyúrunk, vazze!

Toldi Zsuzsi

Toldi Zsuzsanna,aki szépen mutatja a határt.

.A hölgyeket szeretném óvni elsősorban, de a mai kor edzés-szenvedélyében a férfiak is érintve vannak. A mértékletes sportolás híve vagyok. Elvem,hogy: ANNYIT VÁLLALJUNK, AMENNYIT TELJESÍTENI TUDUNK HOSSZÚ TÁVON IS!

(Nekem ez heti 2km futás, heti 2x fél óra úszás – ami a gerincnek is jó, heti 2 torna és napi 120 hasizomgyakorlat.) A férfiak panaszkodnak, hogy a hölgyek annyira szeretnének önállóak, erősek lenni; feszes, kemény izmokkal, hogy túlformálják magukat. Előre bocsájtom, hogy A KÉPEKEN ÁLTALÁBAN A GYÚRÓSOK MEGFESZÍTIK AZ IZMAIKAT. Nap közben nincsenek azok ennyire kirajzolódva. Érthető: ha annyit dolgoznak érte, akkor látszódjon is. A megfeszített izmokat ábrázoló képekre több férfi is azt mondja: inkább a lágyabb, nőiesebb testet szeretné látni.

A testépítés nem olcsó: a bérlet, a személyedző költséges, az utazás is, a ráfordított idő is tetemes lehet. Heti 1-2-3 alkalom. Aztán kialakulhat a függés, a kényszeresség. Rombolódik a személyiség. Vagyis rossz a közérzet, ha kimarad valamiért egy- egy alkalom. Kizárólagos örömforrássá válhat, stressz esetén rögtön a súlyzóhoz nyúl az illető. Sokan szereket is szedni kezdenek, hogy az eredmény gyorsabban látszódjon. Ez is költséges dolog, és gyakran veszélyes is. Az étkezés is átalakul, hogy a vékonyodás, szálkásodás mutatkozzon. A nők melle az izmosodás,fogyás miatt jelentéktelen méretűre zsugorodhat. Holott itt különböznek leglátványosabban testileg a férfiaktól, nőiességük örök szimbóluma!

Sokan ha tehetik, implantátumot kérnek emiatt. Ami szintén igen költséges – és művi. A férfiak szerhasználatának gyakori mellékhatása a potencia csökkenése. Hangsúlyozom: csak a mozgás és a testépítés túlzásait helytelenítem! Hiszen a mozgás fontos. Ettől sokkal rosszabb szenvedélyek is hatalmukba keríthetik az embert: ital, drog, vásárlás, játék…

Lenyűgöző, de vágyat keltő egy ilyen női comb?

Lenyűgöző, de vágyat keltő egy ilyen női comb?

„ID”-ről szólt az egyik előadás a pszinapszison, Uram Dórától. (Izomdizmorfia, Idiótizmus, Atletika nervosa). Az „Izomagy” kifejezést is gyakran használják a túlságosan kigyúrtakra. Ez is függőség: a testedzéstől. Amikor is fél az alanya, hogy veszít az izmai tömegéből. Klinikai segítséget igényel. Feladja a szociális kapcsolatait, visszahúzódik. Sokat foglalkozik a testével, evéssel. (Pl. 5-nél is többször naponta). Szorong, stresszt él át. Sok időt, pénzt fordít izomformálásra, tablettákra. Szerhasználó. Megvonási tünetei vannak, (idegesség, beszűkült gondolkodás, a hiányra tud csak figyelni, különböző testi tünetek) ha nem jut hozzá. (Obszesszív/Kényszergondolkodó, hiszen nem reális, hogy ez a dolog ennyire magas fontossággal bírjon /kompulzív./ Saját test-ellenőrzés történik, és túl sokszor. Szorong, nárcisztikus, nem tudja cimkézni (felismerni) az érzéseit, nem tudja minek tulajdonítani, mi okozza azokat. Csúfolódás szokott lenni az elindító ok, és emiatti alacsony önértékelés. Reméli, hogy így majd elkerüli a leszólást, lenézést, és növekszik az önbecsülése. Elégedetlen a külalakjával azonban így is, vélhetően, mert a titokban várt elismerés elmarad (nem egy dícsérős, elismerős nemzet ma még a miénk.) Így elzárkózik.

A teljesítménye ott van, a nőiessége meg oda.

A teljesítmény ott van, a nőies kar sajnos oda.

Okokként említeném a világunkra jellemző teljesítmény kényszert. Sokan mindenáron különbet, nagyobbat akarunk alkotni a többieknél; ha egyszerűen „beolvadunk” közéjük, nem érezzük eléggé egyéniségnek magunkat. Holott azok vagyunk. A gond nem is többiek felülmúlása iránti igény, hanem ha a velük való emberi kapcsolataink fontosságáról elfeledkezünk, vagy egyéb feladataink terhére testépítünk. (Mint a novellában az anya, melyet Havas Judit írt Hotel Havanna című könyvében. Miközben az anya diadalt aratni megy, egy versenye, érzelmileg elhanyagolt lánya csaknem lesavazza őt. A felgyűlt harag jelképe? A novellában a gyerek megkönyörül anyján.)

Vajon mennyire oka a feminizmus a képeken látható férfiasabb testű nők létrejöttének? Hiszen folytonosan a férfiakkal való versengésre ösztönzi a nőket, és az igazi, valódi női értékeket édeskevésre tartja. Mint sajnos világunk nagy része tőlük függetlenül is. Mert nem látványos, nem grandiózus. Viszont mindent áthat, és egyben tart, előresegít és elsimít.

És Új Élet a NŐ méhében keletkezik!

 

Kati

 

 

:-)

:-)

Forduljunk egymás felé, Nők és Férfiak! (Bob Gass: Mai Ige)

magányos nőTörődj azokkal, akik Istennek fontosak!
„Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban…” (Jakab 1:27)

 

Miriam Neff mondja: „Amikor a férjem, Bob elment a mennybe… az élet megváltozott: a naptáram, a csekkfüzetem… a hűtőm tartalma, és a gyermekeim tekintete, amikor ünnepeken beléptek az ajtón. Otthonom rendetlenebb, ritkán festem ki magam… és sok más változás is van, olyan személyes, amit nem lehet másokkal megosztani. Az egyedüllét és a magány szavak nem tudják eléggé kifejezni mindezt… Mi, özvegyek annyi olyat tapasztalunk, ami most először történik életükben, hogy már nem is számoljuk… Özvegyként megtanultam, hogy mindannyian változunk. És a legtöbb változás jó. Betöltődünk hittel, mert másképp nem is tudnánk szembenézni az előttünk álló nappal. Megerősödünk, mert nincs más választásunk. Együtt érzőek leszünk, mert a mi szívünk is megtört.” Tény, hogy a férjüket elvesztett asszonyok elveszítik barátaik 75%-át, 60%-uknál előjönnek különféle betegségek, egyharmaduk depressziós lesz egy évvel később, és a legtöbben pénzügyi nehézségekkel néznek szembe. Ahogy egy lelkipásztor mondta: „Az özvegyek az első padokból a hátsó padokba költöznek, aztán az ajtón kívülre. Azelőtt szolgáltak és énekeltek az énekkarban, most magukban zokognak csendesen.” Istennek annyira fontosak az özvegyek, hogy több mint százszor említi őket a Szentírásban. Ő az „özvegyek védője” (Zsoltárok 68:6), „támogatja az árvát és az özvegyet” (Zsoltárok 146:9). Jakab azt mondja: „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban…” (Jakab 1:27). Miriam Neff hozzáteszi: „Senki sem tud úgy vigasztalni egy özvegyet, mint egy másik özvegy… amikor látjuk, hogy egy másik nő átéli ugyanezt… vigasztalni akarjuk… Míg az anyagi támogatásra és segítségre való rászorultság közismert… a kötődésre vágyás éppolyan égető szükség… tudnunk kell, hogy elérhető barátaink vannak.”

 

flört1Zoli:

Az én kérdésem ez: fontosak vagyunk, mi férfiak a nőknek? Feleségeinknek, élettársainknak? Magam is tudok olyan asszonyról, aki elveszítette a férjét, és pszichésen belebetegedett. Másfél év alatt hozták ki a betegségéből terápiával.

Tehát:

a) nők és asszonyok! Ne engedjétek, hogy elvadítsanak tőletek megkergült nőtársaitok és férfi támogatóik! Engedjetek férfinak lenni! És segítsetek Férfivá válni! Már megjelent az a férfi mozgalom, (MGTOWN ha jól emlékszem, a neve) amely tudatosan hátat fordít a nőknek a sok minket ért támadás miatt! Mutassátok időnként ki, hogy értékeltek, hogy Férfiként bántok velünk, és számítunk!

ölelésb) férfiak! Helyt kell állni a nők mellett, és a gyermekek mellett! Rengeteg minden van, amit igazán mi, és sok, amit csak mi tudunk megtanítani fiainknak és lányainknak. És valahol mi tesszük a nőket Nő-vé! De ehhez szilárdnak kell lenni, lélekben, és nagylelkűen adni, időt, figyelmet, munkát! És meg kell tanulni Nő-ül!

Csináljuk meg! Közeledjünk, egyesüljünk, ki-ki a párjával konkrétan is! Kevesebb tévé, kevesebb munka, több szex! Sokat segít! Kénytelenek leszünk egy csomó mindent kipróbálni, hogy el ne unjuk. De közben egymást is jobban és mélyebben megismerjük. Megéri befektetni időt és energiát!

Egy mértékadó feminista cikk, amely elhatárolódik a nőmozgalom őrült szélsőségeitől. 

;-)

 

Zoli

A feminizmus, amit én is támogatok. Vendégcikk egy testvéroldalról.

Mit akar, és mit takar a konzervatív feminizmus?

2014. június 04. szerda, 06:46 | Írta: Kölnei Lívia, Kóczián Mária

the new feminist
A feminizmus ma nem túl népszerű: elkoptatott, ugyanakkor mégis indulatokat gerjesztő fogalom lett. Pedig eredetileg ez a női érdekérvényesítő mozgalom fontos érték megvalósítását tűzte ki célul: a férfiak és nők társadalmi esélyegyenlőségét.

 

 

 

 

Mi lehet az oka, hogy a feminizmust ma a társadalom számos csoportja elutasítja, vagy legalábbis ellenérzéssel fogadja – és nemcsak férfiak, hanem nők is? Feltehetően úgy érzik, hogy a feministák szembemennek az érdekeikkel, vagy nem megfelelően képviselik azokat. A férfiak nagy része veszélyt érez a feminista törekvésekben, a nők egy kisebb(?) része pedig úgy érzi, számára nem jelentenek problémát a feministák által kifogásolt élethelyzetek.

Azok a nők, akik fontosnak tartják a feminizmus eszméit, szintén nem gondolkodnak egységesen. Ma már láthatóan elválik egymástól legalább két főbb irányvonal (nevezzük az egyiket konzervatívnak), és minden fő irányvonal perifériáján vannak szélsőséges, párbeszédre képtelen csoportok.

A mai nyugati civilizáció (Közép- és Nyugat-Európa, valamint Észak-Amerika) valamennyi fő politikai irányvonala rendelkezik keresztény gyökerekkel, hiszen a mai, nyugati értelemben vett demokráciák csak keresztény hagyományú országokban jöttek eddig létre. A gyökereken túl azonban a kötődés a keresztény hagyományhoz már eltérő mértékű. A konzervatív feminizmus sok hasonlóságot, átfedést mutat akeresztény feminizmussal, amelynek alapelveit Slachta Margit és Farkas Edith fogalmazták meg 1918-ban.

A közelmúltban megjelent egy gondolatébresztő interjú Pető Andreával, a CEU gender tanszékének docensével „Ez így alapvetően igazságtalan” címmel (Magyar Narancs, 2014.05.22, 18-20.). A szerző a feminizmus mai hazai, közép-kelet-európai helyzetét tekinti át saját (talán leginkább liberálisként definiálható) nézőpontjából, és arra a következtetésre jut, hogy az általa progresszívnek, modernnek tartott feminista vonulat mára erőtlenné vált, válságban van, miközben a konzervatív vonalba sorolható (általa antimodernistának és az emberi jogi diskurzussal szembenállónak tartott) női szervezetek száma egyre nő.

Ez a témafelvetés bennünket, a Talita szerkesztőit arra ösztönzött, hogy tekintsük át a nem annyira harsány, de kétségkívül létező, növekedést mutató konzervatív feminista mozgalom jellemzőit. Vállalkozásunk csak egy tisztázó folyamat kezdete, távolról sem mutatja a teljes képet.

 

Mi jellemzi a konzervatív nőmozgalmat?

1. Célja a nők és férfiak egyenlő társadalmi esélyeinek a megteremtése.

2. Elsőrendűen családcentrikus. Hosszú távon úgy látja, hogy a társadalom, sőt, a nyugati típusú civilizáció fenntartását, önreprodukcióját a – minél teljesebb – családban felnövő gyerekek biztosítják. Minden olyan tendenciát, amely a család atomizálásának, háttérbe szorításának, gyengítésének veszélyét hordozza magában, elutasít vagy legalábbis a saját törekvéseivel ellentétesnek tekint. (Ez utóbbiak közé tartozik pl. a törekvés a homoszexuális kapcsolatok egyenrangúsítására a hetero házassággal, az abortuszhoz való jogok, a reproduktív jogok és lehetőségek szélesítése, stb.)

A fenti megfontolás miatt a házasságot (a közösség előtt hivatalosan is felvállalt és kinyilvánított, férfi és nő közötti élettársi kapcsolatot) előnyben részesíti az együttélések másféle formáival szemben. A családcentrikusság nem jelenti az egyedülállók, gyermektelenek problémái iránti érzéketlenséget, pusztán a preferencia-irányt jelzi az előnyösebb társadalmi folyamatok érdekében.

3. A nők társadalmi egyenjogúsítására az élet három területén: anyaként, dolgozó nőként és társadalmi szereplőként egyformán nagy szükség van. E területek egyformán értékesek, elkerülendő azonban, hogy utóbbi kettő az anyai szerep rovására menjen, vagy azt lehetetlenné tegye. A gyermekvállalás (vagy örökbefogadás) és gyermeknevelés anyagi és erkölcsi elismertségét egyenrangúvá szeretné tenni a társadalmi karriert építő nőével és férfiéval.

4. A férfiakat semmilyen körülmények között sem tekinti ellenfélnek, akiket „le kell győzni”. Nem akar a férfiakban bűntudatot kelteni az elmúlt évezredek patriarchális társadalmi viszonyai miatt, nem akarja leverni rajtuk azt, hogy eddig egyértelmű „előnyben” voltak, sőt látja és elismeri, hogy a férfiak számára is számos problémát jelent a társadalmi szerepek jelenkori gyors átalakulása. A konzervatív feminizmus törekvéseinek az egész társadalom elégedettebbé tétele a célja. Vallja, hogy a férfi és a gyerek boldogsága a nő boldogságának feltétele, és viszont, tehát mindenképpen a férfiakkal való együttműködésre törekszik.

5. A konzervatív feminizmustól távol áll az az elmélet, hogy a nemek közötti egyenlőségért úgy lehet a leghatásosabban küzdeni, ha a biológiai nemek közötti határokat nemlétezőnek tekintjük. Nem osztja más esélyegyenlőségi mozgalmaknak azt a szemléletét sem, amely a nemi szerepeket egyfajta (társadalmi) kényszerként éli meg. A nemek közötti átmeneti, átfedést mutató emberi szerepek, szexuális adottságok nem kérdőjelezik meg, és nem is írják felül a két nemről alkotott felfogást. Ez utóbbi határeseteket nem tekinti általános érvényűnek, és nem is akarja azzá emelni, a norma részévé tenni.

6. A konzervatív női civil szervezetek tevékenységeinek jelentős területei: a családvédelem (pl. válságba kerülő családok segítése, felelős párválasztásra és szexuális életre nevelés); a válságba került várandósok segítése, hogy gyermekük életét lehetőleg ne kelljen kioltaniuk; az anya és újszülött speciális igényeit jobban figyelembe vevő szülészetekért indított mozgalom (ez kiváló terepe a nem konzervatív nőszervezetek tagjaival való együttműködésnek is); valamint segítségnyújtás az anyák visszailleszkedéséhez a munkába, társadalmi életbe.

A konzervatív feminista mozgalmak szélsősége: „A nő dolga kizárólag a férj és a gyerekek ellátása, a háztartás vezetése. A férfi dolga a család anyagi hátterének biztosítása, a döntéshozás”-elvet kizárólagosan vallók, akik rossz néven veszik a nők beleszólását bármilyen közéleti kérdésbe. De úgy látjuk, ők egyre kevesebben vannak, ill. szűk, elsősorban szektákhoz, kisebb szubkulturális, politikai csoportokhoz tatoznak. Létezésük leginkább kétségbeesett válaszreakció a másik oldalon igen hangosan fellépők akcióira, lásd pl. a Femen áldásosnak messze nem mondható tevékenységét, ill. válasz a világban eluralkodó általános értékválságra, az erkölcsi normáknak az egyént és a társadalmat egyaránt veszélyeztető felbomlására. Ezzel együtt a konzervatív feministák úgy gondolják, hogy ez a patriarchális modell nem tudja megállni a helyét – gyakran külső okok miatt (a férfi elveszíti munkáját), ill. olyan zárt életformához, gondolkodáshoz vezet, amely elszigeteltséget, jövőtlenséget eredményez.

A fenti hat alapelv mentén gondolkodó nők (és férfiak) bátran vallhatják magukat konzervatív feministának. Érdemes lenne visszaadni a feminizmus fogalmának és mozgalmának eredeti sokszínűségét – a javunkat szolgálná.

 

Már Argentínát is megfertőzte a feminista kereszténygyűlölet

A Pussy Riot és a Femen alávaló példája úgy tűnik vírusszerűen támadja meg a feminista agyakat világszerte. A Femen eszközeit lemásoló és annak gusztustalanságát még tovább is fejlesztő argentin feministák hátborzongatóan állatias támadást hajtottak végre egy Buenos Aires-i katolikus gyülekezet tagjai ellen.

A feministák úgy vélik, az egyház az oka annak, hogy a társadalom korlátokat emel azon vágyaik útjába, hogy szabadon prostituáltak, leszbikusok vagy éppen transzvesztiták legyenek és kedvük szerint abortáltassák gyermekeiket. Egyik konkrét követelésük, hogy ezután minden kórházban szabadon lehessen abortuszt végrehajtani. A kérdés megvitatására már korábban is sajátos eszközöket alkalmaztak, jelentősen megrongáltak és falfirkákkal szennyeztek be egy katedrálist és annak környékét. Amikor november 24-én újabb templomgyalázást akartak végrehajtani, a gyülekezet férfitagjai élőláncot alkottak a katedrális körül és csendesen imádkozva állták útját a félmeztelenül tomboló feminista csőcseléknek.

A hányingert keltő demonstráció nem merült ki az olyan rigmusok szavalásában, hogy „get your rosaries out of our ovaries” azaz „vegyétek ki a rózsafüzéreiteket a petefészkeinkből”, hanem bántalmazni kezdték a vallásos lelkületű, békésen álldogáló férfiakat, akik miatt nem tudták végrehajtani a templomgyalázást. A rezzenéstelen arccal tűrni igyekvő híveket folyamatosan arcon köpdösték, ütlegelték, arcukra Hitler-bajuszt festettek, szemüket festékszóróval fújták tele, többeket szexuálisan is abuzáltak a tomboló feministák melleiket az arcukba dörgölve és más módon, továbbá obszcén szexuális cselekményeket bemutatva igyekeztek minél nagyobb megbotránkozást kiváltani. Performanszuk részeként a feministák rituálisan felgyújtottak egy, az argentin származású Ferenc pápát ábrázoló emberméretű bábut is, amit primitív törzsi táncokat imitálva körülugráltak. Mindeközben a katedrálisban a helyi püspök celebrált misét, amelyen hétszáz rémült hívő (többségében nő) imádkozott a kint megtámadottakért. – A cselekmény néhány részletét bemutató videó megtekintése csak nagykorúaknak és erős idegzetűeknek ajánlott.

A helyi rendőrség eltűrte a példátlan garázdaságot, lényegében semmilyen intézkedést nem foganatosított a horrorba illően tomboló feminista csürhével szemben. Utóbb, amikor ezt számonkérni igyekezett rajtuk a közvélemény és a sajtó, azzal védekeztek, hogy tehetetlenek voltak, hiszen a rendbontók nők voltak.

Forrás: A cikk a www.ferfihang.hu oldalon megjelent írás másodközlése